Magyar Szó, 1996. december (53. évfolym, 283-306. szám)

1996-12-03 / 283. szám

1996. december 3., kedd Önkormányzatiság és szubszidiaritás Nemzetközi tanácskozás Laki­teleken­­ Az Európai Demokrata Fórum megalakítását kezdeményezi az MDF Önkormányzat és szubszidiari­tás címmel háromnapos nem­zetközi tanácskozást tartottak a hétvégén a lakiteleki Népfőisko­lán, a Magyar Demokrata Fó­rum, valamint több magyaror­szági és külföldi alapítvány szervezésében. A vendégek, akik Magyarországon kívül Ausztriá­ból, Horvátországból, Németor­szágból, Romániából, Szlovákiá­ból, Szlovéniából, Ukrajnából és Jugoszláviából érkeztek, első­sorban polgármesterek, önkor­mányzati, illetve parlamenti képviselők voltak. Jugoszláviá­ból a tanácskozáson Kasza Jó­zsef, Szabadka és Tóth Horti Gábor, Zenta polgármestere (a VMSZ elnöke és alelnöke), vala­mint Ágoston András, a VMDK elnöke vett részt a rendezvé­nyen. A Dunai Párbeszéd rendezvény­sorozat keretében megtartott ta­nácskozás célja Lezsák Sándor, az­ MDF elnöke szerint az volt, hogy a tése. Míg ugyanis az előzőek a szub­szidiaritás elvének gyakorlatban va­ló megvalósulását a demokrácia alappillérénak tekintik, mert általa a döntéseket ott hozzák, ahol a prob­lémák felmerülnek, s ennek értel­mében nagyfokú önállóságuk van a helyi önkormányzatoknak, addig a volt szocialista országokból érkezett polgármesterek java része nagyfo­kú, sokszor már az abszurditás hatá­rán levő központosításról számoltak be. Szorgalmazták az önkormányza­tok között kialakult kapcsolatok fej­lesztését vagy újak megalapozását, mivel csak gazdaságilag stabil és po­litikailag független önkormányza­tok tudnak kialakítani egy olyan együttműködési hálót, amely Euró­pa különböző régióit összefűzi. A részvevők úgy vélték, az integráció lehetősége és a régióban fennálló tényleges helyzet jelentette kihívás­ra közösen kell keresni a megoldást. Felvetették annak lehetőségét is, hogy kérik a Magyar Országgyűlést, foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. Lakiteleki felhívás Részlet a november 30-án Lakiteleken nyilvánosságra hozott kezdeményezésből Kelet-Közép-Európa történelmi esélyhez jutott a felemelkedésre. A kommunista örökség terhei és kö­vetkezményei súlyos gátak a kelet­­közép-európai társadalmak euroat­­lanti integrációjában. Az új helyzet haszonélvezői az egykori kommu­nista nómenklatúra tagjai, illetve az­ egykori kommunista pártok utód­pártjai, akik a demokrácia adta lehe­tőségekkel egykori hatalmuk resta­urációjára törekednek. Ugyanakkor a közelmúltban lezajlott választások során a térség népei megmutatták a személyes szabadság és a közösségi függetlenség iránti igényüket. Szükséges, hogy a térség népei­nek szabadságharcában tevékeny szerepet vállalt kelet-közép-európai pártok, s mindazok a politikai erők, amelyek kivívták a nemzeti függet­lenséget és a demokráciát, feleleve­nítsék egykori együttműködésüket, s a közös probléma megvitatása és megoldása érdekében egymással ál­landó kapcsolatot alakítsanak ki. Ezért létrehozzák az Európai De­mokrata Fórumot, amely a kelet-kö­­zép-európai konzervatív, keresz­tény, nemzet és nemzeti-liberális pártoknak és társadalmi érdekvé­delmi szerveződéseknek a konzulta­tív (egyeztető) fóruma. (...) kelet- és közép-európai keresztény­­konzervatív pártok, valamint külön­böző kormányzati és nem kormány­zati szervezetek megosszák egymás­sal elképzeléseiket és tapasztalatai­kat, s közös álláspontokat alakítsa­nak ki az