Magyar Szó, 2001. szeptember (58. évfolyam, 199-224. szám)

2001-09-01 / 199. szám

2 KÜLPOLITIKA Szinte már hagyománnyá vált az orosz-kínai határon fekvő Hankaj kör­zetében, hogy a nyár utolsó napjaiban meg kell erősíteni a határőrizetet a kí­nai illegális határátléptők miatt, akik ritka, gyógyhatású gombákat és a Tá­vol-Keleten hatalmas népszerűségnek örvendő ginszenggyökeret gyűjtenek az orosz területeken. Az NTV televíziós csatorna tegnapi híre szerint a határőrök arról számol­tak be, hogy „a kínaiak úgy lépik át a határt, mintha hazajönnének’. Az elfo­gott határsértők azzal szokták magya­rázni tettüket, hogy otthon nehéz munkát találni. A gombákért és gyöke­rekért viszont kilónként 250 dollárt is megadnak a kínai feketepiacokon. Az orosz határőrök egyébként igen szűkös anyagi feltételek mellett dolgoz­nak: a pénzhiány miatt nincs elég ben­zin, hogy btjárják az óriási kiterjedésű területeket, és kevés a bilincs is, az elfo­gott „gombászok” kezét gyakran kötél­lel kell összekötözni. A visszatoloncolt határsértőkre Kí­nában általában börtönbüntetés vár. OROSZ-KÍNAI HATÁR Illegális gombaszedők NEMZETKÖZI NEVELŐ ЈДШ A hét témája: válság Szerbiában Jugoszláviával a világsajtó nem úgy foglalkozik, mint a­­ Közel-Kelettel, amely hónapok óta, vagy Macedóniá­ival, amely hetek óta mindennapos témája a lapoknak. Inkább „hullámokban" ír róla, így sokat cikkeztek a ju­goszláv hatalmi csúcson kirobbant válságról, jóval keve­sebbet annak újabb fejleményeiről. Ezért heti sajtó­szemlénket a szokástól eltérően úgy készítettük el, hogy összefoglaltuk a szerbiai válságról korábban meg­jelent írásokat, megemlítettük, hogyan foglalkoztak az e­hed fejleményekkel, és részletesebben ismertettük a jugoszláv helyzet ismerőinek tollából származó három hosszabb cikket. VÁLSÁG SZERBIA CSÚCSÁN Ezt a címet a Liberationból vettük kölcsön, amely az általunk vizsgált lapok közül a legrészletesebben foglal­kozott a kirobbant válsággal. Megírta, hogy kitört a ha­talmi harc a Milosevicot megdöntő, 18 pártból álló ko­­alíción belül, elsősorban Kostunica „nacionalista de­mokrata' Szerb Demokrata Pártja és a „pragmatikus' Dindic „Nyugat felé forduló’ Demokrata Pártja között. Momir Gavrilovic meggyilkolásával kapcsolatban a SZDP felhívta a ügyeimet a szerb kormány tagjainak „maffiakapcsolataira", és a szervezett bűnözés ellené­ben mutatos tehetetlenség miatt kilépett a szerb kor­mányból. Elmondta, a viszály két szereplője közül Kos­tunica a népszerűbb, mellette szól, hogy sohasem pak­­tált Milosevictyel. A szocialisták ugyan azt mondták róla, hogy pártja belefér egy minibuszba, de újabban növelte tekintélyét. Pártjának „fiatal farkasai" most arra biztatják, hogy szerezzen reális hatalmat Dindic­­tyel szemben. Ehhez alapot ad a számára, hogy Jugosz­lávia ugyan csak virtuálisan létezik, de támogatásra ta­lálhat a hadsereg és az állambiztonsági szolgálat kon­zervatív tagjainál. A lap szerint a viszályt rendkívüli vá­lasztások nélkül rendezik. A válsággal foglalkozó többi médium a válságot el­sősorban Momir Gavrilovic meggyilkolásával hozza kapcsolatba. A BBC szerint „joggal vetődik fel a kér­dés, hogy a szervezett bűnözés a hatalom egyes részei­nek védelmét és támogatását élvezi-e vagy, pedig Szer­bia kormánya képtelen vele leszámolni". A The Guar­dian A gyilkosság veszélybe döntötte a belgrádi