Magyar Szó, 1996. szeptember (53. évfolyam, 207-231. szám)

1996-09-01 / 207. szám

2 KÜLPOLITIKA Az elmúlt napokban hatalmas vihart kavart a magyar-román alapszerződés szövege. Szá­mos bírálat éri a magyar kormányt az anyaországi ellenzéki pártok, valamint az RMDSZ ré­széről, és a napokban a VMDK és a VMSZ is bírálta a tervezetet. Valamennyien azt állítják, hogy a magyar kormány ahelyett, hogy olyan alapszerződést kötne, amely a határon túli (ez esetben romániai) magyarság érdekeit szolgálná, gátolja ezek megvalósulását, fékezi az önszerveződést. Ezzel tehát lényegében megkérdőjelezi azt a közös nyilatkozatot, amelyet a magyar kormány képviselői, a parlamenti pártok és a határon túli szervezetek vezetői írtak alá a július eleji első magyar-magyar csúcson. Ez ugyanis többek között kimondja az anya­ország felelősségvállalását a határon túli magyar közösségek irányába, azok politikai vezetőnek partnerként való elismerését és az autonómiák létrehozását is támogatják. Hogyan vélekedik a bírálatokról Eörsi Má­tyás, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságá­nak elnöke, akivel szerdán Szabadkán készítettük interjúnkat, miután a VMSZ vezetőivel találko­zott, majd a Szabadkai Fórumon beszélt az alap­szerződésről. - Szabadkai látogatásom célja is az volt, hogy a magyar kormány és egy kisebbségi magyar párt politika­ mozgásterét elemezzük. Az alapszerző­désre vonatkozó vádak java valóban azt hangsú­lyozza, hogy nem kedvez a romániai magyarság­nak. Amikor a magyar kormány arról dönt, hogy alapszerződést ír-e alá vagy nem, akkor a döntés­nek egyik nagyon fontos eleme, hogy megítélése szerint az a kisebbség helyzetén segít vagy nem. De nemcsak ezt mérlegeli. Elégtelennek tartom, hogy a vita kizárólag a kisebbségekről szól, arról viszont nem, hogy az alapszerződés fejleszti-e a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat, szol­gálja-e integrációs törekvéseiket, növeli-e a tér­ség stabilitását. Számos ilyen kérdésről nem vi­táznak, amit az alapszerződés igen pozitívan sza­bályoz. Tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbb határon túli magyar szervezet nem támogatja az alapszerződést, és az RMDSZ is blene foghat ál­lást, ugyanakkor arra kérem az olvasót, hogy gondolja át,­­ tud-e képzeni olyan alapszerző­dést Magyarország és Románia között, amely mellé áll az RMDSZ, és a bukaresti kormány is alánya. A magam részéről nem tudok elképzelni ilyet. Most tehát nem az a kérdés, hogy választa­nunk kell két alapszerződés között, hanem az, hogy legyen-e egy, bizonyos kérdésekre választ adó alapszerződésünk, vagy ne legyen semmi­lyen. Ha nem írjuk alá, mennyiben segítünk a határon túli magyarságnak? A magyar-szlovák alapszerződés aláírása után felrótták, hogy nem javult a szlovákiai magyarság helyzete, ami igaz volt, de mi akkor hivatkoztunk a romániai ma­gyarság heyzetére, hogy az sem javult, holott nem volt alapszerződés. A határon túli magyar­ nómiát senki, az RMDSZ sem akar, tehát arról lemondani, amit nem is akarunk, nem probléma. A kollektív jog a nehezebb ügy, mert meggyőző­désem, hogy a kollektív jogok a nemzeti kisebb­ségeknek járnak, az 1201-es ajánlás azonban nem hivatkozik kollektív