Magyar Szó, 2002. június (59. évfolyam, 126-151. szám)
2002-06-01 / 126. szám
2 KÜLPOLITIKA Turizmus, megpihenés a hazai problémáktól vagy az amerikai külpolitika két központi céljának szolgálata: a hosszú távú kapcsolatok megalapozása Oroszországgal és az amerikai-európai kapcsolatok megromlása irányzatának megállítása, társulva a legnagyobb tervezett amerikai akció - az Irak elleni támadás - előkészítésével? Erre a kérdésre kell választ adni Bush amerikai elnök most zárult európai körútjával kapcsolatban. Az elemző cikkek valószínűleg meg is hozzák a választ a kérdésre. Most azt próbálnánk összegezni, hogy a lapok lépésről lépésre hogyan foglalkoztak ezzel a körúttal. ELTEMETTÉK A HIDEGHÁBORÚT Ezzel a címmel a Nouvel Observateur az általunk vizsgált lapok közül a legteljesebb összefoglalóját adta Bush oroszországi látogatása eredményeinek. Első helyre tette, hogy egy évtizeddel a hidegháború befejezése után, több hónapos tárgyalás után Moszkvában 3 oldalas egyezményt írtak alá a nukleáris fegyverek további csökkentéséről. Hasonlóan lényeges eredménynek tartja azonban a két ország közötti új energetikai együttműködést, amelynek célja változtatni azon, hogy Oroszország most kőolajkivitelének csak 0,2 százalékát szállítja az USA-ba, aminek érdekében a Chevron Texaco amerikai mamutvállalat 140 millió dollárt ruház be a Szovkomflotba a kőolaj Kaszpi-tengerről való elszállításának megkönnyítésére. Felsorolja azonban a vitás kérdéseket is az Iránnal való orosz kapcsolatoktól az 1974-ben hozott, és az Oroszországgal való kereskedelmet akadályozó Jackson-Vanik amerikai törvény hatályon kívül helyezéséig, hogy a látogatást Bush környezete egyik tagjának azzal a nyilatkozatával összegezze: „Az USA elnöke oroszországi látogatásának valamennyi célját elérte.” Turizmus Szentpéterváron - ez már a belga Le Soir vasárnapi címe. Addigra ugyanis az amerikai elnök látogatása tényleg turizmussá alakult át. Előtte azonban sokat írtak az új nukleáris leszerelési egyezményről, mint a világpolitika nagy eseményéről. A Le Monde ezzel kapcsolatos féltucatnyi cikke közül az egyikben az Egyesült Államok és Oroszország megpecsételte új szövetségüket címmel a terrorizmus elleni közös harcról írt, a másikban Vlagyimir Putyin megszentelte közeledését az Egyesült Államokhoz címmel foglalkozott a nukleáris robbanófegyverek számát a mostani 6000-ről 2012-ig 2200-ra csökkentő egyezménnyel (ehhez kapcsolódóan Amikor az orosz tábornokok aggasztó kérdéseket tesznek fel címmel külön foglalkozott a leszerelt atomfegyverek biztonságának kérdéseivel, egy másik cikkben méltatva a két ország közti „új stratégiai kapcsolatot" pedig ismertette az amerikai segítséget „az orosz atomfegyverek veszélytelenné tételéhez”). De foglalkozik az orosz gazdaság helyzetével és a két ország gazdasági együttműködésével is. A Le Figaro is elsősorban a nukleáris leszereléssel foglalkozik, de a Liberation már általánosságban vizsgálja a két ország kapcsolatát Bush azon nyilatkozatának megvilágításában, hogy „Oroszország és az USA most már barát és többé nem ellenség”. Az amerikai lapok közül a Boston Globe ismerteti a két ország közötti új stratégiai együttműködést, a San Francisco Chronicle ír a „stratégiai partnerségről”, amelynek keretében Bush a kölcsönös biztonság, a gazdasági együttműködés és a kiváló kapcsolatok új korszakát nyitotta meg Oroszországgal. De a The Baltimore Sun ír a vitás kérdésekről is, sőt a Washington Post Putyin így is éhesen áll fel az asztaltól címmel arról is, hogy ez volt az első „aszimmetrikus csúcs”, amelyen Oroszország elfogadta, hogy nem egyenrangú. BUSH: NINCS SZILÁRDABB SZÖVETSÉGESÜNK FRANCIAORSZÁGNÁL A Le Monde hétfői száma ezzel a címmel tudósít Bush és Chirac háromórás megbeszéléséről, majd az azt követő közös sajtóértekezletükről, amelyen Chirac is azt hangsúlyozta, hogy a két ország kapcsolata fontos HETI NEMZETKÖZI FIGYELŐ Bush Európában tényezője „a lényeges nemzetközi egyensúlynak". Bush és Chirac lerótta kegyeletét címmel külön foglalkozik a két elnök látogatásával Sainte-Mére- Eglise-ben, az amerikai partraszállás után elsőnek