Magyar Szó, 2005. január (62. évfolyam, 1-24. szám)
2005-01-04 / 2. szám
2005. január 4., kedd A Az olvasásról és egyebekről Agatha Christie-től a vajdasági magyar irodalmon keresztül az Alkonyzónáig 7 év eleje kiváló alkalom arra, hogy összegezzük mindazt, amit a múlt esztendőben tettünk. A különféle intézmények a legkülönbözőbb fajta statisztikai kimutatásokat és tanulmányokat készítik el előző évi munkájukról, amelyekre alapozzák a tevékenységüket az új esztendőben. Ennek következtében számos érdekes adat is napvilágra kerül. Az egyik ilyen például az is, mely szerint már húsz éve a nagbecskereki városi könyvtár legolvasottabb írója nem más, mint Agatha Christie. Mielőtt még azonban egy ilyen adat alapján messzemenő következtetést vonnánk le, azt hiszem figyelembe kellene vennünk azt a tényt, hogy kik a könyvtár olvasótáborának leggyakoribb tagjai, valamint azt is, hogy ezek a személyek milyen célból olvasnak. Ha szem előtt tartjuk, hogy az olvasóközönség tagjainak legnagyobb része olyan nő, aki többnyire szórakoztatásból vesz a kezébe könyveket, akkor a fenti adat talán nem is olyan meglepőfélreértés ne essék, nincs semmiféle előítéletem a nőolvasókkal szemben, de még a bűnügyi irodalom angol gurunőjével sem, tény, hogy a saját műfajában egyedülálló). Mármost, felmerül a kérdés, vajon kit (és mit?) olvasunk mi, és vajon ki olvas minket, gondolok itt mindenekelőtt a tartományunkban élő nemzettársaimra. Gyakran hallani, hogy egyre kevesebben vagyunk, kevés az író, nincs aki írjon, kevés könyv jelenik meg stb. Az a véleményem, hogy a gond egészen máshol rejlik. Ha figyelembe vesszük az olvasási igényt, akkor túlzás azt állítani, hogy nem jelenik meg elegendő könyvkiadvány (ami nem azt jelenti, hogy nem jelenhetne meg még több), igenis megjelenik, amelyekből sokat érdemes is elolvasni, csakhogy hányan olvassák azokat el?! Van egy muzslyai ismerősöm, aki minden vajdasági magyar könyvkiadványt, amelyhez hozzáfér, megvesz. De ez csak egy olvasó, ő sem tudja a megjelentetett könyvek zömét beszerezni! Mert egy átlagmuzslyai (és itt említhetnék még sok más települést is), vajon hol vásárolhatja meg a Forum vagy azEtna kiadványait, nem beszélve az Üzenet folyóiratról és a magyarországi könyvekről. A beavatott megrendeli a kiadónál, de ezek száma igen alacsony, szinte elsorvasztható (bár a mi esetünkben minden egyes olvasó számít). Az a benyomásom, hogy manapság, amikor az internet, a műholdas tévécsatornák, a kábeltelevízió, a szinte minden kisebb településen működő rádióállomás, valamint a minden száz méterben jól ellátott újság- és könyvárusoknál számtalan információhoz, illetve számos kiadványhoz hozzá lehet jutni, képtelenség elvárni a fogyasztótól (az olvasótól), hogy ő tegye meg az első lépést. Ilyen értelemben az a mentegetőzés sem, hogy egyre kevesebben olvasnak, nem helyes, mert csak az érem egyik oldalát tükrözi. Magyar könyvek hiá- nyában a legtöbb muzslyai, nagbecskereki magyar ismerősöm szerbül olvas. Miért? Hogyan? Egyszerűen: sétál az utcán, feltűnik előtte egy könyvesbolt vagy egy jól felszerelt újságárus, bemeg, illetve megáll, szétnéz, vesz egy két olvasmányt, elolvassa. Ilyen égszerű. Ez az átlagolvasó, aki nem fog hónapokig kutatni eg konkrét olvasmány után, mert neki pont az kell, hanem, ha éppen olvasna, talál magának megfelelőt azok között, amelyek közül választhat. Több helyen is olvastam, hog számos hazai könyvkiadó, továbbá könyvesbolt-tulajdonos nem jó szemmel nézi a trafikokban történő könyvárusítást. Méltánytalannak, nem lojálisnak tartják, és merőben igazuk is van, hiszen a különféle napilapok által megjelentetett, ily módon terjesztett könyvek árusítása szinte rizikómentes, a kiadók többnyire csak a biztosra mennek. Nobel-díjas írók, bestsellerek vag éppenséggel könnyű műfajok, amelyeknek a címe, szerzője neve mellett még az áruk is