jogok­ra, hanem csak azt mondja ki, ha egy nemzeti kisebbségnek más ok­ból van kolekív joga, akkor az 1201-es ajánlást nem lehet úgy értelmezni, hogy korlátozná azt a kollektív jogát. Végül is igaz a megállapítás, hogy az 1201-es ajánlásból nem következik kollektív jog, de ez mellébeszélés, mert az alapszerződés, amely kimondja, hogy nincsenek belefoglalva a kollektív jogok, a valóságban az egyes részletsza­­bályozásnál tele van kollektív jogokkal. Azt hi­szem, hogy itt egy értemes kompromisszum szü­letett, ami évi szinten kizárja a kollektív jogokat és praktikusan megadja. Ez sokkal jobb, mintha fordítva lenne, kimon­danánk, hogy varrnak, de a gyakorlat­ban sehol sem valósulnának meg. ■ A korábban megkötött alap­szerződésekkel kapcsolatban olyan kritikák is vannak, hogy megvalósí­tásuk ellenőrzése nem igazán tehet­séges... - Ez vicc. El kell ismernem, hogy a szlovák alapszerződés ilyen tekintet­ben jobb, van egy vegyes bizottság, amely állandóan figyelemmel kíséri a helyzetet. Tisztában kell lennünk az­zal, hogyan érhettük el, hogy Szlová­kiában, Romániánál­ és Szerbiában javuljon a magyarság helyzete. Úgy, hogy verjük az asztalt, egészen bizto­san nem, de ha behúzzuk a farkun­kat, akkor sem. Ezekre az országokra kizárólag a nemzetközi közvélemény, az európai államok segítségével lehet hatni. Ám ezek is csak akkor tudnak befolyásol­ni, ha van mit adniuk és cserélje kérhetnek- Egy dolgot tud­nak adni, ez az integráció. Amíg Ro­mániának és Szlovákiának, és remél­hetőleg a háború befejeztével majd Szerbiának is, esélye van arra, hogy az Európai Unióban idővel teljes jogú tagságot nyerjen, addig ezektől az or­szágoktól számon kérhető, hogy a belső demokratikus életüket, és en­nek keretében az országokban élő nemzeti ki­sebbségek helyzetét hogyan javítják. De ha Ro­mánia, Szlovákia vagy majd Jugoszlávia arra a következtetésre jut, hogy nincs esélyük az euro­­at­lanti szervezetekben, és máshol keresnek szö­vetségeseket, akkor én ebben a térségben sehol nem utak olyan hatalmat, aminek ereje vagy el­szántsága lenne ahhoz, hogy számon kérjé tőlük a kisebbségi helyzetet. Tehát úgy vélem, hogy ne verjük az asztalt, hanem keressünk szövetségese­ket a Nyugaton, ahol megoldott a kisebbségi kér­dés, és velük együtt ezeket az országokat tartsuk meg az integráció „sínén”. NYOMÁS ROMÁNIÁRA VOLT ■ Egyesek szerint a magyar kormányra kül­ső nyomás nehezedik az alapszerződés aláírásá­ért, az amerikai és román kormány­elnökök vá­lasztási kampányát segítik. Hogyan vélekedik erről? Esetleg Magyarország gyorsabb integrá­ciója volt, lehetett a tét? - Én ezt cáfolom. Nyomásról nem beszélhe­tünk. Arról hallottam, hogy a román kormányra valóban volt nyomás. Mivel Magyarországnak a szomszédaival szinte mindenkivel van alapszer­ződése, Romániának viszont szinte senkivel, ha az aláírás elmaradásának körülményét vizsgálja a nemzetközi közösség, Magyarország jól szerepel. Meggyőződésem, hogy az alapszerződés elősegíti Magyarország integrációját, hisz­ tudjuk, hogy az Európai Unió és a NATO is többször kijelentette, hogy nem kíván konfliktust importálni a szerve­zete. Szomorú, de mégis tény, hogy ők ezt le­egyszerűsítve szemlélik. Számukra