Magyar Szó, 1990. november (47. évfolyam, 301-315. szám)

1990-11-01 / 301. szám

1990. november 1., csütörtökMagyar Siós KÜLPOLITIKA Az Amal és a S­zMbA tűzszüneti Bejrútban megszűnik a „zöldvonal” A két harcban álló libanoni síita milícia, a Szíria-barát Amal és az Irán-barát Hezbollah vezetősége elfogadva Szíria és Irán közvetíté­sét, tegnap tűzszüneti megállapo­dást kötött a majdnem három éve tartó dél-libanoni háború után — jelentette a libanoni nemzeti rá­dió. A két szervezet tűzszüneti meg­állapodására 24 órával azután ke­rült sor, hogy a libanoni kormány és Elias Hravi elnök más vallási és etnikai fegyveres szervezetekkel megállapodást kötött az alakula­tok lefegyverzéséről és feloszlatá­sáról. Ebbe már bele is egyeztek az Amal, a Szíriai Nemzeti Szociális Párt mindkét frakciója, a Shamir Gengen vezette libanoni keresz­tény erők, valamint a Haladó Szo­cialista Párt és a Valid Dzsumb­­latt vezette libanoni drúzok. A milíciák Bejrútból való kivo­násával a libanoni főváros 15 évi megosztottság és polgárháború után újból egyesül, s ezáltal meg­szűnik a várost nyugati és keleti, illetve muzulmán és keresztény részre osztó „zöldvonal”. Az Amal és a Hezbollah tűzszü­neti megállapodásával Dél-Liba­­nonban csak részlegesen áll helyre a biztonság, mert az országnak ebben a részében még mindig je­len vannak az izraeliek, akik az úgynevezett biztonsági övezetet ellenőrzik, továbbá a kereszté­nyek és a quisling jellegű Dél­libanoni Hadsereg. Az ellenőrzés kiterjesztése e területre továbbra is a libanoni kormány legnehezebb és legbizonytalanabb kimenetelű feladata maradt. (Tanjug) (Reuter telefoto) A Bejrútban élő libanoni muzul­mán gyerekek ilyen módon ütik agyon fölös idejüket: a várost két részre osztó „zöldvonal” mentén összeszedett elszórt fegyverekkel és katonai felszereléssel háborús­dit játszanak ELŐRE KITERVELTÉK VOLNA? A j­eruzsálemi iszlám főtanács közleménye az október 8-ai vérfürdő A Jeruzsálemben a Templom­hegyen október 8-án végrehajtott vérengzés „valójában egy olyan vérfürdő volt, amelyet Izrael ve­zetői az esetet megelőzően né­hány napig terveztek”, olvasható az iszlám főtanács tegnap meg­jelentetett közleményében. A tíz­­oldalas dokumentumot a tanács 82 éves elnöke, Shaik Szaad Ed­­din el Alami látta el kézjegyé­vel. A közleményből egyebek kö­zött kitűnik, hogy a reggeli ima utáni durva rendőri fellépést az izraeli kormány és rendőrség előzőleg jól kitervelte. A közlemény a továbbiakban rámutat, hogy az egyik szélsősé­ges zsidó szervezet a vérfürdő előtti napokban, sőt hetekben, pro­vokálta az iszlám hívőket. Az Al Aksza mecset közelében egy har­madik zsidó szentély alapkövét akarták elhelyezni. A dokumen­tum egyszersmind cáfolja az iz­raeli rendőrség állítását, misze­rint palesztinok egy csoportja kő­vel dobálta volna meg a Siratófal közelében egybegyűlt zsidó hívő­ket. Következtetését az iszlám főtanács több mint száz hívő ta­núvallomására alapozza. Annak idején a rendőrök ezekre az embe­rekre is tüzet nyitottak, ám közü­lük az izraeli kormány különbi­zottsága egyetlenegyet sem hall­gatott meg, habár hajlandók let­tek volna beszámolni a történtek­ről. .