Magyar Szó, 2002. május (59. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-03 / 101. szám
2002. május 3., péntek Május 15-én lesz a parlament alakuló ülése Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök megbeszélése a parlamenti pártok elnökeivel Higgadt és megfontolt hangnemet kért a parlamenti munkában és a politikai közbeszédben Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök az új országgyűlésbe bekerült pártok elnökeitől azon a tegnapi megbeszélésen, amelyen május 15-ére hívta össze az új törvényhozás alakuló ülését - derül ki abból a közleményből, amelyet az elnöki sajtóiroda juttatott el az MTI-nek a találkozóról. Az államfő az országgyűlés alakuló ülésének időpontjáról, illetve az ülés előkészítésére irányuló tárgyalások ütemezéséről és az ezzel kapcsolatos teendőkről tanácskozott a pártvezetőkkel. „A pártelnökökkel folytatott konzultációt követően, velük egyetértésben Mádl Ferenc köztársasági elnök 2002. május 15-e 14 órára hívja össze az országgyűlés alakuló ülését” - áll a kommünikében. A közlés szerint a találkozón az államfő bejelentette: a választások országosan összesített és hivatalos eredményének kihirdetését követően az országgyűlésbe jutott pártok elnökeivel külön-külön is megbeszéléseket kíván folytatni; mindezt annak érdekében teszi, hogy a miniszterelnök személyére vonatkozóan a megfelelő időben (legkorábban az országgyűlés alakuló ülésén) megalapozott javaslatot tudjon tenni. A tájékoztatás szerint a megbeszélés végén a köztársasági elnök arra kérte a pártok vezetőit, tegyenek meg mindent azért, hogy ismét a higgadt és megfontolt, a kampányretorikát magunk mögött hagyó hangnem uralja a parlamenti munkát és a politikai párbeszédet. Megítélése szerint ez az állampolgárok elvárása, és reményei szerint a politikai élet szereplőinek igénye is. Megmarad a kedvezménytörvény Felelősségvállalás tizenötmillió magyarért - MSZP-képviselő nyilatkozata a következő magyar kormány feladatairól - Határon túli magyar szervezetek vezető politikusainak fóruma Nagyváradon A következő magyar kormány 15 millió magyarért vállalja a törődést és a felelősséget, mivel ez a felelősség történelmi, akkor is, ha Medgyessy Péter közjogilag 10 millió magyar miniszterelnöke lesz - jelentette ki Nagyváradon Szabó Vilmos, a Magyar Szocialista Párt képviselője, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke. Szabó azon a fórumon vett részt, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Bihar megyei szervezete rendezett szerda este a nagyváradi Varadinum ünnepségek keretében a határon túli magyar szervezetek vezető politikusai részére. A fórumon Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Mézes Rudolf, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja országos tanácsának tagja és Szabó Vilmos válaszolt a hallgatóság kérdéseire. A határon túli magyar szervezetek vezetői egységesen az anyaország eddigi politikájának folytonosságát és kiszélesítését várják az új magyar kormánytól. Egyetértettek abban, hogy fenn kell tartani a magyar-magyar párbeszéd kialakult alapelveit és intézményrendszerét. Azt remélik, hogy az új kormány és a felelős magyar pártok konszenzusra jutnak a határon túli magyarság kérdésében. Véleményük szerint az eddig elért eredményeket, a kedvezménytörvényt, a határon túli magyaroknak nyújtott támogatás rendszerét meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni. Szabó Vilmos leszögezte, hogy az új magyar kormány támogatni kívánja az 1990 óta elért összes eredményt, az elmúlt 12 évben kialakult támogatási rendszereket. - Fejlesztésben és nem visszafejlesztésben gondolkodunk - szögezte le. Külön hangsúlyozta, hogy az oktatási és kulturális támogatás mellett nagy figyelmet fognak fordítani a gazdasági együttműködésre, a határon túli magyar közösségek gazdasági helyzetének fejlesztésére, erősítésére. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) formájában intézményesült magyar-magyar párbeszéddel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy ez a forma az MSZP és az SZDSZ első koalíciós kormánya alatt kezdődött, a folyamat a most távozó kormány ideje alatt teljesedett ki. Mint mondta, a magyar kormány továbbra is a határon túli magyar közösségek legitim szervezeteinek legitim vezetőivel fog tárgyalni, és nem Budapesten döntik majd el, hogy ki képviselje a határon túliakat a MÁÉRT- ben. Határozottan leszögezte, hogy a leendő kormány nem kíván beleszólni a határon túli szervezetek belső életébe. Szabó Vilmos hangsúlyozta, hogy megmarad a kedvezménytörvény. Ez a törvény szerepelni fog a kormányprogramban. Mint mondta, a szomszédos országok kormányaival tovább kell tárgyalni. Folytatni kell a tárgyalásokat Szlovákiával és tárgyalni kell Romániával is, hiszen a törvény végrehajtásáról kötött magyar—román kormányfői egyetértési nyilatkozat irányelveket tartalmazó dokumentum, amely kimondja, hogy hat hónap elteltével áttekintik a tapasztalatokat. Ha szükség lesz változtatásokra, az új kormány csak pozitív értelmű változtatásokat tud elképzelni. „Kevesebbet nem, csak többet adhat majd a törvény” -jelentette ki, utalva arra, hogy a kedvezménytörvény keretébe kerülhetnek olyan kérdések, amelyek más megállapodásokban szerepelnek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a törvényt össze kell hangolni más létező törvényekkel, nemzetközi megállapodásokkal. Noha az első száz nap kormányprogramja elsősorban belpolitikai kérdésekre vonatkozik, Medgyessy Péter már jelezte, hogy minél hamarabb konzultálni kíván a határon túli magyarok szervezeteivel. Már az első száz nap alatt érezhető lesz, hogy az új kormány szándéka a határon túli magyarok támogatása - szögezte le. (MTI) Magyar Sió KÜLPOLITIKA 3 Arafat visszakapta mozgásszabadságát Az izraeli csapatok feloldották a rámalláhi főhadiszállás blokádját - A palesztin elnök ismét elkötelezte magát a békefolyamat mellett Az izraeli csapatok szerda este feloldották a Jasszer Arafat palesztin elnök rámalláhi főhadiszállása köré vont ostromgyűrűt. Elvonulásukat nem sokkal azt követően kezdték meg, hogy az épületből a jerikói börtönbe szállították azt a hat palesztint, akinek kiadását Izrael követelte. Helyszíni beszámolók szerint az izraeliek elvonulása után mintegy 200 palesztin fegyveres jelent meg a főhadiszállás körül. Ezt követően palesztin buldózerek megkezdték az izraeli úttorlaszok eltakarítását. A boldog palesztinok örömükben a levegőbe lövöldöztek, és a győzelem jelét mutogatták. Lehetővé tették azt is, hogy újságírók is felkereshessék a környéket. A hat palesztint - köztük Rehavam Zeévi izraeli idegenforgalmi miniszter négy gyilkosát - Izrael eredetileg a zsidó állam bírósága elé kívánta állítani. Amerikai közvetítésre azonban elfogadta, hogy a foglyokat amerikai és brit őrök felügyelete alá helyezzék, és ennek fejébe feloldja a blokádot. Ez szerda este megtörtént: a palesztinokat amerikai terepjárókon a jerikói börtönbe szállították. Jasszer Arafat ismét elkötelezte magát a békefolyamat mellett. A palesztin elnök ugyanakkor a második világháborús sztálingrádi csatához hasonlította a dzseníni menekülttáborban történteket. Rámalláhban hívei ünnepelték a palesztin vezetőt, aki egy hónapi zárlat után nyerte vissza mozgásszabadságát. Arafat amerikai televíziós állomásoknak nyilatkozva megerősítette: elkötelezett híve a békefolyamatnak, és soha nem felejti el az 1995-ben meggyilkolt Jichak Rabin izraeli miniszterelnökkel megkötött megállapodást. A palesztin elnök az ABC televíziós csatornának nyilatkozva elmondta: az izraeli katonák közvetlenül a főhadiszállása körüli zárlat megszüntetése előtt felrobbantottak három épületet, köztük a palesztin nemzeti gárda főhadiszállását. Arafat elítélte az izraeli hadsereg barbár akcióit és kijelentette, hogy ezekért - akárcsak Rabin néhai miniszterelnök haláláért - a fanatikus csoportokat terheli a felelősség. Hangsúlyozta: arra kéri az egész világot, hogy cselekedjék gyorsan e bűncselekmények megfékezése érdekében. (Hírösszefoglaló ) A CNN hírtelevízióban elhangzott nyilatkozatában Arafat a dzseníni menekülttáborban történteket a hatvan évvel/-/előtti, 600 ezer áldozatot követelő sztálingrádi csatához hasonlította. Elmondta, hogy személyesen fel akarja keresni Dzsenínt, Betlehemet, hogy saját szemével lássa az izraeli hadsereg ciszjordániai akcióinak következményeit. Hozzátette, hogy közeli tervei között nem szerepel külföldi utazás. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnap hajnalban nyolcórányi pihenőidőre megszakította vitáját arról, hogy milyen választ adjon Kofi Annan ENSZ- főtitkárnak, aki jelezte: egy napon bel betlehemi tűzpárbaj elfogadhatatlan „az arabok, a muzulmánok, a keresztények, az ENSZ, az Egyesült Államok és Oroszország számára egyaránt”. Az izraeli katonák „terroristák, nácik és rasszisták” - fakadt ki Arafat, amikor először jelent meg az újságírók előtt a főhadiszállása köré vont izraeli blokád feloldása után Jól fel szándékozik oszlatni azt a vizsgálóbizottságot, amelyet a dzseníni palesztin menekülttábor izraeli megtámadása során lezajlott véres események kivizsgálására hozott létre. A palesztinok azzal vádolják az izraeli hadsereget, hogy civilek százait mészárolta le a dzseníni táborban, amely április 3-12-e között heves harcok színtere volt. A Human Rights Watch, amelynek szakértői egy héten át vizsgálódtak a dzseníni táborban, talált az izraeli katonák által elkövetett háborús bűncselekményekre utaló bizonyítékokat, de nem tudta megerősíteni a civilek lemészárlására vonatkozó palesztin állításokat. Az emberjogi szervezet 52 palesztin halálos áldozatról adott számot, köztük 22 civilről. Sok civilt szándékosan öltek meg, vagy azért vesztették életüket, mert élő pajzsként használták őket. A Ciszjordániában több palesztin településre behatoló izraeli katonák tegnapra virradóra tizenöt palesztint tartóztattak le. Izraeli katonák lőfegyvereikkel megöltek egy férfit, három másikat pedig megsebesítettek tegnap a Születés temploma épületeinél Betlehemben. A templomban tartózkodó szemtanúk szerint az épületeket ostromgyűrűben tartó izraeli orvlövészek lőttek rájuk, az izraeli hadsereg szerint azonban tűzpárbaj tört ki a katonák és az épületekben rekedt palesztin fegyveresek között. A katonák beszámolója szerint öt fegyveres palesztinra lőttek, aki az épületek udvaráról lőtt rájuk, és négyet közülük eltaláltak -jelentette a Reuters. Ariel Saron izraeli kormányfő a jövő héten esedékes washingtoni látogatásakor ismerteti új béketervét, valamint az Izrael és Ciszjordánia között létesítendő biztonsági zónákra vonatkozó elképzeléseit. Az ABC televíziónak szerdán este nyilatkozó izraeli miniszterelnök megerősítette, hogy ütközőzónát akar létrehozni a zsidó állam határai mentén, hogy megakadályozzák a terroristák behatolását az ország belsejébe. Elismerte, hogy a terv költséges, ezért megvalósításához az Egyesült Államok pénzügyi segítségét fogja kérni. Saron elmondta, hogy Ciszjordánia egy részén izraeli katonák állomásoznak majd. A határ mentén húzódó kerítésen biztonsági kapukat nyitnak, műszaki berendezéseket helyeznek el, hogy megakadályozzák fegyverek és robbanóanyagok becsempészését. A kormányfő szerint Izrael nem kívánja korlátozni a lakosság mozgását, de jelezte, hogy ellenőrizni kívánják az embereket. (FoNet/AP-telefotó) Szövetségesek légicsapása Irakban (Folytatás az 1. oldalról) A mostani iraki bejelentés - mint az AFP megjegyezte - egybeesik azzal, hogy New Yorkban csütörtökön várhatóan felújulnak a tárgyalások a nemzetközi fegyverzetellenőrök Irakba történő visszatéréséről. Az ellenőrök 1998 decemberében távoztak a közelkeleti országból; Bagdad azóta nem engedi vissza őket. Az Egyesült Államok azzal vádolja Szaddám Huszein iraki elnököt, hogy tömegpusztító fegyverek birtokába akar jutni. Irak tagadja, hogy ilyen fegyverei lennének. A The New York Times című amerikai napilap múlt heti jelentése szerint az amerikai kormányzat terveket szövöget egy Irak elleni nagyszabású légi- és szárazföldi hadjáratról, amelylyel a jövő év elején megdöntené a bagdadi vezetést. Feladta magát Sainovic és Gruban (Folytatás az 1. oldalról) BELGRÁD. Tegnap reggel a belgrádi repülőtéren összegyűlt újságírók nem látták sem Sainovicot, sem Grubant, amint felszálltak a menetrend szerinti amszterdami járatra. Indulásukról a két vádlott ügyvédje tájékoztatta a sajtót, és korábbi bejelentésekből is tudni lehetett, hogy mindketten a tegnap reggeli járattal repülnek Hágába. Sainovic volt Slobodan Milosevic egyik leghűségesebb bizalmi embere, s ő volt az összekötő a szövetségi kormány és az EBESZ-misszió