az alapszerző­dés egyben megoldás a konfliktusokra. Én ezzel nem értek egyet. Mégsem igaz az, hogy az integ­ráció érdekében kötünk alapszerződést, mert meggyőződésem, hogyha nem lenne integrációs esélyünk vagy már benn lennénk az EU-ban, akkor is meg kellene kötni az alapszerződést Ro­mániával, hogy a kétoldalú kapcsolatokat javít­suk, és ezen belül a romániai magyarság helyze­tében is eredményeket tudjunk elérni. Ha egy országon belül a kisebbségek helyzete romlik, an­nak leggyakrabban oka az adott ország belpoliti­kája lesz, ami Románia esetében biztosan így van. Nekünk az a célunk, hogy a mérsékelt romániai közvéleményt célozzuk meg és győzzük meg ar­ról, hogy nincs félnivalójuk a magyaroktól, és nincs Magy­arországon irredentizmus, hogy m­i békében akarunk élni a románokkal, és inkább a határok jelentőségének megszüntetésén dolgo­zunk, semmint azok mozgatásán gondolkod­nánk. Funart nem kívánjuk meggyőzni, mert ő paranoiás, de ha a román közvélemény meg­nyerhető a kiegyezés politikájának, akkor Romá­nia is egy kiegyezéspárti kormányt fog választani magának, és ez vissza fog hatni a kisebbségek helyzetére.­­ Ha az RMDSZ beleegyezése nélkül írják alá az alapszerződést, azt jelenti-e majd, hogy a júliusi magyar-e magyar csúcsom is megfogalma­zott hármas külpolitikai prioritás - az duma a szomszédokkal való jó viszony és a csupai integráció, a szomszédokkal való jó viszony és a határon túli magyarság érdekei - közöl az utób­bi háttérbe szorul?­­ Nem értek egyet ezzel. A határon túli ma­gyarok támogatása, és a határokon túli szerveze­tek vétójoga közé nem tehető egyenlőségjel. Bá­torság kijelenteni, hogy akkor támogatom a ha­táron túli szervezeteket, h­a vétójogot adok nekik, magyarán: ha egyetért, aláírok, s ha nem ért egyet, nem bök alá. Ha így állna, a magyar kormány mondjon le, mert a külpolitikát áttette az RMDSZ kezébe, az RMDSZ dönti el, melyik alap­szerződés jó és melyik nem. A h­án­ai egység egy kényes egyensúlyban van, és a magyar kormány nem adta fel azt. Nem is adható fel, mert ezek összefüggésben vannak egymással. Ha egy nem­zeti kisebbség helyzete romlik pl Romániában, ez automatikusan a kétoldalú kapcsolatok meg­romlásához vezet, ami fékezni fogja az vit­át. De megfordítom: ha az hi vannak, az a nemzeti kisebbségek helyzetének ja­vulását is jelenti, hisz az integrációnak feltétele a kisebbségek helyzetének javítása. Ez utóbbi pozi­tívan hat vissza a kétoldalú kapcsolatokra, az pe­dig megint csak a kisebbségek helyzetére és ezzel az integrációra. Ezek összefüggő célkitűzések, egyiket sem lehet kiemelni és a másik kettő ro­vására megvalósítani. Persze más kérdés, hogy bizonyos pillanatokban az egyikben előbbre lép­hetünk, mint a másikban. Amikor Magyarország az EU-kérdőíveket dolgozta ki, akkor háttérbe volt szorítva a kisebbségi politika és a jószomszédi politika. Ammikor Romániával alapszerződést kö­tünk, ezek vannak előtérben, az integrációs po­litika viszont háttérben. De a politikának hosz­­szabb távon kiegyensúlyozottan kel érvényesíte­nie mindhárom célkitűzést. VILÁGOS FOGALMAZÁST ■ Az ellenzéki pártok állítólag kedden, a rendkívüli parlamenti ülésen indítványozzák, hogy a magyar