­." A kormány különbizottságának megállapításait kétségbe vonja az egyik emberi jogi szervezet is, amelynek palesztinok és zsidók egyaránt tagjai. A szervezet az­zal érvel, hogy a kormány külön­bizottságának megállapítása kizá­rólag az akcióban részt vevő rend­őrök kijelentéseire épül. A jeruzsálemi iszlám főtanács közleményében külön neheztel azért, mert az izraeli vizsgálóbi­zottság teljesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a rend­őrök automata fegyverekkel tel­jes fél órán keresztül lőtték a pa­lesztinokat. (Tanjug) Tel-A­viv nem utasít­ja vissza az „arabkö­zi” konferenciát David Levy, az izraeli diplo­mácia vezetője, aki tegnap fe­jezte be háromnapos párizsi lá­togatását, nem utasította el Gorbacsov indítványát, hogy tartsanak „arabközi” konferen­ciát, amelyen megvitatnák a Közel-Kelet kérdéseit. „Ameny­­nyiben emögött a Szovjetunió­nak az a szándéka áll, hogy az arab országok körében él­vezett tekintélyét latba vetve hozzájáruljon a békés megol­dáshoz, úgy véljük, hogy a szovjetek jó úton járnak” — jelentette ki Levy, miután megbeszéléseket folytatott Ro­land Dumas francia külügy­miniszterrel és Michel Rocard miniszterelnökkel. (Tanjug) Gullit segítségét kérik a holland túszok (Különtudósítás a Magyar Szónak) Róma október 31. Kétségbeesett hangú üzenet ér­kezett Bagdadból Rómába, ame­lyet azonnal továbbítottak Milánó­ba. „Gull­it, segíts rajtunk!” — olvasható az üzenetben. Beatrix holland királynő síkraszállt azért, hogy kormánya menesszen kül­döttséget Bagdadba, amelynek az lenne a feladata, hogy megbeszé­lést folytasson Husszein iraki elnökkel az országban túszként fogva tartott holland állampolgá­rok szabadon engedéséről. A kül­döttség tagjainak névsorát maguk az Irak fogságában lévő holland állampolgárok állították össze. A listára felkerült a világhírű hol­land futballista, Ruud Gullit ne­ve is. A túszok hangsúlyozták, hogy Gullit igen nagy népszerűségnek örvend Irakban. Nagy tisztelet övezi, különösen azóta, hogy a vi­lágsztár meglátogatta Nelson Man­dela dél-afrikai színes bőrű poli­tikust. Miodrag PASKUCI Megpróbáltak áttörni a határon (Folytatás az 1. oldalról) A határon kialakult helyzetet magas rangú moldáviai képvise­lők csillapították, akik Kisinyov­­ból érkeztek, hogy meggyőzzék az „önkénteseket” arról, hogy akció­juk nem helyénvaló. A támadók először visszautasították a felszólí­tást és azzal fenyegetőztek, hogy Kisinyovba, a moldáviai főváros­ba mennek „rendet tenni”, de ké­sőbb eleget tettek neki. A Gagauz Köztársaság, amelyet egyoldalúan hirdettek ki Moldá­via területén, hatalmi szerveket alakított és megtartotta az újon­nan megválasztott parlament első ülését. A TASZSZ hírügynökség, amely közölte az infomációt, kariratbe­­li újságírói körökre hivatkozik. A hírt hivatalosan nem erősítették meg, s egyéb információt sem közöltek ezzel kapcsolatban, tekin­tettel arra, hogy a hatóságok nem engedik be a szovjet és a külföldi újságírókat arra a terü­letre, amelyen a moldáviai par­lament határozata értelmében rendkívüli állapotot vezettek be. Amennyiben a Gagauz Köztár­saság hatalmi szerveinek megala­kításáról szóló hír igaznak bizo­nyul, ez ugrásszerűen növelheti a feszültséget Dél-Moldáviában. A moldáviai köztársasági hatóságok határozottan ellenzik a Gagauz és a Dnyeszter melléki Köztársaság megalakítását, és készek „minden intézkedést” megtenni, hogy meg­őrizzék Moldávia területi integri­tását. A Moldávia déli részén élő, ta­tár—mongol eredetű gagauzok au­gusztus közepén alakították meg az említett két köztársaságot. A gagauzok száma körülbelül 200 000 és a 4,3 millió lakosú Moldávia, a Romániával szomszédos szov­jet tagköztársaság területének dé­li részén élnek. A moldáviai hatóságok alkot­mányellenesnek minősítették a két új tagköztársaság létrehozá­sát. A Gagauz Köztársaságban azonban ennek ellenére a múlt héten sikerült megtartani a ható­sági választásokat. A Dnyeszter melléki Köztársaságban viszont csak november végére tűzték ki a választásokat.