Magyar Szó, 1998. szeptember (55. évfolyam, 208-233. szám)

1998-09-01 / 208. szám

1998. szeptember 1., kedd Az USA továbbra is elutasítja Bosznia-Hercegovina felosztásának lehető­ségét -jelentette ki Szarajevóban Madeleine Albright amerikai államtit­kár, aki Alija Izetbegovictyal és Krešimir Zubakkal, az elnökség bos­­nyák, illetve horvát tagjával tárgyalt hétfőn. Albright asszony elmondta, hogy nem találkozott Momčilo Krajišnikkal, az elnökség szerb tagjával, mert csak azokkal akart tárgyalni, akik támogatják a daytoni megállapo­dások végrehajtását. Leszögezte, szó sem lehet a daytoni megállapodá­sok bármiféle módosításáról, Bosznia-Hercegovina nem lesz felosztva! A boszniai Szerb Köztársaságban tett látogatása során Madeleine Albright kijelentette, hogy az amerikai kormány szerint Kosovóban fel kell hagy­ni az erőszakkal, mert az összetűzések csak újabb összetűzéseket szülhet­nek. A Bijeljinában megtartott sajtókonferencián az amerikai tisztségvise­lő hangsúlyozta, hogy az USA kormánya pillanatnyilag három szinten foglalkozik a kosovói kérdéssel: diplomáciai, humanitárius és katonai szinten. A képen az amerikai külügyi államtitkár nyilatkozik (FoNet-telefotó) TALÁLKOZÁSOK A VILÁGSZÖVETSÉGBEN (1.) A dán királynő szomorúságáról Négy napon át nyűtták a székeket Budapesten a vi­lág minden tájáról egybesereglett magyarok abból az­ alkalomból, hogy hatvan évvel ezelőtt alakult meg a Ma­gyarok Világszövetsége. A címben említett dán király­nőnek bizonyára nincsen tudomása arról, hogy őfelsége is szóba került, de ha már ott volt egy alattvalója is, majdnem természetes, hogy ő maga is szóba került, s szóba a szomorúsága, ami egyenes okozati összefüggés­ben van a világban szerteszét buzgólkodó magyarokkal. Nevezetesen a Brabrand városában élő Storm Saroltá­val. Ő volt az, aki a dán királynő szomorúságáról be­szélt, s akinek tette kiváltotta e szomorúságot. A törté­netet magától Sarolta asszonytól hallottam, s annyira jellemzőnek tartom, hogy nyomban megkértem, adja beleegyezését, hogy megírjam. Megengedte, de kért, hogy a nevén kívül más személyi adatot ne közöljem. A történet véletlenül jutott tudomásomra. Egy reggel ugyanis Sarolta asszony egyedül reggelizett, jómagam pedig társaságot keresvén melléje telepedtem, hátha tu­dunk mondani egymásnak valami érdekeset. Ő tudott, s elmondta élete egyik történetét, ami a királynővel és vele esett meg. Hírét vette Sarolta asszony, hogy bajuk van az erdé­lyi magyaroknak. No, az elmúlt ötven év alatt egyszer fordult elő ilyesmi, de az nyolcvan éven át tart, csakhogy­­ amint emlékezhetünk rá, bizonyos Ceausescu neveze­tű diktátor idején az erdélyi románoknak is nagy bajuk volt, de még a szászoknak, zsidóknak, cigányoknak is. Sarolta asszony azonban éppen a magyarok baját fájlal­ta, merthogy a magyar falvakat akarta ez a bizonyos Ceausescu a földdel egyenlővé tenni, miután a szászokat eladogatta lassanként az akkor még létező Nyugat-Né­­metországnak, a magyarok azokban senkinek sem kel­lettek, sem pénzért, sem ingyen, a zsidók lassan elfogy­tak országából, a cigányokkal nem törődött, mint aho­gyan a saját nemzetének a sorsa sem foglalkoztatta azon felül, hogy nemzeti gyűlöletet szított közöttük minden más nemzetiségű honpolgár ellen. Hírét vette Sarolta asszony annak is, hogy a dán ki­rályné ellátogat oda az ő városába. Bement tehát a ren­dőrségre és bejelentette, hogy a királynő érkezésekor ő bizony tüntetni szeretne. Egyes egyedül. Méltóságtelje­sen, a közrend zavarása nélkül, de szeretné felhívni őfel­sége ügyeimét az erdélyi magyarok sorsára. A rendőr­ség a bejelentést tudomásul vette, feljegyezvén azt is, hogy a tüntetés a repülőtéren fog lezajlani a királynő érkezésekor. Merthogy a világban csakugyan vagyunk szerteszét sokféle magyarok. Szegényebbek és gazdagabbak. Né­melyek képtelenek fedezni