Magyar Szó, 1996. augusztus (53. évfolyam, 180-206. szám)

1996-08-01 / 180. szám

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ~ ~~ 2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó ____________________________________ 1996. augusztus 1., csütörtök „Milosevic elárult bennünket” Milan Martic, az egykori „Krajinai Szerb Köztársaság” elnöke a szerbiai vezetőséget hibáztatja a katonai vereségért Milan Martic, a néhai „Krajinai Szerb Köztársaság” elnöke kijelen­tette, hogy „a szerbiai rezsim és Slo­bodan Milosevic elárulta Krajinát”. A Vreme című belgrádi hetilap kö­vetkező számától terjedelmes vallo­mást közöl Martictól, aki egyebek között kijelentette, hogy nem lépi át a Drinát, amíg az „áruló Milošević” van hatalmon. „Azt hittem, hogy ő a mi Iste­nünk, hogy ő fogja megmenteni a szerbséget, és akkoriban mindkét kezemet tűzbe tettem volna érte...” - mondta Martic arra emlékezve, hogy mi volt a benyomása, amikor 1991 júliusában először találkozott Milo Sevictvel. „Hogy még érdekesebb legyen, létezett egy közös terv is a boszniai Szerb Köztársaság, Krajina és Jugo­szlávia védelméről, amit a három ország legfelsőbb védelmi tanácsai és maga Milošević is aláírt, de ezt a tervet maga Miloševic döntötte romba már a Nyugat-Szlavónia elle­ni támadáskor, mert megtiltotta a szlavóniai-baranyai hadtestnek, hogy segítséget nyújtson, és ez is­­métlődött meg a Vihar fedőnevű horvát hadművelet idején” - mond­ta Maróc. A volt krajinai tisztségvi­­selő azt állítja, hogy rajta kívül min­denki tudott a Viharról. „A vezérkar és Mrkšić tábornok tudott a támadásról, de engem nem értesítettek... Szégyenteljes forgató­­könyvet játszottak el a vezérkari fő­nökkel, aki kiadta azt a hírhedt ren­deletet a hadsereg visszavonulásáról - erről eddig nem beszéltem, de azt hiszem itt az ideje, hogy elmond­jam, mert ezt megerősítette minden zászlóaljparancsnok, akivel kontak­tál­tam.” „Engem sért az, hogy egy jegyzé­ken vagyok vele, mert azért amit tett a szerbiai rezsim utasítására, inkább a szerbeknek kellene ítélkeznie fe­lette, mint a hágai törvényszéknek” - mondta Martin Mrkšić tábornok­ról. Szerinte a legszégyenteljesebb az, hogy „amikor 1995. augusztus 5-én a katonaság megkapta a parancsot a visszavonulásra, engem a parancs­nokság és a vezérkar gyakorlatilag magamra hagyott és elmenekültek, aznap este fel sem ébresztettek, ami­kor a fáradságtól, fájdalomtól és két­ségbeeséstől néhány órára elalud­tam... Amikor másnap utolértem a Srbbe menekült parancsnokságot, láttam, hogy mindennek vége”. Martic beismerte, hogy aláírta a veszélyeztetett övezetek polgári la­kosságának visszavonulására szóló parancsot és hogy kiadta az utasítást Zágráb lövetésére, minden megfele­lő hatósugarú tüzérségi lövegből. „Mikelic nagyon kiábrándított, nagy tévedésem ő. Mindaz, amit ez az ember tesz, becstelen” - mondta még Marcé. Milo Sevictyel utoljára Krajina eleste előtt beszélt. ..Amikor Graho­­vo elesett Belgrádba mentem, hogy könyörögjek neki, utoljára életem­ben. Meg sem várt Belgrádban, nya­ralni ment... Barátom, Brana Crnčević segített, hogy telefonon kapcsolatba lépjek vele.” „Ezekkel a szavakkal könyörög­tem neki. Elnök úr, életemben utol­jára kérem, soha többet nem fogom kérni, adjon legalább egy nyilatko­zatot, cáfolja meg a horvátokat, akik