Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1871-06-10 / 131. szám

131-ik szám. Szerkesztőségi iroda : Lipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtat­nak el. Szombat, 1871. junius 10­­. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót­ utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi ré­szét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben ház­hoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 ,70 , Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . .­­ .. 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kidó­­h­ivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerű­bben pos­tautalvány­nyal eszközölhetni. Pest, június 9. A franczia miniszterválság véget ért. Egy­előre Picard­s le Fle léptek ki a kabinetből, most tehát csak Jules Favre­s Jules Simon van­nak még a szept. 4-diki kormány tagjai közül a kabinetben, mint a köztársasági párt emberei, de valószínű, hogy a monarchikus nemzetgyűlés többsége mindent el fog követni, hogy e két fér­fiút is eltávolítsa s ezzel a köztársasági ideigle­nes állapotnak véget vessen. Cissey tbk az új hadügyminiszter nem any­­nyira katonai szakképzettsége, mint inkább a párisi forradalom elnyomása által lett ismertté. A versaillesi hadsereg második osztályának volt parancsnoka, mely a déli oldalon nyomult be Párisba. Cissey 1812-ben Párisban született. 1829—32-ben a st. cyri katonai iskola növen­déke volt s a szokásos algíri hadjáratban húsz éven át vett részt. A krimi hadjáratban dan­dárparancsnok s 1863-ban osztálytábornok lett. Az utóbbi franczia bábom alatt Metznél harczolt s a kapituláczió után fogságba került, honnan a békepontozatok megállapítása után tért vissza hazájába. Politikai tekintetben még nem volt alkalma szint vallania. A Picard helyébe lépett Lambrechtről csak annyit lehet tudni hogy 1819-ben született, több éven át hidépitészeti mérnök volt s 1863 és 1869-ben a törvényhozó testületben az észa­ki megyét képviselő. Szavazáskor mindenben Thierst követé, kinek oldala mellett ült s azt lehet mondani, hogy Thiers politikája Lam­­brechté. A nemzetgyűlés tegnapi ülésében Thiers ki­jelente, hogy eleinte ellenezte a száműzési tör­vények eltörlését, mert az országban támadható zavaroktól félt. Azután hozzá csatlakozott a bi­zottság nézetéhez, mert a herczegek elvállalták a kötelezettséget, hogy nem lépnek be a nem­zetgyűlésbe s igy nem szolgáltatnak okot az aggodalomra. Thiers hangsúlyozza hogy az izgatottságra alkalmat adható kérdések a rend és az ország hitele érdekében elhalasztandók. Ő nem fogja a reá bízott köztársaságot elárulni és nem fog senkit elámítani. Erre a Bourbonokat száműző törvény eltörlése 484 szóval 113 szó ellenében elfogadtatott és Joinville és Aumale herczegek választásai 484 szóval 113 szó elle­nében érvényeseknek nyilváníttatnak A Thiers felhatalmazásának meghosszabbí­tására vonatkozó indítvány valószínűleg el fog halasztatni a pótválasztásokig. A Bourbonágak egyesülésébe csak Nemours herczeg s a párisi gróf egyeztek bele. — Joinville és Aumale herczegek nem fogadták el azt. Párisban a kivégeztetések még mindig tar­tanak. Az elfogatások kevesebb zajjal s vadság­gal hajtatnak végre. Hir szerint Rossel és Cour­bet szintén elfogattak. Favrenek egy jun. 6-án kelt sürgönye a pá­risi mozgalomról, e mozgalom okát abban ke­resi, hogy a jakobinusok s a nemzetközi mun­kás-egylet túlságosan sok munkást halmozott össze