­­ A Gagauz Köztársaságban meg­tartott választásokra reagálva a moldáviai parlament a gagauzok lakta területen rendkívüli állapo­tot rendelt el. Ezen a területen jelenleg a szövetségi belügymi­nisztérium két ezrede állomáso­zik. A Moldáviai Népfront önkén­tes alakulatokat toborzott moldo­­vánokból, amelyeket az utolsó pil­lanatban akadályoztak meg, hogy gagauzok lakta területre behatol­janak. Moldávia déli részén éppen hogy csak sikerült elkerülni a nemzetek közötti összetűzést és vérontást. Ha azonban bebizonyo­sodik, hogy a gagauzok valóban hatalmi szerveket alakítottak, az összetűzés elkerülhetetlen. Ebben az esetben beigazolódnak a mol­dáviai vezetőség értékelései, ame­lyek szerint a köztársaság a pol­gárháború szélére sodródott. (Tanjug) Kínai disszidens szabadon bocsátása A sanghaji hatóságok úgy dön­töttek szabadon engedik Vang Ruo-vang neves kínai írót, aki egy évet töltött börtönben. An­nak idején azért ítélték el, mert köze volt a tavalyi véres pekingi diáklázadáshoz. Jang Csi, a 72 éves disszidens felesége külföldi tudósítóknak elmondta, hogy fér­je, aki egy alkalommal az ország kommunista rendszerét a feuda­lizmushoz hasonlította, továbbra is rendőrségi megfigyelés alatt áll. Még mindig azzal vádolják, hogy az ellenforradalmi megmoz­dulás egyik szervezője volt és csak ideiglenesen engedték szabadon. (Tanjug) IRAK „MEGVÉDI" KUVAITOT (Folytatás az 1. oldalról) SZADDAM HUSSZEIN TÉVÉINTERJÚJA Szaddam Husszein az amerikai CNN tévétársaságnak adott inter­jújában elvetette annak lehetősé­gét, hogy az országa ellen életbe léptetett gazdasági embargó nyo­másának hatására kivonja csapa­tait Kuvaitból. Megismételte, hogy Kuvait Irak területének „szuverén része”. Határozottan elvetette az ENSZ Biztonsági Tanácsának 10. határozatát, amelyben a testület Irakot tartja felelősnek a háborús károkért és az emberi jogok dur­va megsértéséért Kuvaitban. Husz­­szein megismételte, hogy ez a ha­tározat „nem tisztességes”, mert az USA nyomására született. Szerinte Washington ugyanilyen eszközzel kényszerítette az Öbölbeli kaland­ba Japánt és Németországot is. Husszein ismételten elítélte Iz­raelt, Nagy-Britanniát és az Egye­sült Államokat. Azzal vádolta őket, hogy háborús konfliktust akarnak kirobbantani, amit orszá­ga el akar kerülni, akárcsak a hadászati támadó fegy­verek és a hagyományos fegyver­zet csökkentéséről. PRIMAKOV BAGDADI TÁRGYALÁSAI HASZNOSAK VOLTAK Valentyin Fal­in,, az SZKP KB titkára tegnap úgy ítélte meg, hogy „hasznosak” voltak Jevge­­nyij Primakov megbeszélései Husz­­szein iraki elnökkel. Megállapí­totta, hogy ezek a tárgyalások le­hetővé tették mindkét félnek, hogy olyan mozzanatokat vizsgál­janak meg, amelyek azután újból elgondolkodtatják őket. Falin sajtótájékoztatóján úgy fo­galmazott, hogy nem ért egyet a szovjet elnök különmegbízottjá­­nak sikertelen tárgyalásaira vonat­kozó megállapításokkal. „Alapo­sabban megismertük azokat az okokat, amelyek az iraki vezető­ség tevékenységét meghatározzák ők pedig tudomást szerezhettek arról, hogy a Szovjetunió továbbra is kitart a Biztonsági Tanács ha­tározata mellett”, szögezte le Fa­lin. MÁR 42 AMERIKAI VESZTETTE ÉL­ETÉT Bahrein­ben az USA haditenge­részetének képviselője közölte, hogy az Iwo Jima hajón történt keddi szerencsétlenségben 10 ten­gerész vesztette életét. A Reuter hírügynökség arról számolt be, hogy a hajó egyik zárt térségében 455 fok hőmérsékletű pára áram­lott be, s hat tengerész azonnali halálát okozta. A négy súlyosan megsérült társuk szerdára virradó­ra halt bele égési sebeibe. Amióta az Egyesült Államok csapatokat vezérrel az Öböl­ tér­­ségébe, a különféle szerencsétlen­ségekben 42 amerikai katona vesz­tette életét. (Tanjug) SEVARDNADZE A BAKER