Magyar Szó, 2009. május (66. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-16 / 111. szám
18 HÉTVÉGE A tolóablakterem - és az itt dolgozó belügyi hivatalnokok száma - korábban úgy-ahogy megfelelt az elvárásoknak. A dokumentumintézés ugyan sohasem folyt zökkenőmentesen, mindig hosszadalmasnak bizonyult, de ameddig a város fele akkora volt, mint most, legfeljebb csak pár óráig tartó sorban állással kellett számolnunk. Amióta azonban rohamos ütemben „felfejlesztették” Újvidéket, ez a szolgáltatás is, akárcsak a város megannyi másik felturbózott tartalma - parkolás, szociális ügyintézés, zöldövezet kialakítása stb. - is csődöt mondott. Az újfajta, biometrikus adatokat is tartalmazó okmányok kiállítása nem olyan egyszerű, mint a hagyományos igazolványok és útlevelek elkészítése, különleges felszerelést igényel, aminek hiánya ugyancsak lassítja az ügyintézést országszerte. Az újvidéki rendőrség épülete előtt már órákkal a kapunyitást megelőzően hosszú sorok kígyóznak, a helyzet a nyári szabadságok idejének közeledtével - a fokozott útlevéligényelésből kifolyólag - még aggasztóbb. A gondot a polgárok felelőtlensége is súlyosbítja, sokan ugyanis feleslegesen átadják dokumentumigényelésüket, ugyanakkor a kiállított úti okmányt nem veszik fel. A rendőrségi adatok szerint 2008 áprilisa és 2009. május elseje között több mint 5000 olyan útlevél gyűlt össze archívumukban, amelyekért nem jöttek el tulajdonosaik. A találékonyabbak hasznot is húznak a sorban állásból, végigvirrasztanak egy éjszakát a rendőrség ajtajában, kapunyitáskor felvesznek több sorszámot, amelyeket később - a régi időkben a mozik környékén sündörögő jegyüzérekhez hasonlóan - jó pénzért eladnak. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen manapság aki csak teheti, valamilyen „szolgáltatásból” akar megélni, a „megveszem és eladom drágábban” - féle gondolkodásmód különösen jellemző városunkra. Az illetékesek próbálnak ugyan javítani a helyzeten, meghosszabbították az ügyfélfogadó szolgálat munkaidejét (most hétköznaponként 7 és 21 óra között, szombatonként 8-tól 16 óráig fogadják a kérelmeket), több városi rendőrállomáson is lehetővé tették mi..................... a dokumentumigényelési kérelmek átadását, de az elkészített útleveleket, igazolványokat továbbra is csak a főirodában lehet felvenni - az itt dolgozó hivatalnokok állítják ki őket. A rendőrség káderhiánnyal küszködik, pontosabban dolgozóik teljesítőképessége kihasználatlan, a munkahelyek beosztása ésszerűtlen, az átszervezés, azaz az ésszerűsítés viszont csak a Belügyminisztérium jóváhagyása után vihető végbe, amire még várni kell. Az önkormányzat és az újvidéki rendőrség illetékesei nemrégiben bejelentették, hogy a sorban állás gondjára megtalálták a megoldást. Hamarosan egy új ügyfélfogadó irodát nyitnak, amelyben városi „kölcsönhivatalnokok” dolgoznak majd mindaddig, ameddig a rendőrség - az átszervezés után - nem biztosít saját irodai munkásokat. Az önkormányzat összesen 30 hivatalnokot kölcsönöz a rendőrségnek, ideiglenes munkájukat ők legfeljebb egy évig végzik majd. Bejelentették azt is, hogy az új irodában egyelőre csak személyazonossági igazolványokat és útleveleket állítanak ki, de ha az elképzelés