Magyar Szó, 1998. február (55. évfolyam, 29-52. szám)

1998-02-01 / 29. szám

8 GAZDASÁGI TÉMÁK Magyar Szó A vezetőség csak a hatalmát félti A költségvetési hiány és a vállalatok vesztesége mintegy 20 milliárd dinár - Politikai okok miatt bármikor üzembe helyezhető a pénznyomda - állítja dr. Tomislav A. Nikolic A szakemberek nem véletlenül tartanak attól, ha a vezetőség sürgősen nem foganatosít megfelelő intézke­déseket és nem indítja el a reformokat, megismétlődik az 1993-as év.­­ A tavalyi költségvetési hiány mintegy 10 milliárd dinár, és majdnem ennyi a vállalatok vesztesége is. Ez a hiány a társadalmi termék egynegyedét vonja el, s túl nagy teher a gazdaságunk számára, mely egyébként sem indult el a felépülés útján. Sovány vigasz, hogy ez az úgy­nevezett kvázi költségvetési hiány még nem gerjeszti az inflációt - magyarázta dr. Tomislav Z. Nikolic újvidéki közgazdász. TÖBBET KÖLTÜNK, MINT AMENNYINK VAN, MÉGIS KEVÉS A vezetőség szüntelenül azt ismételgeti, hogy a költ­ségvetést reális forrásokból tölti fel, de utóbb mindig ki­derül, hogy a közfogyasztás meghaladja a tervezettet. Ta­valy is a társadalmi termék 47 százalékában határozták meg, s végül 55 százalékára duzzadt. De függetlenül at­tól, hogy többet költünk, mint amennyivel rendelke­zünk, az államkassza mégis üres. Minden rosszban talán van valami jó is, mert ellenkező esetben a gazdaságot még jobban kifosztanák. Csak­hogy ez az óriási hiány előbb-utóbb elindíthatja az inflációt!­­ Politikai vagy szociális okokból a pénznyomda bár­mikor üzembe helyezhető. Emlékezzünk csak vissza 1993-ra! A tanárok, az orvosok, a nyugdíjasok, de a többi munkás is néhány hónapos késéssel kapják a juttatásai­kat. S ha a lemaradást valamilyen okból kifolyólag be akarják hozni, másképpen nem tehetik, minthogy fris­sen nyomtatnak dinárt. Ha pedig a vezetőség ismét el­adna valamilyen állami vállalatot, s a kapott devizát olyan módon használná fel, mint a Telekom esetében, akkor mindent elsöprő infláció jelentkezne. A vezető­ségnek ugyanis egyetlen célja van: hatalmának a megőr­zése - fejtette ki a szakember. De mire alapozza ezt a borúlátó feltevését? A Fizetés­forgalmi Intézet adatai szerint tavaly az államkassza brut­tó bevétele 44,5 milliárd dinár volt, ami 33,6 százalékkal haladja meg az 1996-os bevételt. De ha figyelembe vesszük a kiskereskedelmi árak alakulását, azaz az inflá­ció ütemét, akkor 12,9 százalékkal folyt be több pénz. Ehhez az összeghez azonban még hozzá kell számolni mintegy 500 000 dinárt, ami a nyugdíjpótló, vagyis a különféle járulékok, amit a dohány, az üzemanyag árára, a postaforgalmi díjra szabnak ki. No, de ez a 45 milliárd dinár sem elegendő, s minden téren gondok vannak a jutattások kifizetésével. Az egészségügy különösen meg­sínyli a pénztelenséget, mert az államkasszából részese­dők körében is szüntelenül folyik a pénz újraelosztása, azaz leginkább a nyugdíjasokat részesítve előnyben, má­soktól vonják meg a pénzt. BŐKEZŰEN TÁMOGATTÁK A VÁLLALATOKAT­ ­ Az általános fogyasztás 22 százalékkal, a községek költségvetése 11 százalékkal és a kölcsönbe adott pén­zeszközök 61,2 emelkedtek. Ilyen nagyarányú növeke­dés közepette az árak nem maradhatnak stabilak, de az árfolyam sem lehet szilárd. A helyzet még aggasztóbb, ha tudjuk, hogy a szerbiai költségvetés a tavalyelőttinek az egyötödével nagyobb, s