kormány a jövőben csak az Or­szággyűlés jóváhagyásával írhasson alá alap­­szerződést... — Ez alkotmányjogi nonszensz, mivel az alkot­mány a nemzetközi szerződések előkészítését és aláírását a kormány kezébe teszi, a parlament jo­ga a ratifikáció. Az eddigi gyakorlat sem támaszt alá ilyen példát, hadd utaljak az ellenzék által nagyon tisztel Antall József kormányára, aki a magyar-ukrán alapszerződést úgy készítette be és írta alá, hogy a saját pártja sem tudott róla. A parlamenthez akkor került a dokumentum, ami­kor ratifikációra került a sor. Én nem látok indo­kot az eljárás módosítására, annál kevésbé, mivel a magyar-román alapszerződésse a kör bezárult, ugyanis m­ég egy ország van hátra, amelly­é nincs alapszerződésünk: Jugoszlávia. Én nem is ambi­cionálnám különösképpen ezt . Hogyan vélekedik az újabb magyar-ma-­ gyar csúcsról, amelyet a jövő hétre jelentett be Tőkés László püspök. - Az SZDSZ évben nyitott egy ilyen találko­zóra, de meggyőződésünk, hogy célszerű egy ilyen találkozót előkészíteni, mint a júliusit. Ak­kor mindenki elégedettségének adott hangot a konszenzus helyreálltával, de az elfogadott nyi­latkozat nyomán elsősorban Szlovákiában és Ro­mániában egy nagyon rég tapasztalt magyarelle­nes kampány indult meg. Egy olyan magyar-ma­gyar csúcsnak, amelynek egy gyűlöletkampány a következménye, nincs értelm­e. Nem határolom­­ magam a szövegtől, de abtja néhány nem kel­lően átgondolt megfogalmazás is bekerült. A dip­lomácia Murphy törvénye szerint, ami félreért­hető, az félre lesz értve. A szöveg néhány része román vagy szlovák füllel hallgatva kételyeket éb­reszthet. Nekünk kötelességünk úgy fogalmazni, hogy ne ébresszünk kételyeket. Az SZDSZ készen áll egy magyar-magyar csúcsra, de annak tárgya nem lehet egy konkrét kormányzati lépés, mert abban nem illetékes, egy magyar-magyar csúcs nem veheti át a külügyminisztérium szerepét. De készek vagyunk megtárgyalni bármely ügyet, csak a jövőben jobban készítsék be az ilyen talál­kozót, hogy az a céljait ne csak a magyarság, ha­nem a külviág számára is elérje ÁRPÁSI Ildikó Szerződés arról, ami nem lesz ■ (Kolozsvári tudósítónktól) M­ár-már készek lettünk volna megfe­ledkezni róla, aztán Ion Iliescu ro­mán államelnök újra eszünkbe juttatta az általa nemrég kitalált román-magyar törté­nelmi megbékélést. Akkor juttatta eszünk­be, amikor augusztus 28-án a Cotroceni-pa­­lotában, az egykori pionírházban (ahol nemrégen még Ceausescu elévülhetetlen érdemeit zengték az ártatlan, kristálytiszta gyermekhangok) virágcsokros, ovációs színpompás rendezvényen bejelentette: mégiscsak indul a november 3-ai dnökvá­­lasztáson. És akkor, az elmúlt esztendők vívmányai között, csak úgy megemlítette ezt a történelmi jelentőségű kitaláció. Zen­gett is a hurrá, a sd­kesedéstől ütemesen összeverődtek a tenyerek, hullott a virágeső - a múlt reminiszcenciái. Hiába, az ember önkéntlenül arra gondol: ez a dolg attól történelmi, hogy ebben az épületben király és diktátor egyaránt tett már ígéretet. Nos, elég az hozzá, hogy minden a forgatókönyv szerint kezd alakulni, miszerint az elnökvá­lasztási kampány egyik fő aduja ez a törté­nelmi megbékélés lesz. (Ami főleg történel­mi lesz, hogy