Magyar Szó, 1998. február (55. évfolyam, 29-52. szám)
1998-02-01 / 29. szám
8 GAZDASÁGI TÉMÁK Magyar Szó A vezetőség csak a hatalmát félti A költségvetési hiány és a vállalatok vesztesége mintegy 20 milliárd dinár - Politikai okok miatt bármikor üzembe helyezhető a pénznyomda - állítja dr. Tomislav A. Nikolic A szakemberek nem véletlenül tartanak attól, ha a vezetőség sürgősen nem foganatosít megfelelő intézkedéseket és nem indítja el a reformokat, megismétlődik az 1993-as év. A tavalyi költségvetési hiány mintegy 10 milliárd dinár, és majdnem ennyi a vállalatok vesztesége is. Ez a hiány a társadalmi termék egynegyedét vonja el, s túl nagy teher a gazdaságunk számára, mely egyébként sem indult el a felépülés útján. Sovány vigasz, hogy ez az úgynevezett kvázi költségvetési hiány még nem gerjeszti az inflációt - magyarázta dr. Tomislav Z. Nikolic újvidéki közgazdász. TÖBBET KÖLTÜNK, MINT AMENNYINK VAN, MÉGIS KEVÉS A vezetőség szüntelenül azt ismételgeti, hogy a költségvetést reális forrásokból tölti fel, de utóbb mindig kiderül, hogy a közfogyasztás meghaladja a tervezettet. Tavaly is a társadalmi termék 47 százalékában határozták meg, s végül 55 százalékára duzzadt. De függetlenül attól, hogy többet költünk, mint amennyivel rendelkezünk, az államkassza mégis üres. Minden rosszban talán van valami jó is, mert ellenkező esetben a gazdaságot még jobban kifosztanák. Csakhogy ez az óriási hiány előbb-utóbb elindíthatja az inflációt! Politikai vagy szociális okokból a pénznyomda bármikor üzembe helyezhető. Emlékezzünk csak vissza 1993-ra! A tanárok, az orvosok, a nyugdíjasok, de a többi munkás is néhány hónapos késéssel kapják a juttatásaikat. S ha a lemaradást valamilyen okból kifolyólag be akarják hozni, másképpen nem tehetik, minthogy frissen nyomtatnak dinárt. Ha pedig a vezetőség ismét eladna valamilyen állami vállalatot, s a kapott devizát olyan módon használná fel, mint a Telekom esetében, akkor mindent elsöprő infláció jelentkezne. A vezetőségnek ugyanis egyetlen célja van: hatalmának a megőrzése - fejtette ki a szakember. De mire alapozza ezt a borúlátó feltevését? A Fizetésforgalmi Intézet adatai szerint tavaly az államkassza bruttó bevétele 44,5 milliárd dinár volt, ami 33,6 százalékkal haladja meg az 1996-os bevételt. De ha figyelembe vesszük a kiskereskedelmi árak alakulását, azaz az infláció ütemét, akkor 12,9 százalékkal folyt be több pénz. Ehhez az összeghez azonban még hozzá kell számolni mintegy 500 000 dinárt, ami a nyugdíjpótló, vagyis a különféle járulékok, amit a dohány, az üzemanyag árára, a postaforgalmi díjra szabnak ki. No, de ez a 45 milliárd dinár sem elegendő, s minden téren gondok vannak a jutattások kifizetésével. Az egészségügy különösen megsínyli a pénztelenséget, mert az államkasszából részesedők körében is szüntelenül folyik a pénz újraelosztása, azaz leginkább a nyugdíjasokat részesítve előnyben, másoktól vonják meg a pénzt. BŐKEZŰEN TÁMOGATTÁK A VÁLLALATOKAT Az általános fogyasztás 22 százalékkal, a községek költségvetése 11 százalékkal és a kölcsönbe adott pénzeszközök 61,2 emelkedtek. Ilyen nagyarányú növekedés közepette az árak nem maradhatnak stabilak, de az árfolyam sem lehet szilárd. A helyzet még aggasztóbb, ha tudjuk, hogy a szerbiai költségvetés a tavalyelőttinek az egyötödével nagyobb, s a