a keresetekre mégsem futotta. Ám fontos kiemelni, hogy az említett arányok átlagos nö­velést jeleznek, úgyhogy bizonyos területeken a pénzgya­rapodás sokkal nagyobb. Mindezek után nem fogadhat­juk el a kormánynak azt a megállapítását, miszerint ta­valy stabilizációs gazdaságpolitikát folytatott. Hasonló a helyzet a szövetségi államkassza esetében is. A pénzesz­közök 7,3 százalékkal duzzadtak, de ez a növekedés sem tette lehetővé a katonaság szükségleteinek a finanszíro­zását. Mint látszik, a vezetőség évről évre a szükségletek­kel összhangban igyekszik megtervezni a költségvetést, s figyelmen kívül hagyja a gazdaság teherbírását - ismer­tette dr. Nikolic. Ám tavaly feltűnően megnövekedett a kölcsönbe adott pénzeszköz, s ez azt jelenti, hogy az állami válla­latok számláira a költségvetésből bőkezűen ömlesztették át a dinárt. Ezeket a vállalatokat 2,7 milliárd dinárral támogatták meg, azaz 61,2 százalékkal kaptak több pénzt, mint 1996-ban. Ez az összeg a bruttó bevételnek a 6,1 százaléka volt, 1996-ban a 4,3, 1995-ben a 4,6, és 1994-ben a 4 százaléka. A közületi kiadások 17,2 milliárd dinárral gyarapod­tak, s az reálisan 4,9 százalékos növekedés. A nyugdíjalap eszközei 7,9, az egészségügyi alap eszközei csupán 1,8, a munkanélküliségi alap eszközei 5,8 százalékkal emelked­tek.­­ Az 1995-ös évhez viszonyítva a pénzeszközök újra­elosztása az általános fogyasztás javára, avagy a közületi kiadások kárára történt. De az eszközök ide-oda való öm­­lesztése sem oldhatja meg a gondokat. A kiutat a min­dennemű fogyasztás lefaragásában kell keresni. Ám a ta­valyi közfogyasztás minden mércét túlhaladott, s most már nem csupán az ilyen vagy az olyan reformok elin­dításán van a hangsúly, hanem az inflációmentes költ­ségvetés kidolgozásán. Mivel a jelenlegi vezetőség ezt a kockázatot nem akarja vállalni, csak egy új teheti meg. Szóval magától érthető, hogy az ez évi gazdaságpolitika meghozatalakor sem vette figyelembe a korábbi nehéz­ségeket és mulasztásokat, ezért nagyon valószínű, hogy igen magas infláció elé nézünk. G. KÁNTOR Csilla Ami rajtunk múlott, megtettük Olyan községnek számítunk, ahol magas szinten áll az együttműködési készség, de ezzel azok kérkednek leginkább, akik ezt sosem tudták elfogadni - Beszélgetés Sípos Béla kishegyesi polgármesterrel Az elmúlt esztendő önkormányzati tapasztalatairól, a tervek teljesí­téséről, az eredményekről, a helyi gondokról, valamint év eleje lé­vén, az idei tervekről beszélgettünk el Sípos Bélával, Kishegyes polgármesterével. ■ Milyen eredményekkel működött az önkormányzat, mit sikerült megvaló­sítani a tavalyi tervekből? — Látványos eredményeket nem tu­dunk felmutatni, de tény, hogy az ön­­kormányzat hatáskörébe tartozó kérdé­sek esetében nem vallottunk szégyent: az iskoláskor előtti intézmények, az iskolák és a költségvetésből élő más intézmények megkapták azokat a pénzeszközöket, amelyeket a községtől kell kapniuk. Az önkormányzat hozzáállásával nem volt baj, de tény, hogy a pénzigényesebb ter­vek nem valósultak meg. Igaz, ilyen ter­veket készítettünk, annak ellenére, hogy tudtuk, ezek kívánságok, viszont biztos, hogy ezekkel a valós szükségleteket tér­képeztük fel. A három falut összekötő ke­rékpárút egy szakasza elkészült, és segí­tettük az ivóvízellátás megoldását. Felve­tettük azonban a gázvezeték kiépítését és a 20 kilowattos