Magyar Szó, 1991. augusztus (48. évfolyam, 209-234. szám)

1991-08-01 / 209. szám

2 KÜLPOLITIKA Összetűzések Dél-Libanonban A quisling SLA tüzérségi tűzzel válaszolt az Amal robbantásos merényletére Az izraeli rádió tegnap a quisling Dél-libanoni Hadsereg (az SLA) pa­rancsnokságának közleményére hi­vatkozva arról számolt be, hogy az ország déli részében ellenük végre­hajtott pokolgépes merényletekben és megtorlásokban az utóbbi másfél napban legalább tíz személy életét vesztette, további harminc pedig megsebesült. A helyzet akkor mér­gesedett el, amikor a Szíria-barát li­banoni Amal szervezet pokolgépes merényletet követett el az SLA vala­melyik alakulata ellen az úgyneve­zett biztonsági övezetben, amelyet Libanon déli térségében Izrael tart ellenőrzés alatt. Az Amal gerillái 50 kilogramm robbanóanyagot helyez­tek el egy út mellett, amelyen elha­ladt az SLA járőre. A robbanásban életét vesztette az SLA három kato­nája, további kettő pedig súlyosan megsebesült. Megtorlásként az SLA a pokol­gépes merénylet közelében elterülő síita falvakat ágyúzta. Az akcióban életét vesztette 7 polgári személy és több mint 20 megsebesült. Az utóbbi hónapokban ezek vol­tak a legsúlyosabb összecsapások. Az elmúlt időszakban a libanoni kormány egyébként több erőfeszí­tést tett a vallási és etnikai milíciák lefegyverzése és a térség pacifikálá­sa érdekében. Politikai megfigyelők igencsak meglepődtek, hogy az Amal csap­dát állított az SLA járőrének, mert Libanonban olyan határozat szüle­tett, hogy fegyvereseinek nagyrészt csatlakozniuk kell a libanoni hadse­reghez. Közben az Irán-barát Hiz­­bollah szervezet visszautasította a li­banoni kormánynak azt a követelé­sét, hogy fegyverezze le milicistáit. A Hizbollah azt állítja, hogy a szer­vezet lényegében ellenállási mozga­lom, s a megszálló izraeliek ellen harcol, s ezért nem tekinthető vallá­si jellegű milíciának. (Tanjug) Az Amnesty International vádolja Izraelt A nemzetközi szervezet évi jelentése szerint bántalmazzák és kínozzák a megszállt területeken bebörtönzött palesztinokat Az Amnesty International nem­zetközi szervezet minap közzétett évi jelentése azzal vádolja az izraeli kormányt, hogy „a megszállt terüle­teken bebörtönzött palesztinokat kínozza, bántalmazza és egyéb mó­don megalázza”. A jelentés megfo­galmazói arra a megállapításra ju­tottak, hogy „a palesztinoknak elv­ben sincs esélyük arra, hogy az izra­eli katonai bíróságok előtt legálisan ítélkezzenek felettük”. Az Amnesty International ezen­kívül azt állítja, hogy „a palesztinok megkínzása, bántalmazása és meg­alázása már-már rutinszerű az izra­eli hadseregnél és rendőrségnél a nyomozás és a kihallgatások során”. A nemzetközi szervezet említést tesz több olyan módszerről is, amelye­ket a nyomozó szervek alkalmaz­nak. A jelentés külön hangsúlyozza, hogy a kínzások „szabályszerűekké váltak, az izraeli kormány 1987- ben, az intifáda kezdetekor javasol­ta őket az úgynevezett Landau-féle vizsgáló bizottságnak a beismerő vallomások kikényszerítése céljá­ból”. Az Amnesty International ezenkívül ismertette azt az adatot is, hogy az utóbbi egy évben a meg­szállt területeken levő izraeli börtö­nökbe csaknem százezer embert zártak be, közülük mintegy