Magyar Szó, 1997. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1997-08-01 / 179. szám

2 KÜLPOLITIKA Külföldi kommentátorok következetesen figyelmeztetnek, hogy a volt Jugoszláviában az egyre inkább elmérgesedő helyzet veszélyezteti a daytoni békefolyamatot. Számos megoldatlanul hagyott kérdésre is felhívják a figyelmet. Arra is például, hogy Hágában háborús bűnök vádjával beidézett személyek továbbra is szabadon grasszálnak, a menekülteket nem engedik vissza egykori lakhelyükre, és horvátok, szerbek és bosnyákok között az együttműködés hiánya továbbra is akadályozza a stabilitás megteremtését. Mindezt tetézi a boszniai Szerb Köztársaságban uralkodó válság, amelyet a törpeállam volt elnöke, Biljana Plavšić és elődje, a háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadjic közötti ellentétek idéztek elő. Egyes zágrábi lapok kifogásolják, hogy az amerikai ENSZ-nagykövet csak Tuđman horvát elnöktől követelte Brioni szigetén a szerb menekültek hazatérési lehetőségének biztosítását, és végül Szarajevóban olyan kósza hírek terjedtek el, hogy Albright amerikai külügyminiszter azt ígérte, ha Karadzic hajlandó távozni Boszniából, a hágai törvényszék elejti az ellene emelt vádakat. Az amerikai nagykövetség cáfolta, hogy egy ilyen ígéretről tudomása lenne. A Slobodna Dalmacija című horvát lap kellemetlen vendégnek minősítette Richardson amerikai ENSZ-nagykövetet. A zágrábi kormánykörökhöz közel álló Vjesnik pedig felháborodva a következőket írta: Miért éppen Horvátországra gyakorolják a legnagyobb nyomást, amelyik a térségben a legfokozottabb együttműködést tanúsítja? Azért, mert ez a kis ország merészel szembefordulni Amerika világhódító terveivel? A Soros Alapítvány titkos projektjei révén Amerika igyekszik áthatolni Horvátország összes élő pórusán, áramlik be a dollár, akárcsak egy színes folyadék, a volt kommunisták kiszáradt vénáin és naiv, korrupcióra hajlamos intellektuelek hajszálerein keresztül. Horvátországnak nincs szüksége Amerikára, Amerikának van szüksége Horvátországra, mivel nélküle képtelen lenne Daytont sikernek elkönyvelni. A Münchenben megjelenő Süddeutsche Zeitung szerint a boszniai szerbek öklüket rázzák a Nyugatra, ugyanakkor Brüsszelben tenyerüket nyújtogatják koldulásra. A boszniai szerb vezetők azt képzelik, a világközösséggel azt tehetik, ami nekik tetszik. Pénzügyi segélyt kunyerálnak Brüsszelben, ugyanakkor felrobbantanak egy újabb ENSZ-gépkocsit a Szerb Köztársaságban. Az ehhez hasonló szkizofrén politikára csak egy válasz lehet: egyetlen német márkát se költsünk az újjáépítésükre. Karadžić jelenleg 3 milliárd márkájába kerül a boszniai szerbeknek. A világközösség anno 2000-ig 9 milliárd márkát folyósít Bosznia újjáépítésére. Ennek egyharmada jutna a szerbeknek. Ezt az összeget azonba mindaddig nem utalják át, amíg a háborús bűnökkel vádolt hadurak nem jelennek meg a hágai törvényszék előtt. Erre Biljana Plavšić már rájött, ezért tart attól, hogy a Szerb Köztársaság újjáépítési segély nélkül marad. A berlini Die Weit szerint a hírszerző szervek tisztában vannak azzal, hogy a körözött háborús bűnösök, mint Karadžić és Mladic, ilyen mértékben jelentenek fenyegetést nyugati politikusok számára. Akik parancsot adtak tömeggyilkosságok végrehajtására, nők tömeges megerőszakolására, koncentrációs táborok felállítására, azok parancsot adhatnak nyugati politikusok agyonlövésére vagy pokolgépes merényletek végrehajtására. Egyelőre nem annyira a politikusok Washingtonban, Londonban vagy Bonnban, hanem azok vannak leginkább kitéve ehhez hasonló fenyegetéseknek, akik háborús bűnösök felkutatásában vesznek részt. A háború főkolomposainak letartóztatása nélkül azonban Boszniában a béke elképzelhetetlen. A