Magyar Szó, 1993. március (50. évfolyam, 58-87. szám)
1993-03-17 / 73. szám
1993. március 17., szerda Feledésre ítélve Az általános iskolai tanterv az úgynevezett európai eseményekbe sűríti a magyar szabadságharcot Mit mondhat az ember saját nemzete egyik legfényesebb eseményéről, amely egyúttal a legfájdalmasabbak közé is sorolható? S mit mondhat a tanár a diákjainak arról a forradalmi mozgalomról, amely ámulatba ejtette Európát, koronás főit pedig összefogásra késztette a rebellis magyarok leverésére? Bizony, a szülő sok mindent elmondhat a gyereknek, a tanár viszont annál kevesebbet. A tanterv gátolja abban, hogy bővebben foglalkozzon március idusával, illetve azokkal az európai eseményekkel és a magyar társadalmi állapotokkal, amelyek megelőzték és kiváltották az 1848-as forradalmat. Meglehetősen bonyolult előzményei és egyértelműen tragikus következményei voltak a forradalomnak. - Minekünk sajnos - mondja Tóth Tibor, a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola történelemtanára - ezeknek az eseményeknek jóformán a vázolására sincs lehetőségünk. Új tanterv szerint dolgozunk, amely csak azt teszi lehetővé - s ezt is csak az év végén -, hogy két órán foglalkozzunk az európai történésekkel és két órán a délszlávok részvételével a 48-as eseményekben. A tanterv nem is említi különálló részként a magyar forradalmat, hanem az úgynevezett európai részbe sűríti. Föltételezem azonban, hogy az ügyesebb, tapasztaltabb tanárok módot találnak arra, hogy bővebben foglalkozzanak a kérdéssel. Én viszont kezdő vagyok. ■ Véleménye szerint megfelelő helyet kapott az 1848/49-es forradalom a tantervben? - Én erről nem mondanék véleményt, ehelyett néhány példát említenék. Az első szerb fölkelés tárgyalására például három órát, a délszláv nemzeti mozgalomra 21-et, a Szerbek Magyarországon (a XVII. század végétől a XVIII. század végéig) című rész tárgyalására három órát irányoz elő a program. ■ A szóban forgó rész hetedikes anyag. Van-e új tankönyv? - Nincs, a tankönyv régi, a program viszont új, úgyhogy nekem is, a gyerekeknek is föl kell találniuk magukat. A régi tankönyvben egyébként mintegy féloldalas szöveg található a magyar forradalomról. Mit fűzhetnénk hozzá a tanár szavaihoz? Nyilván csak annyit, hogy ennek a generációnak és az utána következőknek aligha lesz alkalmuk arra, hogy behatóbban megismerkedjenek a magyar nemzeti ébredés eszméivel, azzal az áramlattal, amely „fölfedezte” nyelvünket, Kossuth, Széchenyi, Petőfi és a többiek forradalmi szerepével, a tizenkét ponttal, Világossal, Araddal és azokkal a változásokkal, amelyeket a forradalom vihara váltott ki. Az általános iskolai tanterv szerint minderre nincs lehetőség. Érdekes azonban, hogy a régi program magában foglalta az említetteket. Az utóbbi évek eseményei egészen más irányba terelték a dolgokat, úgyhogy a tanár esetleg az úgynevezett szakcsoporton pótolhatja a pótolandót. A szülő viszont otthon, amire van példa, s amire már a tanár is férfi HORVÁTH András gyert- Történelmében (is) él a nemzet Miként van jelen 1848. március 15-e az általános iskolai történelemoktatás tanterveiben és a tankönyvekben? Az általános iskolában az 5-8. osztályos történelem tananyagában a magyar vonatkozású történelmet 20-22 módszeres egységben dolgozzák fel, mégpedig a magyar nemzeti történelmet 10-12 módszertani egységben. Kapcsolópontok is vannak, vagyis ahol a horvát és a vajdasági történelmet nem lehet a magyar nemzeti történelemtől elválasztani. Ez esetben 8-10 módszertani egységről van szó. Horváth Irmától, a szabadkai Gyakorlóiskola történelem szakos tanárától az iránt érdeklődtünk, hogy március 15-e miként van jelen a történelemoktatás tantervében és a tankönyvekben. Március 15-e a tantervben egy egységként dolgozható fel és a tanárra van bízva, miként közelíti meg: nemzeti tudatkeltés formájában vagy másként. Én hetedik osztályban három órát szentelek a reformkornak, a nemzet újjászületés gondolatának (mint a szerb és a horvát történelem esetében is) és március 15- ének, a magyar szabadságharcnak és jelentőségének, valamint leverésének. A korábbi tanterv esetében lehetőségem volt vagy március 15-én vagy e naphoz közeli időpontban feldolgozni a jelentőségét. Korábban a magyar szakos tanárral együttműködtünk. Én a diákokkal átvettem