Magyar Szó, 2002. június (59. évfolyam, 126-151. szám)

2002-06-01 / 126. szám

2 KÜLPOLITIKA T­urizmus, megpihenés a hazai problémáktól vagy az amerikai külpolitika két központi céljá­nak szolgálata: a hosszú távú kapcso­latok megalapozása Oroszországgal és az amerikai-európai kapcsolatok megromlása irányzatának megállítá­sa, társulva a legnagyobb tervezett amerikai akció - az Irak elleni táma­dás - előkészítésével? Erre a kérdésre kell választ adni Bush amerikai elnök most zárult európai körútjával kap­csolatban. Az elemző cikkek valószí­nűleg meg is hozzák a választ a kér­désre. Most azt próbálnánk összegez­ni, hogy a lapok lépésről lépésre ho­gyan foglalkoztak ezzel a körúttal. ELTEMETTÉK A HIDEGHÁBORÚT Ezzel a címmel a Nouvel Observa­­teur az általunk vizsgált lapok közül a legteljesebb összefoglalóját adta Bush oroszországi látogatása eredményei­nek. Első helyre tette, hogy egy évti­­zeddel a hidegháború befejezése után, több hónapos tárgyalás után Moszkvában 3 oldalas egyezményt ír­tak alá a nukleáris fegyverek további csökkentéséről. Hasonlóan lényeges eredménynek tartja azonban a két or­szág közötti új energetikai együttmű­ködést, amelynek célja változtatni azon, hogy Oroszország most kőolaj­kivitelének csak 0,2 százalékát szállít­ja az USA-ba, aminek érdekében a Chevron Texaco amerikai mamutvál­lalat 140 millió dollárt ruház be a Szovkomflotba a kőolaj Kaszpi-ten­­gerről való elszállításának meg­könnyítésére. Felsorolja azonban a vi­tás kérdéseket is az Iránnal való orosz kapcsolatoktól az 1974-ben hozott, és az Oroszországgal való kereskedel­met akadályozó Jackson-Vanik ame­rikai törvény hatályon kívül helyezé­séig, hogy a látogatást Bush környeze­te egyik tagjának azzal a nyilatkozatá­val összegezze: „Az USA elnöke oro­szországi látogatásának valamennyi célját elérte.” Turizmus Szentpéterváron - ez már a belga Le Soir vasárnapi címe. Addigra ugyanis az amerikai elnök lá­togatása tényleg turizmussá alakult át. Előtte azonban sokat írtak az új nukleáris leszerelési egyezményről, mint a világpolitika nagy eseményé­ről. A Le Monde ezzel kapcsolatos fél­tucatnyi cikke közül az egyikben az Egyesült Államok és Oroszország megpecsételte új szövetségüket cím­mel a terrorizmus elleni közös harc­ról írt, a másikban Vlagyimir Putyin megszentelte közeledését az Egyesült Államokhoz címmel foglalkozott a nukleáris robbanófegyverek számát a mostani 6000-ről 2012-ig 2200-ra csökkentő egyezménnyel (ehhez kap­csolódóan Amikor az orosz táborno­kok aggasztó kérdéseket tesznek fel címmel külön foglalkozott a leszerelt atomfegyverek biztonságának kérdé­seivel, egy másik cikkben méltatva a két ország közti „új stratégiai kapcso­latot" pedig ismertette az amerikai se­gítséget „az orosz atomfegyverek ve­szélytelenné tételéhez”). De foglalko­zik az orosz gazdaság helyzetével és a két ország gazdasági együttműködé­sével is. A Le Figaro is elsősorban a nukleáris leszereléssel foglalkozik, de a Liberation már általánosságban vizsgálja a két ország kapcsolatát Bush azon nyilatkozatának megvilágí­tásában, hogy „Oroszország és az USA most már barát és többé nem el­lenség”. Az amerikai lapok közül a Boston Globe ismerteti a két ország közötti új stratégiai együttműködést, a San Francisco Chronicle ír a „straté­giai partnerségről”, amelynek kereté­ben Bush a kölcsönös