Párisban. A spanyol cortesben a franczia menekültek ügye szintén szőnyegre került. A kormánynak e tekintetben tett nyilatkozatát alább közöljük. Castelar pedig ezeket mondá: „Én soha sem fogom elveimet megtagadni, bizonyára a szerencsétlenség napjaiban se. De fennen kimondom, hogy soha sem fogunk csat­lakozni egy bűnhöz, jogsértéshez, egy oly politi­kai eljáráshoz, mely félreismeri a politikai igaz­ság örök alapelveit; mert ha valamely ügynek tisztán kell magát tartania a vétektől és bűntől, az bizonyára a szabadság, a democratia, a köz­társaság ügye, mert ez a hatalom és jogtalanság által elnyomottak szent Ügye. De ne engedjük világos belátásunkat azon fekete felhők által elhomályosittatni, melyek ama tettek szomorú színhelyéről szállnak fel. Azok borzasztók való­nak. Hogy azokat leírja, egy Ézsaiás tollára lenne szükség, hogy lefesse, egy Michel Angelo ecsetére. Azok iszony tekintetében hasonlítnak Tyrus, Jeruzsálem bukásához,Belsazar babyloni vendégségéhez, Sardanapal ninivei éjjeléhez. De ha azok eredetét kutatjuk, azt a szabadság el­nyomásában, a 20 évi caesarságban találjuk, mely minden jogfogalom megsemmisítése után egy egész emberkor rabszolgává tétele után, vakon és önhitten felidézte a háború borzalmait, hogy meghaljon úgy , mint a despotismus ren­desen meghalt a történelemben: a legborzasz­tóbb katastrófák, az emberi lelkiismeret átka és az ég megátkozása közepette.“ Az olasz külügyi miniszter körsürgönye a külhatalmakkal tudatja, hogy Olaszország fővá­rosát jul. 1-én Rómába teszi s egyúttal felhívja a külkormányokat, hogy képviselőik székhelyét is oda tegyék át. A körsürgöny továbbá tudatja, hogy a franczia kormány nem engedvén meg florenczi képviselőjének, hogy az olasz kormányt Rómába kövesse, Olaszország kénytelen volt magát Párisban egyelőre csak egyszerű ügyvivő által képviseltetni. Oroszország, hír szerint, Konstantinápoly­ban kijelente hogy — miután a fekete tengeren souverén jogai visszaadattak s nem áll többé egy megalázó kényszer alatt, kész a portával a számos korlátozások iránt értekezni, melyek által egyik a másiknak biztosítékot adand, hogy cse­lekvési szabadsága nem fog foglalási czélokra használtatni sőt inkább azon lesznek, hogy az soha se lépjen előtérbe. A „Journa de St. Petersburg“ jelentést tesz, miként nyújtotta át a török nagykövet az Osma­­nie-rendet. A czár kegy teljes, szívélyes szavak­kal válaszolt a követ megszólítására. Az említett lap hozzáteszi, hogy ez ünnepélyesség csak újabb bizonyítéka azon jó viszonynak, mely Oroszország s a porta között fenáll, s kifejezése azon érzelmeknek, melyek a két uralkodót el­­töltik. Konstantinápolyban tegnapelőtt reggel majd­nem egy időben négy tűzvész ütött ki; az egyik Vallide-Tschesmeben közel a múlt évi június 5-i égés színhelyéhez, s most ismét 100 ház égett le; a másik Perában ütött ki, de csakhamar el­­altatott; a harmadik Galata-Yuksek-Caldiron­­ban, hol 20 ház és a negyedik az arany szaru­nál, hol 50 ház égett le. Azt hiszik, hogy e tü­zek gyújtogatóktól erednek. Szerencsére csak csekély szél fújt. A bukaresti kamara valamennyi választást igazolta és megalakíta a bizottságokat. A ka­mara elnökévé az ó conservativ Ghika Demeter herczeg választatott meg. Berlini tudósítások szerint Páris ostroma alatt 15,000 porosz veszté el életét. Ausztria vagy Szlávia?! Azon vereség után melyet tegnapelőtt az osztrák alkotmánypárt, a Deák-párt ed­digi támasza szenvedett