villanyvezeték építését is Szenttamás felől. ■ A gázvezeték esetében meddig ju­tottak? — Az idén elkészül a kivitelezési terv. Úgy gondoltuk, hogy a község gazdasá­gának, valamint az intézményeknek a megfelelő minisztériumok segítségével sikerül kiépíteni a fővezetéket, a többit pedig a polgárok hozzájárulásával, de egyelőre ez sem látszik valószínűnek. A községnek erre sajnos nincs pénze, pe­dig a munka nem tűr halasztást. Sokat vártunk az új önkormányzati törvénytől is, de a tervezetet látva nyil­vánvalóvá vált, hogy a községek hatáskö­re a közeljövőben nem változik, marad a központosított rendszer, a községeknek továbbra sem lesz lehetőségük arra, hogy gondjaikat teljesen önállóan, legjobb be­látásuk szerint oldják meg. ■ A közművesítés terén milyen be­ruházások voltak? — A községben nincs kommunális vál­lalat, ezért az erre szolgáló pénzeket át­utaljuk a helyi közösségeknek. Karban­tartottuk a közvilágítást, a szeméttelepe­ket, és mindhárom településen nagyobb beruházásra volt szükség a kutak karban­tartására, kiépült egy transzformátor Hegyesen... A kommunális beruházásokat akkor tudjuk igazából folytatni, ha sikerül elér­ni, hogy a fejletlen községek listájára ke­rüljünk. Vajdaságban csak Begaszent­györgy tartozik ebbe a kategóriába. Az adatok alapján azonban erre minden jo­gunk megvolna. Ez azt jelentené, hogy a község 400-500 ezer dinárral többet tud­na ilyen célokra szánni. Várjuk, hogy megalakuljon az új köztársasági kor­mány, s akkor tovább szorgalmazzuk ezeket a dolgokat. Az említetteken kívül szeretnénk elérni, hogy regionális úttá nyilvánítsák a Kishegyes-Lipót és a Lovćenac-Miloševo útvonalakat, ami azt jelentené, hogy létrejönne a Zombor és Becse közötti legrövidebb közúti össze­köttetés. A közművesítési teendőket lehetne tovább is sorolni: a kishegyesi utcák ki­építését, a lovcenad művelődési ház nagyjavításának befejezését, a feketicsi sportcsarnok kiépítését. Lehetőségeinkhez mérten támogat­juk a környezetvédelmet, elsősorban a Platán egyesületet, amely több akciót in­dított.­­ Milyen az együttműködés a kör­nyező községekkel és a többi magyar többségű önkormányzattal? - Olyan községnek számítunk, ahol magas szinten van az együttműködési készség. Ez részünkről tudatos munka, mert meggyőződésünk, hogy a feladato­kat így sikeresebben tudjuk elvégezni. Furcsamód az utóbbi időben ezt azok emlegetik leginkább, akik mindezt sosem tudták igazából elfogadni. Szerencsére meghiúsítani sem. Szeretnénk a továbbiakban is a leg­messzemenőbben kivenni részünket a magyar önkormányzatok által felvállalt feladatok teljesítéséből, együttműködés­re törekszünk a környező községekkel is, és természetesen szeretnénk kiterebélye­­síteni testvérvárosi kapcsolatainkat is. Mint ismeretes, Kishegyes Békésszen­­tandrással és Kúnhegyessel tart fenn kapcsolatokat. Tervbe vettük a Kovászna megyei Baróttal és a Crna Gora-i Barral a hasonló kapcsolatok felvételét. Termé­szetesen nagy fontosságot tulajdonítunk a találkozásoknak, a tapasztalatcserének, a kulturális és sportkapcsolatoknak, de igazi célunk, hogy hozzásegítsünk a gaz­dasági kapcsolatok kialakulásához. A jó együttműködés ellenére ugyanis ezek a kapcsolatok rendkívül nehezen jönnek létre. Mindezekre csak akkor lehet szá­mítani, ha az ország újra beilleszkedik az európai és nemzetközi folyamatokba. En­nek előbb-utóbb