har­mincezret jogerős ítélet nélkül. Az izraeli katonai hatóságok első reagálásukban tegnap szinte nem is cáfolták az Amnesty International egyetlen megállapítását sem, ám felrótták, hogy ez a szervezet „nem vette figyelembe azokat a nehézsé­geket, amelyekkel az izraeli hadse­reg és rendőrség szembe találja ma­gát a megszállt területeken”. (Tan­jug) Az USA zágrábi konzulja Szlovéniában Jane Green, az USA zágrábi konzulja háromnapos látogatásra érkezett tegnap Szlovéniába. Szlovéniai tartózkodása idején megtekint néhány határátkelőhe­lyet és a háborúban leginkább meg­rongált városokat. Jane Green teg­nap a Skofije határátkelőhelyet és a Karavankák alatt átvezető alagutat tekintette meg, ma és holnap pedig ellátogat Jesenicébe, Holmecba, Mariborba, Gornja Radgonára és Ormožba. (Tanjug) Július 31. Sorszám: 147. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 17,5932 17,6461 17,6990 OSZTRÁK SCHILLING 100 184,1261 184,6801 185,2341 KANADAI DOLLÁR1 19,6388, 19,6979 19,7570 FRANCIA FRANK 100 380,9424 382,0887 383,2350 NÉMET MÁRKA 100 1296,1000 1300,0000 1303,9000 GÖRÖG DRACHMA 100 1­11,8151 11,8505 OLASZ LÍRA 100 1,7334 1,7386 1,7438 JAPÁN JEN 100 16,4190 16,4684 16,5178 HOLLAND GULDEN 100 1149,7939 1153,2537 1156,7135 SVÉD KORONA 100 357,2575 358,3325 359,4075 SVÁJCI FRANK 100 1483,9822 1488,4475 1492,9128 ANGOL FONT1 38,1105 38,2252 38,3399 USA-DOLLÁR1 22,6337 22,7018 22,7699 A Vajdasági Bank Rt. újonnan kibocsátott részvényeket árusít ________________________ Magyar Szó A béke oázisa -de meddig? Svájc ma ünnepli fennállásának 700. évfordulóját Az öröknek kikiáltott dolgok, barátságok, szövetségek nemcsak hogy nem tartanak örökké, ha­nem rendszerint nagyon is rövid életűek, ám Svájc esetében - mint­egy bizonyítván ennek az ország­nak minden tekintetben való másságát — fantasztikusan tartós­nak bizonyult, hiszen hét évszáza­dot kiállt. Az „örök szövetség” (Ewige Bund) - amelyet a német­római birodalomhoz tartozó há­rom sváb parasztközösség, a ké­sőbb ezért őskantonnak nevezett Uri, Schwyz és Unterwalden kö­zött 1291. augusztus elsején­­ ala­pozta meg a szuverén kantonok laza szövetségéből álló, máig szi­lárdan fennálló svájci államot. Er­re az eseményre, az ország fenn­állásának 700. évfordulójára em­lékezik ma Svájc az eskütétel szín­helyén, a legendás Rürlin és Schwyz főterén megrendezett „szerény népünnepségen”, de voltaképpen az egész év e jubile­umjegyében telik. A KANTON KIS HÁZA Svájc fogalom. Négy nemzet, négy nyelv, négy kultúra, két val­lás, 26 szuverén kanton, 3095 önálló község. Fellelhető benne Európa majdnem minden jelleg­zetessége, de ugyanakkor meg­annyi sajátos, csak rá jellemző do­log. Ennek az évszázadokon át ki­épített és mindmáig féltve őrzött másságának köszönhetően sike­rült megmaradnia a béke oázisá­nak a háborúktól megannyiszor feldúlt Európában. Ennek a más­ságnak köszönhető, hogy a konti­nensünkön különösen mérgező nemzeti gyűlölködések közepette éppen a legősibb ellenfelek: a né­metek, franciák és olaszok példás egyetértésben (de korántsem problémamentesen) élnek határai között. Svájcban - történetileg nézve - az emberek nem az állam útján teremtettek maguknak identitást. Se nem nemzetállam, se nem