Magyar Ujság, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)

1871-05-16 / 112. szám

112-ik szám. Szerkesztőségi iroda : I­ipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem­ adatnak.— Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Kiadó­hivatal: Lipót­ utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u.m­. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. I /•­­Y, Kedd, 1871. május 10. V. évfolyam. újság POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP tmsrxmssím^: Előfizetési ár: Vidékre postái vagy helyben ház­hoz hordva: Egész évre .... 20 frt — kr. félévre...................tó „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szá­m­ ára 1* kr. Hirdetési dij: 6 hasábos petitiw egyszeri hir­detésnél 12 kr., többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kft. jön 30 kr. Nyittér : 6 cass­zus petitsor 23 kr. A „Magyar Újság“ ára 20 forint — kr. 10 epy évre , félévre . . . „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . . „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadó­hivatalához (Pesten,­Lipótutcza 1 h KA.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben pos­­ta utalvány­nyal eszközölhetni. Pest, május 15. Még a polgárháború Franczi­aországb­an vé­get sem ér, már­is győzelmi ünnepélyek tartat­nak. A felkelőkön nyert győzelmet arra hasz­nálják, hogy a németek által szenvedett veresé­gekért kárpótlást szerezzenek. Sedan­s Metz­s Páris bevétele Németországban nem idéztek elő oly lelkesült örömöt, mint Versaillesban az Issy erődnek nevezett rombalom elfoglalása keltett. A hadsereg elhalaványodott dicsfényét polgár­társaik vérével hitték új fényben ragyogtatni. A­mint a „Times“-nak Versaillesből ír­ják, az Issy erőd bevételét, e hó 10-én nagy ün­nepéllyel ülték meg. A Faron­s Susbielle tirkok alatt lévő ezeredek küldöttei az Issy erődben a fölkelőktől elfoglalt zászlókat s ágyukat voltak a végrehajtó hatalom főnökének átadandók, ennek következtéban délután 3 órakor a prefectura előtt megjelentek. Legelsőben jött 12 dobos, a dobok babérkoszorúval voltak diszitve, ezek után jött 12 trombitás hangszereik szintén oly módon feldíszítve, ezeket követő két katona, kik a fölkelők által elfoglalt két vörös zászlócskát puskáikra tűzték. Ezeket 24 szintén földiszitett lovas trombitás követe. A menetet, a lovas tü­zérség által kisért 28 ágyú­s 5 mitrailleuse zárta be, mik szintén zöldágakkal voltak borítva. Thiers, Mac-Mahon kíséretében, a prefectúra előtt fedetlen fővel fogadá a hadi jelvényeket. Üdvözlé a csapatokat, mialatt az Avenue de Paris-n összegyűlt nagy néptömeg ,, Vive la France!“ kiáltásokban tört ki. A csapatok Thierst s a marsallt éltették mire a menet a pre­­fekturától a CourLouis XVI.felé indult, hol Malle­­ville fogadá­s a nemzetgyűlés s az ország had­serege nevében föláldozásáért köszönetet mon­dott. Ezzel a kissé korai ünnepély véget ért. Mig Versaillesban ráérnek ünnepélyt ren­dezni, Páris alatt a h­arcz tovább foly, de a döntő ütközet még mindig késik. Thiersnek e tekintetben tett jövendölései nem teljesültek s igy Mac-Mah­onnak a napokban kiadott s a hadse­­regh­ez intézett napiparancsában foglaltaknak sem lehet nagy fontosságot tulajdonítani, azt mondva, hogy „rövid idő múlva föl fogjuk tűzni Páris fa­laira a három szinű lobogót, s helyreállítjuk a rendet, melyet egész Francziaország s Európa követel.