Magyar Szó, 1996. augusztus (53. évfolyam, 180-206. szám)
1996-08-01 / 180. szám
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ~ ~~ 2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó ____________________________________ 1996. augusztus 1., csütörtök „Milosevic elárult bennünket” Milan Martic, az egykori „Krajinai Szerb Köztársaság” elnöke a szerbiai vezetőséget hibáztatja a katonai vereségért Milan Martic, a néhai „Krajinai Szerb Köztársaság” elnöke kijelentette, hogy „a szerbiai rezsim és Slobodan Milosevic elárulta Krajinát”. A Vreme című belgrádi hetilap következő számától terjedelmes vallomást közöl Martictól, aki egyebek között kijelentette, hogy nem lépi át a Drinát, amíg az „áruló Milošević” van hatalmon. „Azt hittem, hogy ő a mi Istenünk, hogy ő fogja megmenteni a szerbséget, és akkoriban mindkét kezemet tűzbe tettem volna érte...” - mondta Martic arra emlékezve, hogy mi volt a benyomása, amikor 1991 júliusában először találkozott Milo Sevictvel. „Hogy még érdekesebb legyen, létezett egy közös terv is a boszniai Szerb Köztársaság, Krajina és Jugoszlávia védelméről, amit a három ország legfelsőbb védelmi tanácsai és maga Milošević is aláírt, de ezt a tervet maga Miloševic döntötte romba már a Nyugat-Szlavónia elleni támadáskor, mert megtiltotta a szlavóniai-baranyai hadtestnek, hogy segítséget nyújtson, és ez ismétlődött meg a Vihar fedőnevű horvát hadművelet idején” - mondta Maróc. A volt krajinai tisztségviselő azt állítja, hogy rajta kívül mindenki tudott a Viharról. „A vezérkar és Mrkšić tábornok tudott a támadásról, de engem nem értesítettek... Szégyenteljes forgatókönyvet játszottak el a vezérkari főnökkel, aki kiadta azt a hírhedt rendeletet a hadsereg visszavonulásáról - erről eddig nem beszéltem, de azt hiszem itt az ideje, hogy elmondjam, mert ezt megerősítette minden zászlóaljparancsnok, akivel kontaktáltam.” „Engem sért az, hogy egy jegyzéken vagyok vele, mert azért amit tett a szerbiai rezsim utasítására, inkább a szerbeknek kellene ítélkeznie felette, mint a hágai törvényszéknek” - mondta Martin Mrkšić tábornokról. Szerinte a legszégyenteljesebb az, hogy „amikor 1995. augusztus 5-én a katonaság megkapta a parancsot a visszavonulásra, engem a parancsnokság és a vezérkar gyakorlatilag magamra hagyott és elmenekültek, aznap este fel sem ébresztettek, amikor a fáradságtól, fájdalomtól és kétségbeeséstől néhány órára elaludtam... Amikor másnap utolértem a Srbbe menekült parancsnokságot, láttam, hogy mindennek vége”. Martic beismerte, hogy aláírta a veszélyeztetett övezetek polgári lakosságának visszavonulására szóló parancsot és hogy kiadta az utasítást Zágráb lövetésére, minden megfelelő hatósugarú tüzérségi lövegből. „Mikelic nagyon kiábrándított, nagy tévedésem ő. Mindaz, amit ez az ember tesz, becstelen” - mondta még Marcé. Milo Sevictyel utoljára Krajina eleste előtt beszélt. ..Amikor Grahovo elesett Belgrádba mentem, hogy könyörögjek neki, utoljára életemben. Meg sem várt Belgrádban, nyaralni ment... Barátom, Brana Crnčević segített, hogy telefonon kapcsolatba lépjek vele.” „Ezekkel a szavakkal könyörögtem neki. Elnök úr, életemben utoljára kérem, soha többet nem fogom kérni, adjon legalább egy nyilatkozatot, cáfolja meg a horvátokat, akik naponta azt terjesztik, hogy Ön garantálta nekik, hogy a JSZK nem fog beavatkozni, ha ők megtámadják Krajinát, cáfolja meg őket, vagy csak fenyegesse meg őket, hogy nem marad tétlenül - nekünk ez elég lesz.” „Sajnos, erre sem volt hajlandó” - mesélte Milan Martic, a Vremenek adott vallomásban. (Beta) Horvátországot fenyegetik A „krajinai felszabadító hadsereg” hadüzenete Megalakult a „krajinai felszabadító hadsereg”, amely hadat üzent a „szerb árulóknak” és figyelmeztetett, hogy Horvátországnak „elege lesz” augusztus 4-éből és 5-éből, amikor meg akarja ünnepelni győzelmét a „Krajinai Szerb Köztársaság” felett - közölte tegnapi számának címoldalán a belgrádi Dnevni telegraf. Az újság szerkesztőségébe juttatott közlemény hangsúlyozza, hogy „elég volt a szócséplésből” és azokból, akik saját magukat azzal