Magyar Szó, 1991. július (48. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-01 / 178. szám

г} KÜLPOLITIKA MKKefje Tanácsunk A szovjet maffia kiterjeszti csápjait A SZOVJET MAFFIA az utób­bi két évben jelentősen fokozta tevékenységét mind az országon belül, mind pedig Európában. Bő­vültek nemzetközi kapcsolatai is. Az Interpol munkatársainak tu­domására jutott, hogy a Szovjet­unió és több kelet-európai ország alvilági vezetői közös akciókról állapodtak meg, így például a szovjet—lengyel maffia befolyását és pénzforgalmát tekintve Európá­ban a harmadik erő a kábító­szer-kereskedelem és -gyártás te­rén. Az Interpol elsősorban az ún. amfetaminok, vagyis a gyógyszer­­tárakban szabadon megvásárolható orvosságokból készülő narkotiku­mok előállítása miatt ad hangot aggodalmának. A Szovjetunióban és Lengyelországban a kábítósze­reknek éppen ezt a típusát fej­lesztették ki és az egyre inkább behatol Nyugat-Európába, növelve a bűnözők jövedelmét. A LA SUISSE c. svájci lap mu­tatott rá arra, hogy a szovjet és a lengyel kereskedelmi flottát használja fel az alvilág arra, hogy a délkelet-ázsiai országokból és Latin-Amerikából marihuánát, he­roint és hasist szállítson Európá­ba, elsősorban Rotterdam holland kikötőbe. A maffia által verbu­vált csempészek törvénytelenül szállítanak aranyat, hamisított svájci órákat és sok egyebet is. A Szovjetunió három legnagyobb maffiózó központjának — Moszk­va, Odessza és Vlagyivosztok — ve­zetői Lengyelország és Magyaror­szág alvilágának bűnözőivel lopott gépkocsik viszonteladásáról kötöt­tek egyezséget. Az Interpol ada­tai szerint a Németországban és Olaszországban eltulajdonított gép­kocsik fele Lengyelországba ke­rül, onnan pedig a Szovjetunióba „vándorol”. A Szovjetunióban azonban gyakorlatilag lehetetlen rábukkanni a lopott autókra, jegy­zik meg az Interpol szakértői. A SZOVJET ÉS LENGYEL maf­fiózók szorosan együttműködnek a hamis pénz, elsősorban a dollár nyomtatásában és terjesztésében. A hamis bankjegyek egy részét (ki­váló minőségük meglepetést vált ki a szakemberek körében) a Szovjetunióból a közel-keleti és az ázsiai országokba továbbítják. Nagy aggodalomra ad okot a közös vállalatok és a maffia kap­csolata. Az a benyomás alakul ki, hogy Kelet-Európában a maffia részvételével alakult közös válla­latok sokkal jövedelmezőbbek és hatékonyabbak, mint a többiek. Tény, hogy az utóbbi két év­ben a kelet-európai országokban, beleértve a Szovjetuniót, egyre több pénz halmozódik fel magán­kézben, amelyet a törvény szem­pontjából kétes műveletek útján szereznek. A már említett lap adatai szerint a kelet-európai or­szágokban a maffiacsoportok évi jövedelme 20 milliárd dollárra te­hető. A SZÉTHULLÓ SZOVJET­UNIÓBAN egyre növekszik a maf­­fia befolyása. A különböző köz­társaságokban és területeken a maffiózok készek arra, hogy el­lenőrzésük alá vegyék a hatalmat, amint befejeződik az egységes ál­lam széthullásának folyamata. Az ország ezzel már szembekerült a polgárháború idején, amikor fegy­veres fosztogató bandák tömege ütötte fel a fejét. Ám nem anar­chista csoportosulásokról van szó, hanem fegyelmezett, szigorúan sza­bályozott szervezetekről. De hogyan is lehet küzdeni a maffia ellen, ha egy egyszerű testőr ott havi 3000 rubelt kap, ami sokszoro­san meghaladja az egyszerű mun­kás vagy alkalmazott, többek kö­zött a milicista fizetését, vonja le a konzekvenciát a svájci La Suisse c. lap. (TASZSZ) Fegyver nincs! ŐSZINTÉN