Magyar Szó, 1998. május (55. évfolyam, 105-129. szám)

1998-05-03 / 105. szám

2 KÜLPOLITIKA B IRAK ÉS A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG Daccal a zárlat ellen A­z Irak elleni embargó, a lakosságra nézve min­den káros következményével együtt, egyelőre marad. így döntött az ENSZ Biztonsági Tanácsa el­sősorban amerikai sugallatra, egyszersmind az Irak­ba kiküldött fegyverzetellenőrző ENSZ-bizottság je­lentésének figyelembevételével. A helyzet időszakos felmérése azt mutatja, hogy Bagdad továbbra sem teljesítette azokat az elvárásokat, amelyeket nukleá­ris, biológiai és vegyi fegyvertárának megsemmisíté­sével kapcsolatban a nemzetközi közösség rótt ki rá. A nemzetközi fórumok tilalmi döntései, a vétójog­gal rendelkező nagyhatalmak közötti nézetegyeztetés nehézségei miatt, csak nagyon nehezen születnek meg. Hasonló okokból talán még nehezebb a meg­szüntetésük. Szemléltető példa erre éppen Jugoszlá­via esete. Bagdad vonatkozásában ez bizonyára még fokozottabb mértékben érvényes, mert a Szaddám Huszein-rezsim azáltal, hogy tömegpusztító fegyve­reivel komolyan fenyegeti egyik-másik szomszédját, például a korábban már áldozatul esett Kuvaitot, és elsősorban a szélsőséges arabok szemében örök ellen­ségnek számító Izraelt, ezekkel a fegyverekkel világ­méretű konfliktus kirobbantásának veszélyét hordoz­za magában, nem is szólva azokról a jóvátehetetlen környezeti károkról, amelyeket az ilyen harci eszkö­zök bevetése okozna nemcsak a térségen, hanem szé­lesebb értelemben is. Az utóbbi hetekben végzett nemzetközi ellenőrzés, amely ezúttal kiterjedt az ún. elnöki palotákra is, ne­vezzük őket inkább úgy, hogy Szaddám erődítménye­ire, nem talált bizonyítékot arra, hogy Irak pillanat­nyilag rendelkezne nukleáris fegyverekkel, illetve azok előállításához szükséges eszközökkel. A Bizton­sági Tanács állásfoglalásához azonban az volt a döntő érv, hogy továbbra sincs bizonyíték arra, hogy Irak­nak ne lennének birtokában vegyi és biológiai fegy­verek. Ezért van szükség további megfigyelésre. Irak, amely a BT-határozat meghozatalával egy­­időben Szaddám Hussein 61. születésnapjának meg­ünneplésével és természetesen a nagy vezér ehhez ülő határtalan dicsőítésével volt elfoglalva, a New York-i határozat miatti felháborodásában esetleg azt is meg­teheti, hogy felmondja a nemzetközi szervekkel való további együttműködést, ami az amerikaiak számára újabb bizonyítékot szolgáltatna, hogy lehetetlen jobb belátásra bírni Bagdadot. M­ás kérdés, de a legkevésbé sem lényegtelen, hogy a szankciók valójában semmit sem oldot­tak meg. Azok minden terhe csak részben hárul a re­zsimre, sokkal inkább az iraki nép nyakába szakad. Amióta 1990 derekán a Kuvait elleni agresszió miatt bevezették őket, tehát az azóta eltelt több mint hét és fél év alatt, iraki hivatalos adatok szerint másfél mil­lió ember, jórészt gyermek, halt meg a zárlat okozta éhínség és betegségek következtében. A fanatizált néptömegek, miként azt a hivatalos bagdadi propa­ganda mutatja, a nagy vezér mellett állnak ki és a nemzetközi fórumokat, rajtuk keresztül pedig egyér­telműen az USA-t hibáztatják minden szenvedésért és megpróbáltatásért. Sajnos, az ilyen hozzáállásért nekünk sem kell éppenséggel a szomszédba men­nünk. A mindenütt és mindenkiben ellenséget kereső dac visszahatását elsősorban nem azok érzik meg, akik mindezt színák, hanem azok, akiknek a nevében és úgymond érd­ekében ezt a visszautasító magatar­tást