a joggal ruházták fel, hogy Krajinát képviseljék. Felőlük nyugodtan levelezhetnek és fényképezkedhetnek a külföldiekkel és az „itteni és szerbiai hatóságokkal" miközben a menekültek hazatéréséből semmi sem lesz. Horvátországnak „megüli majd a gyomrát” minden augusztus 4-e és 5-e, amikor győzelmét akarja majd ünnepelni, mert mindenütt ahol összegyűlnek, saját vérükben fognak ünnepelni, ezt megígérjük” - áll a közleményben. Az illetők Krajina felszabadítását és az usztasák megsemmisítését szent feladatnak tekintik és „népbíróság” nem pedig a hágai bíróság elé akarják állítani a szerbek minden ellenségét. Az eddig ismeretlen szervezet közleményét a Horvátországból menekült, szerbek egyesületének diére, Milan Martic*,,elnöknek” és más krajinai egyesületeknek küldte meg. (Beta) Szükség törvényt bont Lesz-e terrorellenes nemzetközi összefogás? Az ezredfordulón a nemzetközi politikai problémák békés és tartós rendezésének igénye, de ezzel egyidejűleg a nemzetközi méreteket öltő erőszak terjedése jellemzi a viszonyokat. A 90-es évek kezdetétől számítandó új világrend megszilárdítása arra irányul, hogy a világ államai közös munkával kialakítsák a tartós és a sokrétű egyenrangúságon nyugvó egymás közti viszonyokat, persze olyan módszerekkel, amilyeneket ennek a világrendnek a megalkotói, mindenekelőtt a nagyhatalmak képzeltek el. A többfelé kirobbant helyi háborúk, a fegyverkezési versengésből eredő feszültségek mutatják, hogy milyen nehéz politikai eszközökkel érvényt szerezni a béketörekvéseknek. Ezzel párosul a terror elburjánzása, aminek napjainkban, sajnos, szemtanúi vagyunk. Döbbenetes, hogy az elmúlt hónapokban olyan egyéni, csoportos és államhatalmi terrorhullám indult meg, mint amilyen a 70-es évekre jellemző. Elsősorban Európa sínylette meg az erőszak terjedését: Spanyolországban 16 pokolgép robbant, Észak-Írországban 3, ami azt mutatja, hogy a politikai rendeződés távlatai adva vannak ugyan, de nagyon népes azoknak a tábora, akik az enyhülés helyett az erőfitogtatást választják. A terrorizmus azonban nyilván tovább terjed, már átköltözött az óceán másik partjára is, az Egyesült Államokban egy utasszállító repülőgép és az olimpiai eszme esett áldozatul. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy a TWA amerikai légiforgalmi társaság utasszállító repülőgépének tragédiáját bombamerénylet okozta, az olimpiai parkban pedig szintén terroristák helyezték el a házi készítésű pokolgépet, tehát zűrzavart és félelmet akartak kelteni. Ugyanakkor azonban hasonló merényletek történtek Algériában, Oroszország több városában, mindenekelőtt Moszkvában, Srí lankában, Pakisztánban, s hogy ne soroljuk tovább. A terrorhullám méretei szükségessé tették az újabb gyors nemzetközi összefogást, a terror leküzdése terveinek egyeztetését, és erre irányul a hét legfejlettebb ország, valamint Oroszország kül- és belügyminisztereinek párizsi tanácskozása. Szükség törvényt bont alapon, a miniszterek 25 pontos akciótervet fogadtak el a szorosabb együttműködésről. Azért mondtuk, hogy törvényt bont, mert sajnos az elmúlt évezedekre az volt jellemző, hogy a törvényszerű összefogás elmaradt. A világközösség megannyiszor szembe találta magát ezzel a problémával, de az okoknak és az okozatoknak a magyarázatában mindig eltértek egymástól a nézetek. Az egyéni terror nyilvánvalóan a társadalom egyedeinek elégedetenségére vezethető vissza. Amerikában ezzel magyarázzák a megmagyarázhatatlan oklahomai robbantást és a New York-i, most pedig az atantai merényletet is. Az amerikai társadalom belső feszültségeinek vizsgálatakor a szakértők leszűrhetk a következtetést, hogy a társadalom számos rétege frusztrált. Elégedeten a meglevő viszonyokkal, az adott felépítmény kereteiben nem látja a változások lehetőségét. A felfegyverzett társadalom ténye már régen aggasztja a szakértőket, pontosabban az a körülmény, hogy a lakosság túlnyomó többségének tulajdonában rengeteg fegyver van, maga az alkotmány is szentesi az önvédelmet Sajnos, azonban, ha valakinél fegyver van, az előbbutóbb használni is fogja. A különféle