Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1871-04-22 / 92. szám

92-ik szám. V. évfolyam. Szombat, 1871. ápril 22. Kiadó-h­ivatal: I.ipót-utcza 11. sz. földszint Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u­. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hordva . Egész évre . . Félévre . . . Negyedévre . Egy hónapra . Egyes szám ára 6 kr. . 20 frt — kr. • 10 „ - „ • - , ■ 1 .70 „­ Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr., többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilt tér : 5 hasábos petitsor 25 kr. Szerkesztőségi iroda : Lipót utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bem­entetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Pest, ápril 21. Már néhány nap óta egyebet sem hallani, mint hogy a párisi válság vége felé közeleg, a felkelők helyzete tarthatatlan, uralmuk napja leáldozóban van. S midőn nagy kíváncsian vár­juk a tudósítást, mely már egyszer a végered­ményről volna értesítendő, akkor újabb és újabb csata­híreket kapunk. A harcz koc­kája tehát még korántsem dőlt el. Az öldöklés egyre tart. Minden arra mutat, hogy a versaillesi kormány nem képes a fölke­lőkkel elbánni. Sőt párisi tudósítások szerint a fölkelők, daczára a szenvedett veszteségeknek, még mindig erősen tartják magukat. A község lapjai a versaillesiek által híresztelt győzelmeket megc­áfolják. A harcz minden nap újra megújulva, szaka­datlanul folyik. 19-ről jelentik, hogy ágyúzás s puskatüzelés Courbevoie, Porte-Maillot, Pute­­aux és Lévai között szü­netlenül tart. Dombrows­­ki Asniéresből visszatért és megerősítette a Neuilly mellett veszélyeztetett pontokat. A Páris déli részein fekvő valamennyi ntczában és sé­­taután torlaszokat emelnek és sánczokat hány­nak. A „Reveik” meghazudtolja azon hirt, mint­ha a versaillesiak az asniéresi híd birtokában lennének. Nagy tevékenység uralkodik az erő­dökben, hogy a falakban okozott kár kijavíttas­­sék. A „Siécle“ azt tartja, hogy a Versaillesban megszavazott municipals törvény Páris községi szabadságát teljesen megsemmisíti. A „L’avenir national“ mondja: A nemzetgyűlés actiója lehe­tetlenné teszi a kibékülést. 20-án Levallois mellett heves ütközet volt s hogy a versaillesi csapatok az egész vonalon előrenyomulnak. A nemzetőröket Neuillyben nagy félelem fogta volna el, mi aligha való, mert kü­lönben nem tanúsítanának oly makacs ellenállást s daczára annak, hogy a kormány­csapatok elő­nyomulását jelentik, csak nagy nehezen tudnak egyes helyeket elfoglalni. Másrészről Dombrovszki tábornoktól s a pár­i­siak hadügyminisztériumától érkező hírek ked­vezőnek festik a harczot a községre nézve. A torlaszépítést mindenfelé siettetik. A Concorde­­téren és a tuilleriák bemeneténél torpedókat al­kalmaznak. A nemzetőrség öszpontositva van, mert minden órában rohamot várnak a versail­lesiak részéről. A község egy 19-én kelt nyilatkozata a mozgalom czélját körvonalazza s ilyenül a kö­vetelt községi jogok s valamennyi foederált franczia község associátiójának biztosítását tű­zi ki; továbbá kijelenti, hogy a harcz befejezé­se egyezmény által nem lehetséges. A nyilatko­zat Francziaországra appellál, felhívja azt hogy Párissal a harczban részt vegyen, mert attól függ a községi önállóság eszméjének diadala vagy meghiúsulása. " A republikánus liga tiltakozik azon magya­rázat ellen, melylyel Thiers sürgönyében lépé­seiket megítéli. 8 . Azon terv hogy a nemzetgyűlés constituan­­tevá alakuljon át, mindinkább tért nyert. Indít­ványt készülnek beterjeszteni az’1848. nov. 1 -ki alkotmány visszaállítása iránt, s úgy hogy ezen alkotmány junius elsejével lépne életbe.