Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1871-04-22 / 92. szám
92-ik szám. V. évfolyam. Szombat, 1871. ápril 22. Kiadó-hivatal: I.ipót-utcza 11. sz. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhordva . Egész évre . . Félévre . . . Negyedévre . Egy hónapra . Egyes szám ára 6 kr. . 20 frt — kr. • 10 „ - „ • - , ■ 1 .70 „ Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilt tér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bementetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Pest, ápril 21. Már néhány nap óta egyebet sem hallani, mint hogy a párisi válság vége felé közeleg, a felkelők helyzete tarthatatlan, uralmuk napja leáldozóban van. S midőn nagy kíváncsian várjuk a tudósítást, mely már egyszer a végeredményről volna értesítendő, akkor újabb és újabb csatahíreket kapunk. A harcz kockája tehát még korántsem dőlt el. Az öldöklés egyre tart. Minden arra mutat, hogy a versaillesi kormány nem képes a fölkelőkkel elbánni. Sőt párisi tudósítások szerint a fölkelők, daczára a szenvedett veszteségeknek, még mindig erősen tartják magukat. A község lapjai a versaillesiek által híresztelt győzelmeket megcáfolják. A harcz minden nap újra megújulva, szakadatlanul folyik. 19-ről jelentik, hogy ágyúzás s puskatüzelés Courbevoie, Porte-Maillot, Puteaux és Lévai között szünetlenül tart. Dombrowski Asniéresből visszatért és megerősítette a Neuilly mellett veszélyeztetett pontokat. A Páris déli részein fekvő valamennyi ntczában és sétaután torlaszokat emelnek és sánczokat hánynak. A „Reveik” meghazudtolja azon hirt, mintha a versaillesiak az asniéresi híd birtokában lennének. Nagy tevékenység uralkodik az erődökben, hogy a falakban okozott kár kijavíttassék. A „Siécle“ azt tartja, hogy a Versaillesban megszavazott municipals törvény Páris községi szabadságát teljesen megsemmisíti. A „L’avenir national“ mondja: A nemzetgyűlés actiója lehetetlenné teszi a kibékülést. 20-án Levallois mellett heves ütközet volt s hogy a versaillesi csapatok az egész vonalon előrenyomulnak. A nemzetőröket Neuillyben nagy félelem fogta volna el, mi aligha való, mert különben nem tanúsítanának oly makacs ellenállást s daczára annak, hogy a kormánycsapatok előnyomulását jelentik, csak nagy nehezen tudnak egyes helyeket elfoglalni. Másrészről Dombrovszki tábornoktól s a párisiak hadügyminisztériumától érkező hírek kedvezőnek festik a harczot a községre nézve. A torlaszépítést mindenfelé siettetik. A Concordetéren és a tuilleriák bemeneténél torpedókat alkalmaznak. A nemzetőrség öszpontositva van, mert minden órában rohamot várnak a versaillesiak részéről. A község egy 19-én kelt nyilatkozata a mozgalom czélját körvonalazza s ilyenül a követelt községi jogok s valamennyi foederált franczia község associátiójának biztosítását tűzi ki; továbbá kijelenti, hogy a harcz befejezése egyezmény által nem lehetséges. A nyilatkozat Francziaországra appellál, felhívja azt hogy Párissal a harczban részt vegyen, mert attól függ a községi önállóság eszméjének diadala vagy meghiúsulása. " A republikánus liga tiltakozik azon magyarázat ellen, melylyel Thiers sürgönyében lépéseiket megítéli. 8 . Azon terv hogy a nemzetgyűlés constituantevá alakuljon át, mindinkább tért nyert. Indítványt készülnek beterjeszteni az’1848. nov. 1 -ki alkotmány visszaállítása iránt, s úgy hogy ezen alkotmány junius elsejével lépne életbe.