düsseldorfi Handelsblatt kommentátora emlékeztet arra, hogy Plavsic asszony egy időben Karadžić szekerét tolta, és annak lemondása után Plavšić volt a legitimitás fügefalevele. Bojana Plavšić demokráciáról és igazságról szónokol, kétségeink vannak azonban, hogy színeváltozása belső meggyőződésen alapul-e. Közel két év telt el Dayton óta, ez alatt az idő alatt tudathatta volna, hogy mi fekszik a szívén. Ambíció, féltékenykedés vagy egyszerűen csak az, hogy ráunt másodhegedűsnek lenni. Mindenesetre, ha Karadžić letartóztatását elősegíti, fontolóra vehetjük a támogatását. A berlini Tagesspiegel is figyelmeztet arra, hogy Plavšić is egy megrögzött nacionalista, aki a háborús bűnöket jóváhagyta és mentegette, ami azonban természetesen még nem elég ok ahhoz, hogy a hágai törvényszék beidézze. Politikusok gyakran forgatnak köpönyeget, emellett a Banjaluka és Pale között elmérgesedő helyzet új lehetőségekkel kecsegtet. Karadžić azzal próbálkozhat, hogy a boszniai Szerb Köztársaságot egyesítse Kis-Jugoszláviával, Plaviié pedig Banjaluka térségét egyesítheti a bosnyák -horvát föderációval. Ezzel a békefolyamat új lendületet kaphat, és még azokat is együttműködésre késztetheti, akik egyelőre még haboznak. Robin Cook brit külügyminiszter szarajevói látogatásával kapcsolatban a londoni The Times a következőket írja: A brit külügyminiszter nem titkolja frusztrációját a boszniai vezetők előtt. A megszegett ígéretek kutyakomédiává tették a daytoni szerződést. Cook kikelt a korrupció ellen és egyaránt elmarasztalta a három felet etnikai alapon folytatott politikájáért, a kisebbségek üldözéséért, a politikai pluralizmus és a szólásszabadság elfojtásáért. Boszniában az emberi jogokat továbbra is sárba tapossák. És akik a háborúhoz vezető jogsértésekre eredetileg parancsot adtak, még mindig szabadlábon vannak. Egy másik brit lap, a Financial Times kommentátora attól tart, hogy a boszniai helyzet még a NATO bővítésére is negatív hatással lehet. Minthogy Bosznia pillanatnyilag nem kerül a lapok első oldalára, sokan azt képzelik, hogy a daytoni békeszerződés valamiféle stabilitást teremtett. Ez nemcsak hogy nem igaz, de a helyzet újból még súlyosabbá válhat, amikor egy év múlva az amerikai csapatokat kivonják Boszniából. A háború kiújulásával odavész mindaz, amit a NATO Boszniában befektetett, és amire a katonai szövetség a kohézióját építette. 1998-ban egy fiaskó Boszniában kétszer is gondolkodásra bírhatja az amerikai szenátust, hogy érdemes-e valóban bővíteni a NATO-t. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Daytont ismételten számon kérik (FoNet-telefotó) A NATO nem tűri el „sem a provokációkat, sem a fenyegetéseket”, jelentette ki Javier Solana, az észak-atlanti szövetség főtitkára szerdai szarajevói látogatásán. Hozzátette még, hogy a békének nincs alternatívája Boszniában. Egyik fél számára sem létezik katonai megoldás sem jelenleg, sem a jövőben, mondta. Sajtóértekezletén elmagyarázta: a daytoni megállapodás nem tekinthető valamiféle étlapnak, hogy mindenki csak azt válassza ki belőle, ami tetszik neki. Eric Shinseki tábornok szerdán vette át az SFOR parancsnokságát William Crouch tábornoktól Solanának és Wesley Clarknak, a NATO európai erői főparancsnokának jelenlétében. A képen: Solana, Clark és Shinseki Baku autonómiát kínál Karabahnak Gajdar Alijev azeri elnök washingtoni nyilatkozata .Azerbajdzsán nem fogja soha megengedni, hogy Karabah függetlenné váljék tőle, de kész megadni e zömmel örménylakta területnek a lehető legnagyobb mérvű önkormányzatot” - mondta szerdán washingtoni látogatásán Gajdar Alijev azeri elnök. A sajtónak adott nyilatkozata szerint, amelyből az AFP idézett, Baku hajlandó elsimítani viszályait Örményországgal, de arról szó sem lehet, hogy Karabah területén újabb örmény állam jöjjön létre. A vitatott kaukázusi terület örmény lakosságának egy része függetlenségre, más része az Örményországgal való egyesülésre áhítozik. Bár nemzetközi jogilag e terület Azerbajdzsán részét képezi, a gyakorlatban a helyi örmények Jereván pártfogásával önállóan intézik ügyeiket. Bakunak nincs beleszólása Karabah kormányzásába. 