Magyar Szó, 1996. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-03 / 1. szám

2 KÜLPOLITIKA Súlyos szociális feszültségek szorításában , Jobban oda kell figyelni belső dolgainkra” - Gligorov macedón elnök újévi üzenete (Tudósítónktól) Szkopje, január 2. A szeszélyes időjárás sok viszon­tagságot okozott Macedóniában. Az öt napig tartó tavasz után szombaton fagypontig süllyedt a hőmérséklet, majd erős havazás állt be. Szilveszter reggelén már vastag hóbunda takarta a hegyeket és völgyeket és a városi utakat is, a déli órákban történt fel­­melegedés valamelyest elolvasztotta a havat, napnyugtakor azonban min­den megfagyott, és mind a járdákat, mind az úttestet jégpáncél borította. Az ismert üdülőhelyekre utazókra te­hát komoly megpróbáltatás várt, 15 és 19 óra között 30 súlyos balesetet jegyeztek, a koccanások száma ennek a háromszorosa volt. Újév napján szakadt az eső, a hegyeken megindult az olvadás és mára már csak 1000 mé­teren felül van hó. Mindezek követ­keztében a folyók megáradtak, így a Vardar Titov Velesznél kilépett a medréből, elöntötte a vidéket, betört a városba is, ahol a buszállomást és környékét már csak csónakkal lehet megközelíteni. A meteorológiai jelen­tés szerint a városra és környékére négyzetméterenként 29 köbméter víz zúdult, ugyanakkor a Vardaron má­sodpercenként 400 köbméter víz hömpölygött tova. Mivel a fővárosban és vidéken is a rendőrség az árvízvédelemben segít, így nem kaptunk pontos adatokat sem a gyalogosokat ért balesetekről, sem pedig a petárdák okozta sérülésekről. Annyit tudni, hogy a sikertelen robba­násoknak sok sérültje van. A macedón polgárok nagy része családi körben, a szokásosnál szerényebb körülmények között szilveszterezett és a kávéházak korántsem voltak olyan zsúfoltak, mint az elmúlt év végén. A külföldi kirán­dulásokra, így a Brazíliába szervezett útra viszont minden jegy elkelt. Sokan utaztak Görögországba, Törökország-­­­ba és Szerbiába és feltűnően sok kül­­­­földi is jött ide. A nagyobb városokban,­­ így Szkopjéban is, az éjfélt tömegesen a főtéren köszöntötték. Kiro Gligorov köztársasági elnök az esztendőfordulót családi körben Oh­­ridban töltötte. Azt mondta, hogy az ellene elkövetett merénylet ót a család­ja aggódó figyelemmel veszi körül, és számukra is nagy megpróbáltatás volt az életéért való küzdelem. Felesége, két lánya és egy fia családjukkal, köz­tük felnőtt unokái és nagyocska déd­unokái is vele voltak. Onnan intézett a rádióban és a tévében újévi üdvözletet. Egyebek között elmondta, hogy az el­múlt esztendő az ország külpolitikai pozíciójának stabilizációját hozta. „De a beköszöntő évben jobban oda kell figyelni belső dolgainkra. Az átalakulás következtében szétesett az ország gaz­dasága, és a lakosság egy jelentős tö­mege súlyos szociális feszültségek kö­zött éli életét". A privatizációs miniszter és a pénz­ügyminiszter bizony nem nagyon ügyelt az átmenetre, és a munkaügyi miniszter inkább a munkaadók mint a munkavállalók érdekeit képviselte, ép­pen az átalakulás következményeinek szellemében. A szakszervezetre most senki sem hallgat, a kormány és a tár­cák egyezményeket írnak ugyan alá a most „öreg bolsevikok”-nak csúfolt szakszervezetekkel, de azok inkább a minimális bérek szintjét határozzák meg vagy pedig a rozsdás nagyüze­mek privatizációja körüli dolgozói részvények jogának biztosításáról szól­nak. A foglalkoztatás és a termelés nö­veléséről és a szociális védőháló kiala­kításáról vajmi kevés szó esik. Most megszigorították a társadalombiztosí­tási egészségvédelmet is olyan formán, hogy a térítésmentes alapfokú gyógy­kezelésre csak azoknak a foglalkozta­tottaknak lesz joguk, akiknek munka­adói befizették a folyó havi járulékot, azt ún. havi zöldkártyával kell igazol­niuk. Ellenkező esetben a gyógykeze­lésért és a gyógyszerért fizetni kell. A nagyfokú munkanélküliség és