Magyar Szó, 2004. január (61. évfolyam, 1-24. szám)

2004-01-30 / 23. szám

2004. január 30., péntek A Szabadság híd felújítása mit sem érne, ha vele párhuza­mosan nem állítanák helyre a megrongált alagutat is. A pol­gármester elégedettséggel szól arról, hogy a dán Cowi vállalatban már készül az alagút felújítási terve, mely re­mélhetőleg április végére el­készül. Újvidék vezetősége a köztársasági külgazdasági mi­nisztériummal együttesen szá­mos európai alapítványnál pá­lyázott az anyagiak megszerzé­sére, mely számítások szerint 4,5-5 millió euró körül mo­zog. A munkálatok nem csu­pán az alagút helyreállítását jelentik, hanem a megrongá­lódott megvilágítás, a szellőm­reállítását is. Ezután következ­nek az alagútba vezető utak javí­tásai 5,2 kilométer hosszúság­ban, valamint az újvidéki olda­lon a Népfront utca útkereszte­ződésétől a 13-as számmal jelzett hídlábig terjedő szakasz helyre­­állítása következik, és ugyanerre a sorsra vár a híd szerémségi ol­dalán az alagútba vezető úttest is. A polgármester reményét fe­jezte ki, hogy a megpályázott összeget jóváhagyják, és az Euró­pai Unió költségén a kitűzött határidőre helyreállítják a hidat, az alagutat és a hídra vezető út­szakaszokat is. ■ Kép és szöveg: KOCSI Zoltán tetés és a trafóáll­omás hely- A Falom vasművekből ezer tonna acélelem érkezik A munkálatok az ütemterv szerint haladnak Szkopje egyik nevezetessége, a Kale­vár megtervezett öltözékükkel, hanem vala­mi egészen mással. Valamennyien, a par­lamentbe beválasztott nyolcvankét képvi­selő közül nyolcvanegyen egyforma fehér alapú, kék mintás pólót viseltek a zakó vagy a kosztümkabát alatt, amelyről Vojis­lav Seselj csetnikvajda mosolygott le ránk, s alatta ez a felirat állt: Seselj szerb hős. Kicsit furcsának tűnt ez az öltözék, mert akadtak olyanok, akik felvették magukra a fehér inget és a hozzá illő nyakkendőt, s ennek a tetejére húzták fel az említett pólót. Kissé vásári jelleget kölcsönzött ne­kik ez a viselet. A radikálisok vezetője, Tomislav Nikolic csak ezt az említett pó­lót viselte az öltönye alatt. Természetesen a radikálisok elnökjelölt asszonya, Gorda­­na Lazic is ugyanezt a csinos öltözéket vá­lasztotta. A korábbi parlamenti összetétel leg­népszerűbb képviselői közül ismét ott volt a Szerb Képviselőház volt elnök asszonya Natasa Miclc, aki elegáns feketé­be öltözött, de ezúttal frizurája a szokott­nál ziláltabb volt, és a sminkje sem volt annyira tökéletes, mint korábban. Az alelnök asszony, Gordana Comic ugyan­abban a kosztümben volt, amelyet a par­lament feloszlatásakor viselt, különösen szűkszavú volt, s a tőle megszokott ked­vesség is hiányzott belőle. A kisebbségi újságírók körében leg­kedveltebb volt Ispánovics István, a szü­netben egymás után álltak sorba a tájé­koztatási eszközök képviselői, hogy inter­jút készítsenek vele. Ispánovics mosolygó­san, szívélyesen, készségesen állt a ren­delkezésünkre, ő is az üzletemberek ked­venc öltözékét, a szürke öltönyt választot­ta erre az alkalomra. Eleganciájával ki­tűnt még a jelenlegi privatizációs minisz­Ar újságírókat leginkább a munka­­feltételek bosszan­tották, nemcsak az, hogy az ülésterem mellett korlátozták a szabad mozgásukat, hanem az is, hogy az újságírószobában reggel 10-től 13 óráig nem volt se fűtés, se áram. Vajon a képviselőházi