1988 és 1994 között a Karabahért vívott örmény-azeri háborúban húszezer ember vesztette életét, és mintegy félmillióan jutottak koldusbotra, menekültsorsra. (MTI) Magyar Szó A csecsen elnök hajlandó tárgyalni Moszkvával Aszlan Maszhadov csecsen elnök kész bármikor Moszkvába utazni, hogy eleget tegyen Borisz Jelcin orosz államfő meghívásának, s megvitatni vele az orosz föderáció és a kaukázusi köztársaság között eddig kötött megállapodások teljesítését, jelenti az MTI. A csecsen elnök szóvivője tegnap ismertette Groznijban Maszhadov Jelcinnek küldött válaszát. Hangsúlyozta emellett, hogy a grozniji vezetés megítélése szerint az orosz minisztériumok és hatóságok hibája miatt eddig vajmi kevés valósult meg az egyezségekből. 1997. augusztus 1., péntek Csak az imádság tartja a gátat A keletnémet Brandenburg tartományban továbbra is válságos a helyzet az Odera mentén „Csodával határos” a gátak ellenállása az Odera árjával szemben - vélte a keletnémet Brandenburg tartomány belügyminisztere tegnap, miután újabb repedés keletkezett a hohenwutzeni gáton. Alwin Ziel azonban elismerte, hogy alig 10-15 százalék az esély a természet elemi erejének leküzdésére a gátszakaszon. Az AFP szerint a repedés 15 méter hosszan húzódik, 34 centiméter mélyen - mintegy 100 méternyire az első repedés helyétől. A Reuter szerint német katonák ezrei iparkodtak megerősíteni a sérült gátat, amelynek lábához öttonnás homokzsákokat ejtettek helikopterekről. Ha a gát átszakad, akkor több méter magas vízoszlop omlik rá az Oderbruch medencére, néhány órán belül 250 négyzetkilométernyi térséget árasztva el a második töltéssorig. Kezdetben csaknem két tucat falut öntene el a víz, és ha az Odera régi medre menti második védővonalat is elmosná, akkor dél felé áradna tovább a medence többi részén át mintegy 17 kilométernyit, a nagyobb városok, Wriezen és Bad Freienwalde irányába. Gátszakadás esetén egy harmadik védővonal is épülhet egy Hohenwutzentől délre haladó országút mentén - jelezte Ziel, bár hozzátette, hogy „a főgátat az utolsó másodpercig védelmezik”. Mintegy tízezer lakost szerda este elszállítottak a Lengyelországgal szomszédos sík területről, miután a hohenwutzeni gátszakadással fenyegetett A múlt héten ötezer embert már elköltöztettek a környékről. A brit hírszolgálati iroda felidézte, hogy az Oderbruch a kommunista Kelet-Németország éléskamrájának számított. Az Oderbruch mocsarát 250 esztendeje Nagy Frigyes porosz király csapoltatta le. A főgát utoljára Reitweinnél szakadt át az Oderbruch déli végén. A francia hírügynökség szerint most is két ponton gyengült meg: Hohenwutzen mellett Reitweinnél. (MTI) Újabb zászlómerénylet volt Kolozsváron Gheorghe Funar polgármester irányította az „akciót”, amelyet a rendőrség meghiúsított Gheorghe Funar vezette és irányította azt a szerda délutáni zászlólopási kísérletet, amelyet a kolozsvári rendőrségnek végül is sikerült meghiúsítania - jelentette Kolozsvárról a bukaresti Romániai Magyar Szó tudósí tója. A szélsőséges kolozsvári polgármester és hivatali segédje, a helységgazdálkodási vállalatot irányító egységpárti Liviu Medrea egyenesen arról az összejövetelről sietett a magyar főkonzulátus elé, amelyen az ugyancsak szélsőséges Nagy-Románia Párt, korábbi ígéretét beváltva, 1 millió lejjel jutalmazta