Magyar Szó, 1993. március (50. évfolyam, 58-87. szám)
1993-03-17 / 73. szám
8 AKTUÁLIS Új álarcban a régi messiások Magyar Szó csak vasárnap és csütörtökön? A Radoman Božović nevével fémjelzett szerbiai hatalmi szerveknek három évre volt szükségük ahhoz, hogy az újvidéki Fórumot, s vele együtt a vajdasági magyarság egyetlen napilapját, a Magyar Szót is térdre kényszerítsék, gazdaságilag tönkretegyék. Mindazt, amit képtelenek voltak elérni politikai eszközökkel és fenyegetésekkel, azt sikerült elérniük a nemzetközi konvenciók által is minden kisebbségnek kijáró állami támogatás minimalizálásával és a szerkesztőség által szorgalmazott privatizáció elutasításával. A vajdasági magyar adófizetők által az iskolák, az egészségügy, a kultúra és a sajtó életben tartására befizetett adókból az alapítói szerepben tetszelgő vajdasági képviselőház, illetve a tartományi kormány két éven keresztül olyan keveset adagolt a Magyar Szónak, hogy mostanra, azaz március közepére a napilap és a kiadóház tartalékai teljesen kimerültek, s már újságpapír vásárlására sem futja az aprópénzből: nincs mire nyomtatni az újságot. A Forum és a Magyar Szó körül ezekben a válságos napokban új álarcot öltve régi messiások tüsténkednek ismét. Ugyanazokról a kalandorokról van szó, akik Csorba Zoltán egykori főszerkesztő eltávolításakor is tevékenyen sürgölődtek, és elvégezték megbízójuk, Radoman Božović akkori kormányelnök utasításait. Ugyanezek a messiások csináltak helyet a Forum élén Maróti Miklósnak, a Magyarok Hazájukért,Szerbiáért és Jugoszláviáért Mozgalom akkori alelnökének, abból a meggondolásból, hogy „jó kezekbe”, vagyis a szerbiai hatalmi érdekeket mindenben kiszolgáló csoportocska ellenőrzése alá kerüljön a vajdasági magyarok kiadóháza, és megfelelő ellenőrzéssel sakkban tartsák a tisztességességével renitensnek számító Magyar Szót is. Amikor a vajdasági magyar értelmiség köréből egyetlen személy sem vállalkozott arra, hogy az olvasók igényeit a legmeszszebbmenőkig kielégítő Magyar Szó főszerkesztőjét kibuktassa pozíciójából, a szerkesztőség legnagyobb megdöbbenésére mégis akadtak vállalkozók, akik messiásként igyekeztek bevonulni a laphoz. Gyorsan megbizonyosodhattak azonban, hogy a szerkesztőségben kemény dióta akadtak, ezért más választás híján gyorsan lépést váltottak. Színleg állandó összetűzésben voltak egymással is meg a vezérigazgatóvá avanzsált Marótival is, aki téglagyári és áruházi igazgatóból lépett elő az értelmiségi csúcsintézmény vezetőjévé. Amikor azonban a szerkesztőség és a Forum többi részlege ki akarta ebrudalni a vezérigazgatót, a Magyar Szóba trójai falóként betuszkolt messiások idejekorán közbeléptek védencük megmentése érdekében, s ravasz módon leszerelték a Forum élére meg nem felelő vezérigazgató ellen fellángolt indulatokat. A Magyar Szó szerkesztőségének hosszas huzavona után végre 1992 májusában sikerült a saját soraiból olyan főszerkesztőt választania, aki mindenben megfelelt a lapnál dolgozók elvárásainak. Bálint Sándor főszerkesztése alatt a Magyar Szó a jugoszláv köztársasági elnök és Pálnc miniszterelnök büntető figyelme mellett kivívta a nemzetközi közösség nem kevésbé figyelemre méltó érdeklődését is, és a háború dúlta Jugoszláviába látogatói küldöttségek közül is több megfordult a szerkesztőségben. A kisebbségek helyzetéről tájékozódni akaró EBEÉ-küldöttség, a francia külügyminisztérium és a kanadai kormány különmegbízottja, a német, a holland, a svéd kormány ügyvivője és számos külföldi újságíró tüntette ki látogatásával, illetve érdeklődésével a lap szerkesztőbizottságát és vezetőit. A