— Thiers egy körözvénye, ki tudná megmondani, hányad­szor, a község uralmának közel végét jelenti. A poroszok az elfoglalt franczia területen figyelmüket legelőször a nevelésre fordítják. Ugyanis a strassburgi német lap egy rendeletet közöl, mely behozza a 6—15 éves gyermekekre nézve a kényszeroktatást a nyilvános iskolákban, vagy oly magán-tanintézetekben, melyek a nyil­vános iskolákkal hasonló szervezettel bírnak. Továbbá egy rendelet közöltetik, mely a lyceu­­mot májustól kezdve gymnasiummá alakítja át. Elsass és Lotharingia bekebelezése után a birodalmi kanc­ellár mint a német birodalom felelős minisztere fog működni. A Döllinger ügy Bajorországban a katholi­­kusokat még mindig nagy izgalomban tartja.Még eddig nem látszik, hogy valami gyakorlati haszna volna s legfelebb egy közép századi okmány­nyal ismerteti meg a mostani világot. A „Fastoral­blatt“ ugyanis közli azon főpásztori határozatot, melynélfogva Döllinger az excommunicatio maiorral suttatik, minden ezzel összefüggő ca­­noni következményekkel együtt. Az ítélet követ­kezőleg végződik: „Miután ekkép főtisztelendő­­séged a kath. egyház világos és határozott hit­beli decretumait az ismert makacs tagadással fogadta, s fogadja folyvást; miután ön továbbá főpásztorának többszörös atyai figyelmeztetéseit és intéseit figyelmen kivü­l hagyta; miután ellen­kezőleg az egyház elleni ellenszegülést nyilvá­nosan is hirdette s magának párthiveket szer­zett ; miután végre a hívőkre nézve ebből szár­mazó nagy veszély túlhaladta a sokáig tanú­sított kiméletet önnek magas állása iránt, me­lyet úgy az egyházban, mint az államban elfoglalva tart, nem különben önnek kétségbe­­vonhatlan érdemei iránt a tanító­tisztben, a tudományokban s a közéletben, az ön lelkének megmentése, valamint mások figyelmeztetése végett külön ítélettel kellett az excommunicatio majort, mely a „crimen haereseos externae et formalis“-ra az egyháztörvények által megálla­pított, ezenkívül pedig a vaticani egyetemes zsinat által múlt évijük 18-rólkelt decretumaira vonatkozólag újból hangsú­lyoztatott, s melyet ön a már említett egyházi vétség által ipso facto magára von. Ugyanazon lap ünnepélyes nyilat­kozatot közöl a székesegyházi káptalan összes tagjainak részéről, melyben kijelentik, hogy elismervén a vaticáni egyetemes zsinatot és ha­tározatait, a nevezett rendszabályok keresztül­vitelében egyértelmű­leg az érsek mellett fognak állani. Stuttgartban a kultusminiszter egy rendelete tudatja, hogy a zsinat határozatai, nevezetesen a csalatkozhatlansági dogma, semmi jogi hatás­sal nem bírnak úgy az állami, mint a polgári viszonyokra nézve. A romániai fejedelem a porta által hozzá in­tézett levélre válaszolt, biztosítván a nagyve­­zért, hogy a­mennyiben a romániai kormánytól függ, minden eszközt fölhasznál, hogy az oly események, melyek a porta főfelügyeleti tekin­télyét sérthetnék, többé ne ismétlődjenek. A levél nem mulasztja el megértetni, hogy a török occu­­patió inopportunus lenne s újabb kellemetlensé­geket okozna. Montpensier száműzetése végett a cortes előtt panaszt akar emelni. Elhatározta hogy az esküt soha sem teszi le. Rüdigier püspök hir szerint a császárhoz hi­vatott és tegnap már el is utazott Bécsbe. NYÁRY PÁL NINCS TÖBBÉ! Egy megrázkódtató hír szakíta félbe ma 11 óra tájt az országos ülést. Közéletünk egyik legkitűnőbb veteránja, Nyáry Pál, véget vetett 65 éves életének. A hír annál meglepőbben, annál fájdalmasabban hatott, mert a hit halva lenni mondanak, a gyűlés kezdete előtt még ép egészségben volt jelen az országház­ban. A meghatottság oly mély s­ltalános volt, hogy a ház elnöke kénytelen volt 10 perczre felfüggeszteni az ülést. Többen rögtön elrobogtak, megtudandók a­ dolog