a magyar szabadságharcot, s ezután ő Petőfit tanított, leginkább a XIX. század költői című versét vagy más költeményét dolgozta fel. A jelenlegi program ezt nem teszi lehetővé. A hetedik osztályos tanköny két helyen foglalkozik a magyar forradalommal. Egyik helyen ott, ahol az OsztrákMagyar Monarchiát mutatja be a XVIII. század végén és a XIX. század elején, s tárgyal a magyar forradalomról és a reformkorról is. Ez a rész Petőfi képével együtt két oldalnyi szöveg. A másik helyen, az 1848/49-es európai forradalmakat bemutató részben 2-2,5 hasábon foglalkozik a tankönyv a magyar eseményekkel. Itt Kossuth-kép is van. A magyar nép szabadságharcát a könyv az itt élő népekével együtt tárgyalja, bemutatva a magyar forradalom pozitívumát (a jobbágyfelszabadítás és a törvény előtti egyenlőség), s tanulságot vonva le, hogy Kossuth politikája miben volt téves. Külön március 15-ét mint a magyar nép szabdságharcát a tankönyv nem taglalja úgy, mint például az első szerb felkelést. A nemzeti identitást a nyelv, a kultúra és a történelem adja meg. Nem- ■ csak nyelvében, történelmében is él a nemzet. A történelmi szemléletet illetően a tanterv nem ad lehetőséget arra, hogy a nemzeti identitás kibontakoztatásához szükséges ismereteket alapfokon megkapják tanulóink - mondja beszélgetőtársunk. Miben látja a tapasztalt gyakorló pedagógus a megoldást? - A programban nagyobb óraszámmal kellene szerepelnie, vagy módot találni arra, hogy fakultatívan tanulják saját nemzetük történelmét a diákok. Horváth Irma tanárnővel beszélgetve még egy figyelemre méltó gondolatát jegyeztük fel: bármelyik népről is van szó, a szabadság iránti harca szent. m. k. Magyar Szó 1848 MÁRCIUSA 3 Március idusa A rendszerváltás az európaiság szimbóluma Mit tudnak a mai márciusi ifjak a magyar szabadságharcról? A Közép-Kelet-Európában a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején lezajlott változások, rendszerváltási próbálkozások ahhoz, a majd 150 évvel ezelőtt lezajlott forradalmi változásokhoz hasonlíthatók, amelyeknek a szele elérte az Osztrák- Magyar Monarchiát is és az 1848-as magyar szabadságharcban öltött formát. A Kárpát-medencében nagy tettekre szánta el magát Petőfi népe. Orosz segédlettel azonban vérbe fojtották a forradalmat. Segesvárnál, meg az azt megelőző csatározásokban azért nem hiába áztatta magyar vér az alföldi rónaságot, az aradi vértanúk porba hullott feje nem volt hiábavaló áldozat. A változások feltartóztathatatlannak bizonyultak, a jobbágyrendszer túlhaladottsága nem lehetett többé vitás, a polgárosodás új szellemiséget, szabadságeszmét szült, amit már nem lehetett vérbe fojtani, vasba verni, a történelem kerekét nem lehetett visszaforgatni. Igaz, hogy a magyar szabadságharc, a forradalom nem érte el minden célját, még várni kellett a földosztásra, a jobbágyság, a pórnép igazi felemelkedésére, de a mai értelemben megfogalmazott európaiság magva akkor kezdett el éledezni. Március idusa a mai magyarság legaktuálisabb, a leginkább szívet melengetők ünnepe. Az új keresése, az igazi demokratikus változásokat várók ünnepe ez. A rendszerváltás első, biztató évei után már remélni lehet, hogy nem lesz visszarendeződés, az átmeneti időszak buktatói nem tarthatják fel ezúttal sem a történelem kerekét. És biztos, hogy véráldozatok, fejek porba hullása nélkül is fel lehet lépni Európa színpadára. Mi is odatartozónak érezzük magunkat, a bérces Balkánon azonban még túl sokan vannak, akik másként gondolják, és minden eszközzel, az alantas módszerektől sem visszariadva azon munkálkodnak, hogy aknára futtassák a történelem kerekét. Még nagyon sok március 15-ének el kell múlnia, hogy Európa csillaga beragyoghassa a ma még vérzivataros, sötét balkáni égboltot. Március 15-ének, a magyar szabadságharcnak zentai vonatkozásai is vannak. Néhány éve már ezen a napon Zenta polgárai elhelyezhetik a megemlékezés virágait a felsővárosi temetőben rendbe hozott fekete márványoszlop, a szabadságharc ártatlan áldozatainak az emlékművénél. A ma ifjúsága számára jelent-e valamit, a mai márciusi ifjak számára jelent-e valamit március idusa, mit tudnak a mai fiatalok a 150 évvel ezelőtti március 15-éről. Ilyen és hasonló kérdéseket tettünk fel néhány zentai középiskolásnak, a gimnázium III. c osztályában. Kozma Csaba: - Petőfi a