Magyar Szó, 1995. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1995-03-01 / 49. szám

2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Hideg és számító „Portré” Slobodan Miloševićről Zimmermannak, az USA volt belgrádi nagykövetének tollából A párizsi Le Figaro kiemelt he­lyen foglalkozik a horvátországi helyzettel a bejelentés kapcsán, hogy Horvátország felmondja a vendéglátást a békefenntartók­nak. Idézi az amerikai elnök sza­vait, amelyek szerint ő azon töp­reng, hogy néhány ezer amerikai katonát küld Horvátországba a ki­vonulók biztosítására. A La Liberation című szintén francia lap azt írja, hogy Észak- Boszniában a szerbek megint fel­újították az etnikai tisztogatást. Egy másik cikkben azokat a meglátásokat közli, amelyek War­ren Zimmermantól, az Egyesült Államok volt belgrádi nagyköve­tétől származnak és Slobodan Mi­losevic szerb elnökre vonatkoz­nak. Zimmerman egyébként a Fo­reign Affairs című amerikai kül­politikai folyóiratnak nyilatkozott, és több külországi sajtó is átvette az írást. A volt diplomata nem ép­pen rokonszenves emberként írja le Miloševićet. Azt mondja róla, a mosoly ellenére hideg és számító, soha nem látta, hogy megindult volna az emberi szenvedés bármi­lyen formájának láttán, és egyet­len olyan szót sem hallott a szájá­ból, amelyből netán embertársai iránti együttérzésre lehetett volna következtetni. Zimmerman hoz­záteszi, hogy ő maga is besétált Milošević barátságos modorának csapdájába, amit szinte kivétel nélkül mindig arra használ fel, hogy félrevezesse tárgyalópartne­reit. SOKK A PÉNZPIACON A világ pénzpiacai lassan kez­denek magukhoz térni a londoni székhelyű Barings kereskedelmi bank összeomlása okozta sokkból. Az angol rádió jelentése szerint a brit pénzügyminiszter bejelentet­te, hogy teljes körű vizsgálatot in­dítanak az ügyben. Ellenzéki poli­tikusok ugyanakkor attól tarta­nak, hogy az eset a jövőben is megismétlődhet. Kenneth Clark pénzügyminiszter szerint a képvi­selők joggal aggódnak, de hang­súlyozta, hogy teljes mértékben felülvizsgálja a bankok szabályo­zási rendszerét. Hozzátette azon­ban, hogy a bank összeomlásának körülményei rendkívüliek voltak.­­ A bank kudarca természetesen csapás a londoni üzleti életre, de úgy tűnik, hogy egyedi esetről van szó, amit szingapúri bróker hibája idézett elő, mondta a pénz­ügyminiszter, aki szerint a világ pénzpiacainak maradandó károk nélkül kell túljutniuk a Barings összeomlásán. A brit ellenzéki Munkáspárt szóvivője, Gordon Brown azon­ban nem elégedett meg Clark ígé­retével, aki azt mondta, hogy a bukáshoz vezető eseményekről részletes jelentést fog közzétenni. Brown elismerte, hogy egyetlen rendszer sem bombabiztos, sze­rinte azonban a hétvégi esemé­nyek is igazolják, hogy erősebb védelemre van szükség jobb bankfelügyeletre, és megfelelő be­fektetési garanciákra az Egyesült Királyságban és a nemzetközi pénzvilágban is. Az Angol Jegybank elnöke eközben sajtótájékoztatón magya­rázta el, hogy miként tudott egyetlen bróker ekkora vesztesé­get felhalmozni, és miért nem tudta az Angol Nemzeti Bank megmenteni a Baringst. A 28 éves bróker Tokióban és Oszakában vásárolt rövid határidős részvé­nyeket, amelyeket Szingapúrban kellett volna eladnia, kihasználva az árkülönbözetet. Szinte pillana­­­tok alatt 27 milliárd