társadalmi rétegek nyugtalansága, elégedetensége, úgy látszik, most már a csoportos terrorba vezetett, hiszen az oklahomai és a New York-i robbantásos merényletet egy amerikai militáns szervezet tagjai követték el, amely szervezet szinte minden szövetségi államban működik. A csoportos terror elharapózását a legrobbanturanában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában figyelhetjük meg: politikai és vallási okokból már évtizedek óta szerveződtek terroristacsoportok, de mindannyian valamely állam támogatását élvezik. Ez azt jelenti, hogy az illető államok belső politikai viszonyaik és külső tevékenységük irányításában a terroristák felhasználhatóságát a politikai aknamunka részének könyvelik el. Ezért hibáztatják Iránt és Irakot, valamint Szíriát a vallási és politikai színezetű terrortevékenység fő támogatóiként, ezért emlegetik a nagyhatalmakat is a terror szervezői között, hiszen titkos szervezeteik, állami intézményeik feladatként végeztek és végeznek romboló tevékenységet mások területén. Ennek folytán mindig is nehéz volt egységesen föllépni a terror ellen. Most is az lesz, mert a legújabb párizsi tanácskozáson is kiviláglott, hogy Amerika például izolálni kívánja Iránt a nemzetközi terrorizmus vádjával, Franciaország viszont nem, mert anyagi érdekei mást diktálnak. Miután ugyanis az amerikai olajvállalatok kivonultak Iránból, helyüket a franciák foglalták el. Az olaj kitermelése pedig dollármilliárdokat jövedelmez. Az egyéni és a csoportos terror leküzdése igen gyakran megtorpan az állami érdekek latolgatásakor. Főleg olyan esetekben, amikor egyes államok jómaguk is államhatalmi szintre emelték a terrort - ide sorolható nem egy közel-keleti állam és afrikai ország. Az ő esetükben a nemzetközi együttműködés a politikai viszonyok megváltoztatását igényelné, amire kevés a példa. Bizonyos, hogy üdvözölni kell az erőszak megfékezésére irányuló nemzetközi összefogást. De nyilvánvaló az is, hogy először pontosan körvonalazni kellene az okokat, és csak utána fölszámolni a következményeket. TAKORSZ István KELET-SZLAVÓNIA Jövő júliusig marad az UNTAES? Jozef Schoups tábornok szerint meg kellene hosszabbítani az átmeneti ENSZ-közigazgatást Jozef Schoups tábornok szerint a kelet-szlavóniai ideiglenes ENSZ-igazgatásnak (UNTAES) 1997 júliusában kellene lezárulnia, megbízatásának féléves meghosszabbításával, a szabad választások lebonyolítása után. Az utolsó, még szakadár szerbek ellenőrizte horvát területen állomásozó ötezer kéksisakos belga parancsnoka kedd este Brüsszelben úgy vélekedett, hogy a térségbeli választásokat 1997 tavaszán kellene megtartani „eseteg március végén”, hozzátéve: ez esetben az UNTAES küldetése jövő júliusban véget érhetne, mandátumának féléves meghosszabbításával. Az AFP emlékeztetett: a horvát hatóságok és a szerb szakadárok által tavaly novemberben ENSZ-égisz alatt aláírt erdődi békemegállapodások értelmében Kelet-Szlavónia - egyéves, egy ízben megújítható átmeneti időszak után - visszakerül Zágráb fennhatósága alá. Az egyéves határidő 1997. január 15-én telik ki. A horvátországi szerbek „parlamentje” július 18-án elhatározta, hogy az átmeneti időszak meghosszabbítását kéri a világszervezettől. Zlatko Mateša horvát miniszterelnök ellenben kedden bejelentette: a választások ez év december 15-éig történő lebonyolítását kérte Jacques Klein kelet-szlavóniai ENSZ-kormányzótól. Schoups jelezte, hogy nem számít az UNTAES „megbízatásának 1997 júliusán túli meghosszabbítására”. Már csak pénzügyi okokból is „valószínűtlennek" ítélt egy újabb egyéves hoszszabbítást. A belga tábornok aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy késlekedik az erdődi megállapodások civil kosarának végrehajtása, rámutatva a komoly nemzetközi segély híján „nagyon lassan” haladó talpraálllására. NEW YORK. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden egyhangú döntéssel újabb hat hónappal, 1997 január 15-éig meghosszabbította a Kelet- Szlavóniában tartózkodó száz katonai megfigyelő mandátumát. A katonai megfigyelők az UNTAES munkáját segítik. (MTI) „MAGYAR-MAGYAR CSÚCS" ......