Magyar Ujság, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)
1871-05-16 / 112. szám
112-ik szám. Szerkesztőségi iroda : Iipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak.— Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u.m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. I /•Y, Kedd, 1871. május 10. V. évfolyam. újság POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP tmsrxmssím^: Előfizetési ár: Vidékre postái vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .... 20 frt — kr. félévre...................tó „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 „ 70 „ Egyes szám ára 1* kr. Hirdetési dij: 6 hasábos petitiw egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kft. jön 30 kr. Nyittér : 6 casszus petitsor 23 kr. A „Magyar Újság“ ára 20 forint — kr. 10 epy évre , félévre . . . „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . . „ 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kiadóhivatalához (Pesten,Lipótutcza 1 h KA.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhetni. Pest, május 15. Még a polgárháború Francziaországban véget sem ér, máris győzelmi ünnepélyek tartatnak. A felkelőkön nyert győzelmet arra használják, hogy a németek által szenvedett vereségekért kárpótlást szerezzenek. Sedans Metzs Páris bevétele Németországban nem idéztek elő oly lelkesült örömöt, mint Versaillesban az Issy erődnek nevezett rombalom elfoglalása keltett. A hadsereg elhalaványodott dicsfényét polgártársaik vérével hitték új fényben ragyogtatni. Amint a „Times“-nak Versaillesből írják, az Issy erőd bevételét, e hó 10-én nagy ünnepéllyel ülték meg. A Farons Susbielle tirkok alatt lévő ezeredek küldöttei az Issy erődben a fölkelőktől elfoglalt zászlókat s ágyukat voltak a végrehajtó hatalom főnökének átadandók, ennek következtéban délután 3 órakor a prefectura előtt megjelentek. Legelsőben jött 12 dobos, a dobok babérkoszorúval voltak diszitve, ezek után jött 12 trombitás hangszereik szintén oly módon feldíszítve, ezeket követő két katona, kik a fölkelők által elfoglalt két vörös zászlócskát puskáikra tűzték. Ezeket 24 szintén földiszitett lovas trombitás követe. A menetet, a lovas tüzérség által kisért 28 ágyús 5 mitrailleuse zárta be, mik szintén zöldágakkal voltak borítva. Thiers, Mac-Mahon kíséretében, a prefectúra előtt fedetlen fővel fogadá a hadi jelvényeket. Üdvözlé a csapatokat, mialatt az Avenue de Paris-n összegyűlt nagy néptömeg ,, Vive la France!“ kiáltásokban tört ki. A csapatok Thierst s a marsallt éltették mire a menet a prefekturától a CourLouis XVI.felé indult, hol Malleville fogadás a nemzetgyűlés s az ország hadserege nevében föláldozásáért köszönetet mondott. Ezzel a kissé korai ünnepély véget ért. Mig Versaillesban ráérnek ünnepélyt rendezni, Páris alatt a harcz tovább foly, de a döntő ütközet még mindig késik. Thiersnek e tekintetben tett jövendölései nem teljesültek s igy Mac-Mahonnak a napokban kiadott s a hadsereghez intézett napiparancsában foglaltaknak sem lehet nagy fontosságot tulajdonítani, azt mondva, hogy „rövid idő múlva föl fogjuk tűzni Páris falaira a három szinű lobogót, s helyreállítjuk a rendet, melyet egész Francziaország s Európa követel.