Magyar Szó, 1993. április (50. évfolyam, 88-115. szám)

1993-04-01 / 88. szám

2 KÜLPOLITIKA Az új francia miniszterelnök sze­­mélye és a kormány összetétele, vala­mint az olaszországi fergeteges politi­kai botrány némileg háttérbe szorította a világsajtóban a boszniai helyzetet. Az olaszországi korrupciós bot­rány politikai válságot okozott, s ez­zel a brit lapok, akárcsak a többi ve­zető újság, részletesen foglalkozik. A Daily Telegraph beszámol ar­ról, hogy a vizsgálatok immár Brüsz­­szelre is átterjedtek, miután európai bizottsági irodájának ablakából ki­­ugorva öngyilkosságot követett el egy olasz földművelésügyi illetékes, aki ellen a dohányiparral kapcsola­tos nagyszabású csalás ügyében in­dítottak vizsgálatot. A Times idézi Scalfaro olasz köz­­társasági elnök kijelentését, aki elve­tette a katonai államcsíny lehetősé­gét Olaszországban. A lap szerint Amato miniszterelnök kormánya a végét járja, miután lemondott a pénzügyminiszter is. Hasonlókép­pen látja a problémát az Indepen­dent is, amely hozzáteszi, Giuliano Amato könyörgött az elnöknek, ta­láljon erősebb kormányt Az új francia kormány is vizsgá­lat tárgya a brit sajtóban. A The Guardian szerint a keményvonalas Alain Jouppé kinevezése külügymi­niszterré valószínűvé teszi a konflik­tust az új kormány és Francois Mit­terrand elnök között A Financial Times arról számol be, hogy az egyik gaulle-ista tanácsadó javasolta egy nemzetbiztonsági tanács felállí­tását, amelyben a szocialista elnök és az­ új konzervatív kormány közösen irányítaná az ország védelmi és kül­politikáját. A Daily Telegraph sze­rint egyensúly létezik a koalíció két fő pártja között, a Times viszont a miniszteri tárcákkal kapcsolatos hu­zavonákról vél tudni és konfliktust jósol az Európai Közösséggel kap­csolatos kérdésekben. Az Indepen­dent azonban erről a témáról azt ír­ja, az­ új francia kormányban való gaulle-ista túlsúly ellenére senki sem számít Franciaország Európa- politi­kájának drasztikus változására vagy a kereskedelmi vagy a honvédelmi politika radikális módosulatára. Még mindig téma az­ oroszorszá­gi helyzet. Jelcint tanácsadói arra kérik, halassza el a tervezett népsza­vazást, mert az elnök és a parlament által meghirdetett külön népszava­zás újabb lépést jelenthet az ország szétesése felé. A Times úgy véli, a liberálisok attól félnek, hogy az elé­gedetlen, illetve apátiába süllyedt választópolgár esetleg otthon ma­rad, különösen ha két egymással el­lentétes célú népszavazást rendez­nek. A Financial Times azonban úgy véli, hogy Jelcin megtartatja a nép­szavazást, miközben tovább folyik majd a féktelen hatalmi harc. Jelcin el­nök lehangoló dilemmák előtt áll, írja a Daily Telegraph. Ő olyan em­ber, aki veszélyhelyzetekben szár­nyakat kap, de fásultan végzi az or­szág kormányzásával elkerülhetetle­nül együtt járó politikai aprómun­kát. A Biztonsági Tanács kedden hatá­rozatot hozott a Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Macedó­niában állomásozó kéksisakosok mandátumának meghosszabbításáról. A DPA német távirati iroda a kö­vetkező összefoglalót sugározta a té­máról: Egyelőre senki sem tudja, hogy a béketervet biztosító ENSZ- csapatok milyen szerepet fognak ját­szani a volt Jugoszlávia területén. A BT határozata egyhangúlag szüle­tett meg, s ennek értelmében a hu­szonháromezer főnyi ENSZ-kontin­­gens további három hónapra szóló mandátumot kap. Ily módon gya­korlatilag megkerülték a politikai döntést, amikor február közepén az az elhatározás született, hogy mind­össze négy hét hosszabbítás jöhet szóba. A 815. számú határozat meg­hozatala után alig egy hónappal ki­mondják, hogy a BT az események tükrében fogja megvizsgálni az ENSZ-erők megbízatásának kérdé­sét. Az „események tükrében” kife­jezés a Vance-Owen-béketerv ered­ményeit jelenti. Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár egy jelentésben erről a követ­kezőképpen ír: most már a három fél közül egy, tudniillik a boszniai szerb nem írta alá az ország tartományokra osztásának tervét és a belső berende­zésről szóló okmányokat. Ha ők is el­fogadnák, a helyzet gyökeresen meg­változna. A muzulmánok vezetője, a bosnyák államfő, Alija Izetbegovic csak a múlt héten mutatott hajlandó­ságot a dokumentum aláírására, mi­után Washingtonban és más nyugati országok fővárosaiban garanciákat kapott az E­NSZ-csapatok létszámá­nak jelentős megnövelésére. E garan­­ciákat nyilvánosan sohasem részletez­ték, de sejteni lehet, hogy legalább megduplázásáról van szó, de az sincs kizárva, hogy megháromszorozásá­­ról, mert enélkül a terv realizálása el­képzelhetetlen. Horvátországban 13 400 ENSZ- katona teljesít jelenleg szolgálatot, Boszniában 9200, Macedóniában 760 állomásoztatását tervezik. Rado­van Karadžić, a boszniai szerbek ve­zére kijelentette: maradéktalanul el­veti a Vance-Owen-terv koncepció­ját. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár tájé­koztatta a világszervezetet arról is, hogy az­ elmúlt napokban nem sér­tették meg Bosznia fölött a repülési tilalmat. Ebből következően felesle­ges is lenne az immár régóta vitatott repülési tilalom erőszakos betartatá­sáról szóló határozat meghozatala. A fegyverszünet és a rászorulók ellátá­sának viszonylagos zavartalansága, nemkülönben a muzulmánok relatív zökkenőmentes evakuálása az­ ost­romlott enklávékból az elmúlt na­pokban meglepő módon valósággá vált. A világszervezetben működő diplomaták hangsúlyozzák, ha a szerbek továbbra is ilyen tartózkodó magatartást tanúsítanak, akkor sem­mi sem indokolhatja a repülési tila­lom erőszakos betartatását, a nyuga­ti katonai beavatkozást, sőt a szank­ciók további megszigorítása sem lesz időszerű, amelyekkel a szerbeket a béketerv aláírására szerették volna rákényszeríteni. Az ENSZ tagorszá­gai számára valójában ez volna a leg­egyszerűbb megoldás. A békemisz­­szió 590 millió dollárba kerülne, de a megfelelő New York-i kasszában a tagországok ennek alig a felét fizet­ték be. Ha ez a változat válik valóra, akkor a szerbek a béketerv aláírása nélkül meg fogják tartani a Boszni­ában bekebelezett területeket, és ha nem is formálisan, de facto a világ szentesítené az általuk végrehajtott etnikai tisztogatás tényét. A francia nemzetközi rádió, az RFI zágrábi tudósítója is foglalkozik a BT- hatá­rozattal, pontosabban annak helyi visszhangjával. Horvátországban, legalábbis az első reagálásokból ítél­ve, meglehetősen tartózkodóan és kételyekkel fogadták a New York-i rezolúciót. Mario Nobilo E­NSZ- nagykövet szerint a legnagyobb fo­gyatékosság az, hogy az­ ENSZ béke­tervének realizálása során semmifé­le dinamika nem következett