Magyar Szó, 2004. április (61. évfolyam, 76-100. szám)

2004-04-01 / 76. szám

2 KÖZÉLETÜNK kozeletünk@magyar­szo.co.yu altan­t fia Vádemelés volt boszniai horvát vezetők ellen A hágai nemzetközi törvényszék háborús bűnökkel vádolt meg négy magas rangú boszniai horvát vezetőt. Az érintettek készek önként Hágába utazni -jelentette be a hor­vát igazságügy-miniszter helyettese tegnap Zágrábban. Jaksa Muljajic elmondta, hogy a négy politikai, illetve katonai vezetőt tájékoztatták a vádiratok tartalmáról. Nem nevezte meg a vádlottakat, csak annyit közölt, hogy mind a négyen készek önként Hágába utazni hétfőn. A törvényszék azzal vádolja a szóban forgó személyeket, hogy az 1992—95-ös boszniai háború idején háborús bűnöket követtek el muzulmánok ellen. Horvát tömegtájékoztatási eszközök tudni vélik, hogy a boszniai horvátok által önhatalmú­lag kikiáltott Bosznia-hercegovinai Horvát Köztársaság (horvát elnevezéssel Hercegbosna) egykori miniszterelnökéről és védelmi miniszteréről, Jadranko Prlicről és Bruno Stojicról van szó. A másik két vádlott pedig Slobodan Praljak nyugalmazott tábornok és Milivoj Petkovic tá­bornok: a háború idején ők parancsnokoltak a boszniai horvát erők felett (MTI) T Tizenhét évre ítélték Darko Mrdát Tizenhét év börtönbüntetésre ítélte szerdán a hágai nemzetközi törvényszék Darko Mrda volt boszniai szerb rendőrt, aki beismerte bűnrészességét egy Boszniában 1992-ben elkövetett, 228 emberéletet kioltó mészárlásban. 1992. augusztus 21-én, néhány hónappal a boszniai háború (1992-1995) kirobbanása után az északnyugat-boszniai Prijedor több száz muzulmán és horvát lakosát boszniai szerb rendőrök „fogolycserére” hivatkozva buszokra zsúfolták. Útközben a rendőrök, köztük a szerdán elítélt Darko Mrda, körülbelül 200 férfit kiválasz­tottak a tömegből, és a Vlasic hegység egyik sziklájánál kivégezték őket. A mészárlást tizenket­­ten élték túl. (MTI) Beta/A t­ üntetők ezrei követelték tegnap az ukrán miniszterelnöki hivatal előtt a korrupció­val vádolt kormánytól, hogy fizesse vissza „az ukrán nép ellopott pénzét”, vagy tá­vozzon a hatalomból. A Mi Ukrajnánk liberális ellenzéki pártszövetség felhívására a rendőrség becslése szerint mintegy 9000 ember sereglett össze, megbénítva a belváros forgalmát A tiltakozók Leonyid Kucsma elnök és „bandita” kormánya távozását követel­ték. „Rá kell kényszerítenü­nk a kormányt, hogy illessze be a költségvetésbe azt a 10 milli­árd hrivnyás (körülbelül 1,8 milliárd dolláros) tételt, amelyet jelöltje elnökválasztási had­járatának finanszírozására eltüntetett” - mondta a rendezvény vezérszónoka, Viktor Jus­­csenko, a Mi Ukrajnánk vezetője. A pénzt a nyugdíjak és a bérek emelésére kellene fordí­tania a kormánynak egy olyan országban, ahol a szegénység az első számú probléma - har­sogta Juscsenko, aki a mostani felmérések szerint megnyerné az elnökválasztást Egyúttal kilátásba helyezte a tüntetések folytatását, ha követelésük nem talál meghallgatásra. Közelebb hozni Kosovót Európához Folytatás az 1. oldalról Heiken kiemelte, hogy a terv sikeres végrehajtásához a belgrádi hatóságokkal való együttműködésre is szükség van. Bajram Rexhepi kosovói miniszterel­nök kormányának eltökéltségét tolmácsol­va kifejtette, hogy 2005 közepéig megvaló-­­sítják a normákat, s ezután következik az érvényesítés mértékének teljes körű vizs­gálata, majd a tartomány jövőbeli státusá­ról szóló tárgyalások beindítása. A kosovói miniszterelnök a szerbség fi­gyelmébe ajánlotta, hogy a rendezési terv jórésze az ő javukat szolgálja, és ezért kulcsfontosságú az érvényesítési folyamat­ba való bekapcsolódásuk. BELGRÁD.