Magyar Szó, 1995. március (52. évfolyam, 49-75. szám)

1995-03-01 / 49. szám

1995. március 1szerda Az UNPROFOR főhadiszállása maradhat Horvát alternatíva - Granic külügyminiszter lapinterjúja (Folytatás az 1. oldalról) Granić értékelése szerint Belg­­rád kitart álláspontja mellett, hogy egymás kölcsönös elismerése előtt Zágrábnak meg kell állapodnia Kninnel a szerbek státusáról. Granić emlékeztetett arra, hogy a Z-4 terv a szerbeket széles körű önkormány­zattal ruházta fel. Nyilatkozatában Granic egyértel­műen úgy fogalmazott, hogy Zágráb elégedetlen az előbbi tervvel, kedve­zőnek nevezte azt, hogy az okmány elismerte Horvátország területi in­tegritását. ZÁGRÁB:­­ Franjo Tudman hor­vát és Demirel török elnök hétfőn este Zágrábban tárgyalt a volt Jugo­szláviában, elsősorban Bosznia- Hercegovinában kialakult helyzet­ről és Zágráb döntéséről, hogy ki­utasítja az UNPROFOR-t. Tudman a megbeszélés után azt nyilatkozta, hogy Horvátország nem kívánja háborúval megoldani -szavaival élve - a megszállt területek kérdését, az UNPROFOR megbíza­tásának felmondásával a békés meg­oldás kutatásának felgyorsítására tö­rekedett. A horvát területek további megszállása az UNPROFOR mosta­ni megbízatásával háborúval lett volna egyenlő, s ezt nem tűrhettük el, állította Tudman. Közlése szerint a török államfő megértést tanúsított Zágráb állás­pontja iránt. Hozzáfűzte, hogy Hor­vátország a nemzetközi közösséggel esetleg új megállapodást köthet nem a békeerők megbízatásának meghosszabbításáról, hanem arról, hogy valamilyen különleges nem­zetközi erők állomásozzanak Hor­vátország és Szerbia határán. Horvátország beleegyezne nem­zetközi megfigyelők jelenlétébe, akiknek az lenne a feladatuk, hogy megállapítsák, ki támogatja a békés megoldást, s ki provokálja a hábo­rút, fejtegette Tudman. (Tanjug) Muzulmán offenzíva Travniknál Rasim Delic: Magasabb szinten a harci készültség Travniktól északnyugatra a szerb falvakból 350 szerb elmenekült a muzulmán offenzíva elől - közölte tegnap Szarajevóban Chris Janows­­ki, az UNHCR szóvivője. A menekültek - főleg nők, gyere­kek és idős emberek­­ a Vlatiéról a szerb kézen levő Skender Vakufba érkeztek. Az UNHCR adatai szerint a továbbra is jönnek a menekültek a múlt hete kezdődött muzulmán of­fenzíva hatására. Az offenzíva sokat árt a különben is ingatag tűzszünet­nek, közben a szarajevói katonai ha­tóságok egyre gyakrabban hansú­lyozzák, hogy egységei készek a vég­ső győzelemért harcolni. Az AP híre szerint Rasim Delic tá­bornok, a bosnyák erők parancsno­ka tegnap kijelentette, hogy csapatai sokkal jobb harci készültségben van­nak, mint két hónappal ezelőtt, ami­kor - szerinte - kezdeményező sze­repük volt a boszniai hadszíntéren. Delic hozzátette, hogy akcióba lép­nek, amint a szarajevói kormány úgy dönt, hogy felfüggeszti a január 1-jén kötött tűzszüneti megállapo­dást. (Tanjug) . „Az Osztrák Államszerződés nem évült el Douglas Hurd brit külügyminiszter nyilatkozata Douglas Hurd brit külügymi­niszter nem örvendeztette meg oszt­rák vendéglátóit hétfői bécsi látoga­tásakor, mert szembeszállt a javas­lattal, hogy az Osztrák Államszerző­dést elévültté kell nyilvánítani. Az államszerződés 1955-ből szár­mazik, történelmi okmány és feles­leges elévültté nyilvánítani - fogal­mazott diplomatikusan Hurd. Ausztria az utóbbi hónapokban „csendes diplomáciával” igyekszik el­érni, hogy a második világháborút megnyert hatalmak maguk javasolják az államszerződés elévültté