Magyar Szó, 1997. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1997-07-01 / 152. szám
2 KÜLPOLITIKA Míg alszunk, a légkondi váltig működik. Az évszakot tekintve, reménytelen dolog arra várni, hogy majd hűvösebb lesz a hajnal. A nyári napfordulóhoz közeledve ugyanis a hőség délelőtt tíz órára olyan fokra hág, mint aratáskor szokott lenni a Bácskában a délidőt követően, s ez azután tovább emelkedik, mivel a Nap pontosan a fejünk fölött delel, az északi térítő magasságában, és ilyenkor az embernek nincsen árnyéka - tehát még én is könnyen átléphetem a saját árnyékomat. Meglepődve: gondolok vissza, hogy ezt eddig csak az eredeti helyszíneken forgatott, a trópusokon játszódó cselekményű filmekben láttam, amikor még Clark Gable meg Gregory Peck volt az effajta spektákulumokban a sztár. Ám még mielőtt árnyékunk a minimálisra redukálódna, végre a vágyott nyílt térségekre jutok: az Abu Dhabi felé vezető nyolcsávos autópályára. Bármennyire is nehezemre esik, valahogy el kell igazodnom az arab nevek írásmódjában, mert Abu Dhabi esetében a D után következő h mit sem jelenthet a magyar olvasó fülének vagy szemének, ellenben a szótár Abu Dzabit javasol, dz-vel, mintha csak azt mondanám magyarul, hogy madzag. És Dubai helyett is Dubajt, pedig még külön odafigyeltem, hogy az arabok olyan világosan, mint a kétszerkettő, Dubait mondanak, rövid á-val. (Csupán a Ferihegyi reptéri tudakozó kisasszonya emlegetett nekem Dubajt.) Hiába alkalmas a magyar még hexaméterek írására is, arab nevek reprodukálására nem a legmegfelelőbb a hangkészlete, úgyhogy inkább a magyaros kiejtéshez tartom magamat a nevek írása közben, ahogyan az ott élő magyaroktól hallottam. Úgy negyvenre tehető a számuk. De maradjunk egyelőre továbbra is az autópályán, később jöttünk letérni róla. _________ A záródokumentum elfogadásával és ünnepélyes hálaadó ökumenikus istentisztelettel ért véget vasárnap Ausztriába, Grazban a Megbékélés - Isten adománya és az új élet forrása jegyében tartott egyhetes II. Európai Ökumenikus Találkozó. A sajtóközpont végleges adatai szerint a rangos rendezvényre több mint 10 000 vendég érkezett az egyházi küldöttségekkel együtt Stájerországba. A legtöbben Németországból (1231) és Romániából (1216) jöttek, de sokan érkeztek a vendéglátó Ausztriából (1110) és Olaszországból (920) is. A nyilvántartásba vett résztvevők és vendégek számát illetően Magyarország (283) a tizedik, Jugoszlávia (153) pedig a tizenhatodik helyen áll. Az általános elismerés mellett, hogy ezúttal minden európai ország egyházi képviselői megjelentek, valahányszor elhangzott a naponta, rendszeresen tartott sajtókonferenciákon a sajnálatos észrevétel is, hogy egy-egy országból most sem jelent meg minden egyház küldöttsége. A részvevő országok szinte mindegyikéből hiányzott valaki. Elhangzott viszont az a megállapítás, hogy eddig ez volt a legtömegesebb találkozó. A rendezvényeken több tízezren vettek részt. Az egyházi küldöttek (700) plenáris ülésein, de a párbeszéd fórumokon és a műhelymunkák keretében is számos megjegyzés, módosítás hangzott el a záródokumentumjavaslatra, főleg az ortodox egyház részéről. Szövegén - mint ahogyan azt John Arnold, az Európai Egyházak Konferenciájának (EEK) elnöke hangsúlyozta a záró-sajtótájékoztatón - "két évig dolgoztak. És természetesen továbbra is állandóan szükség lesz majd az újabb kiegészítésekre. „A papír nem minden az életben” - mondta. Példának a változást szomjúhozó, a nyitásra készséget mutató Románia példáját említette, amelyet egyaránt támogat az egyház Nyugat-Európában, a nemzetközi közösség és a világi