az olyan összejövetelre való útiköltséget, mint amilyen a Világszövetség szervezésé­ben lezajlott, másoknak ez mit sem számít. De a meghí­vásra általában híven elmennek a meghívottak. Ez alól kivétel az anyaországi és a határon túli budapesti tudó­sítók nagyobbik fele, akik közül alig akadt néhány kivé­tel. Nem is lehetett sokat olvasni az azokon a napokon megjelent napilapokban arról, hogy Budapesten, a Ma­gyarok Házában 153 állam magyar képviselője tanács­kozik mindannyiunk sorsáról. Lapunk tudósítóját is csak egyszer láttam ott, akkor, amikor már a miniszte­rek és egyéb illusztris vendégek érkezését vártuk. Úgy tűnik, leköti a magyar újságírók figyelmét a sok botrány­nyal tarkított, esetenként véres anyaországi élet, a Ma­gyarok Világszövetsége majdnem csak akkor érdekes, ha az is a botrányairól tájékoztat. Szokott. De kimeríti a hazai élet sok anyaországi tekintély kapacitását is, hiszen a világszövetségi találkozón nem sokan mutogatták ma­gukat. Erre nem illik példát mondani. A 153 országból megjelent személyek némelyike nagy nemzetközi tekintélynek örvend, másokról alig va­laki vezet számot. Ott volt például a svájci Gosztonyi Péter, aki annyi titkos okmányt bányászott már elő a volt Szovjetunió levéltáraiból, hogy a felhasználásuk ré­vén készített tanulmányokból készült könyveit alig lehet már számon tartani. Ott volt a másik svájci, a bázeli Kovács Andor, aki egymaga annyit írt a magyarokról, hogy egy tudományos intézménynek is bőven elég len­ne. Ott volt a párizsi magyar plébános, akinek a nevét és címét valahova jól ejtettem, mert most nem találom, ott volt Pátkai Róbert londoni magyar evangélikus püs­pök, Sisa István Amerikából, akinek a Spirit of Hungary címen megjelent könyvét a legjobb magyar népszerűsí­tő könyvnek mondják, ott volt Deák Ernő Bécsből, a Bécsi Napló főszerkesztője, ott Csapó Endre, az auszt­ráliai Magyar Élet című újság szerkesztője, Maráz László Amszterdamból, Kabdebó Tamás Írországból... Mind egy-egy intézmény. Hogyan kerül közéjük Storm Sarolta Dániából? Vannak a világban kisebb és vannak nagyobb intéz­mények. Sarolta asszony egy olyan kicsi intézmény, aki egyszer szembekerült a királynővel és tudomására hozta azt, amit fontosnak tartott. Azt, hogy bajuk van az er­délyi magyaroknak. Odaállt ugyanis a repülőgép lép­csője elé terített szőnyeg végére, ahova a rendőrségi engedélye szerint állhatott is, táskájából előszedte az ott­hon alapos megfontolás alapján elkészített táblát a ráírt szöveggel és ezt magasra nyújtva várta a királynőt, mint ahogyan a protokolláris rend szerint odaérkezett előke­lőségek is várták. Egy úr ez utóbbiak közül, miután meglátta Sarolta asszonyt a magasra emelt táblával, vet­te magának a fáradságot, odament a tüntetőhöz és tisz­telettel megkérte, hogy álljon máshova a táblájával, mert ha a királynő meglátja a szövegét, attól szomorú lesz. Sarolta asszony azonban a lábát sem mozdította, csak mérges pillantást vetett az útra és kivárta, amíg a királynő lelépked a gép lépcsőjén, elolvassa a szöveget, aminek következtében csakugyan átsuhant valami felhő az arcán, majd lezajlott a fogadási ceremónia. Ennek végeztével Sarolta asszony visszarakta táskájába a prak­tikus táblát, s mielőtt elhagyta volna a nevezetes tünte­tés helyszínét, odament ahhoz az úrhoz, aki őt kicsit korábban tisztelettudón távozásra szólította fel. S körül­belül ezt mondta: - Uram, ön kétszeres törvényszegést követett el. El­sősorban megsértette az én, alkotmányban szavatolt de­mokratikus jogomat. Nekem ugyanis rendőrségi enge­délyem van, hogy a királynő előtt éppen itt tüntessek. Nem az volt ugyan a szándékom, hogy őt elszomorít­sam, hanem hogy egy szomorú dologra hívjam fel a figyelmét, arra ugyanis, hogy a magyaroknak nagy ba­juk van. Ez egyébként a királynőhöz közel állóknak - közöttük van ön is - lenne a