Magyar Szó, 2004. január (61. évfolyam, 1-24. szám)

2004-01-30 / 23. szám

10 ••­­ KÖZELKÉP kozelkep@magyar­szo.co.yu A borúlátóbb politikai elemzők­kel ellentétben a londoni foga­­dóirodások „szimatja” bizo­nyult nyomravezetőnek, ugyanis még kedden, az újabb kori D-day előnapján sem tartották valószínűnek, hogy Tony Blair kibukik a miniszterelnöki szék­ből. Ennek fényében a William Hillnél ezt 12:1-es eséllyel lehetett megjátsza­ni, vagyis 12-szeres pénz reményében lehetett fogadni Blair hattyúdalára. Azt nem tudni, mennyien buktak bele ebbe a tippbe, azt viszont igen, hogy a brit baloldal nagy reformere hat és fél éves „uralkodásának” eddigi legna­gyobb kutyaszorítójából szerdán olyan elegánsan és nyugodtan bújt ki, mint reggelente a Downing Street 10. elé begördülő hivatali kocsiból szokott. A konzervatív párti jogászcsaládban született Blairre - aki politikai pályára való lépése előtt amatőr színészként és rockzenészként is szerencsét próbált... kiemelkedően szerény sikerrel - Fortu­na már sokadszor mosolygott rá. Most frissen Lord Hutton hónapok óta fe­szült figyelemmel várt jelentésének kö­szönhetően, az évtized legsúlyosabb brit belbotrányát kivizsgáló felsőházi lordbíró ezen jelentése ugyanis gyakor­latilag felmentette a kormányt és a mi­niszterelnököt a Kelly-ügyben viselt közvetlen felelősség alól. A londoni felsőbíróságon ismerte­tett vaskos jelentés szerint Blair ugyan jelen volt azokon a tanácskozásokon, amelyeket a iraki hírszerzési értesülé­sek kormányzati manipulálásáról szó­ló, tavaly májusi BBC-riport után tar­tottak a vélt forrás, David Kelly ügyé­ben, a fegyverzetellenőr öngyilkossá­gát azonban senki sem láthatta előre. Hutton azt is megállapította, hogy nem létezett kormányzati stratégia a néhai véderőminisztériumi fegyverzeti főtanácsadó nevének nyilvánosságra hozatalára. A jelentés szerint a Kelly halála kö­rülményeit vizsgáló szervek nem talál­tak erőszakra, dulakodásra utaló jele­ket, tehát megerősítést nyert a korábbi hivatalos változat, mely szerint Kelly önkezűleg vetett véget életének. Ez ugyan ellentmond Kelly élettársa néze­tének, aki változatlanul meg van győ­ződve róla, hogy David gyilkosság áldo­zata lett, ám - mint tudott - egy (vagy akár több) fecske nem csinál nyarat, így az özvegy szélmalomharca eleve vesztésre ítéltetett. Csakúgy a sajtó „okvetetlenkedése”, melynek egyes képviselőire, különösen az ügyben legérintettebb BBC-re ezek után komoly „megkövezés” vár. Első lé­pésként máris lemondott Gavyn Davi­es, a BBC elnöke. Hutton szerint And­rew Gilligan, BBC-tudósító alaptalanul állította, hogy a 2002 szeptemberében közzétett hírszerzési dosszié központi eleme - amely az iraki tömegpusztító fegyverek 45 perces bevetési készültsé­géről szólt - úgy került bele az anyag­ba, hogy a kormány tudta: az értesülés hamis, és „hibásnak” minősítette a BBC szerkesztéspolitikáját is. Emellett kemény szavakkal ítélte el, hogy a vizs­gálat eredményét valaki kiszivárogtatta a legnagyobb példányszámú brit napi­lapnak, a The Sunnek, így az olvasha­tóvá vált a bulvárlap szerdai számában, majd kijelentette: megvizsgálja a jogi eljárás lehetőségét a lap és annak for­rása ellen. A Hutton-jelentés ismertetése után Tony Blair is dörgött egy diadalittasat, mondván: bebizonyosodott, hogy nem ő vagy más kormánytag hazudott, ha­nem azok, akik őt hazugsággal, az or­szág és a parlament félrevezetésével vá­dolták az iraki tömegpusztító fegyve­rek ügyében. Blair bocsánatkérést vár el mindazoktól - elsősorban a BBC-től -, akik őt hazugnak nevezték, vagy az ország félrevezetését rótták fel neki. Persze, azt sem mulasztotta el megis­mételni, hogy az iraki háborút