biztonság, a gazdasági együttműködés és a kiváló kapcsolatok új korszakát nyitotta meg Oroszországgal. De a The Baltimore Sun ír a vitás kérdésekről is, sőt a Washington Post Putyin így is éhesen áll fel az asztaltól címmel arról is, hogy ez volt az első „aszimmetrikus csúcs”, amelyen Oroszország elfogad­ta, hogy nem egyenrangú. BUSH: NINCS SZILÁRDABB SZÖVETSÉGESÜNK FRANCIAORSZÁGNÁL A Le Monde hétfői száma ezzel a címmel tudósít Bush és Chirac háro­mórás megbeszéléséről, majd az azt követő közös sajtóértekezletükről, amelyen Chirac is azt hangsúlyozta, hogy a két ország kapcsolata fontos HETI NEMZETKÖZI FIGYELŐ Bush Európában tényezője „a lényeges nemzetközi egyensúlynak". Bush és Chirac lerótta kegyeletét címmel külön foglalkozik a két elnök látogatásával Sainte-Mére- Eglise-ben, az amerikai partraszállás után elsőnek felszabadított francia vá­roskában, ahol Bush hangsúlyozta: „Ma a szabadságot védjük mindenki­vel szemben, aki nem becsüli a sza­badságot, és védekezésünknek méltó­nak kell lennie őseink áldozatához”, majd Colleville-sur-Mer temetőjében tett látogatásukról, ahol 70 hektárnyi területen 9387 amerikai katona van eltemetve, közülük 307 ismeretlen katonaként. Külön kiemeli annak je­lentőségét, hogy az Emlékezés napja nevet viselő nagy ünnepen amerikai elnök most rótta le először külföldön kegyeletét azok iránt, akik „elestek a szabadságért”. A többi francia lapban elég sok lelkendező írást találtunk a látogatás­sal kapcsolatban. A helyi lapoktól­­mint a Paris-Nor­­mandie, amely azt hangsúlyozva, hogy „a történelem való­ban közelebb hoz bennünket”, írt a két ország kapcsola­táról La Fayette-nek az amerikai szabad­ságharcban való részvételéről a II. vi­lágháború és a hi­degháború korsza­kán át a terrorizmus elleni mostani har­­cig vagy a Ma a bar­barizmus ellen cím­mel lelkendező ve­zércikket közlő Qu­­est-France) a Le Fi­garóig, amely sze­rint „egy válságos korszak után a két szövetséges ismét egymásra talált". De találtunk ünneplés­től mentes írásokat is. Azon kívül, hogy minden lap tudósí­tott a Busht fogadó tüntetőkről, akikkel 3500 rendőr próbált szembeszállni, a Liberation azt írta, hogy Bush Európa megnyeréséért kezdett csatát, de „ez a csata még messze van a megnyerés­től”, és „soha nem látottnak" minősí­tette a biztonsági intézkedéseket. A Le Figaro írt arról, hogy Bush sokszor úgy viselkedik, mint elefánt a porce­lánboltban, de a világnak szembe kell néznie azzal, hogy semmit sem tehet az USA ellen, nélküle is keveset. A Nouvel Observateur a megemlékezés hangulata megzavarásának mondta, hogy az 1585 lakosú francia kisváros­ba 600 amerikai ügynök érkezett. De különösen éles hangra bukkantunk a vidéki lapokban: a Le Telegramme szerint Bush megmutatta, hogy az „amerikai gazdasági érdekeket min­denáron érvényesíti”, a Les Demiéres Nouvelles d’Alsace pedig azt, hogy mindenkit másodrendű hatalomnak tekint. Az amerikai lapok közül a Was­hington Post részletesen tudósít arról az ünneplésről, amelyben Norman­dia részesítette Busht. A Los Angeles Times pedig átfogóan méltatta az eu­rópai út helyét Bushnak a terroriz­mus ellen folytatott harcában. A töb­bi lap közül az olasz La Stampa rész­letezte azokat a kérdéseket - a kasmí­­ri háború veszélyétől a G8-as csoport küszöbönálló csúcsértekezletének előkészületeiig -, amelyekről Bush