Magyar Szó, 1996. december (53. évfolym, 283-306. szám)

1996-12-03 / 283. szám

2 KÜLPOLITIKA Megmérettettünk - működhet a demokrácia A kormányzó szociáldemokraták 50 polgármesteri helyet szereztek meg a 123 közül a macedóniai helyi választások első fordulójában (Tudósítónktól) Szkopje, december 2. A múlt szerdától hétfőig két igen fontos esemény zajlott le, amely köz­vetlenül érinti Macedónia biztonsá­gát és demokratikus fejlődését. A helyhatósági választások második fordulójának lebonyolításával itt va­lóban érvényre jutott a többpárt­­rendszeri önkormányzás. Az előze­tes adatok szerint 107 polgármes­tert megválasztottak a 123 közül. Közülünk 50-et a szociáldemokra­ták, 27-et az egyesült ellenzék (a DP és két nemzeti párt: a VMRO­­DPMNE és a MAAK), 12-t a PDP 1 mérsékelt albán párt, 7-et a szocia­listák, 4-et a nemzeti albán párt, 4-et albán pártok koalíciója, illetve albán és roma koalíció, 1-et a szerbek DP- je és 2-t a törökök demokratikus pártja kapott. Szkopje főpolgármesteri címére négy jelölt volt, és a választáson megjelentek 35,23 százaléka Riszto Penov, az, egyesült ellenzék jelöltje mellett döntött. Összevetve azonban a másik három jelöltre adott szava­zatokkal, a kormányzópárt jelöltjére a választóknak nem egész 26 száza­léka szavazott. A szavazatok számlálása és a vá­lasztások felmérése még tart. Már is­meretes, hogy december 8-án lesz­nek pótválasz­tások, például Tetovó­­ban. Egészében azonban elmondha­tó, hogy lényegében nyugodt körül­mények között zajlott a szavazás, több mint 50 százalékos részvétellel. A szociáldemokraták nagy győzel­müknek tartják az 50 polgármesteri helyet, az ellenzék viszont azt mond­ja róluk, hogy „vidéki párt” lettek, mert a városokban elért eredmé­nyek az ellenzéké. Szerintük a „kommunisták fellegvára”, Sztrumi­­ca, végleg elesett, Ohrid szintén, Kavadarci pedig már nem a liberá­lisoké. Ez a választás a középpártoknak nem kedvezett, mert mind a liberá­lisok, mind a demokraták csak koa­lícióban érvényesültek, ám annál erősebb volt a megmérettetés a kor­mányzópárt és az ellenzék között, ugyanígy a kisebbségi albán pártok között is. Az ellenzék, tenyerét dör­­zsölgetve, máris szervezkedik, mert, mint mondja, csakis egy erős ellen­zéki önkormányzati rendszer buk­tathatja meg az elkövetkező parla­menti választásokon a szociálde­mokratákat. A macedónokat felettébb érzéke­nyen érintette a BT szerdán megho­zott döntése, miszerint az UNPRE­­S­EP 1100 főnyi legénységének mandátumát meghosszabbította ugyan 1997. május 31-éig, azzal a feltétellel, hogy április 1 jéig fokoza­tosan 700-ra kell csökkenteni a lét­számot, és ezért legkésőbb április 15-éig a BT újból felülvizsgálja, hogy fegyveres, vagy­ csak politikai megfigyelőkre van-e szükség a ma­cedón országhatáron, si határozat nyomán Macedónia a biztonságát félti, egyrészt mert a térségben még mindig vannak válsággócok, más­részt pedig azért, mert Jugoszlávia ugyancsak halasztgatja a határvonal kijelölését. Mindezt Szergej Davrov számlájára írják, aki a macedón kommentátorok szerint így Belgrád javára munkálkodik. SZEGEDI Mária 30. Kasza: Igen, ekkor ment be a Szabad Kossuth Rádiónak a Parlament épületében berendezett stúdiójába és olvasta fel, öt óra 20 perckor Do­­náth­ Ferenccel és Tildy Zoltánnal megfogalma­zott rövid nyilatkozatát: Szabad Kossuth Rádió: Nagy. (Eredeti