intézmények is. A demokratikus változásokat jelzi a nagyszámú multikoncepcionális küldöttség is. A KEK elnöke egyben reményét is kifejezte, hogy a II. ökumenikus találkozó hozzájárul a nemzetiségi és a kisebbségi kérdés megoldásához is Romániában és mindenütt, ahol több nemzeti, vallási közösség él együtt. A záródokumentum érvényesítése sokban függ a többségi egyházaktól. A feladat nem egyszerű, hangsúlyozta Miloslav Vlk, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCFE) elnöke. Megvalósítása is nagyon hosszú folyamat lesz. De a népek ökumenizmusra törekvése realitás, és ezt tudomásul kell venniük a mindenkori egyházi vezetőknek. A másság tiszteletben tartásával arra kell törekedni, ami összeköt. A találkozó keretében számos program témája az esetleges konfliktus helyzetek voltak Európában és a világban, különös tekintettel az egyházak megelőző ökumenikus tevékenységére. Másfelől a háborús következmények enyhítésével, az újabb humanitárius segélyek szükségességével, valamint a menekültek problémáinak a megoldási lehetőségeivel foglalkoztak. Az előrejelzések szerint a diakóniai szolgálatra, a karitatív tevékenységre a jövőben még nagyobb szükség lesz egész Európában, de különösen a közép-kelet-európai térségben. A menekültek hazatérésének szorgalmazása mellett a nemzetközi közösségnek, de az egyházaknak is, nagyobb gondot kell fordítaniuk a szociális kérdésekre. Többen felvetették a kérdést az emberi szabadságjogok érvényesítése kapcsán, hogy mi történik akkor, ha a menekültek közül egyesek nem kívánnak visszatérni szülőföldjükre. Ilyen értelemben botrányosnak minősítették a közelmúltban az Európai Unióban elhangzott javaslatot, miszerint a jövőben Európai nem kaphat majd politikai menedékjogot a tagállamok egyikében sem. A II. Európai Ökumenikus Találkozó munkájában számos diakóniai, humanitárius, valamint más egyházi és világi polgári szervezet vett részt. Vajdaságból az újvidéki Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársai több projektumban vettek részt eredményesen. STANYÓTÓTH Gizella Megbékélés - lehetőség A népek ökumenizmusra törekvése valóság - Megvalósítása hosszú folyamat - Grazban befejeződött a II. Európai Ökumenikus Találkozó Jelcin a tanácsadójává nevezte ki lányát Borisz Jelcin orosz elnök a tanácsadójává nevezte ki kisebbik lányát, Tatyjana Gyacsenkót, aki az államfő image-ének alakításával foglalkozik majd. Ezt Szergej Jasztrzsembszkij elnöki szóvivő jelentette be tegnap. Közölte egyben, hogy Jelcin július 7-től szabadságra megy. (MTI) ________Magyar Szó_______________________________________________________1997. Július 1 kedd ELTEMETTÉK DR. BETTY SHABAZZT, MALCOLM X ÖZVEGYÉT Az átok újra hatott Egy 12 éves fiú híres nagymamájára gyújtotta a házat, mert elválasztották anyjától, akit a szövetségi nyomozók gyilkossági kísérlettel vádoltak Washington, június 30. Malcolm X alias El-Hajj Malik El- Shabazz alias Malcolm Little neve Európában messze elhomályosodik Martin Luther King mögött, akit 1968-ban gyilkoltak meg békés polgárjogi harca miatt. De Malcolm X az Egyesült Államokban legalább annyira ismert és vitatott, mint valamivel fiatalabb bőrszíntársa, King. Ők ketten ugyanazért a célért, az amerikai feketék emancipálásáért harcoltak, csak más-más módszerekkel, és ez annak idején egymással is szembeállította őket. Az elmúlt hónapok ismét a nemzet elé vetítették a hatvanas évek véres polgárjogi mozgalmát és annak jogilag szerencsés, emberileg azonban nagyon is tragikus kimenetelét. Június elsején harmadfokú égési sebeket szenvedett ugyanis dr. Betty Shabazz, Malcolm X