­­ Nebojsa Covic, a kosovói koordinációs központ elnöke tegnap is­mételten hangsúlyozta, hogy a nemzetkö­zi normákat nem lehet addig érvényre jut­tatni, míg nem tapasztalhatók hatékony demilitarizációs törekvések a tartomány­ban, valamint amíg nem oszlatják fel a Ko­sovói Védelmi Hadtestet. Covic a rendezési terv menetrendjé­nek bemutatását követően a Beta hír­­ügynökségnek a következőket mondta: „Kérdés, milyen normákról lehet be­szélni öt év után, és ki az, aki most sza­vatolni tudja, hogy Kosovóban nem is­métlődik meg a szerbeket ért etnikai tisztogatás.” „Amit ma Holkeri és Rexhepi lefolytat­tak, az színjáték. Semmi sem fog megvaló­sulni az elképzelésekből. Ez az út Kosovo függetlenségéhez vezet, és ebben nekünk nem szabad segédkeznünk.” Kifejtette, hogy „semmi sem lehet olyan Kosovóban, mint március 17-e előtt volt. Aki ezt nem érti meg, és úgy gondol­ja, Belgrádnak engedményeket kellene tennie, annak válaszul el kell mondani: nekünk nincs többé lehetőségünk enged­ményeket tenni, és velünk szemben sem fog senki így viseltetni”. (Beta) Újabb áldozatok Irakban Robbanószerkezet lépett működésbe tegnap egy amerikai katonai konvoj útvona­­­­lán Bagdadtól nyugatra, Ramádi térségében az országúton. Öt amerikai katona vesztette életét a robbanásban. Ismeretlen támadók megölték egy kül­földi cég négy külföldi alkalmazottját, akik az amerikai vezetésű koalíciós erők megbí­zásából végeztek munkát az arab országban. A négy - egyelőre ismeretlen nemzetiségű -külföldit a Bagdadtól ötven kilométernyire nyugatra fekvő Fallúdzsa egyik főútján érte a végzetes támadás. Az ismeretlen fegyvere­sek lesből támadtak a külföldieket szállító terepjáró gépkocsikra. A támadás után tö­meg verődött össze a két jármű körül, fel­gyújtották a külföldiek autóit, majd a kié­gett gépjárművekből kirángatták az összeé­gett holttesteket, és végighurcolták őket a város több utcáján. (MTI) Ismét robbantottak Taskentban Újabb robbanás rázta meg tegnap este az üzbég főváros, Taskent egyik peremkerületét. A Taskent délnyugati részén fekvő szabidrahimovi kerületben bekövetkezett robbanásnak van­nak áldozatai, de egyelőre nem világos, hogy azok a terrorista támadások folytatódtak-e, ame­lyek a hét eleje óta rettegésben tartják a várost. Vasárnap óta legalább 42 ember vesztette életét Üzbegisztánban terrorcselekményekben, illetve az ellenük folyó küzdelemben. A főügyészség az utóbbi 48 óra alatt 30 gyanúsított le­tartóztatását rendelte el és emelt ellenük vádat a terrorizmusellenes törvény alapján. (MTI) Erősödő antiszemitizmus Európában Gyakoribbá váltak az antiszemita megnyilvánulások az Európai Unió több tagországában, mint például Németor­szágban, Nagy-Britanniában és Francia­­országban - állapította meg egy függet­len EU-intézmény legfrissebb jelentésé­ben. A Rasszizmus és Idegengyűlölet Euró­pai Figyelőközpontja (EUMC) által