igen csábító. Ez eddig szép és jó, de mi lesz a teljesen új kiadványokkal, a hazai kortárs szerzőkkel?! - merül fel a kérdés. Ki olvassa majd azokat? Nem tudom, hog mennyire lehetséges, és mi az akadálya annak (ha van egáltalán), hog ez még nem valósult meg a gakorlatban, de véleményem szerint sokkal több vajdasági magar könyvkiadvány az olvasó kezébe kerülne, ha azok magarlakta települések trafikjaiban is megvásárolhatóak lennének. Hog nem fejből beszélek, azt bizonyítja az alábbi anekdotaszámba menő történet is. Az idős szomszéd néni megmutatta a könyvet, amit épp akkor vásárolt (a Családi Kör legutóbbi könyvkiadványáról van szó), megkérdeztem tőle: mi ez?, mire ő csak annyit mondott: nem tudom, de magáról van, olcsó volt és megvettem, majd elolvasom... És a legvégén még eg „anekdota” arról, hog mit is olvasunk/olvasnak a legtöbben. Az új évet megelőző vásárlási hisztéria napjaiban történt. Az egik nagbecskereki újságárus előtt tébláboltam a több száz hazai és külföldi újság, folyóirat, külenféle szaklap között, s közben azon töprengtem, hog vajon mi is érdekel engem ezek közül a legjobban, amikor megállt mellettem eg jól öltözött fiatal hőig (a rózsaszín televízió égik kreációja), és velem teljesen ellentétben, határozottan megkérdezte az elhrusítótól: van Zóna Sumraka (Alkonyzóna)? Eg pillanatban oda akartam szólni, hogyan, csak nézzél szét, de már a következőben lemondtam az ötletről, hisz, ugan mennyire hatotta volna meg az a csinibabát szarkasztikus kijelentésem.ig csak álltam és tovább nézelődtem, ő pedig átvette a sajtóterméket, fizetett és elégedetten távozott. Elgondolkodtam afelett, hog tahn a bennünk reflexszensen működő önvédelmi mechanizmus készteti az embereket arra, hog az efféle olvasmányokkal szórakoztassák magukat, nem is olyan szörnyű, mi minden történik a napvilágban... Tény, hog misztikusok lettünk, a lakosság zöm parapszichologiával, álomfejtéssel, asztrologiával, külenféle misztériumok és világméretű összeesküvések megfejtésével fogalkozik, minden falunak megvan a saját jósa stb. S mindez bizonyára csak azért virágzik ilyen mértékben, hog elhitessük (és kibéküljünk) önmagunkkal hog semmi sem rajtunk múlik, hanem minden, ami velünk történik valemi isteni-ördögi-természetfeletti erő csínytevése, ami ellen, mégha szeretnénk is, nem tehetünk semmit. Itt jut eszembe Svetisloy Basara 1995-ben megjelentetett Ukleta zemlja című regényéből eg részlet, amelyben a Nag Vezér elnöki kabinettjének az ablakából figelve a lázongó tömeget (1991. március 9-éről van szó), íg morfondírozik: hálátlan tömeg, semmit sem kell, hog tegenek, mindent megadtam nekik, amire szükségük lehet, kaptak ingenes kenyér- és benzinjegeket, mit akarnak még; ha úg akarnám, akár még a kávéscsészejóslást is bevezethetném nekik állami vallásnak... Nem tudom, talán a környezetem kihat rám, de napról napra erre valószínűbbé válik előttem, hog távozása előtt - eg titkos határozattal! -, a Nag Vezér mégis megvalósította abbéli fenyegetőzését... ■ SÁNDOR Zoltán Agatha Christie is a napi sajtó hű olvasója volt !-------^ e iltajtó // // / muvelodes@magyar szo.co.yu MŰVELŐDÉS lo A tartományi oktatásügyi titkárság 2002 decembere óta több ízben kérte a szerb kormánytól a vajdasági általános iskolai hálózatra vonatkozó módosítások jóváhagyását, de a gazdasági és működésbeli indokokkal alátámasztott változtatások engedélyezését illetően egyszer sem kapott feleletet. A jóváhagyás azért szükséges, mert mint ismeretes, az omnibusztörvény értelmében az általános iskolák alapítási és megszüntetési joga továbbra is a kormány hatáskörében maradt. Az omnibusztörvény életbe lépését követően a tartományi oktatásügyi titkárság a 2002. év folyamán felmérte a 45 községben működő hálózat gondjait és megállapította, hogy hat község: Alibunár, Versec, Begaszentgyörgy, Zenta, Csóka és Kúla területén