között, amely az 1998-ban megkötött Milosevic-Holbrooke-egyezmény értelmében felügyelte a szerb biztonsági erők kivonását Kosovóból. Tagja volt az 1999 februárjában és márciusában megtartott rambouillet-i béketárgyalásokon részvevő jugoszláv küldöttségnek is. A Hágával való együttműködést szabályozó törvény szerint, ha a vádlottak önként adják fel magukat, akkor a jugoszláv és a szerb kormány köteles kezeskedni értük a szabadlábon való védekezésért. Toma Fila, Sainovic ügyvédje reményét fejezte ki, hogy védence néhány hónapon belül visszatér Hágából, miután megkapta Belgrád garanciáit, és sikerül megegyeznie Carla del Ponte hágai főügyésszel arról, hogy a per kezdetéig szabadlábra helyezzék. Fila szerint egészen biztos, hogy a törvényszék nem fog külön három pert folytatni Milosevic, Ojdanic és Sainovic, illetve Milutinovic ellen, ezért nincs ok arra, hogy védence a börtönben várja meg az eljárás kezdetét. Sainovic szerda este egy belgrádi rádiónak azt mondta: „tekintettel arra, hogy milyen helyzetben van az állam és a nép, úgy döntött, az egyetlen ésszerű lépés, ha válaszol a szövetségi kormány felhívására és Hágában tovább harcol az igazságért”. A vádlott szerint ez kötelessége elsősorban azok előtt, aki „életüket adták a haza védelméért”. A sajtószabadság napja Május 3-a a sajtószabadság napja, melyen világszerte megemlékeznek azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük során gyilkoltak meg, vagy akiket munkájukban akadályoztak. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1991. évi javaslatára az ENSZ-közgyűlés 1993. december 20-án hozott 48/432. számú határozata nyilvánította ezt a napot a nemzetközi sajtószabadság napjává annak emlékére, hogy 1991. május 3-án tették közzé a „Windhoeki Nyilatkozatot”. E dokumentumban az afrikai népeknek a független és pluralista sajtóhoz való jogát fogalmazták meg. (A sajtó szabadságának, mint az emberi szabadságjogok egyik fontos pillérének a követelményeit és ajánlásait a Sajtószabadság Chartája foglalja össze, melyet 1987-ben egy londoni világkonferencián fogadtak el.) A sajtószabadságot és az újságírók érdekeit nemzetközi szervezetek is védik, többek között a franciaországi székhelyű Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Frontieres) nevű, a bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet (IPI), a Nemzetközi Újságíró-szövetség (IFJ) és a Bizottság az Újságírók Védelmére (CPJ) elnevezésű szervezet. A legtöbb szervezet évente összesíti az újságírók ellen elkövetett erőszakra vonatkozó adatait. A különféle szervezetek által közölt adatok a számítás más-más szempontjai miatt eltérnek egymástól. A Riporterek Határok Nélkül összesítése szerint 2001-ben 31 újságíró vesztette életét hivatása gyakorlása közben, s a világ különböző országaiban 489 tudósítót vettek őrizetbe, közülük a legtöbbet Burmában (18), Iránban (18) és Kínában (12) jelenleg is fogva tartanak. A Bizottság az Újságírók Védelmére (CPI) adatai szerint viszont 2001-ben 37 újságíró vesztette életét foglalkozásának gyakorlása közben, s az egy országban meghalt újságírók száma tekintetében továbbra is Sierra Leone áll az élen. A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) éves jelentéséből az derült ki, hogy a tavalyi évben 55 újságíró vesztette életét hivatása gyakorlása közben, és 101 újságírót börtönöztek be. A Nemzetközi Újságíró-szövetsége (IFJ) 103 olyan újságíróról számolt be, aki munkája végzése közben vesztette életét. 2002-ben az év eleje óta eltelt négy hónapban - szintén az IFJ adatai szerint - szerte a világon már 18 újságíró esett áldozatául erőszaknak, közülük a legnagyobb visszhangot a Pakisztánban január 23-án elrabolt Daniel Pearl amerikai újságíró brutális meggyilkolása váltotta ki. Az UNESCO az idén a sajtószabadság napja alkalmából Manilában szervezett programokat. Május 1-én és 2-án Média és terrorizmus címmel konferenciát tartottak, melynek fő témája, hogyan helyezi a média reflektorfénybe a terrorizmust mint politikai, ideológiai, vallási és katonai fegyvert, valamint a terrorizmus hatása a sajtóra és annak biztonságára. A megemlékezések másik fontos eseménye az UNESCO/Guillermo Cano Sajtószabadság-díj átadása.