SZÓLVA, sose vágytam fegy­vérre. Még a dísz­fegyverek se nagyon érdekelnek, de a múltkor a kecskeméti utcán szemembe ötlött egy felirat: Arzenál nagykereskedés. Te jó­isten, gondoltam, hát már itt tartunk?! Arzenál, ráadásul nagykereskedés? Mi a csudát árul­hatnak? Tankokat, bombát, Ka­­lasnyikovokat — viszonteladók­nak? Leóvakodtam a lépcsőn. Oda­lent csend volt, bár jó néhányan nézelődtek a pincehelyiségben. Egy nyamvadt Kalasnyikovot sem láttam, még csak kardok sem voltak. A kissé megviselt tulajdonosok elmagyarázták, egy­általán nem árulnak fegyvert, de jó ötletnek találták az elneve­zést: Arzenál, mármint a külön­böző áruk arzenálja. Most már, persze, nem tartják olyan jó ötletnek. Mint kiderült, nem én voltam az első, aki azt hitte, itt tényleg kaphatók puskák és pisz­tolyok (bombát még nem keres­tek). Míg beszélgettünk, egy idő­sebb úr lépett oda a hölgyhöz, és diszkréten suttogva megkér­dezte: a fegyverek hol vannak? A hölgy meglepődött, körbepil­lantott, és ugyancsak suttogva válaszolt: Fegyverek? Azok nin­csenek. Aztán hangosan hozzá­tette: de ha ön kiskereskedő, és van egy butikja, ajánlhatok olcsón miniszoknyát. AZ ŰR CSALÓDOTTAN távo­zott. Nekem viszont tetszik az ötlet: fegyver helyett legyen in­kább miniszoknya minden arze­nálban. Hátha akkor beköszönt végre a boldog világbéke korszaka__ (Petőfi Népe) — Ez egy szép barátság kezdete, Borisz! 1991. július 1. hétfő A felelőtlenség korszaka a jóslat egyáltalán nem ir.­t még a századelőn látót napvilágot. Az emberi létés és a­z evolúció egyik jó ismerőse már akkor előrejelezte, hogy az ezredforduló felé közeledve sors­döntő korszak következik be a­­ téboly, a káosz, a véráldozat és az összeomlás kora, amikor teljesen szétesik az értelem és az erkölcs A józan ész csődöt mond­ az őrültek logikája, lelketlen jós és gyűlölet hatalmasodik el Az in­tellektus egyszerűen kicsúszik az ellenőrzés alól és totális felelőt­lenség uralkodik el. Így szól, il­letve szólt a jóslat vagy mondjuk úgy, az előrejelzés. Valóban úgy tűnik, mintha valamilyen látha­tatlan erő dobna bennünket a té­boly örvényébe. Számos vélemény szerint volta­képpen az történik, hogy a tu­datban elmélyült a szakadás, az értelem és a tudatalatti közötti szakadás. Mintha valamilyen nukleáris folyamat indult volna be, hasonló ahhoz, amikor az atomerőmű kiszakítja magát az ember uralma alól. Igaz, a mosta­ni fejlemények már inkább gyors­­láncreakcióra, nukleáris robba­násra kezdenek hasonlítani. A különös, hogy „mindenki mindent meg tud magyarázni", látszólag a logikából indulnak ki az értelmes vagy csak annak vélt személyek, úgymond felelősségük teljes tudatában vannak, miköz­­ben nélkülözik az elemi realitás­­érzéket is és sodródva sodornak mindenkit a katasztrófa felé. Egyszóval a századelőn felraj­zolt látnoki kép sajnos realizáló­­dott, viszont kérdés, hogy egyál­talán tudta-e valaki, hogy itt, ezekben a térségekben jutnak leg­inkább kifejezésre a bomlási fo­lyamatok. Néhány megközelítés szerint a kollektív tudattalan mélységeiben indult el a vészes hullámzás, mások szerint ezzel összefüggésben erőteljes kozmikus hatások érik a Földet. Egyébként is már jó néhány év­tizeddel ezelőtt megírták, hogy a Vízöntő-korszak mindent fenekes­tül felforgat, és példátlan fe­szültségzónába vagy viharzónába kerül a világ. Valaki esetleg fel­­tehetné a kérdést, nem ereszked­hetnénk le esetleg a földre, kéz­zelfoghatóbb magyarázatot adva a történésekre? Ezen