felszabadított francia városkában, ahol Bush hangsúlyozta: „Ma a szabadságot védjük mindenkivel szemben, aki nem becsüli a szabadságot, és védekezésünknek méltónak kell lennie őseink áldozatához”, majd Colleville-sur-Mer temetőjében tett látogatásukról, ahol 70 hektárnyi területen 9387 amerikai katona van eltemetve, közülük 307 ismeretlen katonaként. Külön kiemeli annak jelentőségét, hogy az Emlékezés napja nevet viselő nagy ünnepen amerikai elnök most rótta le először külföldön kegyeletét azok iránt, akik „elestek a szabadságért”. A többi francia lapban elég sok lelkendező írást találtunk a látogatással kapcsolatban. A helyi lapoktólmint a Paris-Normandie, amely azt hangsúlyozva, hogy „a történelem valóban közelebb hoz bennünket”, írt a két ország kapcsolatáról La Fayette-nek az amerikai szabadságharcban való részvételéről a II. világháború és a hidegháború korszakán át a terrorizmus elleni mostani harcig vagy a Ma a barbarizmus ellen címmel lelkendező vezércikket közlő Quest-France) a Le Figaróig, amely szerint „egy válságos korszak után a két szövetséges ismét egymásra talált". De találtunk ünnepléstől mentes írásokat is. Azon kívül, hogy minden lap tudósított a Busht fogadó tüntetőkről, akikkel 3500 rendőr próbált szembeszállni, a Liberation azt írta, hogy Bush Európa megnyeréséért kezdett csatát, de „ez a csata még messze van a megnyeréstől”, és „soha nem látottnak" minősítette a biztonsági intézkedéseket. A Le Figaro írt arról, hogy Bush sokszor úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban, de a világnak szembe kell néznie azzal, hogy semmit sem tehet az USA ellen, nélküle is keveset. A Nouvel Observateur a megemlékezés hangulata megzavarásának mondta, hogy az 1585 lakosú francia kisvárosba 600 amerikai ügynök érkezett. De különösen éles hangra bukkantunk a vidéki lapokban: a Le Telegramme szerint Bush megmutatta, hogy az „amerikai gazdasági érdekeket mindenáron érvényesíti”, a Les Demiéres Nouvelles d’Alsace pedig azt, hogy mindenkit másodrendű hatalomnak tekint. Az amerikai lapok közül a Washington Post részletesen tudósít arról az ünneplésről, amelyben Normandia részesítette Busht. A Los Angeles Times pedig átfogóan méltatta az európai út helyét Bushnak a terrorizmus ellen folytatott harcában. A többi lap közül az olasz La Stampa részletezte azokat a kérdéseket - a kasmíri háború veszélyétől a G8-as csoport küszöbönálló csúcsértekezletének előkészületeiig -, amelyekről Bush Európában tárgyalt, a spanyol ABC kiemeli Bush beszédéből, hogy „Nem élhetünk nyugodtan, amíg Szaddám Huszein létezik”, a brit The Independent arról ír, hogy Európa egyenrangú partner akar lenni stb. A német lapok közül a Rheinische Post arról cikkezett, hogy „az USA és Európa minden csatározás ellenére továbbra is függ egymástól”, a Die Welt arról, hogy „Európa ötlettelensége és nemtörődömsége eltávolítja Amerikát”, a Süddeutsche Zeitung érveket sorolt fel Irak megtámadása ellen stb. TÖRTÉNELMI CSÚCSÉRTEKEZLET BERLUSCONI RENDEZÉSÉBEN Ennek a köreimnek az első felét a La Stampa hétfői számából vettük, amely NATO-Oroszország történelmi csúcsértekezlete címmel írt előzetes kommentárt Bush római látogatása elé, másik részét a The Guardian szintén hétfőn Silvio karneválja a NATO-val című szintén előzetes kommentárjából. A lapok ugyanis Bush római látogatásával és Oroszországnak a NATO-val egyenrangú kapcsolatának megteremtésével kapcsolatban egyformán írtak az esemény történelmi jelentőségéről meg arról, hogy ezt az eseményt hogyan szervezte meg Berlusconi olasz miniszterelnök. A La Stampa A NATO és Oroszország új közösséget kezd címmel megállapítva, hogy „a XXI. század elején új világban élünk, amelyet a kölcsönös függőség jellemez” - idézi Berlusconit, hogy a római eseménnyel az emberi történelem új korszaka kezdődött, Chiracot, aki az EU és Oroszország új kapcsolatáról beszélt, és Putyint: „Oroszországot Európa részének érezzük”. A La Repubblica azt emeli ki, hogy Oroszország és a NATO közös érdeke a terrorizmus elleni harc. A L’Unita egyik cikkében Putyin: Oroszország híd Európa és Ázsia között címmel ír az eseményről, a másikban