szolgálat ennek tudatában, hogyan készült e rop­pant fontos ülés megtartására, a szüksé­ges feltételek biztosítására. ■ VARJÚ Márta ter, Aleksandar Vla­­hovic­ is, aki a politi­kusoktól megszo­kott sötétkék öl­tönyt viselt, bordó nyakkendővel. Sé­tálgatott az újságí­rók között és szíve­sen vette, ha bármit is megkérdeztek tőle. Új frizura, új öltöny, új koalíció. Vuk Draskovic és Velja Ilic A legnépszerűbb az újságírók között A sötét szál karcsúsít Gondosan megtervezett megjelenés. Dragán Marsicanin és Vojislav Kostunica MxmSn kozelkep@magyar­szo.co.yu KÖZELKÉP 11 A csantavéri általános iskolát Pe­tőfi Sándor-emlékszoborral tüntette ki a Magyar Kultúra Napján Budapesten a Falvak Kultúrájá­ért Alapítvány a történelmi hagyomá­nyok - különösen az 1848/49-es emlé­kek - ápolásáért.­­ Ezt a díjat nemcsak az iskolánk ér­demelte ki, hanem a falu is. A helyi Bartók Béla Művelődési Egyesülettel karöltve szervezzük meg a 48-as forradalom emlékének ünnepi mű­sorát. Ennek nagy ha­gyománya van, ugyanis az 1848/49-es szabad­ságharc idején Perczel Mór egy ideig Csanta­­véren tartózkodott, itt egyesítette a hadtestét, innen indult a délvidé­ki hadjáratra. Egy tábo­ri kórház is létezett a falunkban, Szabó Ágos­ton sebész és Kiss Fe­renc honvédorvos felü­gyelete alatt. Kiss Fe­renc itt maradt a faluban, itt dolgozott ötven éven keresztül. Az ő sírját ápol­juk, közösen koszorúzzuk. Ezen kívül Csantavéren az elesett szabadságharco­sok emlékét egy fekete gránittábla őrzi a temetőben - amely dr. Vékony László kezdeményezésére, Szedlár Rudolf ter­vei alapján készült 2000 júniusában -, ezt minden évben szintén megkoszo­rúzzuk - hallottuk Szedlár Erikától, a csantavéri iskola igazgatójától, aki tör­ténelem szakos tanár. ■ Nagyon fontos nevelési szem­pontból a hagyományok őrzése, ápolá­sa, tiszteletben tartása.­­ Az iskolában nagy tradíciója van a hagyományápolásnak. A történelemó­rákon már akkor is beszéltünk a diá­koknak a magyar történelemről, ami­kor még nem igazán lehetett. A gyere­keink szép sikerrel vesznek részt a kü­lönböző honismereti versenyeken, tör­ténelmi vetélkedőkön. De a néphagyo­mányok ápolásához tartozik az is, hogy minden évben jártuk a falut a betlehe­­mesekkel, hogy már az óvodásaink népi játékokat, népi mondókákat ta­nulnak, csuhéznak, mézeskalácsot ké­szítettek karácsony előtt. ■ A történelemtanításban milyen új lehetőségeket, új kapukat nyitott meg az oktatási reform? -Az eddiginél nagyobb szabadságot kapnak a tanárok. Nagyon hasznosnak tartom, hogy mi, magyar ajkú történe­lemtanárok összeültünk Nagy Tibor­nak, az MNT oktatási bizottsága elnö­kének - egyébként történelem szakos kollégánknak - a vezetésével, s javasla­tot tettünk a hetedikes tantervnek arra a szabadon alakítható részére, amely­ben a magyar történelmet tanulják a di­ákok. ■ Hogyan lehet a történelmet meg­szerettetni? - Nagyon sokat kell a gyerekeknek mesélni róla, még véletlenül sem sza­bad a száraz tényekre korlátozódni. So­kan megijednek a sok-sok évszámtól, holott nagyon szépen, mesélve is meg lehet tanítani mindazt, ami fontos. Ér­demes egy-egy rövidebb részletet felol­vasni nekik a különböző kiadványok­ból, így esetleg kedvet kapnak ahhoz, hogy elovassák magát a művet. Sajnos, keveset olvasnak a gyerekek. Jó lenne minél több oktató CD-t beszerezni, hisz a film, a számítógép sokkal jobban megragadja a figyelmüket. ■ Nehéz „megmozgatni” a csanta­véri gyerekeket.