refor­mokat címmel ír a „népszerű konzervatív és nacionalis­ta politikus’, Kostunica és a „pragmatikus’ Dindic vi­szályáról. A horvátországi Slobodna Dalmacija azt idé­zi Kostunicától, hogy „nem hajlandó tovább részt ven­ni a kormány önámításában és Szerbia polgárainak megtévesztésében", Dindictől pedig, hogy „a belső po­litikai harcot az SZDE-ben, a médiakampányt és a pisz­­kolódást megirigyelhetnék Milosevic leghírhedtebb médialikvidátorai is”. A római La Repubblica Kostuni­ca pártja kilépett Szerbia kormányából és a pozsonyi Pravda A bűntett büntetlen maradt címmel szintén csak Gavrilovic meggyilkolásával magyarázza a válsá­got. A kérdést szélesebb alapról vizsgálók között a ljubl­janai Dnevnik a válság lényegét a két párt közötti hatal­mi harcban lága. A spanyol El Pais pedig azt írja, hogy „a szakítás elkerülhetetlen volt azóta, hogy Dindic Mi­losevics kiadta Hágának”. Szerinte Kostunica „kariz­matikus elnök” ellenezte a Hágába szállítást, és csak az alkalmat várta, hogy szakítson „első számú politikai ve­­télytársával, a pragmatikus Dindictyel”, az már csak ürügy volt, hogy a szervezett bűnözés elleni harc nem hozott kielégítő eredményt. De a legkritikusabb han­got a német lapok ütötték meg. A Frankfurter Allge­meine Zeitung szerint Kostunicának Gavrilovic meggyilkolása csak arra volt jó, hogy magát „legtisz­tábbnak” feltüntetve megpróbáljon véget vetni annak, hogy egyszerre volt hatalom és ellenzék. A Tageszei­tung pedig tovább általánosítva arról ír, hogy a jugosz­láv hatalom mostani képviselői „jól értenek a rendszer kritizálásához, de a korszerű kormányzáshoz már nem’. MEGLEPŐ HALLGATÁS Ilyen előzmények után elég meglepő, hogy e héten a külföldi lapok nagyon keveset foglalkoztak a válság újabb fejleményeivel, elsősorban a SZDE vezetőségé­nek szerdán hajnalig nyúló ülésével. A francia lapok­ban szinte egész héten nem volt jugoszláv vonatkozású cikk. A Washington Post a héten csak szerdán közölt ilyen írást. Arról írt: Washington elhatározta, hogy tá­mogatja azt a kezdeményezést, hogy oldják fel a Ju­goszlávia ellen, a Biztonsági Tanács által 1998 márciu­sában bevezetett fegyverszállítási zárlatot. Még a termé­szetszerűen nagyobb érdeklődést mutató lapok közül is csütörtökön - amikor az SZDE elnökségi üléséről kellett volna beszámolniuk - a ljubljanai Dnevnik fon­tosabbnak tartja Biljana Plavsic szabadlábra helyezését, a zágrábi Vjesnik azt, hogy Svilanovic jugoszláv külügy­miniszter bocsánatot kért horvát kartársától. Még a podgoricai Vljesti is csak hírügynökségi jelentést közöl a SZDE üléséről, és többet foglalkozik azzal, hogy egy amerikai repülőgép lelövése kapcsán Washington is­mét emlegeti a „kínai és szerb szakemberek hozzájáru­lását” az iraki légvédelemhez, így a válságra vonatkozó legfrissebb - csütörtöki - írások közül kénytelenek vagyunk megelégedni az olasz La Repubblicával, amely egy írásban beszámol Biljana Plavsic szabadlábra helyezéséről és egy másik­ban csak ehhez kapcsolódóan - Vladan Batic hágai sze­replésével kapcsolatban­­ ír a jugoszláv „hatalmi” vál­ságról, Kostunica jugoszláv elnök és Dindic szerb mi­niszterelnök viszályáról, amely szerinte csak azért tört ki, mert Dindic Kostunica ellenében döntött Milosevic Hágába szállításáról. (A lap szerint Kostunica — akit a közvélemény 70-80 százaléka támogat — népszerűbb, mint Dindic, aki „ellen fordult a népszerűtlen gazdasá­gi helyzet és szegénység.’) A másik írást pedig a Nép­szavában találtuk, amely Vélemény c. rovatában Juhász József történész, egyetemi tanár tollából a viszály gyö­kerét abban látja, hogy Kostunica „a legitim szerb kor­mányzat létrejöttével visszavedlett gyenge jogkörű szö­vetségi elnökké”. Következtetése pedig: „Kostunica to­vább játssza majd a kormányzati-ellenzéki kettős játé­kot, mi pedig érdeklődve figyelhetjük, hogy mivel vág vissza Dindic.” POLITIKAI-MAFFIÁS LESZÁMOLÁS BELGRÁDBAN A válsággal kapcsolatos hosszabb elemzések közül azért vettük elsőnek a horvátországi National c. heti­lapban a fenti címmel megjelent írást, mert a szerbiai viszállyal kapcsolatban úgyszólván az egyetlen, amely Dindic-ellenes hangokat üt meg. Ez a horvát hetilap ugyanis azzal vált ismertté, hogy nagy cikket közölt Du­­kanovic és Dindic kapcsolatáról a cigarettacsempészet­tel. Crna Gorában ebből még parlamenti vita is lett, Dindic azonban egy kézlegyintéssel elintézte az egé­szet. Most is ehhez az írásához visszakanyarodva azt ál­lítja, hogy Gavrilovicot azért ölték meg, mert Kostuni­ca tanácsadóinak adatokat szolgáltatott a szerbiai hata­lom, személyesen Dindic kapcsolatáról a „surcini cso­port” nevű maffiabandával, amely cigaretta- és lopot­­tautó-csempészettel foglalkozik, többek között „lopott autókkal látja el a belgrádi rendőrséget”. A lap szerint „Zoran Dindic maffiakapcsolatai miatt mind kevésbé népszerű a közvéleményben”. Végkövetkeztetése pedig így hangzik: „Ezért a Gav­rilovic meggyilkolásával kiváltott legújabb ügyet is a Dindic-Kostunica viszály megvilágításában kell nézni. És habár úgy vélték, hogy Kostunica Slobodan Milose­vic igazi utódja - elsősorban sokkal kifejezettebb naci­onalizmusa miatt -, ma már látható, hogy a sokkal eu­rópaibb Dindic hozzávetőleg inkább hajlamos Milose­vic uralkodási módszereire, egyesítve a maffiát a politi­kával, illetve törölve a választóvonalat e két világ között. A belgrádi politikai és maffiás élet elemzői arra a kö­vetkeztetésre jutnak, hogy Szerbiában nem volt semmi­lyen revolúció, hanem csak evolúció." A REFORMÁTOROK ÉS NACIONALISTÁK HARCA A másfajta beállítottságú két hosszabb elemzés kö­zül az első - a fenti címmel - a podgoricai Monitorban jelent meg. Arról szól, hogy Kostunica és Dindic között már előbb is volt néhány összecsapás, aminek gyökerét így látja: „A külföldi megfigyelők és diplomaták min­­dicben a fiatalság, az erő és élénkség (azokat a jellem­vonásokat, amelyeket a miniszterelnök Szerbiának kí­ván az Európa felé vezető úton) képviselőjét látják, míg Kostunica gyakran ennek ellentéteként jelenik meg: mindig komor, sőt álmos, sötét, rosszul szabott öltönyökben, amelyek az általa vezetett tehetetlen fö­derációra hasonlítanak.” Ezzel összhangban ír Kostu­nica Amerika-ellenes hozzáállásáról, amely a szerb bűnök minden emlegetésében külföldi „sátánizálást” lát, a károsultak minden lépésében p­edig szeparatiz­must. Ő és társai „továbbra is szilárdan hiszik: a Nagy- Szerbia eszméje megvalósításának kísérletében az egyetlen hibás dolog az volt, hogy kommunisták, bü­rokraták és tisztek, nem p­edig az igazi szerb hazafiak képviselték”. A másik cikk - a Reporter c. bányalukai hetilapé - nem foglal állást a válság egyik részvevője mellett sem. Ehelyett elemzi a válság kirobbanását, és