Magyar Szóra odafigyel az amerikai külügyminisztérium is, mégpedig azért, mert - amint azt levelükben írták - a lap a jugoszláviai háborús zűrzavarban is a tisztesség útját járja. A lap rangját a főszerkesztő mellett a tapasztalt és a fiatal tehetséges újságírók népes táborának neve fémjelzi. Ebben a pillanatban a tisztességes igazmondásra törekvő Magyar Szó egyszerűen elviselhetetlen, tűrhetetlen bizonyos szerbiai hatalmi struktúrák részére. Korábban már különféle módszerekkel többször is kísérletet tettek a szerkesztőség által képviselt sokrétű tájékoztatás egyoldalúvá tételére, a főszerkesztő azonban semminemű engedményt nem tett az agresszív pártbürokráciáknak. A szerkesztőségnek sikerült semlegesítenie a korábban messiási szerepben tündöklők olyan praktikáit is, amelyekben ezek attól sem riadtak vissza, hogy csetnik dalokat dicsőítsenek a lap hasábjain, annak érdekében, hogy az olvasók előtt lejárassák a szerkesztőség gerincét képező újságírókat, szerkesztőket, vagyis magát a lapot, a Magyar Szót. Most, a csőd kellős közepén a régi hamis messiások ismét feltámadtak poraikból, és arra való hivatkozással, hogy a jelenlegi hatalmi struktúrákkal megbeszélték, miszerint a Fórumban és a Magyar Szóban dolgozók létszámának a drasztikus csökkentése árán „megmentik” a kiadóházat, mert behozzák az országba azokat a pénzsegélyeket, amelyeket mellesleg a jelenlegi főszerkesztő szerzett meg a Magyar Szónak. Ezek a messiások a napilap dolgozóinak a 75 százalékát el akarják bocsátani, s a Forum dolgozóinak is csupán az egynegyedét akarják megtartani. A megváltók egyike, aki a Forum vezérigazgatói tisztségére pályázik, többek jelenlétében közölte Bálint Sándor főszerkesztővel, hogy ha ő, a messiás lesz a Forum élén, a Magyar Szót valószínűleg csak csütörtökön és vasárnap adják ki, s ha a jelenlegi főszerkesztő nem hajlandó elvégezni a teljes leépítést, álljon félre, mert lesz olyan személy, aki megteszi azt, amit elvárnak tőle. Ez a személy a jelek szerint nem csupán Radoman Božovićot volt hajlandó kiszolgálni, hanem bárkit, aki megbízatást ad neki. Sajnálatos körülmény, hogy már Szabadkán is van egy-két nevesebb pártfogója. Hány és milyen színezetű hatalmi struktúra zászlóvivőjévé kíván még szegődni a vajdasági magyar újságírás egyik-másik tragikomikus alakja, aki attól sem riadt vissza, hogy különféle nagyszabásúnak kikiáltott rendezvények szervezésével olyan politikai struktúrákat igyekezzen legitimálni, amelyekkel a világ egyetlen országa sem áll szóba. Mikor fogják már fel a hasonszőrűek, hogy a saját ügyeit a Magyar Szó szerkesztősége a vajdasági magyarsággal együtt, népünk hasznára, de nem a többi vajdasági nép kárára akarja elintézni, és ehhez újabb trójai falovakra sincs szüksége. Magyar Szó 1993. március 17., szerda Bűnözés a felső körökben Megvesztegetés, hivatali visszaélés, törvényellenes vagyonszerzés, fegyverkereskedelem írható az országos botrány szereplőinek számlájára Amikor nemrégiben kiderült, hogy Belgrádban letartóztatták Sava Vlajkovicot, a szerb kormány volt kereskedelmi miniszterét, alig hitte valaki, hogy hamarjában ennél nagyobb szenzációról értesülünk. Ám nem sokkal később következett az utódja, az időközben felmentett kereskedelmi miniszter, Velimir Mihajlovic és egy közvetlen munkatársa is. A felsőbb körökben azóta - e cikkünk írásáig - nem történt ugyan újabb letartóztatás, bár nincs kizárva, hogy lesz még, s egy újabb szenzáció hozta lázba az embereket. Jezdimir Vasiljevic bankár, a Jugoskandic tulajdonosa külföldre menekült, mert - mint kijelentette - a szerb és a Crna Gora-i állam