dolga, de ezt elmulasztot­ták. Ez a második törvénysértés, mert a királynőt nem tájékoztatták egy fontos dologról. Akkor ennyit tett Sarolta asszony a magyarság érde­kében. Talán ez is föl van valahol jegyezve. Lehet, hogy a királynő is följegyeztette, s lehet, hogy valamit tett is Sarolta asszony transzparensének láttán. MATUSKA Márton (Folytatjuk) Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 Két küszködő elnök összeül Clinton vigaszt nyújthat Jelcinnek, de megváltást nem - Van-e miről tárgyalni az orosz-amerikai csúcson? - Kosovo a regionális válságlista élén (Folytatás az 1. oldalról) A napirend azonban tömve van nemzetközi jelentőségű kérdésekkel, amelyekkel kapcsolatban a két ország­nak különösen nagy a felelőssége, ezek pedig: a fegyverzetellenőrzés (ez tulaj­donképpen az egyetlen téma, amely­ben bizonyos megállapodásra számíta­nak az orosz plutóniumkészlet csök­kentésének formájában), a terroriz­mus elleni harc, Kosovo, Irak és ter­mészetesen a világgazdaság állapota. Amikor Newt Gingrich, az ameri­kai kongresszus képviselőházának el­nöke a minap bírálta Clinton moszkvai látogatását, Samuel Berger, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója az­zal a magyarázattal válaszolt, hogy a regionális konfliktusok több halasztha­tatlan kérdése szerepel napirenden, köztük kiemelkedő helyen Kosovo. Az amerikai külpolitikai vezetés személyiségei az utóbbi időben egyre gyakrabban emlékeztetik a kormány­zatot nagy kijelentéseire, melyek sze­rint nem engedi meg, hogy ebben a tartományban megismétlődjön Bosz­nia. A halottak száma ugyan még meg sem közelít a boszniait, de sokan úgy vélik, hogy a kosovói háború más as­pektusaiban a szerb hatóságok tovább mentek annál az­ etnikai tisztogatásnál, amelyet annak idején a volt Jugoszlá­via nyugatabbra eső részeiben élő mu­zulmánok ellen folytattak. Nyugat-Európából több ízben tör­tént kísérlet, hogy a Biztonsági Ta­nácstól engedélyt kapjanak a katonai beavatkozáshoz, de ezeknél a kísérle­teknél Washington mindig tartózko­dott, az orosz ellenállás pedig komoly akadályt jelentett. Ennek fényében lo­gikusan várható, hogy a Kremlben szó lesz a kosovói válság megoldásának ki­látásairól. Amerikai szakértők egyetértenek azzal, hogy Clinton látogatásának em­lített aspektusai kedvezőtlenek, de többségük figyelmeztet, hogy a csúcs­­találkozó lemondása vagy elhalasztása nagyon rossz jel lenne Borisz Jelcin számára, méghozzá attól az­ államférfi­útól, aki a korábbi hazai válságok al­kalmával a legkövetkezetesebben kiállt mellette. Clinton tehát úgy érkezik kedden Moszkvába, hogy két alapvető üzene­tének egyike sem tetszik majd a házi­gazdáknak: az egyik, hogy a pénzügyi és gazdasági válságot csakis határozott hazai intézkedésekkel lehet rendezni, nem pedig a nemzetközi közösségtől várva minden segítséget; a másik üze­net pedig, hogy Washington termé­szetesen továbbra is együttműködik Jelcinnel, aki a megválasztott államfő, de kinyílik a leendő vezetők más körei felé is, hogy a Jelcin utáni idők kétol­dalú érdekeltségének szilárdságát de­monstrálja. PURGER Tibor Csak „protokolltalálkozó”? Az amerikai és orosz elnök szep­tember eleji csúcstalálkozójától nem várnak sokat a moszkvai elemzők, akik szerint könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó Clinton-Jelcin-csúcs. Moszkvá­ban is egyetértenek azokkal a washing­toni sajtóértékelésekkel, hogy a súlyos orosz válság közepette csak „protokoll­találkozó” lesz az orosz fővárosban, hi­szen aligha várható, hogy a Nyugat újabb konkrét segítséget tud nyújtani a gyakorlatilag csődbe jutott orosz ál­lamháztartásnak. *** Bill Clinton ma - közép-európai idő szerint reggel hat óra tájban - ér­kezik Moszkvába, ahol a vnukovói kor­mányrepülőtéren Viktor Csernomir­­gyin (ügyvezető) kormányfő fogadja a protokollelőírások szerint. Az ameri­kai elnök