--------------------------------------------Tiltakoznak az ukrán nacionalisták A bukaresti lapok üdvözlik a szakadárságot elítélő amerikai hivatalos nyilatkozatot A szélsőséges nacionalista nézeteiről ismert Ukrán Nemzeti Gyűlés (UNA) elnevezésű mozgalom tiltakozó nyilatkozatot tett közzé „a magyar vezetés provokatív lépései kapcsán”. Az állásfoglalás szerint a július elején Budapesten megtartott magyar-magyar konferencia záródokumentuma tartalmaz egy „határozottan provokatív kijelentést”: a dokumentum - hangzik az UNA vádja - szükségesnek tartja, hogy „a külföldi magyarok azonosságtudatának megőrzéséhez azok lakóhelyén autonóm körzeteket hozzanak létre”. Az UNA értékelése szerint a „kis szomszédos állam” által a környező országokkal szemben tett lépésnek „az a célja, hogy megrontsa Magyarország és Ukrajna viszonyát". A nacionalista párt felhívja Ukrajna vezetését, hogy „adjon választ” a provokációra. BUKAREST. A tegnapi román sajtó kiemelt figyelmet szentel az amerikai külügyi szóvivő hétfői nyilatkozatának, a budapesti „magyar-magyar csúcs” záródokumentumával kapcsolatban. A bukaresti lapok a következő címek alatt ismertetik az etnikai alapú területi autonómiát, illetve a szakadárságot elítélő hivatalos amerikai nyilatkozatot: „A Fehér Ház csapást mér Budapestre” (Ziua), „Az Egyesült Államok elutasítja az etnikai autonómiát” (Libertatea), „Az Egyesült Államok határozottan NEM-et mond” (Adevarul), „Az USA nem fogadja el az autonómia elvét” (Cronica romana), „Az amerikai külügyminisztérium félreérthetetlen” (Curierul national). A hírrel kapcsolatban Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kijelentette a bukaresti Mediafax független hírügynökségnek: Nicholas Burns amerikai külügyi szóvivő kijelentései ugyanazokat a törekvéseket támogatják, amelyekért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség küzd. A romániai magyarság egy pillanatra se tűzte ki célul az etnikai alapú, területi autonómia elérését, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban választási okokból magasra csapott a nacionalista propaganda keltette hisztéria. „Az RMDSZ programjában szereplő autonómiaformák semmiben sem veszélyeztetik a román állam területi épségét és szuverenitását.” (MTI) Carter, az önkéntes lakásépítő Az amerikai székhelyű Habitat for Humanity International családi otthonokat épít Magyarországon Az Egyesült Államokban székelő Habitat for Humanity International elnevezésű ökumenikus keresztény lakásépítő szervezet kezdeményezésére Vácott tíz családi otthon épül fel, a munkálatokon 500 önkéntes között Jimmy Carter egykori amerikai elnök is részt vesz. Az augusztus 11-én kezdődő akció előkészületeiről tegnap a helyszínen tartottak sajtótájékoztatót a szervezők. Elmondták: a Habitat 20 éve Amerikában alakult meg azzal a céllal, hogy enyhítsen a világ valamennyi pontján jelentkező lakásínségen. Becslések szerint ugyanis a népesség 25 százaléka - hozzávetőleg 1,3 milliárd ember - szenved az elégtelen lakáshelyzet miatt A Habitat nonprofit módon az önkéntesen vállalt munkákból és adományokból tevékenykedik, s jelenleg 50 országban működik már. Eddig 40 ezer házat épített fel olyan családoknak, akik belátható időn belül aligha jutottak volna saját otthonhoz. Magyarországon 1991 óta tevékenykedik a szervezet, s eddig 30 házat hoztak tető alá, többi között Cegléden, Adonyban. Az önkéntes alapon szerveződő mozgalomba a bekapcsolódás feltétele a rászorultság mellett a viszonylagos biztos anyagi háttér - havi 8-10 ezer forint törlesztés vállalása, valamint az erős szolidaritási érzés és az együttműködési készség. Vácott az önkormányzat által felajánlott területen kezdődtek meg a tíz ház építésének alapozási munkái. Augusztus 11-én Jimmy Carter és felesége több száz, a világ különböző országaiból érkező önkéntes élén hozzáfog a könnyűszerkezetes, egyenként 60 négyzetméter alapterületű házak falainak felhúzásához. A terv szerint a váci akció folytatódik, a Habitat más városokban, településeken is szervez hasonló lakásépítési akciókat. (MTI)