Magyar Szó, 1998. szeptember (55. évfolyam, 208-233. szám)
1998-09-01 / 208. szám
1998. szeptember 1., kedd Az USA továbbra is elutasítja Bosznia-Hercegovina felosztásának lehetőségét -jelentette ki Szarajevóban Madeleine Albright amerikai államtitkár, aki Alija Izetbegovictyal és Krešimir Zubakkal, az elnökség bosnyák, illetve horvát tagjával tárgyalt hétfőn. Albright asszony elmondta, hogy nem találkozott Momčilo Krajišnikkal, az elnökség szerb tagjával, mert csak azokkal akart tárgyalni, akik támogatják a daytoni megállapodások végrehajtását. Leszögezte, szó sem lehet a daytoni megállapodások bármiféle módosításáról, Bosznia-Hercegovina nem lesz felosztva! A boszniai Szerb Köztársaságban tett látogatása során Madeleine Albright kijelentette, hogy az amerikai kormány szerint Kosovóban fel kell hagyni az erőszakkal, mert az összetűzések csak újabb összetűzéseket szülhetnek. A Bijeljinában megtartott sajtókonferencián az amerikai tisztségviselő hangsúlyozta, hogy az USA kormánya pillanatnyilag három szinten foglalkozik a kosovói kérdéssel: diplomáciai, humanitárius és katonai szinten. A képen az amerikai külügyi államtitkár nyilatkozik (FoNet-telefotó) TALÁLKOZÁSOK A VILÁGSZÖVETSÉGBEN (1.) A dán királynő szomorúságáról Négy napon át nyűtták a székeket Budapesten a világ minden tájáról egybesereglett magyarok abból az alkalomból, hogy hatvan évvel ezelőtt alakult meg a Magyarok Világszövetsége. A címben említett dán királynőnek bizonyára nincsen tudomása arról, hogy őfelsége is szóba került, de ha már ott volt egy alattvalója is, majdnem természetes, hogy ő maga is szóba került, s szóba a szomorúsága, ami egyenes okozati összefüggésben van a világban szerteszét buzgólkodó magyarokkal. Nevezetesen a Brabrand városában élő Storm Saroltával. Ő volt az, aki a dán királynő szomorúságáról beszélt, s akinek tette kiváltotta e szomorúságot. A történetet magától Sarolta asszonytól hallottam, s annyira jellemzőnek tartom, hogy nyomban megkértem, adja beleegyezését, hogy megírjam. Megengedte, de kért, hogy a nevén kívül más személyi adatot ne közöljem. A történet véletlenül jutott tudomásomra. Egy reggel ugyanis Sarolta asszony egyedül reggelizett, jómagam pedig társaságot keresvén melléje telepedtem, hátha tudunk mondani egymásnak valami érdekeset. Ő tudott, s elmondta élete egyik történetét, ami a királynővel és vele esett meg. Hírét vette Sarolta asszony, hogy bajuk van az erdélyi magyaroknak. No, az elmúlt ötven év alatt egyszer fordult elő ilyesmi, de az nyolcvan éven át tart, csakhogy amint emlékezhetünk rá, bizonyos Ceausescu nevezetű diktátor idején az erdélyi románoknak is nagy bajuk volt, de még a szászoknak, zsidóknak, cigányoknak is. Sarolta asszony azonban éppen a magyarok baját fájlalta, merthogy a magyar falvakat akarta ez a bizonyos Ceausescu a földdel egyenlővé tenni, miután a szászokat eladogatta lassanként az akkor még létező Nyugat-Németországnak, a magyarok azokban senkinek sem kellettek, sem pénzért, sem ingyen, a zsidók lassan elfogytak országából, a cigányokkal nem törődött, mint ahogyan a saját nemzetének a sorsa sem foglalkoztatta azon felül, hogy nemzeti gyűlöletet szított közöttük minden más nemzetiségű honpolgár ellen. Hírét vette Sarolta asszony annak is, hogy a dán királyné ellátogat oda az ő városába. Bement tehát a rendőrségre és bejelentette, hogy a királynő érkezésekor ő bizony tüntetni szeretne. Egyes egyedül. Méltóságteljesen, a közrend zavarása nélkül, de szeretné felhívni őfelsége ügyeimét az erdélyi magyarok sorsára. A rendőrség a bejelentést tudomásul vette, feljegyezvén azt is, hogy a tüntetés a repülőtéren fog lezajlani a királynő érkezésekor. Merthogy a világban csakugyan vagyunk szerteszét sokféle magyarok. Szegényebbek és gazdagabbak. Némelyek képtelenek fedezni