özvegye, aki hűségesen ápolta férjének politikai hagyatékát, soha nem ment újra férjhez, hanem 5 lányának nevelése mellett is pedagógiából doktorált és társadalmi munkának szentelte minden szabad percét. A 61 éves Shabazz asszonyt vasárnap temették New Yorkban, miután háromhetes élethalálharc után a múlt hétfőn egy New York-i kórházban elhunyt. Testének több mint a 80 százalékát égési sebek borították, és az orvosok minden igyekezete ellenére sem lehetett megmenteni. De hogyan is történt ez a legújabb családi tragédia, és mi is az az átok, amely a Shabazz családot több mint három évtizede követte? Malcolm Little 1925-ben született a nebraskai Omahában, négy évvel Martin Luther King előtt. Apja, Farl Little egyszerű kétkezi munkás volt, de hamar belátta, hogy csak az egyház nyújt lehetőséget a feketéknek a teljes polgári-politikai jogtalanságban folytatott élet megváltoztatására. Kiváló szónokként hamarosan maga is papságra emelkedett egy fekete hitközségben. A Little család élete állandó bizonytalanságban telt, és ezért sokat költözködtek. A húszas-harmincas évek Amerikájában teljesen elfogadott dolog volt, hogy a fehérek minden jogi kiskapuit felhasználták a feketék távoltartására, így Earl Little prédikátor hiába vásárolt teljesen tisztességes és törvényes úton készpénzért egy szerény házat Michigan államban, a szomszédok előkaparták a ház volt tulajdonosának a végrendeletét, amelyben az meghagyta örököseinek, hogy házát „soha semmilyen körülmények között sem lehet eladni más embernek, mint aki a kaukázusi fajhoz, tartozik”. Mivel a vevő ezt előre nem tudhatta, elhatározta, hogy kitart törvényes tulajdonában. Nem sokáig maradt erre lehetősége, mert a szomszédok egy éjjel rágyújtották a házat... Malcolm ekkor négyéves volt. (Tudósítónktól) A prédikátor tovább költözött családjával, de kitartott polgárjogi munkája mellett még két évig, amikor máig felderítetlen körülmények között egy detroiti villamos halálra gázolta... Malcolm hatéves volt, és aligha maradt más választása az életben, mint hogy folytassa sokat szenvedett apjának munkáját. Rendkívül nehéz gyerekkor után Malcolm Little jófejű középiskolásnak mutatkozott, féltestvére segítségével eljutott Bostonba, ahol már létezett egy büszke fekete közösség, és így alkalma nyílt megismerni a polgárjogi mozgalom központi áramlatait. Eleinte maga is be akart kapcsolódni a fehérek Amerikájába, de korán belátta, hogy az nem megy: ekkor fordult az Iszlám Gyermekei nevű fekete szervezethez, amely azért harcolt, hogy a négerek Afrikában keressék és találják meg szellemi gyökereiket. Malcolm gyorsan a mozgalom vezetőjének, Elijah Muhammednek a jobbkezévé vált, és ünnepelt szónokként ismerték. A hatvanas évek elején éppen ez a mozgalom volt a négerek számára Martin Luther King Gandhistílusú mozgalmának alternatívája. King és Malcolm Xakkorra már hivatalosan is megváltoztatta vezetéknevét, hogy kimutassa, mennyire nem számít ő és sorstársai a fehér Amerika számára politikai ellenfélnek számítottak, de nem üldözték egymást. A szövetségi szervek azonban igenis üldözték az Iszlám Gyermekeit, mert azok egyesíteni akarták a feketéket, amit viszont Washingtonban az USA elleni cselekedetként értelmeztek. Malcolm X Mekkába is eljutott, akkor vette fel az El-Hajj Malik El-Shabazz nevet, és akkor lett a felesége Betty Shabazza. De hamarosan szakítottak Elijah Muhameddel, mert Malcolm belátta, hogy a feketéknek semmi esélyük a totális ellenállásra és az amerikai társadalom kettéválasztására. Egyre jobban közeledett Martin Luther King nézeteihez, hogy csakis az integrált