Magyar Szó, 1996. december (53. évfolym, 283-306. szám)
1996-12-03 / 283. szám
2 KÜLPOLITIKA Megmérettettünk - működhet a demokrácia A kormányzó szociáldemokraták 50 polgármesteri helyet szereztek meg a 123 közül a macedóniai helyi választások első fordulójában (Tudósítónktól) Szkopje, december 2. A múlt szerdától hétfőig két igen fontos esemény zajlott le, amely közvetlenül érinti Macedónia biztonságát és demokratikus fejlődését. A helyhatósági választások második fordulójának lebonyolításával itt valóban érvényre jutott a többpártrendszeri önkormányzás. Az előzetes adatok szerint 107 polgármestert megválasztottak a 123 közül. Közülünk 50-et a szociáldemokraták, 27-et az egyesült ellenzék (a DP és két nemzeti párt: a VMRODPMNE és a MAAK), 12-t a PDP 1 mérsékelt albán párt, 7-et a szocialisták, 4-et a nemzeti albán párt, 4-et albán pártok koalíciója, illetve albán és roma koalíció, 1-et a szerbek DP- je és 2-t a törökök demokratikus pártja kapott. Szkopje főpolgármesteri címére négy jelölt volt, és a választáson megjelentek 35,23 százaléka Riszto Penov, az, egyesült ellenzék jelöltje mellett döntött. Összevetve azonban a másik három jelöltre adott szavazatokkal, a kormányzópárt jelöltjére a választóknak nem egész 26 százaléka szavazott. A szavazatok számlálása és a választások felmérése még tart. Már ismeretes, hogy december 8-án lesznek pótválasztások, például Tetovóban. Egészében azonban elmondható, hogy lényegében nyugodt körülmények között zajlott a szavazás, több mint 50 százalékos részvétellel. A szociáldemokraták nagy győzelmüknek tartják az 50 polgármesteri helyet, az ellenzék viszont azt mondja róluk, hogy „vidéki párt” lettek, mert a városokban elért eredmények az ellenzéké. Szerintük a „kommunisták fellegvára”, Sztrumica, végleg elesett, Ohrid szintén, Kavadarci pedig már nem a liberálisoké. Ez a választás a középpártoknak nem kedvezett, mert mind a liberálisok, mind a demokraták csak koalícióban érvényesültek, ám annál erősebb volt a megmérettetés a kormányzópárt és az ellenzék között, ugyanígy a kisebbségi albán pártok között is. Az ellenzék, tenyerét dörzsölgetve, máris szervezkedik, mert, mint mondja, csakis egy erős ellenzéki önkormányzati rendszer buktathatja meg az elkövetkező parlamenti választásokon a szociáldemokratákat. A macedónokat felettébb érzékenyen érintette a BT szerdán meghozott döntése, miszerint az UNPRESEP 1100 főnyi legénységének mandátumát meghosszabbította ugyan 1997. május 31-éig, azzal a feltétellel, hogy április 1 jéig fokozatosan 700-ra kell csökkenteni a létszámot, és ezért legkésőbb április 15-éig a BT újból felülvizsgálja, hogy fegyveres, vagy csak politikai megfigyelőkre van-e szükség a macedón országhatáron, si határozat nyomán Macedónia a biztonságát félti, egyrészt mert a térségben még mindig vannak válsággócok, másrészt pedig azért, mert Jugoszlávia ugyancsak halasztgatja a határvonal kijelölését. Mindezt Szergej Davrov számlájára írják, aki a macedón kommentátorok szerint így Belgrád javára munkálkodik. SZEGEDI Mária 30. Kasza: Igen, ekkor ment be a Szabad Kossuth Rádiónak a Parlament épületében berendezett stúdiójába és olvasta fel, öt óra 20 perckor Donáth Ferenccel és Tildy Zoltánnal megfogalmazott rövid nyilatkozatát: Szabad Kossuth Rádió: Nagy. (Eredeti hangfelvétel) „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” Kasza: Nagy Imre magatartására és gondolkodásmódjára jellemző, hogy nyilatkozata beolvasása után elment még egyszer tárgyalni a szovjet követségre, ahonnan már nem térhetett vissza a Parlamentbe. A jugoszláv követ javaslatára a jugoszláv követségre ment. A Szabad Kossuth Rádió - Nagy Imre drámai bejelentése után - a Szózatot és a Himnuszt közvetítette. Ezután angolul, franciául és németül, valamint oroszul is felolvasták Nagy Imre bejelentését. 