“ Ennyi biztatás közepette ismét egy lépéssel haladtak előbbre a versaillesi csapatok, elfoglalva Montrouget s Vanves erődöket, ez utóbbiból a felkelők egy földalatti uton menekültek. Az erődben néhány részeg katona s 30 halott volt. A kormánycsapatok 50 ágyút s 8 mozsarat zsákmányoltak. A békeszerződések felolvasása a nemzetgyűlésben, a poroszok szigorú követelése miatt a közönségben élénk mozgalmat keltett. Favre a békeegyezmény szövegét előterjesztve, a többek közt előadja, hogy az első fél milliárd fizetése akkor történik meg, midőn Németország a rendet Párisban helyreállítottnak fogja találni. A többi milliárdok fizetése 1872 máj. 1-én történik meg; a két utolsó,milliárd fizetése 1874. május havában. A hátralékban levő összegektől Francziaország 1871. márcz. 2-tól számítandó 5% kamatot fizet. A fizetés arany és ezüstpénzben, angol, porosz, hollandi és belgiai bankjegyekben és elsőrangú váltókban teljesíttetik. A Seine inferieure és Eure megyék rögtön odahagyatnak a németek által. Az Oise, Seine et Oise, Seine et Marne, és a Seine megyék akkor hagyatnak oda, ha a franczia kormány a rendet helyreállítva látja. A német csapatok csak a harmadik fél milliárd fizetése után nem tesznek requisitiókat. A német csapatok élelmezési költsége csak akkor szállíttatik alá, ha a csapattestek már nem tesznek 50.000 embert. A kereskedelemre nézve Németország épúgy, mint Anglia és Belgium a legnagyobb kedvezményekben részesül. A kiutasított németek visszahelyeztetnek birtokukba és Francziaországban bírt minden jogaikba. A foglyok hazatérnek, akik a szolgálattól való felmentésre igényt tarthatnak, visszatérnek szülőföldjükre, a többiek besoroztatnak a hadseregbe, úgy azonban, hogy 80,000 embernél többet ne számláljon. 20,000 ember Lyonba küldetik, hogy Algírba indíttassanak, a sereg többi része a párisi helyőrség kivételével a Loire-on túl marad. Favre beszél még a foglyokról, kiket megbízottjai Mainz és Coblenzben meglátogattak. Azt mondja, hogy késznek találták őket kötelességeik terjesztésére, a rend, a haza s a nemzetgyűlés védelmére. A Lyonba rendelt 20,000 ember már elindult. A nemzetgyűlés elrendeli a békeszerződés azonnali tárgyalását. Párisban a helyzet mindinkább bonyolultabb. A község, hogy Thiersen a párizsiakhoz intézett utolsó nyilatkozatáért bosszút álljon, fenyegetését valósítja s a György-téren fekvő házának lebontását tegnapelőtt megkezdé, daczára annak hogy ez az illető kerületben ked az országházábal. Megtörtént az alkotmányos botrány. A magyar országgyűlés többsége 192 szavazattal 127 ellenében teljhatalmat adott az igazságügyi miniszternek, hogy a törvényszékeket és járásbíróságokat helyezze kénye-kedve szerint ahová akarja, az ország eddigi területi felosztásával csináljon ami neki tetszik, s a népképviselet alapján fenálló souverain törvényhozó testület tartja majd szerencséjének azt amit a törvényszékek és járásbíróságok elhelyezésére a miniszter önkényileg végezni jónak látand, beczikkelyezni. Eszerint a többség, ellenére a törvényhozás jogát kizárólag az országgyűlés,nek és törvényes fejedelemnek tulajdonító 1790. 