teg­nap az Európai Parlamentben ismerte­tett dokumentum szerint a zsidóellenes támadásokat - amelyek különösen Fran­ciaországban szaporodtak meg, 2002- ben az előző évhez képest hatszorosára - nagyrészt fehér bőrű fiatalemberek köve­tik el. „E jelenségek nagy aggodalmat vál­tottak ki a zsidó közösségek tagjaiból. A problémával szembe kell nézni, de az unió és a tagországok csak összefogva tudnak hatékonyan fellépni ellene” - szögezte le az intézmény. A jelentés általános megállapítása szerint a különböző antiszemita megnyil­vánulások száma - kezdve a falfirkáktól a pokolgépes támadásokig - egyértelműen növekedett több országban. Az antiszemitizmus okáról a jelentés azt írja: nehéz általános megállapításo­kat tenni e cselekedetek elkövetőivel kapcsolatban, de annyi megállapítható, hogy az illetők nagyobbrészt helyzetük­kel elégedetlen fehér bőrű fiatalembe­rek. (MTI) N­agy ünnepség helyszíne volt a washingtoni Fehér Ház, George Bush elnök üdvözölte a hét újon­nan csatlakozó NATO-tagállam első em­bereit, miután a balti országok, Románia, Bulgária, Szlovénia és Szlovákia társult az európai biztonsági szövetségbe, tehát az ókontinens szinte minden országa közös védelmi esernyő alatt foglal helyet. A NATO brüsszeli székháza előtt tehát már 26 lobogó előtt lehet díszszemlét tartani. De hogyan jutott ide az óvilág? Elő­ször úgy, hogy meg kellett szüntetni a hi­degháború periódusát, a félelem egyen­súlyát, és el kellett hessegetni ennek a hi­degháborúnak Európa felett lebegő szel­lemeit, így a NATO kaput nyithatott a „keleti élettér” felé. Nem csoda, hogy Oroszország, mely az új köztársasági el­nök, Vlagyimir Putyin beiktatásával ke­ményebb nemzetpolitikai irányt vett, máris ellenséges intézkedésnek minősí­tette, hogy a balti országok légterét NATO-gépek ellenőrzik, mégpedig köz­vetlenül az orosz határ mellett. A NATO bővítése persze még nem fe­jeződött be, hátravannak a békepartner­ség keretébe tartozó országok, így Albá­nia, Macedónia, Bosznia, amelyeknek csatlakozása Horvátországgal együtt hó­napokon belül esedékes. A balkáni álla­mok közül még csak Szerbia és Monte­negró közössége maradt ki, Kosovót nem említve, ahol NATO-erők állomásoznak, de ez egy másik szomorú történet. Lényegében bekövetkezett egy hosszadalmas folyamat záróakkordja, amikor is egy szuperhatalom fegyveres szervezete történelmi anakronizmus nyo­mán erősödve léphet tovább új térségek meghódítása, Ázsia felé. Elvárható volt ugyanis, hogy a hidegháború befejeztével az észak-atlani szövetség ugyanúgy elme­rül a feledés homályában, mint ahogyan a keleti tömb fegyveres erejével, a Varsói Szerződéssel is megtörtént. A különbség az, hogy ennek a szervezetnek a megalko­tója, a Szovjetunió is áldozatául esett a belső bomlásnak és az Orosz Föderáció­ra, meg a Független Államok Közösségé­re tagolódott. A köztük fennmaradt laza kapcsolat lehetővé teszi a gazdasági vi­szony építését, de a katonai jellegzetessé­gek merőben mások, mint voltak. Az új orosz vezetés belső és külső politikai fellé­pésében és a Nyugattal való viszony javítá­sában éppen azt a tényt kívánja hitelesíte­ni, hogy a belviszonyok rendezésével las­san feltornázhatja magát, ha más nem, a regionális hatalmi státusba. Éppen ezért