tanúsítják. MADARÁSZ Árpád efejeződött a majdnem 100 mil­lió dollárt igénylő legújabb tu­dományos kísérletsorozat, amelyet a Columbia űrrepülőgép személyzete kétezer laboratóriumi állaton és ön­magán hajtott végre a kb. 400 kilomé­ter magas Föld körüli pályán. A súlytalanság állapota, mint isme­retes, a szervezet számára hirtelen, erőszakos változást jelent A súlytalan­ság hatására az űrhajósok szívműkö­dése lelassul, vérnyomásuk és gyomor­nedveik kiválasztása csökken, ugyan­akkor azonban a vizeletkiválasztás, az oxigén-felhasználás és a szén-dioxid­­kilélegzés fokozódik. Ezt már évekkel ezelőtt számos kísérlet során kimutat­ták. A nagyszabású biológiai kutató­­program keretében ezúttal egy még mindig sok titkot rejtő területre tér­tek: az agy és az idegrendszer műkö­dését tanulmányozták a súlytalanság állapotában. Az ember izmai hozzászoktak, hogy hordozzák a testet, emeljék a kezeket, a lábakat, a fejet Az ember mozdula­tait általában az agy irányítja, elég sok mozdulata azonban teljesen automati­kus. Az agyból kiinduló parancsokra azonban az izmok másként reagálnak a súlytalanság állapotában, mint a Föl­dön. Az agynak szüksége van a nehéz­ségi előre­jelzéseinek és azok végre­hajtásának az összehangolásánál. Ezt a folyamatot ezúttal is tanulmányozták és értékes megállapításokra jutottak. Már régóta tudják, hogy a gravitá­ció kiesése izomtömeg-csökkenést és csontritkulást okozhat. Mindkét káro­sodás azonban nagyrészt orvosolható, a legújabb kísérletek azonban egy újabb, nagyobb veszélyre hívják fel a figyelmet: a súlytalanság állapotában az idegsejtek gyorsabban öregednek, mint a nehézségi erő mellett. A felfe­dezés annál inkább meglepő, mivel az eddigi élettani kísérletek azt bizonyí­tották, hogy minden más szervrend­szer sokkal gazdaságosabban működik a súlytalanságban, mint a Földön. Az idegsejtek fokozottabb öregedése azért is aggasztó, mivel azok semmi­képpen sem újíthatók fel. Régóta is­meretes, hogy számuk a Földön is az életkorral menthetetlenül csökken. Az eddigi tapasztalatok szerint a szervezet bizonyos mértékben alkal­mazkodik a súlytalanság állapotához, azt azonban még nem tudni, hol van a tűrőképesség felső határa. Mi több, vannak, akik azt tartják, hogy a nehéz­ségi erő elleni küzdelem kevés remény­nyel kecsegtet. A probléma megoldá­sát csakis mesterséges gravitáció létesí­tésében látják, vagyis abban, hogy a hosszabb útra induló űrhajókban a föl­dihez hasonló viszonyokat teremtse­nek. E kérdéssel kapcsolatban már meglehetősen sok elképzelés született. Marek Koreywo ismert űrkutató és szakíró egy amerikai tudósra, C. We­ber professzorra hivatkozik, aki szerint a nehézségi erőt úgynevezett gravitá­ciós hullámok okozzák. A tudós már szerkesztett is egy olyan berendezést, amellyel ezek a hullámok felderíthető­­ek. Jelenleg pedig egy olyan készülé­ken dolgozik, amely képes lesz ilyen hullámokat kelteni. Weber professzor munkája eddig még nem hozott konkrét eredményt, ezért a szakemberek nagy részének fenntartásai vannak a kísérlet eredmé­nyességét illetően. A „gravitogén” ez ideig még a távo­li jövő kérdése. A műszaki szakembe­reket és a tudósokat jelenleg egy idő­szerűbb kérdés foglalkoztatja: miként biztosítsák az űrhajós mozgását a koz­mikus térben, az űrhajó fülkéjén kívül, hogyan tehetnének hosszabb utazáso­kat maradandó károsodások nélkül! A csontritkulás és az izomtömeg­csökkenés „réme” már több írónak adott ötletet, hogy felvázolják a hosszú utazásra vállalkozók cseppet sem de­rűs jövőjét: csont nélküli lényeknek ábrázolják őket, akiknek végtagjai a polipok nyúlványaira emlékeztetnek. Ehhez kétségtelenül hozzájárulnak azok a gyakran látott képek, amelyek azt mutatják, hogy a hosszabb útról visszatérő űrhajósok néha tántorogva, roggyant lábakkal lépnek ki a leszálló­egységből. Sőt volt, akit hordágyon vittek ki, mert képtelen volt lábra állni. A leghosszabb időt a súlytalanság állapotában ez ideig doktor Valent Poljakov orosz orvos töltött. 