Európában tárgyalt, a spanyol ABC kiemeli Bush beszédéből, hogy „Nem élhetünk nyugodtan, amíg Szaddám Huszein létezik”, a brit The Indepen­dent arról ír, hogy Európa egyenran­gú partner akar lenni stb. A német la­pok közül a Rheinische Post arról cik­kezett, hogy „az USA és Európa min­den csatározás ellenére továbbra is függ egymástól”, a Die Welt arról, hogy „Európa ötlettelensége és nem­törődömsége eltávolítja Amerikát”, a Süddeutsche Zeitung érveket sorolt fel Irak megtámadása ellen stb. TÖRTÉNELMI CSÚCSÉRTEKEZLET BERLUS­CONI RENDEZÉSÉBEN Ennek a köreimnek az első felét a La Stampa hétfői számából vettük, amely NATO-Oroszország történel­mi csúcsértekezlete címmel írt előze­tes kommentárt Bush római látogatá­sa elé, másik részét a The Guardian szintén hétfőn Silvio karneválja a NATO-val című szintén előzetes kom­­mentárjából. A lapok ugyanis Bush római látogatásával és Oroszország­nak a NATO-val egyenrangú kapcso­latának megteremtésével kapcsolat­ban egyformán írtak az esemény tör­ténelmi jelentőségéről meg arról, hogy ezt az eseményt hogyan szervez­te meg Berlusconi olasz miniszterel­nök. A La Stampa A NATO és Oro­szország új közösséget kezd címmel­­ megállapítva, hogy „a XXI. század elején új világban élünk, amelyet a kölcsönös függőség jellemez” - idézi Berlusconit, hogy a római ese­ménnyel az emberi történelem új korszaka kezdődött, Chiracot, aki az EU és Oroszország új kapcsolatáról beszélt, és Putyint: „Oroszországot Európa részének érezzük”. A La Re­­pubblica azt emeli ki, hogy Oroszor­szág és a NATO közös érdeke a terro­rizmus elleni harc. A L’Unita egyik cikkében Putyin: Oroszország híd Eu­rópa és Ázsia között címmel ír az ese­ményről, a másikban arról számol be, hogy Berlusconi Disneylandet csinált belőle. A többi lapból említsük meg, hogy a The Independent Olaszor­szágban Oroszország belépett a NATO-ba címmel számol be az ese­ményről, megjegyezve, hogy abból „Berlusconi rendezésében giccses ün­nepség lett”. A NATO-szövetségesek társként üdvözlik Oroszországot cím­mel tudósít a Washington Post. A No­uvel Observateur pedig NATO: Oro­szországot „partnerként” trónra ültet­ték címmel idézi Busht: „Két régi el­lenség társsá lett” és Putyint: „Ez csak a kezdet". Csak a Financial Timesban találtunk cikket arról, hogy a nagy ünnepség mögött NATO-n belüli el­lentétek is meghúzódtak. Részletes különtudósítást Bush­nak a pápánál tett látogatásáról csak a Washington Postban találtunk, amely szerint II. János Pál 20 perces magánkihallgatáson fogadta az ame­rikai elnököt, amelynek során Bush tájékoztatót adott Oroszországban a katolikusok érdekében folytatott megbeszéléseiről és beszélt Arafat „megrendszabályozásától” az ameri­kai katolikusok körében kirobbant botrányig sok mindenről. Közben Po­well pedig Angelo Sodano bíborossal, vatikáni államtitkárral tárgyalt. Az olasz lapok más eseményekkel együtt csak egy bekezdés erejéig szólnak a vatikáni látogatásról. A La Stampa említett előzetes cikkében arról az ér­tesüléséről ír, hogy Bush a manhatta­ni romok meglátogatására akarja rá­beszélni a pápát, később pedig csak röviden említi Bush 45 perces látoga­tását a Vatikánban. A L’Unita részle­tesebben ír az eseményről, de a meg­beszélések témájaként csak a közel­­keleti helyzetet említi azzal kapcsolat­ban, hogy a pápa külön érdeklődést mutat a