“ Ennyi biztatás közepette ismét egy lépéssel haladtak előbbre a versaillesi csapatok, elfog­lalva Montrouget s Vanves erődöket, ez utóbbi­ból a felkelők egy földalatti uton menekültek. Az erődben néhány részeg katona s 30 halott volt. A kormánycsapatok 50 ágyút s 8 mozsarat zsákmányoltak. A békeszerződések felolvasása a nemzetgyű­lésben, a poroszok szigorú követelése miatt a közönségben élénk mozgalmat keltett. Favre a békeegyezmény szövegét előterjesztve, a többek közt előadja, hogy az első fél milliárd fizetése akkor történik meg, midőn Németország a ren­det Párisban helyreállítottnak fogja találni. A többi milliárdok fizetése 1872 máj. 1-én történik meg; a két utolsó,milliárd fizetése 1874. május havában. A hátralékban levő összegektől Fran­cziaor­­szág 1871. márcz. 2-tól számítandó 5% kamatot fizet. A fizetés arany és ezüstpénzben, angol, porosz, hollandi és belgiai bankjegyekben és el­sőrangú váltókban teljesíttetik. A Seine inferieure és Eure megyék rögtön odah­agyatnak a néme­tek által. Az Oise, Seine et Oise, Seine et Mar­ne, és a Seine megyék akkor hagyatnak oda, ha a franczia kormány a rendet helyre­állítva látja. A német csapatok csak a harmadik fél milliárd fizetése után nem tesznek requisitiókat. A német csapatok élelmezési költsége csak akkor szállíttatik alá, ha a csapattestek már nem tesz­nek 50.000 embert. A kereskedelemre nézve Németország épúgy, mint Anglia és Belgium a legnagyobb kedvezményekben részesül. A ki­utasított németek visszahelyeztetnek birtokukba és Francziaországban bírt minden jogaikba. A foglyok hazatérnek, akik a szolgálattól való felmentésre igényt tarthatnak, visszatérnek szülő­földjükre, a többiek besoroztatnak a had­seregbe, úgy azonban, hogy 80,000 embernél többet ne számláljon. 20,000 ember Lyonba küldetik, hogy Algírba indíttassanak, a sereg többi része a párisi helyőrség kivételével a Loire-on túl marad. Favre beszél még a foglyok­ról, kiket megbízottjai Mainz és Coblenzben meglátogattak. Azt mondja, hogy késznek talál­ták őket kötelességeik terjesztésére, a rend, a haza s a nemzetgyűlés védelmére. A Lyonba rendelt 20,000 ember már elindult. A nemzet­gyűlés elrendeli a békeszerződés azonnali tár­gyalását. Párisban a helyzet mindinkább bonyolul­tabb. A község, hogy Thiersen a párizsiakhoz intézett utolsó nyilatkozatáért bosszút álljon, fe­nyegetését valósítja s a György-téren fekvő házának lebontását tegnapelőtt megkezdé, da­czára annak hogy ez az illető kerületben ked­ az országházábal. Megtörtént az alkotmányos botrány. A magyar országgyűlés többsége 192 szavazattal 127 ellenében teljhatalmat adott az igazságügyi miniszternek, hogy a törvényszékeket és járásbíróságokat helyezze kény­e-kedve szerint ahová akarja, az ország eddigi területi felosztásával csináljon ami neki tetszik, s a népképvi­selet alapján fenálló souverain törvény­hozó testület tartja majd szerencséjének azt amit a törvényszékek és járásbírósá­gok elhelyezésére a miniszter önkényileg végezni jónak látand, beczikkelyezni. Eszerint a többség, ellenére a törvény­­hozás jogát kizárólag az országgyűlés­,­nek és törvényes fejedelemnek tulajdonító 1790. 