kínos a számára, hogy az egykor hozzá tartozó kelet-európai országok most a NATO szövetségeseiként a nyugati hatal­mi terjeszkedés részesei lehetnek. Hogy ez a katonai szervezet hogyan élte túl az új világviszonyok kialakításának folyama­tát, az Amerika és Európa hatalmi törek­véseivel magyarázható, elsősorban azzal, hogy az Egyesült Államok a világhatalom­má törekvő Európát jószerivel csak gaz­dasági és politikai erővé kívánta tenni, de biztonságpolitikai szerepet nem szánt neki. A NATO valójában a társadalom fe­lett lebegő biztonságpolitikai tényező volt és maradt, noha az európaiak most is azzal próbálkoznak, hogy ezt a szerep­kört magukra vállalják, legalábbis rész­ben, amit a Nyugat-európai Unió, tehát az Európai Unió katonai szárnyának léte is mutat. Csakhogy ez a fegyveres erő nem áll meg az Amerika vezette NATO mellett. Valójában az ókontinens országai nem is tagadják az észak-atlanti szövetség maradandó jelentőségét, már csak anya­giak tekintetében sem. Apró példa erre, hogy a mindössze néhány millió lakost számláló balti országok nem rendelkez­nek saját légierővel, ez különben is túl drága lenne, légterüket néhány finn re­pülőgép biztosítja, miként Szlovénia lég­terét is a NATO-tagállam Olaszország re­pülői ellenőrzik. Nem beszélve arról, hogy az európai országoknak ezután sem kell nagy létszámú saját hadsereget kiala­kítaniuk, mert mindannyiuk biztonságát a NATO tagságában nyerik el. Gondolni lehet persze a jövő lépései­re is, például arra, hogy ez a fegyveres szervezet szuperhatalmi vezénylet alatt a jövőben további térségek felé igyekszik, amit mutat afganisztáni és esetleg iraki bevetése is, és ezzel aggodalmat kelt egyes névleges szövetségeseinél, mond­juk Oroszországnál, amely máris ellenin­tézkedésekre készül. A Kreml ezt meg is hirdette, utalva arra, hogy Oroszország még mindig atomhatalom, az új fegyve­rek tervezését sem adta fel, máris készen­létben állnak a csodafegyvernek nevezett interkontinentális önállóan cirkáló ato­mot is hordozható rakéták az európai ha­tárok közelében. Alig hihető azonban, hogy a nagyhatalmi antagonizmus újraé­leszti a félelem egyensúlyát, mert az erők nem kiegyensúlyozottak még. Bizonyos, hogy a nemzetközi, így az európai politikai felépítmények a gazda­sági, pénzügyi és katonai szövetségek út­vesztőin át vezetnek. Mindenkinek meg kell találnia itt a helyét, múltba visszasüp­pedni káros és értelmetlen. ■ JAKOBSZ István Huszonhat zászló díszszemléje 2004. április 1., csütörtök Futóbolondok és bűvészkalap George W. Bush elnök is szerepel azon az előkelő listán, amelyre az amerikaiak az idei év legnagyobb marhaságait elkövető személyisége­ket szavazták be, és melyet mindig az „ugratások világnapja”, április 1-je al­kalmából tesznek közzé. Az amerikai elnlök a futóbolondok versenyében a tizedik helyen végzett, mivel a hábo­rút kirobbantó ürügyre, az iraki tö­megpusztító fegyverek létezésére nem találtak bizonyítékot. A legfrissebb jelentések szerint a kö­zel 1200 fős Iraki Vizsgálati Csoport (ISG) ezentúl már nem is keresi a fegyve­reket, hanem a megdöntött iraki diktátor szándékait igyekszik majd feltárni. Hogy ez pontosan mit jelent, azt csak találgatni lehet, tény azonban, hogy ez a száztucat­nyi csoport új