dollár érték­ben kötött üzletet, amin nem ne­héz 1 milliárdot veszíteni. A probléma az volt, folytatta a jegybank elnöke, hogy a veszteség összegét nem lehetett meghatá­rozni pontosan, mindent meg­próbáltak, hogy találjanak valakit, aki meg tudja határozni, mert ak­kor banktőke-emeléssel meg tud­ták volna oldani a helyzetet. Azt azonban egyetlen kormánynak sem ajánlhatták, hogy biankó csekket írjon alá. HATÁRIDŐRE ELKÉSZÜL A MAGYAR-SZLOVÁK ALAPSZERZŐDÉS A Kossuth rádió pozsonyi tu­dósítójának értesülése szerint Szlovákia budapesti nagykövete biztos abban, hogy a tervezett idő­pontban aláírják a magyar-szlo­vák alapszerződést. Ezzel mindkét ország bizonyítja politikai érettsé­gét a kétoldalú megegyezéshez és ahhoz, hogy csatlakozhat a fejlett demokráciájú európai országok­hoz - mondta Eva Mitrova, aki megegyezésre utaló jelnek tartja, hogy a szlovák és a magyar kül­ügyminiszter Strasburgban aláírta a kisebbségvédelmi keretegyez­ményt, hogy ma két új határátke­lő nyílik Szlovákia és Magyaror­szág között és hogy Katarina To­tová kormányalelnök múlt heti magyarországi látogatásán szóba került a közös jogharmonizáció az Európai Unió jogrendjével, ami további szakmai együttműködést tesz lehetővé Szlovákia és Magyar­­ország között. A kormányhoz közel álló Slo­­venska Republika című napilap­ban a naszykövet asszony nyilatko­zata mellen olvasható a Szlovák Nemzeti Párt alelnökének ugyan­csak az alapszerződéssel kapcsola­tos eszmefuttatása. Josef Prokes páriánz­eti képviselő szerint Szlo­vákiát a Magyarországgal kialakít­ható kapcsolataiban veszélyezteti a magyarokban Trianon miatt élő sérelem. Magyarország dominan­ciára való törekvése a térségben és a magyar kisebbségen keresztül történő beavatkozás Szlovákia bel­ügyébe. Ezért a készülő alapszer­ződésben nem szabad a szlovák félnek engednie, és a minimálisra kell csökkentenie a múltban már beigazolódott veszélyeket - véli az alapszerződéssel kapcsolatban az egyik szlovák kormányzó párt al­­elnöke. RMDSZ­AGGODALMAK Budapesten ma tájékoztató jel­legű megbeszélések lesznek a ro­mán- magyar alapszerződésről a magyar kormány képviselői és az RMDSZ vezetői között. Takács Csaba ügyvezető elnök elutazásuk előtt a következőket nyilatkozta a budapesti rádió bukaresti tudósí­tójának: - Úgy tűnik, a magyar kormány az európai integrációs törekvéseket fontosabbnak tartja a határon túli magyar közösségek érdekvédelménél. Az RMDSZ ter­mészetesen nem kíván beleszólni Budapest külpolitikájába mond­ta, ám hozzátette: - Aggályaink, megállapításaink, véleményeink lehetnek, amelyeket mi kötelesek vagyunk a romániai magyar kö­zösség érdekében kifejteni, tájé­koztatni erről a felelős politikai té­nyezőket, akik természetesen aszerint cselekszenek, ahogy leg­jobb belátásuk szerint Magyaror­szág érdekeinek megfelel. Az RMDSZ ügyvezető elnöke végül úgy ítélte meg, jóllehet programjában és nyilatkozataiban a magyar kormány számos ígére­tet tett a gazdasági együttműkö­dés hatékonyságának fokozására, ilyen téren mindeddig nem tör­tént semmi. A mostani tanácsko­záson erről­ is szó lesz. - mondta a romániai magyar vezető. (D.) Magyar Szó 1995. március 1., szerda Rendőr volt a falfirkász A macedón kormány nem mutat készséget a párbeszédre az albán kisebbséggel (Szkopjei tudósítónktól) A