12 alaptörvénynek —és ellenére a törvényben meghatározott bíróságok meg­szüntetését, — azokon kívül másoknak bármi szin és czim alatt felállítását, — a bíróságok illetősége vagy kerületeiknek úgy­szintén a bírák számának, törvény­hozás útján kívüli változtatását tiltó 1869-iki 10. törvényczikknek, az ország­­népére nézve legnagyobb fontosságú, leg­életbevágóbb ügyben az igazságszolgál­tatás ügyében a törvényhozás kötelessé­gét a miniszterre ruházza, őt ezáltal a törvényhozás fölibe emelvén. Erre nincs példa a szabad nemzetek történelmében. Ez meggyalázása a törvényhozó testü­let méltóságának. Ez arc­ulverése az igazságszolgálta­tás fogalmának. Ez nyílt tagadása Magyarország al­kotmányosságának? És mit hoz fel az uralkodó párt indo­kolásául e­ példátlan botránynak. Azt mondja hogy a második évi ülés­szakot pár nap múlva be kell zárni s en­nélfogva az idő rövidsége nem engedi hogy a 25-ös bizottságnak a törvényszé­kek és járásbíróságok székhelyeinek meghatározásáról szóló munkálata tár­­gyaltassék — addig is hát mig tárgyal­tathatni és törvény hozathatni fog, nincs más mód mint az e részben teendőkre nézve a miniszternek teljhatalmat adni. Vették és veendik olvasóink az ellen­zéknek, kiválólag pedig a 48 párti férfiak­nak érveléseit a meghatalmazás ellen — s tapasztalandják a jobboldali lapok ol­vasásából — hogy azok egy betűvel sem lőnek megczáfolva, — mi csak egy észre­vételt akarunk kiemelni,­­—azt. Sokan azon véleményt nyilvánítók az ország­házban és azon kívül is, mikép tekintetbe véve hogy a bírói hatalom gyakorlatáról szóló törvény, mely az or­szág népét egyik lényeges alkotmányos jogától, elsőfokú túráinak szabad válasz­tásától foszta meg, még 1869-ben zaklat­­tatván nyakrafőre keresztül és megho­zatván a törvényhatóságok rendezéséről szóló, mely az ország szabadságának alapját, az önkormányzatot ölte meg, s megalkottatván végre a községek rende­zéséről szóló törvény is, mely a virilis szavazatok behozatalával a képviseletet törölte el s a gyűlöletes kaszturalmat állította vissza, — szóval a vakon hódoló többség megszavazván mindent, — mit a centralizáló kormány czéljainak kivite­lére előnyösnek vélt, — és tekintetbe véve hogy Horváth miniszter a törvény­székek és járásbíróságok számának és székhelyeinek meghatározásáról szóló tör­vényjavaslatot 1870-ik évi január 10-én és így egy év és négy hónap előtt tette le a ház asztalára, ideje következőleg nagyon bőven volt, ezen az ország né­pére nézve felette nagy fontosságú kér­désben elfogadható munkát terjeszteni az országgyűlés bírálata alá, s hogy annyi csürés csavarás annyi vajúdás után mégis az történt a 25-ös bizottság munkálatával ami történt, az onnan van, hogy a kormány s illetőleg a miniszter tehetetlen, kép­telen. Távol van tőlünk állítani akarni, mintha a m. kir. kormány tagjai és kü­lönösen Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter Európa mai politikai helyzeté­ben a mértéket megütő kormányzati ké­pességgel bírnának, mert hiszen hol is vette volna; mély meggyőződésünk azon­ban, mikép a romlásnak, mely ezeréves nemzetéletünk minden erőre oly emésztő­­leg nehezül, a kormány és többségének nem tehetetlensége, nem tudatlanságában van forrása — hanem van a kormány és a többség azon átokterhes következe­tességében — mely szerint a húsvéti czikkben megállapított tervét minden kö­vetkezményeiben, mindenáron érvényesí­teni törekedik. Legyünk meggyőződve uraim a tör­vénykezési rendezésnek majd egy majd más ürügy alatt 16 hónapon át idáig húzása vonása, tervszerű kicsinált dolog­­volt. A czél a miniszternek adandó teljha­talom s ebből kifolyólag a végczél: a tör­vényszékek és járásbíróságok önkényileg