Magyar Szó, 1996. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-03 / 1. szám

2 KÜLPOLITIKA Súlyos szociális feszültségek szorításában , Jobban oda kell figyelni belső dolgainkra” - Gligorov macedón elnök újévi üzenete (Tudósítónktól) Szkopje, január 2. A szeszélyes időjárás sok viszontagságot okozott Macedóniában. Az öt napig tartó tavasz után szombaton fagypontig süllyedt a hőmérséklet, majd erős havazás állt be. Szilveszter reggelén már vastag hóbunda takarta a hegyeket és völgyeket és a városi utakat is, a déli órákban történt felmelegedés valamelyest elolvasztotta a havat, napnyugtakor azonban minden megfagyott, és mind a járdákat, mind az úttestet jégpáncél borította. Az ismert üdülőhelyekre utazókra tehát komoly megpróbáltatás várt, 15 és 19 óra között 30 súlyos balesetet jegyeztek, a koccanások száma ennek a háromszorosa volt. Újév napján szakadt az eső, a hegyeken megindult az olvadás és mára már csak 1000 méteren felül van hó. Mindezek következtében a folyók megáradtak, így a Vardar Titov Velesznél kilépett a medréből, elöntötte a vidéket, betört a városba is, ahol a buszállomást és környékét már csak csónakkal lehet megközelíteni. A meteorológiai jelentés szerint a városra és környékére négyzetméterenként 29 köbméter víz zúdult, ugyanakkor a Vardaron másodpercenként 400 köbméter víz hömpölygött tova. Mivel a fővárosban és vidéken is a rendőrség az árvízvédelemben segít, így nem kaptunk pontos adatokat sem a gyalogosokat ért balesetekről, sem pedig a petárdák okozta sérülésekről. Annyit tudni, hogy a sikertelen robbanásoknak sok sérültje van. A macedón polgárok nagy része családi körben, a szokásosnál szerényebb körülmények között szilveszterezett és a kávéházak korántsem voltak olyan zsúfoltak, mint az elmúlt év végén. A külföldi kirándulásokra, így a Brazíliába szervezett útra viszont minden jegy elkelt. Sokan utaztak Görögországba, Törökország-ba és Szerbiába és feltűnően sok külföldi is jött ide. A nagyobb városokban, így Szkopjéban is, az éjfélt tömegesen a főtéren köszöntötték. Kiro Gligorov köztársasági elnök az esztendőfordulót családi körben Ohridban töltötte. Azt mondta, hogy az ellene elkövetett merénylet ót a családja aggódó figyelemmel veszi körül, és számukra is nagy megpróbáltatás volt az életéért való küzdelem. Felesége, két lánya és egy fia családjukkal, köztük felnőtt unokái és nagyocska dédunokái is vele voltak. Onnan intézett a rádióban és a tévében újévi üdvözletet. Egyebek között elmondta, hogy az elmúlt esztendő az ország külpolitikai pozíciójának stabilizációját hozta. „De a beköszöntő évben jobban oda kell figyelni belső dolgainkra. Az átalakulás következtében szétesett az ország gazdasága, és a lakosság egy jelentős tömege súlyos szociális feszültségek között éli életét". A privatizációs miniszter és a pénzügyminiszter bizony nem nagyon ügyelt az átmenetre, és a munkaügyi miniszter inkább a munkaadók mint a munkavállalók érdekeit képviselte, éppen az átalakulás következményeinek szellemében. A szakszervezetre most senki sem hallgat, a kormány és a tárcák egyezményeket írnak ugyan alá a most „öreg bolsevikok”-nak csúfolt szakszervezetekkel, de azok inkább a minimális bérek szintjét határozzák meg vagy pedig a rozsdás nagyüzemek privatizációja körüli dolgozói részvények jogának biztosításáról szólnak. A foglalkoztatás és a termelés növeléséről és a szociális védőháló kialakításáról vajmi kevés szó esik. Most megszigorították a társadalombiztosítási egészségvédelmet is olyan formán, hogy a térítésmentes alapfokú gyógykezelésre csak azoknak a foglalkoztatottaknak lesz joguk, akiknek munkaadói befizették a folyó havi járulékot, azt ún. havi zöldkártyával kell igazolniuk. Ellenkező esetben a gyógykezelésért és a gyógyszerért fizetni kell. A nagyfokú munkanélküliség