be, el­lenkezőleg: minden maradt a régi­ben. Reményének adott hangot, hogy a következő határozat rövi­­debb időn belül megszületik, mint ez, és az már dinamikusabb lesz, az ENSZ-erők aktívabb szerepet vállal­nak majd. Ennek eredményeként a menekültek gyorsabban hazatérhet­nek, és megvalósulhat a többi, a terv által kitűzött cél is. A tudósító a továbbiakban a hor­­vátországi béketerv sorsát elemzi, s megállapítja, hogy az két részből áll: katonaiból és politikaiból. A két fél azonban csak az első rész iránt mu­tatott fogékonyságot, tehát az iránt, ki, honnan, hová és mikor vonuljon ki, miközben a politikai megoldás háttérbe szorult vagy egyáltalán fi­gyelembe se vették. Most az F­NSZ- ből üzenet érkezett: tervének mind­két részét egyaránt érvényesíteni kell. Tegnapra az F­K megfigyelői tárgyalásokat hoztak tető alá a déli szektor szerb képviselői és a horvát kormány között. A téma nem „or­szágos”, mert „csupán” a maslenicai híd körül folyt csatározásban foglyul ejtett katonák, valamint az elesettek holttestének kicseréléséről van szó. Mégis fontos ez, mert előrelépés a korábbi állapotokhoz képest. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Aláírás nélkül A DPA értékelése szerint a szerbek a béketerv elfogadása nélkül is megtartják az elfoglalt területeket­­ Az olasz korrupciós botrány, az új francia kormány és az orosz belpolitikai helyzet némileg háttérbe szorította a boszniai fejleményeket Március 3. Sorszám 62. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 527,9851 529,5738 531,1625 OSZTRÁK SCHILLING 100 6563,5139 6583,2637 6603,0135 KANADAI DOLLÁR1 597,1953 598,9923 600,7893 FRANCIA FRANK 100 13607,7947 13648,7409 13689,6871 NÉMET MÁRKA 100 46182,9607 46321,9265 46460,8923 GÖRÖG DRACHMA 100­ 339,4425 340,4608 OLASZ LÍRA 100 46,6032 46,7434 46,8836 JAPÁN JEN 100 647,9622 649,9119 651,8616 HOLLAND GULDEN 100 41085,0724 41208,6985 41332,3246 SVÉD KORONA 100 9679,8404 9708,9673 9738,0942 SVÁJCI FRANK 100 50003,2310 50153,6921 50304,1532 ANGOL FONT1 1116,5378 1119,8975 1123,2572 USA-DOLLÁR1 747,7500 750,0000 752,2500 S BOJBOBAHCKA BAH KA A VAJDASÁGI BANK RT. ARANYPÉNZE IGAZI ÉRTÉK A német márka feketepiaci árfolyama: ' SZABADKÁN 26 000, ÚJVIDÉKEN 25 000-28 000 dinár. ' A forint 500 dinár. Magyar Szó A román prefektusok leváltását követeli az RMDSZ Hargita és Kovászna megyében A túlnyomórészt magyarlakta er­délyi Kovászna és Hargita megyék a román prefektusok nemrégen történt kinevezése miatti tiltakozás jeléül az RMDSZ és a helyi hatóságok április 1-jére, vagyis mára bejelentették a po­litikai harc és a polgári engedetlenség kezdetét, amíg le nem váltják a román prefektusokat és magyarokat nem ne­veznek ki helyükbe. Az RMDSZ e két megyei szerveze­te felszólította a Romániában élő ma­gyarokat, az ország demokratikus erőit és a nemzetközi intézményeket, hogy nyújtsanak segítséget a magyar kisebbség igazságos harcának, amely az önrendelkezési jog elvén alapul. Hargita és Kovászna megyében a lakosság 84,6, illetve 75,2 százaléka magyar. Az államelnökség és a kormány kedden este erélyesen reagált a két megyéből bejelentett akciókra. A kor­mány közölte, hogy nincs szándéká­ban visszavonni határozatát a prefek­tusok kinevezéséről. Ugyanakkor megállapította, hogy az RMDSZ köve­telése „nyílt beavatkozás az