Magyar Szó, 1995. március (52. évfolyam, 49-75. szám)
1995-03-01 / 49. szám
2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Hideg és számító „Portré” Slobodan Miloševićről Zimmermannak, az USA volt belgrádi nagykövetének tollából A párizsi Le Figaro kiemelt helyen foglalkozik a horvátországi helyzettel a bejelentés kapcsán, hogy Horvátország felmondja a vendéglátást a békefenntartóknak. Idézi az amerikai elnök szavait, amelyek szerint ő azon töpreng, hogy néhány ezer amerikai katonát küld Horvátországba a kivonulók biztosítására. A La Liberation című szintén francia lap azt írja, hogy Észak- Boszniában a szerbek megint felújították az etnikai tisztogatást. Egy másik cikkben azokat a meglátásokat közli, amelyek Warren Zimmermantól, az Egyesült Államok volt belgrádi nagykövetétől származnak és Slobodan Milosevic szerb elnökre vonatkoznak. Zimmerman egyébként a Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóiratnak nyilatkozott, és több külországi sajtó is átvette az írást. A volt diplomata nem éppen rokonszenves emberként írja le Miloševićet. Azt mondja róla, a mosoly ellenére hideg és számító, soha nem látta, hogy megindult volna az emberi szenvedés bármilyen formájának láttán, és egyetlen olyan szót sem hallott a szájából, amelyből netán embertársai iránti együttérzésre lehetett volna következtetni. Zimmerman hozzáteszi, hogy ő maga is besétált Milošević barátságos modorának csapdájába, amit szinte kivétel nélkül mindig arra használ fel, hogy félrevezesse tárgyalópartnereit. SOKK A PÉNZPIACON A világ pénzpiacai lassan kezdenek magukhoz térni a londoni székhelyű Barings kereskedelmi bank összeomlása okozta sokkból. Az angol rádió jelentése szerint a brit pénzügyminiszter bejelentette, hogy teljes körű vizsgálatot indítanak az ügyben. Ellenzéki politikusok ugyanakkor attól tartanak, hogy az eset a jövőben is megismétlődhet. Kenneth Clark pénzügyminiszter szerint a képviselők joggal aggódnak, de hangsúlyozta, hogy teljes mértékben felülvizsgálja a bankok szabályozási rendszerét. Hozzátette azonban, hogy a bank összeomlásának körülményei rendkívüliek voltak. A bank kudarca természetesen csapás a londoni üzleti életre, de úgy tűnik, hogy egyedi esetről van szó, amit szingapúri bróker hibája idézett elő, mondta a pénzügyminiszter, aki szerint a világ pénzpiacainak maradandó károk nélkül kell túljutniuk a Barings összeomlásán. A brit ellenzéki Munkáspárt szóvivője, Gordon Brown azonban nem elégedett meg Clark ígéretével, aki azt mondta, hogy a bukáshoz vezető eseményekről részletes jelentést fog közzétenni. Brown elismerte, hogy egyetlen rendszer sem bombabiztos, szerinte azonban a hétvégi események is igazolják, hogy erősebb védelemre van szükség jobb bankfelügyeletre, és megfelelő befektetési garanciákra az Egyesült Királyságban és a nemzetközi pénzvilágban is. Az Angol Jegybank elnöke eközben sajtótájékoztatón magyarázta el, hogy miként tudott egyetlen bróker ekkora veszteséget felhalmozni, és miért nem tudta az Angol Nemzeti Bank megmenteni a Baringst. A 28 éves bróker Tokióban és Oszakában vásárolt rövid határidős részvényeket, amelyeket Szingapúrban kellett volna eladnia, kihasználva az árkülönbözetet. Szinte pillanatok alatt 27 milliárd dollár értékben kötött üzletet, amin nem nehéz 1 milliárdot veszíteni. A probléma az volt, folytatta a jegybank elnöke, hogy a veszteség összegét nem lehetett meghatározni pontosan, mindent megpróbáltak, hogy találjanak valakit, aki meg tudja határozni, mert akkor banktőke-emeléssel meg tudták volna oldani a helyzetet. Azt azonban egyetlen kormánynak sem ajánlhatták, hogy biankó csekket írjon alá. HATÁRIDŐRE ELKÉSZÜL A MAGYAR-SZLOVÁK ALAPSZERZŐDÉS A Kossuth rádió pozsonyi tudósítójának értesülése szerint Szlovákia budapesti nagykövete biztos abban, hogy a tervezett időpontban aláírják a magyar-szlovák alapszerződést. Ezzel mindkét ország bizonyítja politikai érettségét a kétoldalú megegyezéshez és ahhoz, hogy csatlakozhat a fejlett demokráciájú európai országokhoz - mondta Eva Mitrova, aki