és a megszorítások következtében az egykor híres kumanovói Csik cipőgyár és a Kira Fetak kötöttárugyár egykori dolgozója a valamikori pártbizottság épületében már 29 napja éhségsztrájkot folytat. Állapotuk már igen súlyos, de visszautasítanak minden orvosi segítséget, mondván, hogy „Otthon is csak éheznének, mindaddig folytatjuk, amíg nem tesznek valamit az elmaradt bérek kifizetése és a munkanélküliség felszámolása érdekében.” Szombaton meglátogatta őket a munkaügyi miniszter, amit a sztrájkolók cinikus és provokatív hozzáállásnak tartottak, mivel úgy vélekedett, hogy nem lehet az elmúlt gazdasági rendszerben gondolkodni és véghez kell vinni az átalakulást. Ugyanakkor a televízió riportban számolt be a kormány által rendezett fogadásról, ahol roskadásig megrakott svédasztalok várták a sikeres üzletembereket, a jól élők szűk körét. Végül hadd idézzem a Verser napilap jövendőmondóját, aki az ország folyó évi életében márciustól júniusig nagy szociális megrázkódtatásokat jósol, és szerinte ez vagy kormányválságot, vagy előrehozott választásokat jelent majd. SZEGEDI Mária Újabb német katonák Horvátországban Az IFOR kötelékéhez tartozó német csapatok előőrse tegnap Splitbe érkezett, előkészíti a 4000 fős német kontigens érkezését. A tegnapi csoporttal 320 katona érkezett meg, s a nap folyamán útrakelt 158 katonából, távközlési, közlekedési szakértőből, katonai rendőrből, utászból álló második csoport. A katonákat kikísérő Peter Wiehert védelmi államtitkár elmondta, a NATO-békehadműveletben való szerepvállalás tükrözi Németország kiállását a demokráciáért, a békéért és az emberi méltóságért. A múlt hónapban már megérkezet Trogirba és Šibenikbe a Bundeswehr 180 tagja. Az Adriai tenger partján, Trogirban lesz a német kontingens törzskara, 2600 katona fog ott állomásozni. A csapatok többi részét a NATO északolaszországi támaszpontjára, és az Adriai tengeren cirkáló hadihajókra küldik. Az IFOR szarajevói törzskarában 180 német tiszt fog szolgálatot teljesíteni. (Beta, AFP, Reuter) (Reuter-tetőfotó) Fahd szaúd-arábiai király (jobbról) január 1-én átruházta az államügyek intézését féltestvérére, Abdullah ben Abdel Azizra (balról), jelentették a külföldi távirati irodák a rijádi SPA hírügynökségre hivatkozva. Az uralkodót novemberben szívszélhűdés érte. A közlemény szerint Aziz az államügyeket ideiglenesen, Fahd felépüléséig fogja végezni. Fahd fivéréhez, Azizhoz hasonlóan több mint 70 éves, 1982-ben került trónra testvérének, Khalednak a halála után. A szaúdi személycsere befolyásolhatja a világ olajpiacát az újévi ünnepek után, mivel Szaúd-Arábia naponta 8 millió hordó olajat szállít külföldre, s a világon a legnagyobb olajexportáló Magyar Szó Levegőbe röpítették a velebi tévétornyot A múlt péntekre virradóra szerb erők levegőbe röpítették a Velei hegységen azt a tévéadót, amely Bosznia-Hercegovina rádió- és tévéműsorát sugározza. A hírt Mostar muzulmán részének helyi tévéállomása jelentette. E forrás feltételezi, hogy a szerbek Nevesinje irányába való visszavonulásuk előtt aknázták alá a tévétornyot, mivel a daytoni megállapodás szerint a Veleže része a bosnyák-horvát föderációhoz fog tartozni. (Beta) Összetűzések Karacsiban Az újév első két napján militáns csoportok összecsapásaiban Karacsiban 22-en életüket vesztették, jelentette az AP rendőrségi forrásokra hivatkozva. Négy fundamentalista a szabadcsapatokkal vívott tűzpárbajban esett el tegnap hajnalban, miután az éjszaka folyamán Karacsi központi negyedeiben ádáz harcok dúltak. Egy félkatonai osztag több száz tagja páncélos járművel bekerítette Garibabad városnegyedet. A rendőrség feltételezi, hogy azok a személyek, akik hétfőn bántalmaztak majd meggyilkoltak két századost és két rendőrt a környéken rejtőzködnek. Tegnapra virradó éjszaka hat, hétfőn pedig 