Magyar Turista Élet, 1943 (11. évfolyam, 2-14. szám)

1943-01-30 / 2. szám

let.. ,1 1976 Má­j. 7 XI. évfolyam 2. szám. TF ikönyvtára Bp. 19 1943. január 30 MAGYAR TURISTA ÉLET A MAGYAR TURISTÁK, SZIKLAMÁSZÓK, BARLANGKUTATÓK, SÍELŐK, VÍKENDEZŐK, ÜDÜLŐK, FÜRDŐZÖK, ÉS TÚRAEVEZŐSÖK FÜGGETLEN LAPJA Megjelenik havonta kétszer Július-augusztus havában egyszer Egyes szám­ára 30 fillér. A MAGYAR TURISTÁK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE KIRÁNDULÁS ÉS TÚRAÜGYEINEK MEGBÍZOTTJA Csekkszámla szám: 43.336 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Rákóczi út 53. Telefon: 131—470. Amit a Maps-Tátráról a magyar turistának tudni kell A Magas-Tátra hegytömege a Kárpátok hegyláncába illesz­kedve, északnyugaton koszorúzta a magyar földet. Hatalmas égbeszökő hegység. Mérhetetlen erejű természeti erők dolgoz­hattak itt, amikor a föld kérgéből kiemelték a kőzeteket. Nem is egyszer történt a természeti erőknek ez a működése, mert a kőzet rétegeződése különböző, ami arra enged következ­tetni, hogy a Magas-Tátrát nem egyetlen emelődés alakította ki, hanem többször gyúrták, formálták itt a kőzeteket a föld mélyének titokzatos, nagy erői. A Magas-Tátra nem csoporthegység, mint az Alpok, ame­lyekben a hegyre hegy tornyosodik minden irányban, hanem gerinchegység, ami annyit jelent, hogy csúcsai egymás mellett sorakoznak s nem egymás mögött minden irányban. Vannak ugyan a 28 kilométernyi hatalmas ívben húzódó főgerincnek mellékágai, de ezek egyszerűek, nem igen tagozottak s csak ritkán alkotnak a főgerinchez hasonló, csúcsokkal megbontott mellékgerinceket. A Magas-Tátra hegyekből álló ívének a szé­lessége 6—10 kilométer között ingadozik. Ez a hatalmas hegyekből álló ív délfelé domborodik és itt délen minden átmenet, ereszkedő hegyláncok nélkül szakad meg. Aki a szepesi lapályról először pillantja meg a Magas- Tátrát, eláll a lélekzete a fölséges látványtól. Innen nézve, a lapályból meredeken ugrik fel a felhőkbe a hegyek tömege s az első pillanatban azt hiszi, hogy nem is hegyek azok, ha­nem felhők tornyosulnak ott távolban, az égen. Északon Ga­licia felé már nem olyan meredeken ereszkedik alá, hanem menetesen alacsonyabb hegyláncokat alkotva. A főgerinc néhol igen keskeny, itt-ott 1 méter széles a szikla éle. De kevés helyen alacsonyabb 2300 méternél s nem magasabb sehol 2500 méternél. A legmagasabb csúcsok, tor­nyok nem a főgerincen vannak, hanem főleg a déli mellék­ágakon. De azért vannak itt a főgerincen is hatalmas csúcsok, amelyeknek a megmászása nem könnyű dolog s nem jár min­den életveszedelem nélkül. A főgerinc csúcsai közül a legnagyobbak: a Vaskapu­csúcs (2436 m), a Batizfalvi-csúcs (2464 m), Vöröstorony (2465 m), a Tengerszem-csúcs (2508 m), Tátra-csúcs (2555 m), Ganek (2509 m) és a Jégvölgyi-csúcs (2630 m). A főgerincet számos hágó szakítja meg, amelyek közül nem egy jelentékeny magasságú, így a Szvinica hágó 2293, a Czubrina hágó 2378 m magasságban fekszik. A mellékgerincek, a mellékágak jóval szaggatottabbak a főgerincnél. A mellékágak csúcsai nehezen mászhatók meg, mert élesen emelkednek ki, sokszor tűalakúan. A legmagasabb csúcsok a déli mellékágakban vannak. Közülük a legmagasab­bak: a Csorbai-csúcs (2386 m), a Furkota (2405 m), a Kriván (2496 m), a Koncsinszta (2535 m), a Lomnici-csúcs (2634 m) és végül a Magas-Tátra és a történelmi Magyarország legmaga­sabb csúcsa, a Ferenc József-csúcs (2663 m). A mellékágak rendesen a főgerinc egyik csúcsából ágaz­nak ki és közöttük keskeny 100—150 méter széles völgyek vannak. Ezek sziklafalain látni lehet sokszor a súrlódásokat, kopásokat, amelyeket a gleccserek a völgyekbe lehúzódó nagy, jéggé fagyott hótömegek okoztak a régi időkben. Mert az újabb időkben nem képződnek gleccserek a Tátrában, bár elméletileg 2300 méternél az örök­ hó határa kezdődik. Ennek egyik oka az, hogy a csapadék évi mennyisége nem nagy, sok­kal kevesebb, mint az Alpokban s a meredek hegyoldalakon a hó nem áll meg, úgy hogy az egész éven át hóval borított területek nagysága nem jelentékeny s csak kisebb, könnyen elolvadó gleccserek alakulhatnak. A Magas-Tátra szépségét jelentékenyen emelik a híres tátrai tengerszemek. Csaknem minden völgyben van itt egy, sőt két tó is. Mindegyik csúcsról lehet néhányat látni közü­lük. Különben szép időben a magas csúcsokról gyönyörű ki­látás nyílik a hegység tündérvilágára. A napfény a szomszé­dos csúcsok hóval, jéggel borított tetejét a szivárvány színei­vel vonja be és ha a szem belefárad a komor csúcsok szem­léletébe, fölüdítik a tengerszemek, amelyeknek széltől borzolt felszíne ezer színt játszik lent a völgyekben.

Next