438 napig volt a Mir űrállomáson, ahol hosszan tartó vizsgálatokat végzett, miként hat a nehézségi erő hiánya az emberi szer­vezetre. Az ismert tüneteken kívül sok újat nem tapasztalt. A kísérletek több­nyire alátámasztották a korábbi néze­teket, hogy az ember valószínűleg ké­pes lenne elviselni egy Mars-utazás vi­szontagságait. A Columbia űrrepülőgépen most elvégzett rendkívül értékes kísérletso­rozat feltehetően még sok más fontos kérdésre is választ ad. UM­EK Miklós ŰRKUTATÁS A súlytalanság réme A 90. amerikai űrrepülőgép-vállalkozás (2.) A súlytalanság állapotában Magyar Szó 1998. május 3., vasárnap. Clinton taktikát vált? „Kubában nem lesz változás. To­vábbra is védelmezni fogjuk szocia­lizmusunkat" - közölte kedden, a kanadai miniszterelnök távozása után megtartott rögtönzött sajtóér­tekezletén Fidel Castro. A kubai el­nök így válaszolt Chrétien kormány­fő felszólítására, hogy engedjen sza­badon újabb politikai elítélteket, és kezdjen általános politikai refor­mokba. Ch­rétien az első nyugati kormányfő, aki a szigetre látogatott González akkori spanyol miniszter­­elnök 1986-os útja óta. Kanada azon ritka amerikai or­szágok egyike, amely nem szakította meg kapcsolatait a szigetországgal az 1959-es kommunista forradalom után. Ma a legnagyobb befektető Kubában, a világ egyik legszegé­nyebb országában. Castro, mintegy méltatva a kanadai politikát, 9 millió dolláros kártérítést ígért egy kana­dai biztosítótársaságnak a forrada­lom után elkobzott vagyonáért. Chrétien ezen kívül nem járt sok sikerrel. Látogatásának eredményei közé sorolta azt a tényt, hogy a ku­bai állami tévé közvetítette repülőté­ri beszédét (amelyben a változások szükségességéről is szólt), valamint azt, hogy találkozhatott a helyi kato­likusok első emberével. Habár az egyház a forradalom el­őtt sem volt túlságosan befolyásos, és megfigyelők szerint jelenleg a la­kosság alig 5 százaléka gyakorló hí­vő, a januári pápai látogatás óta megnőtt a jelentősége. Az utóbbi hónapokban sok köteléktől megsza­badult katolikus egyház ugyanis az egyetlen intézmény Kubában, amely nincs az állampárt ellenőrzé­se alatt. A pápa azt is elérte, hogy Castro kiengedjen a börtönből majd 300 politikai foglyot. Cirétien csak­ négy­­ tavaly júli­usban, a többpárti választások köve­telése miatt bebörtönzött­­ elítélt ki­szabadítását kérte, de Castro erre vonatkozóan nem tett ígéretet. Sza­vai szerint államellenes bűncselek­ményeket elkövetőkről van szó, és hasonló bűnökért „emberek százai” ülnek börtönben Európában. A két politikus viszont egyetértett abban, hogy az Egyesült Államok­nak fel kellene oldania a Kuba elleni kereskedelmi zárlatot. Chrétien utalt arra, hogy a kereskedelmi blo­kádnak csak a kubai lakosság látja kárát. Habár a szigeten addig sem éltek jól, a gazdasági helyzet jelen­tősen megromlott, amikor majd 10 éve megszűnt az addig rendszere­sen érkező évi 4 milliárd dollár ér­tékű szovjet segély. Castro válasz­ként némileg