meg kell most már történnie, mert a polgárokkal aligha le­het tovább manipulálni, lehetővé kell tenni számukra, hogy megismerjék tény­leges érdekeiket. PAPP Imre Sípos Béla 1998. február 1., vasárnap Elkerülhetetlen a devalváció Szecsei Mihály közismert közgazdász, a VMSZ köztársasági képviselője gazdasági, pénzügyi helyzetünkről . Hogyan vélekedik az ország jelen­legi gazdasági és pénzügyi helyzetéről? A kérdést Szecsei Mihály ismert szabad­kai közgazdásznak, a VMSZ köztársasági képviselőjének tettük fel. - Gazdasági helyzetünk egyre súlyo­sabb. Igaz, az előző év elején valamelyest növekedni kezdett a termelés, de az év második felében stagnálás következett be. A fogyasztás azonban nem állhat le, s ennek következményeként mind na­gyobb a termelés és a fogyasztás szintje közötti eltérés. Tetézi a bajt, hogy nagy a munkanélküliség. Főleg a fiatalok kö­zül vannak sokan, akik először szeretné­nek elhelyezkedni... - Még nem szabadultunk meg a régi gazdasági rendszer csökevényeitől, a nagyvállalatoktól. Ezek hatalmas vissza­húzó erőt képeznek. Az országban több mint hetvenezer vállalat van bejegyezve. A veszteségük 20,5 milliárd dénál, s e veszteség mintegy 80 százaléka éppen a nagyvállalatoké, 950 nagyvállalaté. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy amíg nem találunk megoldást a nagyvállalatok helyzetére, addig aligha várhatunk javu­lást a pénzügyi rendszerünkben. Súlyos­bítja a helyzetet, hogy ezek a vállalatok magukkal rántják a legjelentősebb pénz­­intézményeinket, bankjainkat A mező­­gazdaság is a 2,8 milliárd dináros adós­ságával magával rántja a négy legjelentő­sebb vajdasági bankot. Ami azt jelenti, hogy a többinek, az eredményesen gaz­dálkodóknak sem lesz pénzük. A kor­mány meghirdette ugyan a piacgazdasá­got, de a jelenlegi piaci feltételeink nem ezt szorgalmazzák. A piacon monopóliu­mok uralkodnak. A piacgazdaság fő jel­lemzője viszont a független, objektív ver­senyhelyzet. Ez a Közgazdasági Kutató­­intézet megállapítása is.­­ Nálunk négy nagy lobby uralkodik a gazdaságban. Egyik a beszerző-lobby, amely könnyen jut devizához. Ezen vásá­rol kint árut, persze olyat, amelyet ide­haza viszonylag drágán értékesíthet. A másik lobby az adósok lobbyja. Ide tar­toznak azok, akik a devalvációra várnak. Adósságot adósságra halmoznak, arra számítván, hogy infláció esetén majd a mellényzsebből kifizetik a tartozást. A harmadik lobbyba azok tartoznak, akik­nek van lehetőségük a költségvetési leté­tek használatára. A bankokból kiveszik és különböző vállalatoknál 10 százalékos uzsorakamattal elhelyezik a pénzt. A ne­­gyedik az úgynevezett intézményes lobby, amely a legveszélyesebb. Az ide tartozók különféle csatornákon keresztül megkaparintják a vállalatok irányítását, ellenőrzését. Ez voltaképpen nem más, mint a vagyon fosztogatása. A pénzügyi helyzetet súlyosbítja a több mint 10 millió dolláros külső adósság és a belső adósság, amelynek keretében ott van a régi devi­zabetét stb. Ehhez párosul a Párizsi, a Londoni Klub, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank nyomása.