az olyan összejövetelre való útiköltséget, mint amilyen a Világszövetség szervezésében lezajlott, másoknak ez mit sem számít. De a meghívásra általában híven elmennek a meghívottak. Ez alól kivétel az anyaországi és a határon túli budapesti tudósítók nagyobbik fele, akik közül alig akadt néhány kivétel. Nem is lehetett sokat olvasni az azokon a napokon megjelent napilapokban arról, hogy Budapesten, a Magyarok Házában 153 állam magyar képviselője tanácskozik mindannyiunk sorsáról. Lapunk tudósítóját is csak egyszer láttam ott, akkor, amikor már a miniszterek és egyéb illusztris vendégek érkezését vártuk. Úgy tűnik, leköti a magyar újságírók figyelmét a sok botránynyal tarkított, esetenként véres anyaországi élet, a Magyarok Világszövetsége majdnem csak akkor érdekes, ha az is a botrányairól tájékoztat. Szokott. De kimeríti a hazai élet sok anyaországi tekintély kapacitását is, hiszen a világszövetségi találkozón nem sokan mutogatták magukat. Erre nem illik példát mondani. A 153 országból megjelent személyek némelyike nagy nemzetközi tekintélynek örvend, másokról alig valaki vezet számot. Ott volt például a svájci Gosztonyi Péter, aki annyi titkos okmányt bányászott már elő a volt Szovjetunió levéltáraiból, hogy a felhasználásuk révén készített tanulmányokból készült könyveit alig lehet már számon tartani. Ott volt a másik svájci, a bázeli Kovács Andor, aki egymaga annyit írt a magyarokról, hogy egy tudományos intézménynek is bőven elég lenne. Ott volt a párizsi magyar plébános, akinek a nevét és címét valahova jól ejtettem, mert most nem találom, ott volt Pátkai Róbert londoni magyar evangélikus püspök, Sisa István Amerikából, akinek a Spirit of Hungary címen megjelent könyvét a legjobb magyar népszerűsítő könyvnek mondják, ott volt Deák Ernő Bécsből, a Bécsi Napló főszerkesztője, ott Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet című újság szerkesztője, Maráz László Amszterdamból, Kabdebó Tamás Írországból... Mind egy-egy intézmény. Hogyan kerül közéjük Storm Sarolta Dániából? Vannak a világban kisebb és vannak nagyobb intézmények. Sarolta asszony egy olyan kicsi intézmény, aki egyszer szembekerült a királynővel és tudomására hozta azt, amit fontosnak tartott. Azt, hogy bajuk van az erdélyi magyaroknak. Odaállt ugyanis a repülőgép lépcsője elé terített szőnyeg végére, ahova a rendőrségi engedélye szerint állhatott is, táskájából előszedte az otthon alapos megfontolás alapján elkészített táblát a ráírt szöveggel és ezt magasra nyújtva várta a királynőt, mint ahogyan a protokolláris rend szerint odaérkezett előkelőségek is várták. Egy úr ez utóbbiak közül, miután meglátta Sarolta asszonyt a magasra emelt táblával, vette magának a fáradságot, odament a tüntetőhöz és tisztelettel megkérte, hogy álljon máshova a táblájával, mert ha a királynő meglátja a szövegét, attól szomorú lesz. Sarolta asszony azonban a lábát sem mozdította, csak mérges pillantást vetett az útra és kivárta, amíg a királynő lelépked a gép lépcsőjén, elolvassa a szöveget, aminek következtében csakugyan átsuhant valami felhő az arcán, majd lezajlott a fogadási ceremónia. Ennek végeztével Sarolta asszony visszarakta táskájába a praktikus táblát, s mielőtt elhagyta volna a nevezetes tüntetés helyszínét, odament ahhoz az úrhoz, aki őt kicsit korábban tisztelettudón távozásra szólította fel. S körülbelül ezt mondta: - Uram, ön kétszeres törvényszegést követett el. Elsősorban megsértette az én, alkotmányban szavatolt demokratikus jogomat. Nekem ugyanis rendőrségi engedélyem van, hogy a királynő előtt éppen itt tüntessek. Nem az volt ugyan a szándékom, hogy őt elszomorítsam, hanem hogy egy szomorú dologra hívjam fel a figyelmét, arra ugyanis, hogy a magyaroknak nagy bajuk van. Ez egyébként a királynőhöz közel állóknak - közöttük