naponta azt terjesztik, hogy Ön ga­rantálta nekik, hogy a JSZK nem fog beavatkozni, ha ők megtámad­ják Krajinát, cáfolja meg őket, vagy csak fenyegesse meg őket, hogy nem marad tétlenül - nekünk ez elég lesz.” „Sajnos, erre sem volt hajlandó” - mesélte Milan Martic, a Vremenek adott vallomásban. (Beta) Horvátországot fenyegetik A „krajinai felszabadító hadsereg” hadüzenete Megalakult a „krajinai felszaba­dító hadsereg”, amely hadat üzent a „szerb árulóknak” és figyelmezte­tett, hogy Horvátországnak „elege lesz” augusztus 4-éből és 5-éből, amikor meg akarja ünnepelni győ­zelmét a „Krajinai Szerb Köztársa­ság” felett - közölte tegnapi számá­nak címoldalán a belgrádi Dnevni telegraf. Az újság szerkesztőségébe jutta­tott közlemény hangsúlyozza, hogy „elég volt a szócséplésből” és azok­ból, akik saját magukat azzal a jog­gal ruházták fel, hogy Krajinát kép­viseljék. Felőlük nyugodtan levelez­hetnek és fényképezkedhetnek a külföldiekkel és az „itteni és szerbiai hatóságokkal" miközben a mene­kültek hazatéréséből semmi sem lesz. Horvátországnak „megüli majd a gyomrát” minden augusztus 4-e és 5-e, amikor győzelmét akarja majd ünnepelni, mert mindenütt ahol összegyűlnek, saját vérükben fognak ünnepelni, ezt megígérjük” - áll a közleményben. Az illetők Krajina felszabadítását és az usztasák megsemmisítését szent feladatnak tekintik és „népbí­róság” nem pedig a hágai bíróság elé akarják állítani a szerbek minden ellenségét. Az eddig ismeretlen szer­vezet közleményét a Horvátország­ból menekült, szerbek egyesületének diére, Milan Martic*,,elnöknek” és más krajinai egyesületeknek küldte meg. (Beta) Szükség törvényt bont Lesz-e terrorellenes nemzetközi összefogás? Az ezredfordulón a nemzetközi politikai problémák békés és tartós rendezésének igénye, de ezzel egyide­jűleg a nemzetközi méreteket öltő erő­szak terjedése jellemzi a viszonyokat. A 90-es évek kezdetétől számítandó új világrend megszilárdítása arra irá­nyul, hogy a világ államai közös mun­kával kialakítsák a tartós és a sokrétű egyenrangúságon nyugvó egymás közti viszonyokat, persze olyan mód­szerekkel, amilyeneket ennek a világ­rendnek a megalkotói, mindenekelőtt a nagyhatalmak képzeltek el. A több­felé kirobbant helyi háborúk, a fegy­verkezési versengésből eredő feszült­ségek mutatják, hogy milyen nehéz politikai eszközökkel érvényt szerezni a béketörekvéseknek. Ezzel párosul a terror elburjánzása, aminek napja­inkban, sajnos, szemtanúi vagyunk. Döbbenetes, hogy az elmúlt hóna­pokban olyan egyéni, csoportos és ál­lamhatalmi terrorhullám indult meg, mint amilyen a 70-es évekre jellemző. Elsősorban Európa sínylette meg az erőszak terjedését: Spanyolországban 16 pokolgép robbant, Észak-Írország­­ban 3, ami azt mutatja, hogy a politikai rendeződés távlatai adva vannak ugyan, de nagyon népes azoknak a tá­bora, akik az enyhülés helyett az erő­fitogtatást választják. A terrorizmus azonban nyilván to­vább terjed, már átköltözött az óceán másik partjára is, az Egyesült Államok­ban egy utasszállító repülőgép és az olimpiai eszme esett áldozatul. Bizo­nyosra vehető ugyanis, hogy a TWA amerikai légiforgalmi társaság utasszállító repülőgépének tragédiáját bombamerénylet okozta, az olimpiai parkban pedig szintén terroristák he­lyezték el a házi készítésű pokolgépet, tehát