Magyar Szó, 2001. augusztus (58. évfolyam, 172-198. szám)

2001-08-01 / 172. szám

2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Polgárháborút akar a kormány egy része Brit lapok szerint Macedóniában éppen ezért kétséges a béketárgyalások kimenetele A BBC tegnap többek között leközölte Francois Leotard-nak, a macedóniai tárgya­lásokon közvetítő európai megbízottnak a nyilatkozatát, amely szerint hamarosan meg­születhetne a megállapodás a legvitatottabb kérdésben, vagyis az albán nyelv státusával kapcsolatban. Az egykori francia védelmi mi­niszter ugyanis megállapította, hogy a nyelv­­használatról szóló tárgyalások a végükhöz közelednek, habár, mint mondta, az előrelé­pések milliméterenként történnek. Derűlátásáról adott tanúbizonyságot, Györgyi Szpaszov, a Szociáldemokrata Szö­vetség főtitkára, aki szakértőként vesz részt az albán nyelvről szóló tárgyalásokban. .Je­lentős előrelépés történt, amely reményeink szerint elfogadható lesz valamennyi résztve­vő számára. Szerintünk az a legfontosabb, hogy az alkotmány a macedón nyelvet hatá­rozza majd meg hivatalosként az ország egész területén, meg az állam hivatalos leve­lezésében. A következő cikkely előirányozza majd, hogy mindazon nyelvek, amelyeket a lakosságnak több mint az egyötöde beszél, szintén hivatalosak lesznek, méghozzá össz­hangban az alkotmány által megemlített más cikkelyekben. Ezek a rendelkezések le­hetővé teszik majd az említett nyelvek széles körű alkalmazását Macedónia állami szervei­ben, de mindezt a törvényesen előírt körül­ményekkel összhangban” — tette hozzá Szpa­­szov. A BBC jelentésének végén hozzáfűzte azt is, hogy Leotard figyelmeztetett arra, hogy senki sem lehet biztos a sikerben. Igaz, mindkét fél azt szeretné, ha a megállapodás megszületne csütörtökig, amikor nemzeti ünnep van Macedóniában — mondta az EU közvetítője. A Financial Times ezzel szemben úgy véli, egyre kisebb a remény arra, hogy meg­születik az öt hónapja tartó macedóniai konfliktus tartós megoldása. A londoni újság hangsúlyozza, hogy már­cius óta, amikor az albán lázadók magukra vonták a világ figyelmét a Tetovo környéki állások ideiglenes elfoglalásával, Ali Ahmed és harcosai növelték az általuk ellenőrzött te­rületet Macedónia északnyugati részében. A két felet egy fél kilométer széles övezet választja el, a lázadók a saját oldalukon elég jó útrendszert és benzinkúthálózatot fejlesz­tettek ki. Ellenőrző pontokat létesítettek és - az EBESZ állításai értelmében - átvették a ci­vil adminisztrációhoz kötődő funkciókat is. Az EBESZ itt megemlíti a közlekedés ellenőrzését és a rendőri feladatok ellátását. A lázadók emellett megerősítették állása­ikat Goszdrannál, Debannál és a Tetovótól délre fekvő más albán többségű települése­ken. Ha az említett két területet sikerülne összekötniük, akkor kettéosztanák Macedó­niát. Hasonló módon a macedón kormány egyes tagjai sem akarják a kompromisszu­mot, és úgy gondolják, a szlávok meg az albá­nok többé sohasem tudnak majd együtt élni, tehát az ország kettéosztása lenne a legjobb megoldás - tudósít a tekintélyes üzleti napi­lap újságírója. A The Daily Telegraph a macedón kor­mány kemény kezűnek nevezett tagjairól ír, akik állítólag polgárháborút szeretnének ki­robbantani. A londoni napilap szkopjei tudósítója szerint hétfőn este kitapintható volt a féle­lem