arról számol be, hogy Berlusconi Disneylandet csinált belőle. A többi lapból említsük meg, hogy a The Independent Olaszországban Oroszország belépett a NATO-ba címmel számol be az eseményről, megjegyezve, hogy abból „Berlusconi rendezésében giccses ünnepség lett”. A NATO-szövetségesek társként üdvözlik Oroszországot címmel tudósít a Washington Post. A Nouvel Observateur pedig NATO: Oroszországot „partnerként” trónra ültették címmel idézi Busht: „Két régi ellenség társsá lett” és Putyint: „Ez csak a kezdet". Csak a Financial Timesban találtunk cikket arról, hogy a nagy ünnepség mögött NATO-n belüli ellentétek is meghúzódtak. Részletes különtudósítást Bushnak a pápánál tett látogatásáról csak a Washington Postban találtunk, amely szerint II. János Pál 20 perces magánkihallgatáson fogadta az amerikai elnököt, amelynek során Bush tájékoztatót adott Oroszországban a katolikusok érdekében folytatott megbeszéléseiről és beszélt Arafat „megrendszabályozásától” az amerikai katolikusok körében kirobbant botrányig sok mindenről. Közben Powell pedig Angelo Sodano bíborossal, vatikáni államtitkárral tárgyalt. Az olasz lapok más eseményekkel együtt csak egy bekezdés erejéig szólnak a vatikáni látogatásról. A La Stampa említett előzetes cikkében arról az értesüléséről ír, hogy Bush a manhattani romok meglátogatására akarja rábeszélni a pápát, később pedig csak röviden említi Bush 45 perces látogatását a Vatikánban. A L’Unita részletesebben ír az eseményről, de a megbeszélések témájaként csak a közelkeleti helyzetet említi azzal kapcsolatban, hogy a pápa külön érdeklődést mutat a szent helyek iránt. b-t (Beta/AP-fotó) Putyin, Bush és Berlusconi (háttal) a NATO-Oroszország történelmi csúcstalálkozón Mmym Szó 2002. június 1., szombat BOSZNIA-HERCEGOVINA Megkezdi munkáját a magyar rendfenntartó kontingens Rendészeti feladatok - Ünnepélyes állománygyűlés Szarajevóban Ma megkezdi munkáját a Magyar Honvédség rendfenntartó kontingense Bosznia-Hercegovinában, az SFOR többnemzetiségű különleges egysége kötelékében szolgálatot teljesítő magyar katonákat ebből az alkalomból ünnepélyes állománygyűlésen köszöntötték tegnap Szarajevóban. Az ünnepségre a helyszínre utazott többek között Havril András altábornagy, a vezérkari főnök helyettese és Győrössy Ferenc vezérőrnagy, az MH szárazföldi parancsnokságának parancsnoka. John B. Sylvester altábornagy, az SFOR főparancsnoka hangsúlyozta, hogy az olasz karabinieri egységek csendőri tevékenységét jól kiegészíti a magyar katonai alegység speciális képzettsége. Ma 50 magyar katona kezdi meg feladatát, hozzájuk 14-15-en további százan csatlakoznak. Kéthetes úgynevezett hadszíntéri összekovácsolás során megismerkednek feladataikkal, majd július 1 jétől ők is munkába állnak. A kontingens feladatai közé tartozik a hadszíntéri felderítés, a többnemzetiségű katonai alakulatok támogatása, a menekültek visszatelepítésének segítése, a tömegdemonstrációk feloszlatásában való közreműködés, a terrorizmus elleni védelemben való szerepvállalás, de részt vesznek a háborús bűnökkel gyanúsítottak felkutatásában és elfogásában is. Szabó József őrnagy, a magyar kontingens parancsnoka az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy az olasz parancsnokság alatt működő többnemzetiségű különleges egység összesen 530 olasz, szlovén, román és magyar katonából áll majd. A kontingens magyar katonáit eddig még nem használt különleges rendeltetésű speciális felszerelésekkel látták el, amelyeket kifejezetten az esetleges tömegdemonstrációk feloszlatásakor használnak majd. A magyar katonákat kifejezetten rendészi feladatokra készítették fel. Ez a szaktudás a jövőben alapja lehet a már régóta tervezett katonai rendőrség felállításának. Havril András altábornagy az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy ez az új magyar katonai misszió alapja lehet annak a mintegy 300-500 fős többféle feladatra alkalmas önálló különleges úgynevezett hadszíntéri zászlóaljnak, amelyet 2003-ban szeretnének felállítani. Ez a zászlóalj ugyancsak a Balkánon teljesíthetne szolgálatot, akár más nemzetiségű századokat is irányítva. A