Magyar Szó, 2004. január (61. évfolyam, 1-24. szám)
2004-01-30 / 23. szám
10 •• KÖZELKÉP kozelkep@magyarszo.co.yu A borúlátóbb politikai elemzőkkel ellentétben a londoni fogadóirodások „szimatja” bizonyult nyomravezetőnek, ugyanis még kedden, az újabb kori D-day előnapján sem tartották valószínűnek, hogy Tony Blair kibukik a miniszterelnöki székből. Ennek fényében a William Hillnél ezt 12:1-es eséllyel lehetett megjátszani, vagyis 12-szeres pénz reményében lehetett fogadni Blair hattyúdalára. Azt nem tudni, mennyien buktak bele ebbe a tippbe, azt viszont igen, hogy a brit baloldal nagy reformere hat és fél éves „uralkodásának” eddigi legnagyobb kutyaszorítójából szerdán olyan elegánsan és nyugodtan bújt ki, mint reggelente a Downing Street 10. elé begördülő hivatali kocsiból szokott. A konzervatív párti jogászcsaládban született Blairre - aki politikai pályára való lépése előtt amatőr színészként és rockzenészként is szerencsét próbált... kiemelkedően szerény sikerrel - Fortuna már sokadszor mosolygott rá. Most frissen Lord Hutton hónapok óta feszült figyelemmel várt jelentésének köszönhetően, az évtized legsúlyosabb brit belbotrányát kivizsgáló felsőházi lordbíró ezen jelentése ugyanis gyakorlatilag felmentette a kormányt és a miniszterelnököt a Kelly-ügyben viselt közvetlen felelősség alól. A londoni felsőbíróságon ismertetett vaskos jelentés szerint Blair ugyan jelen volt azokon a tanácskozásokon, amelyeket a iraki hírszerzési értesülések kormányzati manipulálásáról szóló, tavaly májusi BBC-riport után tartottak a vélt forrás, David Kelly ügyében, a fegyverzetellenőr öngyilkosságát azonban senki sem láthatta előre. Hutton azt is megállapította, hogy nem létezett kormányzati stratégia a néhai véderőminisztériumi fegyverzeti főtanácsadó nevének nyilvánosságra hozatalára. A jelentés szerint a Kelly halála körülményeit vizsgáló szervek nem találtak erőszakra, dulakodásra utaló jeleket, tehát megerősítést nyert a korábbi hivatalos változat, mely szerint Kelly önkezűleg vetett véget életének. Ez ugyan ellentmond Kelly élettársa nézetének, aki változatlanul meg van győződve róla, hogy David gyilkosság áldozata lett, ám - mint tudott - egy (vagy akár több) fecske nem csinál nyarat, így az özvegy szélmalomharca eleve vesztésre ítéltetett. Csakúgy a sajtó „okvetetlenkedése”, melynek egyes képviselőire, különösen az ügyben legérintettebb BBC-re ezek után komoly „megkövezés” vár. Első lépésként máris lemondott Gavyn Davies, a BBC elnöke. Hutton szerint Andrew Gilligan, BBC-tudósító alaptalanul állította, hogy a 2002 szeptemberében közzétett hírszerzési dosszié központi eleme - amely az iraki tömegpusztító fegyverek 45 perces bevetési készültségéről szólt - úgy került bele az anyagba, hogy a kormány tudta: az értesülés hamis, és „hibásnak” minősítette a BBC szerkesztéspolitikáját is. Emellett kemény szavakkal ítélte el, hogy a vizsgálat eredményét valaki kiszivárogtatta a legnagyobb példányszámú brit napilapnak, a The Sunnek, így az olvashatóvá vált a bulvárlap szerdai számában, majd kijelentette: megvizsgálja a jogi eljárás lehetőségét a lap és annak forrása ellen. A Hutton-jelentés ismertetése után Tony Blair is dörgött egy diadalittasat, mondván: bebizonyosodott, hogy nem ő vagy más kormánytag hazudott, hanem azok, akik őt hazugsággal, az ország és a parlament félrevezetésével vádolták az iraki tömegpusztító fegyverek ügyében. Blair bocsánatkérést vár el mindazoktól - elsősorban a BBC-től -, akik őt hazugnak nevezték, vagy az ország félrevezetését rótták fel neki. Persze, azt sem mulasztotta el megismételni, hogy az iraki