európai integráció előké­szítésére. A tanácskozás keretében a résztvevők megvitatták, hogy az önkormányzatok nemzetközi kap­csolatainak, vagyis a testvértelepü­léseknek milyen szerepük van az integrációs folyamatban. Napiren­den szerepelt a térség országaiban a döntéshozatali szintek és az álla­migazgatási struktúra átalakításá­nak szükségessége, valamint az ön­­kormányzatok politikai függet­lensége, illetve a konzervatív erők feladata önállóságuk megteremté­sében. A résztvevőknek alkalmuk nyílt megismerkedni a Lakitelek Alapítvány, a Haza és Haladás Ala­pítvány, valamint a Konrad Ade­nauer és a Hans Seidel németor­szági alapítványok munkájával. Végül véleményt cseréltek arról is, milyen a szerepe a régiók Európá­jában a Duna-medencének. Töb­bek részéről elhangzott az az állás­pont, miszerint rendkívül fontos, hogy az egykori posztkommunista országok, vagyis régiónk államai egyszerre csatlakozzanak az Euró­pai Unióhoz. A csatlakozási folya­matban pedig nagy szerepük van az önkormányzatoknak. Általános elfogadást nyert az a vélemény is, miszerint az európai egyesülés szi­lárdabb és mélyebb megvalósulá­sához az európai népek aktív rész­vételére van szükség. A tanácskozás vendégei kiemel­ték az erős önkormányzati rendszer szükségességét az integrációs törek­vések és a nemzeti érdekek megva­lósításában is. Valamennyien egyet­értettek a szubszidiaritás, a döntés­­hozatali szintek megosztásának fon­tosságában. Ilyen szempontból rendkívül érdekes volt a gyakorló nyugat- és kelet- európai polgár­­mesterek tapasztalatainak összege­ A tanácskozáson Lezsák Sándor ismertette az MDF kezdeményezé­sét egy olyan nemzetközi fórum lét­rehozására, amely „röptetőhelye lesz a gondolatoknak, szándékok­nak, akaratoknak”, s amelyen belül „megtaláljuk Közép- és Kelet-E­uró­­pában azt a minimumot, amely összeköt bennünket, a nyelvi és kul­turális különbözőségek ellenére is, s amelynek erőssége az lesz, hogy megpróbálja egymás mellé illeszteni a nemzeti stratégiákat”. Lezsák sze­rint azért van szükség egy ilyen fó­rum megalakítására, mert a keleti diktatúrák lebontása nem hozott igazán gazdasági felemelkedést, ehelyett olyan elszegényedési folya­matokat indított el, amelyekkel na­gyon nehéz szembenézni. Célja te­hát a nemzeti érdekek egymáshoz il­lesztése, hogy „Közép és Kelet-Eu­­rópában az ezredvég ne újabb hi­degháborút, szögesdrótokat jelent­sen”. A tervek szerint a jövő év áprilisa végén megalakuló Európai Demok­rata Fórum létrehozásában és mun­kájában az MDF számít az Európai Demokratikus Unió támogatására is. ÁRPÁSI ILDIKÓ Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 Lanyhul az orosz ellenzés? A NATO tervbe vett keleti kibővítése dominált a tegnap kezdődött lisszaboni EBESZ-csúcstalálkozó első napján - Megállapodás az európai haderőcsökkentési szerződés módosításáról (Folytatás az 1. oldalról) Az orosz kormányfő javasolta, az EBESZ dolgozzon ki a következő - két év múlva esedékes - csúcsig magatar­tási chartát tagállamai számára. Egyút­tal állást foglalt az európai hagyomá­nyos haderők és fegyverzetek csök­kentéséről szóló CFE-szerződés to­vábbfejlesztése mellett. A kormányfő egyébként méltatta az európai helyzetben az 1994-es buda­pesti csúcsot, a bekövetkezett pozitív fejleményeket és elismerően szólt az EBESZ-ről, mint a biztonság kérdését a katonai vonatkozáson túlmutatóan átfogóan kezelő, és a hatékony meg­előző diplomácia fórumaként szolgáló szervezetről. Al Gore amerikai alelnök - aki az orosz miniszterelnök beszéde után alig néhány szónokkal kapott szót - a NA­TO tervezett bővítésével kapcsolatban azt hangsúlyozta: ez kiterjeszti a stabi­litást Európában, de a bővítéssel pár­huzamosan ki kell építeni az együtt­működést Oroszországgal és a NATO-n kívül maradókkal. Al Gore szintén méltatta a kedvező európai fejlemé­nyeket, kifejezte aggodalmát a fehér­orosz és a szerbiai helyzettel kapcsolat­ban, és sürgette Bosznia átfogó reha­bilitációját. Alekszandr Lukasenko fehérorosz államfő, akit a hatalma kiterjesztéséről rendezett minapi, alkotmánysértő népszavazás miatt többször is élesen bírált az EBESZ elnöksége, továbbá a csúcsértekezlet több szónoka is határo­zottan visszautasította az őt ért kritikát és állásfoglalását külön figyelmébe ajánlotta az Egyesült Államoknak. A NATO bővítésével kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az Európa újabb megosztásához vezethet. A lisszaboni csúcs délelőtti plenáris ülésein Anto­nio Guterres portugál kormányfő, il­letve Nurszultan Nazarbajev kazah ál­lamfő elnöklete mellett szót kapott többek között John Bruton ír kor­mányfő, aki az EU nevében is szólt a szervezet soros elnökeként, valamint Jean Chrétien kanadai miniszterelnök és Jacques Chirac francia államfő. A tanácskozáson a kiszivárgott érte­sülések szerint a délelőtti órákig nem sikerült véglegesíteni sem a jövő szá­zad európai biztonsági architektúrájá­ra vonatkozó dokumentum, sem pe­dig az általános politikai nyilatkozat tervezetét Megállapodás született az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló CFE-szerződés úgynevezett adaptációjáról - jelentette be a lisszaború csúcsértekezlet délelőtti plenáris ülésén António Guterres por­tugál kormányfő. Egy magas rangú magyar diploma­ta értékelése szerint az a tény, hogy a CFE-t 1990-ben aláíró 30 ország meg­állapodott a szerződés módosításáról, azt jelzi, hogy Moszkva tudomásul vet­te a NATO bővítését. Az illető emlé­keztetett arra, hogy az 1994-es buda­pesti találkozón Oroszország nem volt hajlandó tárgyalni a NATO bővítésé­vel összefüggő kérdésekről. (Lisszabo­ni diplomáciai értékelések szerint a szerződés módosításáról szóló megál­lapodással az aláíró országok elébe mentek Moszkva kívánságainak.) Utalt a diplomata arra is, hogy megítélése szerint az orosz külpolitika két szinten tevékenykedik, a viszonylag kemény szavak általában elsősorban a belpoli­tikai helyzetre vannak tekintettel, míg a tárgyalások szintjén Moszkva a be­szédekben és cikkekben leírottaknál lényegesen nagyobb együttműködési készséget tanúsít. A szerződés módosítását az aláírása óta bekövetkezett történelmi fejlemé­nyek, így a hidegháborús szembenál­lás megszűnte, a Szovjetunió és a Var­só Szerződés szétesése tette szükséges­sé. A Lisszabonban született megálla­podás 18 hónapot ad a szerződés mó­dosítására - ennyi idő alatt tárgyalták Bécsben az eredeti dokumentumot -, s addig önkéntes visszafogottságot ír elő az aláíró államoknak, illetve azok utódállamainak. A tárgyalások jövő januárban Bécs­ben kezdődnek meg. A tegnapi spanyol sajtó szerint a lisszaboni csúcstalálkozó eleve bukásra van ítélve. A szociáldemokrata színeze­tű El Mundo rámutatott, hogy az 53 európai ország, továbbá az Egyesült Államok és Kanada találkozójának té­mái közt elvileg nem is szerepel a NA­TO, mégis ez lesz­ a legfontosabb téma. A lap szerint az EBESZ engedménye­ket fog tenni Moszkvának, hogy ne el­lenezze a NATO kibővítését. A szocialista