12 alaptörvénynek —és ellenére a törvényben meghatározott bíróságok megszüntetését, — azokon kívül másoknak bármi szin és czim alatt felállítását, — a bíróságok illetősége vagy kerületeiknek úgyszintén a bírák számának, törvényhozás útján kívüli változtatását tiltó 1869-iki 10. törvényczikknek, az országnépére nézve legnagyobb fontosságú, legéletbevágóbb ügyben az igazságszolgáltatás ügyében a törvényhozás kötelességét a miniszterre ruházza, őt ezáltal a törvényhozás fölibe emelvén. Erre nincs példa a szabad nemzetek történelmében. Ez meggyalázása a törvényhozó testület méltóságának. Ez arculverése az igazságszolgáltatás fogalmának. Ez nyílt tagadása Magyarország alkotmányosságának? És mit hoz fel az uralkodó párt indokolásául e példátlan botránynak. Azt mondja hogy a második évi ülésszakot pár nap múlva be kell zárni s ennélfogva az idő rövidsége nem engedi hogy a 25-ös bizottságnak a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek meghatározásáról szóló munkálata tárgyaltassék — addig is hát mig tárgyaltathatni és törvény hozathatni fog, nincs más mód mint az e részben teendőkre nézve a miniszternek teljhatalmat adni. Vették és veendik olvasóink az ellenzéknek, kiválólag pedig a 48 párti férfiaknak érveléseit a meghatalmazás ellen — s tapasztalandják a jobboldali lapok olvasásából — hogy azok egy betűvel sem lőnek megczáfolva, — mi csak egy észrevételt akarunk kiemelni,—azt. Sokan azon véleményt nyilvánítók az országházban és azon kívül is, mikép tekintetbe véve hogy a bírói hatalom gyakorlatáról szóló törvény, mely az ország népét egyik lényeges alkotmányos jogától, elsőfokú túráinak szabad választásától foszta meg, még 1869-ben zaklattatván nyakrafőre keresztül és meghozatván a törvényhatóságok rendezéséről szóló, mely az ország szabadságának alapját, az önkormányzatot ölte meg, s megalkottatván végre a községek rendezéséről szóló törvény is, mely a virilis szavazatok behozatalával a képviseletet törölte el s a gyűlöletes kaszturalmat állította vissza, — szóval a vakon hódoló többség megszavazván mindent, — mit a centralizáló kormány czéljainak kivitelére előnyösnek vélt, — és tekintetbe véve hogy Horváth miniszter a törvényszékek és járásbíróságok számának és székhelyeinek meghatározásáról szóló törvényjavaslatot 1870-ik évi január 10-én és így egy év és négy hónap előtt tette le a ház asztalára, ideje következőleg nagyon bőven volt, ezen az ország népére nézve felette nagy fontosságú kérdésben elfogadható munkát terjeszteni az országgyűlés bírálata alá, s hogy annyi csürés csavarás annyi vajúdás után mégis az történt a 25-ös bizottság munkálatával ami történt, az onnan van, hogy a kormány s illetőleg a miniszter tehetetlen, képtelen. Távol van tőlünk állítani akarni, mintha a m. kir. kormány tagjai és különösen Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter Európa mai politikai helyzetében a mértéket megütő kormányzati képességgel bírnának, mert hiszen hol is vette volna; mély meggyőződésünk azonban, mikép a romlásnak, mely ezeréves nemzetéletünk minden erőre oly emésztőleg nehezül, a kormány és többségének nem tehetetlensége, nem tudatlanságában van forrása — hanem van a kormány és a többség azon átokterhes következetességében — mely szerint a húsvéti czikkben megállapított tervét minden következményeiben, mindenáron érvényesíteni törekedik. Legyünk meggyőződve uraim a törvénykezési rendezésnek majd egy majd más ürügy alatt 16 hónapon át idáig húzása vonása, tervszerű kicsinált dologvolt. A czél a miniszternek adandó teljhatalom s ebből kifolyólag a végczél: a törvényszékek és járásbíróságok önkényileg elhelyezésével, az ezrekre menő bíráknak miniszteri