Magyar Szó, 2010. december (67. évfolyam, 281-306. szám)

2010-12-01 / 281. szám

2010. december 1., szerda Drámai szórványosodás Márciusra elkészül a stratégia Jövő év március 15-ig készülhet el a végleges szórványstratégia - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztéri­um illetékes államtitkársága az MTI-vel. A szórványstratégiáról szóló egyeztetés a hétvégén kezdődött el Temesváron. A tanácskozáson részt vevő egyházi és civil szereplők nagyra értékelték a kormányzat nyitottságát a téma iránt, és mint a közleményben kiemelték, kész­séggel vesznek részt a részstratégia meg­alkotásában. A résztvevők csaknem teljes egészében egyetértettek a kormányzat helyzetértékelésével és a cselekvés irá­nyaival - olvasható a kommünikében. Az államtitkárság közleménye hangsúlyozza, hogy a kormány szakít az elmúlt nyolc év határon túli magyar politikájával, hiszen a nemzeti együtt­működés rendszerében kiemelt helyet foglal el a nemzetközpontú szemlélet. Ennek jegyében készül Magyaror­szág nemzetpolitikai stratégiája, amely­nek része a KIM államtitkársága által összeállított részstratégia a határon túli szórványközösségek helyzetéről, jövőjé­ről. A dokumentum megállapítja, hogy a határon túli szórványközösségek helyze­te drámai, és azonnali cselekvést kíván. A Trianon óta eltelt évtizedek komoly veszteségeket okoztak közösségeink szá­mára, sokuk - amelyeket 1990-ben még szórványként tartottak számon - mára szinte eltűnt, míg a korábban „tömb­magyarként” számon tartott közösségek szórvánnyá zsugorodtak. Az első, november 27-ei temesvári tárgyalási fordulót követően az egyez­tetések folytatódnak, más helyszínen és más partnerekkel várják az észre­vételeket annak érdekében, hogy a nemzetpolitikai stratégia részét képező szórványstratégia 2011. március 15-ig véglegesítve elkészülhessen. DECEMBER 1-JE A magyaroknak veszteség A romániai magyarok „veszteség­ként, a magyar államiság elvesztéseként” élik meg december elsejét, Románia nemzeti ünnepét - jelentette ki hétfőn este a bukaresti szenátus évfordulós rendezvényén Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Az erdélyi románok 1918. december 1-jén kiáltották ki Gyulafehérváron Er­délynek Romániával való egyesülését. A román hírügynökségek által idézett Markó Béla beszédében kifejtette, hogy a Romániában Nagy Egyesülés néven ismert, nemzeti ünneppé nyilvánított december elseje mást jelent a románok­nak, mást a magyaroknak. Mint mondta, a román nemzet szá­mára fontos győzelmet jelent december elseje, a romániai magyarok viszont ál­lamiságuk elvesztéseként élték meg az akkori pillanatot. Markó felidézte, hogy a gyulafehérvári román népgyűlésen elfogadott nyilatkozat Erdély népeinek széles körű jogokat ígért, hiszen kimondta, hogy mindegyiket saját nyelvén és a saját köréből választott emberek révén igazgat­hatják. Hozzátette, hogy ezeknek az ígéreteknek - amelyekhez nagy reményt fűztek a romániai magya­rok­­ egy része teljesült, másik része viszont nem. Az RMDSZ elnöke csa­lódottságát fejezte ki amiatt, hogy az oktatási törvénytervezet vitát váltott ki Romániában éppen azon rendelkezé­sek miatt, amelyek az anyanyelvű okta­tás bővítésére vonatkoznak. (MTI) ZAVAR A JOBBIKBAN „Hullanak” a gárdisták Jelentősen csökkent a gárdisták száma az utóbbi hónapokban, tavaly még több mint ezer volt, idén már csak százas nagyságrendű a tagok száma. A Magyar Nemzet a tegnapi számában Ináncsi József országos vezetőt idézi, aki szerint a Jobbik magára hagyta