El País cikkének címe szerint „a lisszaboni csúcsnak az az egyetlen célja, hogy lecsillapítsa Oroszországot”. Ez azonban - vélekedik az újság - aligha sikerülhet, és a csúcs így eleve bukásra van ítélve. Bill Clinton ameri­kai és Borisz Jelcin orosz elnök távol­­maradása, illetve a záródokumentum­mal kapcsolatos konszenzus elérésé­nek nehézségei miatt a csúcstalálkozó átmeneti jellegű lesz, és a sikertelensé­get diplomáciai eufemizmussal fogja körülírni - véli az El País. (MTI) MAGAS SZINTŰ HALLGATÁS A SZERBIAI TÜNTETÉSEKRŐL Kinek az oldalán áll Amerika? A kormány bírálói szerint nem Dayton, hanem a demokrácia az elsődleges érdek Washington, december 2. Az Egyesült Államok kormánya az elmúlt két hétben - elnöki vagy kül­ügyminiszteri nyilatkozat híján - mindössze a külügyminisztériumi szó­vivő szintjéről szólította fel Slobodan Milosevic szerbiai elnököt, hogy sem­misítse meg a választások eredményét, eltörlő bírósági határozatokat. „Még hogy ő? Hát éppen ő áll mö­göttük! - kiált fel a hétfői New York Times kommentátora. Anthony Lewis így folytatja: - Az Egyesült Államok meghajol az előtt az ember előtt, aki tönkretette saját országát és felgyúj­tott két másikat, mert Washington azt hiszi, hogy szüksége van rá a daytoni béketerv működéséhez... Nem lehe­tünk biztosak benne, hogy a Milosevic utáni rezsim jobb lesz. De Amerikának saját értékeihez kell tartania magát. (Tudósítónktól) amikor a kelet-európai országok népei fellázadtak saját vezetőik ellen, akkor amerikai zászlókat lebegtettek eszmé­nyeik jelképeként. A belgrádi tüntetők a múlt héten elégettek egy amerikai zászlót az­ USA nagykövetsége előtt, mert az Egyesült Államokban elnyo­mójuk barátját látták.” Bizonyos szempontból túl éles bírá­lat ez, mert Washington mégsem Mi­losevic barátja, csak a daytoni békeszer­ződéshez szükséges „piszkos munka” el­végzéséhez van rá szükség. Ellenkező esetben az USA már rég elismerte volna Szerbia és Crna Gora föderációját - mint ahogy az­ Európai Unió sietett azt elismerni, miután évekig nem volt ké­pes saját erejéből rendet tenni a Balká­non, mert egyes tagjainak nem fűlt a foga Belgrád elítéléséhez. Az USA nem tartaná fenn saját szankcióit sem Belg­rád ellen, ha nem lennének alapvető el­vi kifogásai a szerb kormányzat viselke­désével szemben. Ennek ellenére nagyon is érthető, miért tűnik sokaknak úgy, hogy Was­hington kesztyűs kézzel bánik a szer­biai elnökkel. Zoran Đinđić a daytoni béke ellensége volt, Karadžić mellett korteskedett, Vuk Drašković pedig éveken keresztül az elsők között hir­dette nyilvánosan a Nagy-Szerbia esz­méjét Az amerikai kormány elemzői­nek értékelései sokszor lassan jutnak el a felsőbb vezetők asztalára, de on­nan is lassan tűnnek el. Az amerikai sajtómegfigyelőknek már sokkal fürgébbnek kell lenniük a véleményalkotásban. Ezért a hétfői Washington Post ismét első oldalas címben jósolja, hogy „A történelem in­tő példa Milosevic számára”. Az alcím meg egyenesen a bajban levő szerb ve­zető erőszakos megbuktatásának el­őrejelzéséről számol be. „Az utóbbi 150 évben egyetlenegy hatalmon levő vezető halt meg Szerbi­ában természetes halállal, őt Josip Broz Titónak hívták” - indítja címol­dali tudósítását a lap, majd gyorsan hozzáfűzi magyarázatként, hogy az a balkáni diktátor is félig horvát, félig szlovén volt... A Belgrádban állomásozó nyugati diplomaták, sőt számos szerb tisztség­­viselő is azt jósolja, számol be helyszíni tudósítóján keresztül a