indokoltak az iskolák által is kért változtatások. Nyolc esetben az általános iskolák kihelyezett tagozatainak státusbeli függetlenedésének jóváhagyását kérik az illetékesektől. Köztük találjuk a zentai Stevan Sremac iskolaközponttól Petőfi Sándor néven függetlenedni kívánó Emlékiskolát, a Thurzó Lajos iskolát, a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály iskolát és a tornyosi Tömörkény István iskolát. Ezek a változtatások az adóhatári, a bogarasi és a kevi kihelyezett tagozatok jobb működését is érinti. Több esetben a kihelyezett tagozatok másik iskolához csatolását kérik, mint például Versec község területén. Csókán a zeneiskola kihelyezett tagozatát szeretnék másik anyaiskolához kapcsolni. Cservenkán pedig a kúlai zeneiskola szeretne kihelyezett tagozatot indítani. Az érintett iskolák többségében többnyelvű (szerb-magyar-román) oktatás folyik. A kért változtatások jóváhagyását, melyek gazdaságilag és az intézmények működésének megszervezésében is egyaránt indokoltak, 2002 decemberében és 2003 februárjában juttatta el a tartományi titkárság a kormánynak. Döntés nem született, s nem is került a kormányban megvitatásra. A 2003 júniusában hozott új általános iskolai törvény értelmében az alapítói jogkör továbbra is a szerb kormányé maradt, de a törvény 152 cikke értelmében hat hónap alatt felül kellett volna vizsgálnia az alapítónak a meglevő hálózat hiányosságát. A tartományi illetékesek ezért 2003 júliusában újból elküldték az önkormányzatok, községek javaslatára összeállított változtatási kérelmeket. Miután választ ismét nem kaptak, megtették ezt 2004 januárjában és júniusában is, de válaszra azóta sem méltatta a kormány a tartományi kérelmet. A Tartományi Végrehajtó Tanács a múlt év végén ismét napirendre tűzte a kérdést, s a képviselőházi ülést követően javaslat formájában juttatja el azt a Szerb Kormányhoz, melyben a 2005/06-os tanévtől alkalmazható sürgős döntést kérnek az ügyben. Megszületik-e végre a döntés, vagy folytatódik a tartomány és a kormány sükettelefon játéka? Kívülállóknak már mulatságos komédiává, az érintetteknek meg egyre kínosabbá válik az ügy. De mivel nem ez az egyetlen megoldásra váró kérdés, amely hosszú vajúdások után sem formálódott döntéssé, talán a kívülállókat is egyre inkább meggyőzi arról, hogy milyen céllal fogalmazódnak jogrendszerünk és politikai hierarchiánk útvesztői. ■ M. E. Hálózatok hálójában Sükettelefont játszik a kormány a tartománnyal Fény és árnyék Négyszáz év francia festészete a budapesti Műcsarnokban Fény és árnyék a címe a budapesti slágerkiállításnak a Műcsarnokban. Az érdeklődők 400 év francia festészetéből kaphatnak ízelítőt. A tárlaton többek között Monet, Sisley, Renoir és Toulouse- Lautrec képei láthatók. Tegnap mintegy háromnegyedórás sorbanállás után lehetett bejutni a képtárba. Az Európai Unió bővülésének ünnepe alkalmából a Francia Múzeumok Központi Igazgatósága által szervezett kiállítás célja, hogy a francia festészet négy évszázadát (1600-2004) folyamatában és sokszínűségében, vágyaival és utópiáival együtt, ellentmondásaiban és eredetiségében ragadja meg. A tematikus válogatás betekintést enged a XVII. századi fény és árnyék drámai játékába; árnyaltan, részleteiben mutatja be a felvilágosodást (XVIII. sz.) és a természet tanulmányozásától az impresszionistákon keresztül (XIX. sz.) az emberi és szellemi értékeket felülvizsgáló XX. századi művészetig jut el. A kiállításon szereplő művek alkotói: Balthus, Barré, Bénouville, Bertín, Bigot, Blanchard, Boilly, Bonnard, Boucher, Braque, Buraglio, Cézanne, Champaigne, Chardin, Corot, Courbet, Daumier, David, Debré, Degas, Delacroix, Delaunay, Derain, Deschamps, Desgrandchamps, Dezeuze, Diaz, Dóré, Dorigny, Drolling, Dubuffet, Fleury, Fragonard, Gauguin, Géricault, Gervex, Granet, Greuze, Gris, Guérin, Hains, Hanta, Ingres, La Fosse, La