Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-06-11 / 24. szám
Második évfolyam, 24 szám, Pest, 1872. junius 11. Megjelenik minden kedden, a „magyar “|WT A frr-'V'" A “F? Előfizetési árak’ jogászgyülés“ tartama alatt naponként. J.VJ—C^-V^T J- helyben házhozhordással,vagy vidéken A kéziratok és megrendelé ■ I ■ J [ | | 1 MM W negyed évre . . 2 frt. sek bérmentve a kiadó-tulajdonoshoz IIII fél évre .... 4 frt. egész évre ... & frt. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. Kiadó-hivatal: kalap-utcza 6 sz. _________A BUDAPESTI ÜGYVÉDI EGYLET KÖZLÖNYE. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. SIEGMUND VILMOS. TARTALOM: Még pár szó a felebbezés korlátozásának kérdéséhez. Dr. Fayer László úrtól. — Véleményes indítványok a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által a f. é. jogászgyűlésre kitűzött kérdések felett. Vélemény Dr. Schnierer Gyula osztálytanácsos úrtól. — Böngészet a gyakorlat mezején. — Az ideiglenes bűnvádi eljárás iránti törvényjavaslat tárgyalására kiküldött tizenöttagú bizottság jelentése. (Folytatás.) — Curiai határozatokban kimondott elvek. Semmitőszéki határozatok. — „Vegyes közlemények.“ Személyi hirek. Egyleti közlemények. Különfélék. Beküldetett. Újdonságok a jog- és államtudományi könyvészet terén. — Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. A magyar THEMIS (mely hetenként egyszer, a jogászgyülés tartama alatt pedig naponként jelenik meg.) 1872. évi julius másodikén kezdi meg másodévi folyamának második félévét. Szabadjon ez alkalomból t elvbarátainkat bizalomteljesen felkérnünk, hogy lapunkat továbbra is szellemi és anyagi támogatásukban részesíteni és ismerőseik körében terjeszteni szíveskejenek. Előfizetési árak: negyedévre..................2 frt félévre ......................4 „ Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján a „Magyar Themis“ kiadóhivatalának (Pest, kalap-utcza 6. sz. a.) kéretnek beküldetni. A pontos szétküldés érdekében a megrendeléseket, különösen pedig az előfizetések megújítását, idejekorán kérjük eszközöltetni, mert fölös számú példányokat nem nyomatunk. T&Q A kiadóhivatal. Még pár szó a felebbezés korlátozásának kérdéséhez. A „Magyar Themis“ múlt számában a Glaser-féle bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására tett megjegyzéseink folyamában kiemeltük azon bátor következetességet, mellyel azon javaslatban a szóbeliség elve a felebbezést illetőleg keresztül van víve. Utaltunk különösen arra, hogy a szóbeliség annyira ellentétes az írásbeliséggel, hogy ennek kétségtelen garamiért, milyen a felebbezés is, nem csak hogy nem igényli, de egyenesen kizárja. Azon czikkünk keretében nem terjeszkedhettünk ki ezen tételnek a polgári eljárás és a bírósági szervezet szempontjából való részletesebb megvilágítására, ezt tehát ez alkalommal fogjuk néhány vonással megkísérleni. Hogy a szóbeliség elve azt, amit a bűnvádi eljárásnál megkövetel, megköveteli a polgárinál is, nem kell bizonyítanunk, mert hiszen a szóbeliség mindenütt ugyanaz. A felebbezés kedvéért a polgári eljárásban is minden tanúvallomást kimerítően jegyzőkönyvbe kellene vétetni és felolvastatni, ami nagyon huzamossá és fárasztóvá tenné a tárgyalásokat. Az egész szóbeli tárgyalásnak a másodfokú bíróság előtti ismétlése pedig azon kívül, hogy roppant idő- és erőveszteséggel járna, alig volna kivihető, mivel azon esetben, ha az elnök nem figyel arra, hogy mit mondottak a tanúk és felek az első fokú bíróság előtt, a másodfokon egészen más nyilatkozatok téteznek, ha pedig folyton kezében tartja az elnök a jegyzőkönyvet, akkor a szükségeseknek mutatkozó összeegyeztetések és a netaláni eltérések constatálása meghozza épen azt, mit a szóbeliség elve szerinti tárgyalás kikerülni akar: a nehézkességet és ennek kíséretében az unalmat. Tagadhatlan azonban, hogy a polgári eljárásnál eggyel több akadálya van a felebbezés megszorításának, mint a bűnvádinál, és ez abban áll, hogy az első fokú bíróságok egyik nevezetes garanciája: a polgári elemnek a