liberalizálta a gazdasá­got, de gyorsan visszahőkölt, ami­kor kezdett kialakulni egy független és gazdagodó vállalkozói réteg. Habár azt mindenki elismeri, hogy Castro szorosan a kezében tartja a gyeplőt, ellenőrzi a hadsere­get, a rendőrséget és a minden épü­lettömbig elérő állambiztonságot, egyes nyugati újságírók lehetséges­nek tartják, hogy a szegénység miatt fellázadnak az emberek, és megdön­­tik a rendszert. Ezek a megfigyelők arra hivatkoznak, hogy ’94-ben már voltak kormányellenes tüntetések. Más szakértők viszont, amerikai politikusokkal és üzletemberekkel együtt, az amerikai szankciók felol­dását szorgalmazzák. Érvelésük sze­rint Castro rendszerét a zárlat tartja életben, hiszen már 35 éve azt okol­ja a gazdaság helyzetéért. A „külső veszély” eltűntével már nem tudná a hazafiasságra apellálva felsorakoz­tatni kormányzata mögé a kubaia­kat. Az amerikai befektetések esetle­ges elutasításának szándékát Castro ekkor nehezen tudná népének meg­magyarázni, a beáramló „nyugati” kultúra és értékrend pedig hamaro­san fölemésztené a rendszert. Egy benyújtott törvénytervezet azt követeli az amerikai szenátustól, hogy a Kubáról való tárgyalás joga szálljon vissza az elnökre. Clinton csak vonakodva írta alá ’96-ban a re­publikánus törvényhozási többség döntését, amellyel a Kubával keres­kedő külföldi cégeket büntetik. Mi­vel a blokád eddig nem hozott poli­tikai változásokat Kubában, taktikát változtat-e Washington? Vajon a Chrétien-kormány Kuba iránti poli­tikája tényleg teljesen független a Fehér Házétól? MÁRTON Attila CIGARETTA-GATE ROMÁNIÁBAN Csempészek egyenruhában (Kolozsvári tudósítónktól) Az elmúlt hét végén a tévében ugyancsak kiszá­­mítottan-ritkán szereplő Emil Constantinescu román elnök váratlanul megjelent a képernyőn és megnyugtatta a polgárokat, hogy „cigaretta­csempészési ügy” márpedig nem létezik. Erre aztán mindenki tudhatta, hogy létezik. Megta­nulta már a román közvélemény, amire azt mondják a politikusok, hogy nincs, az van. Vámmentesen A román rendőrség április 17-én nagy mennyiségű cigarettát kobozott el. A rakomány csempészáru volt. Az előállított gépkocsivezetők vallomásából, majd az azt kö­vető nyomozás során kiderült, hogy a szállítmány előző éjszaka érkezett egy IL-76-os ukrán repülőgépen, amely az otopeni katonai repülőtéren leszállt, majd miután a legénység kipihente az út fáradalmait, továbbrepült a bulgáriai Burgasz felé. A rakomány két civil megrende­lője mellett az egész akciót egy Gheorghe Trutulescu ne­vű alezredes irányította, aki a közméltóságok - minde­nekelőtt az államelnök - biztonságáért felelős szolgálat, az ún. SPP tisztje. Másnap az ügyet a sajtó felkapta, s hovatovább bebi­zonyosodott, hogy egyáltalán nem egy jelentéktelen kis vámcsalásról van szó, hanem a rendőrség véletlenül olyan bűnténybe tenyerelt bele, amelyben a szálak egé­szen magasra vezetnek. Először az ügyben szereplő civi­leket tartóztatták le, majd nyolcórás kihallgatás után me­nesztették az inkriminált katonai repülőtér parancsno­kát. Itt derült ki, hogy a hadsereg repülőterein nem il­letékes a vámhivatal, sőt oda belépnie is csak katonai jó­váhagyással lehet. Ezen az úton tehát azt hozhatnak be az országba, amit csak akarnak. S azt is vihetnek ki. Vám­mentesen - és ez itt a nagy üzleti Mire a vizsgálat lefolytatásában illetékes katonai ügyészség magához tért az ortodox húsvéti mámorból, az ügy kulcsszereplője, Gheorghe Trutulescu alezredes két hét szabadságot