a magyar zászló „hős” eltávolítóit. Gheorghe Funar, miután a főkonzulátus előtt posztoló rendőr elzavarta a második zászlólopást megkísérlő emelődarus gépkocsivezetőt, behívatta a kolozsvári rendőrség vezetőit és legorombította őket. Elmagyarázta: azért adott utasítást az újra kitűzött zászló eltávolítására, mert szerinte a történelmi valóságnak meg nem felelő, a Nagy-Magyarország jelképeit tartalmazó zászlócímer Erdély szimbólumát is magába foglalja. Emiatt külügyminisztériumi vizsgálatot kér. Alexandru Farcas prefektus viszont egy hónapig - amíg a címerrel kapcsolatos vádakban szakértők bevonásával tisztábban láthatnak - felfüggesztett mindenfajta vitát Gheorghe Funarral. A bukaresti Mediafax független hírügynökség szerint Valeriu Tabara, a Románok Nemzeti Egységpártjának (RNEP) elnöke elhatárolta magát Funar és Medrea akciójától, mondván, hogy mindketten saját szakállukra cselekedtek. Szerinte a kolozsvári zászlóbotrány kizárólag az ottani közigazgatás ügye, az RNEP vezetőségének semmi köze hozzá. Ugyancsak ezekben a napokban ismeretlen tettesek piros festékkel horogkeresztet rajzoltak Kelemen Attila és Kerekes Károly marosvásárhelyi RMDSZ-képviselők irodája fölötti táblára. Az érintett politikusok szerint a tett súlyos támadás a jogállam alapintézménye, a parlament ellen. igvgisitvisKtvxKvtuiitfgiAmgixiavgizNvgisw 0 X ; Nyílt levél Adrian \ : Severinnek tt fc * Gheorghe Funar, Kolozsvár új polgármestere tegnap újabb 1 nyílt levelet intézett a román ' 1 külügyminiszterhez, Adrian Se- \ * verinhez, amelyben követeli a 1 « kolozsvári magyar főkonzulátust , azonnali - még csütörtöki - be- * i zárását, illetve azt, hogy nyilvá- £ £ nítsák nem kívánatos személy- £ nek a konzulátus magyar alkal- « £ mazottait, élükön a főkonzuliak . £ Funar arra hivatkozik, hogy „a ” K diplomáciai konvenciókat meg- »szegve, romániai magánházra * * tűzték ki a magyar állami zász-ót, amelynek címere Erdély £ 1 felségjogát is szimbolizálja”. A « ° szélsőséges polgármester azzal * is megvádolja Bitay Károly fő- , ' konzult, hogy a romániai ma £ £ gyár oktatásról tett nyilatkoza- £ * taival beleavatkozott egy idegen £ 1 ország belügyeibe, s már ezért is is azonnal ki kellene utasítani £ £ az országból. A Romániai Magyar Szó tudósítójának értesülései szerint az ismeretlen vásárhelyi mozosok számos magyarországi autó rendszámtábláját is lefújták festékkel. (MTI) Felhívás az ENSZ-adósságok törlesztésére Hét egykori amerikai külügyminiszter levele a kongresszushoz Hét egykori amerikai külügyminiszter - köztük Warren Christopher és Henry Kissinger - felhívással fordult a washingtoni kongresszushoz az Egyesült Államok elmaradt ENSZ- hozzájárulásainak kifizetése érdekében. Egyszerűen igazságtalan, hogy a világ egyetlen szuperhatalma, amelynek a gazdasága a legerősebb, és amely nagy remények megtestesítője, egyszersmind az ENSZ legnagyobb adósa - olvasható a tegnap hajnalban nyilvánosságra hozott levelükben. Az Egyesült Államok tevékeny részvállalása, az esedékes fizetések átutalása nélkül kudarcra vannak ítélve az ENSZ megszilárdítására és reformjára irányuló amerikai fáradozások „Az, hogy az Egyesült Államok folyvást elmulasztja jogi kötelezettségeinek teljesítését, az ENSZ pénzügyi életképességét fenyegeti” - hangoztatták. Az AFP jelentése szerint a volt külügyminiszterek Jesse Helms szenátorhoz, a szenátus külügyi bizottsága republikánus elnökéhez címezték levelüket. A szenátor az ENSZ éles bírálójának számít. A hét aláíró Henry Kissinger, Alexander Haig, George Schultz, Cyrus Vance, James Baker, Lawrence Eagleburger és Warren Christopher. Az Egyesült Államoknak becslések szerint 1,3 milliárd dolláros fizetési hátraléka van az ENSZ irányában. (MTI)