hang­­felvétel) „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma haj­nalban a szovjet csapatok támadást indítottak fő­városunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokra­tikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország né­pével és a világ közvéleményével.” Kasza: Nagy Imre magatartására és gondol­kodásmódjára jellemző, hogy nyilatkozata beol­vasása után elment még egyszer tárgyalni a szov­jet követségre, ahonnan már nem térhetett vissza a Parlamentbe. A jugoszláv követ javaslatára a jugoszláv követségre ment. A Szabad Kossuth Rádió - Nagy Imre drámai bejelentése után - a Szózatot és a Himnuszt közvetítette. Ezután an­golul, franciául és németül, valamint oroszul is felolvasták Nagy Imre bejelentését. 5 óra 56 perckor szólalt meg ismét a Szabad Kossuth Rá­dió, Szabad Kossuth Rádió. (Eredeti hangfelvé­tel) „Nagy Imre, a nemzeti kormány miniszter­­elnöke felhívja Maléter Pál honvédelmi minisz­tert, Kovács István vezérkari főnököt, továbbá a katonai küldöttség többi, tárgyalásra indult tag­ját, akik tegnap este 10 órára mentek ki a szovjet hadseregparancsnokság színhelyére, és eddig még vissza nem tértek, haladéktalanul jöjjenek és vegyék át hivatalaik vezetését.” Kasza: A tehetetlenség hangja ez. És még in­kább az a 7 óra 14 perckor elhangzott felhívás: Szabad Kossuth Rádió (Eredeti hangfelvétel) „Figyelem, figyelem, fontos felhívást olvasunk fel: »A magyar kormány felkéri a szovjet hadse­reg tisztjeit és katonáit, hogy ne lőjenek. Kerül­jék el a vérontást. Az oroszok barátaink és azok is maradnak«.” (Orosz szöveg) Magyar Szó 1996. december 3., kedd A kormányzati felelősség vállalása Új feladatok előtt az RMDSZ (Kolozsvári tudósítás) Amióta bizonyossá vált Buka­restben, hogy a novemberi válasz­tásokon győztes román pártok a magyarság érdekvédelmi szerve­zetének a leendő kormányban partneri viszonyt szánnak, az RMDSZ-nek teljesen új dimenzi­ókban kell gondolkodnia. Min­denki elismeri, hogy a kormány­ban való részvételnek előnyei és hátrányai egyaránt vannak. En­nek ellenére a szövetség vezetői szerint a választások előtti közvéle­mény-kutatás eredményei mérva­dók, s azok azt bizonyítják, hogy a magyarság elvárja képviselőitől a kormányzati felelősség vállalását. Románia következő kormánya előreláthatóan majd a politikai pa­letta középzónáját képviseli. Az eddigi egyeztetések szerint kilenc tárca jutna a Kereszténydemokra­ta Nemzeti Parasztpártnak (KDNPP), hét a Szociáldemokrata Uniónak (SZDU), öt a román libe­rálisoknak és kettő az RMDSZ- nek. Eszerint a magyar szövetség megkaphatná a most létrehozan­dó, nemzetiségi ügyekkel foglal­kozó tárca nélküli miniszterséget, illetve a turisztikai minisztérium vezetését. Az RMDSZ vezetőinek nyilatkozatai szerint a szövetség azonban igényt tart egy-egy állam­­titkári posztra is a művelődési és az oktatásügyi minisztériumok­ban. Az RMDSZ Operatív Tanácsa a múlt héten megvitatta a kialakult helyzetet, s úgy döntött, hogy tár­ca nélküli miniszterjelöltje Tokay György, turisztikai miniszterjelölt­je pedig Birtalan Ákos lesz. A tes­tülethez dr. Éva Maria Bárki inté­zett a múlt szerdán nyitt levelet, amelyben az ismert bécsi ügyvéd­nő, hosszasan kifejtett indoklással, az RMDSZ kormányzási felelős­ségvállalása ellen foglalt állást. Nincsenek információink arról, hogy a tanács vagy pedig a múlt