a meg­szorítások következtében az egykor hí­res kumanovói Csik cipőgyár és a Kira Fetak kötöttárugyár­­ egykori dolgo­zója a valamikori pártbizottság épüle­tében már 29 napja éhségsztrájkot folytat. Állapotuk már igen súlyos, de visszautasítanak minden orvosi segít­séget, mondván, hogy „Otthon is csak éheznének, mindaddig folytatjuk, amíg nem tesznek valamit az elmaradt bérek kifizetése és a munkanélküliség felszámolása érdekében.” Szombaton meglátogatta őket a munkaügyi mi­niszter, amit a sztrájkolók cinikus és provokatív hozzáállásnak tartottak, mivel úgy vélekedett, hogy nem lehet az elmúlt gazdasági rendszerben gon­dolkodni és véghez kell vinni az átala­kulást. Ugyanakkor a televízió riportban számolt be a kormány által rendezett fogadásról, ahol roskadásig megrakott svédasztalok várták a sikeres üzletem­bereket, a jól élők szűk körét. Végül hadd idézzem a Ver­ser napilap jöven­dőmondóját, aki az ország folyó évi életében márciustól júniusig nagy szo­ciális megrázkódtatásokat jósol, és sze­rinte ez vagy kormányválságot, vagy előrehozott választásokat jelent majd. SZEGEDI Mária Újabb német katonák Horvátországban Az IFOR kötelékéhez tartozó né­met csapatok előőrse tegnap Splitbe érkezett, előkészíti a 4000 fős német kontigens érkezését. A tegnapi csoporttal 320 katona ér­kezett meg, s a nap folyamán útrakelt 158 katonából, távközlési, közlekedési szakértőből, katonai rendőrből, utász­ból álló második csoport. A katonákat kikísérő Peter Wiehert védelmi államtitkár elmondta, a NA­­TO-békehadműveletben való szerep­­vállalás tükrözi Németország kiállását a demokráciáért, a békéért és az em­beri méltóságért. A múlt hónapban már megérkezet Trogirba és Šibenikbe a Bundeswehr 180 tagja. Az Adriai tenger partján, Trogir­­ban lesz a német kontingens törzskara, 2600 katona fog ott állomásozni. A csapatok többi részét a NATO észak­olaszországi támaszpontjára, és az Adriai tengeren cirkáló hadihajókra küldik. Az­ IFOR szarajevói törzskarában 180 német tiszt fog szolgálatot teljesí­teni. (Beta, AFP, Reuter) (Reuter-tetőfotó) Fahd szaúd-arábiai király (jobbról) január 1-én átruházta az államügyek intézését féltestvérére, Abdullah ben Abdel Azizra (balról), jelentették a kül­földi távirati irodák a rijádi SPA hírügynökségre hivatkozva. Az uralkodót novemberben szívszélhűdés érte. A közlemény szerint Aziz az államügyeket ideiglenesen, Fahd felépüléséig fogja végezni. Fahd fivéréhez, Azizhoz ha­sonlóan több mint 70 éves, 1982-ben került trónra testvérének, Khalednak a halála után. A szaúdi személycsere befolyásolhatja a világ olajpiacát az újévi ünnepek után, mivel Szaúd-Arábia naponta 8 millió hordó olajat szállít kül­földre, s a világon a legnagyobb olajexportáló Magyar Szó Levegőbe röpítették a velebi tévétornyot A múlt péntekre virradóra szerb erők levegőbe röpítették a Velei hegységen azt a tévéadót, amely Bosz­nia-Hercegovina rádió- és tévéműso­rát sugározza. A hírt Mostar muzul­mán részének helyi tévéállomása je­lentette. E forrás feltételezi, hogy a szerbek Nevesinje irányába való visszavonulá­suk előtt aknázták alá a tévétornyot, mivel a daytoni megállapodás szerint a Velež­e része a bosnyák-horvát föde­rációhoz fog tartozni. (Beta) ­ Összetűzések Karacsiban Az újév első két napján militáns csoportok összecsapásaiban Karacsi­ban 22-en életüket vesztették, jelentet­te az AP rendőrségi forrásokra hivat­kozva. Négy fundamentalista a szabadcsa­patokkal vívott tűzpárbajban esett el tegnap hajnalban, miután az éjszaka folyamán Karacsi központi negyedei­ben ádáz harcok dúltak. Egy félkatonai osztag több száz tag­ja páncélos járművel bekerítette Gari­­babad városnegyedet. A rendőrség fel­tételezi, hogy­ azok a személyek, akik hétfőn bántalmaztak majd meggyilkol­tak két századost és két rendőrt a kör­nyéken rejtőzködnek. Tegnapra virradó éjszaka hat, hét­főn