felkelés élére állt, elszavalta a Nemzeti dalt március 15-én. Kiszabadították a politikai foglyokat, átvették a hatalmat, a vezetést. Kormányos Gyöngyi: Egész Európában elégedetlenek voltak a népek, a burzsoázia volt hatalmon. A jobbágyok felszabadításáért indultak harcba az Osztrák—Magyar Monarchia területén. Petőfi az elnyomásban élő magyarság öntudatra ébredésének a jelképévé vált. Művészetével, költészetével is a nép ügyét szolgálta, verseivel is harcolt. Ha ma élne, ma is főszerepet játszana a magyarországi rendszerváltásban, a szocializmus megbuktatásában. Bogács Mónika: Az emlékezetes Tizenkét pontban fogalmazták meg követeléseiket, szólás- és sajtószabadságot akartak. Táncsicsot kihozták a börtönből, kivonultak az utcára, egyre nagyobb tömeg csatlakozott hozzájuk. A március 15-e szeptemberre szabadságharccá nőtt. Búzás Erika: A jobbágyok felszabadításáért harcoltak, megszűnt a jobbágyrendszer, de földet mégsem osztottak. Puskás Zsolt: A népfelkelés szabadságharccá bővül, Petőfi csatlakozott az erdélyi hadtesthez és Bem tábornok oldalán harcolt. Segesváron esett el és jeltelen sírban fekszik, így tanultak és így tudta más is, mígnem állítólag ráakadtak a csontjára valahol Szibériában. Ezt, úgy tudom, hivatalosan is megcáfolták. Olyasmit is emlegettek, hogy Oroszországban maradtak fenn versei. Nehéz elhinni, nem tudom, akart ezzel tűnni. Mindenesetre még jobban misztifikálta Petőfit. A diákok jól tájékozódtak a magyar szabadságharc történelmi vonatkozásait és a 48-as forradalom jelentőségét illetően, azt viszont már nem tudták, hogy zentai vonatkozásai is vannak az eseménynek. A felsővárosi temetőben 1893-ban állítottak emléket a magyar szabadságharc ártatlan áldozatainak. Amikor leverték a felkelőket, a vesztesek megtorlásnak voltak kitéve, Zentán is mintegy 400 ártatlan embert mészároltak le bosszúból. Március 15- én rájuk is emlékezünk. GERGELY József Békét Budapesten, Kolozsvárott, Újvidéken Március 15-i ünnepségsorozat Magyarországon Hétfőn, március 15-én Budapesten az Országháza előtti Kossuth-szobor megkoszorúzásával kezdődött az 1848-as eseményekre történő visszaemlékezés és ünnepségsorozat. A koszorút Kossuth Lajos szobránál Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke helyezték el. A jeles államférfiak a jelenlevők kíséretében átvonultak a Nemzeti Múzeum kertjébe, s dél körül ott folytatódott az ünnepség. A Múzeumkertben Für Lajos honvédelmi miniszter méltatta a 48-as eszmék üzenetét. A kora délutáni órákban Demszky Gábor, Budapest polgármestere mondott beszédet a Petőfiszobornál. A polgármesternek nagy sikere volt, mert a magyar állam békés politikájáról és annak az utódállamok magyarsága számára is remélt eredményeiről beszélt. Országszerte neves személyiségek emlékeztek meg 1848. március 15- éről. Beszédében Habsburg Ottó, az Európa Parlament képviselője érintette a délszláv válság kérdését is. Véleménye szerint a szerb politikai érdekeltség nem áll meg a Vajdaság határán, éppen ezért Magyarországnak érdekei védelme szempontjából fontos az Európához való mielőbbi felzárkózás. Jeszenszky Géza arról beszélt, hogy a magyar nemzet 48-ban is testvérjobbot nyújtott mindenkinek. Március 14-én, egy nappal a hivatalos ünnepség előtt a Demokratikus Charta képviselői emlékeztek meg népgyűlésen március 15-éről. A liberális nézetű értelmiséget tömörítő Cha a-gyűlés fő szónoka Konrád György író volt, aki beszédében az európai demokratikus mércékhez való józan alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozta. Pomogáts Béla Magyarország szerepét a térség békéjének megteremtésében és az európai integrációban határozta meg. A március idusára való emlékezést ünnepi műsorok kísérték délelőtt a Múzeumkertben, délután a Kossuthszobornál, ahol Jancsó Miklós rendezésében lépett fel a Honvéd Tánc- I együttes, Tolcsvay László, Cseh Tammás, a Muzsikás és Bihari Táncegyüt- ttes, Bródy János, Koncz Zsuzsa stb. A Csurka István vezette Magyar I Út képviselői ugyancsak Budapesten, a Kongresszusi Központ melletti Gesztenyéskertben emlékeztek március 15-ére. Csurka szerint nincs helye annak az egységnek, amit a magyarországi politikai erők demonstráltak a 48-as forradalom újabb évfordulója alkalmából, mert „félelmet kelt az is, aki a gyűlölet ellen indít kampányt”. (és) v. m.