Magyar Szó, 1994. december (51. évfolyam, 261-285. szám)

1994-12-01 / 261. szám

2 KÜLPOLITIKA | j Rose Karadzicnál­­ Radovan Karadzis, a boszniai­­ ! szerbek vezetője tegnap Paléban­­­­ tárgyalt Rose tábornokkal, a­­ j Boszniában állomásozó kéksisák i j I­kosok parancsnokával. Az UNPROFOR szarajevói­­ j I parancsnoksága közölte, hogy I­­ j Rose malxírnok tegnap reggel nyilvánította ki, hogy tárgyalni szándékozik Karadzictval a Bihár térségében ki­alakult helyzetről,­­ illetve az ENSZ tervéről, hogy­­ fegyvermentesíti ezt a védett öve­­­­zetet- A Tanjug megfogalmazása­­ szerint megvitattak más időszerű­­ kérdést is. Gáli szarajevói kudarca Karadzic nem volt hajlandó tárgyalni az ENSZ-főtitkárral Teljes kudarc, így értékelhető legrövidebben Gáli ENSZ-főtitkár szerdai szarajevói útja. Karadzic boszniai szerb vezető ugyanis nem volt hajlandó még szóba állni sem a békéltető tárgyalásokra érkező dip­lomatával Karadjic rossz szolgála­tot tett népének elvetve a találkozót, jelentett ki Gáli látogatásának befe­jeztével meglepetésének és csaló­dottságának adva hangot. Az ENSZ- szóvic­k keserű nyilatkozata csak folytatta a gondolatot: Karadjic nem a főtitkárt alázta meg, hanem saját magát és saját népét. Magyará­zatot fűzött ahhoz is, hogy Gáli mi­ért nem ment az Izedbegovictyal folytatott tárgyalásokról Paléba. A világszervezet ugyanis csak egy boszniai hatalmat ismer­t, az pedig a szarajevói kormányzat. Ha pedig szerb területre ment volna, akkor az „a boszniai szerb állam” elismerése­ként is értelmezhető lett volna. Miközben az Egyesült Államok tovább magyarázkodik, hogy az en­gedmények nem jelentenek válto­zást a Bosznia politikában, s hogy semmi olyant nem tesznek, ami erő­sítené a szerb pozíciókat, Robert Do­le amerikai republikánus szenátor Londonban ismételte meg a hábo­rúval kapcsolatos állásfoglalását nem nagy elismerésre találva brit hi­vatalos körökben (sem). Szerinte fel kell oldani a fegyverembargót, hogy a muzulmánok maguk védekezhes­senek, ha már senki sem segít raj­tuk. Thatcher asszony egyetértve cégesek politikáját. A vaslady azon­ban erőteljes katonai beavatkozást is szorgalmazott a bihaci lakosság megvédése érdekében. A világsajtó hírmagyarázataiból ítélve a helyzetelet azők egyetér­tenek abban, hogy a Nyugat kapita-­­­sái a Nagy-Szerb­ia előtt, csak még­­ azt a megoldást kutatja, amivel ka­­muflálhatná a csúfos vereséget. Az­­ összekötő csoport - így jelentette Ed Hurd brit külügyminiszter - mai brüsszeli ülésén tárgyalni f­og a bé­keterv esetleges megváltoztatásá­ról. Karadzic pedig sietett bejelen­teni, hogy a boszniai szerbek készek elfogadni a módosított prefektu­sa­it. Az am­erikai-eu­rópai kínos Bosznia-vita folytatódik még ugyan, de már nyilvánvaló, hogy előkészületeket tettek az igazságos béke feláldozására a kényelmesebb béketeremtés érdekében. „Belgrá­di diplomáciai körök” már azt is­­ tudják, hogy az összekötő csoport j­ó ülésén dől el, hogy béke lesz vagy­­ eszkalálás. De erről Milosevicék el­­­­ső kézből értesülnek, mert a hétvé­gére Belgrádba várják Christopher­ és Hurd­öt. (Korábban Juppé és­­ Hurd nevét emlegették.) Szerbiá­ban úgy értékelik, hogy nemcsak a­­ boszniai, hanem az egész délszláv­­ válság a megoldás (értsd: a szerbek számára megfelelő megoldás) felé közeledik. Az amerikai politika „ra­dikális módosulásából” következ­tetnek erre. A boszniai szerb erők közben tan­­kdhigítő fegyverekkel lőnék Szara­jevó belvárosát, Biharnál pedig nem lankadnak a véres harcok, de a frontvonalak az utóbbi egy-két nap­ban nem mozdultak el. S. Dole és Thatcher asszony A NATO vége? (New York­i tudósítónktól) A New York Times minapi számá­ban Anthony Lewis „A N­ATO vége?” címmel bíráló hangú tik­két közölt a bi­hari