állam ügyeibe, ami nem tartozik illetékessé­gükbe”. ­ ___________________________________1993. áprlils 1., csütörtök ĆOSIĆ EURÓPÁBAN Időmérés hosszú távon Dobrica Ćosić államfő brüsszeli útját irodája azzal jelentette be, hogy az Európa Parlament külpolitikai bizottságában fél­órás beszédben előadja a jugoszláv válság valamennyi kiváltó okának elemzését, rá­mutatva a háború végzetes következmé­nyeire, majd pedig felkínálja a megoldást A brüsszeli meghívás ebben a pillanatban talán legkevésbé Nyugat-Európa figyel­mességének és jóindulatának tulajdonítha­tó, bár ezt semmiképpen sem lenne szabad lebecsülni, hanem mindenekelőtt annak a körülménynek, hogy a boszniai béketár­gyalások egyre nehezebben mozdíthatók előre a boszniai kátyúban. A világra, de főleg Európára egyre nagyobb kölöncként nehezedik a jugoszláv válság, amely súlyos következményekkel fenyegető tartós góccá nőheti ki magát és minden pillanatban láncreakciót indíthat el, ha nem követke­zik be radikális nemzetközi közbelépés. Az eddigi kísérletek e téren a tűzfészek elszi­getelésének és befojtásának módszerét szorgalmazták, ami továbbra is irányadó maradt azzal a véglegesnek látszó eltökélt­­séggel, hogy a nemzetközi közösség min­den további halogatás nélkül a háborút sa­ját füstjébe és hamvába fojtja bele, mégpe­dig mindenekelőtt oly módon, hogy gaz­daságilag és politikailag teljesen elszigeteli a szerb népet FARKASSZEMET NÉZ KÉT KONCEPCIÓ E lépést megelőzően kapott esélyt Dobrica Ćosić arra, hogy megkísérelje nemcsak a szerb fél állhatatosságát meg­törni, hanem ezzel együtt a nemzetközi közösséget önnön tehetetlenségéből is ki­zökkenteni. Azzal ugyanis a Nyugaton tisz­tában vannak, hogy az elszigetelés csupán kényszerítő nyomásgyakorlás, amely a megoldást nem tartalmazza. Ellenkezőleg, a súlyos helyzetet további gazdasági és po­litikai nehézségekkel tetézheti, s elmélyít­heti a válságot Ezért óhatatlanul az a be­nyomás, hogy a kilátásba helyezett szank­ciószigorítást a nemzetközi közösség szíve­sebben elkerülné, minthogy vállalja a fele­lősséget a helyzet rosszabbodásáért Mennyire talált ehhez támpontokat Dobrica Vasic terjedelmes felolvasásában, az a következőkben rövidesen kiderül. Az itteni közvélemény számára azonban az előadás nem tartalmazott új mondanivalót, s a korábbról hangoztatott általános elvek és megfogalmazások nem nyújtottak olyan konkrétumokat, amelyek alapján biztos k­ézzel lehetne hozzányúlni a jugoszláv vál­ság egészéhez. Mi több, a jugoszláv államfő szándékosan-e vagy sem, a jugoszláv és a balkáni térség radikális állami-politikai át­­komponálásának felvetésével, akár békés úton is, olyan messzemenő következmé­nyekkel járó folyamat megnyitását helyezte előtérbe, amely megfékezhetetlenül kilépne e térségből és a dominóelmélet alapján a keletről nyugati irányban kontinenseken söpörne végig. Ez már koncepció kérdése, s nem ki­sebb ambíciójú, mint a világ (egy részének) átrendezési szándéka, amely, mint elhang­zott, a politikai akaratot veszi támpontul. Koncepcióként az elhangzó­ néhány mondat kétségkívül nyílt kihívást jelent Eu­rópa, s a nyugati világ számára, mivel a lap­pangó vagy visszafojtott nemzeti, vallási, feji ellentétek valamilyen formában sok helyen jelen vannak, az utóbbi időben pedig egyre gyakrabban feltörnek a