vezetőt kapott Charles Du­­elfer személyében, akit az amerikai kong­resszus katonai bizottsága kedden zárt aj­tók mögött hallgatott meg. Dueffer azt a David Kayt utódolta meg, aki január vé­gén jelentette be lemondását, s közölte: aligha elképzelhető, hogy Szaddám Hu­­szeinnek tömegpusztító fegyverei lettek volna. Nos, ebben az összefüggésben na­gyon érdekes az a március derekán kelt hír, melyet a TeheranTimes.com röp­pentett fel a U.S. Unloading WMD in Iraq (Az Egyesült Államok tömegpusz­tító fegyvereket rak partra Irakban) címmel. A Mehr Hírügynökség március 13-án közölt jelentése szerint­­hírforrá­saként az ideiglenes iraki kormányszer­vezetet nevezte meg) a kerbelai bombá­zás és az ideiglenes alkotmány aláírása körüli huzavona árnyékában az Álla­mok több éjszakán keresztül közepes és hosszú hatótávolságú rakétakilövő be­rendezések nagy mennyiségű összesze­relhető darabját és alkatrészét rakta partra Irak déli kikötőjében. Eszerint az amerikai és a déli részeken állomáso­zó brit erők katonái az éj leple alatt se­gítették partra a standard teherszállító hajókon érkezet hatalmas rakományt, amely a ‘80-as években gyártott ameri­kai és ‘90-es évekbeli szovjet és kelet-eu­rópai fegyverekből állt. A rakományt te­herautókon szállították tovább Bászra irányába... valahová. Jóllehet már ezeken a hasábokon is foglalkoztunk azon prófécia gondolatá­val, miszerint elég nagy a valószínűsége, hogy Irakban - csiribú-csiribá! - mégis tömegpusztító fegyverekre bukkannak, ez volt az első „kézzelfogható jelzés”, hogy a nagy illuzionista mutatvány előké­szítése folyamatban van. Az ugye nem kétséges, hogy az amerikai kormány a maga igazolása és jelen pozícióinak meg­tartása érdekében akár az ördöggel is le­­paktál, így aligha lehet véletlen, hogy minden szakértői vélemény ellenére a két főhéja (Dick Cheney és Paul Wolfo­witz) még a napokban is szívósan kitar­tott amellett, hogy a „füstölgő pisztoly" előbb-utóbb előkerül (és így igazolja majd Bush intervenciós politikáját), ám a nagy illúzió megjátszása kényes és kocká­zatos feladat. Mivel a tamáskodók tábora már pro festum is számottevő, post fes­­tum pedig látványosan megugrana, a szemfényvesztő mutatvány kivitelezésé­nek hibátlannak és nagyon meggyőzőnek kell(ene) lennie, és nagyon fontos a me­­diális „terepelőkészítés”, valamint az idő­zítés is. Mivel jelentősebb „talajmunkákat” még nem láttunk (a fent említett ISG- stratégiaváltás nem vehető ennek), úgy kicsi a valószínűsége, hogy a Houdini­­mutatványt már a napokban „műsorra tű­zik”. Bizonyos logika szerint erre a nyári uborkaszezon felelne meg legjobban, ez azonban erősen a terepen való történé­sek függvényében van. Számottevő kato­nai veszteség, lazuló koalíciós kapcsolat - amilyen a spanyolok, majd a hollandok visszakozása volt - egyaránt meggyorsít­hatja az „ősbemutatót”, a legvalószínűbb azonban, hogy az amerikai belpolitikai porondon való esetleges kisiklások - mondjuk egy bizalmatlansági szavazás be­indítása - hozhatná valamivel előrébb. Ha ilyenekre nem kerül sor, úgy John Kerry lesz a függönyhúzó, túlzott előretö­résével ugyanis óriatlanul Bush kezébe adja a bűvészkalapot..., melyből a kam­pány hajrájában még bin Ladent is elő­ránthatják. ■ GIMPEL Tibor

Next