események kapcsán. A szövetsé­get gyenge kezű, megalkuvó, haszon­talan intézménynek nevez, amely ,az áldozatot és az agresszort egyformán kezelik. Lewis „végzetes tévedésnek” ítélte meg Budi volt amerikai elnök több mint három évvel ezelőtti dönté­sét, amikor a jugoszláv hadsereg Hor­vátország elleni támadását európai belügyi­ek kezelte. A NATO Amerika nélkül tehetetlen. A kezdeti passzivitás tehát az egész katonai tömb alapjait rendítette meg. Az európaiak pedig ahelyett, hogy ellenálltak volna az ag­ressziónak, az ENSZ békefenntartó te­vékenységében bíztak akkor, amikor már régen nem volt béke. „Ez kezdet­től fogva reménytelen lépés volt". A cikkíró úgy véli: itt az ideje, hogy Ame­rika megkérdezze, minek tartunk fenn csapatokat Európában, ha az európai­aknak „nincs gyomruk” hozzá, hogy Ratko Mladic bandáját megállítsák. Clinton elnök budapesti útjára ár­nyékot vetnek a boszniai események, vélik washingtoni kormánykörökben. Az elmúlt napok történései lehetetlen-­­­né teszik, hogy az Egy­esült Államok ki-­s álljon a NATO bővítéséért, sietve az I­EBEÉ szerepének megerősítéséért.­­ Warren Christopher amerikai kül­ügyminiszter cáfolta, hogy bármiféle krízisről lehetne beszélni a NATO-ban a boszniai események kapcsán, de egy­­idejűleg hozzátette: nem bízhatunk többet az európai szövetségesekben és haderejükben, hogy meg tudják állíta­ni a háborút. Szerinte diplomáciai lé­pésekre van szükség, kényszeríteni ke­ Sz­erbiát, hogy az ellenőrzése alatt tartott területek egyhar­madát fel­adja. Washington ennek ellenében hozzájárulna ahhoz, hogy politikai kapcsolat létesülhessen Szerbia és a boszniai szerbek között. Ez egy „Na­gyobb Szerbiához” vezetne, de ennek előfeltétele a béke. William Perry ame­rikai hadügyminiszter a CNN tidevmó­­­árvaságnak úgy nyilatkozott, hogy egyfelől nem változott a washingtoni álláspont, másfelől viszont nem­ elle­neznék Szerbia és a boszniai szerbek szövetségét, ha az egy béketerv része­ként kielégíti a feleket. Anthony Lake­r nemzetbiztonsági tanácsadó Sven Al-­­ karaj bosnyák nagykövetnek kifejtette: az Egyesült Államok álláspontja min­dig az volt, hogy a háborúban álló fel­ek egymás között állapodjanak meg arról, hogyan vethetnek véget az el­lenségeskedésnek. V ftrttRH­T A balkáni nagy asztalnál ülő országok közül Görögor­szág az asztalfőn megkezd­te a morzsák és a falatok osztoga­tását. Természetesen mindezért ellen­szolgáltatást kér, mármint azt, hogy ki-ki vonja vissza a hellé­nizmust sértő cselekedeteit. Albá­nia nemzeti ünnepének előestéjén az államfő rendeletével ha­tan is kaptak kegyelmet, de büntetésük egyharmadát eltörölte­ a bebör­tönzött elítélteknek — köztük az Omonía görög művelődési egye­sület álamellenes cselekedet miatt 3—5 évi büntetésre elítélt 5 tagjá­nak —, s a görög kormány ezt szomszédjától méltányos cseleke­detnek illte meg. Ezért az Euró­pai Unió visszavonta vétóját Albá­niával szemben, amely most meg­kaphatja a számára oly fontos 15 millió ECU segélyt, a 35 milliós összeg első fele, h a maradékot is megszerezheti, ha továbbra is „méltányosan” viselkedik, így Gö­rögország szépen megzsarolta ma­gát az Európai Uniót is, noha an­nak miniszterei nemegyszer fi­gyelmeztették, hogy a szomszédai­val való viszonyát ne internatona­­lizálja. Törökországgal (egyelőre) elás­ta a csatabárdot a parti felségvizek bővítésével kapcsolatban. Kedden lemondott a török külügyminisz­ter, Mumtaz Soysal, akit valószínű­leg azért áldozott fid miniszterel­nöke, hogy országa - persze Gö­rögország beleegyezésével - belép­hessen az európai vámunióba, és hogy megkaphassa az EU-tól a fej­lesztési hiteleket. Athén most a macedón kérdés­re koncentrál. Megkezdte az ame­rikai humanitárius segélyként Ma­cedóniának szánt