csütörtökön Bukarestben, zárt aj­tók mögött ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa a levél tartal­mát megvitatta volna. A fentiek szerint vagy ahhoz hasonlóan felállított kormány előtt hatalmas gondok tornyosulnak. Egyik fő erőpróbája a Nemzetközi Valutaalappal (IVA) való közeli egyezkedés lesz a reformokhoz szükséges további hitelek folyósí­tása végett. Az IVA az idén febru­árban a hitelfolyósításokat a vesz­teséges vállalatok bezárásához és a költségvetési, hiány 3 százalékra történő csökkentéséhez kötötte. Ezeket a feltételeket a Vacaroiu­­kormány elfogadhatatlannak mi­nősítette, attól tartva, hogy az álta­luk okozott társadalmi feszültsé­gek, a választások évében, népsze­rűségét tovább csökkentik. A Vic­tor Ciorbea által vezetett új kor­mánynak azonban nem lesz vá­lasztása, meg kell majd egyeznie az MNA képviselőivel, de biztosra vehető, hogy a februárban ígért 200-300 millió dollár helyett majd legalább egymilliárdot fog kérni tőlük cserében. Mind a Román Demokratikus Konvenció (RDK), mind pedig az SZDU olyan reformfolyamat bein­dítását ígérte választóinak, amely­nek megvalósításához ez a hitel nagyon jól jönne. Nagy kérdés azonban, hogy a társadalmi fe­szültségek és a beköszöntő tél nem hozza-e majd a Ciorbea-kormányt olyan helyzetbe, hogy a hitelt nem a termelés átszervezésére, a gazda­ság struktúrájának drasztikus megváltoztatására, hanem a fo­gyasztásra kell felhasználnia. Ha viszont ezt a csapdát elkerülik, s a nyugati érdeklődést sikerül az or­szág javára fordítani, Románia el­ső alkalommal kerülhet abba a helyzetbe, hogy gazdasági struktú­ráját gyökeresen megújíthatja. Az RMDSZ-re is nehéz feladat vár. Eddigi, főképp sérelmi politi­zálását új, kormányzati helyzetből történővel kell felcserélnie. Ami semmiképp nem lesz könnyű, hi­szen bel- és külföldről egyaránt kapja a figyelmeztetéseket: mit és hogyan kell cselekednie. A romá­niai magyarság érdekképviseleté­nek meg kell állapítania a legfon­tosabb teendőket, a prioritásokat, amelyeket követve nem csupán pillanatnyi előnyöket, hanem a nemzetiségi önazonosság megőr­zéséhez elengedhetetlenül szüksé­ges jogi és intézményes garanciá­kat legyen képes kieszközölni. Mégpedig nem csupán követelé­sek szintjén, hanem bölcs érvelés­sel, konkrét programok elfogadta­tásával. Sokan érzik úgy, hogy Romá­nia népének, s benne a magyar­ságnak is kevesebb reményt kelle­ne fűznie a mostani változási-vál­toztatási lehetőséghez. Hiszen az ország már többször reményke­dett hiába, s be kell látni végre, hogy a romániai demokrácia még csak általános iskoláit járja. Külön­ben is: ha kevesebb a remény, ke­vesebbet fog majd az új kormány elpazarolni belőle. Pedig reménykedni mindig kell. TIBORI SZABÓ Zoltán Leváltották a szárazföldi erők főparancsnokát Jelcin orosz elnök menesztette Vlagyimir Szemjonovot Jelcin orosz elnök tegnap menesz­tette a szárazföldi erők főparancsno­kát, Vlagyimir Szemjonov hadseregtá­bornokot. Az elnöki rendelet szerint a „katonai becsületet sértő és beosztásá­val össze nem egyeztethető cselekede­tek” miatt váltották le Szemjonovot, je­lenti az MTI. Az 56 éves tábornok, aki 1991 óta töltötte be tisztségét, közölte: teljesen váratlanul érte leváltásának Ilire, amit Igor Rogyionov védelmi mi­niszter közölt vele. Szemjonov, akit az Interfax idézett, hangsúlyozta: semmi­féle konkrét és