elhelyezésével, az ezrekre menő bírák­nak miniszteri teljhatalomból kinevezésé­vel— a jövő évben bekövetkező választá­sokkal szemben a vakon kódoló szolga­sereget oly számra szaporítani — mely az osztrák nagyhatalmiság kártyavárát s az ennek érdekében tisztartóskodó m. kir. kormány törékeny hatalmát, addig a meddig tengetni elég erős legyen. Idő rövidsége! — nevetséges ürügy. A 48-iki törvényhozás hat hónap alatt Európa legszabadabb legáldásdúsabb al­kotmányát alkotta meg — és a 48 örö­kösének? a végzetszerű­ kormánynak, mely a reformok lobogójának előlhordozá­­sával kérkedék és hazudó,— hogy a nem­zet minden kivánatai teljesü­ljék — egyet­len törvénynek megalkotására, melytől pedig az ország népének nyugalma, anyagi jóléte függ kevés 10 és 1­2 hónap! Mert, hol van az megírva, hogy az országgyű­lésnek szünetelnie kelljen a három éven belül — midőn az ország nyugalma van veszélyeztetve ? Fölebbi a kormány és többségének alkotmányellenes politikájára s hazánk iránti rész akaratára állításunk mellett megdönthetően bizonyság az, hogy a kor­mány és többsége Simonyi Ernő módosít­­ványát, — a­mely a törvénykezést jelen­legi állapotában megtartandónak javaslá a nélkül, hogy az indítványozó érveit egyetlen betűvel is c­áfolni bírta és tudta volna, elvetette. Ezen módosítvány — elhárította volna a botrányt —a törvényhozó testület meg­­gyalázását — és az ország népe nyugal­mának még inkább felzavarását. Ámde mi gondja mindezekre a kor­mánynak: uralkodni akar minden áron, az ország népe nyugalmának árán is­­vetlenül fogadtatott. Az utczákat katonák száll­ták meg. A polgárok az utczán tartoznak iro­mányaikat előmutatni. Azok, kik ilyennel nem bírnak, a Loretto templomba záratnak. A ven­­dôme téri szobor még mindig áll. A diadalívnél hat ágyú­s nagy mozsár van fölállítva. Nagy lőpormennyiség van összehalmozva. Changarnier tak irt Lefle­­ hadügyminiszter­nek, hogy a megkínált becsületrendet nem fo­gadja el. A frankfurti békeszerződés szövege 17 czik­­ket és­ 3 pótczikket tartalmaz. A békeszerződés több pontjához, mint a megszállás kérdése, a hadi kártérítés megfizetése, a német csapatok taktikai ma­gatartása Páris előtt titkos czik­­kekben részint kiegészítő,s részint módosító ha­tározatok adattak. Antonelli az általunk jelzett körjegyzéket a pápai követekhez elküldé, melyben tudatik, hogy a pápa az olasz garantiatörvényt vissza­utassa. Egyéb baj­­nem­ történt. A jegybankügyi országos­ bizottság utolsó ülése. * Ezen bizottság ma délután tartotta utolsó ülését, melyben a kiküldött hármas albizottság jelentése egész terjedelmében elfogadtatott és mint a bizottság véleménye fog holnapután az ülésszak utolsó napján a képviselőháznak be­­nyújtatni. Ezen vélemény, melyiől kevés­ változással ugyanaz, melyet lapunk 106. és 107. számaiból az olvasó már ismer, abba foglalható­ össze, hogy a bizottság a hazai hitel önálló szilárd alapokra fektetése tekintetéből ez idő szerint csak előké­születeket javasol. Egy önálló magyar jegybank felállítását azonban az államjegyek consolidá­­lása vagy beváltása, és az osztrák nemzeti bank pénzjegyei kényszerforgalmának beszüntetése után véli csak eszközölhetőnek. A­mi azonban szerinte oly nehézségekkel jár, melyeket most legyőzni nem lehet. Javasolja annál fogva a törvényhozásnak,hogy egyelőre arra szorítkozva, hogy hálánkban a rendszeres pénzforgalom biz­­tosítassék, utasítsa a kormányt, hogy