háborút ma is ugyanolyan megalapozottnak tartja, mint annak idején. Elképzelhető, hogy még nem egyeztetett frissen pocsolyán túli társával, George Bush amerikai elnökkel, aki az igen tisztelt választópolgárságnak ismét némi magyarázattal látszik tartozni, újabb bizonyítékok támasztják ugyanis alá, hogy Szaddám Huszein már jóval azelőtt felszámolta tiltott fegyvereit, hogy az Irak elleni háború mellett kezdett érvelni. Dokumentumok és a kikérdezett iraki tudósok tanúsága szerint Irak már 1998 előtt leszerelt, ennek bizonyítékait azonban nem adta át az ENSZ fegyverzetellenőreinek, mivel - részben a vezért, Szaddámot is megtévesztendő - fenn akarta tartani katonai hatalmának látszatát. Hogy ki hazudott és ki hazudik (brit, amerikai vagy más részről) ez ügyben, egy szép napon remélhetően egyértelműen kiderül majd, addig azonban egyelőre az van, hogy Blair most sem kényszerül lemondani (mert ezt ígérte, arra az esetre, ha az ügyben bebizonyosodna közvetlen felelőssége), így újfenn győztesen hagyta el a csatateret, melyen 2003 tavasza óta dúlnak komoly, rendre bukását sejtető harcok. Először akkor került kutyaszorítóba, amikor fittyet hányt a frakció balszélének egyre hangosabb morgolódására, amely nyílt lázadásba csapott át az iraki háborúbeli brit katonai szerepvállalásról való szavazáson. Akkor is úgy rémlett, vége van, ám a voksolás kimenetele - mely az utolsó pillanatig nem volt egyértelmű feloldozásként érte. A lázadó tábor haragját csak elmérgesítette az iraki tömegpusztító fegyverek kapcsán kirobbant botrány, majd az alapítványi kórházi rendszer megteremtésének ügyében törtek ki frakciólázadások, melynek eredményeként több tucatnyian fordultak a kormány ellen, a felsőoktatási tandíj ügyében bekövetkezett lázadás pedig egyenesen a Labour első parlamenti vereségének veszélyét vetette fel. Blair eleddig a mindenkor talpraeső macskákat is megszégyenítő ügyességgel mászott ki a slamasztikából, ám - nagyon úgy tetszik - vélt kilenc életének többségét már „elpazarolta”. ■ GIMPEL Tibor Ki hazudott, ki hazudik? ■ A NAP TÉMÁJA ■ A Jön a híd A Szabadság híd acélszerkezetei három üzemben készülnek A szkopjei Fakcom vasművekben járt Újvidék polgármestere Szabadság híd Újvidék legújabb, legszebb és egyben legforgalmasabb hídja volt, amely pár évvel ezelőtt tragikus körülmények közepette vízbe hullott. A Szabadság hídnak óriási jelentősége volt, a város urbanisztikai elrendezésének és identitásának őrzőjeként tartották számon. Több mint két évtizeddel ezelőtt, építésekor a Szabadság hidat naponta 50 000 gépjárműre méretezték. Az Újvidéket ért légitámadások előtt nap mint nap 24 000-28 000 autó haladt át rajta. Azóta is Újvidék számára nélkülözhetetlen ez az építmény, és fontos, hogy minél gyorsabban ismét a polgárok szolgálatába álljon. Ezért tesz a városi vezetőség ekkora erőfeszítéseket annak helyreállítására - mondta az újságíróknak nyilatkozva Borislav Novakovic, Újvidék polgármestere a minap a szkopjei Falcom vasművekben, munkatársaival tett látogatása során. A DSD Dilinger német kivitelező tervei szerint a Szabadság híd elemei három üzemben készülnek, mégpedig a Smederevska Palanka-i Gosában, a nisi MIN vasművekben és a szkopjei Fakomban. A Fakom a bácskai oldal acélszerkezeteit gyártja, az építészek által megjelölt 1., 8., 9., 10., 11. és 12. szegmentumot. Az említett hat elem összesen 1000 tonnát nyom, és 80 méter hosszú. Ebből kettő, a 8. és a 9. már elkészült, a gyárban megtörtént próbaszerelésük. Most szedik szét és a rozsdamentesítés után a golubaci hajógyárba szállítják, hogy innen a napokban Újvidékre érkezhessen. A Falcomban