meggyőző vádat nem emelt vele szemben a miniszter. Visszautasította a menesztéséről szóló határozat indoklását is. A szárazföldi csapatok élére Szem­jonov eddigi első helyettesét, Anatolij Golovnyov tábornokot nevezték ki megbízott parancsnokként. A leváltás háttere egyelőre nem is­meretes, így nem tudni, hogy konkré­tan mit takar annak indoklása. Moszk­vai megfigyelők emlékeztetnek, hogy Rogyionov védelmi miniszter nyári ki­nevezése előtt Alekszandr Lebegy, a nemzetbiztonsági tanács volt titkára összeesküvéssel vádolta meg Pavel Gracsov exm­iniszter több közeli mun­katársát, s ezeket utóbb sorra leváltot­ták.­­ • Moszkvában két éve jókora bot­rányt kavartak a Németországból ki­vont orosz csapatok parancsnokainak pénzügyi visszaéléseire vonatkozó ér­tesülések. A sajtó felhívta a figyelmet arra is, hogy fényűző villák épülnek Moszkva mellett a korábbi védelmi mi­niszter közvetlen környezetéhez tarto­zó tábornokok számára. Rogyionov kinevezésével már ed­dig is több személycsere történt a mi­nisztérium kulcsposztjain. Ezek sorá­ban a legutóbbira október 18-án került sor, amikor leváltották a vezérkari fő­nököt, Mihail Kolesznyikov hadsereg­­tábornokot. 1956 ÉVFORDULÓJÁRA A szabadság kapujában Kasza: Mindez a Parlamentben berendezett stúdióból hangzott el. Háy Gyula író és felesége, Majoros Éva még bejutott a Parlamentbe. Háy így írja le emlékeit: I. Hang: „Tildy Zoltánon, a Kisgazda Párt ve­zetőjén kívül - akit 1945-ben államelnökké vá­lasztottak, később azonban 8 évet töltött Rákosi börtönében és most államminiszter volt - Dobi Istvánt láttam még a Parlamentben. Egy ravasz paraszt, iszákos öregember, akit Rákosi tett meg államelnökké. Jogában állt a forradalom minisz­tereit kinevezni és ezzel a jogutódlást biztosítani. Továbbá ott volt még Rónai Sándor, egykori szo­ciáldemokrata politikus. Három öreg ember, fá­radtan és teljesen kétségbeesve. A három öreg, szürke, félelemmel eltöltött, az álmatlanság nyo­mait viselő arca kissé felderült, amikor mi, újon­nan érkezők bejelentettük, hogy tenni akarunk valamit. Tildy meghatódva ragadta meg a karo­mat, és köszönetet mondott a haza nevében. Az­tán rövid gondolkodás után még azt mondta, hogy: »menj a stúdióba.« De aztán megint meg­fogta a kezemet: »tudnotok kell, nem állunk el­len. A parlamenti őrségben ezek a fiatalok har­colni akartak, harcolni az utolsó emberig, az utol­só töltényig. De megtiltottam nekik, az orosz pa­rancsnokkal is közöltem, hogy nem állunk el­lent.« Elhalt a hangja, amikor megismételte: »nincs segítség...«.” Kábelkötegen keresztül - amelyet egyszerűen a szőnyegre fektettek - jutottunk el a stúdióba. Két vagy három, szegényesen berendezett szoba. Alig volt személyzet, azok sem tudták, mit csinál­janak. Két fiatal lány lemezeket rakott fel, ame­lyeket válogatás nélkül átmentettek a szétlőtt, ki­égett rádió épületéből. Innen jött az a cigányze­ne, amely napokon át ölte az emberek idegeit. A jó zenét az ünnepélyes alkalmakra tartották fenn. Amikor beléptünk a stúdióba, pokoli zaj rázta meg a falakat, ablakokat, a szovjet páncélosok el­érték a Kossuth teret. Az ágyúcsövek a Parla­mentre meredtek, nincs segítség. Kézbe vettem egy darab papírt. Auto­matikusan néhány mondatot írtam rá. Megmu­tattam Évának. Bólintott, rám mosolygott, mint­ha ajándékot kapott volna. Futottunk a kábelkö­tegen keresztül