5 óra 56 perckor szólalt meg ismét a Szabad Kossuth Rádió, Szabad Kossuth Rádió. (Eredeti hangfelvétel) „Nagy Imre, a nemzeti kormány miniszterelnöke felhívja Maléter Pál honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnököt, továbbá a katonai küldöttség többi, tárgyalásra indult tagját, akik tegnap este 10 órára mentek ki a szovjet hadseregparancsnokság színhelyére, és eddig még vissza nem tértek, haladéktalanul jöjjenek és vegyék át hivatalaik vezetését.” Kasza: A tehetetlenség hangja ez. És még inkább az a 7 óra 14 perckor elhangzott felhívás: Szabad Kossuth Rádió (Eredeti hangfelvétel) „Figyelem, figyelem, fontos felhívást olvasunk fel: »A magyar kormány felkéri a szovjet hadsereg tisztjeit és katonáit, hogy ne lőjenek. Kerüljék el a vérontást. Az oroszok barátaink és azok is maradnak«.” (Orosz szöveg) Magyar Szó 1996. december 3., kedd A kormányzati felelősség vállalása Új feladatok előtt az RMDSZ (Kolozsvári tudósítás) Amióta bizonyossá vált Bukarestben, hogy a novemberi választásokon győztes román pártok a magyarság érdekvédelmi szervezetének a leendő kormányban partneri viszonyt szánnak, az RMDSZ-nek teljesen új dimenziókban kell gondolkodnia. Mindenki elismeri, hogy a kormányban való részvételnek előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Ennek ellenére a szövetség vezetői szerint a választások előtti közvélemény-kutatás eredményei mérvadók, s azok azt bizonyítják, hogy a magyarság elvárja képviselőitől a kormányzati felelősség vállalását. Románia következő kormánya előreláthatóan majd a politikai paletta középzónáját képviseli. Az eddigi egyeztetések szerint kilenc tárca jutna a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártnak (KDNPP), hét a Szociáldemokrata Uniónak (SZDU), öt a román liberálisoknak és kettő az RMDSZ- nek. Eszerint a magyar szövetség megkaphatná a most létrehozandó, nemzetiségi ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszterséget, illetve a turisztikai minisztérium vezetését. Az RMDSZ vezetőinek nyilatkozatai szerint a szövetség azonban igényt tart egy-egy államtitkári posztra is a művelődési és az oktatásügyi minisztériumokban. Az RMDSZ Operatív Tanácsa a múlt héten megvitatta a kialakult helyzetet, s úgy döntött, hogy tárca nélküli miniszterjelöltje Tokay György, turisztikai miniszterjelöltje pedig Birtalan Ákos lesz. A testülethez dr. Éva Maria Bárki intézett a múlt szerdán nyitt levelet, amelyben az ismert bécsi ügyvédnő, hosszasan kifejtett indoklással, az RMDSZ kormányzási felelősségvállalása ellen foglalt állást. Nincsenek információink arról, hogy a tanács vagy pedig a múlt csütörtökön Bukarestben, zárt ajtók mögött ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa a levél tartalmát megvitatta volna. A fentiek szerint vagy ahhoz hasonlóan felállított kormány előtt hatalmas gondok tornyosulnak. Egyik fő erőpróbája a Nemzetközi Valutaalappal (IVA) való közeli egyezkedés lesz a reformokhoz szükséges további hitelek folyósítása végett. Az IVA az idén februárban a hitelfolyósításokat a veszteséges vállalatok bezárásához és a költségvetési, hiány 3 százalékra történő csökkentéséhez kötötte. Ezeket a feltételeket a Vacaroiukormány elfogadhatatlannak minősítette, attól tartva, hogy az általuk okozott társadalmi feszültségek, a választások évében, népszerűségét tovább csökkentik. A Victor Ciorbea által vezetett új kormánynak azonban nem lesz választása, meg kell majd egyeznie az MNA képviselőivel, de biztosra vehető, hogy a februárban ígért 200-300 millió dollár helyett majd legalább egymilliárdot fog kérni tőlük cserében. Mind a Román Demokratikus Konvenció (RDK), mind pedig az SZDU olyan reformfolyamat beindítását ígérte választóinak, amelynek megvalósításához ez a hitel nagyon jól jönne. Nagy kérdés azonban, hogy a társadalmi feszültségek és a beköszöntő tél nem hozza-e majd a Ciorbea-kormányt olyan helyzetbe, hogy a hitelt nem a termelés átszervezésére, a gazdaság struktúrájának drasztikus megváltoztatására, hanem a fogyasztásra kell felhasználnia. Ha viszont ezt a csapdát elkerülik, s a nyugati érdeklődést sikerül az ország javára fordítani, Románia első alkalommal kerülhet abba a helyzetbe, hogy gazdasági struktúráját gyökeresen megújíthatja. Az RMDSZ-re is nehéz feladat vár. Eddigi, főképp