a mozgalmat a szabálysértési bírságok tetemes összege, illetve a gárda körüli állandó problémák miatt. A vezető szerint a Magyar Nemze­ti Gárda elsősorban karitatív munkát folytat. Például a véradást, katasztró­fahelyzetekben való segítségnyújtást tekintő fő feladatának. Ináncsi József a lapban arról panasz­kodik, hogy Vona Gábor nem kíván vele együttműködni és „egyre kevesebb pártrendezvényre hívják el a mozga­lom katonáit”. A Jobbik elnöke „négy­­szemközti beszélgetésen közölte velem, hogy nem tudom összefogni a Magyar Nemzeti Gárdát országos szinten, ezért nem támogat” - nyilatkozta. Hozzáfűz­te: „úgy érzem, nemcsak a mozgalmon belül, de a Jobbik sorai között is válto­zások történhetnek, mert éleződnek az ellentétek”. (MTI) Jl­atfic // kitekinto@magyarszo.com KITEKINTŐ 3 Figyelmeztetés a kormánykoalíciónak Az MKP és a Híd „megférhetnének” egymással Szarka László történész, a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa a Duna Televíziónak nyilatkozva értékelte a szlovákiai önkormányzati választásokat. Hangsúlyozta, abból kiindulva kell nézni az eredményeket, hogy helyhatósági választásokról van szó, ahol helyben, helyi megbíz­ható emberekre voksolnak a választók. „A pártok próbáltak a legjobb jelöl­tek mögé állni. De a rengeteg függet­len jelölt és győztes azt jelzi, hogy az emberek távolságot kívánnak tartani a pártoktól a helyhatósági választásokon” - vélekedett Szarka László. Szerinte a másik fontos szempont, hogy földcsuszamlásszerű baloldali győzelem látható. Ahol pártok jelöltjei győztek, ott nagyon nagy arányban éppen az ellenzéki baloldali Smer győ­zött. Ez részben lehet a mostani szlovák kormányzat kritikája is, de legdöntőbb oka, hogy a baloldal nem annyira meg­osztott és tagolt, mint a politikai jobb­oldal - tette hozzá Szarka, aki szerint a jobboldal tagoltságához hozzájárult a két magyar párt tagoltsága is. „A szlovák kormánykoalíciónak el­sősorban arra nézvést kell figyelmezte­tésnek felfogni az eredményeket, hogy a szociálpolitikai intézkedései elsősorban helyben csapódnak le, a választókon, akik a maguk helyi szintjén kívánnak másfajta pozíciókat kialakítani” - érvelt a szakember. A választás végeredménye ugyan­akkor vélhetően ébresztőt fúj majd a mostani jobbközép kormánypártok soraiban is - tette hozzá Szarka László. „Az a széthúzás, ami most megjelent, az a sok furcsa koalíció jelzi, hogy sok a kifelé mutató tendencia, főleg a keresz­ténydemokrata párt részéről. Nagyon erősen össze kell tartania a koalíciónak, hogy meg lehessen hozni a még Szlová­kiára váró intézkedéseket” - hangzott el a stúdióban. KOMÁROM „ELESETT” Szarka László a komáromi eredmé­nyekkel kapcsolatban (az MKP és a Híd jelöltjével szemben szlovák lett a pol­gármester - a szerk. megjegyzése) úgy vélekedett, a polgármesterváltás oka leginkább abban keresendő, hogy a vá­lasztók látták: nyolc év óta nem sikerült kitörnie Komáromnak a perifériára szorítottságból. „Ezen csak a csoda segíthetne, egy nagyvállalatnak, nemzetközi cégnek az odatelepítése. A Nokia a Duna túlsó partján, Magyarországon van, a mun­kanélküliség kísértete állandóan ott le­beg a város felett. A komáromi magyar és szlovák elit jól érzi magát a városban, de nem biztos, hogy a választók nagy többségét adó egyszerű emberek is jól érezték magukat. Valószínűleg ennek adták most jelét” - vélekedett. SOHA ENNYI MAGYAR KÉP­VISELŐ ÉS POLGÁRMESTER Ami a magyar „kétpártiságot” illeti, Szarka helyi szinteken nem tartja feltét­lenül