szent helyek iránt. b-t (Beta/AP-fotó) Putyin, Bush és Berlusconi (háttal) a NATO-Oroszország történelmi csúcstalálkozón Mmym Szó 2002. június 1., szombat BOSZNIA-HERCEGOVINA Megkezdi munkáját a magyar rendfenntartó kontingens Rendészeti feladatok - Ünnepélyes állománygyűlés Szarajevóban Ma megkezdi munkáját a Ma­gyar Honvédség rendfenntartó kontingense Bosznia-Hercego­vinában, az SFOR többnemzeti­ségű különleges egysége kötelé­kében szolgálatot teljesítő ma­gyar katonákat ebből az alka­lomból ünnepélyes állomány­gyűlésen köszöntötték tegnap Szarajevóban. Az ünnepségre a helyszínre uta­zott többek között Havril András al­tábornagy, a vezérkari főnök helyet­tese és Győrössy Ferenc vezérőrnagy, az MH szárazföldi parancsnokságá­nak parancsnoka. John B. Sylvester altábornagy, az SFOR főparancsnoka hangsúlyozta, hogy az olasz karabinieri egységek csendőri tevékenységét jól kiegészíti a magyar katonai alegység speciális képzettsége. Ma 50 magyar katona kezdi meg feladatát, hozzájuk 14-15-en további százan csatlakoznak. Kéthetes úgy­nevezett hadszíntéri összekovácsolás során megismerkednek feladataik­kal, majd július 1 jétől ők is munkába állnak. A kontingens feladatai közé tartozik a hadszíntéri felderítés, a többnemzetiségű katonai alakulatok támogatása, a menekültek visszatele­pítésének segítése, a tömegdemonst­rációk feloszlatásában való közremű­ködés, a terrorizmus elleni védelem­ben való szerepvállalás, de részt vesz­nek a háborús bűnökkel gyanúsítot­tak felkutatásában és elfogásában is. Szabó József őrnagy, a magyar kon­tingens parancsnoka az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy az olasz parancsnokság alatt működő több­nemzetiségű különleges egység összesen 530 olasz, szlovén, román és magyar katonából áll majd. A kon­tingens magyar katonáit eddig még nem használt különleges rendelteté­sű speciális felszerelésekkel látták el, amelyeket kifejezetten az esetleges tömegdemonstrációk feloszlatása­kor használnak majd. A magyar katonákat kifejezetten rendészi feladatokra készítették fel. Ez a szaktudás a jövőben alapja lehet a már régóta tervezett katonai rend­őrség felállításának. Havril András altábornagy az MTI-nek nyilatkozva elmondta, hogy ez az új magyar katonai misszió alap­ja lehet annak a mintegy 300-500 fős többféle feladatra alkalmas önál­ló különleges úgynevezett hadszínté­ri zászlóaljnak, amelyet 2003-ban szeretnének felállítani. Ez a zászlóalj ugyancsak a Balkánon teljesíthetne szolgálatot, akár más nemzetiségű századokat is irányítva. A legfontosabb: a szélsőjobb MIÉP kimaradt a parlamentből Paul Lendvai elemzése a magyarországi kormányváltásról a bécsi Formatban A Format című bécsi hetilap legfrissebb száma az EU keleti bővítéséről szóló sorozatban Magyarországról közölt összeál­lítást, amelyben az osztrák-ma­gyar gazdasági kapcsolatok ala­kulását és a magyar gazdaság aktuális adatait ismertette, és közreadta Paul Lendvai, a nagy tekintélynek örvendő magyar származású osztrák publicista terjedelmes elemzését. Lendvai cikkében megállapította: a valóság bonyolultabb annál, minthogy a konzervatív helyére szociálliberális kormány lép. A legfontosabb az, ami nem történt meg: a szélsőjobb MIÉP kimaradt a parlamentből. Az ered­ményt a Magyarországot ismerő brüsszeli beruházók és megfigyelők nagy megkönnyebbüléssel vették