sérelmi politizálását új, kormányzati helyzetből történővel kell felcserélnie. Ami semmiképp nem lesz könnyű, hiszen bel- és külföldről egyaránt kapja a figyelmeztetéseket: mit és hogyan kell cselekednie. A romániai magyarság érdekképviseletének meg kell állapítania a legfontosabb teendőket, a prioritásokat, amelyeket követve nem csupán pillanatnyi előnyöket, hanem a nemzetiségi önazonosság megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges jogi és intézményes garanciákat legyen képes kieszközölni. Mégpedig nem csupán követelések szintjén, hanem bölcs érveléssel, konkrét programok elfogadtatásával. Sokan érzik úgy, hogy Románia népének, s benne a magyarságnak is kevesebb reményt kellene fűznie a mostani változási-változtatási lehetőséghez. Hiszen az ország már többször reménykedett hiába, s be kell látni végre, hogy a romániai demokrácia még csak általános iskoláit járja. Különben is: ha kevesebb a remény, kevesebbet fog majd az új kormány elpazarolni belőle. Pedig reménykedni mindig kell. TIBORI SZABÓ Zoltán Leváltották a szárazföldi erők főparancsnokát Jelcin orosz elnök menesztette Vlagyimir Szemjonovot Jelcin orosz elnök tegnap menesztette a szárazföldi erők főparancsnokát, Vlagyimir Szemjonov hadseregtábornokot. Az elnöki rendelet szerint a „katonai becsületet sértő és beosztásával össze nem egyeztethető cselekedetek” miatt váltották le Szemjonovot, jelenti az MTI. Az 56 éves tábornok, aki 1991 óta töltötte be tisztségét, közölte: teljesen váratlanul érte leváltásának Ilire, amit Igor Rogyionov védelmi miniszter közölt vele. Szemjonov, akit az Interfax idézett, hangsúlyozta: semmiféle konkrét és meggyőző vádat nem emelt vele szemben a miniszter. Visszautasította a menesztéséről szóló határozat indoklását is. A szárazföldi csapatok élére Szemjonov eddigi első helyettesét, Anatolij Golovnyov tábornokot nevezték ki megbízott parancsnokként. A leváltás háttere egyelőre nem ismeretes, így nem tudni, hogy konkrétan mit takar annak indoklása. Moszkvai megfigyelők emlékeztetnek, hogy Rogyionov védelmi miniszter nyári kinevezése előtt Alekszandr Lebegy, a nemzetbiztonsági tanács volt titkára összeesküvéssel vádolta meg Pavel Gracsov exminiszter több közeli munkatársát, s ezeket utóbb sorra leváltották. • Moszkvában két éve jókora botrányt kavartak a Németországból kivont orosz csapatok parancsnokainak pénzügyi visszaéléseire vonatkozó értesülések. A sajtó felhívta a figyelmet arra is, hogy fényűző villák épülnek Moszkva mellett a korábbi védelmi miniszter közvetlen környezetéhez tartozó tábornokok számára. Rogyionov kinevezésével már eddig is több személycsere történt a minisztérium kulcsposztjain. Ezek sorában a legutóbbira október 18-án került sor, amikor leváltották a vezérkari főnököt, Mihail Kolesznyikov hadseregtábornokot. 1956 ÉVFORDULÓJÁRA A szabadság kapujában Kasza: Mindez a Parlamentben berendezett stúdióból hangzott el. Háy Gyula író és felesége, Majoros Éva még bejutott a Parlamentbe. Háy így írja le emlékeit: I. Hang: „Tildy Zoltánon, a Kisgazda Párt vezetőjén kívül - akit 1945-ben államelnökké választottak, később azonban 8 évet töltött Rákosi börtönében és most államminiszter volt - Dobi Istvánt láttam még a Parlamentben. Egy ravasz paraszt, iszákos öregember, akit Rákosi tett meg államelnökké. Jogában állt a forradalom minisztereit kinevezni és ezzel a jogutódlást biztosítani. Továbbá ott volt még Rónai Sándor, egykori szociáldemokrata politikus. Három öreg ember, fáradtan és teljesen kétségbeesve. A három öreg, szürke, félelemmel eltöltött, az álmatlanság nyomait viselő arca kissé felderült, amikor mi, újonnan érkezők bejelentettük, hogy tenni akarunk valamit. Tildy meghatódva ragadta meg a karomat, és köszönetet mondott a haza nevében. Aztán rövid gondolkodás után még azt mondta, hogy: »menj a stúdióba.« De aztán megint megfogta a kezemet: »tudnotok kell, nem állunk ellen. A parlamenti őrségben ezek a fiatalok harcolni akartak, harcolni az utolsó emberig, az utolsó töltényig. De megtiltottam nekik, az orosz parancsnokkal is közöltem, hogy nem állunk ellent.