Tetovához tartozó Mala Recsi­­cán, ahol február 17-én összecsap­tak az albán polgárok és a macedón rohamrendőrség, a termé­szettudományi laboratóriumnak szánt épületen a zavargások más­napján vérrel festett falfirkák, graf­­fitók jelentek meg. Ezek a sajátsá­gos, napjainkban már megszokott „üzenetek” részben politikai, rész­ben káromló indíttatásúak voltak. A bejárati ajtó felett egy hatalmas ke­reszt, balról az ország betűjele: MK, jobbról pedig a szerb címerrészlet. Ezenkívül voltak ott vulgáris rajzok, amelyek „alkotójuk” jó grafikai készségéről, az arányok ismeretéről tanúskodtak. S az egészben az volt a furcsa, hogy noha őrizték az épü­letet, valaki mégis kipingálhatta. A rendőrség leleplezte és nyilvános­ságra hozta, hogy a tettes egy Go­rán Sztanojkovity nevű rendőr volt, akit azóta már felfüggesztettek állá­sából és fegyelmit indítottak ellene. Egyébként Nyugat-Macedóniá­­ból szinte óránként érkeznek hírek arról, hogy melyik albán települé­sen történt tiltakozó megmozdulás. Dr. Murtezani Ismaili, a filoló­giai kar dékánja és Rehmi Tuda parlamenti képviselő sajtótájékozta­tón bejelentette, hogy az egyete­men már megtartják az előadáso­kat, mert sikerült megfelelő formát találni a gyülekezésre és az egyete­misták tájékoztatására. Tetovóban megkezdték az „Egyenlőségért­­ a nyomás ellen” elnevezésű petícióhoz az aláírások gyűjtését, amelyet az albán pártok, az albán polgári szervezetek és az albán nők szervezete együttesen szervez. Úgy tervezik, hogy össze­gyűjtenek 100 000 aláírást, és eljut­tatják a macedón állam vezetőihez, nemzetközi szervezetekhez és is­mert külföldi emberi jogi politiku­sokhoz. A tetovói önkormányzat után most a gosztiváli önkormányzat hallatta a hangját. Ezen az ülésen is, akár Tetovóban, csak az albán küldöttek vettek részt. Megállapí­tották, hogy az események követ­keztében az országban olyan han­gulat alakult ki, amely a macedón és az albán lakosság szembenállásá­ról tanúskodik. Azt is megállapítot­ták, hogy a kormány nem mutat semmilyen készséget a párbeszédre, és ezért meg kell találni a módját, hogy a problémákat egyszer s min­denkorra politikai eszközökkel pró­bálják megoldani. Ez egyaránt ér­deke a macedónoknak és az albá­noknak is. A gosztiváli önkormány­zat is kimondta határozataiban, hogy lehetővé kell tenni a tetovói albán egyetem működését, a letar­tóztatott tanárokat és egyéb albán személyiségeket pedig szabadon kell bocsátani. Egyébként nem tarthatták meg a tetovói gimnázium 85 éves évfordu­lóját, noha mind a macedón, mind az albán tanárok megállapodtak ab­ban, hogy megünneplik. Az ünnep­ség programja körül összevitatkoz­tak, mert az albánok nem fogadták el, hogy elénekeljék a macedón himnuszt, mert annak a szövege nacionalista jellegű. Hétfőn Szkopje külvárosában el­helyezték az iszlám teológiai fakul­tás alapkövét. A kétmillió német márka értékű beruházást teljes egé­szében a macedón iszlám mesihát (egyházközösség) fedezi. A telek két négyzetkilométeren fekszik, amely­re az elkövetkező két esztendőben felépítik magát a teológiai kart, a vallási célokra szánt speciális épüle­teket, egyetemista otthont, orvosi rendelőt, tornatermet, nyomdát stb. A művelődésügyi miniszter je­lenlétében lezajlott ünnepségen az egyházközösség főpapja azt is el­mondta, hogy