— Thiers egy körözvénye, ki tudná megmondani, hányadszor, a község uralmának közel végét jelenti. A poroszok az elfoglalt franczia területen figyelmüket legelőször a nevelésre fordítják. Ugyanis a strassburgi német lap egy rendeletet közöl, mely behozza a 6—15 éves gyermekekre nézve a kényszeroktatást a nyilvános iskolákban, vagy oly magán-tanintézetekben, melyek a nyilvános iskolákkal hasonló szervezettel bírnak. Továbbá egy rendelet közöltetik, mely a lyceumot májustól kezdve gymnasiummá alakítja át. Elsass és Lotharingia bekebelezése után a birodalmi kancellár mint a német birodalom felelős minisztere fog működni. A Döllinger ügy Bajorországban a katholikusokat még mindig nagy izgalomban tartja.Még eddig nem látszik, hogy valami gyakorlati haszna volna s legfelebb egy közép századi okmánynyal ismerteti meg a mostani világot. A „Fastoralblatt“ ugyanis közli azon főpásztori határozatot, melynélfogva Döllinger az excommunicatio maiorral suttatik, minden ezzel összefüggő canoni következményekkel együtt. Az ítélet következőleg végződik: „Miután ekkép főtisztelendőséged a kath. egyház világos és határozott hitbeli decretumait az ismert makacs tagadással fogadta, s fogadja folyvást; miután ön továbbá főpásztorának többszörös atyai figyelmeztetéseit és intéseit figyelmen kivül hagyta; miután ellenkezőleg az egyház elleni ellenszegülést nyilvánosan is hirdette s magának párthiveket szerzett ; miután végre a hívőkre nézve ebből származó nagy veszély túlhaladta a sokáig tanúsított kiméletet önnek magas állása iránt, melyet úgy az egyházban, mint az államban elfoglalva tart, nem különben önnek kétségbevonhatlan érdemei iránt a tanítótisztben, a tudományokban s a közéletben, az ön lelkének megmentése, valamint mások figyelmeztetése végett külön ítélettel kellett az excommunicatio majort, mely a „crimen haereseos externae et formalis“-ra az egyháztörvények által megállapított, ezenkívül pedig a vaticani egyetemes zsinat által múlt évijük 18-rólkelt decretumaira vonatkozólag újból hangsúlyoztatott, s melyet ön a már említett egyházi vétség által ipso facto magára von. Ugyanazon lap ünnepélyes nyilatkozatot közöl a székesegyházi káptalan összes tagjainak részéről, melyben kijelentik, hogy elismervén a vaticáni egyetemes zsinatot és határozatait, a nevezett rendszabályok keresztülvitelében egyértelműleg az érsek mellett fognak állani. Stuttgartban a kultusminiszter egy rendelete tudatja, hogy a zsinat határozatai, nevezetesen a csalatkozhatlansági dogma, semmi jogi hatással nem bírnak úgy az állami, mint a polgári viszonyokra nézve. A romániai fejedelem a porta által hozzá intézett levélre válaszolt, biztosítván a nagyvezért, hogy amennyiben a romániai kormánytól függ, minden eszközt fölhasznál, hogy az oly események, melyek a porta főfelügyeleti tekintélyét sérthetnék, többé ne ismétlődjenek. A levél nem mulasztja el megértetni, hogy a török occupatió inopportunus lenne s újabb kellemetlenségeket okozna. Montpensier száműzetése végett a cortes előtt panaszt akar emelni. Elhatározta hogy az esküt soha sem teszi le. Rüdigier püspök hir szerint a császárhoz hivatott és tegnap már el is utazott Bécsbe. NYÁRY PÁL NINCS TÖBBÉ! Egy megrázkódtató hír szakíta félbe ma 11 óra tájt az országos ülést. Közéletünk egyik legkitűnőbb veteránja, Nyáry Pál, véget vetett 65 éves életének. A hír annál meglepőbben, annál fájdalmasabban hatott, mert a hit halva lenni mondanak, a gyűlés kezdete előtt még ép egészségben volt jelen az országházban. A meghatottság oly mély sltalános volt, hogy a ház elnöke kénytelen volt 10 perczre felfüggeszteni az ülést. Többen rögtön elrobogtak, megtudandók a dolog mibenlétét. Az elmentek közül a háznagy Kovács László visszaérkezvén, tudata a képviselőkkel és a ház