attól, hogy a kormány egyes magas ran­gú tisztségviselői eltökélték a legújabb béke­tárgyalások aláaknázását. Ljuben Boskovszki belügyminiszter, akit a lap szélsőséges nacionalistának nevez, még a vele egy húron pendülő Ljubcso Georgi­­evszki kormányfő ellenzi azt, hogy az albá­nok kulcsfontosságú engedményeket kapja­nak. Az újság hangsúlyozza, gyanús körülmé­nyek között történt a Boskovszki elleni állító­lagos merénylet. Vasárnap ugyanis a teto­­vogszkopjei közúton megtámadták azt a gépkocsioszlopot, amelyben ott volt a belügyminiszter is. A támadásért az úgyneve­zett Nemzeti Felszabadító Hadsereget tették felelőssé. Az eseményt teljes egészében fel­vette az állami tévé, Boskovszki pedig éppen ez után az incidens után szólította fel a ma­cedón erőket, hogy foglalják vissza a február óta elveszített területek nagy részét - írta tegnap a The Daily Telegraph. A The New York Times riportere úgy ér­tékeli, a macedóniai etnikai megoszlás mindkét oldalán a pesszimizmus uralkodott el. Ezen a helyzeten nem sokat javítottak az eddigi ohridi béketárgyalások - állapítja meg a tudósító. Sok politikus, külföldi diplomata meg az egyszerű emberek Macedóniában attól tarta­nak, hogy a kompromisszumra való esélyek minden alkalommal csökkennek, amikor újra és újra megismétlődik a már ismerős forgatókönyv: tárgyalások, majd pedig újra­kezdődő harcok. Minden alkalommal egyre nagyobb a tét. Minden alkalommal megnövekszik a halot­tak száma, és egyre több embert űznek el ott­honából. Tetovo környékén az utóbbi hetekben már valamiféle frontvonal alakult ki. Koráb­ban a lázadók elfoglalták, majd kivonultak azokból a falvakból, amelyekben továbbra is macedón szlávok laknak. A múlt héten azon­ban több mint 8000 szláv hagyta el a háborús övezetet azt állítván, hogy „etnikai tisztoga­tás” történt. Az albánok cáfolják, hogy meg akarják tisztítani a térséget a macedónoktól. A fegyveresek szerint a szlávok éppúgy, mint sok etnikai albán, csupán a harcok elől me­nekülnek. Az igazság azonban az, hogy a lázadók vi­szonylag nagy területet ellenőriznek, ame­lyen kevés szláv civil vagy pedig katona ma­radt. A macedónok egyre inkább felbőszül­nek. Az albán lázadók egyik vezére elmond­ta, hogy a múlt héten a kormányerők tüzér­ségi támadásában kilenc civil vesztette életét. Ez a frontvonal, elméletileg, eltűnik majd, ha az ígéreteknek megfelelően Mace­dóniába megérkezik a NATO. Ennek azon­ban az a feltétele, hogy politikai megoldás szülessen. A NATO 3000 katonája fogja le­fegyverezni a lázadókat Az elüldözött albá­nok azonban úgy vélik, a NATO az albáno­kat támogatja. A kormány a múlt heti tűzszüneti megál­lapodás értelmében azt tette, hogy vissza­küldte az elmenekült macedónokat ottho­nukba, hogy így megőrizze a térség több­nemzetiségű jellegét. Mintegy 350 macedónt kísértek el a kor­mányerők három faluba Tetovo környékén. Legtöbbjük azonban kifosztva vagy pedig felégetve találta házát. Az egyik macedón asszony elmondta, hogy nem tér vissza, mi­vel senki sem szavatolja biztonságát. Szerinte az egyetlen megoldás az, hogy a hadsereg elüldözze az albán lázadókat - írta többek között tegnapi számában a The New York Ti­mes. (Márton) A rendőrség ellenőrzi az Aracsinovóba visszatérő albánok okmányait. A szláv lakosság távozik a településről Ukyax Sió Huszonöt lengyel ár­­vízvédelmi