az intézmény nem­csak papnevelde lesz, hanem olyan felsőfokú iszlám intézmény, ahol posztgraduális tanulmányaikat vé­gezhetik a gyakorló papok. Ilyen is­kolák eddig csak az arab országok­ban működtek. Ezzel egyidejűleg sajtótájékozta­tót hívott össze a macedón muzul­mánok országos szövetsége. Ismert tény, hogy az albánokon, törökö­kön és romákon kívül aránylag szép számban vannak olyan muzul­mánok is, akik macedón ajkúak és macedón nemzetiségűeknek vallják magukat. Ezek a muzulmánok el­határolják magukat az iszlám egy­házi körökben egyre gyakoribb pénzgyűjtéstől, mert, mint mond­ják, a hívők megzsarolásával kvázi egyházi célokra összegyűjtött pén­zösszegeket politikai célokra fordít­ják, s olyan mozgalmakat pénzel­nek, amelyek kompromittálják Ma­cedóniát. Tehát minden vonalon szembe­nállás tapasztalható, amelyet a kül­földiek már vihar előtti csendnek neveznek. SZEGEDI Mária A pakisztáni véderőminiszter Boszniában Aftah Lábán Mirani, Pakisztán véderőminisztere tegnap Boszniá­ban látogatott, hogy az UNPRO­­FOR kötelékében szolgáló pakisztá­ni katonákkal együtt ünnepelje meg a ramadán, az iszlám böjthónap vé­gét, jelenti a Reuter. Mirani tervbe vette, hogy utána Szarajevóba utazik, s tárgyal Alija Izetbegovic elnökkel és Haris Si­­lajdáic kormányfővel. Az iszlámábádi véderőminisztéri­um képviselője ismertette, hogy tíz­napos balkáni körútja során Mirani látogatást tesz Albániában és Hor­vátországban is. Az ENSZ békefenntartó erőinek kötelékében mintegy 3000 pakisztá­ni katona szolgál Boszniában. A politikai éleslátás ködfátylán át ki mit lát Boszniában? Indokolt a kérdés, mert a nemzetközi politi­kai színtéren egyre hevesebben kö­vetelik az Egyesült Államoktól, hogy még véletlenül se oldja föl egyolda­lúan a muzulmánokra kivetett fegy­verembargót, ugyanakkor hasonló hevességgel sürgetik a boszniai szer­­beket, hogy változtatás nélkül fo­gadják el az összekötő csoport ren­dezési tervét. Ezzel egyidejűleg a két közvetítő, tehát a nyugati országok összekötő csoportja, valamint a zág­rábi négyek szintén sürgetik a glo­bális válságkezelés megfogalmazását és életre keltését. Mindebből arra lehet következ­tetni, hogy a francia javaslattal egy­idejűleg, amely egy újabb Jugoszlá­­via-értekezlet megtartását irányozza elő, átfogó intézkedésekre lehet szá­mítani a feszültség megszüntetésé­ben. Más szóval: lassan lejár az idő, határozott lépésekre van szükség a honi és a külföldi politikai tényezők megmozgatásában. Ennyit a politikai kezdeményezé­sekről, de a háttérben más kezde­ményezések is folynak. Szembetűnő például a NATO és az ENSZ- erők megfigyeléseinek eltérő eredménye. A Boszniában állomásozó ENSZ- erők például figyelmeztettek, hogy Jugoszláviából 62, valószínűleg ha­dianyagot szállító helikopter érke­zett már a boszniai szerbek ellenőr­zése alatt álló területekre, ugyanak­kor a tuzlai repülőtérre Hercules tí­pusú amerikai óriás szállítógépek landolnak, illetve ejtőernyővel hadi­anyagot dobálnak a muzulmánok számára. A NATO AWACS típusú radar repülőgépei ezzel szemben semmit sem észleltek. Kit mit lát te­hát? Kinek lehet hinni, hol kezdő­dik a tényállás és hol ér véget a po­litikai szemfényvesztés? Kinél van hát a béke kulcsa az egykori Jugoszlávia háború sújtotta vidékeinek szellemi, erkölcsi és