az osztrák nemzeti bankkal s illetőleg a kormánynyal oly szerződésre lépjen, mely ezen czélt biztosítandja. Simonyi Ernő ennek ellenében kijelen­tette, hogy ugyanazon okoknál fogva, me­lyek a jelentésben kifejtetnek, s melyek az osztrák nemzeti banknak Magyarország irá­­nyábani állását h­íven adják elő,­­ a ja­vaslatba hozott szerződést még a rendszeres pénzforgalom biztosítására sem tartja elegen­dőnek, annál kevésbbé azon czél megoldásá­nak, mely iránti vélemény­adásra a bizott­ság- kiküldetett, következőleg a hármas albi­zottságtól eltérőkig- oda kívánja utasíttatni a kormányt, hogy egy önálló magyar jegybank azonnali felállítása iránt minél előbb törvény­javaslatot nyújtson be a képviselőháznál. Ezen nézet a bizottság többi tagjai által nem osztatván szóló bejelentette,hogy ezt formulázva mint különvéleményt fogja benyújtani. Ezután az elnök a bizottság tagjainak, Sir­monyi Ernő pedig a bizottság tagjai nevében az elnöknek s jegyzőnek köszönetet mondván, az ülés eloszlott. Horváth Boldizsár igazságügy minisz­ter ma 15-én, benyújtó lemondását a mi­niszterelnöknek. Ilyen lemondási hír az igazságügyér részéről annyiszor ismételtetett s újból meghazudtoltatok, hogy már nem is me­rünk rajta örülni. De ha csakugyan épen ezúttal való­sul a hir, egyike lesz a meglepőbbeknek. Hogy egy miniszter épen az­nap vo­nuljon vissza, midőn a törvényhozó (he­lyesebben törvénybontó) testület által korlátlan teljhatalommal ruháztatik fel — az csakis oly oszágban történhetik, minő a mienk, hol mindenben titkos, lát­hatatlan rugók működnek. Megjegyezzük, hogy a miniszterel­nök Bécsben van. A pesti törvényszék leendő elnöket is a köz­­tiszteletben álló jelenlegi városi főbirót, Bogi­si­c­h Lajos urat emlegetik. A fővárosi polgárság m mindene­setre örömmel venné e kinevezést, s épen azért nem igen hi­szünk a hit valóságában, mert a mi miniszte­reink nem igen szokták tekintetbe venni a köz­vélemény óhajait. Megyei élet. — Debreczenben e napokban tárgyalta­tott le a múlt évből eredő egri hep-hop­per. Az esküdtek vádlottat, Vitalisz Mór domoszlói la­kost, egyhangúlag felmentették, miután a röpira tartalmát szintén egyhangúlag vétkesnek nyil­vánította. — Szalámiról veszszük a szomorú hirt, miszerint «a Berettyó f. hó 4—é-ke közti éjjelen kiöntvén, nemcsak a határ nagy része, de maga a község is viz alatt áll, s a károsult lakosok — úgy a jelen csapást, mint az eddigieket is— miután újabb időben már többször ismétlődött ez — a Berettyó helytelen szabályozásának tulaj­donítják. — Torda megye bizottmánya f. hó elején tartotta évnegyedes ülését, melyből több bizott­mány­i tag daczára is bizalmi iratot küldtek az uj belüigyérhez sőt programmja kivitelében se­gíteni is kínálkoznak. — Szomorú de igaz! — Nyilván Hollner hon­védkapitány ifjú­sági véderőt akar alakítani és az engedélyért folyamodott is már a honvédelmi minisztéri­umhoz. A Nyitra meg­ye verbói választókerületé­ben, június h­ó 1-jén lesz a képviselőválasztás. Jelöltül fellépett mostanáig Kosztolányi Károly közoktatásügyi osztálytanácsos. Ez a megye 11 képviselője közt a kormány harmadik fizetett hite volna. — A balaton-zalai 77. honvédzászlóalj lobogója junius 11-én fog Nagy-Kanizsán fel­­szenteltetni. Zászlóanya gr. Szapáry Gézáné sz. Gyüry Mária grófné lesz. — Pécs város lelkes képviselő testülete a verőczei leégettek felsegélyezésére 1000 forintot szavazott meg. — A somogymeg­yei lókiállitás szept. 