kukorica kirako­dását és szállítását. De mivel nin­csenek speciális vagonjai, klasszi­kus tehervagonokba ömleszti a ga­bonát, amely ilyen ütemben több mint két hónap alatt jut a rendel­tetési helyére, mivel Görögország nem ismeri el a macedón vasutak nemzetközi kódeezését, a MÉ-t, holott 70 speciális vagon vár bebo­csátásra a határon, nem beszélve arról, hogy az USA csak­ a mace­dón határig űzeti a szállítást, a töb­bi költséget ilyenformán Athénnek kel viselnie! Hátra van még a bu­dapesti EBEÉ-csúcsértekezlet, amelyen a görög küldöttség állító­lag nem vétózza meg Macedónia felvételét, de tartózkodik a szava­zástól, így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ez azon­ban csak diplomáciai körökben ke­ringő suttogás tárgya, majd Buda­pesten eldől, hogy valóban tartóz­kodik-e. A PASOK közgyűlésén úgy döntöttek, hogy Papandreu kor­mányfő nem pályázik az állami­ posztra. Ehhez ugyanis pártoktól független politikus szükséges. Az igazi ok, legalábbis az ellenzéki la­pok szerint, hogy a parlamentben a szavazás első körében nem kap­ná meg a szükséges többséget, és mert egészségi állapota nagyon megromlott. A PASOK­on belül megromlottak a viszonyok, már két hete erről cikkeznek az athéni lapok, és tulajdonképpen ennek az eredménye a szomszédos orszá­gokkal szembeni politika pálfor­dulása. Az ellenzék és a párton kí­vüli tekintélyes hazafiak is követe­lik, hogy a kormány változtasson bel- és külpolitikai irányvonalán, ellenkező esetben tavaszra, a köz­­társasági elnökválasztáskor meg kel tartani az előrehozott, parla­menti választásokat is. SZEGEDI Mária Morzsák és falatok Magyar Szó A FORDULAT NEM JELENT VÁLTOZÁST Az USA magyarázkodik Amerikának vállalnia kell nemzetközi kötelezettségeit és vezető szerepét — állítják ugyanazok, akik mossák kezeiket a boszniai agresszióval szembeni meghátrálás miatt (Folytatás az 1. oldalról) Lake nemzetbiztonsági főtanács­adó még eggyel növelte a kormány­­tisztségviselők eddigi nagyszámú, egymásnak ellentmondó nyilatkoza­tait. Bírálta ugyanis a hazai politikai színtér olyan erőit, amelyek - felbá­torodva a választási eredményeken - az amerikai önelszigetelődés újabb­ stratégiáját hirdetik. Lake kifejtette, az USA iién nincs olyan helyzet­ben, hogy befolyásolhassa a boszniai háború kimenetelét, figyelmeztetett azonban arra is, nemzetközileg Amerika kizárólag akkor maradhat eredményes, akkor szavatolhatja határain belül a biztonságot, ha vál­lalja nemzetközi kötelezettségét és vezető szerepét. Beszédének címe is ellentmondá­­sok Szerepvállalási kötelezettség. Azt állította, hogy a Szarajevót sújtó fegyverszállítási tilalom egyoldalú feloldása nemcsak súlyos hiba len­ne, hanem azt jelentené, hogy az Egyesült Államok mossa kezeit a bosnyák problémával kapcsolatban. Noha az amerikai megfigyelők több­sége nem ért egyet azzal, hogy a kormányzat legújabb álláspontja gyakorlatilag azt jelenti, hogy nagy engedményeket tettek annak a fél­nek, amelyet az USA a harcok kez­dete óta agresszornak bélyegzett meg, Anthony Lake nyomatékosan­­ hangsúlyozta, hogy meghátrálásról szó sincs, Washington csupán a módszeren igazít, hogy szavatolja a békét a Balkánon. ZÁGRÁB HÁBORÚVAL FENYEGET Gojko Sulak, Horvátország véd­­erőminisztere kedden Washington­ban figyelmeztette Amerikát, ha Bi­har elesik, akkor Zágráb háborúba léphet a szerbek ellen. Horvátország beavatkozással va­ló fenyegetőzése még inkább bonyo­lítja a helyzetet abban az időszak­ban, amikor az amerikai kormány­zat megkísérli megmagyarázni a boszniai háború iránti politikájának nagyméretű módosítását, amikor nem kis ellentmondás észlelhető a kormányzat magas rangú képviselő­inek egyidejűleg elhangzó nyilatko­zataiban. Az utóbbi zavart kelt a köz­véleményben, bírálatok