felszínre is. Úgy tűnik, jelenleg a (nemzetközi) tőke képviseli azt az erőt, amely útját állhatja egy ilyen folyamatnak vagy legalábbis fé­kezheti azt, ugyanis mellőzve a szubjektivi­tást, a nemzeti, vallási, feji kizárólagossá­got, saját törvényszerűségei szerint mű­ködve lép át határokon, integrál vagy de­­zintegrál, s uralkodik nemzetek, fejek, h­í­­vők és ateisták felett Leegyszerűítve ugyan, de hasonlóképpen rövidre fogva, a Dobrica Ćosić által kifejtett koncepciónak ez lenne alternatívája. Az elmúlt fél évben az azóta már elfelejtett Milan Panié igyeke­zett volna ennek teret szorítani. Mennyire mutatkoztak iránta fogékonynak az itteni tényezők, azt éppen Milan Panic esete be­szédesen példázza. A nemzetközi közösséget azonban na­gyon is pragmatikus célok vezérlik, ezért az elkövetkező napokban nyilván a jugo­szláv államfő Boszniával kapcsolatosan ki­fejtett képlete kerül előtérbe. Mellesleg ez sem tartalmaz lényegesen új elemeket: há­rom nemzeti közösség konföderációs álla­mát kell létrehozni, nemzetközileg szava­tolt emberi és polgári jogokkal, amelyekbe a menekültek és a széttelepítettek szaba­don visszatérhetnek. A demilitarizált állam­­alakulat területi integritását a JSZK-nak és Horvátországnak tiszteletben kell tartania, összegezte Vosic elnök. Willy Claes belga külügyminiszterrel folytatott tárgyalása már egészen közvetle­nül konkrét volt, és arra szorítkozott, hogy vendéglátója világosan tudtára adta, Szer­biának és Crna Gorának, de ezzel a bosz­niai szerbeknek is a szankciók szigorításá­val kell számolniuk. Dobrica Gosic a zsá­kutcából való résnyi kiutat azzal igyekezet megteremteni, hogy felvetette a Radovan Karadzic boszniai szerb vezető által hetekkel ezelőtt a térképek elfogadásával kapcsolato­san tett 80:20 százalékos javaslatát. Lénye­ge az, hogy Karadzicék a Vance-Owen­­féle területi felosztási javaslat 80 százalékát hajlandónak mutatkoztak azonnal aláírni, a fennamradt 20 százalékról pedig tárgya­lásokat kívánnak folytatni a muzulmánok­kal és a horvátokkal A megegyezésig a vi­tás területeket az ENSZ védnöksége alá akarják helyezni. A két genfi társelnök ezt az elképzelést korábban kitartóan elutasította, először is azért, mert egy ilyen engedmény mellett a muzulmánokat nem lehetett volna betör­ni, másrészt a tárgyalások érdemi meneté­nek irányítását átengedték volna a szerb félnek. A muzulmánok aláírása után azon­ban Radovan Karadzic kitartó elutasításá­val és a két társelnök ezzel szemben kinyil­vánított haj­thatatlanságával olyan helyzet állt elő, amelyből csak közösen tudnak ki­kecmeregni. Ezért mutatkozik most az utolsó szalmaszálnak a fenti képlet a hol­nap összeülő boszniai szerb parlament szá­mára, hogy legalább a nemzeti érdekektől nem tágító magatartás, de a konstruktív együttműködés látszatát is megtartsa. Ha­sonló helyzetben lévén a nemzetközi kö­zösség, nyilván maga is bizonyos feltételek mellett hajlandó most v­­ár megkapaszkod­ni a javaslat adta lehetőségekben, amire nemcsak lord David Owen, hanem War­ren Chrisopher amerikai államtitkár leg­utóbbi kijelentései is utalnak. Ez az apró rés csupán arra lenne jó és elegendő, hogy a tárgyalások formálisan ne kerüljenek tel­jesen zsákutcába, ami a szankciók szigorí­tásának esélyét alighanem ezúttal már nem zárná ki végérvényesen. FELMERÜLT-E