4 én lesz Kaposvárott, ez alkalommal állami jutalomdijak osztatnak ki. — Balaton-Szántó­­don pedig május 22-én szántásverseny rendez­­tetik. — Szabadkán él vagy- inkább teng egy ember, neve Tölcsér János ; született 1786-ban, részt vett a lipcsei néplarczban, hol vitézsége jutalmául érdemkeresztet kapott. Napoleon el­leni más harctban is részt vett, valamint a mi harczainkban is. Most koldulni kénytelen, ruhá­ján kitüntetésül egy pléhdarabot visel e körirat­tal „Veteranis.“ így jutalmaznak: ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 15-én. Elnök: Somssieh Pál. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesittetik. Elnök a következő iratokat mutatja be : Szatkitcár város egy második kérvényét az ercsi­ uradalomnak az Eötvös-család részére leendő megvásárlása iránt Pilsen város kártérítési kérvényét, Bottyán László le­velét szabadságidő megadatása iránt, Tóth Vilmos bel­ügyminiszter levelét, melyben Zichy Viktor gróf kép­viselői lemondása beadatik. Vukovits Sebő számos te­­mesmegyei község kérvényét adóelengedés iránt Papp Zsigmond egy aradi lakos magánkérvényét, Ürményi Miksa sopromegyei Lövő mezőváros kérvényét, melyek egy része tudomásul vitetik, más része pedig az illető bizottsághoz utasíttatik. Éber Nándor a honvédelmi miniszterhez a következő interpellációt intézi: Tekintve, hogy az eddig divatozó katonai elszállásolási mód számos és folytonos pana­szokra ad alkalmat, tekintve, hogy a csapatoknak kiegészítő ke­rületeikbe, vagy azok közelébe való elhelyezése egy ahhoz alkalmazott elszállásolási rendszer kidolgozását és felállítását múlhatlanul szük­ségessé teszi, tekintve végre, hogy a rövid szolgálati idő mellett majdnem lehetlenné válik a legénység kiképzése és a szükséges fegyelem fenntartása, ha a csapatok nagy­obb testületekben együtt nem tartatnak. Bátor vagyok azon kérdést intézni a­­ hon­védelmi miniszterhez, szándékozik , egyetértő­­leg a közös hadügyminiszterrel egy az ország­ban állandóan elhelyezendő csapatok­ számához és minőmísségéhez mért kaszárnyázási tervet ki­dolgoztatni, és annak minél előbbi kivitelére a szükséges lépéseket megtenni. Elnök : Közöltetni fog a miniszter úrral. Simonyi Ernő: T. ház! A házszabályok 120-ik szakasza a tanácskozás rendjéről szid­ván azt mondja:,, A tagok a jegyzőkönyv hitele­­sítése után nyújtják be a kérvényeket, jelentik be szóbeli rövid indokolással az új indítványo­kat, s teszik meg s nyújtják be, mindig írásba foglalva az interpellatiókat. A ház mindezek mi­ként és mikor leendő felvételéről és tárgyalásuk módjáról, azonnal vagy máskor határozhat.“ Nem szándékom most a házat felhívni arra, hogy határozatot hozzon azon ügyben, melyben felszólalok, hanem ismételve intézek­ interpella­­tiót a belügyminiszter úrhoz ugyanazon ügyben, melyben tegnapelőtt múlt egy hete, hogy inter­pelláltam őt. Vannak te­hát interpellációk, melyektől a mi­niszternek nemcsak nem kellene tartani, sőt in­kább keresni kellene, hogy az arra adandó vá­lasz és felvilágosítás által nagy részben azon baj orvosoltassék, mely iránt az interpellate történik. Mwly m' Ilyen kétségkívül azon igen nagy fontosságú socialis kérdések egyike, mely egész Európában a munkás kérdés alatt értetik, s­" Mióta interpellátiót intéztem a miniszter úr­hoz, ismételve megzavartatott «a főváros békéje és csendje. Azt hiszem hogy igen sok tekin­tet­­ben ezen