keresetekre mégsem futotta. Ám fontos kiemelni, hogy az említett arányok átlagos növelést jeleznek, úgyhogy bizonyos területeken a pénzgyarapodás sokkal nagyobb. Mindezek után nem fogadhatjuk el a kormánynak azt a megállapítását, miszerint tavaly stabilizációs gazdaságpolitikát folytatott. Hasonló a helyzet a szövetségi államkassza esetében is. A pénzeszközök 7,3 százalékkal duzzadtak, de ez a növekedés sem tette lehetővé a katonaság szükségleteinek a finanszírozását. Mint látszik, a vezetőség évről évre a szükségletekkel összhangban igyekszik megtervezni a költségvetést, s figyelmen kívül hagyja a gazdaság teherbírását - ismertette dr. Nikolic. Ám tavaly feltűnően megnövekedett a kölcsönbe adott pénzeszköz, s ez azt jelenti, hogy az állami vállalatok számláira a költségvetésből bőkezűen ömlesztették át a dinárt. Ezeket a vállalatokat 2,7 milliárd dinárral támogatták meg, azaz 61,2 százalékkal kaptak több pénzt, mint 1996-ban. Ez az összeg a bruttó bevételnek a 6,1 százaléka volt, 1996-ban a 4,3, 1995-ben a 4,6, és 1994-ben a 4 százaléka. A közületi kiadások 17,2 milliárd dinárral gyarapodtak, s az reálisan 4,9 százalékos növekedés. A nyugdíjalap eszközei 7,9, az egészségügyi alap eszközei csupán 1,8, a munkanélküliségi alap eszközei 5,8 százalékkal emelkedtek. Az 1995-ös évhez viszonyítva a pénzeszközök újraelosztása az általános fogyasztás javára, avagy a közületi kiadások kárára történt. De az eszközök ide-oda való ömlesztése sem oldhatja meg a gondokat. A kiutat a mindennemű fogyasztás lefaragásában kell keresni. Ám a tavalyi közfogyasztás minden mércét túlhaladott, s most már nem csupán az ilyen vagy az olyan reformok elindításán van a hangsúly, hanem az inflációmentes költségvetés kidolgozásán. Mivel a jelenlegi vezetőség ezt a kockázatot nem akarja vállalni, csak egy új teheti meg. Szóval magától érthető, hogy az ez évi gazdaságpolitika meghozatalakor sem vette figyelembe a korábbi nehézségeket és mulasztásokat, ezért nagyon valószínű, hogy igen magas infláció elé nézünk. G. KÁNTOR Csilla Ami rajtunk múlott, megtettük Olyan községnek számítunk, ahol magas szinten áll az együttműködési készség, de ezzel azok kérkednek leginkább, akik ezt sosem tudták elfogadni - Beszélgetés Sípos Béla kishegyesi polgármesterrel Az elmúlt esztendő önkormányzati tapasztalatairól, a tervek teljesítéséről, az eredményekről, a helyi gondokról, valamint év eleje lévén, az idei tervekről beszélgettünk el Sípos Bélával, Kishegyes polgármesterével. ■ Milyen eredményekkel működött az önkormányzat, mit sikerült megvalósítani a tavalyi tervekből? — Látványos eredményeket nem tudunk felmutatni, de tény, hogy az önkormányzat hatáskörébe tartozó kérdések esetében nem vallottunk szégyent: az iskoláskor előtti intézmények, az iskolák és a költségvetésből élő más intézmények megkapták azokat a pénzeszközöket, amelyeket a községtől kell kapniuk. Az önkormányzat hozzáállásával nem volt baj, de tény, hogy a pénzigényesebb tervek nem valósultak meg. Igaz, ilyen terveket készítettünk, annak ellenére, hogy tudtuk, ezek kívánságok, viszont biztos, hogy ezekkel a valós szükségleteket térképeztük fel. A három falut összekötő kerékpárút egy szakasza elkészült, és segítettük az ivóvízellátás megoldását. Felvetettük azonban a gázvezeték kiépítését és a 20 kilowattos