kul­­túrállam. A községek és a kanto­nok, amelyekben az emberek él­nek, s amelyekben különböznek, az identitás forrásai. A vérbeli svájci, ha hazájáról beszél, rend­szerint kantonjára gondol. A kan­ton a kis haza. Ilyen regionálisan tagolódott és íródott az ország történelme is, de a különbözősé­gek ellenére is van, ami közös. Közös vonás a folytonosság. Az, hogy nincsenek törések és újra­kezdések. „Mi mindig folytattunk valamit, és eközben alkalmazkod­tunk” — állapította meg egy svájci szociológus. A békés együttélés titka éppen ebben az alkalmazko­dó képességben, messzemenő to­leranciában, az erős belső komp­romisszumkészségben rejlik. Svájc - túl a községi és kanto­nális identitáson - a legkülönfé­lébb hovatartozások keveredését és kombinációit hordozza. Hiszen a nyelvi határok gyakran nem es­nek egybe a gazdasági övezetek határaival, a kultúrkörök határai a közigazgatási határokkal. A kü­lönbségek óriásiak. Az embereket mégis összeköti valami. Vala­mennyien tudják, hogy hasonló intézmények között élnek, ezek pedig védik különbözőségüket. Denis de Rougemont svájci iroda­lomtudóst és kultúrpolitikust idézve nem a nyelv, nem a vallás, nem a kultúra, nem a karakter te­remt közösséget. Nem a zászlóhit, hanem az alkotmányhit. A (kon)föderalizmus az, amihez mindannyian ragaszkodnak — mert csak ennek fennállásával lo­bogtathatják különféle zászlajai­­kat. KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA Itt van Európa legősibb de­mokráciája. Ez abban különbözik a többi polgári demokráciától, hogy nem felülről, hanem alulról felfelé épült. A legszélesebb bázi­son, a községi önkormányzaton alapul a kantonok jogköre, a szö­vetségé pedig azokra a kérdések­re korlátozódik, amelyeket a szu­verén kantonok az utóbbi 150 év­ben ráruháztak. A jelenleg is ha­tályos, 1874-ben módosított, 1848. évi alkotmány szerint ezek a külügyek, a hadsereg, a vámok és a nagy közüzemek „intézése”. Minden egyéb a kantoné. (Persze van, amivel közösen foglalkoznak, mint például az útépítés, a kör­nyezetvédelem, közszolgáltatá­sok...) Itt jegyezzük meg, hogy az állam (a parlament) sosem mond­hatja ki az utolsó szót, mert léte­zik a népi kezdeményezés és a re­ferendum (a törvényekről való szavazás joga), s ezek jóvoltából mind az egyes emberek, mind a különféle egyesületek egy sor do­logba beavatkozhatnak. A kormány hét emberből áll, ezeknek van hivatala, de nincs minisztériuma. Az állami bürok­rácia ismeretlen. A hét miniszter közül kerül ki az államfő, minden évben valaki más. Az államfő csak kifelé államfő, az országban a megfelelő terület szakembere. Mi­niszterelnök, kancellár nincs. El­nöki rezidencia sincs. Svájc további sajátosságai közé tartozik az évszázados semleges­ség, amelynek eredményeként megőrizhette irigylésre méltó bé­kéjét a háborús viharoktól meg­annyiszor feldúlt Európában. Külső háborút utoljára 1515-ben folytatott, s a franciáktól elszenve­dett vereség után 1516-ban meg­kötött freiburgi béke óta számít­ható semlegességi politikája. Ide­gen csapatok utoljára a napóleoni hadjáratok idején léptek a terüle­tére, az utolsó belháború pedig 1847-ben robbant ki, 26 napig tartott s 104 emberáldozatot kö­vetelt. Azóta béke honol az or­szágban. VÁLASZÚT