teljhatalomból kinevezésével— a jövő évben bekövetkező választásokkal szemben a vakon kódoló szolgasereget oly számra szaporítani — mely az osztrák nagyhatalmiság kártyavárát s az ennek érdekében tisztartóskodó m. kir. kormány törékeny hatalmát, addig a meddig tengetni elég erős legyen. Idő rövidsége! — nevetséges ürügy. A 48-iki törvényhozás hat hónap alatt Európa legszabadabb legáldásdúsabb alkotmányát alkotta meg — és a 48 örökösének? a végzetszerű kormánynak, mely a reformok lobogójának előlhordozásával kérkedék és hazudó,— hogy a nemzet minden kivánatai teljesüljék — egyetlen törvénynek megalkotására, melytől pedig az ország népének nyugalma, anyagi jóléte függ kevés 10 és 12 hónap! Mert, hol van az megírva, hogy az országgyűlésnek szünetelnie kelljen a három éven belül — midőn az ország nyugalma van veszélyeztetve ? Fölebbi a kormány és többségének alkotmányellenes politikájára s hazánk iránti rész akaratára állításunk mellett megdönthetően bizonyság az, hogy a kormány és többsége Simonyi Ernő módosítványát, — amely a törvénykezést jelenlegi állapotában megtartandónak javaslá a nélkül, hogy az indítványozó érveit egyetlen betűvel is cáfolni bírta és tudta volna, elvetette. Ezen módosítvány — elhárította volna a botrányt —a törvényhozó testület meggyalázását — és az ország népe nyugalmának még inkább felzavarását. Ámde mi gondja mindezekre a kormánynak: uralkodni akar minden áron, az ország népe nyugalmának árán isvetlenül fogadtatott. Az utczákat katonák szállták meg. A polgárok az utczán tartoznak irományaikat előmutatni. Azok, kik ilyennel nem bírnak, a Loretto templomba záratnak. A vendôme téri szobor még mindig áll. A diadalívnél hat ágyús nagy mozsár van fölállítva. Nagy lőpormennyiség van összehalmozva. Changarnier tak irt Lefle hadügyminiszternek, hogy a megkínált becsületrendet nem fogadja el. A frankfurti békeszerződés szövege 17 czikket és 3 pótczikket tartalmaz. A békeszerződés több pontjához, mint a megszállás kérdése, a hadi kártérítés megfizetése, a német csapatok taktikai magatartása Páris előtt titkos czikkekben részint kiegészítő,s részint módosító határozatok adattak. Antonelli az általunk jelzett körjegyzéket a pápai követekhez elküldé, melyben tudatik, hogy a pápa az olasz garantiatörvényt visszautassa. Egyéb bajnem történt. A jegybankügyi országos bizottság utolsó ülése. * Ezen bizottság ma délután tartotta utolsó ülését, melyben a kiküldött hármas albizottság jelentése egész terjedelmében elfogadtatott és mint a bizottság véleménye fog holnapután az ülésszak utolsó napján a képviselőháznak benyújtatni. Ezen vélemény, melyiől kevés változással ugyanaz, melyet lapunk 106. és 107. számaiból az olvasó már ismer, abba foglalható össze, hogy a bizottság a hazai hitel önálló szilárd alapokra fektetése tekintetéből ez idő szerint csak előkészületeket javasol. Egy önálló magyar jegybank felállítását azonban az államjegyek consolidálása vagy beváltása, és az osztrák nemzeti bank pénzjegyei kényszerforgalmának beszüntetése után véli csak eszközölhetőnek. Ami azonban szerinte oly nehézségekkel jár, melyeket most legyőzni nem lehet. Javasolja annál fogva a törvényhozásnak,hogy egyelőre arra szorítkozva, hogy hálánkban a rendszeres pénzforgalom biztosítassék, utasítsa a kormányt, hogy az osztrák nemzeti bankkal s illetőleg