Hyre, La Tour, Lancret, I^argillierre, Le brun, Le Lorrain, Le Nain, Léger, Lepicié, Leroy, Loutherbourg, Manet, Madsse, Michel, Millet, Moillon, Monet, Moreau, Natoire, Nemours, Nőmé, Pater, Perrier, Perronneau, Picasso, Pillement, Poussin, Prud’Hon, Regnault, Renoir, Restout, Ribot, Rigaud, Robert, Rouan, Rouault, Saint-Quentin, Signac, Sisley, Soulages, Stoskopff, Tocqué, Toroni, Toulouse-Lautrec, Tournier, Valenciennes, Valentin, Van Loo, Vemet, Mignon, Volaire, Vouet, Vuillard, Watteau. (hirtv.hu) ✓ Az Újvidéki Színház januári műsora Január 6., csütörtök: Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, Ferenc Judit és Körösi István vizsgaelőadása (19.00) Január 10., hétfő: Napjaink, az Újvidéki Televízió műsorának nyilvános felvétele (19.30) Január 11., kedd: Gellérthegyi álmok (19.00) Január 13., csütörtök: Kiss Csaba: De mi lett a nővel?, rendező: Puskás Zoltán (19.00, kisterem) Január 14., péntek: Örkény István: Macskajáték, rendező: László Sándor, VENDÉGJÁTÉK SZABADKÁN (19.30) Január 18., kedd: Heinrich von Kleist: Az eltört korsó, rendező: Hernyák György (19.00) Január 19., szerda: Az eltört korsó (19.00) Január 21., péntek: Domonkos István: Via Italia című műve alapján a színpadi adaptációt készítette Gyarmati Kata és Mezei Kinga, rendező: Mezei Kinga (19.00 kisterem) Január 25., kedd: Dés-Geszti-Békés: A dzsungel könyve, rendező: László Sándor, az Újvidéki Művészet Akadémia II. és IV. éves hallgatóinak vizsgaelőadása (19.00) Január 26., szerda: Brandon Thomas: Charley nénje (operett), rendező: Mezei Zoltán, a szabadkai Népszínház ünnepi vendégjátéka (19.00) Január 27., csütörtök: Ünnepi műsor az Újvidéki Színház napja alkalmából (19.00) Jegyek az Újvidéki Színház pénztáránál válthatók 14.00-től 19.00 óráig, vagy előjegyezhetők a 525-552 vagy a (9.00-től 14.00 óráig) 66-22-592-es telefonszámon. Júliusban Budapesten a U2 Budapesten, a Puskás Ferenc stadion nn, hogy a turné gerincét az új lemezükban lép fel július 5-én az ír U2 együttes - a How To Dismantle An Atomic Bombája az ausztrál Undercover zenei honlap. (Hogyan szereljünk szét egy atombom- A zenekar jelenleg Dél-Franciaországban bát) dalai alkotják. Európában az első próbás, egészen február közepéig, ame- koncertjüket június 1-jén tartják Amsztyet csak időnként szakítanak meg, hogy Jerdamban, és a július 2-i, bécsi fellépőrészt vegyenek egy-két díjkiosztón: ott lesznek február 9-én a Brit Awards gáláján és természetesen nem hiányozhatnak néhány nappal később a Grammy-díjkiosztóról sem. Ami a világkörüli turnéjukat illeti, a koncertkörút március elsején Miamiban kezdődik, és első szakasza május közepén zárul Los Angelesben. A műsorukról még semmit sem lehet tudni, de valószínük után látogatnak el Magyarországra, ahol július 5-én láthatjuk őket. Akik ezt a programot kihagyják, azok augusztus 14- éig még elcsíphetik őket valahol Európában. Szeptember közepétől ismét az észak-amerikaiakat boldogítják Bonóék, majd november második felében már a japánok ismerkedhetnek az új dalaikkal. Végül decemberben Ausztráliában zárul a világkörüli turnéjuk. (MTI) Felhívás a Kultúra Szikrái Díjra A Vajdasági Művelődési Intézet Kultúra Szikrái Díjjal tüntet ki minden évben a művelődés és a művészetek terén kifejtett tevékenységeik elismeréséért a tartomány erre legérdemesebb egyéneit, szervezeteit, intézményeit. A díjra 2005. január 15-éig küldhetik el javaslataikat, melyek között az elmúlt években javasoltak újbóli jelölését is elfogadják, és az újakkal együtt bírálja el a díjat odaítélő bizottság. A javaslatot megfelelő indoklással és dokumentációval ellátva hét példányban kell elküldeni az intézet címére: Zavod za kulturu Vojvodine, 21000 Novi Sad, Vojvode Putnika 2. A szervezők kérik, hogy a javaslathoz mellékeljék a jelölt személyek elérhetőségét, valamint a jelölt intézmények, szervezetek pontos címét.