van ön is - lenne a dolga, de ezt elmulasztották. Ez a második törvénysértés, mert a királynőt nem tájékoztatták egy fontos dologról. Akkor ennyit tett Sarolta asszony a magyarság érdekében. Talán ez is föl van valahol jegyezve. Lehet, hogy a királynő is följegyeztette, s lehet, hogy valamit tett is Sarolta asszony transzparensének láttán. MATUSKA Márton (Folytatjuk) Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 Két küszködő elnök összeül Clinton vigaszt nyújthat Jelcinnek, de megváltást nem - Van-e miről tárgyalni az orosz-amerikai csúcson? - Kosovo a regionális válságlista élén (Folytatás az 1. oldalról) A napirend azonban tömve van nemzetközi jelentőségű kérdésekkel, amelyekkel kapcsolatban a két országnak különösen nagy a felelőssége, ezek pedig: a fegyverzetellenőrzés (ez tulajdonképpen az egyetlen téma, amelyben bizonyos megállapodásra számítanak az orosz plutóniumkészlet csökkentésének formájában), a terrorizmus elleni harc, Kosovo, Irak és természetesen a világgazdaság állapota. Amikor Newt Gingrich, az amerikai kongresszus képviselőházának elnöke a minap bírálta Clinton moszkvai látogatását, Samuel Berger, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója azzal a magyarázattal válaszolt, hogy a regionális konfliktusok több halaszthatatlan kérdése szerepel napirenden, köztük kiemelkedő helyen Kosovo. Az amerikai külpolitikai vezetés személyiségei az utóbbi időben egyre gyakrabban emlékeztetik a kormányzatot nagy kijelentéseire, melyek szerint nem engedi meg, hogy ebben a tartományban megismétlődjön Bosznia. A halottak száma ugyan még meg sem közelít a boszniait, de sokan úgy vélik, hogy a kosovói háború más aspektusaiban a szerb hatóságok tovább mentek annál az etnikai tisztogatásnál, amelyet annak idején a volt Jugoszlávia nyugatabbra eső részeiben élő muzulmánok ellen folytattak. Nyugat-Európából több ízben történt kísérlet, hogy a Biztonsági Tanácstól engedélyt kapjanak a katonai beavatkozáshoz, de ezeknél a kísérleteknél Washington mindig tartózkodott, az orosz ellenállás pedig komoly akadályt jelentett. Ennek fényében logikusan várható, hogy a Kremlben szó lesz a kosovói válság megoldásának kilátásairól. Amerikai szakértők egyetértenek azzal, hogy Clinton látogatásának említett aspektusai kedvezőtlenek, de többségük figyelmeztet, hogy a csúcstalálkozó lemondása vagy elhalasztása nagyon rossz jel lenne Borisz Jelcin számára, méghozzá attól az államférfiútól, aki a korábbi hazai válságok alkalmával a legkövetkezetesebben kiállt mellette. Clinton tehát úgy érkezik kedden Moszkvába, hogy két alapvető üzenetének egyike sem tetszik majd a házigazdáknak: az egyik, hogy a pénzügyi és gazdasági válságot csakis határozott hazai intézkedésekkel lehet rendezni, nem pedig a nemzetközi közösségtől várva minden segítséget; a másik üzenet pedig, hogy Washington természetesen továbbra is együttműködik Jelcinnel, aki a megválasztott államfő, de kinyílik a leendő vezetők más körei felé is, hogy a Jelcin utáni idők kétoldalú érdekeltségének szilárdságát demonstrálja. PURGER Tibor Csak „protokolltalálkozó”? Az amerikai és orosz elnök szeptember eleji csúcstalálkozójától nem várnak sokat a moszkvai elemzők, akik szerint könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó Clinton-Jelcin-csúcs. Moszkvában is egyetértenek azokkal a washingtoni sajtóértékelésekkel, hogy a súlyos orosz válság közepette csak „protokolltalálkozó” lesz az orosz fővárosban, hiszen aligha várható, hogy a Nyugat újabb konkrét segítséget tud nyújtani a gyakorlatilag csődbe jutott orosz államháztartásnak. *** Bill Clinton ma - közép-európai idő szerint reggel hat óra tájban - érkezik Moszkvába, ahol a vnukovói kormányrepülőtéren Viktor Csernomirgyin (ügyvezető) kormányfő fogadja a protokollelőírások szerint. Az