pedig 12 személyt öltek meg, kö­zöttük egy századost és egy rendőrt. (Tanjug) 1996. január 3., szerda • • Ökumenikus Betlehem, palesztin örömünneppel A Jeruzsálemből Betlehembe veze­tő úton izraeli katonák és palesztin rendőrök vizsgálták az­ érkező jármű­veket. - Nahát - csodálkozott ismerő­söm -, a zsidó és a muzulmán fegyve­resek együttműködnek a keresztény ünnep zavartalanságáért. Az izraeli rádió arab adása és a jor­­dán rádió közös karácsonyi műsort közvetített. Az adást Husszein jordán király telefonhívása szakította félbe: boldog karácsonyt kívánt a nagy több­ségükben muzulmán és zsidó hallga­­t­­óknak. Betlehemben szenteste Jasszer Arafat a Krisztus megszületése temp- i tornának tetején felállított szónoki emelvényről üdvözölte a város egybe­gyűlt lakóit „felszabadulásuk alkalmá­ból”, és biztosította őket, hogy „fogunk mi még Jeruzsálem szent városában is együtt imádkozni”; egyúttal azonban isten áldását kérte „a Szentföld min­den muzulmán, keresztény és zsidó polgárára”. Arafat egyébként az Egyiptom által a rendelkezésére bo­csátott helikopteren, egy izraeli kato­nai helikopter kíséretében érkezett a városba. Arafat felesége, a fiatal és csinos Szuha (aki kereszténynek született, de muzulmán hitre tért, hogy Arafat nőül vehesse), boldogan járt-kelt Betlehem feldíszített főterén, úgy mutogatta há­rom hónapos kisbabáját, Zahvát, mint­ha magát a Megváltót szorongatná ke­belén, és állandóan ismételte, hogy „a palesztin hatóság fogja leginkább biz­tosítani a keresztények, a muzulmá­nok és a zsidók együttélését”. Valami megszületett az idén kará­csony ünnepén Dávid király és Krisz­tus születése városában. Hogy mi, azt még nem tudni pontosan, de bizonyo­san valami új és e tájon eddig ismeret­len. A betlehemi karácsonynak nem csupán keresztény jellege volt. Még a hívők is szívesen nyugtázták, hogy az ünnep nem elsősorban keresztény jel­legű volt. A Krisztus születése templo­mának falát húszméteres fehér-zöld­­fekete-piros palesztin lobogó takarta; a szemközti emeletes ház tetejét óriási Arafat-kép díszítette (bár készítőinek szeretete és odaadása nemigen volt arányban művészi képességeikkel). Az utcákat elborító palesztin zászlók és Arafat- képek száma hússzorosan vagy ötvenszeresen felülmúlta a keresztény szimbólumokét. A hatalmas angol nyelvű Merry Christmas felirat betűi pedig zölden - az iszlám színében - világítottak a téren, amely korán esti sötétbe borult. Az összegyűlt harminc­ezres tömeg -- keresztények, muzul­mánok, turisták, még izraeliek is - üdvrivalgással fogadta a színes tűzijá­tékokat Annyi volt belőlük, mintha a betlehemi városi tanács most használta volna fel az összes petárdát, amelyet az intifáda, a palesztin ellenállás éveiben elmaradt ünnepségek idején megspó­rolt. Betlehemben karneváli hangulat uralkodott. Engem - bizonyára okkal - az izraeli függetlenség nap hangula­tára emlékeztetett: az emberek az ut­cákon nem nagyon tudják, mit is csi­náljanak, de nagyon szeretnének ör­vendezni. A szűk utcákon már a dél­előtti órák óta föl-le masírozott félszáz cserkészrendőr- és tűzoltózenekar - a dob és - ki tudja, miért? - a skót duda a fő hangszerük. A keresztény cserké­szek zenekarai mellett arab fejdíszt vi­selő, nyilvánvalóan muzulmán cser­készzenekarok is vonultak. - Mit csi­náltok itt, hiszen ez keresztény ünnep - kérdezte egy brit kolléga az egyik cserkészt. - Ma ez mindnyájunk ünne­pe - hangzott a válasz. Még az is bele­tartozott a napba, de nem zavarta meg a jó hangulatot, hogy a müezzin a me­cset erkélyéről hangszórón éppen ak­kor szólította imára a hívőket, amikor a téren karácsonyi dalok üdvözölték az érkező jeruzsálemi pátriárkát. Izraelből az idén kevesen jöttek Betlehembe. Miután a várost átadták a palesztin autonóm hatóságnak, az Iz­raelben élő keresztények központja is­mét Názáret lett, sok zsidót pedig el­rettentett