hangzottak el, s nagymértékben megnehezíti a Fehér Ház felkészülését a NATO minisztereinek küszöbönálló brüsz­­szeli értekezletére és az EBEÉ buda­pesti csúcstalálkozójára. Nem teljesen világos, vajon Clin­ton elnök miért mondott le a bosz­niai szerbek elleni fenyegetőzésről, ezzel a harcoknak kíván véget vetni vagy elfogadja a béketervet. Susak miniszter a The New York Timesnak adott nyilatkozatában kö­­s­zölte, hogy Zágráb már tíz nappal ezelőtt felkészült a beavatkozásra, s kár, hogy nem élt az alkalommal, hogy helyreállítsa a törvényes ren­det Krajinában, mert erre ürügyet szolgáltattak maguk a szerbek a Bi­hac körüli harcokban való részvéte­lükkel és a nemzetközi határ meg­sértésével. A horvát véderőminisz­­ter megjegyezte, az amerikaiak ak­kor is és most is ellenezték Zágráb hadba lépését. Clinton kormányzatának képvi­selői megerősítették, hogy a Gojko Sudak háborúval fenyegetőzött a Perry titkárral folytatott megbeszé­lésen is, Washingtonban azonban emlékeztetnek arra, hogy Zágráb már korábban is kilátásba helyezte, hogy háború­val szabadítja fel terü­leteit, ám ez rendszerint puszta fe­nyegetőzésnek bizonyult. Az Egye­sült Államok szemmel láthatólag csak annak a félnek a fenyegetései­vel hajlandó komolyan törődni, amelyik sokszorosan demonstrálja, hogy semmibe veszi a nemzetközi közösség szándékát és politikáját, és amelyik nem riad vissza a legkegyet­­lenebb katonai módszerektől sem, hogy akaratát — a nála hatalmasab­bak érdektelenségének következeté­ben - rákényszerítse szomszédaira, az ENSZ-re és a NATO-ra. FRIAGER Tibor 1994. december 2., péntek EBEÉ/d a Hiltonban 7 Fejtő Ferenc a pécsi tudományegyetem díszdoktora lett Kezdjük egy jellemző MTI-hír­rel: Nem változik a postahivatalok szokásos nyit­vatartása december 5- én és 6-án, az EBEÉ budapesti kon­ferenciája idején, azzal azonban szá­molni kell, hogy a postákon vagy az utcai postaládákban feladott külde­mények továbbítása némileg késik az átlagoshoz képest. A magyar főváros teljes egészé­ben a vendégek fogadásának lázá­ban ég, a polgárok pedig azon tana­kodnak, hogyan találják majd fel magukat, hiszen a város nagy terü­letén szünetel a közlekedés, hétfőn és kedden viszont a metrón bárki in­gyen utazhat A közlekedési nehéz­ségeket enyhítendő a TV Teletext adása (a 461. oldalon) folyamatosan közli, mely útvonalakon engedélye­(Budapesti tudósítónktól) tett a járműforgalom. Az viszont már bizonyos, hogy a budapesti Hil­ton Hotel lesz a helyszíne az EBEÉ- csúcs alkalmából hétfőn Horn Gyu­la miniszterelnök által adott dísz­ebédnek, amelyre 73 delegációveze­tőt köztük Clinton amerikai és Jel­cm­ orosz elnököt is várják. Összesen 128 vendég lesz jelen, a négyfogásos - nemzetközi jellegű, enyhén ma­gyaros ízű — ebéd felszolgálását 70 perc alatt kel lebonyolítani. A Hil­ton igazgatója az előkóstoló bizton­sági emberek számát nem kívánta elárulni Jóval nagyobb csend övezi a világ legrégebbi és ma legnagyobb nem­zetközi politikai szervezetének, a Szocialista Internacionalénak ma kezdődő budapesti plenáris tanács­­­kodását. A konferenciát Horn Gyu­la, illetve Pierre Mauroy, a szervezet elnöke nyitja meg. A kétnapos érte­kezleten a világ valamennyi konti­nenséről több mint száz szocialista, szociáldemokrata és munkáspárt képviselteti magát. Fejtő Ferenc Párizsban élő ma­gyar származású politológus, törté­nész, irodalmár és újságíró egykori iskolájának, a pécsi tudományegye­temnek a díszdoktora lett. A Doctor honoris causa címet igazoló diplo­mát a tegnapi avatóünnepségen Ba­­rakonyi Károly rektor adta át a nyolc­vanöt éves Fejtő Ferencnek, aki a dél­szláv válság okairól és következmé­nyeiről rendezett nemzetközi konfe­rencia előadójaként érkezett Pécsre. SINKOVItS Péter

Next