ma is ugyanolyan megalapozottnak tartja, mint annak idején. Elképzelhető, hogy még nem egyeztetett frissen pocsolyán túli társá­val, George Bush amerikai elnökkel, aki az igen tisztelt választópolgárság­nak ismét némi magyarázattal látszik tartozni, újabb bizonyítékok támaszt­ják ugyanis alá, hogy Szaddám Huszein már jóval azelőtt felszámolta tiltott fegyvereit, hogy az Irak elleni háború mellett kezdett érvelni. Dokumentu­mok és a kikérdezett iraki tudósok ta­núsága szerint Irak már 1998 előtt le­szerelt, ennek bizonyítékait azonban nem adta át az ENSZ fegyverzetellenő­reinek, mivel - részben a vezért, Szad­­dámot is megtévesztendő - fenn akarta tartani katonai hatalmának látszatát. Hogy ki hazudott és ki hazudik (brit, amerikai vagy más részről) ez ügyben, egy szép napon remélhetően egyértelműen kiderül majd, addig azonban egyelőre az van, hogy Blair most sem kényszerül lemondani (mert ezt ígérte, arra az esetre, ha az ügyben bebizonyosodna közvetlen felelőssé­ge), így újfenn győztesen hagyta el a csatateret, melyen 2003 tavasza óta dúl­nak komoly, rendre bukását sejtető harcok. Először akkor került kutyaszo­rítóba, amikor fittyet hányt a frakció balszélének egyre hangosabb morgoló­­dására, amely nyílt lázadásba csapott át az iraki háborúbeli brit katonai szerep­­vállalásról való szavazáson. Akkor is úgy rémlett, vége van, ám a voksolás ki­menetele - mely az utolsó pillanatig nem volt egyértelmű­­ feloldozásként érte. A lázadó tábor haragját csak el­mérgesítette az iraki tömegpusztító fegyverek kapcsán kirobbant botrány, majd az alapítványi kórházi rendszer megteremtésének ügyében törtek ki frakciólázadások, melynek eredménye­ként több tucatnyian fordultak a kor­mány ellen, a felsőoktatási tandíj ügyé­ben bekövetkezett lázadás pedig egye­nesen a Labour első parlamenti veresé­gének veszélyét vetette fel. Blair eled­dig a mindenkor talpraeső macskákat is megszégyenítő ügyességgel mászott ki a slamasztikából, ám - nagyon úgy tetszik - vélt kilenc életének többségét már „elpazarolta”. ■ GIMPEL Tibor Ki hazudott, ki hazudik? ■ A NAP TÉMÁJA ■ A Jön a híd A Szabadság híd acélszerkezetei három üzemben készülnek­­ A szkopjei Fakcom vasművekben járt Újvidék polgármestere Szabadság híd Újvidék legújabb, legszebb és egyben leg­forgalmasabb hídja volt, amely pár évvel ezelőtt tragikus körülmények közepette vízbe hullott. A Szabadság híd­nak óriási jelentősége volt, a város urbanisztikai elrendezésének és identitásának őrzőjeként tartották számon. Több mint két év­tizeddel ezelőtt, építésekor a Szabadság hidat naponta 50 000 gépjárműre méretezték. Az Újvidéket ért légitámadások előtt nap mint nap 24 000-28 000 autó haladt át rajta. Azóta is Újvi­dék számára nélkülözhetetlen ez az építmény, és fontos, hogy minél gyorsabban ismét a polgárok szolgálatába álljon. Ezért tesz a városi vezetőség ekkora erőfeszítéseket annak helyreállí­tására - mondta az újságíróknak nyilatkozva Borislav Novako­­vic, Újvidék polgármestere a minap a szkopjei Falcom vasmű­vekben, munkatársaival tett látogatása során. A DSD Dil­inger német kivitelező tervei szerint a Szabadság híd elemei három üzemben készülnek, mégpedig a Smederevs­­ka Palanka-i Gosában, a nisi MIN vasművekben és a szkopjei Fa­komban. A Fakom a bácskai oldal acélszerkezeteit gyártja, az építészek által megjelölt 1., 8., 9., 10., 11. és 12. szegmentumot. Az említett hat elem összesen 1000 tonnát nyom, és 80 méter hosszú. Ebből kettő, a 8. és a 9. már elkészült, a gyárban meg­történt próbaszerelésük. Most szedik szét és a rozsdamentesítés után a golubaci hajógyárba szállítják, hogy innen a napokban Újvidékre érkezhessen. A Falcomban folyó