a reichsrathban, mely Ausztria minden népeinek nevében egyezkedett és szerződött a magyar or­szággyűlési többséggel, azon parlamenti válság után miszerint Ausztriában az eddigi mesterséges majoritás a szlávok­­nak mindent ígérő minisztérium ellenében minoritássá törpült s igy feladta a német fensőség alapját, nincs kétség benne hogy azon elnevezés mit az osztrák császári korona alatt egyesitett királyságok, országok és tartományoknak az osztrák államférfiak e század elején adtak, nem felel meg többé a hozzá kötött fogalmak­nak s ha biztosak volnánk benne, hogy a Hohenwarth-féle minisztérium vagy az új­ osztrák párt diadala csakugyan „diadal“ marad talán évtizedekre kihatólag is, ak­kor Ausztriát most már inkább Szláviának nevezhetnénk. De vajmi forgandóvá lett Ausztriában minden országos dolog. Ezen diadal különben is tulajdonkép csak abból áll, hogy a Hohenwarth-féle kormány, miután az ó-osztrák párt nagy­hangú hívei vagy állóbarátai közül i. e. 25 elhagyta zászlaját, legalább nem jelent meg eme válságos ülésben, 10 szavazat­­többséget nyert, vagyis 6 szavazatot hó­dított meg az ellenpártból s igy vergődött többségre. Nevezetes és tanulmányos dolog pe­dig az osztrák ó-párt eme nagy horderejű vereségéből az, hogy csatáját tulajdon­kép azért vesztette el, mert némelyek bár még most is azt mondják hogy ők az „alkotmány­párthoz tartoznak“ mindamel­lett hogy végnélkül hosszú lec­két tar­tottak a Hohenwarth-kormány veszélyes tendentiájáról és állították, hogy ők leg­erélyesebb ellenfelei (?) e kör­kormánynak , de a költségvetés tár­gyalását megtagadni nem mer­ték, csupa „lojalitásból“ — a rend, csend és béke iránti rendithetlen ragasz­kodásból s más el nem sorolható szem­pontból. Az osztrák alkotmány­párt ezen ál­­lóbartai a főpapok és nagybirtokosok; kik azonban, természetes hogy mit sem változtattak megrögzött fogalmaikon és valóban a leghatalmasabb ellenségei lesz­nek az új­ osztrák kormánynak, mihelyt ennek eljárása, mint a többi eddigi kísér­let gyakorlatilag lehetlennek bizonyul be. Ezek, mondják, csak azért vesznek most részt a költségvetés tárgyalásában, hogy annál többet árthassanak a kor­mánynak a részletes vita alkalmával. Majd megválik.“ Annyi bizonyos, hogy az osztrák reich­srath teljesen ki van forgatva parla­mentáris jelleméből s hihető, hogy az ó-osztrák politika a kabinetben is oly fordulatot tett, miszerint Ausztria ezentúl mindinkább Szláviává vagy oly biroda­lommá alakíttatik, melynek nem lehet teljesen megfelelő czímet adni a nemzeti­ségek alapján. Nem is az alkotmányosság, nem a nem­zetiségek érdekei vagy kívánalmai a mérvadók ama csodálatos vegyület­i ál­lamban. Nem kell felednünk mondja a „N­­r. Pr.“ igen helyesen, hogy a mi alkotmá­nyunk (t. i. az övék de a mienkre is reá illik) tulajdonkép pénzügyi eredetű. Hogy a 11 év előtt Rainer főherczeghez menesztett azon császári kézirat, mely az államadósságot s mindazt mi vele egybefügg, a népképviselők ellenőr­ködése alá helyhezte, történelmileg a mi alkotmányjogunk eredeti forrása, melyet a pénzügyi szükség hozott létre. A pénz­ügyi szorultság megfékezésének lehetlen­­sége, miután oly kétségbeesett eszköz sem segíthetett mind a nemzeti köl­cs­ö­n titokban gyarapítása: ez vívta ki nekünk az alkotmányt stb. Ausztriában és Magyarországon fáj­dalom az úgynevezett alkotmányos élet tulajdonkép a bécsi pénzügyi szorultság alapján, ezzel szoros egybefüggésben lé­tezvén, úgy