zavaroknak elejét lehetne venni az­által, ha a kormány a törvényhozás előtt tisztán kimondja, tisztán körvonalazza a jogi szempontot és az­on határokat, me­lyek közt a munkaadóknak és munkásoknak szabad mozogni, amelyeken túl a kormá­­yható­ságok beavatkozása kezdődik. Ha ezek itt tisz­tánt elmondatnak úgy hiszem hogy igen sok pol­gártársaink, kik félrevezettettek, és ferde nézet­tel bírnak, el fognak azon útról térni, és követni fogják azon utat, mely törvényes, és nem fognak azon ösvényre térni, melyen b­inzeütközésnek kö­vetkeznek be. Kérem, ne tessék fel olyan kér­désnek, tekinteni, melyben az ellenzése gáncsot akar vetni a kormánynak, hanem olyannak, hogy nyílt tárgyalás, nyílt felvilágosítás által mind­azokra nézve, kiket érdekel, nagyrészben meg-, hozza az orvoslást. Ennélfogva a következő in­­terpellációt intézem a belügyminiszter úrhoz (ol­vas .) „Folyó Kó­r­ikán a munkások ügyében a bel­ügyminiszter úrhoz intézett kérdésemre, minden haladék nélkül adandó választ a küziselid és béke fentartásának, ugy­arint nagy száma részben tán félreve­szett, vagy ferde fogakúakkal bíró mun­kás és munkaadó polgártársainksz.­fő érdeke megkívánván. Kérdem a miniszter urat: mikor szándékszik fentemlitett kérdésemre válaszolni ?– Elnök: Ki­zifi­etni fog a miniszterem.1. Napirendi­ térvén a ház Hodotty Imre a közp. bizottság előadja megtartja a szőnyegen forgó törvényja­vaslat iránti zárbeszédét, kérvén a házat fo­gadja el a közp. bizottság szerkezetét. Miután 20 tag név szerinti szavazást kivin, ez foganatosíttatik. Eredménye következő. Igeotie-1 vagyis a a közp. bizottság szövegének megtartására szavazott 192, n­e­m­m­e­l, vagyis ellene szava­zott 127 távol volt 81 képviselő. Nemmel szavaztak: Deáky L., Dezső Sz., Dietrich I., Dobsa L., Domahidy F., Döry J., Elekes Gy., Eördögh Fr., Eüry L, Ercsey L., Eder I., Farkas E., Fazekas A., Fejér M., Frá­ter I., Gaal E., Gál P. Gáspár A., Ghyczy K., Gonda L., Grom­on D., Gubody 8., Győrffy Gy., Hajdú I., Halász B., Henszlmann J.­Hevessy B., Ilodosiu J., Horn Ede, Horváth Ede, Hor­váth 8., Huszár István, Helfy Ignácz, Hoós Ferenc®, Irányi D., Ivánka I. Jankovics M. Jám­bor P., Joaneska L.,Jókai M., Keglevich B. gróf, Kende K.,Kerkápolyi M.,Kiss L., Kiss M., Kollár A., Koós J., Körmendy 8., Krasesenics P., Kun J KÜrthy I., Kállay Á., Kemény M., Lázár Mv Luksics B.,Madarász Jenő, Madarász L., Majoros I. , Makray L., Matkovich T., Maxi­movics Mv Mattytrs Á., Mednyánszky 8., Milkovics Zs., Mo­­csáry L., Mocsonyi A., Moc­sonyi 8., Makics Ev Nagy K., Németh A. Patay I., Perczel I., Péchy T., Pilaszanovich J., Pilissy L., Podmaniczky F. K., Prick J., Prónay J., Bagoni Gy., Rákó­­czy J., Salamon L., Bárkítey­­1.,­­Simonyi Ernő, Simonyi Lajos K., Sipos D., Siskovics T., Szakácsy Dániel, Szalay 8., Szaplonczay J. , P. ,Szathmáry Károly, Szathmáry M., Szilády A., Szilágyi L., Szí­vhy B., Szontagh P. (csak) Táncsis M., Tassy M., Tisza IC, Vajda J., Varró S., Várady G., Vidats Vidliczkay J., Vitulay J., Vukovics S., Vécsey T., Vendéghy G. , Zahornaczky B., Zámory., K., Zichy S. gr., Almássy Gy., Babes V., Beliczey I., Beniczky Gy., Beniczky O./JBerecz F., Berke J., Bog­yó 8. b. Bánffy E.,­ Csanády S., Csernatony L., Csiky S., G­horin F. Igennel szavaztak: Dániel M., Dániel P., Deák F., Degenfeld B. gr., Desewff­ L., Diener J., Eitel, Es­­terházy P., Eszterházy P. hg, Eber N., Érkövy

Next