rossznak, csupán arra figyelmez­tet: okosan kellene használni ezt is a magyar célok elérése érdekében. „Nem lehet tartósan fenntartani az egységpártot az olyan tagolt mik­­rotársadalomban, amilyen a szlovákiai magyar közösség. A hatszázezer ember nem egyformán gondolkodik, nem azonos pozícióban van” - érvelt. Meg­jegyezte: soha ennyi magyar képviselő és polgármester nem volt Szlovákiában, mint most lett, az MKP és a Híd révén. „Csak közben elmehet a vonat olyan városokban, mint Komárom. Tehát együtt kell működni olyan helyzetek­ben, amikor jó előre látni lehet, hogy a szembenállás ilyen eredményekhez ve­zethet” - hangzott el a beszélgetésben. A szlovákiai magyaroknak az lenne az érdekük, hogy egy jól együttműkö­dő kétpárti rendszer stabilizálja magát. Ennek helyi szinteken van elsősorban realitása, országos szinten a tíz száza­léknyi magyarság nem tudja két párt számára biztosítani az ötszázalékos parlamenti küszöböt. „Helyi szinten viszont van ráció a kétpárti rendszer kialakulásában. Ám ehhez az kell, hogy a két párt elitjében szoruljanak háttérbe a személyi szembenállások, jöjjenek a fiatalok, a most felfedezett polgármester-politikusok” - mondta Szarka László. (Duna TV/Bumm.sk) Szarka László ERDÉLYBEN IS KERESIK A VÁLASZT Hogyan maradhatunk meg magyarnak? Sepsiszentgyörgy vált Erdély legnagyobb ma­gyar többségű településé­vé. Sajnos, tehetjük hozzá, hiszen ez azt jelenti, hogy sorra elveszítettük egykor virágzó és számunkra fel­becsülhetetlen értékű és fontosságú városainkat. Melyeket mi építettünk, melyekbe mi teremtet­tünk kultúrát, s ugyan­csak mi fejlesztettük őket gazdasági és szellemi központokká. Ez a folya­mat már Székelyföldön is érezteti káros hatását, hiszen Marosvásárhelyen is számbeli ki­sebbségbe kerültünk, ezért csak a lélek­­számban utána következő városokban ér­vényesíthetjük úgy-ahogy akaratunkat. Ez tény, amit vérző szívvel tudomá­sul kell venni ugyan, de belenyugodni nem szabad soha, mert akkor nemcsak városainkat veszítjük el örökre, hanem nemzeti létünket is. Ha meg akarunk maradni Erdélyben magyarnak, nem mondhatunk le ősi fészkeinkről, és nem szorulhatunk ki az újabbakból. De nem elég ezt kijelenteni, ennél sokkal több kell. Helytállás és önvizsgálat. Helyt kell állni az elrománosított városokban, hiszen nem szabad veszni hagyni azt a kincset, melyet elődeink az évszázadok folyamán felhalmoztak ben­nük. Nem engedhetjük meg, hogy má­sok bitorolják az őseinknek valamikor otthont adó épületeket, nem hagyhatjuk összedőlni templomainkat, elpusztulni temetőinket. Márpedig, ha nem lakjuk be azt a teret, melyben egykor élnünk adatott, akkor mindez óhatatlanul be­következik. Ha valaki meg akar bizo­nyosodni erről, elég, ha Dél-Erdélybe látogat, ahol a legtöbb településen már csak omladozó falú templomok és gazos temetők hirdetik néhai jelenlétünket. De vannak olyan helységek, melyekben még ennyi nyomunk sem maradt. Azt is meg kell vizsgálnunk, miért és hogyan jutottunk ide, mert csak így derülhet ki, hogy nemcsak az erőszakos és következetes betelepítési politika, hanem mi magunk is hibásak vagyunk ezen szomorú, de nem reménytelen helyzet kialakulásáért. Hiszen tömege­sen hagytuk el szülőföldünket, ezzel is elősegítvén Erdély elrománosítását. Az utóbbi negyedszázadban lezajlott kivándorlás kiváltó okai után kutat­va megállapíthatjuk, hogy leginkább az alacsony életszínvonal és a nehéz megélhetés kényszerítette szülőföldje elhagyására az erdélyi magyarságot. A diktatúrában ehhez még az elnyomás is társult. A fordulat meghozta ugyan az óhajtott szabadságot, de a remélt gazdasági fellendülés elmaradt, ezért újabb százezrek vették kezükbe a ván­dorbotot. E folyamatnak számunkra gyászos következményei lettek. Ezt iga­zolja néhány száraz, de annál beszéde­sebb számadat, a magyar népesség rész­arányának marosvásárhelyi változására vonatkozóan. 