Eliasz Freige polgármester kijelentése, hogy „talán pár év múlva igen, de az idén nem kívánatosak ná­lunk az izraeliek”. Később Freige he­lyesbített: rosszul értették, ő csak a fel­fegyverzett izraelieket tartotta nem kí­vánatosnak. De ismét zavart keltett, amikor elmondta, hogy két (meg nem nevezett) izraeli miniszter is jelezte, szeretne részt venni az ünepségeken, ő azonban „udvariasan és tapintatosan megmagyarázta nekik, hogy nem kí­vánatosak”. Azok az izraeliek, akik mégis eljöttek, korrekt, békü­lékeny fo­gadtatásra találtak. Ami nemcsak Bet­lehemre jellemző.­­ Csak jöjjenek az izraeliek. Nyugodtan jöhetnek. Most lesznek igazán biztonságban, miután az izraeli hadsereg kivonult és mi vigyá­zunk a rendre. Ami volt, elmúlt, most szomszédaink és vendégeink, akikkel békében akarunk élni - hangoztatják Dzseninben vagy Kalkilijában, ahol a la­kosok nagyon gyorsan ráébredtek, mennyire szükségük van az izraeli vá­sárlókra, az izraeli munkapiacra. Estefelé a város szélén Ráchel ős­anya izraeli fennhatóság alatt maradt sírjánál néhány száz ortodox zsidó tüntető gyűlt össze: tiltakozott amiatt, hogy Betlehemet átadták a palesztin Jeruzsálemtől mindössze nyolc kilométernyire délre fek­szik Betlehem városa, amelynek neve arabul (Bait Lahm) azt je­lenti: „a hús háza”, héberül (Bet­lehem) pedig ezt: „a kenyér há­za”. Az evangélium szerint itt született Jézus Krisztus; a helyet, ahol a jászol volt, a barlang fölé épített templom (Krisztus szüle­tésének temploma) jelöli. A város hagyományos szerze­tesi központ és zarándokhely, fontos idegenforgalmi úticél. A modern - mintegy hatvanezer la­kosú - Betlehem mezőgazdasági felvásárlási és kereskedelmi centrum, és majdnem két évtize­de egyetemi város is. Az Ószövetségben gyakran említik Betlehem Furataként, mert az Efrat nemzetség telepü­léshelye volt; e nemzetséghez tartozott Dávid király is, aki va­lószínűleg itt született és élt. A város neve egyiptomi szövegek­ben már három és fél ezer évvel ezelőtt feltűnik. A Biblia először Ráchel sorsával összefüggésben említi: itt halt meg, Betlehem kö­zelében, az út mentén. Volt héber törzsek fennható­sága alatt, volt különböző ókori birodalmak része, túlélt római és arab hódításokat - utóbbiak el­len zajlottak a keresztes hadjára­tok. A XIII. században egyipto­mi, majd a XIV. századtól az első világháború végéig oszmán- tö­rök uralom következett. A világ­háború után brit csapatok száll­ták meg. 1948-ig a brit mandá­­tumterület része volt A Paleszti­­na felosztását és vele Izraeli Ál­lam nemzetközi elismerését kö­vető 1948-1949-es arab-izraeli háború után Jordánia annektál­­ta, az 1967-es arab-izraeli hábo­rúban viszont Izrael foglalta el. December 21-én Izrael - az Ara­­fattal kötött átfogó megállapodás részeként - kivonta csapatait Betlehemből és a város közigaz­gatását átadta a Palesztin Nem­zeti Hatóságnak, hatóságnak. Egy bibliai idézet parafrá­zisával megbocsátást kértek Rácheltől, aki „könnyeket ont fiaiért, akik a haza egy részét idegeneknek adják át”. A gyűlésen, amelyen eredetileg az ellen­zék minden vezetője beszélt volna, csak második és harmadik vonalbeli vezetők szólaltak meg: a részvétel a vá­rakozáson aluli volt­­ az izraeli és főleg a nemzetközi sajtó pedig a betlehemi ünnepségekkel volt elfoglalva. A kocsimat, amelyet Ráchel sírjánál hagytam - mert féltem, hogy bent, a városban esetleg valami baja történhet - nem találtam a helyén. Elvontatták. Ez volt a bizalmatlanságom büntetése. A kiskatona mentegetőzött: - Nem te­hettünk mást. Elvégre nem minden nap jön a jeruzsálemi pátriárka Betle­hembe. Ügyelnünk kell a biztonságára - mondta úgy, mintha világéletében egyebet sem tett volna, mint hogy ka­tolikus főpapok biztonságára vigyázott volna. Nem haragudhattam rá. Ráadá­sul még a kocsit is segített megkeresni. Betlehem, 1995. december (N­épszabadság)

Next