feleségével a Tverszakaja (Gorkij) sugárúton lévő Marriott Ho­tel elnöki lakosztályában száll meg. Az amerikai elnök hivatalos mai programjának keretében először az Is­meretlen Katona sírjánál helyez el ko­szorút, majd a Kremlben megkezdi - három órásra tervezett - első találkozó­ját Borisz Jelcin orosz elnökkel. Clin­ton ezt követően egy moszkvai iskolá­ban köszönti a tanévkezdés alkalmából az orosz diákokat, majd a Moszkvai Ál­lami Nemzetközi Kapcsolatok Egyete­mén - az orosz elitképzőn - tart elő­adást. Este az orosz államfő díszvacso­rát ad vendége tiszteletére. Az orosz és az amerikai elnök szer­dán ismét tárgyalóasztalhoz ül, s a pro­gram szerint e konzultációkra két és fél órát szánnak. Ezt követően írják alá az orosz-amerikai csúcsra előkészített dokumentumokat, köztük egy közös nyilatkozatot, amelyben Clinton és Jel­cin a XX. század biztonságpolitikai ki­hívásairól foglal állást. Moszkva és Washington várhatóan egyezménye­ket ír alá a nukleáris fegyverekből nyert plutónium hasznosításáról, a ra­kétaindításokról való kölcsönös tájé­koztatásról, valamint a terrorizmus el­leni küzdelemről. A két elnök utána sajtóértekezletet tart. Clinton szerdán találkozik a tör­vényhozás vezetőivel, s külön megbe­szélést folytat Jurij Luzskoval, az orosz, főváros polgármesterével, Alek­­szandr Lebegy krasznojarszki kor­mányzóval, Grigorij Javlinszkijjal, a li­berális Jabloko tömörülés, illetve Gen­­nagyij Zjuganoval, a kommunisták al­sóházi frakciójának vezetőjével. Az amerikai elnök az előzetes program szerint meglátogatja a Moszkva köz­ponti világháborús emlékművénél most épült új zsinagógát, a vészkor­szak emléktemplomát is. Madeleine Albright amerikai kül­ügyminiszter hétfőn este az orosz­amerikai csúcs keretében megbeszélé­seket kezdett Jevgenyij Primakov ügy­vezető orosz külügyminiszterrel. Az amerikai elnök csütörtök reggel utazik el az orosz fővárosból, Észak-Írország­­ba repül Moszkvából. Mélyül az orosz politikai válság A duma elutasította Csernomirgyin jelölését Zjuganov: az orosz baloldal ellenzi a kormányfői kinevezést (Folytatás az 1. oldalról) Az orosz kommunisták vezetője kö­zölte, hogy a baloldalnak több jelöltje is van a kormányfői posztra, Cserno­­mirgyinnek pedig „nincs programja, nem látja át a helyzetet, nincs valós le­hetősége saját csapatának megalakításá­ra”. Zjuganov úgy vélte, hogy az 450 tagú alsóház­ban csaknem 300 mandá­tummal ren­delkező balol­dalnak - a fel­sőház kéthar­madának tá­mogatásával - esélye van ar­ra, hogy a tár­gyalások nyo­mán méltó je­löltben egyez­zen meg, s két-három nap alatt cselekvőképes, erős és hozzáértő kormányt alakítson. Feltételként szabta azt is, hogy az ál­lamfőnek ne legyen lehetősége egy tollvonással menesztenie az új kor­mányt, azt csak az alsóház vagy a tör­vényhozás egészének egyetértésével lehessen leváltani. Az orosz baloldali ellenzék vezérei gyakorlatilag zsákutcába juttatták a Zjuganov kommunista vezető tárgyalási folyamatot annak ellenére, hogy az orosz államfő példa nélküli engedményeket tett számukra - közöl­te hétfőn az orosz elnöki sajtószolgálat hangsúlyozva, hogy Borisz Jelcin nem vonja vissza Viktor Csernomirgyin mi­niszterelnöki jelölését, s szükség ese­tén másodszor és harmadszor is őt ter­jeszti elő a kormányfői posztra. Az állami duma rendkívüli ülésre ült össze hétfőn délután, amelynek egyetlen napirendi pontja volt, a mi­niszterelnöki jelölés megvitatása, illet­ve szavazás az elnök javaslatáról. Gya­korlatilag egyértelmű volt, hogy Cser­nomirgyin nem kapja meg a szüksé­ges, legalább 226 szavazatot. ALGÉRIA Pokolgépes merénylet Tizenhét halott Pokolgép robbant hétfőn egy algíri piactér közelében, tizenhét embert megölve és tizenötöt megsebezve. A hatalmas robbanás a Bab el-Ved ne­gyedet rázta meg, amely az iszlám fa­natikusok egyik fellegvárának számít.

Next