a kormánynyal oly szerződésre lépjen, mely ezen czélt biztosítandja. Simonyi Ernő ennek ellenében kijelentette, hogy ugyanazon okoknál fogva, melyek a jelentésben kifejtetnek, s melyek az osztrák nemzeti banknak Magyarország irányábani állását híven adják elő, a javaslatba hozott szerződést még a rendszeres pénzforgalom biztosítására sem tartja elegendőnek, annál kevésbbé azon czél megoldásának, mely iránti véleményadásra a bizottság- kiküldetett, következőleg a hármas albizottságtól eltérőkig- oda kívánja utasíttatni a kormányt, hogy egy önálló magyar jegybank azonnali felállítása iránt minél előbb törvényjavaslatot nyújtson be a képviselőháznál. Ezen nézet a bizottság többi tagjai által nem osztatván szóló bejelentette,hogy ezt formulázva mint különvéleményt fogja benyújtani. Ezután az elnök a bizottság tagjainak, Sirmonyi Ernő pedig a bizottság tagjai nevében az elnöknek s jegyzőnek köszönetet mondván, az ülés eloszlott. Horváth Boldizsár igazságügy miniszter ma 15-én, benyújtó lemondását a miniszterelnöknek. Ilyen lemondási hír az igazságügyér részéről annyiszor ismételtetett s újból meghazudtoltatok, hogy már nem is merünk rajta örülni. De ha csakugyan épen ezúttal valósul a hir, egyike lesz a meglepőbbeknek. Hogy egy miniszter épen aznap vonuljon vissza, midőn a törvényhozó (helyesebben törvénybontó) testület által korlátlan teljhatalommal ruháztatik fel — az csakis oly oszágban történhetik, minő a mienk, hol mindenben titkos, láthatatlan rugók működnek. Megjegyezzük, hogy a miniszterelnök Bécsben van. A pesti törvényszék leendő elnöket is a köztiszteletben álló jelenlegi városi főbirót, Bogisich Lajos urat emlegetik. A fővárosi polgárság m mindenesetre örömmel venné e kinevezést, s épen azért nem igen hiszünk a hit valóságában, mert a mi minisztereink nem igen szokták tekintetbe venni a közvélemény óhajait. Megyei élet. — Debreczenben e napokban tárgyaltatott le a múlt évből eredő egri hep-hopper. Az esküdtek vádlottat, Vitalisz Mór domoszlói lakost, egyhangúlag felmentették, miután a röpira tartalmát szintén egyhangúlag vétkesnek nyilvánította. — Szalámiról veszszük a szomorú hirt, miszerint «a Berettyó f. hó 4—é-ke közti éjjelen kiöntvén, nemcsak a határ nagy része, de maga a község is viz alatt áll, s a károsult lakosok — úgy a jelen csapást, mint az eddigieket is— miután újabb időben már többször ismétlődött ez — a Berettyó helytelen szabályozásának tulajdonítják. — Torda megye bizottmánya f. hó elején tartotta évnegyedes ülését, melyből több bizottmányi tag daczára is bizalmi iratot küldtek az uj belüigyérhez sőt programmja kivitelében segíteni is kínálkoznak. — Szomorú de igaz! — Nyilván Hollner honvédkapitány ifjúsági véderőt akar alakítani és az engedélyért folyamodott is már a honvédelmi minisztériumhoz. A Nyitra megye verbói választókerületében, június hó 1-jén lesz a képviselőválasztás. Jelöltül fellépett mostanáig Kosztolányi Károly közoktatásügyi osztálytanácsos. Ez a megye 11 képviselője közt a kormány harmadik fizetett hite volna. — A balaton-zalai 77. honvédzászlóalj lobogója junius 11-én fog Nagy-Kanizsán felszenteltetni. Zászlóanya gr. Szapáry Gézáné sz. Gyüry Mária grófné lesz. — Pécs város lelkes képviselő testülete a verőczei leégettek felsegélyezésére 1000 forintot szavazott meg. — A somogymegyei lókiállitás szept. 