megegyezésre utaló jelnek tartja, hogy a szlovák és a magyar külügyminiszter Strasburgban aláírta a kisebbségvédelmi keretegyezményt, hogy ma két új határátkelő nyílik Szlovákia és Magyarország között és hogy Katarina Totová kormányalelnök múlt heti magyarországi látogatásán szóba került a közös jogharmonizáció az Európai Unió jogrendjével, ami további szakmai együttműködést tesz lehetővé Szlovákia és Magyarország között. A kormányhoz közel álló Slovenska Republika című napilapban a naszykövet asszony nyilatkozata mellen olvasható a Szlovák Nemzeti Párt alelnökének ugyancsak az alapszerződéssel kapcsolatos eszmefuttatása. Josef Prokes páriánzeti képviselő szerint Szlovákiát a Magyarországgal kialakítható kapcsolataiban veszélyezteti a magyarokban Trianon miatt élő sérelem. Magyarország dominanciára való törekvése a térségben és a magyar kisebbségen keresztül történő beavatkozás Szlovákia belügyébe. Ezért a készülő alapszerződésben nem szabad a szlovák félnek engednie, és a minimálisra kell csökkentenie a múltban már beigazolódott veszélyeket - véli az alapszerződéssel kapcsolatban az egyik szlovák kormányzó párt alelnöke. RMDSZAGGODALMAK Budapesten ma tájékoztató jellegű megbeszélések lesznek a román- magyar alapszerződésről a magyar kormány képviselői és az RMDSZ vezetői között. Takács Csaba ügyvezető elnök elutazásuk előtt a következőket nyilatkozta a budapesti rádió bukaresti tudósítójának: - Úgy tűnik, a magyar kormány az európai integrációs törekvéseket fontosabbnak tartja a határon túli magyar közösségek érdekvédelménél. Az RMDSZ természetesen nem kíván beleszólni Budapest külpolitikájába mondta, ám hozzátette: - Aggályaink, megállapításaink, véleményeink lehetnek, amelyeket mi kötelesek vagyunk a romániai magyar közösség érdekében kifejteni, tájékoztatni erről a felelős politikai tényezőket, akik természetesen aszerint cselekszenek, ahogy legjobb belátásuk szerint Magyarország érdekeinek megfelel. Az RMDSZ ügyvezető elnöke végül úgy ítélte meg, jóllehet programjában és nyilatkozataiban a magyar kormány számos ígéretet tett a gazdasági együttműködés hatékonyságának fokozására, ilyen téren mindeddig nem történt semmi. A mostani tanácskozáson erről is szó lesz. - mondta a romániai magyar vezető. (D.) Magyar Szó 1995. március 1., szerda Rendőr volt a falfirkász A macedón kormány nem mutat készséget a párbeszédre az albán kisebbséggel (Szkopjei tudósítónktól) A Tetovához tartozó Mala Recsicán, ahol február 17-én összecsaptak az albán polgárok és a macedón rohamrendőrség, a természettudományi laboratóriumnak szánt épületen a zavargások másnapján vérrel festett falfirkák, graffitók jelentek meg. Ezek a sajátságos, napjainkban már megszokott „üzenetek” részben politikai, részben káromló indíttatásúak voltak. A bejárati ajtó felett egy hatalmas kereszt, balról az ország betűjele: MK, jobbról pedig a szerb címerrészlet. Ezenkívül voltak ott vulgáris rajzok, amelyek „alkotójuk” jó grafikai készségéről, az arányok ismeretéről tanúskodtak. S az egészben az volt a furcsa, hogy noha őrizték az épületet, valaki mégis kipingálhatta. A rendőrség leleplezte és nyilvánosságra hozta, hogy a tettes egy Gorán Sztanojkovity nevű rendőr volt, akit azóta már felfüggesztettek állásából és fegyelmit indítottak ellene. Egyébként Nyugat-Macedóniából szinte óránként érkeznek hírek arról, hogy melyik albán településen történt tiltakozó megmozdulás. Dr. Murtezani Ismaili, a filológiai kar dékánja és Rehmi Tuda parlamenti képviselő sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az egyetemen már megtartják az előadásokat, mert sikerült megfelelő formát találni a gyülekezésre és az egyetemisták tájékoztatására. Tetovóban megkezdték az „Egyenlőségért a nyomás ellen” elnevezésű petícióhoz az aláírások gyűjtését, amelyet az albán pártok, az albán polgári szervezetek és az albán nők szervezete együttesen szervez. Úgy tervezik, hogy összegyűjtenek 100 000 aláírást, és eljuttatják a macedón állam vezetőihez, nemzetközi szervezetekhez és ismert külföldi emberi jogi