­­ A konfúz helyzetet csak tetézi a ke­resetek alakulása. December folyamán az átlagkereset 6,7 százalékkal növekedett, vagyis 968 dinár volt, azzal a megjegyzés­sel, hogy a gazdaságban foglalkoztatotta­ké 862 dinár, a nem gazdaságban dolgo­zóké viszont 1345 dinár volt. ■ Ilyen helyzetben elkerülhetetlen a dinár leértékelése... - Igen, mert már tarthatatlan a fekete és a hivatalos árfolyam közötti különb­ség. A devalváció csak az exportra terme­lőknek hozhat jót. Jelenleg épeszű em­ber nem exportál csak azért, hogy hiva­talos áron elszámolják neki a devizát. Ez­zel szemben többet kell majd költenünk az importigényes termelői fogyasztásra, amely az össztermelésünk fogyasztásá­nak kétharmadát teszi ki. Ez a költség beépül majd a hazai árakba.­­ Az emberek többsége nagyon tart a hiperinflációtól. Elkerülhető- e?­­ A hiperinfláció elkerülésének egye­düli módja komoly reformok meghoza­tala és végrehajtása. Fel kell hagyni a po­litikai indokokból beindított látszattevé­kenységekkel. Eredménnyel járó gazda­ságpolitikai intézkedésekre van szükség. Meg kell valósítani a tulajdonszerkezet­váltást, de nem úgy, hogy a nagy társa­dalmi semmiből majd egy privát nulla lesz. Meg kell változtatni a termelés szer­kezetét. Ezzel a termelésszerkezettel ugyanis nem lehet megjelenni a világpi­acon. Csúnyán lemaradtunk. Emellett végrehajtható szoci­ális programot kell kidolgozni. Nem lehet ugyanis megfe­ledkezni a 850 000 munkanélküliről. Badarság lenne sorsukra hagyni őket és azt gondolni, hogy majd öntudatból el­mennek közmunkát végezni. Ezt a szo­ciális programot viszont véleményem szerint az állami szakszervezet jelenleg képtelen kisajtolni a hatalomból. Vége­zetül pedig versenyhelyzetű piacgazdál­kodást kell kiépíteni, amelyben a mun­kaerőgazdálkodás is ésszerű kritériumok között folyik. Ehhez szükség van a Nem­zetközi Valutaalappal való készenléti megállapodás megkötésére. Tetszik ez nekünk, vagy sem. LAJBER György Szecsei Mihály NYERJEN A NAPTÁRRAL! Meghosszabbítottuk a határidőt! Felsőhegyen készülnek az élőújságra - Lesz sakkszimultán is Péntek délig valamivel több mint 1800 szelvény érkezett be a szerkesztőségbe a Nyerjen a Naptárral! elnevezésű tárgysorsjátékunkba. A Naptárban hirdetett beküldési határidő tegnap járt le, de 13 nappal még meghosszabbítottuk, mert akkor lesz a sorsolás. A szelvényeket a sorsolás napjáig be lehet küldeni, ponto­sabban február 13-áig. A felsőhegyi olvasóink az élőújság előtt, vagy közvetlenül a húzás előtt is átadhatják majd a szelvényeket. Több helyről jelentették, hogy elfogyott a Naptár, bár néhányan még meg szeretnék venni. A terjesztőosztály igyekszik ezen segíteni úgy, hogy azokról a helyekről, ahol maradt Naptár, nem adták el mind, elküldik oda, ahol elfogyott. De megrendelhető a Naptár telefonon is a szerkesztőségben, vagy a terjesztő­osztályon a következő számokon: 021/56-066 és 021/56-696. A Felsőhegyi Olvasókör, az élőújságunk társszervezője nagyban készül a ren­dezvényre. Mint már közöltük, élőújságunk február 13-án este hét órakor kez­dődik a szövetkezeti otthon nagytermében. A belépőjegy ára 5 dinár. A részletes műsort később közöljük. Az élőújság előtt Kókai Péter munkatársunk, mester­jelölt, 10-12 táblán sakkszimultánt játszik a helybeliekkel. Ebben a játékban a főnyeremény egy motokultivátor, amelyet a hajdú­járási Dona magáncég ad majd. A vigaszdíjak között van egy 18 sebességes kerékpár, továbbá talicska, márvány melegítőtalp, ruhanemű, aranygyűrű, kávédaráló, fürdőszobakellék, különböző élelmiszercsomagok, savanyúság stb.­ Érdemes tehát beküldeni a szelvényt és várni a sorsolást!

Next