poli­tikai felszabadításában? A nemzet­közi közösség, amely már huzamo­sabb ideje a leghatározottabb diplo­máciai, de olykor az erőszak alkal­mazását is kimerítő módszereivel igyekszik véget vetni a polgárhábo­rúnak, úgy véli, hogy továbbra is el­sősorban a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság vezetősége annak a megmondhatója, hogy mikor tér vissza a rend és a nyugalom ezekre a térségekre. Nem is indokolatlan az az elvárás, amelyet Szerbia és Crna Gora vezetőségénél támasztottak, hiszen a 90-es évek elejétől kezdve Jugoszláviában a politikai pártok, szervezetek és államhatalmi szervek igencsak beleszóltak mindazokba a folyamatokba, melyek szerves össze­tevői a helyzet alakulásának a balká­ni térségben. Ennélfogva érthető a Nyugatnak az a követelése, hogy Belgrád és Podgorica tartózkodjon azoknak az erőknek a támogatásá­tól, anyagi, erkölcsi és katonai meg­­segélyezésétől, amelyek Boszniában és Hercegovinában, illetve Horvát­országban a destabilizáció tényezői. Természetesen arra gondolnak, hogy a világközösség által elismert két országban a honi politikai veze­tőség azért nem tud megbirkózni a belső nézeteltérésekkel, sőt, háborús veszélyekkel, mert az ottani szerbek nem hajlandók elfogadni a nemzet­közi realitást. Nyilvánvaló azonban, hogy a Ju­goszláviával kapcsolatos elvárások csak részben lehetnek indokoltak, annál inkább, mert ez az ország már évek óta következetesen támogatja az egyetemes béketörekvéseket eb­ben a térségben, még annak árán is, hogy a nyugati politikusok nem haj­landók a kézzelfogható ellenszolgál­tatásokra, konkrét esetekben a gaz­dasági és pénzügyi szankciók felol­dására - ezt vegyük úgy, mint hiva­talos álláspontot. Bizonyos azonban az is, hogy a béke megteremtésének kulcskérdé­sei nem csupán a jugoszláv vezető­ség diplomáciai törekvéseiben sze­repelnek az első helyen. Horvátor­szág vezetőségének ugyanúgy kétol­dalú megállapodásra kell töreked­nie a krajinai szerbek képviselőivel, annál inkább, mert megtört a jég, amikor napvilágot látott a gazdasági kapcsolatok rendezésének terve: az autóút, az olajvezeték megnyitása és egyéb általános értékű megállapo­dások. Bosznia esetében nyilvánva­ló, hogy Alija Izetbegovic kormány­zatának és a palei szerb vezetőség­nek ugyancsak elfogadható módon kell tisztáznia a kölcsönös problémá­kat úgy, hogy az országban élő mindhárom államalkotó nemzet számára elfogadható legyen az egy­más mellett élés gondolata. A béke kulcsai tehát nemcsak egy helyen ta­lálhatók. Ezzel együtt bizonyos az is, hogy Belgrád álláspontja továbbra is dön­tő fontosságú, mert mint ahogy a francia kommentátorok írták, nem közömbös, hogy a boszniai és hor­vátországi szerbek további támoga­tása, fegyveres és egyéb segélyezése folytatódik-e Jugoszláviából vagy pedig elhihető, hogy a drinai határ­zár, meg a horvát Krajina elszigete­lése komoly és tartós intézkedés Belgrád részéről. Tény, hogy csupán büntető ren­delkezésekkel most már nem lehet egyértelmű és eredményes békepo­litikát folytatni. Az egykori Jugoszlá­via területén csak akkor születhet meg a tartós rendezés, ha a megol­dások minden résztvevő számára el­fogadható módon és tartalommal születnek meg. Amikor a békeszere­tő honi közösség nem békekufárok­­ból tevődik majd össze. JAKOBSZ István

Next