4 én lesz Kaposvárott, ez alkalommal állami jutalomdijak osztatnak ki. — Balaton-Szántódon pedig május 22-én szántásverseny rendeztetik. — Szabadkán él vagy- inkább teng egy ember, neve Tölcsér János ; született 1786-ban, részt vett a lipcsei néplarczban, hol vitézsége jutalmául érdemkeresztet kapott. Napoleon elleni más harctban is részt vett, valamint a mi harczainkban is. Most koldulni kénytelen, ruháján kitüntetésül egy pléhdarabot visel e körirattal „Veteranis.“ így jutalmaznak: ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 15-én. Elnök: Somssieh Pál. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesittetik. Elnök a következő iratokat mutatja be : Szatkitcár város egy második kérvényét az ercsi uradalomnak az Eötvös-család részére leendő megvásárlása iránt Pilsen város kártérítési kérvényét, Bottyán László levelét szabadságidő megadatása iránt, Tóth Vilmos belügyminiszter levelét, melyben Zichy Viktor gróf képviselői lemondása beadatik. Vukovits Sebő számos temesmegyei község kérvényét adóelengedés iránt Papp Zsigmond egy aradi lakos magánkérvényét, Ürményi Miksa sopromegyei Lövő mezőváros kérvényét, melyek egy része tudomásul vitetik, más része pedig az illető bizottsághoz utasíttatik. Éber Nándor a honvédelmi miniszterhez a következő interpellációt intézi: Tekintve, hogy az eddig divatozó katonai elszállásolási mód számos és folytonos panaszokra ad alkalmat, tekintve, hogy a csapatoknak kiegészítő kerületeikbe, vagy azok közelébe való elhelyezése egy ahhoz alkalmazott elszállásolási rendszer kidolgozását és felállítását múlhatlanul szükségessé teszi, tekintve végre, hogy a rövid szolgálati idő mellett majdnem lehetlenné válik a legénység kiképzése és a szükséges fegyelem fenntartása, ha a csapatok nagyobb testületekben együtt nem tartatnak. Bátor vagyok azon kérdést intézni a honvédelmi miniszterhez, szándékozik , egyetértőleg a közös hadügyminiszterrel egy az országban állandóan elhelyezendő csapatok számához és minőmísségéhez mért kaszárnyázási tervet kidolgoztatni, és annak minél előbbi kivitelére a szükséges lépéseket megtenni. Elnök : Közöltetni fog a miniszter úrral. Simonyi Ernő: T. ház! A házszabályok 120-ik szakasza a tanácskozás rendjéről szidván azt mondja:,, A tagok a jegyzőkönyv hitelesítése után nyújtják be a kérvényeket, jelentik be szóbeli rövid indokolással az új indítványokat, s teszik meg s nyújtják be, mindig írásba foglalva az interpellatiókat. A ház mindezek miként és mikor leendő felvételéről és tárgyalásuk módjáról, azonnal vagy máskor határozhat.“ Nem szándékom most a házat felhívni arra, hogy határozatot hozzon azon ügyben, melyben felszólalok, hanem ismételve intézek interpellatiót a belügyminiszter úrhoz ugyanazon ügyben, melyben tegnapelőtt múlt egy hete, hogy interpelláltam őt. Vannak tehát interpellációk, melyektől a miniszternek nemcsak nem kellene tartani, sőt inkább keresni kellene, hogy az arra adandó válasz és felvilágosítás által nagy részben azon baj orvosoltassék, mely iránt az interpellate történik. Mwly m' Ilyen kétségkívül azon igen nagy fontosságú socialis kérdések egyike, mely egész Európában a munkás kérdés alatt értetik, s" Mióta interpellátiót intéztem a miniszter úrhoz, ismételve megzavartatott «a főváros békéje és csendje. Azt hiszem hogy igen sok tekintetben ezen zavaroknak