Magyar Szó, 1990. augusztus (47. évfolyam, 209-223. szám)

1990-08-01 / 209. szám

2 KÜLPOLITIKA Atansió 1990. augusztus 1., szerda Börtönösek Iram­szálai­ Az elítéltek az Irán-barát „halálkommandó” öt tag­jának szabadon bocsátása miatt tiltakoznak Franciaországban immár több napja tart a fegyencek lázadása tizenöt börtönben. A marseilles-i a párizsi, a strasbourgi, rouani és lille-i börtönök foglyai azért döntöttek e népszerűtlen meg­mozdulás mellett, hogy kifejez­zék tiltakozásukat azon az Irán­­barát „halálkommandó” szaba­don bocsátása miatt, akiket an­nak idején Franciaországban­ életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, mert a Bahtiar egykori iráni miniszterelnök ellen Pá­rizsban végrehajtott sikertelen merényletük során két személyt megöltek, hármat pedig megse­besítettek. A feldühödött rabok ezenkívül azt követelik, hogy Mitterrand elnök őket is része­sítse amnesztiában. Hétfőn éjjel a lázadás átterjedt a colmari börtönre is. A csendőr­­ség különleges egységei több bör­­töninntézetben voltak kénytelenek erőszakosan beavatkozni, h­ogy a lázadókat visszaszorítsák celláik­ba. A rabok azonban egyes börtö­­­nökben hatalmukba kerítettek bi­zonyos létesítményeket, s tüzet idéztek elő. A lángok martalékává vált több börtönrészleg. A tűz az oermingeni börtönben­­okozta a legnagyobb károkat. A biztonsági szolgálat emberei­nek sikerült rendet teremteniük a strasbourgi börtönben, ahol hétfőn éjjel­­ mintegy 200 rab szállta meg az épületek tetejét. Franciaországban jelenleg 430 olyan személy van börtönben aki­ket életfogytiglani fogházra ítéltek. Mitterrand elnök július 14-e, vagyis az ország nemzeti ünnepe alkalmából 200 bebörtönzött sze­mélynek kegyelmezett meg. Ebben az országban nem ritkák a jelenlegi lázadáshoz hasonló események a börtönökben, ame­lyekben mintegy 49 000-en rabos­kodnak. A statisztikai adatok sze­rint a büntetőintézmények nagy többsége túl zsúfolt, az­­életkörül­mények pedig rendkívül súlyosak. A párizsi kormány ezt szem előtt tartva elrendelte újabb tíz börtön építését. (Tanjug) (Reuter -telefotó) Görögország egyik legnagyobb turisztikai nevezetességét, az athéni Parthenont (amelyet évente mintegy 3 millió turista látogat meg) is­mét restaurálják. Ezúttal — állítják a szakemberek — olyan hatal­mas újjáépítési akcióba fogtak, amelyre nem volt példa azóta, amióta 2500 évvel ezelőtt Periklész megépítette a világhírű építményt. A restaurálás éveket vesz majd igénybe, s átnyúlik a következő év­ezredbe is A nép döntött: nem dönt N­em lesz közvetlen el­nökválasztás Magyar­országon. Így döntöttek a polgárok, igaz, nem voksukkal, hanem távolmaradásukkal. Ezzel a tavaly megválasztott képviselőkre bízták, hogy soraikból jelöljék ki az államfőt. Levették tehát napi­rendről azt a kérdést, amely a parlamenti választások megejtése óta­ foglalkoztatta a politikai és közéletet. Az előzményekhez tartozik, hogy a két vezető párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége az ország kormányozhatóságának parancsoló szükségességére hivatkozva eltérő fogadtatást keltő megállapodást kötött, amelynek egyik lényeges eleme, hogy a polgárokat nem szólítják az urnák elé, a képvi­selők szavaznak az államfő sze­mélyéről. Tavaly e kérdés szintén felforrósította a légkört, s akkor úgy tűnt, hogy az MDF az MSZP- vel a színfalak mögött közös ne­vezőre jutott, hogy a parlament dönt, s akkor­­ az államfői poszt biztos várományosának tekintet­ték Pozsgay Imrét. Az SZDSZ azonban közbeszólt, aláírásokat gyűjtött, s a novemberi népszavazáson a többség azt a változatot támogatta, hogy a többpárti választások után több jelölt közül kerüljön ki az állam­fő. Csak találgatni