zűrzavart és félelmet akartak kel­teni. Ugyanakkor azonban hasonló me­rényletek történtek Algériában, Oroszország több városában, minde­nekelőtt Moszkvában, Srí lankában, Pakisztánban, s hogy ne soroljuk to­vább. A terrorhullám méretei szüksé­gessé tették az újabb gyors nemzetközi összefogást, a terror leküzdése tervei­nek egyeztetését, és erre irányul a hét legfejlettebb ország, valamint Orosz­ország kül- és belügyminisztereinek párizsi tanácskozása. Szükség törvényt bont alapon, a miniszterek 25 pontos akciótervet fogadtak el a szorosabb együttműködésről. Azért mondtuk, hogy törvényt bont, mert sajnos az el­múlt évezedekre az volt jellemző, hogy a törvényszerű összefogás elma­radt. A világközösség megannyiszor szembe találta magát ezzel a problé­mával, de az okoknak és az okozatok­nak a magyarázatában mindig eltértek egymástól a nézetek. Az egyéni terror nyilvánvalóan a társadalom egyedei­­nek elégedetenségére vezethető vissza. Amerikában ezzel magyarázzák a megmagyarázhatatlan oklahomai robbantást és a New York-i, most pe­dig az atantai merényletet is. Az ame­rikai társadalom belső feszültségeinek vizsgálatakor a szakértők leszűrhetk a következtetést, hogy a társadalom szá­mos rétege frusztrált. Elégedeten a meglevő viszonyokkal, az adott felépít­mény kereteiben nem látja a változá­sok lehetőségét. A felfegyverzett társa­dalom ténye már régen aggasztja a szakértőket, pontosabban az a körül­mény, hogy a lakosság túlnyomó több­ségének tulajdonában rengeteg fegy­ver van, maga az alkotmány is szente­si­ az önvédelmet Sajnos, azonban, ha valakinél fegyver van, az előbb­­utóbb használni is fogja. A különféle társadalmi rétegek nyugtalansága, elé­­gedetensége, úgy látszik, most már a csoportos terrorba vezetett, hiszen az oklahomai és a New York-i robbantá­sos merényletet egy amerikai militáns szervezet tagjai követték el, amely szervezet szinte minden szövetségi ál­lamban működik. A csoportos terror elharapózását a legrobban­t­uranában, a Közel-Kele­ten és Észak-Afrikában figyelhetjük meg: politikai és vallási okokból már évtizedek óta szerveződtek terrorista­­csoportok, de mindannyian valamely állam támogatását élvezik. Ez azt jelen­ti, hogy az illető államok belső politikai viszonyaik és külső tevékenységük irá­nyításában a terroristák felhasználha­tóságát a politikai aknamunka részé­nek könyvelik el. Ezért hibáztatják Iránt és Irakot, valamint Szíriát a val­lási és politikai színezetű terrortevé­kenység fő támogatóiként, ezért emle­getik a nagyhatalmakat is a terror szer­vezői között, hiszen titkos szervezeteik, állami intézményeik feladatként vé­geztek és végeznek romboló tevékeny­séget mások területén. Ennek folytán mindig is nehéz volt egységesen föl­lépni a terror ellen. Most is az lesz, mert a legújabb párizsi tanácskozáson is kiviláglott, hogy Amerika például izolálni kívánja Iránt a nemzetközi ter­rorizmus vádjával, Franciaország vi­szont nem, mert anyagi érdekei mást diktálnak. Miután ugyanis az amerikai olajvállalatok kivonultak Iránból, he­lyüket a franciák foglalták el. Az olaj kitermelése pedig dollármilliárdokat jövedelmez. Az egyéni és a csoportos terror le­küzdése igen gyakran megtorpan az állami érdekek latolgatásakor. Főleg olyan esetekben, amikor egyes álla­mok jómaguk is államhatalmi szintre