12 személyt öltek meg, közöttük egy századost és egy rendőrt. (Tanjug) 1996. január 3., szerda • • Ökumenikus Betlehem, palesztin örömünneppel A Jeruzsálemből Betlehembe vezető úton izraeli katonák és palesztin rendőrök vizsgálták az érkező járműveket. - Nahát - csodálkozott ismerősöm -, a zsidó és a muzulmán fegyveresek együttműködnek a keresztény ünnep zavartalanságáért. Az izraeli rádió arab adása és a jordán rádió közös karácsonyi műsort közvetített. Az adást Husszein jordán király telefonhívása szakította félbe: boldog karácsonyt kívánt a nagy többségükben muzulmán és zsidó hallgatóknak. Betlehemben szenteste Jasszer Arafat a Krisztus megszületése temp- i tornának tetején felállított szónoki emelvényről üdvözölte a város egybegyűlt lakóit „felszabadulásuk alkalmából”, és biztosította őket, hogy „fogunk mi még Jeruzsálem szent városában is együtt imádkozni”; egyúttal azonban isten áldását kérte „a Szentföld minden muzulmán, keresztény és zsidó polgárára”. Arafat egyébként az Egyiptom által a rendelkezésére bocsátott helikopteren, egy izraeli katonai helikopter kíséretében érkezett a városba. Arafat felesége, a fiatal és csinos Szuha (aki kereszténynek született, de muzulmán hitre tért, hogy Arafat nőül vehesse), boldogan járt-kelt Betlehem feldíszített főterén, úgy mutogatta három hónapos kisbabáját, Zahvát, mintha magát a Megváltót szorongatná kebelén, és állandóan ismételte, hogy „a palesztin hatóság fogja leginkább biztosítani a keresztények, a muzulmánok és a zsidók együttélését”. Valami megszületett az idén karácsony ünnepén Dávid király és Krisztus születése városában. Hogy mi, azt még nem tudni pontosan, de bizonyosan valami új és e tájon eddig ismeretlen. A betlehemi karácsonynak nem csupán keresztény jellege volt. Még a hívők is szívesen nyugtázták, hogy az ünnep nem elsősorban keresztény jellegű volt. A Krisztus születése templomának falát húszméteres fehér-zöldfekete-piros palesztin lobogó takarta; a szemközti emeletes ház tetejét óriási Arafat-kép díszítette (bár készítőinek szeretete és odaadása nemigen volt arányban művészi képességeikkel). Az utcákat elborító palesztin zászlók és Arafat- képek száma hússzorosan vagy ötvenszeresen felülmúlta a keresztény szimbólumokét. A hatalmas angol nyelvű Merry Christmas felirat betűi pedig zölden - az iszlám színében - világítottak a téren, amely korán esti sötétbe borult. Az összegyűlt harmincezres tömeg -- keresztények, muzulmánok, turisták, még izraeliek is - üdvrivalgással fogadta a színes tűzijátékokat Annyi volt belőlük, mintha a betlehemi városi tanács most használta volna fel az összes petárdát, amelyet az intifáda, a palesztin ellenállás éveiben elmaradt ünnepségek idején megspórolt. Betlehemben karneváli hangulat uralkodott. Engem - bizonyára okkal - az izraeli függetlenség nap hangulatára emlékeztetett: az emberek az utcákon nem nagyon tudják, mit is csináljanak, de nagyon szeretnének örvendezni. A szűk utcákon már a délelőtti órák óta föl-le masírozott félszáz cserkészrendőr- és tűzoltózenekar - a dob és - ki tudja, miért? - a skót duda a fő hangszerük. A keresztény cserkészek zenekarai mellett arab fejdíszt viselő, nyilvánvalóan muzulmán cserkészzenekarok is vonultak. - Mit csináltok itt, hiszen ez keresztény ünnep - kérdezte egy brit kolléga az egyik cserkészt. - Ma ez mindnyájunk ünnepe - hangzott a válasz. Még az is beletartozott a napba, de nem zavarta meg a jó hangulatot, hogy a müezzin a mecset erkélyéről hangszórón éppen akkor szólította imára a hívőket, amikor a téren karácsonyi dalok üdvözölték az érkező jeruzsálemi pátriárkát. Izraelből az idén kevesen jöttek Betlehembe. Miután a várost átadták a palesztin autonóm hatóságnak, az Izraelben élő keresztények központja ismét Názáret lett, sok zsidót pedig elrettentett Eliasz