kért és kapott a főnökétől, beült a kocsijába és eltűnt. Leleplezés és leleplező Az államelnök után az ügyben megszólalt valamennyi hivatalosság, aki érintett: a rendőrfőkapitány, a belügy­miniszter, az igazságügy-miniszter, a titkosszolgálat pa­rancsnoka, a volt és a jelenlegi honvédelmi miniszter, és valamennyien igyekeznek tisztára mosni a foltos egyen­ruhát. Egészen addig menőleg, hogy a titkosszolgálat (mármint a Román Hírszerző Szolgálat, mert rajtuk kívül van még vagy nyolc) tudott a csempészekről, diszkréten nyomon követte őket, de a sajtó mindent elrontott azzal, hogy világgá kürtölte a dolgot. Itt ugyanis nem intézmé­nyek bűntettéről van szó, ahogyan „egyesek” ezt be akar­ják állítani (magyarán: nem egyenruhások rabolnak), ha­nem személyek kártevéséről, akiket felfednek és felelős­ségre vonnak a törvények értelmében, akárkik is legye­nek azok. És a titkosszolgálat érdeme a csempészbanda leleplezése, amivel megakadályozták, hogy ez a bűnszö­vetkezet havonta 10 millió csomag csempészett cigarettát forgalmazzon Romániában! Az államelnöki megnyilatkozás ennek az álláspontnak hivatott nyomatékot adni. A sajtó azonban tovább kér­dez. És mind szaporodnak az olyan kérdések, amelyekre nincs felelet, csak ködösítés. A parlamentben, az elnök közvetlen környezetében, a hatalom intézményeiben ar­cátlanul folyik a lobbyzás a hadsereg és a volt Securitate felmentéséért. Közben a „fiúk” - akik a megtévesztésig hasonlítanak egymásra és elődjeikre - itt-ott helytelen­­kednek egy keveset, abból pedig, amit kalap alatt össze­hoznak, hatalmas, cifra villákat építenek maguknak és családjuknak. Mondván, hogy az embernek laknia kell valahol. Illúziók nélkül A „különleges szállítmány” ügye tulajdonképpen a második nagy cigarettabotrány Romániában - az első 1993-ban robbant ki -, de lehetne a tizen- vagy huszon­­valahanyadik is. Ki számolja? Legutóbb alig egy hónap­pal ezelőtt kapott el a rendőrség egy másik szállítmányt, 19 megrakott teherautót, amely a Constantai kikötőből tartott Bukarest felé. Ugyancsak csempészett, „vámmen­tes” cigit szállítottak. A bolgár határállomáson, Giurgiu­­nál szinte napirenden a cigaretta tiltott határátlépése. Fo­lyik tehát a csempészés szárazföldön, vízen és levegőben. A mostani ügy kipattanása azért jelentős, mert végre megerősítette, amit már mindenki sejtett, hogy akik a korrupció felfedezésével kellene foglalkozzanak, élen jár­nak a piszkos ügyletek lebonyolításában. Cornel Nistore­­scu neves román publicista már többször figyelmeztetett az elmúlt években, hogy a „várárnyékban” levő katonai létesítményekben virágzik a tisztességtelen csencselés: fegyvert, drogot, talán még embert is csempésznek a hadfiak. Az egyik lap kommentátora apokaliptikus dör­gedelmében még azt is felvetette, vajon atombombát nem csempésztek Romániába? A mértéktartóbbak beérik annak megállapításával, hogy a korrupció ellen meghirdetett harc évében a tár­sadalom megtisztítására hivatott intézményekben egy­mást érik a korrupciós botrányok, és a szálak a korrup­­cióellenesség apostolaként bejelentkezett államelnök közvetlen közelébe vezetnek. Az egyéni nyereség mellett választási kampánypénzeket emlegetnek, hozzátéve azonban, hogy eddig erre semmilyen konkrét bizonyíték nincs. Annyi azonban máris bizonyos, hogy ebből a pisz­kos ügyből a hatalom is csak megtépázott tekintéllyel ke­rülhet ki. Mert az egyenruhával kapcsolatban már régen nin­csenek illúzióink. ORBÁN Ferenc

Next