mennyire megbékélés is - hát az majd elválik...). Most már csak az van hátra, hogy az alapszerző­dést a megbékélési doku­mentumokkal együtt le­nyomják a magyarok tor­kán. Kovács külügyminisz­ter úr sokat emlegetett ér­­zdes­mentes, éssze­mű­velt európai politizálásának — amelyhez a miniszterel­nök úr hasonlóval asszisz­tált - meglett az eredmé­nye, s a román fél által szorgalmazott módon meg­született a félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan szövegű alapszerződés, amely kimondja, hogy nem lesznek kollektív jogok, sem etnikai alapú autonó­mia, sem elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása, sem Bolyai egyetem - sem­mi. A szerződés lényege láb­jegyzetbe szorult, és arról szól, ami nem lesz. A többi híg szöveg. Ami lesz, az alkotmány­nak, a román törvényeknek kel megfedjen. Annnak az alkotmánynak, amely úgy kezdődik, hogy Románia egységes nemzetállam, mintegy előrevetítve minden olyan elem felszámolását, amey megkérdőjelezhetné azt az egységességet. És olyan törvényeknek kell megfelelni, ame­lyek ennek az állami-nemzeti kizárólagos­ságnak a jegyében születtek-születnek! De azokból se lenne semmi, hiszen ezekben a balkáni palotákban évszázadokon át, a fana­rióták óta folyik az üres ígérgetések, a sunyi átejtések, a hazugságok, hitszegések politi­kája. És ezekke akar a budapesti diplomácia európai módon politizálni... (Az erdélyi ma­gyarsággal szemben viszont cinikusan kije­lenti, hogy a közös román-magyar értelme­zés szerint az 1201-es El-ajánlás nem tar­talmazza a kollektív jogokat és az ennikai-te­­rületi autonómiát, de attól azért még lehet harcolni értük.) Az Iliescut támogató román sajtó most m­ég csak a torkát köszörüli, az egyezmény aláírására várva. A kampánystáb, amelynek elnöke nem véletlenül az a Teodor Melesca­­nu külügyminiszter, aki az alapszerződést tető alá hozta (emiatt jelenleg a legdivato­sabb román politikus), már toborozza a ha­zai és külföldi kiválóságokat az elnök-dnök­­jelölt dicsőítésére. Ez ugyancsak arra utal, h­ogy a külpolitika lesz a régi-új dnök leg­főbb ütőkártyája (mi más lehetne egy a sárga földig leszegényedett országban, ahol virág­zik az intézményesített tömegrablás, a kor­rupció). Ebben a helyzetben Iliescut semmi sem menti meg attól, hogy nemzeti hőst csinál­janak belőle, amiért kitalálta és kézjegyével szentesítette a román-magyar történelmi megbékélést! Sőt, most, miután az emúlt héten magas rangú NATO-küldöttség inspirál­ Buka­restben, azt is megkockáztatnám, hogy Ro­mánia, az előző időszak baljós jele ellenére, ezze a látványos megbékélési aktussal ismét esélyes lett az euroatlanti versenyfutásban! Engedtessék meg a tudósítónak egy teljesen szubjektív - jó na, elfogult, érzemi alapú - megállapítás: az az alapszerződés mindenki­nek rossz lesz, csak Iliescunak jó. De neki aztán nagyon! A kisebbségi politikus mi mást tehet, mint bölcsen, okosan higgadtságra int. Mondom, mi mást tehet? Mondja azt, hogy kiábrándultak lettek a határon kívül élő mil­liók? Beszéljen úgy, mint a kisember, aki nem éssze politizál? Hanem a bőrérd. Mondaná, hogy ismét szegényebbek lettünk egy illúzióval? Ami nagy szegénység, hiszen egyebünk sincs, és