legtekintélye­sebb washingtoni napilap, hogy „Titó­­val ellentétben Slobodan Milošević nem fog békésen elhunyni a trónján: azt, aki az 1987-es palotaforradalom­ban Tito helyébe próbált lépni, de ehelyett háborúba sodorta és gazdasá­gi nyomorba döntötte Jugoszláviát, el­­őbb-utóbb meg fogják buktatni. Távo­zása pedig véres lesz, állítják a helyzet ismerői.” Az amerikai sajtó egyébként részle­tesen beszámol a belgrádi, sőt a szer­biai vidéki fejleményekről, és különtu­dósító­kat is küldött a helyszínre, szem­mel láthatólag arra az esetre, ha netán hirtelen - és hangsúlyozottan a tünte­tők meg a rezsim­ellenes koalíció veze­tőinek óhaja ellenére - romániai for­dulatot vennének az­ események. Értesüléseink szerint a jókora túl­zással második Daytonnak elnevezett londoni értekezleten a szerbiai és a horvátországi belső helyzetről is szó lesz, még akkor is, ha az nem szerepel hivatalosan a napirenden. Talán jó al­kalom ez arra, hogy az Egyesült Álla­mok végre a legmagasabb szinten és a Daytont megelőző bombázások erélyé­­vel lépjen fel a népe akaratát semmibe vevő vezérekkel szemben - latolgatják az amerikai megfigyelők. PURGER Tibor Václav Havelt megműtötték Rákos daganatot távolítottak el a cseh elnök tüdejéből­ ­ Mintegy 15 milliméteres rákos daganatot távolítottak el „radikális módon” az orvosok tegnap reggel Václav Havel cseh államfő jobb oldali tüdejéből - közölte az­ államfő szóvivő­je, Ladislav Spacek. Az orvosok véleménye szerint a megbetegedést még kezdeti szakaszá­ban sikerült felismerni, és a daganatot eltávolítani - tette hozzá. Kifejtette to­vábbá, hogy a műtét bonyodalmak nélkül zajlott le, és Havel felépülési prognózisa kedvező. A lábadozás ide­jét 7-10 napra becsülik az orvosok. A sebészeti beavatkozás azért volt szükséges, mert a már harmadik hete tüdőgyulladásban szenvedő Havel tü­dejében a két héttel ezelőtt készített röntgenfelvételek mintegy két centi­­méteres ismeretlen leletet mutattak ki. Az orvosok úgy látták, hogy a diagnó­zis pontos megállapításához, feltétlenül műtétre van szükség. A műtét előtt a kezelőorvosok „kö­zepesen nehéz”-nek minősítették a se­bészeti beavatkozást. Pavel Pafko, Ha­vel kezelőorvosa arra is figyelmezte­tett: a műtét kockázatát növelte az­ a tény, hogy a hatvanéves államfő erős dohányos. Az államfő neje, Olga Havlova, hosszabb betegség után az idén janu­árban hunyt el rákban. (MTI) Incidens Capljinánál Fegyvert használt az EBESZ boszniai misszióvezetőjének egyik amerikai testőre, amikor egy horvát kamion megpróbált befurakodni az Alija Izetbegovic bosnyák elnököt, Krešimir Zuba­­kot, a bosznia- hercegovinai el­nökség horvát tagját és Robert Frowickot, az EBESZ boszniai missziójának vezetőjét szállító gépjárműoszlopba vasárnap Mostartól délre, Capljvnánál, kö­zölte Johan Verheyden, az EBESZ boszniai szóvivője tegna­pi szarajevói sajtóértekezletén, jelenti az MTI. Izetbegovic és Zubak Splitbe tartottak, ahonnan repülővel Lisszabonba folytatták útjukat A rossz idő miatt vasárnap nem szálltak fel a gépek a boszniai re­pülőterekről. A kamion többször is meg­próbálta előzni a konvoj utolsó kocsiját, amelyben biztonságiak - közöttük Frowick amerikai tes­tőre -, valamint az EBESZ misszió vezetőjének lánya ült A kamion háromszor is nekiütő­dött a konvoj utolsó kocsijának, lesodródott az útpadkára, ám előzési kísérleteit nem adta fel. Frowick testőre tüzet nyitott a kamionra, a vállán megsebesítet­te a sofőrt, akit kórházba szállí­tottak.

Next