folyó munkálatok nagyságára és összetettségére utal az is, hogy csupán ez a két szegmentum akkora tömeg, hogy tíz vontató tehergépkocsira fér fel. Az 1. számmal jelzett elemen kívül mindegyiket a golubaci hajógyárban állítják össze, és innen pontonhajón érkezik az építkezés helyszínére. A polgármester macedóniai látogatása során meggyőződését fejezte ki, hogy valamennyi elem május végéig Újvidékre érkezik. A Smederevska Palanka-i Gosából eddig két fuvar érkezett Újvidékre, a következő február 10-e és 15-e között várható, az utolsó részeket viszont csupán azután szállítják le, miután felállítják a szerelésükhöz szükséges pótpilléreket. A híd középső konstrukciójának egy része a nisi MIN vasművekben készül. Borislav Novakovic szkopjei kollégájával a polgármesteri hivatal előtt A polgármester a tervrajzzal ismerkedik Talán soha ekkora felhajtás, érdeklődés nem övezte a parlament alakuló ülését, mint kedden a Szerbiai Képviselőház első próbálkozását. A biztonsági emberek valószínűleg külön utasítást kaptak arra vonatkozóan, hogy miként nehezíthetik meg az újságírók munkáját, mert a fotósokat és az operatőröket az üléstermet övező folyosónak egy részébe terelték, s nem járhattak-kelhettek a tömegben, mint ahogy az a korábbi ülések folyamán megszokott volt. Valószínűleg rendteremtési célja is volt ennek a határozatnak, de a tudósítók szempontjából mindenképpen mozgáskorlátozásnak számított. Pedig valamennyien jól tudtuk, hogy a parlamentbe beválasztott képviselők legfőbb vágya, hogy a kamerák előtt szerepelhessenek, s valóban külön pompa övezte a 250 megválasztott képviselő bevonulását. Úgy viselkedtek, mintha valamilyen rendkívüli rendezvénynek a díszfelvonulásán vennének részt. Az ugyanahhoz a párthoz tartozó képviselők többnyire együtt lépdeltek az ülésterem felé. Azok, akik a parlament korábbi összetételében nem voltak képviselők, ezt a napot ünnepnapként élhették át, mert ünnepi díszbe öltöztek, elegánsan vonultak végig a Sajtó képviselői között. A legszembeötlőbb Vuk Draskovic megjelenése volt, külön frizurát terveztek neki erre az alkalomra, a fodrásza kínosan ügyelt rá, hogy minden haj tincse a helyére kerüljön, a szakállát ízlésesen megnyírták, s látszott az arcán, hogy felkészült, és kipihent erre a nagy alkalomra. Az öltönye a legújabb párizsi divatról árulkodott, talpig sötétkékben, elegáns nyakkendővel, mosolygósan sétált végig a villogó vakuk fényében. Lesírt róla, hogy készül új hivatására, a külügyminiszteri tisztségre. A mellette lépdelő Velimir Ilic is új frizurával és új öltönyben jelent meg a parlament első, alakuló ülésén. Hasonlóan elegáns volt a mostani külügyminiszter, Goran Svilanovic is, aki akár divatbemutatós kifutón is végigsétálhatott volna, úgy volt összeválogatva az öltözéke. Kostunicának is megtervezhették a megjelenését, mert ízlésesen kreált barna színű együttesben pompázott, a haját is frissen festették erre az alkalomra, és a frizuráját is külön gonddal készítették. Drágán Marsicanin az elnökjelölt sötétszürkébe öltözött, mert biztosan úgy látták jónak, hogy az üzeletemberek kedvelt együttese a legmegfelelőbb az elnöki poszt várományosának. Dejan Mihajlov a sötétkéket választotta, talán nem annyira az elegancia miatt, hanem talán azért, mert ez a szín jobban takar. A radikális képviselők mindenkit elkápráztattak, de nem az ízléses és jól A Új parlamenti módi Natasa Micic volt már jobb kiadásban is Elegánsan a privatizáció rögös útján. Aleksandar Vlahovic Aleksandar Jovanovic A régi kosztümben, de a régi kedvesség nélkül. Gordana Comic Az „egyenruhások” MKYMta) 2004. január 30., péntek