tudo­másul, s most olyan kormányt várnak, amely kiszámíthatóbb és nyugodtabb. „Fennállt a veszély, hogy a fiatal, na­gyon dinamikus Orbán Viktor vezette kormány egyre messzebb elmegy jobb­ra, hogy learassa a szavazatokat. Ezért vesztettek. Az utóbbi hónapokban ag­gasztó nacionalista, rasszista és antisze­mita hangok hallatszottak. Az EU bi­zottságában nagyon aggódtak e fejle­mény miatt, és a magyar nép érettségé­ről tanúskodik, hogy minden négy élv­ben kormányt vált” - írta Lendvai. A továbbiakban ismertette Med­­gyessy Péter karrierjét és megállapítot­ta: személye garancia a nyugodt gazda­ságpolitikára és a tempós csatlakozási tárgyalásokra. Az EU-csatlakozást a ma­gyarok többsége és a nagy pártok tá­mogatják, és a hangulat bizonyosan nem fordul meg olyan gyorsan, mint Lengyelországban. Fontos pont a tár­gyalásokon a termőföld eladása, s e kérdésben Magyarország Lengyelor­szághoz képest igen gyorsan elfogadta a hétéves átmeneti rendezést. A másik nagy kérdés a munkaerőpiac hozzáfér­hetősége, de nagy, áthidalhatatlan problémák nincsenek, ha stabil marad a politikai helyzet - írta. Orbán Viktorról szólva Lendvai megállapította: a magyar társadalom valójában megosztott, sok fiatal vonzó­dik a szintén ifjú Orbán Viktorhoz. Ve­zetése alatt nagyon sok pénzt költöttek blickfangos projektekre, s elhanyagol­ták a fontos reformokat az egészsé­gügyben, a nyugdíjrendszerben és a társadalombiztosításban. „Kérdés, hogy a kormány nyugodtan foglalkoz­hat-e ezekkel a reformokkal. Orbán te­hetséges néptribun, sok fiatal számára példakép. Ellenzéki szerepe mellett polgári mozgalmat akar alapítani, amelynek figyelni kell a kormányra, ügyelni kell arra, hogy megfeleljen a magyarság lényegének. Nem lesz kön­nyű egy nagyon erős ellenzékkel szem­ben kormányozni, amely tulajdonkép­pen győztesnek érzi magát. Belpoliti­kai és nemzeti megbékélésre van szük­ség. ...Az MSZP még nem a német vagy osztrák minta szerinti szociáldemokra­ta párt, politikusai egészen másfajta kormányzáshoz szoktak, és a liberáli­sok nélkül nem mozdítanak semmit” - folytatta Lendvai. Rámutatott: a magyarok mindig újra bebizonyították, hogy a csomago­lás gyakorta jobb, mint a valóság. A bu­dapesti Keleti pályaudvaron szönyű je­leneteket látni, s megvannak a kom­munizmus maradványai, a Manches­­ter-kapitalizmus vonásai, vannak rabló­bárók és elhanyagolt infrastruktúra­tervek. Nagy probléma a korrupció, amely finomabb, mint például Ukraj­nában. E téren mindkét előző kor­mány keveset tett. A tendenciák Lend­vai szerint az utóbbi években romlot­tak. „Sajnálatos módon a leváltott kor­mány szinte totális kontrollt szerzett a közszolgálati média felett, s ezzel an­nak piaci részesedését tíz százalék alá nyomta. A magán tévécsatornák virá­goznak. Vidéken azonban csak a köz­­szolgálati adást tudják fogni, és éppen ott az elbutítás szélsőjobboldali vona­lát vitték. Olyan tarolás ugyan a médiá­ban nem volt, mint Oroszországban, de a tendenciák aggasztóak” - írta Lendvai. Szólt arról, hogy a szomszédos or­szágokhoz fűződő kapcsolat ugyancsak a kormány fontos feladata, s megemlí­tette, hogy központi kérdés a határo­kon túli kisebbség segítése úgy, hogy az ország ne tegye ki magát a belügyek­­be való beavatkozás vádjának. Végül Paul Lendvai szólt a magyar gazdaságról, az EU-ba való beágyazott­ságáról. (MTI)

Next