villanyvezeték építését is Szenttamás felől. ■ A gázvezeték esetében meddig jutottak? — Az idén elkészül a kivitelezési terv. Úgy gondoltuk, hogy a község gazdaságának, valamint az intézményeknek a megfelelő minisztériumok segítségével sikerül kiépíteni a fővezetéket, a többit pedig a polgárok hozzájárulásával, de egyelőre ez sem látszik valószínűnek. A községnek erre sajnos nincs pénze, pedig a munka nem tűr halasztást. Sokat vártunk az új önkormányzati törvénytől is, de a tervezetet látva nyilvánvalóvá vált, hogy a községek hatásköre a közeljövőben nem változik, marad a központosított rendszer, a községeknek továbbra sem lesz lehetőségük arra, hogy gondjaikat teljesen önállóan, legjobb belátásuk szerint oldják meg. ■ A közművesítés terén milyen beruházások voltak? — A községben nincs kommunális vállalat, ezért az erre szolgáló pénzeket átutaljuk a helyi közösségeknek. Karbantartottuk a közvilágítást, a szeméttelepeket, és mindhárom településen nagyobb beruházásra volt szükség a kutak karbantartására, kiépült egy transzformátor Hegyesen... A kommunális beruházásokat akkor tudjuk igazából folytatni, ha sikerül elérni, hogy a fejletlen községek listájára kerüljünk. Vajdaságban csak Begaszentgyörgy tartozik ebbe a kategóriába. Az adatok alapján azonban erre minden jogunk megvolna. Ez azt jelentené, hogy a község 400-500 ezer dinárral többet tudna ilyen célokra szánni. Várjuk, hogy megalakuljon az új köztársasági kormány, s akkor tovább szorgalmazzuk ezeket a dolgokat. Az említetteken kívül szeretnénk elérni, hogy regionális úttá nyilvánítsák a Kishegyes-Lipót és a Lovćenac-Miloševo útvonalakat, ami azt jelentené, hogy létrejönne a Zombor és Becse közötti legrövidebb közúti összeköttetés. A közművesítési teendőket lehetne tovább is sorolni: a kishegyesi utcák kiépítését, a lovcenad művelődési ház nagyjavításának befejezését, a feketicsi sportcsarnok kiépítését. Lehetőségeinkhez mérten támogatjuk a környezetvédelmet, elsősorban a Platán egyesületet, amely több akciót indított. Milyen az együttműködés a környező községekkel és a többi magyar többségű önkormányzattal? - Olyan községnek számítunk, ahol magas szinten van az együttműködési készség. Ez részünkről tudatos munka, mert meggyőződésünk, hogy a feladatokat így sikeresebben tudjuk elvégezni. Furcsamód az utóbbi időben ezt azok emlegetik leginkább, akik mindezt sosem tudták igazából elfogadni. Szerencsére meghiúsítani sem. Szeretnénk a továbbiakban is a legmesszemenőbben kivenni részünket a magyar önkormányzatok által felvállalt feladatok teljesítéséből, együttműködésre törekszünk a környező községekkel is, és természetesen szeretnénk kiterebélyesíteni testvérvárosi kapcsolatainkat is. Mint ismeretes, Kishegyes Békésszentandrással és Kúnhegyessel tart fenn kapcsolatokat. Tervbe vettük a Kovászna megyei Baróttal és a Crna Gora-i Barral a hasonló kapcsolatok felvételét. Természetesen nagy fontosságot tulajdonítunk a találkozásoknak, a tapasztalatcserének, a kulturális és sportkapcsolatoknak, de igazi célunk, hogy hozzásegítsünk a gazdasági kapcsolatok kialakulásához. A jó együttműködés ellenére ugyanis ezek a kapcsolatok rendkívül nehezen jönnek létre. Mindezekre csak akkor lehet számítani, ha az ország újra beilleszkedik az európai és nemzetközi folyamatokba. Ennek előbb-utóbb meg kell