beválik, akkor hamarosan lehetővé teszik az egyéb rendőrségi dokumentumintézést is. Az új ügyfélfogadó szolgálat a Szabadság híd feljárójánál a 123-as bejáratban (a valamikori Ponte Rosso Áruház helyén) nyílik majd meg - a polgármester ígérete szerint - legkésőbb a hónap végéig. A lakóépület földszinti részében lévő, 800 négyzetméteres teremben 10 tolóablaknál veszik majd át a polgárok kérvényeit. Bank, postafiók és biztosítóügynökség is nyithat majd itt kirendeltséget. .SZELI Balázs 3 -S-SAÍÍÍíiíi&íííí&fcVx'.. Sorban állók Újvidéken, ha valakinek nincs ideje vagy kedve várakozni, talál egy két sorban állót, aki elvégzi helyette a kényelmetlen „munkát” Az újvidéki polgárok már évtizedek óta kizárólag a székvárosi rendőrség I. Péter király sugárúti ügyfélfogadó szolgálatában válthatják ki útlevelüket, személyazonossági igazolványukat, itt regisztrálhatják járműveiket, itt kérhetnek fegyverviselési engedélyt - ezen a helyen intézhetik a hatóságok által megkövetelt dokumentumügyeiket. Végigvirrasztanak egy éjszakát a rendőrség ajtajában, kapunyitáskor felvesznek több sorszámot, amelyeket később-a régi időkben a mozik környékén sündörögő jegyüzéhez hasonlóan-a pénzért eladnak Oros András Akik a kicsit is megbecsülik... Virágot árulnak, hogy pótolják a nyugdíjukat Hétvégenként a szabadkai Tejpiac bejáratával szembeni terület benépesül virágokkal és idős nyugdíjasokkal. Nem impozáns virágkölteményeket, csupán néhány szál nárciszt, illatos rózsát, májusi szegfűt árulnak kis csokorba kötve 15-20 dinárért, amit a saját kertjükben szedtek meg a reggeli órákban. Hétköznap a piac üres asztalaira pakolják ki illatos portékáikat, és szó nélkül kifizetik a helypénzt, még akkor is, ha az egész napi keresetük ennyi lett volna. Nem sok pénzt keresnek meg így, mégis örülnek, hogy a szerény nyugdíjat van mivel kiegészíteni, és kis keresetüket elteszik nehezebb napokra. Vajon mire elég havi 8-10 ezer dinár? Szinte semmire, hiszen a számlák kifizetése után, ami a nyugdíj nagy részét felemészti, alig marad valami a konyhára, gyógyszerekre. Aki teheti, és egészsége megengedi, gondozza a kertjét, kapál, ültet, locsol, s tavasztól őszig hűvös, esős napokon, és a nyári forróságban egyaránt várja a vevőket, hogy legyen miből megvenni a tűzrevalót, vagy ünnepkor megajándékozhassa valamivel az unokákat. Varga Gizellának tizenegyezer-hatszáz dináros nyugdíjból kell gazdálkodnia. Már évek óta árul a piacon - évszaktól függően - hol virágokat, hol a kertben megtermett gyümölcsöt. Mint mondja, a piac havi ezer-ezerötszáz dinár plusz bevételt jelent neki, évente nagyjából tízezer dinárt tud hozzátenni a nyugdíjához a piac jóvoltából. Nem sok, de ő megelégszik ezzel is. - Most kevesebbet tudok eladni, de húsvét környékén jól árultam. Barkával kezdtem, karácsonyra meg majd búzát készítek. Ha nem tudnék tovább a piacon árulni, akkor támaszkodhatnék a fiamra, de még nem akarom, hogy segítsen, így is a ház körüli munkákat ő fizette, és mindig vesznek valamit. Legutoljára locsolócsövet kaptam, mert már teljesen szétrepedezett a régi. Gizella szerint az ő nyugdíjából is meg lehet élni, a számlákra futja, és az élelemre is telik - feltéve, hogy az embernek nincsenek nagy igényei. Van egy kis