« Elhalt a hangja, amikor megismételte: »nincs segítség...«.” Kábelkötegen keresztül - amelyet egyszerűen a szőnyegre fektettek - jutottunk el a stúdióba. Két vagy három, szegényesen berendezett szoba. Alig volt személyzet, azok sem tudták, mit csináljanak. Két fiatal lány lemezeket rakott fel, amelyeket válogatás nélkül átmentettek a szétlőtt, kiégett rádió épületéből. Innen jött az a cigányzene, amely napokon át ölte az emberek idegeit. A jó zenét az ünnepélyes alkalmakra tartották fenn. Amikor beléptünk a stúdióba, pokoli zaj rázta meg a falakat, ablakokat, a szovjet páncélosok elérték a Kossuth teret. Az ágyúcsövek a Parlamentre meredtek, nincs segítség. Kézbe vettem egy darab papírt. Automatikusan néhány mondatot írtam rá. Megmutattam Évának. Bólintott, rám mosolygott, mintha ajándékot kapott volna. Futottunk a kábelkötegen keresztül vissza, abba a három szobába, ahol a három öregember ült még éppen úgy magába roskadva, ahogyan otthagytuk őket. Megmutattuk a papírt Tildynek. Bólintott. Futottunk vissza a stúdióba és néhány perc múlva milliók hallhatták a Szabad Kossuth Rádióban. Háy. (Eredeti hangfelvétel) „Itt a Magyar Írók Szövetsége. A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az időnk. A tényeket ismeritek. Nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen, segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon. Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!” Kasza: 1956. november 4-én, 7 óra 57 perckor hangzott el ez a felhívás, amelyet Háy Gyula olvasott fel a Szabad Kossuth Rádióban. Felesége, Majoros Éva lefordította a felhívást németre, azt is beolvasták. Aztán következett egyike azoknak a bizonyos hanglemezeknek, míg 1956. november 4-én reggel 8 óra 7 perckor - zeneszám közben - hirtelen végleg elhallgatott a Szabad Kossuth Rádió. A magyar rádiózás történetének páratan korszaka zárult. Nemcsak annak. Az addig győztes magyar forradalomnak is, amelynek a Szabad Kossuth Rádió egyik szimbóluma volt. És mi történt ezután a Parlamentben? Mindszenty József prímás így emlékezik: II. Hang: „November 3-án, a Parlamentben elmondott rádiószózatom után fáradtan érkeztem haza. Éjfél után jár már az idő, amikor ledőlök. Kevés ideig pihenhetek csak, mert Tildy helyettes miniszterelnök titkára sürgősen visszahív a Parlamentbe. A telefonon azt közli, hogy a szovjet csapatok megindították a támadást és tüzet nyitottak a fővárosra. A parlamentben Tildy Zoltán, B. Szabó István és Bibó István miniszterekkel találkozom. Vas Zoltán is bejön hozzánk és kijelenti előttünk, hogy ő a magyar nép oldalán marad. Tildy Nagy Imrét keresi, de már nem leli. S az általános bizonytalanságban helyette most ő intézkedik. A Parlamentre kitűzik a fehér zászlót. Felmegyek a folyosóra, ott találom dr. Turchányi Egont, aki ezekben a napokban időleges titkárként szolgálatomra állt. Utána visszaindulok budai házamba, azzal a szándékkal, hogy misézzek. Turchányi jelenti: az autó eltűnt, nem tudja hová lett. Gyalog akarok elindulni, de jelentik, hogy a hidak le vannak zárva, nem járhatók. A Parlament épületét is körülvették már az orosz csapatok. Melyik a legközelebbi követség - kérdem Turchányit. - Az amerikai. - Menjünk oda.” Kasza, így Mindszenty József prímás. A kormány számos tagja, valamint a Kádár János alakította MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagjai a jugoszláv követségen kerestek menedéket. A hajnali órákban ugyanis üzenetet kaptak, hogy Jugoszlávia menedéket nyújt mindazon állampolgároknak, akik azt kérik. Dalibor Szoldatics, Jugoszlávia magyarországi nagykövete később, 1957. november 29-én, a Vjesnik című napilapnak adott interjújában a következőket mondta: I. Hang: „A szovjet intervenció idején Belgrád utasított bennünket, hogy adjunk menedékjogot mindazoknak, akik azt kérik, mert Jugoszlávia egyike azoknak az országoknak, amelyek elismerik a menedékjogot, így november 4-én Nagy Imre és több más magyar vezető családostul védelmet kapott budapesti nagykövetségünkön.” (Folytatjuk)