emelték a terrort - ide sorolható nem egy közel-keleti állam és afrikai ország. Az ő esetükben a nemzetközi együtt­működés a politikai viszonyok megvál­toztatását igényelné, amire kevés a példa. Bizonyos, hogy üdvözölni kell az erőszak megfékezésére irányuló nem­zetközi összefogást. De nyilvánvaló az is, hogy először pontosan körvonalaz­ni kellene az okokat, és csak utána föl­számolni a következményeket. TAKORSZ István KELET-SZLAVÓNIA Jövő júliusig marad az UNTAES? Jozef Schoups tábornok szerint meg kellene hosszabbítani az átmeneti ENSZ-közigazgatást Jozef Schoups tábornok sze­rint a kelet-szlavóniai ideig­lenes ENSZ-igazgatásnak (UNTAES) 1997 júliusában kellene lezárulnia, megbíza­tásának féléves meghosszab­bításával, a szabad választá­sok lebonyolítása után. Az utolsó, még szakadár szerbek el­lenőrizte horvát területen állomásozó ötezer kéksisakos belga parancsnoka kedd este Brüsszelben úgy vélekedett, hogy a térségbeli választásokat 1997 tavaszán kellene megtartani „eseteg­­ március végén”, hozzátéve: ez esetben az UNTAES küldetése jövő júliusban véget érhetne, mandátumának féléves meghosszabbításával. Az AFP emlékeztetett: a horvát ha­tóságok és a szerb szakadárok által ta­valy novemberben ENSZ-égisz alatt aláírt erdődi békemegállapodások ér­telmében Kelet-Szlavónia - egyéves, egy ízben megújítható átmeneti idő­szak után - visszakerül Zágráb fennha­tósága alá. Az egyéves határidő 1997. január 15-én telik ki. A horvátországi szerbek „parla­mentje” július 18-án elhatározta, hogy az átmeneti időszak meghosszabbítását kéri a világszervezettől. Zlatko Mateša horvát miniszterelnök ellenben ked­den bejelentette: a választások ez év december 15-éig történő lebonyolítá­sát kérte Jacques Klein kelet-szlavóniai ENSZ-kormányzótól. Schoups jelezte, hogy nem számít az UNTAES „megbízatásának 1997 jú­liusán túli meghosszabbítására”. Már csak pénzügyi okokból is „valószínűt­lennek" ítélt egy újabb egyéves hosz­­szabbítást. A belga tábornok aggodalmát fejez­te ki amiatt, hogy késlekedik az erdődi megállapodások civil kosarának végre­hajtása, rámutatva a komoly nemzet­közi segély híján­­ „nagyon lassan” ha­ladó talpraálllására. NEW YORK.­­ Az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa kedden egyhangú döntés­sel újabb hat hónappal, 1997 január 15-éig meghosszabbította a Kelet- Szlavóniában tartózkodó száz katonai megfigyelő mandátumát. A katonai megfigyelők az UNTAES munkáját se­gítik. (MTI) „MAGYAR-MAGYAR CSÚCS" ......­--------------------------------------------­Tiltakoznak az ukrán nacionalisták A bukaresti lapok üdvözlik a szakadárságot elítélő amerikai hivatalos nyilatkozatot A szélsőséges nacionalista nézetei­ről ismert Ukrán Nemzeti Gyűlés (UNA) elnevezésű mozgalom tiltakozó nyilatkozatot tett közzé „a magyar ve­zetés provokatív lépései kapcsán”. Az állásfoglalás szerint a július elején Bu­dapesten megtartott magyar-magyar konferencia záródokumentuma tartal­maz egy „határozottan provokatív ki­jelentést”: a dokumentum - hangzik az UNA vádja - szükségesnek tartja, hogy „a külföldi magyarok azonosság­­tudatának megőrzéséhez azok lakóhe­lyén autonóm körzeteket hozzanak létre”. Az UNA értékelése szerint a „kis szomszédos állam” által a környező or­szágokkal szemben tett lépésnek „az a célja, hogy megrontsa Magyarország és Ukrajna viszonyát". A nacionalista párt felhívja Ukrajna vezetését, hogy „adjon választ” a provokációra. BUKAREST.