szakember menekült meg tegnap az áradó Visztulából, miután a folyó átsza­kította a védőgátat és elsodorta az azon tar­tózkodó férfiakat. Akárcsak hétfőn, ezúttal is a kelet-len­gyelországi Kamien település közelében történt a gátszakadás. A szakemberek sze­rint a kamieni körzet­ben kedd hajnalban a helyzet válságos volt, a gátak több ponton alig tudtak ellenállni a víztömeg nyomásá­nak. Az árhullám hét­fő éjszaka érte el Var­sót, ahol több ezer tu­rista „várta” már a nem mindennapi látványosságot: a Visztula ellepte a rakpartokat és több folyóparti sörözőt elöntött. A fő­város tisztségviselői a varsói állatkert sorsa miatt aggódtak, ugyanis ezen a folyószakaszon a legalacso­nyabb a töltés. Az állatkert „lakóinak” Noé idejére emlékeztető kimenekítésére azonban nem került sor. Képünkön kilakoltatják Sokolniki falu lakosságát, miután a Visztula kiöntött medréből. Lengyelországot már napok óta pusztító árvizek sújtják ­ Elmélet és gyakorlat harca és Kelet-Európa újonnan ala­kuló, demokratikusnak mondott többpárti társadal­maiban továbbra is az útkeresés a jellemző. A hidegháború utáni nagy eszmei-politikai változás le­bontotta ugyan az egykori egyedu­ralmi pártállamokat, a pártok egye­duralmi törekvései azonban meg­maradtak. Ami nem meglepő, hi­szen a többpárti demokráciában is arra törekszenek a politikai pártok és mozgalmak, hogy a választáso­kon történő megmérettetés után erejüknél fogva bizonyos hatalmi pozíciókat szerezzenek maguknak a társadalom egészében. Ezek a ha­talmi pozíciók azonban attól függ­nek, hogy milyen ideológiai avagy gyakorlatias alapokon nyugszik az illető társadalom. Jellemző módon a posztkommunista közösségekben még mindig elsősorban az eszmei beállítottság a követendő, ami rész­ben azzal is magyarázható, hogy az elmúlt több mint fél évszázadban az eszme uralkodott az érdek, a gazdaság, a tényleges szükségletek fölött. A napokban Belgrádban a sajtó­­központ szakemberek véleményé­ből válogatva szokásos értékelést adott közre arról, hogy az új jugosz­láv, illetve szerbiai társadalmi kö­zösség milyen véleményen van köz­napi életéről és távlati kilátásairól. Megállapították, hogy a közvéle­mény nagy része a tavaly októberi események után bizalommal tekin­­­tt a változásokat hozó erők mun­kájára, ez a bizalom 9 hónap után is megvan még, a lelkesedés azonban leapadt. Érthető is, hiszen az ígére­tekből kevés valósult meg, legaláb­bis abból, ami a gyors társadalmi és pénzügyi föllendülést helyezte kilá­tásba. Az országot irányító hatalmi pártszövetség belső megosztottságának folyamata nem lelkesíti az emberek többségét, bár úgy vélik, hogy ez a szövetség még jó ideig megmarad, már csak azért is, mert a közakarat nem engedi meg, hogy befejezetlenül hagyja a társadalom átalakítására irányuló munkáját, azaz megszegje a válasz­tóknak adott ígéreteit. Bizonyos, hogy a nemzetközi fellépés terén elért sikerek a legkézzelfoghatób­bak, és ez öregbíti az új hatalom te­kintélyét. A belső problémák hal­mozódása azonban aggodalmat kelt, és megnehezíti a szövetség és­­ a köztársasági kormányzat tevé­kenységét is. Ez arra utal, hogy a nemzetközi kapcsolatok révén megszerzett támogatás kielégítő, a támogatás anyagi részének elmara­dása viszont aggasztó, mert ismétlő­dik a múlt: emlékezetes, hogy pél­dául a Bosznia és Hercegovina nemzetközi