abban a pár­huzamos titkosrendőrség létrehozásának törekvését; a Kostunica-Dindic viszony előtörténelmét a Vuk Dras­kovic elleni közös háborútól napjainkig; a válság várha­tó hatását elsősorban Crna Gora helyzetére, és találgat­ja, hogy lesznek-e előrehozott választások. Következte­tése, hogy a szakadás elkerülhetetlen volt, mert „a SZDE Szerbia jövendő demokratikus fejlődése és a kör­nyezethez való viszonya minden kérdésében teljesen eltérő állásp­ontot valló p­ártok összessége. Az, ami egyedül összefűzte ezeket a pártokat - az előző rend­szer iránti viszony­­ nem tarthatott sokáig*. kt МкишХп) 2001. szeptember 1., szombat NAGY-BRITANNIAI SZÁJ- ÉS KÖRÖMFÁJÁS Ismét a hadsereg segít Északkelet-Angliában újra megjelent a járvány A brit kormány tegnap ismét a hadsereget hívta segítségül a ki­újuló száj- és körömfájásjár­vány elleni harcban, miután Északkelet-Angliában megint megjelent a brit állatállományt tavasz óta puisztító kór. A hadsereg, amely már a járvány előző, kora tavaszi csúcspontján is segí­tett a tömeges kényszervágások végre­hajtásában, a környezetvédelmi, élel­mezésügyi és vidékügyi minisztérium (DEFRA) tegnapi közlése szerint me­gint t­ekapcsolódik a fertőzött és veszé­lyeztetett állatok vágásába és az állatte­temek elszállításába. A brit kormány az előfordulások nyári mélypontjának láttán már ab­ban kezdett bízni, hogy az eddig több mint 3,7 millió haszonállat leö­lését kikényszerítő, futótűzként ter­jedő száj- és körömfájás kifulladó­ban vár, de a Northum­berlandben legutóbb ismét nagyobb számban felbukkanó betegség azokat a sza­kértőket látszik igazolni, akik szerint a járvánnyal még hosszú hónapokig együtt kell élnie az országnak - írta a Reuters. A hadsereg az új esetek előfordulá­sa óta, néhány napja már készenlétben állt, és a DEFRA szóvivője tegnap kö­zölte, hogy a kormány ténylegesen mozgósította a fegyveres erőket. A northumberlandi vidéken az utóbbi héten 16 telepen azonosították a kórt, s az országos gazdaszövetség (NFU) tegnapi nyilatkozata szerint az a tény, hogy ismét mozgósították a hadsereget, arra vall, hogy a kormány még sokkal több előfordulástól tart a térségben. A betegség első, februári felbukka­nása óta eddig csaknem kétezer nagy­­britanniai farmot ért el a száj- és kö­römfájásjárvány. Mától vezénylik az északkelet-angli­ai Northumberland grófságbeli Hex­ham körzetébe a hadsereg logisztikai egységeit, hogy segítsék a helyi gazdák és a járványügyi szakemberek erőfeszí­téseit a betegséget terjesztő vírus fel­tartóztatására. (MTI) OROSZORSZÁG Megkezdődött a német kárpótlás Ünnepi ceremóniát rendeztek tegnap Moszkvában abból az alkalomból, hogy a német kormány megkezdte a II. világháború idején koncentrációs táborba vagy németországi kényszermunkára hurcolt szovjet állampolgárok kártalanítását. Az „Emlékezés, Felelősség, Jövő” elnevezésű német alapítvány mintegy 400 ezer oroszországi túlélőnek fizet ki 1500-tól 15 000 márkáig terjedő kárpótlást a koncentrációs táborokban vagy kényszermunkán eltöltött idő hosszától, illetve nehézségétől függően. Az ünnepségen az orosz kormányt képviselő Valentyin Matvijev miniszterel­nök-helyettes a jóakarat és a bocsánatkérés jeleként értékelte, hogy hosszú évek után Németország kárpótlásban részesíti a „III. Birodalom oroszországi áldozata­it”. Hangsúlyozta ugyanakkor nincs annyi pénz, ami