zsarolja, s nem hajlandó többet fizetni. A bankár továbbá utalt arra, hogy Jugoszláviában számos korrupt vezetővel volt dolga, akik közül többen a fizikai likvidálásra is rászolgáltak. A nép rovására üzleteltek, hatalmas vagyont szereztek benzinkereskedelemmel és egyébbel. Név szerint említette Dragutin Zelenovic korábbi szerb kormányfőt, utódját, Radoman Božovićot, Milo Đukanoviéot, Crna Gora kormányelnökét és náluk kisebb pozíciókat betöltő személyeket. Ahogy pénteken elterjedt, Radoman Božovićnak, a szövetségi parlament Polgárok Tanácsának elnökétől el is vették az útlevelét. KIK AZOK, AKIKRŐL BESZÉLNEK? Sava Vlatkovic „a mi tehenünk borja”, aki fiatal kora ellenére szédítő gyorsasággal futott be viszonyaink között káprázatos pályát. A palánkai Merkur bőrdíszműgyár igazgatói helyéről egyenesen a varaždini Vassa sportruhagyár vezérigazgatója lett, majd 1989- ben, amikor Horvátországban megkezdték a kommunista és szerb igazgatók és más vezető személyek elleni hajszát, Vlajkovic csomagolt, és szerémségi szülőfalujában, Neštinben kötött ki. Nem sokkal később aztán bekopogtatott Radoman Božović, akkori vajdasági kormányfő ajtaján - vele együtt végezte el Szabadkán a Közgazdasági Egyetemet -, s állást kért tőle. A tartományi gazdasági titkárságban alkalmazták is azonnal, s alig néhány hónap leforgása után az elnök ki is nevezte tartományi gazdasági miniszternek. Amikor pedig köztársasági miniszterelnök lett, megtette szerbiai kereskedelmi miniszternek. Amerika, a korlátlan lehetőségek hazája sem tud talán olyan gyors vagyonszerzésről, mint amilyenre Jeza Vlatkovic volt képes. A hevenyében összeállított lista szerint alig három év alatt 270 000 márkáért lakást vett Belgrádban, több tízezer márkáért pedig olyan átalakítást végeztet új családi tűzhelyén, hogy még a falakat is kicserélteti. Remek Mercedes autója van, s emellett még nagy lábon is él. Mindezt úgy szerezhette, hogy gabonával, élelmiszerrel és benzinnel folytatott tiltott kereskedelmet, és a haszonból - másokkal együtt - busásan részesült. Különösen egy benzinüzlet érdekes: utasította az újvidéki Naftagast, hogy a boszniai Szerb Köztársaságba 210 000 liter kőolajat és 80 000 liter pakurát szállítson emberbaráti célokra, az egész üzemanyagot pedig a verseci hűtőházzal és más üzemekkel fizettette ki. Az üzemanyagot a boszniai benzinkutakon értékesítették, literenként 2,5 márkáért. A mostani miniszter, akitől a szerb parlament csütörtökön megvonta a bizalmat, kruševaci fiatal káder, aki városában egykor még polgármesteri tisztséget is betöltött. A kertjében elásva 700 000 márkát talált a rendőrség, annak az 1,5 millió márkának a felét, amit élelmiszer és gabona törvényellenes eladásával keresett Sava Vlajkovictyal együtt. Miután már figyelték, egy kruševaci kisvendéglőben kioktatta bűnrészes üzletfeleit, hogyan védekezzenek, ha lefogják őket. EGY KIRÁLYSÁG ÖSSZEOMLIK? Jezdimir Vasiljevicről senki sem tudja megbízhatóan, hogyan került Jugoszláviába. Állítólag Ausztráliából jött ez a szerbiai származású fiatalember, miután megjárta Amerikát, Kanadát, Srí Lankát, Szingapúrt, Franciaországot, Németországot, Belgiumot és ki tudja, hány országot még. Állítólag a Padinska Skela-i közismert börtönt is, itt nálunk... Egyszerre bankárként robbant be a közéletbe, azt hirdetve, hogy a betéteseknek ő végre becsületes kamatot ad, 15 százalékot is. Hüledeztek is külföldön a mágnások, pénzemberek, hisz ekkora kamattal minden banknak tönkre kell mennnie. Hacsak... hacsak az erre fordított pénz nem fegyver- és kábítószercsempészésből ered. Tavaly ilyenkor a katonai