támogatása körül kiala­kult huzavona évekig lelassította a tervezett társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás ütemét, és most, hogy a Jugoszláviára vonatko­zó adományozói értekezlet némi késedelem után kijelölte az euró­pai országok akciótervét, félő, hogy a már látott lassúság közösségünk­ben is szükségtelen bonyodalmakat okoz. A jugoszláv szakemberek emlé­keztetnek arra, hogy térségünkben is föllelhető az ideológia és a gya­korlatiasság közötti összecsapás. Jellemző, hogy például a szerbiai kormány, főleg Dindic miniszterel­nök, a gazdasági átalakulás, a re­formok gyakorlatias híve, gyorsan , határozottan akarja áthidalni azt a szakadékot, ami az elmúlt évtized jugoszláviai és a körülöttünk levő országok gazdasági fejlődése kö­zött tátong. Ennek a gyakorlatias hozzáállásnak azonban nehézségei is vannak, mégpedig elsősorban a szociálpolitika területén, ami nem is csoda, ha tudjuk, hogy tíz év romboló politikája, háborús vi­szontagságai, nemzetközi elszige­teltsége amúgy is lelassította az or­szág gazdasági és társadalmi fejlő­dését. Persze több változata van a reformpolitikának, az egyik a gyors intézkedés, amire mondjuk Brazíliában, Mexikóban, Iz­raelben is volt példa, de ez a társadalom nagy belső meg­rázkódtatásával jár. A jugosz­­láv elképzelés enyhébb for­mában igyekszik megterem­teni a változtatások feltétele­it, ám eh­ez mindenekelőtt jelentős külföldi anyagi tá­mogatásra van szükség, ez a támogatás, noha számos ígé­retet kaptunk, mindmáig el­maradt, illetve csak kis mér­tékben valósult meg. A kor­mányzatnak ez a pragmatiz­musa tehát nem a látványos eredményeken alapul, ezért az ellene irányuló támadá­sok is számottevőek. A másik lehetőség az volna, aminek útját a posztkommunista tár­sadalmak többsége bejárta: az ide­ológiai változtatás tervezete szere­pel az első helyen, utána következ­het a rá épülő gazdasági reform. Ez a módszer elméletben ismer­tebb a jelenlegi társadalmak számára, hiszen eddig is ideologizált társadalomban él­tünk. Amikor az egyik eszme meg­bukik, másikkal kell helyettesíteni, ha találnak megfelelőt. Ez a másik út általában az előzőnek az ellenté­te, ezért történt meg Bulgáriában, Romániában, Macedóniában, rész­ben Szlovákiában is, hogy a kom­munista ideológia bukása után he­lyét a nacionalista ideológia töltöt­te be. A sikerekről hű képet adhat­nak ezeknek a társadalmaknak a belső problémái és kültevékenysé­­gének nehézségei. Ha tehát az esz­mei megalapozottságú társadalmi irányvétel ütközik a gyakorlatias, a gazdasági mércéken alapuló pró­bálkozásokkal, akkor a belső fejlő­désben óhatatlanul megtorpanás következik be. A jugoszláv gazdasá­gi és pénzügyi szakemberek figyel­meztetnek arra, nehogy a jelenlegi hatalmi pártkoalíción kiütköző el­lentétek hasonló folyamathoz ve­zessenek. Nevezetesen meg kell akadályozni, hogy olyan pártok vagy csoportok alakuljanak ki, amelyek valamilyen eszmeiséget fölébe helyeznek a reformtörekvé­seknek, mert akkor a társadalmi fejlődés lelassul vagy esetleg visszá­jára fordul. JAKOBSZ István Mentik a lakott vidékeket Szicília szige­tén. Az ismét működő Etna ugyanis mindinkább veszélyezteti a lakosságot Clinton volt amerikai el­nök Har­ Jem lakosai-­­ nak gyűrű­jében. New Yorknak ebben a részében nyitott iro­dát magá- ■ nak 2001. augusztus 1., szerda

Next