most már történnie, mert a polgárokkal aligha lehet tovább manipulálni, lehetővé kell tenni számukra, hogy megismerjék tényleges érdekeiket. PAPP Imre Sípos Béla 1998. február 1., vasárnap Elkerülhetetlen a devalváció Szecsei Mihály közismert közgazdász, a VMSZ köztársasági képviselője gazdasági, pénzügyi helyzetünkről . Hogyan vélekedik az ország jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetéről? A kérdést Szecsei Mihály ismert szabadkai közgazdásznak, a VMSZ köztársasági képviselőjének tettük fel. - Gazdasági helyzetünk egyre súlyosabb. Igaz, az előző év elején valamelyest növekedni kezdett a termelés, de az év második felében stagnálás következett be. A fogyasztás azonban nem állhat le, s ennek következményeként mind nagyobb a termelés és a fogyasztás szintje közötti eltérés. Tetézi a bajt, hogy nagy a munkanélküliség. Főleg a fiatalok közül vannak sokan, akik először szeretnének elhelyezkedni... - Még nem szabadultunk meg a régi gazdasági rendszer csökevényeitől, a nagyvállalatoktól. Ezek hatalmas visszahúzó erőt képeznek. Az országban több mint hetvenezer vállalat van bejegyezve. A veszteségük 20,5 milliárd dénál, s e veszteség mintegy 80 százaléka éppen a nagyvállalatoké, 950 nagyvállalaté. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy amíg nem találunk megoldást a nagyvállalatok helyzetére, addig aligha várhatunk javulást a pénzügyi rendszerünkben. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezek a vállalatok magukkal rántják a legjelentősebb pénzintézményeinket, bankjainkat A mezőgazdaság is a 2,8 milliárd dináros adósságával magával rántja a négy legjelentősebb vajdasági bankot. Ami azt jelenti, hogy a többinek, az eredményesen gazdálkodóknak sem lesz pénzük. A kormány meghirdette ugyan a piacgazdaságot, de a jelenlegi piaci feltételeink nem ezt szorgalmazzák. A piacon monopóliumok uralkodnak. A piacgazdaság fő jellemzője viszont a független, objektív versenyhelyzet. Ez a Közgazdasági Kutatóintézet megállapítása is. Nálunk négy nagy lobby uralkodik a gazdaságban. Egyik a beszerző-lobby, amely könnyen jut devizához. Ezen vásárol kint árut, persze olyat, amelyet idehaza viszonylag drágán értékesíthet. A másik lobby az adósok lobbyja. Ide tartoznak azok, akik a devalvációra várnak. Adósságot adósságra halmoznak, arra számítván, hogy infláció esetén majd a mellényzsebből kifizetik a tartozást. A harmadik lobbyba azok tartoznak, akiknek van lehetőségük a költségvetési letétek használatára. A bankokból kiveszik és különböző vállalatoknál 10 százalékos uzsorakamattal elhelyezik a pénzt. A negyedik az úgynevezett intézményes lobby, amely a legveszélyesebb. Az ide tartozók különféle csatornákon keresztül megkaparintják a vállalatok irányítását, ellenőrzését. Ez voltaképpen nem más, mint a vagyon fosztogatása. A pénzügyi helyzetet súlyosbítja a több mint 10 millió dolláros külső adósság és a belső adósság, amelynek keretében ott van a régi devizabetét stb. Ehhez párosul a Párizsi, a Londoni Klub, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank nyomása. A konfúz helyzetet csak tetézi a keresetek alakulása. December folyamán az átlagkereset 6,7 százalékkal növekedett, vagyis 968 dinár volt, azzal a megjegyzéssel, hogy a gazdaságban foglalkoztatottaké 862 dinár, a nem gazdaságban dolgozóké viszont 1345 