bíráskodásba való belevonása, a polgári eljárásban nem vihető keresztül. Ezen nehézség oka annak is, hogy a polgári eljárásban a felebbezés megszorításának kérdése még nem haladt annyira, mint a bűnvádiban. Míg Németország több államában a bűnvádi eljárásra vonatkozólag már létesíttetett ezen elv, a polgáriban még mindig a tudományos vitatkozás stádiumában van. Francziaországban azonban már a békebírák 100 frankig, az első folyamodás a törvényszékek pedig 15 é6 frankig ítélnek a felebbezés kizárása mellett. Belgiumban ezen összegek még magasabbak, és mindkét államban folytonos emelkedésben vannak. A felebbezés megszorítása a német birodalom számára készített perrendtartás javaslatában is el van fogadva, mégpedig nem önkényszerű meghatározásokkal, mint Francziaországban és Belgiumban, hanem elv gyanánt van felállítva. Ezen javaslat megengedi ugyan a felebbezést az egyes bíróságoktól (Amtsgerichte) az első fokú törvényszékekhez, de a törvényszékeknél teljesen megszünteti a felebbezést és helyébe csak széles körű semmiségi panaszt (Revision, Oberrevision) enged meg. Látható tehát ezekből, hogy a külföldön még a polgári elemnek a polgári eljárásba való bele nem vonhatása sem tekintetik oly lényeges veszteségnek, hogy az első fokú bíróság ítéletének felebbezhetősége meg ne szorittathatnék. — Hogy hazai törvényhozásunk mikor fog ezen kérdésekkel foglalkozhatni, arról jelenleg még megközelítőleg sem lehet szólni. Annyi azonban bizonyos — és ezt különösen a nálunk oly divatossá vált gyakorlati politika imádóinak kedvéért hozzuk fel , hogy ezek nem csak elméleti, sőt nem is csak törvénykezési kérdések, hanem amennyiben a bírói szervezettel a legszorosabb kapcsolatban állanak, igen fontos financiális és politikai jelentőségök is van. Jelenlegi bírósági szervezetünk azon az írásbeli eljárásból kifolyó elven alapszik, hogy minden ügyet keresztül lehet vinni valamennyi fórumon. Mi ennek eredménye? Az hogy daczára az 1868. 54. t. cz-ben megszabott, és azóta még tetemesen felemelt birságnak legtöbb perben kétszer, számosokban háromszor, sőt négyszer is hozatik ítélet. Ez pedig roppant mérvben szaporítja a bíróságok teendőit. Ha azonban behozatnék nálunk a szóbeliség és ebből kifolyólag megszoríttatnék a felebbezés is, és pedig nem bírságok kiszabása utján, mert ez a legtöbb esetben ignoráltatik, hanem az el nem fogadás eseteinek határozott megjelölése által: ennek első hatása az lenne, hogy a felső bíróságok teendői legalább is felére szállanának le. A kir. táblánál Teiszapauuio mroi erőltet rerrm _t használni az első folyamodású törvényszékeknél, a mi ezen bíróságok ítéleteinek jósága tekintetében, épen azért mivel,mint folytonosan hangoztatni halljuk, kevés képzett bíráink vannak, igen nagy nyereség lenne. Ezen kívül a felső törvényszékeknél megtakarított pénzzel az első- és másodfolyamodású törvényszékek tagjainak jelenlegi valóban szegényes fizetését is emelni és így a bírák függetlenségének, képzettségének és tekintélyének egyik legnevezetesebb tényezőjét hathatósan előmozdítani lehetne. A szóbeliség behozatalának ezen financiális oldalára Szabó Miklós úr a k. tábla elnöke is utal a jogászgyűlés számára adott nagybecsű véleményében, melyben — sajnos — csak mellékesen egy beszúrt mondatban ugyan, de határozottan kimondja, hogy a szóbeliség az írásbeli eljárás által igényelt bírói szervezetnek naponként növekedő költségeinél fogva sokkal közelebb áll hozzánk, mint ellenei vélnék („Magyar Themis“ 23. sz.) Ami a kérdés politikai oldalát illeti, állandó panasza a jogászvilágnak, hogy törvényhozásunk az igazságügyi dolgok rendezésénél nagy befolyást enged a politikai tekinteteknek és hogy e miatt nem egy kérdés reformjának el kell maradnia, de a szóbeliség keresztülvitelének megfelelő birói szervezet esetleg megegyez azon politikával is, melyet törvényhozásunk a felsőbb bíróságok szervezésénél követ. Midőn Horváth Boldizsár ur még mint igazságügyminister, a kir. tábla nyolczfelé osztását inditányozta, a képviselőház ezt elvetette politi-