kertje, ott megterem a krumpli, hagyma, zöldbab, úgyhogy legalább ezt nem kell vásárolnia, bár télre ez is elfogy. Mindig talál valami olcsóbbat, csirkeházat, aprólékot, és van két kecskéje is, így a tejre sincs gondja, a gidákat pedig eladja. - Nem panaszkodom, mert tudom, sokan vannak, akik még nálam is kevesebbet kapnak. Nem is tudom, hogy tudnak abból megélni. Én a férjem után kapom a nyugdíjat, mert csak néhány évet dolgoztam valamikor, de főleg háztartásbeli voltam. Mikor a férjem meghalt, utána kezdtem a piacon árulni. Szerénynek kell lenni, be kell osztani, és akkor az is elég, ami van. Mindig próbálok félretenni, hogy ha jön az ünnep, vehessek valami kis ajándékot a gyerekeknek, hogy tudják, van nekik dédmamájuk is. De azt nem tartom igazságosnak, hogyha emelik a nyugdíjat, mindenkinek egyenlő százalékot emelnek. Annak is, aki tízezret, annak is, aki negyvenezret kap. Varga Erzsébet egész életében háztartásbeli volt, és miután elvált a férjétől, évekig a bíróság által megítélt tartásdíjból kellett élnie, ami nagyon kicsi összeg volt. Hogy eltartsa magát, különféle munkákat vállalt el, majd elkezdett a piacon virágot árulni. Ma már egy kicsivel könnyebb a helyzete, mivel a volt férje halála után jogosult lett a nyugdíjra, ami jelenleg mintegy tizenkilencezer dinárt jelent havonta. - Volt már úgy, hogy miután kifizettem a helypénzt, már csak egy kenyérre maradt, de szezonban, ünnepkor azért lehet keresni akár háromezer dinárt is. A pénzt újra befektetem, a saját kerti virágaim mellé veszek még virágokat, és azokat is eladom. Ha nem pótolnám ki a nyugdíjamat, nem biztos, hogy elég lenne, mert majdnem a fele elmegy rezsire, bár sokkal könnyebb, mióta több pénzt kapok. Tartok jószágokat, de a kukorica is megdrágult, van kertem, de állandóan dolgozni kell körülötte valamit, és persze az locsoláshoz elhasznált víz is egyfajta befektetés. Ha az egészségem nem bírja tovább, akkor már csak a családra számíthatok. Ha közeledik egy-egy nagyobb ünnep, karácsony vagy születésnap, már jóval korábban igyekszik megkeresni a pénzt. Luxusra nem telik, de a legfontosabb dolgokat meg tudja vásárolni ebből a pénzből, és még a gyógyszerre is jut valahogy. Sok mindenre panaszkodnak a nyugdíjasok. Nem csak a kis nyugdíj miatt, hanem mert nekik kell eltartaniuk vagy kisegíteniük a családot, vagy éppen a család nem támogatja őket semmiben. Pedig nagyon fontos, hogy összetartsunk. Aki bírja, akarja, az valamit tesz-vesz, árulgat, mint mi. Borzasztó, hogy egy ember fél életét végigdolgozza, és aztán nincs miből élnie, vagy ez a kevés, piacon megkeresett pénz az egyetlen bevétele - mondja Erzsébet. Sok más nyugdíjashoz hasonlóan Gizella és Erzsébet sem panaszkodik. A kérdés, hogy miről kell lemondaniuk a kis nyugdíj miatt, megválaszolatlanul marad, csak vállvonogatás a felelet, és egy szelíd mosoly. Megteszik, ami tőlük telik, és azáltal, hogy ilyen-olyan formán tehermentesítik a családot, hasznosnak érzik magukat, még ha nem is telik csirkecombra, friss eperre. Egy szerény ebédre mindig futja, s ők ennyivel is beérik. ■ SZTOJÁNOVITY Lívia Szerénynek kell lenni, be kell osztani, és akkor az is elég, ami van Sztojánovity Lívia Mimió 2009. május 16., 17., szombat-vasárnap