mindig legfennebb csak ezt kaptuk az anyaországtól. Nem, ezt a po­litikusaink nem mondhatják. Az nem lenne európai. ORBÁN Ferenc prioritás marad Egy értelmes kompromisszum született, ami elvi szinten kizárja, de praktikusan megadja a kollektív jogokat — mondja Eörsi Mátyás, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a Magyar Szónak nyilatkozva Az RMDSZ vezetői a László, magyar miniszterelnöknél jártak: Markó Béla, Tőkés Trió, Horn Gyula és Tabejdi Csaba A HTMH-ra szükség van ■ Hogyan vélekedik azokról a hírekről, hogy megszüntetik vagy mással vonják össze a Határon Túli Magyarok Hivatalát? - Meg vagyok döbbenve a hír hallatán. Igaz, az SZDSZ támogatja az alapszerződést, de mint koaliciós párt mindent meg fog ten­ni annak érdekében, hogy a HTMH meg­szüntetésére vonatkozó döntés ne szülessen meg. Nagyon sokat lehetne az intézmény munkáján ovítani, de ha egy szervezet nem működik tökéletesen, akkor arra nem meg­szüntetéssel, hanem kijavítással kel vála­szolni. A HTMH-ra rendkívül nagy szükség van. A kormány és a határon túli magyarok szervezetei között lehetnek nézetetérések és konfliktusok is, de ha hiszünk az igazunk­ban, akkor ezek a konfliktusok vállalhatóak, és semmiképpen sem megoldás annak az in­tézménynek a megszüntetése, amely a kap­csolattartást végzi. Számunkra a viták elle­nére is a határon túli magyarság nem terhet, hanem partnert jelent, amellyel szeretnénk kossuthi vitákat folytatni és szeretnénk az eddigieknél is jobb kapcsolattartást veük. Ehhez a HTMH-ra szükség van, az SZDSZ ebben igenis eltökélt. át vagy romlását az alap­összekötni egy különös logikai ka­pocs El kel ismernem, hogy az alapszerződés rövid távon és azonnal nem fog segíteni a romá­niai magyarokon, de ennek oka nem az alapszer­ződésben, hanem a romániai belpolitikában ke­resendő: abban, hogy ma Romániában egy naci­onalista kormány van hatalmon... SAJÁTUNKAT KIFOGÁSOLJUK? ■ Mégis célszerűnek tartja ezzel a kor­mánnyal két hónappal a mandátuma lejárta előtt megkötni az alapszerződést? — Nem tartom célszerűnek de tudni kel, hogy Budapest Bukaresttel évek óta tárgyalja az alapszerződést. A magyar külügyminiszter leg­utóbbi javaslatáról a román fél­hallgatott, míg egyszer csak (kétségtelenül a kampány elején) azt mondta: elfogadja a magyar ajánlatot. Miután a magyar kormány tesz egy ajánlatot, amit a ro­m­án kormány egy két hónappal később elfogad, mi mondjuk azt, hogy köszönjük szépen, akkor mégse, mert most már kampányidőszak van? Ez­zel a magyar álláspont válik komikussá, hogy sa­ját javaslatát (amit­ akkor sem az RMDSZ, sem más nem kifogásolt) nem fogadja el. Nem rovom fel az RMDSZ-nek, hogy annak idején nem kifo­gásolta a magyar javaslatot, mert senki nem hitt benne, hogy Románia elfogadja. Hisz annyiszor hangsúlyozta, hogy az Európa Tanács 1201-es ajánlását nem hajlandó bevenni a szövegbe, hogy meg voltunk győződve: amíg ez a kormány van, nincs alapszerződés. Aztán a román kormány mégis elfogadta az 1201-es ajánlást, ami két dol­got­artalmaz: az ajánlás nem hivatkozik kollektív jogokra és nem következik belőle etnikai alapú területi autonómia. Etnikai alapú területi auto­ Magyar Szó 1996. szeptember 1., vasárnap

Next