jóvátenné azt, ami az érin­tettekkel történ . A miniszterelnök-helyettes megerősítette, hogy a kifizetett összegeket semmi­lyen adó nem fogja terhelni Oroszországban. Cozma nem kap kegyelmet Ion Iliescu román elnök döntése Ion Iliescu román államfő jelezte tegnap, hogy elutasítja az 1991. évi vé­res „bányászjárásban" játszott szereplé­ért 18 évi szabadságvesztésre ítélt Mi­ron Cozma kegyelemi kérvényét. - Nem lenne helyénvaló a kegye­lem, már csak azért sem, mert több más ügyben is per folyik Cozma el­len, és ha újabb büntetést szabnának ki rá, le kellene töltenie azt a bünte­tését is, amelyet most esetleg elen­gednének neki - idézett a román Me­­diafax hírügynökség Iliescu nyilatko­zatából.­­ Ha Miron Cozma bűntelennek érzi magát, megvan a lehetősége törvé­nyességi óvást kérni a főügyésztől, és kérni az ítélet hatályon kívül helyezé­sét - tette hozzá Iliescu. Az államfő jelezte korábban, hogy tanácsot kér a legfelsőbb bírói tanács­tól és az igazságügy-minisztériumtól, mielőtt dönt Cozma kegyelmi kérvé­nyéről. Az AFP bírósági forrásokra hi­vatkozva jelentette, hogy különösen az igazságügy-minisztérium sietet lebe­szélni az elnököt a bányászvezérnek adandó kegyelemről. A minisztérium e források szerint főleg azzal érvelt, hogy a kegyelmi döntés befolyásolná Cozma folyamatban levő pereinek ki­menetelét. Mitterrand hagyta jóvá az első algériai kivégzéseket Tényfeltáró írás a párizsi Le Point hetilapban Francois Mitterrand, aki később államfőként eltöröltette Franciaor­szágban a halálbüntetést, az algériai háború kezdetén az igazságügyi tárca vezetői posztján jóváhagyta az algériai ellenállókra kimondott első halálos ítéleteket, amivel hozzájárult az erőszak elszabadulásá­hoz. A Le Point című hetilap legújabb számában közölt tényfeltáró írás szerzői a korabeli dossziék átkutatásakor szereztek tudomást arról, hogy Mitterrand, Guy Mol­let szocialista kormányának igazságügyi posztján az előterjesztett kegyelmi kérvények töredékét, 45 folyamodványból mindössze hetet támogatott. A hetilap szerint 1956 és 62 között 222 FLN-militánst küldtek guillotine alá vagy állítottak kivégzőosztag elé, s ezek az esetek adták meg a kezdőlökést az algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) véres visszavágásaihoz, a bosszúakciók elszaporodásá­hoz. Mitterrand igen rövid ideig, 1956 februárjától 1957. június közep­éig állt az igazságügy-minisztérium élén, akkor, amikor az algériai események menetében jelentős fordulat állt be. A kormány ebben az időszakban adott különleges felha­talmazást az algériai francia katonai hatóságoknak a polgári igazságszolgáltatás intézményeivel szemben, s a döntést ítélet nélkül hozott sommás kivégzések, tö­meges kínzások és az elfogottak eltűnése követték. A dekrétumot Mitterrand írta alá. Mint a Le Monde egy májusi cikkében megírta: az igazságügyi tárca vezetője nagyon is tudta, hogy a francia hadsereg megengedhetetlen eszközöket alkalmaz az FLN gerillái és a velük rokonszenvező p­olgári lakosság ellen, de más miniszte­rektől eltérően ő nem mondott le hivataláról, mert nem akarta veszélyeztetni po­litikusi karrierjét. A néhai elnök életrajzírója, Jean Lacouture könyvében fel is idézte Mitterrand egy megjegyzését, amelyben elismerte, hogy „legalább egy hi­bát elkövetett életében­, amikor kézjegyével szentesítette a dekrétumot. (MTI)

Next