Freige polgármester kijelentése, hogy „talán pár év múlva igen, de az idén nem kívánatosak nálunk az izraeliek”. Később Freige helyesbített: rosszul értették, ő csak a felfegyverzett izraelieket tartotta nem kívánatosnak. De ismét zavart keltett, amikor elmondta, hogy két (meg nem nevezett) izraeli miniszter is jelezte, szeretne részt venni az ünepségeken, ő azonban „udvariasan és tapintatosan megmagyarázta nekik, hogy nem kívánatosak”. Azok az izraeliek, akik mégis eljöttek, korrekt, békülékeny fogadtatásra találtak. Ami nemcsak Betlehemre jellemző. Csak jöjjenek az izraeliek. Nyugodtan jöhetnek. Most lesznek igazán biztonságban, miután az izraeli hadsereg kivonult és mi vigyázunk a rendre. Ami volt, elmúlt, most szomszédaink és vendégeink, akikkel békében akarunk élni - hangoztatják Dzseninben vagy Kalkilijában, ahol a lakosok nagyon gyorsan ráébredtek, mennyire szükségük van az izraeli vásárlókra, az izraeli munkapiacra. Estefelé a város szélén Ráchel ősanya izraeli fennhatóság alatt maradt sírjánál néhány száz ortodox zsidó tüntető gyűlt össze: tiltakozott amiatt, hogy Betlehemet átadták a palesztin Jeruzsálemtől mindössze nyolc kilométernyire délre fekszik Betlehem városa, amelynek neve arabul (Bait Lahm) azt jelenti: „a hús háza”, héberül (Betlehem) pedig ezt: „a kenyér háza”. Az evangélium szerint itt született Jézus Krisztus; a helyet, ahol a jászol volt, a barlang fölé épített templom (Krisztus születésének temploma) jelöli. A város hagyományos szerzetesi központ és zarándokhely, fontos idegenforgalmi úticél. A modern - mintegy hatvanezer lakosú - Betlehem mezőgazdasági felvásárlási és kereskedelmi centrum, és majdnem két évtizede egyetemi város is. Az Ószövetségben gyakran említik Betlehem Furataként, mert az Efrat nemzetség településhelye volt; e nemzetséghez tartozott Dávid király is, aki valószínűleg itt született és élt. A város neve egyiptomi szövegekben már három és fél ezer évvel ezelőtt feltűnik. A Biblia először Ráchel sorsával összefüggésben említi: itt halt meg, Betlehem közelében, az út mentén. Volt héber törzsek fennhatósága alatt, volt különböző ókori birodalmak része, túlélt római és arab hódításokat - utóbbiak ellen zajlottak a keresztes hadjáratok. A XIII. században egyiptomi, majd a XIV. századtól az első világháború végéig oszmán- török uralom következett. A világháború után brit csapatok szállták meg. 1948-ig a brit mandátumterület része volt A Palesztina felosztását és vele Izraeli Állam nemzetközi elismerését követő 1948-1949-es arab-izraeli háború után Jordánia annektálta, az 1967-es arab-izraeli háborúban viszont Izrael foglalta el. December 21-én Izrael - az Arafattal kötött átfogó megállapodás részeként - kivonta csapatait Betlehemből és a város közigazgatását átadta a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, hatóságnak. Egy bibliai idézet parafrázisával megbocsátást kértek Rácheltől, aki „könnyeket ont fiaiért, akik a haza egy részét idegeneknek adják át”. A gyűlésen, amelyen eredetileg az ellenzék minden vezetője beszélt volna, csak második és harmadik vonalbeli vezetők szólaltak meg: a részvétel a várakozáson aluli volt az izraeli és főleg a nemzetközi sajtó pedig a betlehemi ünnepségekkel volt elfoglalva. A kocsimat, amelyet Ráchel sírjánál hagytam - mert féltem, hogy bent, a városban esetleg valami baja történhet - nem találtam a helyén. Elvontatták. Ez volt a bizalmatlanságom büntetése. A kiskatona mentegetőzött: - Nem tehettünk mást. Elvégre nem minden nap jön a jeruzsálemi pátriárka Betlehembe. Ügyelnünk kell a biztonságára - mondta úgy, mintha világéletében egyebet sem tett volna, mint hogy katolikus főpapok biztonságára vigyázott volna. Nem haragudhattam rá. Ráadásul még a kocsit is segített megkeresni. Betlehem, 1995. december (Népszabadság)