lehet, hogy az SZDSZ jóval több mint egymil­lió szavazat birtokában miért állt ki a parlamenti megoldás mellett, lehetséges, csillapítani kívánta a nép,-nemzetiek és az urbánusok közötti olykor útszéli vitába át­csapó ellentéteket. A két élenjáró párt vezetőségé­nek alkuját párttagságuk nem fo­gadta egyöntetűen. Király Zoltán szegedi képviselő kivált az MDF- ből, s mint tavaly az SZDSZ, alá­írásokat gyűjtött a népszavazás kiírására. Egyéni akciójához csat­lakozott az MSZP, amely a múlt évben a parlamenti választás mel­lett kardoskodott. A közvetlen vá­lasztás hívei több mint százezer aláírást gyűjtöttek, ki kellett írni a népszavazást. A meglepő az, hogy az ismerő­sen csengő érvek és ellenérvek csatájában hirtelen mindenki sze­repet cserélt. Akik korábban saj­nálták egy esetleges népszavazás költségeit, most demagógiát em­legettek, mások azzal érveltek, hogy előbb el kell dönteni, enni szeretnének vagy szavazni. Az el­vont beszéd hívei úgy fogalmaz­tak, hogy politikai akrobatamu­tatványt végeznek a gazdaság sír­gödre felett. H­A­­MÁSKÉPPEN ALAKUL A NÉPSZAVAZÁS, kínos helyzetbe került volna nemcsak, a kormánykoalíció, hi­szen Antall József miniszterelnök személyesen élesen támadta az aláírásgyűjtőket, hanem az ellen­zéki SZDSZ is, amely még kemé­nyebben fogalmazott, szerinte a kommunisták utolsó erőfeszítést tettek, hogy egykori egyeduralmuk után különleges hatalmat szerez­zenek maguknak. Mi húzódhatott meg a népsza­vazás bojkottálása mögött? Nyil­vánvalóan nem mellékes, hogy a közvetlen elnökválasztást helyte­lenítette a parlamentbe bekerült összes párt, kivéve az MSZP-t, amely a vasárnapi kimenetellel újabb súlyos vereséget szenvedett. Noha vannak népszerű személyi­ségei — Németh Miklós, Horn Gyula, Nyers Rezső — a szocia­listáknak még nem sikerült meg­győzniük népüket, hogy nem ter­heli őket felelősség az MSZMP katasztrofális politikájáért, s tel­­jesen szakítottak­ elődpártjukkal. Sokan tartottak attól, hogy a­­közvetlen elnökválasztás esetén meginoghat a hatalmi erők között nem egykönnyen kialakított erő­­egyensúly, s hogy az esetleges vá­lasztási kampány elvonta volna a figyelmet az égető, a sürgősen megoldásra váró gazdasági gon­dokról, felkavarná az iszapot, s nem biztos, hogy ez közelebb vin­né Magyarországot az annyira óhaj­tott Eu­rópához. Félő, nem a harmadik helyre kívánkozik a közügyek iránti nagyméretű közömbösség, sőt ki­ábrándultság, miképpen az MDF egyik vezető képviselője megfo­galmazta. ..mondják: az Ország­gyűlés kezdi elveszíteni tekinté­lyét. Az embereket untatja a sok fölösleges beszéd, bosszantják a ki-be járkálók, ingerük a hiányzó képviselők, s különben is csak ülnek ott, fölveszik a nagy pénzt, az árak meg emelkednek ... ezek is ugyanolyanok, mint azok vol­tak, nem történt itt semmi vál­tozás.” Az előbbiekkel persze nem ért egyet, s azt vetette az újságírók szemére, hogy negyvenévnyi dik­tatúra után, az első szabad vá­lasztásokkor és az azóta eltelt időben nem ujjonganak, fanyarul, ellendrukkerként írnak. A Nép­szava cikkírója adta meg neki a választ, szerinte azért maradt el a lelkes öröm, mert az elmúlt évtizedekben három emberöltő­­ny­re valót is ujjonghattak, egy darabig elegük lett ebből a mű­fajból, s lubickolnak az odamon­­dogatás lehetőségében. T­alán alapos társa­dalmi felmérés eldöntheti, ki is nyert, ki veszített va­sárnap, van-e, s milyen méretű a közömbösség, vagy csak arról van szó, hogy a polgárok elsajá­tították a parlamenti demokrácia alapszabályát, a szavazás nem na­pi politikai érdekeket szolgáló kampány, nem kötelesség, egy­ 4 szerűen jog, amellyel élni lehet, de nem kötelezően. FISCHER -Teni* MONGÓLIAI VÁLASZTÁSOK : kommunisták szereztek többséget Az első szabad mongóliai vá­lasztásokon a szavazatok nagy többségét a jelenleg hatalmon lé­­vő Mongol KP szerezte meg. Leg­alábbis erre következtethetünk az első részleges eredményekből. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a választási bizottság elnö­ke tegnap úgy fogalmazott, hogy a parlament alsóházában a képvise­lői helyek 60 százalékát, a felső­házában pedig a 80 százalékát sze­rezték meg a kommunisták. A mongol fővárosban tartózkodó nyugati diplomaták úgy véleked­nek, hogy a siker ellenére a kom­munisták sokkal többet veszítet­tek befolyásukból, mint amire számítani lehetett. Ezt igazolja az is, hogy az országban most már biztosítva lesz a politikai pluraliz­mus. Nincs örök igazság a lincs örök igazság. A sors gyakran űz tréfát ,s­ az öntelt emberiséggel és felszínre dob egy­­ ■ új bizonyítékot, amely romba dönt autori­­tatívan kimondott és hitt ítéleteket. A Titanic ka­tasztrófájáról az eltelt 78 év alatt könyvtárnyi kötetet írtak komoly és kevésbé komoly kutatók, kalandorok és kontárok. Adataik helyenkén elté­rőek, hiszen az 1912. május 2-ától július 3-áig folytatott hivatalos vizsgálat során — a pedáns angolok megszámolták — 25 622 kérdést tettek fel a tanúknak, és ebből a tengernyi adatból min­denki azt vette ki, апц az ő igazát látszott alá­támasztani. Szóval az „elsüllyeszthetetlen” tragédiájában volt egy mozzanat, amely megpecsételte egy ka­pitány, Stanley Lord sorsát és karrierjét. A Cali­fornian kapitánya volt, és hajója nem messze a luxusgőzöstől a cégbe zárva sodródott azon a sö­tét és vészterhes éjszakán. Lord kapitányt azzal vádolták, hogy nem sietett a hajótöröttek menté­sére. Léhaságból. Igaz, hogy a Californian táv­­írásza még egy órával a jéghegy és a Titanic ran­devúja előtt figyelmeztette az utasszállítót, annak távírásza azonban gőgösen és durván félbeszakí­totta a kollégát, mert az utasok sürgönyeit kellett továbbítania, nem ért rá. .. ■j—is a lényeg: előkerült az Orosz Kelet-ázsiai 1~4 Társaság Birma nevű hajójának — amely­­ről eddig nem is tudtak — rádiónaplója. A messzi 1912 áprilisában a Birma alig egy hónapja futott ki a hajógyárból, és noha orosz tulajdonosé volt, nemzetközi legénység szolgált a fedélzetén, köztük is a távirász a londoni Joseph Cannon. Amikor szolgálata lejárt, a naplót hazavihette ma­gával. .. Cannon a fiára, az pedig az özvegyére hagyta a régi hajónaplót, és ez most tisztára mossa Lord kapitány becsületét. Cannon ugyanis a tragédia néma fültanúja volt. A Birma is közel járt a hely­színhez, 15 pihent fűtő dobálta kazánjaiba a sze­net, s míg teljes gőzzel rohant a Titanic felé, el­készítették­ a kabinokat és meleg holmit a hajó­töröttek számára. De nem értek oda idejében. Cannon viszont pedánsan jegyezte a Titanic min­den táviratát. Másnap reggel 6-kor pedig a Cali­fornia a rádiójának első jelentkezését is. Ebből most, 78 év után kiderül, hogy Lord kapitány ha­jója valóban 19 mérföldre volt a Titanictól, aho­gyan a parancsnok kitartóan állította, és nem közelebb, ahogyan a minisztérium akarta rá­bizonyítani. A Titanicnak 1503 áldozata volt, és hogy visz­­o-4­szatérjünk a jelenbe, áldozatokról ma is gondoskodik hol a természet, hol az ember, sőt — ki hinné! — az enyhülés is. A leszerelés ugyanis költséges, és a polgárok örüljenek, ha pótadó nélkül megússzák! Csak mondjuk a mun­kahelyüket veszítik el. No, a franciákat ilyesmi nem fenyegeti, mert a szocialista Mitterrand épp­úgy fegyverkezik, mint szakmájának bármely ős­­konzervatív képviselője, de Belgiumban valóságos riadalmat váltott ki a hír, hogy az amerikai tá­maszpontok felszámolásával 1100 belga munkanél­külivé válik. Az újságok által közölték