kémelhárító szolgálat volt főnökének ügyével kapcsolatban megírták az újságok, hogy Jezdimir Vasiljevicnek óriási hazafias érdemei vannak, mert fegyvert szerzett be a Horvátország területén harcoló szerb csapatok számára. Nos, ez a bankár, akinek a bankfiókjai ezekben a napokban zárva vannak, legalább 60 000 betétest hagyott cserben. Igaz, tőle is elkoboztak a bari kikötőben mintegy 60 000 tonna kőolajat, amellyel kereskedni akart, kérdés azonban, elég lesz-e ez a cserbenhagyottak végkielégítésére. Függetlenül ettől, Jezdimir Vasiljevic, aki nemrégiben még a köztársaság elnöki tisztségére pályázott, s akit meg akartak tenni Crna Gora-i kormányfőnek is állítólag, igazat mondott, amikor azt állította, hogy korrupt emberek is vezetik a mostani szerb és Crna Gora-i államot. Ez derült ki ugyanis a letartóztatások során, amelyekre a felsőbb körökben került sor. Felvetődik a kérdés, ki lesz a következő. TALÁLÓS KÉRDÉSEK Más kérdések is felmerülnek a történtekkel kapcsolatban. Mi lehet az oka, hogy a hatóság mindeddig eltűrte a kézenfekvő visszaéléseket? Hisz nemegyszer szó esett róluk, a Szerb Képviselőház 21 küldötte, közöttük Páll Sándor és Csubela Ferenc is még tavaly március 15-én aláírt egy petíciót Sava Vlatkovic akkori miniszter leváltására. Más üzletek miatt ugyan, de a nagyobbakra sem került volna sor, ha ezt megteszik vele akkor. Vajon meddig megy el a hatalom, sorra kerülnek-e a nagy halak? Remélhetőleg igen. Hogy legalább ettől a rossztól megszabaduljunk. POLYVÁS JÓZSEF 2- tfc a/ioynoTP’g&HU uauj-m»wmu ------------ ------------Cp6Hje - nouiTO "BOPOBO xo/WHHr" u»dt MeceuH HHje ynnafiHBBo nopese «« «ohphho« y 1991- roan«« M 6yu9iy penySsiMKO CpOMje a Alt Bojtosmte. OflnyK.a oa ropmm o6pa»no»aB>»M h y OKti«ay oa 'UiaHoy 141. nocao*«“*» HaponMft CKVnulTHHB rtlflPHl_ Onosnna ce s6or >.ioynoTpa6a nonoxaja * »»rohok«x npexpuiaja yxMMiiHX xa *Vhkuh3h MHHHOTpa rpro.HH. H TypHSMa PanySnaxe Cpínja, xao h npepcMHHK. ynpa.xor onSopa "BopoBO xonnHHra" - Caaa BnajxoaHh. Ob a owiyxa eryna xa oHcry nawoM «ohom«. npoTUiaraxH nawxo M«PoflHH nowammH. A j 3. ^ AWs.' -Ki Á— £ -wAyT ? A képviselők petíciója Sava Vlatkovic leváltására kelt 1992. március 15-én ÉSZAK-BÁCSKAI PANORÁMA Magyar- és horvátellenes hajsza Furcsa jelentés az EBEÉ-nek - Nyugtalanságot keltő pártálláspontok Az még hagyján, hogy a közelmúltban a Szerb Radikális Párt Szabadkát szerb városnak nevezve eltökélte, hogy a bunyevác testvérekkel visszaállítják a radikálisok háború előtti uralmát, és megdöntik a jelenlegi szecessziós osztrákmagyar koalíció uralmát, a napokban a Kommunista Szövetség Mozgalom Jugoszláviáért elnevezésű szervezet szabadkai és kanizsai szervezeteinek vezetői, majd a Jugoszlávok Pártjának és a Bunyevác-Sokác Pártnak a képviselői tettek kirohanást a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége ellen, végeredményben azonban a kisebbségek autonómiájának legalapvetőbb formái ellen emelték föl a hangjukat. Közben magyar- és horvátellenes hangulatot szítottak. Elöljáróban a KSZMJ, a JP és a BSP is a közösség elmélyítéséért, a Jugoszlávián belüli egységért, a kölcsönös megértésért és a dialógusért szállnak síkra, igyekezetüknek azonban katasztrofális következményeik vannak, de nem azért, mert számottevő pártokról van szó, hanem, mert nézeteikkel, pontatlan megállapításaikkal, továbbá tudatlanságból vagy rosszakaratból ellenséges hangulatot és nyugtalanságot keltenek. Az együttélés ápolása helyett elhintik a gyanakvás magvát, és ellenségkép gyártásával foglalkoznak. A KSZMJ vezetőinek kedvelt vesszőparipája, hogy elleneznek