mibenlétét. Az elmentek közül a háznagy Kovács­ László visszaérkezvén, tudata a képviselőkkel és a ház elnökével a mélyen megható valót, hogy Nyáry Pál a dunaparti S­te­in-ház negyedik emeletéről 10 és 11 óra között az udvarba leugrott és halva van. Az őszinte, mély hazafias és baráti fájdalom tompa morajának Justh József képviselő­ a megindulástól alig hallható hangon elrebegett azon indítványa adott kifejezést, hogy az ülés másnapra halasztassék. A ház elnöke mély fájdalmának kifejezése mellett az ülést eloszlatta. Nyáry Pál napjai halála órájáig a közéletnek voltak szentelve. Nagy-Kőrösön 1806-ban született; 1829-ben Pestmegye tiszteletbeli alü­gyészévé neveztetvén, 1832-ben másod-alügyészszé, ugyanazon évben másod-aljegyzővé, 1838-ban első aljegyzővé főjegyzői ranggal, 1841-ben főjegyzővé, 1845-ben másod-, 1848-ban első alispánná és 1861-ben ismét első alispánná választatott. Pestmegye elmondhatja az irás szavaival: „lehullott a mi dicsőségünk koronája.“ Nyáry Pál volt 1832-től 1845-ig Pestmegye szellemének aranytolla, törhetlen keblű tolmácsa. — 1845-től 1849-ig páratlan dicsőségű vezére. Hogy Pestmegye, az 1832—6-ki országgyűlés előtt a legszolgaibb megyék egyike, a negyvenes években egész 1848—9-ig az ország megyéi által az alkotmányosság, a polgári szabad­ság világitó tornya czimével tiszteltetek, mint egyik legfőbb tényezője Nyáry Pál érdeme. És egyiknek ő neki s a vezérlete alatt állott Pestmegye alkotmányius közönségének köszöni a magyar haza, hogy az 1848-ki törvények örök dicsőségű alkotója az 1847—8-ki országyűlésre Pestmegye követévé el választatott. 1­848—9-ben a honvédelmi bizottmány alelnöke volt, az országgyűlést Debreczenbe követte s azon a világosi catastropháig folyton részt vett. Miért is a kény­uralom alatt 8 évi várfogságot szenvedett. Pestmegye ráczkevei választókerületét négyizben, az 1848—9-, 1861-, 1865—8- és 1869-ki országgyűléseken képviselte, mindig mint az­ ellenzék vezértagja. E gyászjelentés kerete szűk befogadására mindazoknak, miket Nyáry Pál politikai működésének eredményeiül elmondanunk kellene. Meg kell mégis hogy mondjuk azt, mikép Nyáry Pál, mint akkori pestmegyei első alispán csüggedetlen éberségének, ritka erélyének és népszerűségének kö­szönhető­leg főleg, hogy Budapesten az 1848-ai márcziusi napokban polgár­ vér nem folyt. És azt, hogy a közigazgatási téren benne hazánk — a most élők között — egyik legnagyobb férfiét vesztette. Azt végre , hogy a veszteség, melyet halálával okozott, országos veszteség, melyet pártszinezet nélkül az egész haza érez­ éke fi a ni v a i n a k ! A nemzet vagyona. A népek s nemzetek legfőbb vagyona s jövedelmi forrása levén egyrészt a föld, másrészt az értelem, melyek jövedelme­zőségének főeszköze a termelő és értékes­ítő munkálkodás, természetes hogy ha ezen munkálkodástól milliónyi kezek vo­natnak el, sőt meddő foglalkozásokra kényszeríttetnek, a nemzet vagyonának el kell pusztulnia. Ott van az élő példa most Porosz-Né­met és Francziaországban, melyek népei: győzelmesek és legyőzöttek egyaránt ki­­számíthatlan károkat vallottak kormá­nyaik dicsőség-hajhászata miatt. E két szép, gazdag ország közül Fran­­cziaország lett volna az, melynek kin­csein megosztozván a német praetoriánu­­sok, legalább szinteg kárpótoltatott volna „egyik fél“ vesztesége, holott e főtisztek­nek s államférfiaknak nyújtott vérdij soha sem nevezhető nemzeti kárpótlásnak, mely a népek veszteségeit megtérítené, annyi­val inkább nem,mer­t még Francziaország kincsei sem lettek volna elegendők arra, hogy a háború valódi veszélyeiben részt vett s áldozatot hozó több mint milliónyi közkatonaság családai, árvái s özvegyei csak egy