­­ A tegnapi román sajtó kiemelt figyelmet szentel az ame­rikai külügyi szóvivő hétfői nyilatkoza­tának, a budapesti „magyar-magyar csúcs” záródokumentumával kapcso­latban. A bukaresti lapok a következő címek alatt ismertetik az etnikai alapú területi autonómiát, illetve a szakadár­ságot elítélő hivatalos amerikai nyilat­kozatot: „A Fehér Ház csapást mér Bu­dapestre” (Ziua), „Az Egyesült Álla­mok elutasítja az etnikai autonómiát” (Libertatea), „Az Egyesült Államok ha­tározottan NEM-et mond” (Adevarul), „Az USA nem fogadja el az autonómia elvét” (Cronica romana), „Az amerikai külügyminisztérium félreérthetetlen” (Curierul national). A hírrel kapcsolatban Takács Csa­ba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kije­lentette a bukaresti Mediafax függet­len hírügynökségnek: Nicholas Burns amerikai külügyi szóvivő kijelentései ugyanazokat a törekvéseket támogat­ják, amelyekért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség küzd. A romá­niai magyarság egy pillanatra se tűzte ki célul az etnikai alapú, területi auto­nómia elérését, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban választási okokból magasra csapott a nacionalista propa­ganda keltette hisztéria. „Az RMDSZ programjában szereplő autonómiafor­mák semmiben sem veszélyeztetik a román állam területi épségét és szuve­renitását.” (MTI) Carter, az önkéntes lakásépítő Az amerikai székhelyű Habitat for Humanity International családi otthonokat épít Magyarországon Az­ Egyesült Államokban székelő Habitat for Humanity International elnevezésű ökumenikus keresztény la­kásépítő szervezet kezdeményezésére Vácott tíz családi otthon épül fel, a munkálatokon 500 önkéntes között Jimmy Carter egykori amerikai elnök is részt vesz. Az augusztus 11-én kez­dődő akció előkészületeiről tegnap a helyszínen tartottak sajtótájékoztatót a szervezők. Elmondták: a Habitat 20 éve Ame­rikában alakult meg azzal a céllal, hogy enyhítsen a világ valamennyi pontján jelentkező lakásínségen. Becslések sze­rint ugyanis a népesség 25 százaléka - hozzávetőleg 1,3 milliárd ember - szenved az elégtelen lakáshelyzet mi­att A Habitat nonprofit módon az ön­kéntesen vállalt munkákból és adomá­nyokból tevékenykedik, s jelenleg 50 országban működik már. Eddig 40 ezer házat épített fel olyan családok­nak, akik belátható időn belül aligha jutottak volna saját otthonhoz. Ma­gyarországon 1991 óta tevékenykedik a szervezet, s eddig 30 házat hoztak tető alá, többi között Cegléden, Adonyban. Az önkéntes alapon szerve­ződő mozgalomba a bekapcsolódás fel­tétele a rászorultság mellett a viszony­lagos biztos anyagi háttér - havi 8-10 ezer forint törlesztés vállalása, vala­mint az erős szolidaritási érzés és az együttműködési készség. Vácott az önkormányzat által fel­ajánlott területen kezdődtek meg a tíz ház építésének alapozási munkái. Au­gusztus 11-én Jimmy Carter és felesé­ge több száz, a világ különböző orszá­gaiból érkező önkéntes élén hozzáfog a könnyűszerkezetes, egyenként 60 négyzetméter alapterületű házak fala­inak felhúzásához. A terv szerint a váci akció folytató­dik, a Habitat más városokban, telepü­léseken is szervez hasonló lakásépítési akciókat. (MTI)

Next