elnökével a mélyen megható valót, hogy Nyáry Pál a dunaparti Stein-ház negyedik emeletéről 10 és 11 óra között az udvarba leugrott és halva van. Az őszinte, mély hazafias és baráti fájdalom tompa morajának Justh József képviselő a megindulástól alig hallható hangon elrebegett azon indítványa adott kifejezést, hogy az ülés másnapra halasztassék. A ház elnöke mély fájdalmának kifejezése mellett az ülést eloszlatta. Nyáry Pál napjai halála órájáig a közéletnek voltak szentelve. Nagy-Kőrösön 1806-ban született; 1829-ben Pestmegye tiszteletbeli alügyészévé neveztetvén, 1832-ben másod-alügyészszé, ugyanazon évben másod-aljegyzővé, 1838-ban első aljegyzővé főjegyzői ranggal, 1841-ben főjegyzővé, 1845-ben másod-, 1848-ban első alispánná és 1861-ben ismét első alispánná választatott. Pestmegye elmondhatja az irás szavaival: „lehullott a mi dicsőségünk koronája.“ Nyáry Pál volt 1832-től 1845-ig Pestmegye szellemének aranytolla, törhetlen keblű tolmácsa. — 1845-től 1849-ig páratlan dicsőségű vezére. Hogy Pestmegye, az 1832—6-ki országgyűlés előtt a legszolgaibb megyék egyike, a negyvenes években egész 1848—9-ig az ország megyéi által az alkotmányosság, a polgári szabadság világitó tornya czimével tiszteltetek, mint egyik legfőbb tényezője Nyáry Pál érdeme. És egyiknek ő neki s a vezérlete alatt állott Pestmegye alkotmányius közönségének köszöni a magyar haza, hogy az 1848-ki törvények örök dicsőségű alkotója az 1847—8-ki országyűlésre Pestmegye követévé el választatott. 1848—9-ben a honvédelmi bizottmány alelnöke volt, az országgyűlést Debreczenbe követte s azon a világosi catastropháig folyton részt vett. Miért is a kényuralom alatt 8 évi várfogságot szenvedett. Pestmegye ráczkevei választókerületét négyizben, az 1848—9-, 1861-, 1865—8- és 1869-ki országgyűléseken képviselte, mindig mint az ellenzék vezértagja. E gyászjelentés kerete szűk befogadására mindazoknak, miket Nyáry Pál politikai működésének eredményeiül elmondanunk kellene. Meg kell mégis hogy mondjuk azt, mikép Nyáry Pál, mint akkori pestmegyei első alispán csüggedetlen éberségének, ritka erélyének és népszerűségének köszönhetőleg főleg, hogy Budapesten az 1848-ai márcziusi napokban polgár vér nem folyt. És azt, hogy a közigazgatási téren benne hazánk — a most élők között — egyik legnagyobb férfiét vesztette. Azt végre , hogy a veszteség, melyet halálával okozott, országos veszteség, melyet pártszinezet nélkül az egész haza érez éke fi a ni v a i n a k ! A nemzet vagyona. A népek s nemzetek legfőbb vagyona s jövedelmi forrása levén egyrészt a föld, másrészt az értelem, melyek jövedelmezőségének főeszköze a termelő és értékesítő munkálkodás, természetes hogy ha ezen munkálkodástól milliónyi kezek vonatnak el, sőt meddő foglalkozásokra kényszeríttetnek, a nemzet vagyonának el kell pusztulnia. Ott van az élő példa most Porosz-Német és Francziaországban, melyek népei: győzelmesek és legyőzöttek egyaránt kiszámíthatlan károkat vallottak kormányaik dicsőség-hajhászata miatt. E két szép, gazdag ország közül Francziaország lett volna az, melynek kincsein megosztozván a német praetoriánusok, legalább szinteg kárpótoltatott volna „egyik fél“ vesztesége, holott e főtiszteknek s államférfiaknak nyújtott vérdij soha sem nevezhető nemzeti kárpótlásnak, mely a népek veszteségeit megtérítené, annyival inkább nem,mert még Francziaország kincsei sem lettek volna elegendők arra, hogy a háború valódi veszélyeiben részt vett s áldozatot hozó több mint milliónyi közkatonaság családai, árvái s özvegyei csak egy havi élelemmel is elláttassanak. Francziaország