négerség válhat egyenjogúvá az Egyesült Államokban. Ezt viszont már az Iszlám Gyermekei nem nézték jó szemmel, és 1965 februárjában, három évvel King meggyilkolása előtt, egy nagygyűlésen géppuskával letarolták saját „testvérük”-et, Malcolm X- et. Betty Shabazz és négy lánya közvetlen közelről nézte a véres merényletet a nagyterem színpadán. Malcolm X két legfiatalabb gyermeke, két ikerlány, akkor még anyjuk testéből érezhette a tragédiát. Apjukat már sohasem láthatták. John Kennedy elnükösködése alatt a szövetségi kormány végre álláspontot változtatott, és szövetségi csapatokat vetett be a helyi vaskalapos fehérek ellen, akik a végsőkig - akkor már törvénytelenül - ellenálltak a feketék integrálási kísérleteinek. Amikor Kinget 1968-ban megölték, a négereknek már majdnem minden politikai joguk biztosítva volt a törvények által, noha a helyi bürokrácia még próbálkozott az ellenállással. De a vietnami trauma elhalványította a polgárjogi mozgalom emlékét, részben a sebeket is begyógyította azzal, hogy a hadseregben végre egyenrangúan szolgáltak a négerek, és kitüntették magukat a dél- ázsiai háborúkban. Malcolm X emlékére is a feledés várt. De sokat szenvedett családja persze nem felejtette el. Betty Shabazz kitartott férje közéleti alakja mellett, és lányait is úgy nevelte, hogy folytassák a mártír munkáját. Itt nagyot kell ugrani az időben. Qubilah Shabazzt, Malcolm X egyik lányát tavalyelőtt vádolták meg szövetségi nyomozók, hogy bérgyilkost próbált alkalmazni, hogy megölesse Louis Farrakhant, annak az Elijah Mohamednek az utódját, akitől Malcolm X eltávolodott a hatvanas évek elején. Farrakhanról ugyanis sokan azt beszélték, hogy köze volt Malcolm X meggyilkolásához. A bíróságon ugyan felmentették Qubilaht, mivel Farrakhangban végül megszólalt a tisztesség. De ugyanakkor elmegyógyintézetbe küldték kétévi mefigyelésre. Fia, Malcolm, a nagymamához került. A tragédia akkor folytatódott, amikor a most 12 éves Malcolm elmélkedni kezdett a család történetének tragédiáján. Anyjától való elválasztása rendkívül tragikusan hatott rá, és a nagymamát vádolta azzal, hogy a nagyapa emlékéhez ragaszkodva további őrületbe vitte családját. Malcolm június elsején nem bírta tovább, és a nagymama ajtaja előtt benzintüzet gyújtott. A ház nem égett le, de a menekülő asszony halálos égési sebeket szenvedett. A szövetségi rendőrségnek most megint a kezében van egy Shabazz, a 12 éves Malcolm, akit vasba verve szállítottak el elfogatása után. Dereka körül acélszíjhoz kötözték a 12 éves fiú megbilincselt kezét. A törvény, az törvény... Betty Shabazzt vasárnap temették New Yorkban, az amerikai társadalom különböző rétegeinek megbecsülése által övezve, George Pataki kormányzó, Rudolph Giuliani polgármester, Muhammad Ali, Coretta Scott King (Martin Luther özvegye) és ezrek meg ezrek jelenlétében. Az unoka a börtönből nézhette a ceremóniát, az elmegyógyintézetben tartott leányt azonban elengedték, hogy 5 testvérével együtt búcsút vegyen anyjától. PURGER Tibor MEGJÁRTAM DUBAIT (5.) Égi ugrósánc szubtrópusi síelőknek Kissé túlméretezettnek tűnik, forgalom alig a jövőnek épül, mondják, a számítások szerint erre húsz évig rá sem kell nézni, a burkolata kopásmentes, fagyok pedig nincsenek. Könnyű is ott, az olajmezők tövében olyan minőségű útburkolatot előállítani, viszont az út szélén kétoldalt egymástól úgy húsz méternyire levő datolyapálmák sora a gondoskodás legmagasabb szintjét igényelheti, és ezek a pálmafák ott sorakoznak minden egyes út szegélye mellett, a városban is, és a városon kívül is, ezerszám. Valószínűleg pontos statisztika