velük, hogy a szabadság után be sem kell jönniük, az elbocsá­tási végzéseket majd elküldik nekik a postán. Mivel fegyverkezésre naponta állítólag 1,9 mil­lió dollárt költenek világszerte, amiből egészen kényelmesen éldegél 55 millió család (a genfi Nemzetközi Munkaügyi Szervezet számította ki), a planetáris, de mindenekelőtt európai enyhülés érthetően nincs ínyükre. H Hollandiában mindenki a véderőminisztert jól utálja, mert bejelentette a katonai költ­­“■ ■“­ségvetés csökkentését, ami 40 000 munka­helybe kerül kezdetnek, és senki sem hiszi, hogy ennyivel beéri! Mert nem hajlandó új koncepciót kialakítani a fegyveres erőknek, miután megszűnt a ..keleti vörös veszedelem”, és helyébe a semmit­mondó ,,összetűzések kockázata” maradt Európa tömbjeinek. Reagan (volt) elnök csillagháborúját is egyre inkább leráncigálják a Földre, és a wa­shingtoni kongresszusi tagok nyirbálják a kiadá­sait. A jövő tehát az egyszerűbb leszámolási mód­­o a szereké lesz. Nemcsak az atomerő kiszárnít­­■*­­* hatatlansága miatt (Csernobilben ,,ereszt” a beteg reaktorra hányt betonkoporsó), hanem mert éppen a politikusok járnak elöl jó példával: miu­tán kifogytak az érvei, az olasz szenátusban egy kommunista képviselő megverte a szónoki emel­vényen kakaskodó fasiszta képviselőt. Vissza a ter­mészet erőihez! PALICS Márta Az NSZK-ba szökött öt szovjet katona A nyugatnémet rendőrség kö­zölte, hogy öt szovjet katona me­nekült az NSZK területére az NDK-ból és kért politikai mene­dékjogot. A Reuter hírügynökség jelentése szerint az NDK északi térségében szolgálatot teljesítő szovjet katonák civil ruhában me­nekültek át a szomszédos országba egy Volga típusú személygépko­csin. Július derekán már sor ke­rült hasonló menekülésre, három szovjet katona szökött az NDK-ból az NSZK-ba. Az öt menekült sorsa egyelőre bizonytalan, ám a nyugatnémet hatóságok szerint azokat a szovjet katonákat, akik korábban szöktek az NSZK-ba, nem fogják kiadni a szovjet hatóságoknak. így fest mostanában Kelet-Berlin­­b­en a megszüntetett Checkpoint Charlie határátkelőhely mellett húzódó berlini fal még álló része: leleményes árusok előre kikészí­tett kalapácsokkal várják a kü­lönleges emléktárgyakra vágyó tu­ristákat, akik némi aprópénzért maguk törhetnek be egy kisebb da­rabot a hírhedt betonfalból (Reuter -telefotó) Ma hallgatják ki Poljuko­vićot Adelaide-ben Háborús bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják Az adelaide-i rendőrség arra számít, hogy ma végre kihallgat­hatja a háborús bűncselekmények elkövetésével gyanúsított Ivan Po­­ljukovicot A gyanúsítottat vasár­nap este ismeretlen személy mell­be lőtte. A merénylet körülményei még nem tisztázódtak, de közvet­lenül az első bírósági tárgyalás előtt került rá sor. Miután Auszt­ráliában 1988-ban módosították a háborús bűnök elbírálására vonat­kozó törvényt, lehetővé vált azok­nak a személyeknek a felelősségre vonása, akik még az ausztrál ál­lampolgárság megszerzése előtt követtek el ilyen jellegű bűncse­lekményeket. Poljukovićot 24 ember meggyil­kolásával vádolják és azzal is, hogy 1941-ben és 1942-ben Ukraj­nában részt vett 850 zsidó kivég­zésében. A megsebesített 74 éves Poljakovic állapota továbbra sem kielégítő. (Tanjug) Havel a Bermuda­­szigeteken nyaral Václav Havel szabadságá­nak egy részét a Bermuda­­szigetek valamelyikén fogja eltölteni, közölte a hírt a csehszlovák elnök hivatalá­nak egyik képviselője. Havel egyik észak-amerikai honfi­társának meghívására uta­zott el feleségével, Olgával a tengerentúlra, ám a költsé­geket saját zsebből fogja fe­dezni. Kéthetes pihenésének befejeztével pedig hivatalos látogatást tesz Nicaraguában és Mexikóban. (Tanjug)

Next