a nyomvonalon elindulva könnyen megállapíthatjuk, hogy az inga kileng mindkét oldalra. Ezért teljesen logikus (a sok lo­gikátlanság ellenére), hogy ha hu­zamosabb ideig gátat vetnek a spontán fejlődésnek, ha különfé­le erkölcsi és más normákat kény­szerítenek egymásra és magukra az emberek, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen az elfojtott törek­vések felszínre robbanása. N­agyon messzire jutnánk, ha tovább mélyítenénk a té­mát, ezért csak annyit jegyzünk meg, hogy több pszicho­lógus szerint minden baj oka ép­pen az erkölcs, amelyet fölülről kényszerítenek a gyerekekre és így előre „beprogramozzák” a lázadást, a szembefordulást, a tor­zulásokat. S ha már a gyerekeket emleget­jük, érdemes szólni arról, hogy Sibenikben a minap gyermekfesz­tivál kezdődött. Talán sehol sem észlelhető akkora ellentmondás, mint a legkisebbek és a legna­gyobbak lelkivilága között. Bizo­nyára ismert, hogy a gyermek archetípusának egyik jellemzője éppen az ártatlanság, az őszinte­ség, a jóindulat. A viszályt szívó felnőttek már egészen más világ­ban élnek. Már azok is, akik politikusi mi­nőségükben megnyitják az ilyen rendezvényeket, egyet mondanak s mást cselekszenek. Szép szavak hangzanak el a csodála­tos gye­rekkorról, a békéről és barátság­ról, ám az ezt méltatók utána visszatérnek a felnőttek zűrzava­ros világába. Hogy ez a világ több, mint kaotikus, aligha kell bi­zonygatni. Џ A­z pedig, hogy miért zűrzav­­­varos, sőt vérzivataros, már hosszabb magyaráza­tot igényelne. Világos azonban, hogy a fölfordulás a fejekben uralkodik, úgyhogy nyugodtan megállapítható, az ártatlansággal, illetve a gyermek archetípusával a destruktív törekvések, mondhat­ni a sátán archetípusa áll szem­ben. Vajon ki tud és mer vála­szolni a csöppségeknek, ha tévé­ben látott pusztítás és öldöklés nyomán megkérdezik: azok ott mit csinálnak? DANCSÓ Csaba Örök ifjúság - férfiaknak SZENZÁCIÓS FÖLFEDE­ZÉSRE jutott egy amerikai or­voscsoport, miközben a természe­tes növekedési hormon génsebé­­sz­etileg előállított változatával folytatott klinikai kísérleteket. Arra lettek figyelmesek, hogy a kezelés következtében az öre­gedés számos jele visszafordít­­hatóvá vált! Megtalálták volna az örök if­júság vizét? — teszi föl a kér­dést a Biotech News újságírója. A vizsgálat során huszonegy 61 és 81 év közötti amerikai állampolgárt kezeltek. A hormon hatására élénkebbé váltak, tes­tük rugalmassága visszatért, szá­mos más tekintetben 10—20 évet fiatalodtak. A megfigyeléseket a New England Journal of Medi­­cine-ben közölték, s az nagy visszhangra talált. Génsebészeti módszerekkel si­került megoldani a hormon tö­meggyártását, így vált lehetővé az említett hosszabb távú kísér­let a 21 idős férfi részvételével. Egy átlagos termetű ember nö­vekedési hormonnal való kezelé­se évi 14 600 dollárt jelent. Ah­hoz, hogy érdemleges fiatalító hatást érjenek el, heti három hormoninjekcióra van szükség. A vizsgálat idején a férfiakat azonban mindössze hat hónapig kezelték, mert több jel arra en­gedett következtetni, hogy hu­zamosabb hormonadagolás esetén súlyos mellékhatásokkal kell számolni! Kérdés, mik lennének ezek a mellékhatások? A túlságosan visszafiatalodott urak esetleg pe­lenkát igényelnének? Netán anyatejet? Csak azt ne! Abból úgyis ke­vés van. Azt hagyjuk inkább a csecsemőknek, akiknek a fiatal­ság még hormon nélkül is sike­rül. (Heti Magyarország) Jelcin megjárta Amerikát (A Die Presse karikatúrája)

Next