vissza, abba a három szobába, ahol a három öregember ült még éppen úgy ma­gába roskadva, ahogyan otthagytuk őket. Meg­mutattuk a papírt Tildynek. Bólintott. Futottunk vissza a stúdióba és néhány perc múlva milliók hallhatták a Szabad Kossuth Rádióban. Háy. (Eredeti hangfelvétel) „Itt a Magyar Írók Szövetsége. A világ minden írójához, tudó­sához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet veze­tőihez fordulunk segítségért. Kevés az időnk. A tényeket ismeritek. Nem kell ismertetni. Segítse­tek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen, segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munká­sokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon. Se­gítsetek! Segítsetek! Segítsetek!” Kasza: 1956. november 4-én, 7 óra 57 perc­kor hangzott el ez­ a felhívás, amelyet Háy Gyula olvasott fel a Szabad Kossuth Rádióban. Felesé­ge, Majoros Éva lefordította a felhívást németre, azt is beolvasták. Aztán következett egyike azok­nak a bizonyos hanglemezeknek, míg 1956. no­vember 4-én reggel 8 óra 7 perckor - zeneszám közben - hirtelen végleg elhallgatott a Szabad Kossuth Rádió. A magyar rádiózás történetének páratan korszaka zárult. Nemcsak annak. Az ad­dig győztes magyar forradalomnak is, amelynek a Szabad Kossuth Rádió egyik szimbóluma volt. És mi történt ezután a Parlamentben? Mind­­szenty József prímás így emlékezik: II. Hang: „November 3-án, a Parlamentben elmondott rádiószózatom után fáradtan érkez­tem haza. Éjfél után jár már az idő, amikor ledő­lök. Kevés ideig pihenhetek csak, mert Tildy he­lyettes miniszterelnök titkára sürgősen visszahív a Parlamentbe. A telefonon azt közli, hogy a szov­jet csapatok megindították a támadást és tüzet nyitottak a fővárosra. A parlamentben Tildy Zoltán, B. Szabó István és Bibó István miniszterekkel találkozom. Vas Zoltán is bejön hozzánk és kijelenti előttünk, hogy ő a magyar nép oldalán marad. Tildy Nagy Imrét keresi, de már nem leli. S az általános bi­zonytalanságban helyette most ő intézkedik. A Parlamentre kitűzik a fehér zászlót. Felmegyek a folyosóra, ott találom dr. Turchányi Egont, aki ezekben a napokban időleges titkárként szol­gálatomra állt. Utána visszaindulok budai há­zamba, azzal a szándékkal, hogy misézzek. Tur­chányi jelenti: az autó eltűnt, nem tudja hová lett. Gyalog akarok elindulni, de jelentik, hogy a hidak le vannak zárva, nem járhatók. A Parla­ment épületét is körülvették már az orosz csapa­tok. Melyik a legközelebbi követség - kérdem Turchányit. - Az amerikai. - Menjünk oda.” Kasza, így Mindszenty József prímás. A kor­mány számos tagja, valamint a Kádár János ala­kította MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagjai a jugoszláv követségen kerestek menedé­ket. A hajnali órákban ugyanis üzenetet kaptak, hogy Jugoszlávia menedéket nyújt mindazon ál­lampolgároknak, akik azt kérik. Dalibor Szolda­­tics, Jugoszlávia magyarországi nagykövete ké­sőbb, 1957. november 29-én, a Vjesnik című na­pilapnak adott interjújában a következőket mondta: I. Hang: „A szovjet intervenció idején Belg­rád utasított bennünket, hogy adjunk menedék­jogot mindazoknak, akik azt kérik, mert Jugo­szlávia egyike azoknak az országoknak, amelyek elismerik a menedékjogot, így november 4-én Nagy Imre és több más magyar vezető családos­tul védelmet kapott budapesti nagykövetségün­kön.” (Folytatjuk)

Next