amerikai elnök feleségével a Tverszakaja (Gorkij) sugárúton lévő Marriott Hotel elnöki lakosztályában száll meg. Az amerikai elnök hivatalos mai programjának keretében először az Ismeretlen Katona sírjánál helyez el koszorút, majd a Kremlben megkezdi - három órásra tervezett - első találkozóját Borisz Jelcin orosz elnökkel. Clinton ezt követően egy moszkvai iskolában köszönti a tanévkezdés alkalmából az orosz diákokat, majd a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén - az orosz elitképzőn - tart előadást. Este az orosz államfő díszvacsorát ad vendége tiszteletére. Az orosz és az amerikai elnök szerdán ismét tárgyalóasztalhoz ül, s a program szerint e konzultációkra két és fél órát szánnak. Ezt követően írják alá az orosz-amerikai csúcsra előkészített dokumentumokat, köztük egy közös nyilatkozatot, amelyben Clinton és Jelcin a XX. század biztonságpolitikai kihívásairól foglal állást. Moszkva és Washington várhatóan egyezményeket ír alá a nukleáris fegyverekből nyert plutónium hasznosításáról, a rakétaindításokról való kölcsönös tájékoztatásról, valamint a terrorizmus elleni küzdelemről. A két elnök utána sajtóértekezletet tart. Clinton szerdán találkozik a törvényhozás vezetőivel, s külön megbeszélést folytat Jurij Luzskoval, az orosz, főváros polgármesterével, Alekszandr Lebegy krasznojarszki kormányzóval, Grigorij Javlinszkijjal, a liberális Jabloko tömörülés, illetve Gennagyij Zjuganoval, a kommunisták alsóházi frakciójának vezetőjével. Az amerikai elnök az előzetes program szerint meglátogatja a Moszkva központi világháborús emlékművénél most épült új zsinagógát, a vészkorszak emléktemplomát is. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter hétfőn este az oroszamerikai csúcs keretében megbeszéléseket kezdett Jevgenyij Primakov ügyvezető orosz külügyminiszterrel. Az amerikai elnök csütörtök reggel utazik el az orosz fővárosból, Észak-Írországba repül Moszkvából. Mélyül az orosz politikai válság A duma elutasította Csernomirgyin jelölését Zjuganov: az orosz baloldal ellenzi a kormányfői kinevezést (Folytatás az 1. oldalról) Az orosz kommunisták vezetője közölte, hogy a baloldalnak több jelöltje is van a kormányfői posztra, Csernomirgyinnek pedig „nincs programja, nem látja át a helyzetet, nincs valós lehetősége saját csapatának megalakítására”. Zjuganov úgy vélte, hogy az 450 tagú alsóházban csaknem 300 mandátummal rendelkező baloldalnak - a felsőház kétharmadának támogatásával - esélye van arra, hogy a tárgyalások nyomán méltó jelöltben egyezzen meg, s két-három nap alatt cselekvőképes, erős és hozzáértő kormányt alakítson. Feltételként szabta azt is, hogy az államfőnek ne legyen lehetősége egy tollvonással menesztenie az új kormányt, azt csak az alsóház vagy a törvényhozás egészének egyetértésével lehessen leváltani. Az orosz baloldali ellenzék vezérei gyakorlatilag zsákutcába juttatták a Zjuganov kommunista vezető tárgyalási folyamatot annak ellenére, hogy az orosz államfő példa nélküli engedményeket tett számukra - közölte hétfőn az orosz elnöki sajtószolgálat hangsúlyozva, hogy Borisz Jelcin nem vonja vissza Viktor Csernomirgyin miniszterelnöki jelölését, s szükség esetén másodszor és harmadszor is őt terjeszti elő a kormányfői posztra. Az állami duma rendkívüli ülésre ült össze hétfőn délután, amelynek egyetlen napirendi pontja volt, a miniszterelnöki jelölés megvitatása, illetve szavazás az elnök javaslatáról. Gyakorlatilag egyértelmű volt, hogy Csernomirgyin nem kapja meg a szükséges, legalább 226 szavazatot. ALGÉRIA Pokolgépes merénylet Tizenhét halott Pokolgép robbant hétfőn egy algíri piactér közelében, tizenhét embert megölve és tizenötöt megsebezve. A hatalmas robbanás a Bab el-Ved negyedet rázta meg, amely az iszlám fanatikusok egyik fellegvárának számít.