dinár volt. ■ Ilyen helyzetben elkerülhetetlen a dinár leértékelése... - Igen, mert már tarthatatlan a fekete és a hivatalos árfolyam közötti különbség. A devalváció csak az exportra termelőknek hozhat jót. Jelenleg épeszű ember nem exportál csak azért, hogy hivatalos áron elszámolják neki a devizát. Ezzel szemben többet kell majd költenünk az importigényes termelői fogyasztásra, amely az össztermelésünk fogyasztásának kétharmadát teszi ki. Ez a költség beépül majd a hazai árakba. Az emberek többsége nagyon tart a hiperinflációtól. Elkerülhető- e? A hiperinfláció elkerülésének egyedüli módja komoly reformok meghozatala és végrehajtása. Fel kell hagyni a politikai indokokból beindított látszattevékenységekkel. Eredménnyel járó gazdaságpolitikai intézkedésekre van szükség. Meg kell valósítani a tulajdonszerkezetváltást, de nem úgy, hogy a nagy társadalmi semmiből majd egy privát nulla lesz. Meg kell változtatni a termelés szerkezetét. Ezzel a termelésszerkezettel ugyanis nem lehet megjelenni a világpiacon. Csúnyán lemaradtunk. Emellett végrehajtható szociális programot kell kidolgozni. Nem lehet ugyanis megfeledkezni a 850 000 munkanélküliről. Badarság lenne sorsukra hagyni őket és azt gondolni, hogy majd öntudatból elmennek közmunkát végezni. Ezt a szociális programot viszont véleményem szerint az állami szakszervezet jelenleg képtelen kisajtolni a hatalomból. Végezetül pedig versenyhelyzetű piacgazdálkodást kell kiépíteni, amelyben a munkaerőgazdálkodás is ésszerű kritériumok között folyik. Ehhez szükség van a Nemzetközi Valutaalappal való készenléti megállapodás megkötésére. Tetszik ez nekünk, vagy sem. LAJBER György Szecsei Mihály NYERJEN A NAPTÁRRAL! Meghosszabbítottuk a határidőt! Felsőhegyen készülnek az élőújságra - Lesz sakkszimultán is Péntek délig valamivel több mint 1800 szelvény érkezett be a szerkesztőségbe a Nyerjen a Naptárral! elnevezésű tárgysorsjátékunkba. A Naptárban hirdetett beküldési határidő tegnap járt le, de 13 nappal még meghosszabbítottuk, mert akkor lesz a sorsolás. A szelvényeket a sorsolás napjáig be lehet küldeni, pontosabban február 13-áig. A felsőhegyi olvasóink az élőújság előtt, vagy közvetlenül a húzás előtt is átadhatják majd a szelvényeket. Több helyről jelentették, hogy elfogyott a Naptár, bár néhányan még meg szeretnék venni. A terjesztőosztály igyekszik ezen segíteni úgy, hogy azokról a helyekről, ahol maradt Naptár, nem adták el mind, elküldik oda, ahol elfogyott. De megrendelhető a Naptár telefonon is a szerkesztőségben, vagy a terjesztőosztályon a következő számokon: 021/56-066 és 021/56-696. A Felsőhegyi Olvasókör, az élőújságunk társszervezője nagyban készül a rendezvényre. Mint már közöltük, élőújságunk február 13-án este hét órakor kezdődik a szövetkezeti otthon nagytermében. A belépőjegy ára 5 dinár. A részletes műsort később közöljük. Az élőújság előtt Kókai Péter munkatársunk, mesterjelölt, 10-12 táblán sakkszimultánt játszik a helybeliekkel. Ebben a játékban a főnyeremény egy motokultivátor, amelyet a hajdújárási Dona magáncég ad majd. A vigaszdíjak között van egy 18 sebességes kerékpár, továbbá talicska, márvány melegítőtalp, ruhanemű, aranygyűrű, kávédaráló, fürdőszobakellék, különböző élelmiszercsomagok, savanyúság stb. Érdemes tehát beküldeni a szelvényt és várni a sorsolást!