létezik arról, hogy kereken, szám szerint is, mennyi. Az autópálya mellett kisebb településnek is beillő, fallal körülvett épületcsoportok, azzal, hogy némelyiknek a kerítésfala magában is valóságos műépítészeti remekmű, de belátni mögé nem lehet. Elsőnek a száműzött katari emír rezidenciáját mutatják, aki a családi villongások elől itt talált menedékre. (Katar egy nem csatlakozott, szomszédos emírség, Dubaitól nyugatra, szintén az Öböl partján. Akiknek az Egyesült Emírségekben lejárt az egy hónapos tartózkodási engedélyük, azoknak el kell hagyniuk az országot, hogy vízumuk érvényességét meg tudják hosszabbítani, úgyhogy általában a legközelebb eső katari fővárosba, Dohába repülnek, csakhogy a kiutazást tanúsító pecsét az útlevelükbe kerüljön, s mert ittvan azzal a génnel vissza is térnek. Azt mondják, nagyon egy zsúfolt járat.) Azután látni a leendő emír, vagyis a herceg téli rezidenciáját szinte egy kisebb falut tesz ki a belső személyzet lakta házsor. Majd a hercegi öcs fekete villája következik, utána az emír anyjának rezidenciája... Közbül pedig hellyel-közzel gazdagok és egészen gadagok villái, itt-ott kisebb- nagyobb hófehér dzsámik. (Nem állhatom meg, hogy el ne szóljam magam. Ha ezt Mladic tábornok látnál) És véges-végig, a falakon belül és kívül a sivatag e helyen nyilvánvalóan mesterséges vegetációja, ez a nem mindennapi látvány! Pedig ha csak a talajt tekintjük, ahogy a homokját az autópályán keresztben sodorja a csupán lengedező szél, festői futamokban, s az útpadka tövében máris kezdődik a dűne képződése. Kocsink bal első tömlője menet közben kiszakad, s hogy ebből ránk nézve mi minden következhetne, ha csak számba veszem a hírből ismert hasonló katasztrófákat... Szerencsére nem következik semmi, csak egy kis zötyögés a pihenősávig, s hogy hasznomat a kerékcserénél úgysem lehetne venni, leereszkedem az autóút töltésének salakos oldalán, és talpain itt érintkezik először a sivatag homokjával. A homok felső rétegét az út töltésének építésekor lehántották, s ami ez alatt van, sós homok, látható, holty terjedelmes foltokban leheletnyi vékony sóréteg borítja, nyilvánvalóan a tenger közelsége folytán. Az autópálya mentén lépten-nyomon lendületes építkezés folyik. Több elkerített felvonulási terület lemezkerítésén az A1 Sáfár felirat szerepel a kivitelező neveként (nem ő a legjelentősebb építkezési vállalkozó Dubaiban). De arra megteszi, hogy felmerüljön bennem, honnan is jöhetett „sáfár” szavunk, együtt például a szerbben használatos „musterijá”-val, szinte kart karba öltve a kettő. És egyszeriben láthatóvá válik számomra, szélesen kitárul a Perzsa- vagy Arab-öböl vize, leginkább tengerszínűnek volna mondható, miként egy szindbádi pillantás, smaragdzöldbe játszó kéknek, ahogy a látóhatár pereméig semmi sem töri meg a síkját, csak egy távolban horgonyozó, hatalmas hajó, halvány ködölés mögött. Óriási építkezés, és bármennyire is közelinek tűnik az ellenkező irányban, érthetetlenül mégis a tenger színén, voltaképp a régi épületek bontásából felhalmozódott törmelékből kiképzett mesterséges szigeten. Ez lesz a leendő Chicago Beach Hotel, vagy 64 emeletes, hét tenger alatti szinttel - a lakosztályok ablakai közvetlenül a vízbe „nyílnak” -, kizárólag koronás fők, milliárdosok és más pénzügyi kiválóságok számára. Innen nézve jelenleg még úgy fest, mint egy égből jövő ugrósánc szubtrópusi vízisíelők számára. A célszerűtlennek talált, lebontott épületek tehát mesterséges szigetek alapanyagaként végzik, mint leendő építészeti csodák fundamentuma, ezt akarják elhitetni velem. BRASNYÓ István |Folytatjukl