elejét lehetne venni azáltal, ha a kormány a törvényhozás előtt tisztán kimondja, tisztán körvonalazza a jogi szempontot és azon határokat, melyek közt a munkaadóknak és munkásoknak szabad mozogni, amelyeken túl a kormáyhatóságok beavatkozása kezdődik. Ha ezek itt tisztánt elmondatnak úgy hiszem hogy igen sok polgártársaink, kik félrevezettettek, és ferde nézettel bírnak, el fognak azon útról térni, és követni fogják azon utat, mely törvényes, és nem fognak azon ösvényre térni, melyen binzeütközésnek következnek be. Kérem, ne tessék fel olyan kérdésnek, tekinteni, melyben az ellenzése gáncsot akar vetni a kormánynak, hanem olyannak, hogy nyílt tárgyalás, nyílt felvilágosítás által mindazokra nézve, kiket érdekel, nagyrészben meg-, hozza az orvoslást. Ennélfogva a következő interpellációt intézem a belügyminiszter úrhoz (olvas .) „Folyó Kórikán a munkások ügyében a belügyminiszter úrhoz intézett kérdésemre, minden haladék nélkül adandó választ a küziselid és béke fentartásának, ugyarint nagy száma részben tán félreveszett, vagy ferde fogakúakkal bíró munkás és munkaadó polgártársainksz.fő érdeke megkívánván. Kérdem a miniszter urat: mikor szándékszik fentemlitett kérdésemre válaszolni ?– Elnök: Kizifietni fog a miniszterem.1. Napirendi térvén a ház Hodotty Imre a közp. bizottság előadja megtartja a szőnyegen forgó törvényjavaslat iránti zárbeszédét, kérvén a házat fogadja el a közp. bizottság szerkezetét. Miután 20 tag név szerinti szavazást kivin, ez foganatosíttatik. Eredménye következő. Igeotie-1 vagyis a a közp. bizottság szövegének megtartására szavazott 192, nemmel, vagyis ellene szavazott 127 távol volt 81 képviselő. Nemmel szavaztak: Deáky L., Dezső Sz., Dietrich I., Dobsa L., Domahidy F., Döry J., Elekes Gy., Eördögh Fr., Eüry L, Ercsey L., Eder I., Farkas E., Fazekas A., Fejér M., Fráter I., Gaal E., Gál P. Gáspár A., Ghyczy K., Gonda L., Gromon D., Gubody 8., Győrffy Gy., Hajdú I., Halász B., Henszlmann J.Hevessy B., Ilodosiu J., Horn Ede, Horváth Ede, Horváth 8., Huszár István, Helfy Ignácz, Hoós Ferenc®, Irányi D., Ivánka I. Jankovics M. Jámbor P., Joaneska L.,Jókai M., Keglevich B. gróf, Kende K.,Kerkápolyi M.,Kiss L., Kiss M., Kollár A., Koós J., Körmendy 8., Krasesenics P., Kun J KÜrthy I., Kállay Á., Kemény M., Lázár Mv Luksics B.,Madarász Jenő, Madarász L., Majoros I. , Makray L., Matkovich T., Maximovics Mv Mattytrs Á., Mednyánszky 8., Milkovics Zs., Mocsáry L., Mocsonyi A., Mocsonyi 8., Makics Ev Nagy K., Németh A. Patay I., Perczel I., Péchy T., Pilaszanovich J., Pilissy L., Podmaniczky F. K., Prick J., Prónay J., Bagoni Gy., Rákóczy J., Salamon L., Bárkítey1.,Simonyi Ernő, Simonyi Lajos K., Sipos D., Siskovics T., Szakácsy Dániel, Szalay 8., Szaplonczay J. , P. ,Szathmáry Károly, Szathmáry M., Szilády A., Szilágyi L., Szívhy B., Szontagh P. (csak) Táncsis M., Tassy M., Tisza IC, Vajda J., Varró S., Várady G., Vidats Vidliczkay J., Vitulay J., Vukovics S., Vécsey T., Vendéghy G. , Zahornaczky B., Zámory., K., Zichy S. gr., Almássy Gy., Babes V., Beliczey I., Beniczky Gy., Beniczky O./JBerecz F., Berke J., Bogyó 8. b. Bánffy E., Csanády S., Csernatony L., Csiky S., Ghorin F. Igennel szavaztak: Dániel M., Dániel P., Deák F., Degenfeld B. gr., Desewff L., Diener J., Eitel, Esterházy P., Eszterházy P. hg, Eber N., Érkövy