1966-ban 70,9%, 1977-ben 63,6%, 1992-ben 51,4%, azaz 84 493 fő, 2002-ben 46,7%, vagyis 70 108 sze­mély. Tehát tíz év alatt a magyar lakosság száma 14 385 fővel csökkent. Ha fi­gyelembe vesszük a város lélekszámának alakulását, mely 1992-ben 164 445, míg 2002-ben 150 041 fő volt, egyértelműen kiderül, hogy nem a szocializmus éveire jellemző betelepítés, hanem a magyar népesség számának csökkenése miatt következett be a lakossági arány megváltozása. Ez pedig a nagymértékű kivándorlás kö­vetkezménye. És vigyázat, mert ugyan­ez a folyamat játszódik le a többi székely városban is, csak nem vezetett kisebb­ségbe kerülésünkhöz. Egyelőre! Elszomorító adatok ezek, melyek gondolkozásra és cselekvésre kell kész­tessenek minden nemzete sorsa iránt felelősséget érző magyart. És összefo­gásra egy megfelelő gazdasági fejlett­séggel rendelkező régió létrehozása érdekében. Erre pedig van megoldás, csak élni kell vele. Székelyföldön úgy hívják ezt, területi autonómia. De nem az elnevezés a lényeg, hanem szellemi potenciálunk, természeti adottságaink és altalajkincseink általunk s a javunk­ra való felhasználási lehetőségének a megteremtése. Hogy gyermekeink szü­lőföldjükön és ne a nagyvilág vándorút­jain keressenek boldogulást. Már csak azért sem, mert kemény munkával lehet ugyan jólétet teremteni, de ez még nem hoz megnyugvást, hiszen lelki békére csak itthon lelhetünk. Őseink földjén és emlékeink között. (Székely Hírmondó) Marosvásárhelyen (is) kisebbségben van a magyarság Csúsztat a „lenullá­zott” Új Magyar Szó Vita a támogatások elosztása körül Részigazságokkal tűzdelt, Fidesz-fi­­tyisz az UMSZ-nek címmel ellátott vezető anyagot szentelt pénteki számában az Új Magyar Szó annak, hogy a Szülőföld Alap idén egyetlen forinttal sem támogatta a Bukarestben szerkesztett napilapot. Az önmagát „egyetlen országos, Ro­mánia minden megyéjébe eljutó magyar napilapnak” tituláló újság elsősorban amiatt méltatlankodik, hogy a magyar állami költségvetési pénzekkel gazdál­kodó intézmény „bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány szívének kedves” erdélyi magyar médiával - az 1,5 millió forinttal támogatott Króniká­val, az Erdélyi Napló hetilappal (1,1 mil­lió forint) és a sepsiszentgyörgyi Három­székkel (1,1 millió) szemben -, miközben az ÚMSZ-hez hasonlóan a Transindex hírportál és az Erdélyi Riport hetilap pályázata is nyeretlennek bizonyult. A Szülőföld Alaptól az elmúlt öt évben mintegy 18 millió forintot „be­zsebelő”, a korábban Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában lévő Scripta Kiadó által kibocsátott lap azonban mélységesen elhallgatja, hogy a most „lenullázott” sajtóorgánumok mennyit „kaszáltak” az alaptól a buda­pesti balliberális kormányzás idején. Tavaly például - amikor a Krónika pályázatát forráshiányra hivatkozva elutasították - az Erdélyi Riport 2,5, a Transindex 3, az ÚMSZ pedig 3,5 mil­lió forintot kapott, 2008-ban az ÚMSZ 2,5 (a Krónika nulla forintot), 2006-­­ban az Erdélyi Riport 5, az ÚMSZ 5,5 milliót (a Krónika semmit), 2005-ben pedig az ÚMSZ 7, az Erdélyi Riport 2, a Krónika pedig 1,5 milliót. (Krónika)

Next