DILEMMA? Erre a lépésre felette szüksége van a jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok elvet valló közvetítőknek, nehogy időközben kiröppenjen markukból a madárka a mu­zulmánok beleegyezésével. Közben lanka­datlanul folynak a bűvészmutatvánnyal fel­érő legnagyobb erőfeszítések minden szin­ten, hogy érdemi eredménynek legyen el­könyvelhető a keservesen kicsikart tárgyalá­sokat nyitva tartó legkisebb jóindulat is. Eközben sokszor olyan helyzetek adód­hatnak, amelyek nemcsak a szemben álló, hanem a közvetítő felekre is bumerágként üthetnek vissza. Mert mi fogja igazolni pél­dául Philippe Morillon tábornokot és az UNPROFORt egy esetleges olyan váddal szemben, hogy nem vett-e részt az etnikai tisztogatásban azzal, hogy a muzulmán terü­letnek számító Tuzlából távozni kívánó - kényszerülő - szerbeknek igyekezett segítsé­gére lenni elhatározásuk végrehajtásában tisztán emberbaráti meggondolásból? Továbbá a Vance-Owen kettős nem ösztönözte-e az etnikai tisztogatást a saját ké­szítésű térképek bemutatásával, ha tudjuk, hogy Közép-Boszniában például a hánátok és a muzulmánok leszámolására éppen azt követően került sor? Eddig nemegyszer be­bizonyosodott már, hogy az itteni esemé­nyek irányítói számára nem mérvadók a közvetítők mércéi sem logikájuk. Márpedig a nemzetközi közösség egyre eltökéltebbnek és egységesebbnek látszik abban, hogy ha szükséges, akár további megszorításokkal is, de kicsikarja azt a mi­nimumot, ami a fegyverszünetet és a rövid távú rendezés esélyét - illúzióját - nyúlhat­­ja. Ebben az ügyben járt Emilio Colombo olasz külügyminiszter különkövete, Bruno Bottas Dobrica Vosicnál és Slobodan Mi­­loševićnél, hogy mindkettőjükkel érthető­en közölje a külföld követeléseit. Willy Cla­es belga külügyminiszter ezt négyszemközt közölte Dobrica Vosic államfővel. Vitalij Csurkin orosz külügyminiszter-helyettes pedig eljött Belgrádba és Paléba, hogy nyíltan tudassa az érintettekkel, lényegé­ben Oroszország sincs más állásponton, mint a Nyugat Hisz-e azonban valaki is a Vance- Owen-terv megvalósíthatóságában? A NA­TO egyik vezető tábornoka már nyilatko­zott. A tervet nem látja katonailag megva­lósíthatónak. Bízik-e netán valaki is abban, hogy az elüldözött és elmenekült muzulmánok, szerbek és horvátok valaha is tömegesen vissza fognak térni lerombolt, felperzselt, kirabolt, eltulajdonított otthonaikba, és ott folytassák, ahol a háború előtt abbahagy­ták, vagy új életet kezdjenek, feledve a megaláztatásokat, a kínokat, a fájdalmat? Nincs az ENSZ-nek az a katonasága, amely Dobrica Vosic és más aktuális muzulmán, horvát politikusok fogadkozása mellett ezt szavatolni tudná. Némi kozmetikával maradnak tehát az etnikailag megtisztított területek, amelyek közigazgatásilag és államilag lassan meg­szerveződnek, s elkezdik élni mindennap­jaikat A valóság részeivé válva a térségbeli viszonyok meghatározóiként a dialektika logikájával fogják megkövetelni a balkáni térség radikális állami-politikai átkompo­­nálását, amit Dobrica Vosic a minap jövő­­belátóan az Európa Parlament képviselői­nek felvázolt Eközben egyesek azon fog­nak álmélkodni, hogyan nem jutott már korábban is eszükbe, hogy egyesítsék a szétforgácsolt horvát illetve a szétszórt kü­lönálló szerb területeket - államokat ERDÉLYI Károly

Next