politikusokhoz. A tetovói önkormányzat után most a gosztiváli önkormányzat hallatta a hangját. Ezen az ülésen is, akár Tetovóban, csak az albán küldöttek vettek részt. Megállapították, hogy az események következtében az országban olyan hangulat alakult ki, amely a macedón és az albán lakosság szembenállásáról tanúskodik. Azt is megállapították, hogy a kormány nem mutat semmilyen készséget a párbeszédre, és ezért meg kell találni a módját, hogy a problémákat egyszer s mindenkorra politikai eszközökkel próbálják megoldani. Ez egyaránt érdeke a macedónoknak és az albánoknak is. A gosztiváli önkormányzat is kimondta határozataiban, hogy lehetővé kell tenni a tetovói albán egyetem működését, a letartóztatott tanárokat és egyéb albán személyiségeket pedig szabadon kell bocsátani. Egyébként nem tarthatták meg a tetovói gimnázium 85 éves évfordulóját, noha mind a macedón, mind az albán tanárok megállapodtak abban, hogy megünneplik. Az ünnepség programja körül összevitatkoztak, mert az albánok nem fogadták el, hogy elénekeljék a macedón himnuszt, mert annak a szövege nacionalista jellegű. Hétfőn Szkopje külvárosában elhelyezték az iszlám teológiai fakultás alapkövét. A kétmillió német márka értékű beruházást teljes egészében a macedón iszlám mesihát (egyházközösség) fedezi. A telek két négyzetkilométeren fekszik, amelyre az elkövetkező két esztendőben felépítik magát a teológiai kart, a vallási célokra szánt speciális épületeket, egyetemista otthont, orvosi rendelőt, tornatermet, nyomdát stb. A művelődésügyi miniszter jelenlétében lezajlott ünnepségen az egyházközösség főpapja azt is elmondta, hogy az intézmény nemcsak papnevelde lesz, hanem olyan felsőfokú iszlám intézmény, ahol posztgraduális tanulmányaikat végezhetik a gyakorló papok. Ilyen iskolák eddig csak az arab országokban működtek. Ezzel egyidejűleg sajtótájékoztatót hívott össze a macedón muzulmánok országos szövetsége. Ismert tény, hogy az albánokon, törökökön és romákon kívül aránylag szép számban vannak olyan muzulmánok is, akik macedón ajkúak és macedón nemzetiségűeknek vallják magukat. Ezek a muzulmánok elhatárolják magukat az iszlám egyházi körökben egyre gyakoribb pénzgyűjtéstől, mert, mint mondják, a hívők megzsarolásával kvázi egyházi célokra összegyűjtött pénzösszegeket politikai célokra fordítják, s olyan mozgalmakat pénzelnek, amelyek kompromittálják Macedóniát. Tehát minden vonalon szembenállás tapasztalható, amelyet a külföldiek már vihar előtti csendnek neveznek. SZEGEDI Mária A pakisztáni véderőminiszter Boszniában Aftah Lábán Mirani, Pakisztán véderőminisztere tegnap Boszniában látogatott, hogy az UNPROFOR kötelékében szolgáló pakisztáni katonákkal együtt ünnepelje meg a ramadán, az iszlám böjthónap végét, jelenti a Reuter. Mirani tervbe vette, hogy utána Szarajevóba utazik, s tárgyal Alija Izetbegovic elnökkel és Haris Silajdáic kormányfővel. Az iszlámábádi véderőminisztérium képviselője ismertette, hogy tíznapos balkáni körútja során Mirani látogatást tesz Albániában és Horvátországban is. Az ENSZ békefenntartó erőinek kötelékében mintegy 3000 pakisztáni katona szolgál Boszniában. A politikai éleslátás ködfátylán át ki mit lát Boszniában? Indokolt a kérdés, mert a nemzetközi politikai színtéren egyre hevesebben követelik az Egyesült Államoktól, hogy még véletlenül se oldja föl egyoldalúan a muzulmánokra kivetett fegyverembargót, ugyanakkor hasonló hevességgel sürgetik a boszniai szerbeket, hogy változtatás nélkül fogadják el az összekötő csoport rendezési tervét. Ezzel egyidejűleg a két közvetítő, tehát a nyugati országok összekötő csoportja, valamint a zágrábi négyek szintén sürgetik a globális válságkezelés megfogalmazását és életre keltését. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a francia javaslattal egyidejűleg, amely egy újabb Jugoszlávia-értekezlet megtartását irányozza elő, átfogó intézkedésekre lehet számítani a feszültség megszüntetésében. Más szóval: lassan lejár az idő, határozott lépésekre van szükség a honi és a külföldi politikai tényezők megmozgatásában. Ennyit a politikai kezdeményezésekről, de a háttérben más kezdeményezések is folynak. Szembetűnő például a NATO és az ENSZ- erők megfigyeléseinek eltérő eredménye. A Boszniában állomásozó ENSZ- erők például figyelmeztettek, hogy Jugoszláviából 62, valószínűleg hadianyagot szállító helikopter érkezett már a boszniai szerbek ellenőrzése alatt álló területekre, ugyanakkor a tuzlai repülőtérre Hercules típusú amerikai óriás szállítógépek landolnak, illetve ejtőernyővel hadianyagot dobálnak a muzulmánok számára. A NATO AWACS típusú radar repülőgépei ezzel szemben semmit sem észleltek. Kit mit lát tehát? Kinek lehet hinni, hol kezdődik a tényállás és hol ér véget a politikai szemfényvesztés? Kinél van hát a béke kulcsa az egykori Jugoszlávia háború sújtotta vidékeinek szellemi, erkölcsi és politikai felszabadításában? A nemzetközi közösség, amely már huzamosabb ideje a leghatározottabb diplomáciai, de olykor az erőszak alkalmazását is kimerítő módszereivel igyekszik véget vetni a polgárháborúnak, úgy véli, hogy továbbra is elsősorban a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság vezetősége annak a megmondhatója, hogy mikor tér vissza a rend és a nyugalom ezekre a térségekre. Nem is indokolatlan az az elvárás, amelyet Szerbia és Crna Gora vezetőségénél támasztottak, hiszen a 90-es évek elejétől kezdve Jugoszláviában a politikai pártok, szervezetek és államhatalmi szervek igencsak beleszóltak mindazokba a folyamatokba, melyek szerves összetevői a helyzet alakulásának a balkáni térségben. Ennélfogva érthető a Nyugatnak az a követelése, hogy Belgrád és Podgorica tartózkodjon azoknak az erőknek a támogatásától, anyagi, erkölcsi és katonai megsegélyezésétől, amelyek Boszniában és Hercegovinában, illetve Horvátországban a destabilizáció tényezői. Természetesen arra gondolnak, hogy a világközösség által elismert két országban a honi politikai vezetőség azért nem tud megbirkózni a belső nézeteltérésekkel, sőt, háborús veszélyekkel, mert az ottani szerbek nem hajlandók elfogadni a nemzetközi realitást. Nyilvánvaló azonban, hogy a Jugoszláviával kapcsolatos elvárások csak részben lehetnek indokoltak, annál inkább, mert ez az ország már évek óta következetesen támogatja az egyetemes béketörekvéseket ebben a térségben, még annak árán is, hogy a nyugati politikusok nem hajlandók a kézzelfogható ellenszolgáltatásokra, konkrét esetekben a gazdasági és pénzügyi szankciók feloldására - ezt vegyük úgy, mint hivatalos álláspontot. Bizonyos azonban az is, hogy a béke megteremtésének kulcskérdései nem csupán a jugoszláv vezetőség diplomáciai törekvéseiben szerepelnek az első helyen. Horvátország vezetőségének ugyanúgy kétoldalú megállapodásra kell törekednie a krajinai szerbek képviselőivel, annál inkább, mert megtört a jég, amikor napvilágot látott a gazdasági kapcsolatok rendezésének terve: az autóút, az olajvezeték megnyitása és egyéb általános értékű megállapodások. Bosznia esetében nyilvánvaló, hogy Alija Izetbegovic kormányzatának és a palei szerb vezetőségnek ugyancsak elfogadható módon kell tisztáznia a kölcsönös problémákat úgy, hogy az országban élő mindhárom államalkotó nemzet számára elfogadható legyen az egymás mellett élés gondolata. A béke kulcsai tehát nemcsak egy helyen találhatók. Ezzel együtt bizonyos az is, hogy Belgrád álláspontja továbbra is döntő fontosságú, mert mint ahogy a francia kommentátorok írták, nem közömbös, hogy a boszniai és horvátországi szerbek további támogatása, fegyveres és egyéb segélyezése folytatódik-e Jugoszláviából vagy pedig elhihető, hogy a drinai határzár, meg a horvát Krajina elszigetelése komoly és tartós intézkedés Belgrád részéről. Tény, hogy csupán büntető rendelkezésekkel most már nem lehet egyértelmű és eredményes békepolitikát folytatni. Az egykori Jugoszlávia területén csak akkor születhet meg a tartós rendezés, ha a megoldások minden résztvevő számára elfogadható módon és tartalommal születnek meg. Amikor a békeszerető honi közösség nem békekufárokból tevődik majd össze. JAKOBSZ István