látszik minden megtörténhető mit eme szorultság kíván vagy paran­csol. A törvényhozó testületek működését a pénzügyi kényszerhelyzet szabályozza, melyet a nagyhatalmi politika, az óriási hadsereg, a fegyveres béke politikája idézett elő s fokoz évről évre nyomasz­tóbbá. A német-osztrák úgynevezett alkot­mánypárt elég alkalmas volt arra hogy eme fokozást 10 éven keresztül minden nagyobb baj nélkül eszközölje: Ausz­triában. Most már úgy látszik ennek hatálya is ki van merítve. Most már más emel­tyűket kell alkalmazni a roskadozó állam­­gépezet alá: Ausztriában. Hát Magyarországon? Itt még rendén megy minden t­i ahoz képest mikép Ausztriában menni kezd. Az osztrák-német „kiegyezési párt“ bu­kása azonban tagadhatlan hogy ki fog hatni az itteni iker­pártra annyival inkább, mert Ausztria szláv népei végre már ezt kezdték mint az osztrák-német párt főtá­maszát elnyomatásuk főokának tekin­teni. Midőn Ausztriában a szláv nemzeti­ségek kezeibe adatik a túlsúly, az ily­­módon megnyitott Ausztria vagy Szlávia emberei aligha fogják tiszteletben tartani az u. n. magyar-osztrák kiegyezkedési alapot, mely ellen eddig minden erővel kü­zdtek. Már, hogy mi fejtik ki az általunk jelzett fogalomzavar tömkelegéből mint eredmény ? Ismét Ausztria e vagy inkább Szlávia? Centralisatio-e vagy decentra­­lisatio ? Alkotmányosság-e vagy absolu­­tismus ? Vagy meddig s mily mérvben le­het a fogalomzavar előnyeit fentartani s kiaknázni ? Azt nem feszegetjük, nem tud­hatjuk, előre nem láttatjuk kivált most midőn úgy látszik a mostani Ausztriában semmi sem lehetetlen. De épen ezen átalakulási könnyedség, ezen változási képesség kell hogy meg­döbbentse a magyar „kiegyezkedési fér­fiakat“, a magyar kormányt s törvény­hozási többséget, mely a német-osztrák párt fensőbbségére alapította műveit a közös ügyes törvényeket. Az osztrák alkotmány jelzett válsá­gai komolyan figyelmeztetik Magyaror­szág kormányát és törvényhozási többsé­gét, hogy igyekezzék kibontakozni az ily féle válságok tömkelegéből, azaz igye­kezzék valahára kellő önállást engedni, sőt kivívni Magyarország alkotmányo s tör­vényhozása számára.­­ A főrendiház ma délelőtt 11 órakor tar­tott ülésében egyhangúlag elfogadta Ap­­p­o­n­y­i Györgynek azon indítványát, mely sze­rint a képviselőház újból fölkeressék, hogy a főrendiház által a telepítvényes községek ügyé­ben hozott törvényjavaslaton eszközölt módosí­tásokat fogadja el; — vagyis más szavakkal elmondva: a harmincz született, és kormány­­hivatalánál fogva a főrendiházban ülő „törvényhozó“ ismét, (ezúttal már harmadízben) visszautasította a kormány és a ház által a te­­lepítvényeseks ügyében hozott törvényjavas­latot. E végzésnek eredménye a holnapi ülésen fog közöltetni a képviselőházzal, tehát azon királyi leirattal egyidejűleg, mely a képviselőh­ázat hol­naptól kezdve október haváig elnapolja. Ad acta kerül tehát a telepítvényesek Ugye nemcsak octoberig, hanem mivel akkor első­sorban a budget tárgyalása lesz napirenden, még azon is jóval túl — és ennek a dolognak következménye mindössze az a csekélység, hogy ez idő alatt földönfutóvá lehet és koldusbotra juthat a hazának egynéhány ezer szorgalmas és becsületes polgára a főrendek egyenes akara­tából. Az ülés lefolyásáról szóló tudósítást kivéte­lesen oly kőre szabtuk, hogy abból a figyelmes olvasó tökéletesen tájékozhatja magát azon szel­lem iránt, mely a méltó főrendiház tagjait e kér­dés fölötti szavazásnál vezette, s melyet nyílt reactio, az 1848-iki népfenségi jogok ünnepélyes megtagadása, és a sajtó kárhoztatása, s a köz­vélemény depravátiójával való gyanúsítása jel­lemez. A méltóságos főrendiek ma valóban igen so­kat mertek! Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a kormány, habár ismerte és ismerhette a főrendi 30 tag szándékát, ma sem képviseltette magát egyet­lenegy tagja által sem, és az elnöki kegyesség morzsáiból táplálkozó Horváth Döme úrnak a visszatorlás lehetősége nélkül kellett hallgatnia, mint tört pálczát a kormány fölött a kormány egyik hivatalnoka, a békési főispán.­­ Horváth Boldizsárnak az igazság­ügyminiszteri tárczától való fölmentését és Bittó Istvánnak igazságügyévé történt kinevezteté­­sét ma közölték hivatalosan a ház elnökével. A kinevezést a holnapi „Budapesti Közlöny“ min­den valószínűség szerint hozni fogja. Pártunk és a virilis szavazatok. Általánosan tudva levő dolog, hogy pártunk úgy az országházban mint azon kívül a törvényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvényjavaslatok azon rendelkezése ellen, mely szerint a képvi­selőtestületek fele a legtöbb adót fizetők­ből alakíttassák, vagyis a „virilis szava­zatok“ ellen a legelhatározottabb módon küzdött, ellenkezőnek találván ezen in­tézkedést az egyenlőség, az igazság el­vével s veszedelmesnek a haza polgárai között annyira kívánatos egyetértés szem­pontjából. S ebbeli meggyőződésünk az­óta nem csak nem gyengült, de sőt in­kább mélyebb gyökeret vert szívünkben. Azonban, miután az említett két tör­vényjavaslat minden erőfeszítésü­nk da­czára törvény erejére emeltetett, s az ezek­ben meghatározott rendezés immár kü­szöbön áll, vidéki elvtársaink tudakozó­dása következtében szükségesnek látjuk kijelenteni, miszerint — anélkül hogy az egyesek meggyőződésén erőszakot tenni akarnánk — nehogy a többség által reánk szabott eme kényszerhelyzetben, tartózkodásunk miatt pártunk nemcsak közvetlenül a me­gyei és községi, de közvetve az országos ügyekre is jogosan gyakorlott és gya­­korlandó befolyástól megfossza magát vagy legalább is csökkentse azt, s az el­hagyott tért a szabadság és haladás tete­mes kárára elleneseinek engedje által: ta­t­­­nácsosnak tartjuk, hogy elvtársaink az őket megillető virilis szavazatokkal is él­jenek, s ha hivatalokra alkalmasok, azo­kat elfogadják. Egyúttal azonban nem mulaszthatjuk elvbarátainknak lelkekre kötni, hogy nem szegülve ellen a törvénynek, mégis mind­járt a szervezési gyűlésen s azután a szervezés megtörténtével is, a virilis szava­zatok elleni meggyőződéseket kifejezzék, és kinyilatkoztassák, hogy csak a kény­szerhelyzetnek engedve foglalják el az őket e c­ímen illető helyeket, egyszers­mind pedig indítványt tegyenek úgy a szervezést megelőző, mint az azt követő első ülésben az iránt, hogy a szóban forgó intézmény eltörlése végett kérvény intéz­­tessék az országgyűléshez. Megyei élet. Kis-Kőrös, jan. 7. Engedelmet kérek hogy egy unalomig elcsépelt tárgyban olyan szem­pontra kívánom az illető kormánykörök figyel­mét felhívni, mely eddig tudtomra a lapok által érintve nem volt. Ez a bírói szervezés, melytől kormánypárt legoptimistább tagjai is csak a akkor várnak jót, ha az igazságügyminiszter eléggé óvatos és szorgalmas tud lenni a szemé­lyek megválasztásában. — Hejh! nagy feladat az az óvatosság nálunk, miután korunk legna­gyobb betegségétől az eladósodástól oly igen sok úri­ember inficiálva