legfontosabb: a szélsőjobb MIÉP kimaradt a parlamentből Paul Lendvai elemzése a magyarországi kormányváltásról a bécsi Formatban A Format című bécsi hetilap legfrissebb száma az EU keleti bővítéséről szóló sorozatban Magyarországról közölt összeállítást, amelyben az osztrák-magyar gazdasági kapcsolatok alakulását és a magyar gazdaság aktuális adatait ismertette, és közreadta Paul Lendvai, a nagy tekintélynek örvendő magyar származású osztrák publicista terjedelmes elemzését. Lendvai cikkében megállapította: a valóság bonyolultabb annál, minthogy a konzervatív helyére szociálliberális kormány lép. A legfontosabb az, ami nem történt meg: a szélsőjobb MIÉP kimaradt a parlamentből. Az eredményt a Magyarországot ismerő brüsszeli beruházók és megfigyelők nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul, s most olyan kormányt várnak, amely kiszámíthatóbb és nyugodtabb. „Fennállt a veszély, hogy a fiatal, nagyon dinamikus Orbán Viktor vezette kormány egyre messzebb elmegy jobbra, hogy learassa a szavazatokat. Ezért vesztettek. Az utóbbi hónapokban aggasztó nacionalista, rasszista és antiszemita hangok hallatszottak. Az EU bizottságában nagyon aggódtak e fejlemény miatt, és a magyar nép érettségéről tanúskodik, hogy minden négy élvben kormányt vált” - írta Lendvai. A továbbiakban ismertette Medgyessy Péter karrierjét és megállapította: személye garancia a nyugodt gazdaságpolitikára és a tempós csatlakozási tárgyalásokra. Az EU-csatlakozást a magyarok többsége és a nagy pártok támogatják, és a hangulat bizonyosan nem fordul meg olyan gyorsan, mint Lengyelországban. Fontos pont a tárgyalásokon a termőföld eladása, s e kérdésben Magyarország Lengyelországhoz képest igen gyorsan elfogadta a hétéves átmeneti rendezést. A másik nagy kérdés a munkaerőpiac hozzáférhetősége, de nagy, áthidalhatatlan problémák nincsenek, ha stabil marad a politikai helyzet - írta. Orbán Viktorról szólva Lendvai megállapította: a magyar társadalom valójában megosztott, sok fiatal vonzódik a szintén ifjú Orbán Viktorhoz. Vezetése alatt nagyon sok pénzt költöttek blickfangos projektekre, s elhanyagolták a fontos reformokat az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben és a társadalombiztosításban. „Kérdés, hogy a kormány nyugodtan foglalkozhat-e ezekkel a reformokkal. Orbán tehetséges néptribun, sok fiatal számára példakép. Ellenzéki szerepe mellett polgári mozgalmat akar alapítani, amelynek figyelni kell a kormányra, ügyelni kell arra, hogy megfeleljen a magyarság lényegének. Nem lesz könnyű egy nagyon erős ellenzékkel szemben kormányozni, amely tulajdonképpen győztesnek érzi magát. Belpolitikai és nemzeti megbékélésre van szükség. ...Az MSZP még nem a német vagy osztrák minta szerinti szociáldemokrata párt, politikusai egészen másfajta kormányzáshoz szoktak, és a liberálisok nélkül nem mozdítanak semmit” - folytatta Lendvai. Rámutatott: a magyarok mindig újra bebizonyították, hogy a csomagolás gyakorta jobb, mint a valóság. A budapesti Keleti pályaudvaron szönyű jeleneteket látni, s megvannak a kommunizmus maradványai, a Manchester-kapitalizmus vonásai, vannak rablóbárók és elhanyagolt infrastruktúratervek. Nagy probléma a korrupció, amely finomabb, mint például Ukrajnában. E téren mindkét előző kormány keveset tett. A tendenciák Lendvai szerint az utóbbi években romlottak. „Sajnálatos módon a leváltott kormány szinte totális kontrollt szerzett a közszolgálati média felett, s ezzel annak piaci részesedését tíz százalék alá nyomta. A magán tévécsatornák virágoznak. Vidéken azonban csak a közszolgálati adást tudják fogni, és éppen ott az elbutítás szélsőjobboldali vonalát vitték. Olyan tarolás ugyan a médiában nem volt, mint Oroszországban, de a tendenciák aggasztóak” - írta Lendvai. Szólt arról, hogy a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolat ugyancsak a kormány fontos feladata, s megemlítette, hogy központi kérdés a határokon túli kisebbség segítése úgy, hogy az ország ne tegye ki magát a belügyekbe való beavatkozás vádjának. Végül Paul Lendvai szólt a magyar gazdaságról, az EU-ba való beágyazottságáról. (MTI)