munkálatok nagysá­gára és összetettségére utal az is, hogy csupán ez a két szegmen­tum akkora tömeg, hogy tíz vontató tehergépkocsira fér fel. Az 1. számmal jelzett elemen kívül mindegyiket a golubaci hajó­gyárban állítják össze, és innen pontonhajón érkezik az építke­zés helyszínére. A polgármester macedóniai látogatása során meggyőződését fejezte ki, hogy valamennyi elem május végéig Újvidékre érkezik. A Smederevska Palanka-i Gosából eddig két fuvar érkezett Újvidékre, a következő február 10-e és 15-e között várható, az utolsó részeket viszont csupán azután szállítják le, miután felál­lítják a szerelésükhöz szükséges pótpilléreket. A híd középső konstrukciójának egy része a nisi MIN vasművekben készül. Borislav Novakovic szkopjei kollégájával a polgármesteri hivatal előtt A polgármester a tervrajzzal ismerkedik T­alán soha ekkora felhajtás, érdek­lődés nem övezte a parlament ala­­kuló ülését, mint kedden a Szer­biai Képviselőház első próbálkozását. A biztonsági emberek valószí­nűleg külön utasítást kap­tak arra vonatkozóan, hogy miként nehezíthetik meg az újságírók munkáját, mert a fotósokat és az operatőrö­ket az üléstermet övező fo­lyosónak egy részébe terel­ték, s nem járhattak-kelhet­­tek a tömegben, mint ahogy az a korábbi ülések folya­mán megszokott volt. Való­színűleg rendteremtési cél­ja is volt ennek a határozat­nak, de a tudósítók szem­pontjából mindenképpen mozgáskorlátozásnak számí­tott. Pedig valamennyien jól tudtuk, hogy a parlamentbe beválasztott képviselők leg­főbb vágya, hogy a kamerák előtt szerepelhessenek, s va­lóban külön pompa övezte a 250 megvá­lasztott képviselő bevonulását. Úgy visel­kedtek, mintha valamilyen rendkívüli rendezvénynek a díszfelvonulásán venné­nek részt. Az ugyanahhoz a párthoz tarto­zó képviselők többnyire együtt lépdeltek az ülésterem felé. Azok, akik a parlament korábbi össze­tételében nem voltak képviselők, ezt a na­pot ünnepnapként élhették át, mert ün­nepi díszbe öltöztek, elegánsan vonultak végig a Sajtó képviselői között. A legszem­beötlőbb Vuk Draskovic megjelenése volt, külön frizurát tervez­tek neki erre az alkalomra, a fodrásza kínosan ügyelt rá, hogy minden haj tincse a helyére kerüljön, a sza­­kállát ízlésesen megnyír­ták, s látszott az arcán, hogy felkészült, és kipi­hent erre a nagy alkalom­ra. Az öltönye a legújabb párizsi divatról árulkodott, talpig sötétkékben, ele­gáns nyakkendővel, mo­solygósan sétált végig a vil­logó vakuk fényében. Le­sírt róla, hogy készül új hi­vatására, a külügyminiszte­ri tisztségre. A mellette lép­delő Velimir Ilic is új frizu­rával és új öltönyben jelent meg a parlament első, ala­kuló ülésén. Hasonlóan elegáns volt a mostani külügyminiszter, Goran Svilanovic is, aki akár divatbemu­tatós kifutón is végigsétálhatott volna, úgy volt összeválogatva az öltözéke. Kostunicának is megtervezhették a megjelenését, mert ízlésesen kreált barna színű együttesben pompázott, a haját is frissen festették erre az alkalomra, és a frizuráját is külön gonddal készítették. Drágán Marsicanin az elnökjelölt sötét­szürkébe öltözött, mert biztosan úgy lát­ták jónak, hogy az üzeletemberek kedvelt együttese a legmegfelelőbb az elnöki poszt várományosának. Dejan Mihajlov a sötétkéket választotta, talán nem annyira az elegancia miatt, hanem talán azért, mert ez a szín jobban takar. A radikális képviselők mindenkit el­kápráztattak, de nem az ízléses és jól A Új parlamenti módi Natasa Micic volt már jobb kiadásban is Elegánsan a privatizáció rögös útján. Aleksandar Vlahovic Aleksandar Jovanovic A régi kosztümben, de a régi kedvesség nélkül. Gordana Comic Az „egyenruhások” M­KYMta) 2004. január 30., péntek

Next