nyilvánítá­sát, de Párizsban, Londonban és Moszkvában nemleges választ kapott. Az államszerződés annak idején tízévi megszállás után visszaadta Ausztriának a szuverenitását azzal a feltétellel, hogy tartósan semleges maradjon és garantálja a nemzeti ki­sebbségek jogait. Az államszerződés formálisan ma is korlátozza Ausztria szuverenitását, ezért igyekeznek az osztrákok „a történelembe küldeni”, ahogyan ez alkalommal Thomas Klestil államfő kijelentette: Ausztria január 1 -je óta az Euró­pai Unió tagja, február 10-én pedig aláírta a békepartnerségre vonatko­zó NATO-programot. Hamarosan megfigyelői státust kap az EU kato­nai szervezetében, a Nyugat- euró­pai Unióban. A katonai szövetségekkel való együttműködés ellentétben áll Ausztria kötelezettségével, hogy tar­tósan semleges legyen, de az állam­­szerződést aláírt hatalmak igen ru­galmasan tekintenek erre a kérdés­re. (Tanjug) Zsirinovszkij szövetséget kínál Szaddamnak Hetvenhat emberéletet követelt a zakói autóbomba merénylet­e.­ Szaddam Husszein, Irak elnöke hétfőn fogadta az orosz küldöttsé­get, amelyet Vlagyimir Zsirinovsz­kij, a szélsőséges nacionalista Libe­rális Demokrata Párt elnöke veze­tett. Zsirinovszkij azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy a tárgyaláson feltétel nélkül támogatta Irak népét és követelését, hogy helyezzék hatá­lyon kívül a nemzetközi szankciókat. A nacionalista pártvezér azt állí­totta, hogy Oroszországnak egyol­dalúan fel kell oldania a büntetőin­tézkedéseket. Szerinte a Nyugat megkísérli összeveszíteni a muzul­mánokat és a pravoszláv kereszté­nyeket. Javasolta Szaddam Hussze­­innak, hogy hozzák létre a pravo­szláv keresztények és a muzulmá­nok szövetségét a Nyugat terjeszke­dése elleni harcban. Hozzáfűzte, hogy az elképzelést az iraki elnök tá­mogatta. Zsirinovszkij úgy ítélte meg, hogy Oroszország nem tekinti ellen­ségének déli muzulmán szomszéda­it, Csecsenföldön azok ellen harcol­nak, akik el akarták rabolni az év­százados orosz terület egy részét. Zsirinovszkij hétfőn tárgyalt Ta­­rik Aziz miniszterlnök-helyettessel is. Az orosz küldöttség tagjai gazda­sági és katonai személyiségek. Láto­gatást tettek több minisztériumban. Más jelentés szerint a kurdok ellenőrzése alatt álló Zaka iraki ha­tár menti városban elkövetett autó­bomba merényletben 76-an életüket vesztették, több tízen megsebesül­tek. Az autóbomba nagy forgalmú piacon robbant. (Tanjug) Magyar Szó A fegyverek erejével nem teremthető meg a béke Pavle Bulatovic és Andrej Kozirjev megbeszélése a jugoszláv válsághelyzetről Jugoszlávia és Oroszország szor­galmazza a konfliktus békés megol­dását, és ellenzi a katonai eszközök­kel való rendezést a volt Jugoszlávia területén, jelentette ki tegnap And­rej Kozirjev külügyminiszter a Pavle Bulatovic jugoszláv véderőminisz­terrel folytatott megbeszélésen. A két miniszter kizárólag a volt Jugoszlávia területén kialakult vál­sággal és megoldásának lehetőségé­vel foglalkozott. Az orosz diplomá­ciai vezető előtérbe helyezte, hogy hazája nagy jelentőséget tulajdonít a JSZK-val való kapcsolatoknak. Kozirjev emlékeztetett arra, hogy nemrégiben tárgyalt Slobodan Milošević szerbiai elnökkel, s meg­beszélését építőjellegűnek nyilvání­totta, amely a béke elérését szolgál­ta. Az orosz miniszter úgy értékelte, hogy távlatok nyíltak az összekötő csoport tevékenysége, a konfliktus átfogó megoldása és az utódállamok kölcsönös elismerése előtt. Szerinte különösen jelentős, hogy a jugoszláv