minden nacionalizmust, és ezzel kapcsolatban pontosítanak, vagyis ellenzik a nagymagyar, a nagyhorvát és a nagyszerb nacionalizmust. Ez még rendben volna, de immár hosszú ideje csak a magyar vagy a horvát törekvéseket bírálják, a nagyszerb nacionalizmus megnyilatkozásait pedig óvatosan elkerülik. Új mozzanat viszont, hogy a KSZMJ elismeri az itt élő horvátok jogát a kulturális autonómiára, de nem olyan mértékben, ahogyan az kijár nekik, hanem olyan tempóban, ahogyan a horvátországi szerbek hasonló jogai megvalósulnak Horvátországban?! Még az a szerencse, hogy nem Románia a mérce! Egyébként mi köze van az itt élő horvát vagy magyar stb. jogainak ahhoz, hogy másutt eleget tesznek-e a kisebbség iránti nemzetközi kötelezettségeknek? Ilyen kötelezettségei Jugoszláviának is vannak. De hol vannak már azok a kommunistább idők, amikor, ha nem is tökéletes, de példaértékű jogaik voltak a kisebbségeknek, és az autonómia nem volt elátkozott fogalom? A KSZMJ vezetői megfeledkeznek arról, hogy nem az autonómia bevezetésével, hanem annak letiprásával kezdődött nálunk a visszafejlődés, jogaink csorbítása és a jogaink anyagi alapját képező gazdaság tönkretétele. Az pedig a faji megkülönböztetés kategóriájába tartozik, hogy az itt élő horvátok jogai a KSZMJ vezetői szerint különböznek a magyarokétól, mert a horvátok államalkotó nemzetet képeznek. A magyarok azonban mások, a VMDK által követelt autonómia sehol a világon nem létezik (na és?), az pedig szegregáció, hogy magyar színházat akarnak, meg hogy megalakították a magyar tanítók egyesületét. A Magyar Szót sem hagyták ki az elvtársak, mondván, hogy Magyarország körüli magyarokról szóló térképet közöl. Egyes politikusok és a sajtó szerb kormányról, szerb parlamentről stb. szól, holott itt nemcsak szerbek élnek. (Ez az egyetlen pontos megállapítás, amely a KSZMJ sajtóértekezletén elhangzott.) Egyébként újabb lendületet adtak a magyarfóbia terjedésének elszakadási törekvésekről, magyar területi igényekről és fasizálódásról beszélve. Az elszakadási törekvések érdekes módját fedezték fel egyesek a JP és a BSP sajtóértekezletén, amikor kifejtették, hogy a szabadkai önkormányzat szándékosan felveri az árakat, hogy elégedetlenséget váltson ki, és ily módon segíti elő a szecessziót. Rémkép vagy rosszakarat? Nagyon nehéz eldönteni. Aki azonban ilyesmit állít, az állítja azt másokról is, hogy az egység aláásásával foglalkoznak! Furcsa jelentés készült az FBEÉ-nek a kisebbségi jogok érvényesítéséről a közoktatás terén. Arra enged következtetni, és sokan a sajtó útján messzemenő következtetéseket vontak le, hogy a magyar nemzetiségű diákok maradéktalanul tanulhatnak anyanyelvükön, ellenben túlteng a magyar pedagógusok száma az iskolákban. Szerencsére akad olyan (nem magyar nyelvű) újság is, amelyik felveti a kérdést, hogy mire való a pedagógusok nemzetiségi hovatartozásának boncolgatása, ha azok megfelelő mércék alapján kerültek munkahelyükre. Az azonban senkinek sem tűnt fel, hogy nagy az aránytalanság a lakosság nemzetiségi összetétele és a magyarul tanuló diákok száma között, ami nem csak a vegyes házasságok és hasonló körülmények következménye, és nem csak a tanulók vagy szüleik akaratából fakad. A középiskolákban ugyanis gyakori jelenség volt, hogy a diákok nem iratkozhattak be magyar nyelvű tagozatra „kis” létszám miatt, s a sok „kis” létszámból keletkezett egy tömeg, amely kénytelen volt szerb nyelven tanulni. Egyébként a kapott adatokkal nem lehet túlságosan dicsekedni, kivéve,ha úgy gondolják egyesek, hogy már az is valami, hogy még tanítanak magyarul . VALIHORA István