havi élelemmel is elláttassanak. Francziaország lett volna ama gazdag ország, mely némi szinleges kárpótlást nyújthatott volna a két részről ok, czél s kellő eredmény nélkül vivott háborúsko­dást. De ime most már az is annyira el­pusztult hogy nem teljesítheti az ígért részletfizetéseket. Francziaország 8,000 millió frank ke­reskedelmi forgalma után nem bírt meg­takarítani annyit, hogy 2,3 száz milliót fizethessen életváltsága díjául, vagyis annyira elpusztult hogy most már a né­met kormány is kölcsön útján fedezi azon kiadásait, melyeket a hadisarc­ból akart volt viselni. Nem számíthatjuk fel, mit, mennyit vesztett a franczia s német kormány nem épen bölcs, nem is szelíd és épen nem méltányos vezénylete alatt álló 60—70 milliónyi népség. A kár és veszteség so­rozata még nincs is bevégezve. Csupán arra hívjuk fel az illetők figyelmét, misze­rint nem csupán a háború, nem csupán a­ tényező országokban,de maga a háborútól való félelem, a kevesebbé érdeklett or­szágokban is h­elyrehozhatlan nagy káro­kat okozott és okvetlenül tönkre juttatja a nemzetnek legfőbb vagyonait s jövedelmi forrásait, ha a katonásdi rendszer minél inkább kifejtése fogja képezni ezután is Európa kormányai s törvényhozó testüle­tei főgondját. Ausztria s Magyarország „szeren­csés“ államférfijai s parlamenti többségei egymásban keresték a vigasztalást a közös védelmi rendszer kifejtése által, holott a védelmi erővel arányosan növe­kedvén a megvédendő terület és­ arányo­san háttérbe szoríttatván a haz­ai terület védelmének fogalma, természetes hogy az egyes területek vagy korona orszá­gok megvédése mit sem nyert, sőt egy­­némelyik mindent elveszíthet ha saját védereje egy más, távo­l terület védelmére hurczoltatik el. Egymásban keresték az anyagi gyarapodás forrásait és­ ime a közelebbi fél év tanúsága szerint egy­aránt elszegényedtek, a harcz­háboruk­­nak csupán szelétől szellemétől tek­intetve. Ausztria s Magyarország commassál gazdasági területe ugyanis a közelebi communisticus kimutatások szerint múlt évben 40,111,042 ft értékkel keve­sebb áruczikket vittek világpiaczra min a múlt évben. Ezek közt kitűnő szerepet játszik a gabona kivitel, mely 49 és 5­ millióról 27 és 2/10 millióra szállott alá, míg viszont némely gazdasági czikket, melyet Magyarország egész Európa szá­mára elegendőt termelhetne nagybaj, hozott be. így például 12,165,400 ftot adtunk a közös sógorral együtt dohányra, ho­lott a dohány­ter­melést a kormány min­dig „atyai gondoskodása“ kimutatásául korlátolgatja, hogy aztán monopolizál­hassa s külföldre az ikertestvérrel együtt, melynek ugyancsak „kevés do­hánya“ van, csupán 4,320,540 frt árát tudtunk eladni. A petroleum behozatal pedig már oh­mérvet öltött hogy több mint hat millióig szerepel nálunk, hol a repeze akaratunk ellen is nagyban megterem a rész zabve­tésben s a legelők nagy része ország­szerte csak azért volt feltörve, hogy őszi repetét termelhessünk. Világos jelei ezek a nemzeti vagyon elpusztulásának. Nem is csoda. Mert a folyton fokozott adóztatás kimerítette a­ föld termőerejét, a sorozás pedig elvonta s mindinkább elvonja a munkás ke­zeket. De hogy az elszegényülés kivált a német franczia háború ideje alatt állott be, onnan világos mert az említett 40 milliónyi kereskedelmi forgalom hiány nagy része 35 és 1­2 millió hiány a múlt év utolsó negyedében állott be. Ha ez így megy s így fog menni év­negyedről évnegyedre, állambölcseink kiszámíthatják mikorra hová vezetik az országot. Ugyan kérdjük: jól vannak-e kor­mányozva azon országok,melyek ahelyett hogy az európaszerte beállott ipar­i gazdasági czikkek hiányát iparuk és gazdászatuk fokozása által kipótolható

Next