vezetőség és Szer­bia elnöke támogatja az összekötő csoport tervét, ez a szankciók eltör­lésének legfontosabb előfeltétele. Kozirjev úgy ítélte meg, hogy az összekötő csoport és a Biztonsági Tanács nem teljesítette egészében a rá háruló feladatokat. A Tanjug tu­dósítója szerint a szankciók meg­szüntetésére célzott. Belgrád a békés megoldás leg­fontosabb tényezője, s Jugoszlávia és Oroszország egyetért abban, hogy a konfliktus csak békés úton rendez­hető, fejtegette Kozirjev. Bulatovic a megbeszélésen hang­súlyozta, hogy nem kell túlértékelni Jugoszlávia és Slobodan Milošević elnök szerepét a válság megoldásá­ban, ha csak tőlük függne a béke, akkor már régen elérték volna. Bulatovic aggodalmának adott hangot, hogy vannak más okok, amelyek miatt a büntetőintézkedé­seket még nem függesztették fel. Szerinte Jugoszlávia támogatja a boszniai konfliktus igazságos politi­kai rendezését, azt, amely az e köz­társaságban élő mindhárom nép számára igazságos. Ha a szankciók kérdését össze­függésbe hozzák a szakadár köztár­saságok elismerésével, akkor vissza­kanyarodunk a volt Jugoszlávia fel­­bomlasztásának idején felmerült kezdeti kérdésekre, vélte Bulatovic. A véderőminiszter a megbeszélé­sek után jugoszláv tudósítóknak azt nyilatkozta, hogy Kozirjevel véle­ményt cserélt a volt Jugoszlávia, el­sősorban a Bosznia területén kiala­kult helyzetről. Bulatovic tegnap tárgyalt az orosz parlament mindkét házának elnökével, Ivan Ribkinnel és Vlagyi­mir Sumejkóval. Tegnap este Bulatovic és Pavel Gracsov orosz véderőminiszter alá­írta a katonai együttműködésről szóló szerződést, amely a szankciók eltörlése után lép hatályba. (Tanjug) Miltiadesz Milosevicnál Slobodan Milošević, Szerbia el­nöke tegnap fogadta Miltiadesz Evert, a görög Új Demokrácia párt elnökét. Elsősorban a volt Jugoszlá­via területén kialakult válság békés megoldásának lehetőségét vitatták meg. Szó volt a végleges stabil béke lehetőségéről is, közölte az elnök ka­binetirodája.­­ Úgy ítélték meg, hogy a térség­ben a békére és stabilitásra való tö­rekvés kizárja a politikai nyomás­­gyakorlás módszerét és a válságban érintett felek iránti nem egyenran­gú viszonyulást a nemzetközi közös­ség részéről. A közlemény szerint a szankciók állítják a legnagyobb aka­dályt a békefolyamat sikere elé. (Tanjug) KÜLPOLITIKA 3 Oroszországnak Európában a helye Klaus Kinkel német külügyminiszter ellenzi Moszkva elszigetelését Klaus Kinkel német külügymi­niszter tegnap síkraszállt azért, hogy Oroszországot bevonják az új euró­pai biztonságpolitikába. Ugyanak­kor azonban Moszkvának mielőbb fel kell hagynia az emberi jogok megszegésével Csecsenföldön és az F­BESZ elvezet megsértésével - hangsúlyozta Kinkel. Éppen a csecsenföldi események alapján szemlélteti a bonni kor­mány, mennyire fontos, hogy Oroszország helyet kapjon az új eu­rópai biztonsági struktúrában. „Oroszországnak kétmillió kato­nája van és a világ második atomha­talma” - figyelmeztetett a német külügyminiszter és hozzátette, hogy alaptalan Moszkva aggodalma az esetleges elszigeteléstől. Oroszor­szág ezt az aggodalmát azzal kapcso­latban hangsúlyozta, hogy a NATO a kelet- és közép-európai országok felvételére készül. A német külügyminiszter állítása szerint a NATO a Varsói Szerződés elleni védelem céljából alakult, de nem irányul Oroszország és más or­szágok ellen. Kinkel szerint a nyu­­gati katonai szövetség az új európai biztonsági struktúrák magva. A NA­TO tagországai és a