TAL­ÁLKOZÓ Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter és James Baker amerikai államtitkár a jövő hét végén Genfben ismét találkozik, hogy megtárgyalják az Öböl-hely­zet legújabb fejleményeit. A vá­ratlan találkozó mindenképpen összefüggésbe hozható Jevgenyij Primakovnak, a szovjet elnök kü­­­lönmegbízottjának sikertelen bag­dadi látogatásával. A két külügym­iniszter ezenkívül véleményt cserél az európai biz­tonsági és együttműködési folya­mat november második felében Párizsban esedékes értekezletéről. Hamarosan erőegyensúly az Öbölben Az USA még 100 000 katonát küld Szaúd-Arábiába Az Öbölben jelenleg 340 000 katonája tartózkodik a nemzetkö­zi erőknek, s ha valóra válik a Fehér Ház ígérete, hogy még 100 000 katonát küld Szaúd-Arábiába, csaknem megvalósul az erő­­egyensúly. Kuvaitban és Irak déli részén ugyanis a France Presse jelentése szerint mintegy 450 000 iraki katona állomásozik. Három hónappal Kuvait Irak általi megszállása után az Öböl­ben kialakult katonai helyzet a következő: — USA: 210 000 katona az Öbölben, közülük 50 000-en a hadihajókon, míg a többiek a szaúd-arábiai légi- és szárazföl­di erők kötelékeiben. Az Öböl, az Ománi- és a Vörös-tenger al­kotta háromszögben az ameri­kaiaknak több mint 40 hadihajó­ja tartózkodik, beleértve az In­dependence és a Kennedy re­pülőgép-anyahaj­ókat is. A Sara­toga nevű harmadik anyahajó a Földközi-tengeren állomásozik, nem egész 500 kilométerre az ira­ki országhatártól. — Szaúd-Arábia: A legújabb becslések szerint a sivatagi ki­rályság fegyveres erőit körülbe­lül 65 000 katona alkotja, az öböl­beli Együttműködési Tanács kö­zös erőivel és a kuvaiti egysé­gekkel együtt. — Egyiptom: 20 000 katona, amelyek közül 15 000-en a T—62- es harckocsikkal és légelhárító tüzérséggel ellátott III. gépesített gyalogsági hadtestben, 4000 ej­tőernyőssel Szaúd-Arábiában és egy 600 ejtőernyősből álló zászló­aljjal Abu-Dzabiban. — Nagy-Britannia: Mintegy 15 000 katona a szárazföldön és a tengeren. Repülőgépek Szaúd- Arábiában, Bahreinben, Omán­ban és 15 hadihajó. — Franciaország: 10 640 kato­na a helyszínen, és még 500-an útban az Öböl felé. Ebből 5000- en Szaúd-Arábiában, 330-a­n az Arab Emírségek Szövetségében, 60-an Katarban, 3850-en Dzsibu­­tiban és 1400-an a mintegy 10 (az Öbölben, valamint az Ománi- és a Vörös-tengeren állomásozó) hadihajón. — Marokkó: 1200 katona a szaúdi—kuvaiti határ mentén és még 5000 Abu-Dzabiban. — Pakisztán: Mintegy 5000 ka­tona a szaúdi—kuvaiti határ mentén. — Banglades: Több mint 2500 katona a szaúdi királyság északi részén. — Szíria: Becslések szerint 4000 katonát küldött Szaúd-Ará­biába, ellenben kétszer ennyit ígért. — Olaszország: Mintegy 1000 katona, főként a Hormuzi-szoros­­ban horgon­yzó 4 hadihajón. — Argentína: 1000 katona egy Vörös-tengeren horgonyzó tor­pedónaszádon és korvetton, a fegyveres erők Hercules C—130- as és Boeing—707-es szállító re­pülőgépeivel. — Spanyolország: Mintegy 500 katona egy fregatton és két kor­vetton. — Ausztrália: 600 tengerész három hadihajón. — Hollandia: Két fregatt­­ a Hormuzi-szorosban körülbelül 400 katonával. — Szenegál: 500, gyors be­avatkozásokra kiképzett katona Szaúd-Arábiában. — Belgium: Két aknaszedő ha­jó és egy fregatt 385 katonával és többek között Stinger raké­tákkal. — Görögország- Körülbelül 200 tengerész egy Vörös-tengeren állo­másozó fregatton. — Törökország: Nem küldött fegyveres erőket az Öbölbe, de jelentős stratégiai szerepet ját­szik, mivel II. hadserege az ira­ki—török határon nyolc iraki hadtestet köt le. Ezenkívül jó­váhagyta az amerikaiaknak a NATO török területen levő légi támaszpontjainak igénybevételét. (Tanjug)

Next