ELŐTT Kívülről nézve Svájc ma is a béke oázisa, a jólét paradicsoma, a biztonság jelképe, a példás együttélés mintapéldája. Bent azonban már nem ilyen idillikus a kép. Recsegnek-ropognak az eresztékek, Flavio Cotti, a jelenle­gi államfő szavaival élve, Svájc lá­zas, s a hőemelkedés pedig, tud­juk, mindig betegség tünete. A kór tehát kikezdte ezt a hagyomá­nyaihoz oly görcsösen ragaszko­dó, minden tekintetben annyira stabilnak tűnő kis országot, de hogy elhatalmasodik-e rajta, egyelőre nem tudni. Mindeneset­re kezd eluralkodni a jövőtől való félelem. A 700 éves sikeres múlt azonban remélhetőleg elég bizto­síték rá, hogy a jövő is sikeres lesz. Most azonban nem lehet el­kendőzni a bajokat. Botrányok kavarják föl az or­szág békés nyugalmát, infláció ke­seríti az emberek életét. De ve­szélyben vannak a régi jogok, a régi értékek is. A svájci csoda alapjait megvető közvetlen de­mokrácia, (kon­ föderatív beren­dezés és semlegesség ugyanis a haladás kerékkötőjévé vált, aka­dályozza az Európába való integ­rálódást. Válaszút előtt áll az or­szág. Olyan ez, mint a 22-es csap­dája. Ha ugyanis Svájc nem csat­lakozik a határok nélküli Európá­hoz, az elszigetelődés veszélye fe­nyegeti, ha viszont csatlakozik, le kell mondania legszentebb dol­gairól. A különbözőségeket oly nagy becsben tartó, hét évszáza­dot kiállt értékeiről. S akkor nem lesz többé fogalom. Más, mint a többi. SERER Lenke Népünnepély a legendás Rutlin Köztársasági státust követelnek Kosovónak Az albániai Republikánus Párt petíciója Az albániai Republikánus Párt az országban és az országon kívül olyan petíciót terjeszt, amely köz­­társasági státust követel Kosovónak. Kedden késő este az albániai televí­zió közölte, hogy a republikánusok felszólítják az albán népet, támogas­sa a tavaly július 7-én Kačanikban kihirdetett kosovói köztársaságot. A petíció követeli, hogy Albánia és a külföld ismerje el a kosovói köztársaságot, s a Jugoszláviában élő albánok önrendelkezési jogát, valamint azt, hogy Kosovóról von­ják ki a szerb és jugoszláv megszálló alakulatokat, akadályozzák meg a csetnikalakulatok felfegyverzését és engedjék szabadon az összes koso­vói albán foglyot. Kedden Triesztből újabb 403 albán állampolgár tért vissza az albániai Durres kikötőbe, ők még ez év márciusában szöktek át Olaszországba - jelentette az al­bán rádió. Olaszországból eddig mintegy 8000 menekültet küldtek vissza a 25 000-ből, ahányan az utóbbi hó­napokban kivándoroltak Albániá­ból. Az olasz hatóságok közölték, hogy az albán menekülteknek kö­rülbelül a fele már munkába állt új hazájában. (Tanjug) 1991. augusztus 1csütörtök Imelda Marcos hazatérhet A Fülöp-szigeteki kormány döntése A Fülöp-szigetek kormánya úgy döntött, hogy engedélyezi Ferdi­nand Marcos néhai diktátor felesé­gének, Imelda asszonynak, hogy visszatérjen az országba. Imelda Marcos öt éve száműzetésben él az Egyesült Államokban. A diktátor holttestét azonban továbbra sem szállíthatja szülőföldjére. Külföldi hírügynökségek jelen­tése szerint ezt a hírt az elnöki palo­ta titkára közölte, s azt is kilátásba helyezte, hogy az egykori diktátor felesége és három gyermeke ellen bűnvádi feljelentést tesznek az adó­fizetés elmulasztása miatt. (Tanjug)

Next