lett volna ama gazdag ország, mely némi szinleges kárpótlást nyújthatott volna a két részről ok, czél s kellő eredmény nélkül vivott háborúskodást. De ime most már az is annyira elpusztult hogy nem teljesítheti az ígért részletfizetéseket. Francziaország 8,000 millió frank kereskedelmi forgalma után nem bírt megtakarítani annyit, hogy 2,3 száz milliót fizethessen életváltsága díjául, vagyis annyira elpusztult hogy most már a német kormány is kölcsön útján fedezi azon kiadásait, melyeket a hadisarcból akart volt viselni. Nem számíthatjuk fel, mit, mennyit vesztett a franczia s német kormány nem épen bölcs, nem is szelíd és épen nem méltányos vezénylete alatt álló 60—70 milliónyi népség. A kár és veszteség sorozata még nincs is bevégezve. Csupán arra hívjuk fel az illetők figyelmét, miszerint nem csupán a háború, nem csupán a tényező országokban,de maga a háborútól való félelem, a kevesebbé érdeklett országokban is helyrehozhatlan nagy károkat okozott és okvetlenül tönkre juttatja a nemzetnek legfőbb vagyonait s jövedelmi forrásait, ha a katonásdi rendszer minél inkább kifejtése fogja képezni ezután is Európa kormányai s törvényhozó testületei főgondját. Ausztria s Magyarország „szerencsés“ államférfijai s parlamenti többségei egymásban keresték a vigasztalást a közös védelmi rendszer kifejtése által, holott a védelmi erővel arányosan növekedvén a megvédendő terület és arányosan háttérbe szoríttatván a hazai terület védelmének fogalma, természetes hogy az egyes területek vagy korona országok megvédése mit sem nyert, sőt egynémelyik mindent elveszíthet ha saját védereje egy más, távol terület védelmére hurczoltatik el. Egymásban keresték az anyagi gyarapodás forrásait és ime a közelebbi fél év tanúsága szerint egyaránt elszegényedtek, a harczháboruknak csupán szelétől szellemétől tekintetve. Ausztria s Magyarország commassál gazdasági területe ugyanis a közelebi communisticus kimutatások szerint múlt évben 40,111,042 ft értékkel kevesebb áruczikket vittek világpiaczra min a múlt évben. Ezek közt kitűnő szerepet játszik a gabona kivitel, mely 49 és 5 millióról 27 és 2/10 millióra szállott alá, míg viszont némely gazdasági czikket, melyet Magyarország egész Európa számára elegendőt termelhetne nagybaj, hozott be. így például 12,165,400 ftot adtunk a közös sógorral együtt dohányra, holott a dohánytermelést a kormány mindig „atyai gondoskodása“ kimutatásául korlátolgatja, hogy aztán monopolizálhassa s külföldre az ikertestvérrel együtt, melynek ugyancsak „kevés dohánya“ van, csupán 4,320,540 frt árát tudtunk eladni. A petroleum behozatal pedig már ohmérvet öltött hogy több mint hat millióig szerepel nálunk, hol a repeze akaratunk ellen is nagyban megterem a rész zabvetésben s a legelők nagy része országszerte csak azért volt feltörve, hogy őszi repetét termelhessünk. Világos jelei ezek a nemzeti vagyon elpusztulásának. Nem is csoda. Mert a folyton fokozott adóztatás kimerítette a föld termőerejét, a sorozás pedig elvonta s mindinkább elvonja a munkás kezeket. De hogy az elszegényülés kivált a német franczia háború ideje alatt állott be, onnan világos mert az említett 40 milliónyi kereskedelmi forgalom hiány nagy része 35 és 12 millió hiány a múlt év utolsó negyedében állott be. Ha ez így megy s így fog menni évnegyedről évnegyedre, állambölcseink kiszámíthatják mikorra hová vezetik az országot. Ugyan kérdjük: jól vannak-e kormányozva azon országok,melyek ahelyett hogy az európaszerte beállott ipari gazdasági czikkek hiányát iparuk és gazdászatuk fokozása által kipótolható