­­ Nagyon büszkék vagyunk a gyere­keink jó magaviseletére, s úgy érzem, sokkal könnyebb „megmozdítani” őket, mint sok esetben nagyvárosi társa­ikat. Az iskolában is igyekszünk külön­böző szabadidős aktivitásokat is szervez­ni a számukra, ugyanakkor a Bartók Béla Művelődési Egyesületben és a Mendicus Művelődési Központban szintén valóban szép számban bekap­csolódnak a különböző hagyományápoló tevé­kenységekbe. Több honismereti, hagyomá­nyőrző táborban ve­szünk részt Magyaror­szágon, s gyerekeink nagyon szép eredmé­nyeket érnek el a kü­lönböző vetélkedőkön. ■ Milyen az iskola és a falu kapcsolata? - Igyekszünk min­den szinten együttmű­ködni. A falu lakossága tudja, ez a mi iskolánk, ahova a mi gyerekeink járnak, s elsősorban a falu lakosságának kell összefognia az érdekében. Tény az, hogy a szülőkre mindig lehet számíta­ni. Pénzzel ugyan nem tudnak támo­gatni bennünket, de nagyon sok mun­kaakciót szervezünk, amelyre nagyon készségesen az édesanyák, édesapák is eljönnek, segítenek. ■ A legnagyobb problémát nem tudják orvosolni, hisz­­ olyan pavilon­ban vannak a tantermek, amelyeket va­lamikor, 30 éve Indiába szántak szállí­tani. Mint hallottuk, olyan terem is van, ahol kemény hidegek esetén 10-12 fok körül van a hőmérséklet.­­ Az, hogy több pavilonban folyik a tanítás, összetetté teszi a munka meg­szervezését és a létesítmények karban­tartását is. Ezeket az objektumokat nem a mi éghajlatunkhoz tervezték, nincs szigetelésük, az elavult tetők folyamato­san beáznak, a pavilonok végében levő tantermeket nagy hidegek esetén kép­telenség felmelegíteni. Nagyon komoly összeg kellene hozzá, de a helyi járulék lejárt, s nem tudunk eszközöket társíta­ni az ADF amerikai alapítvánnyal sem. A község minden tőle telhetőt megtesz, de csak kisebb javításokra futja - magya­rázta Szedlár Erika. Mint megjegyezte, nincs még egy olyan aulájuk sem, ahol nagyobb ünnepségeket tudnának tarta­ni, pedig az óvodásokkal együtt össze­sen 1100 tanítványuk van. Nemrégiben elkészült egy gyönyörű játszótér az ADF amerikai alapítvány segítségével az isko­laudvaron, ennek folytatásaként pedig tervbe vettük egy olyan többfunkciós pálya kialakítását, ahol kosárlabdázhat­nak, röplabdázhatnak, focizhatnak a gyerekek, sőt, jó idő esetén még rendez­vényeket is tarthatunk. Szintén az ADF- fel karöltve, a falu segítségével a torna­termet is szeretnénk rendbetenni, ame­lyet szintén megevett az idő vasfoga - mondja az iskola igazgatónője, aki büsz­kéig említi, hogy diákjaik milyen szépen helytállnak a különböző tanulmányi versenyeken, a középiskolai felvételi vizsgán, kollégái tényleg színes­ lélekkel dolgoznak. -Váratlanul ért ez a nagyon megtisz­telő díj bennünket, de nagyon sok em­ber munkájának köszönhetően kaptuk meg: azoknak a pedagógusoknak, nép­művelőknek is komoly érdeme van eb­ben, akik az elmúlt évtizedekben itt te­vékenykedtek, mindazoknak a csantavé­­rieknek, akik valamit letettek a kultúra asztalára - hallottuk Szedlár Erikától.­ ­ MIHÁLYI Katalin ■ A NAP INTERJÚJA ■ Hagyományápolásért Petőfi-szobor A csantavéri iskola is a magyarországi Falvak Kultúrájáért Alapítvány kitüntetettjei között van Szedlár Erika

Next