békepartnerség programjához csatlakozott országok arra számítanak, hogy hamarosan az orosz kormány is aláírja a tárgya­lásokon elért megállapodást. „Biztos, hogy Kelet- és Közép- Európa országai csatlakoznak a NA­TO- hoz, a kérdés csak az, hogy mi­kor és hogyan” - mondta a német külügyminiszter és hozzátette, hogy Oroszország ezt nem vétózhatja meg. Németország szerint helyénvaló és fontos, hogy Oroszországot be­vonják a leendő tervekbe ahelyett, hogy elszigetelnék. Moszkvának folytatnia kell a reformok és szilár­dítania a demokráciát, mondta Kin­kel, és megállapította, hogy Német­ország Oroszország barátja és part­nere szeretne maradni. (Tanjug) Dicstelen, de látványos kivonulás Teljes kudarccal végződött az ENSZ Szomáliai békehadművelete Több mint 2000 amerikai ten­gerészgyalogos és mintegy 200 olasz katona szállt partra tegnap reggel Mogadishunál, s ezzel meg­kezdődött az ENSZ-erők Közös Pajzs elnevezésű hadművelete - az ENSZ-erők Szomáliából való kivo­nása. A hírügynökségi jelentések sze­rint ők az előőrse a négy kilométer hosszú és másfél kilométer széles hídfőállásnak, amelyet a nap folya­mán 14 000 amerikai, olasz, brit, francia és malajziai katona őrzött, hogy köztük visszavonuljon a 2400 pakisztáni és bangladesi kéksisakos, az eredetileg 38 000 főt számláló bé­kehadsereg hátvédje. A hadművelet terv szerint alakul és igen látványos. Szomália indiai-óceáni partjainál az elmúlt két hónap alatt 33 ameri­kai és európai hadihajóból álló ar­mada gyűlt össze. Van köztük anya­hajó függőlegesen felszálló repülő­gépekkel, különböző típusú harci és teherszállító helikopterekkel, kü­lönleges úszóalkalmatosság, tankok, ágyúk, páncélos csapatszállítók és csapatok vízi szállítására és minden­féle harci jármű, továbbá 14 000 ka­tona nyolc ország hadseregéből. Ennek a hatalmas flottának az volt a feladata, hogy Mogadishu ki­kötőjéből és repülőteréről kimentse a 3000 pakisztáni és bangladesi kék­sisakost, valamint az ENSZ és külön­böző humanitárius szervezetek hát­ramaradt mintegy százfőnyi polgári személyzetét. Az ENSZ békehadműveletének ily módon csúfos vége lett, először a világszervezet békeakcióinak törté­netében. E lépést szimbolikusan teg­nap reggel tették meg, amikor Abu Szamah malajziai tábornok, a kéksi­sakosok Szomáliai parancsnoka és Victor Gheho ghanai diplomata, az ENSZ Szomáliai különmegbízottja megbízatását átadta Tony Zinno amerikai tábornoknak, a Közös Pajzs parancsnokának. A Szomáliai békehadművelet 1992. december 8-án kezdődött, amikor az amerikai tengerészgyalo­gosok vezetésével multinacionális haderő szállt partra Szomáliában, hogy véget vessen az etnikai csopor­tok közötti háborúnak, és lehetővé tegye a humanitárius segély szállítá­sát az országba, amelyben Sziad Barre tábornok diktatúrájának megdöntése után a káosz és az éhín­ség 350 000 ember halálát okozta. Már 1993 márciusában az USA az akciót átengedte a világszervezet­nek, miután bevonták frakciók kö­zötti leszámolásokba, aminek követ­keztében 18 amerikai katona és több mint 100 indiai és pakisztáni kéksi­sakos életét vesztette. A nagy sietve létrehozott ENSZ-erők sem jártak szerencsével, a háborúnak nem tud­tak véget vetni és az éhező lakossá­got sem sikerült megetetni. Az USA-nak és az ENSZ-nek a „Szomáliai kiruccanás” 3 milliárd dollárjába került, és csupán a Közös Pajzs 20 millió dollárt vesz ki az amerikai adófizetők zsebéből. (Tan­jug) Amerikai tengerészgyalogosok Mogadishuban (Reuter telefotó)

Next