van a hivatal aspirán­sok közt, pedig nagy arctulcsapása az igazság­szolgáltatásnak midőn az exequens hite után azt fogja morogni a nép ?ime a nagy adósok exe­­quálják a kis adósokat,“ de ennél még nagyobb baj az, hogy miután a polg. prts. 56-dik §-a azt rendeli „hogy a bírák negyed izigleni oldal­rokonaik vagy másod izigleni sógoraik ügyeik­ben nem vehetnek részt“ de azt nem rendeli hogy hitelezőik ügyeikben se vehessenek részt, a bíró hitelezőinek pere tehát meg­annyi bo­tránykő leend az új rendszer alatt is. Hiszen ki nem látja azon tényt hogy a gyarló ember sokkal nagyobb függésben van hitelezői irányában, mint negyedizigleni oldal­­rokonai, vagy másodizigleni sógorai irányában? — Épen most is gyászol az ország egy szomorú esetet mely azt bizonyítja, hogy az adósság még a vasember lelkét is képes megtörni! hogy ne lenne képes tehát megingatni a viaszember lelkét? — A krónika alig jegyzette fel sok ily vasember bírónak nevét, ki nem csak hitelezői­nek, de még csak negyedizigleni oldalrokonaik­nak, vagy másodszigleni sógoraiknak peres be­adványait is visszautasítni hősi elszántsággal birt volna, a­mint pedig ezt tenni elmulasztja, azonnal elhinti a gyanúsítások és elégületlenség sárkány fogait azon nép közt, mely legyőzhet­­len ösztöne után a biró magánviszonyait a leg­apróbb részletekig kipuhatolja. Hogy gyors és biztos léptekkel közeledünk a Bach- Schmerling féle provisoriumhoz, ezt meggyőzőleg bizonyítják a vidéklinkön mosta­nában felmerült következő események is: 1- er. Az idén a magas kincstár azon egyént nevezte ki a jövedelmi adókivető bizottság el­nökéül, ki a múlt évben általa készített össze­­írási és kivetési lajstromban megháromszoro­­zandónak véleményezte a jövedelmi adót; da­czára azon szomorú ténykörülménynek, miként a lakosság akkor is 15.000 frt adóhátralékban volt, 2-­or. A legközelebbi időkben bélyegcsonki­­tásokról felvett hivatalos leletek árja csapott le a boldogtalan perlekedő felek feje felett: noha a verebek is azt csiripelik, hogy a bélyegcson­­kitásoknak nem a perlekedő felek, hanem az úri hivatalnokok voltak okai, kik a gyakori pa­naszok daczára nem kényszerítették hivatalos hatalmuk erejével a traficust arra, hogy boltjá­ban mindig tartson bélyegjegyeket, hol ezeket igen gyakran nem lehet kapni. 3- szor nem elég, hogy a régóta vajúdó birói szervezés miatt a megyei hatóságok provisorius iilliusáb­an sincsenek, hanem ezen felül a szinte régóta vajúdó községi szervezés miatt a közsé­gek is provisorius állapotban vannak, mert nem csak az idén, de már a múlt évben is azon biztosítás mellett választottak meg a községek elöljárói, hogy ezek a küszöbön álló szervezés miatt csak egy pár hónapig fognak szolgálni. Mely biztosítás nem nyervén teljesülést, mi ter­mészetes!) annál, hogy ez által a gyanúsítások, elégületlenség és viszály sárkányfogai hintettek azon nép közt, melyet jobban érdekel az, hogy kik ülnek a községház falóczáin, mint az, hogy kik ülnek a miniszteri biberszékeken. A kormány azt átszik hinni , mikép a provisorium olyan mint a bor, mely minél régibb, annál jobb; — ellenben a nép úgy tud­ja, mikép a provisorium olyan mint a víz, mely minél régibb annál több csúszó mászó férgek fetrengenek abban. — Bács-Bodroghmegye bizottmánya jun. 15-én reggeli 9 órakor közgyűlést tart a megye­szervezés tárgyaiban. Ugyanaz­nap reggeli 7 órakor a bács-bodrog­megyei halpárt a va­­dászkürt szálloda helyiségében közgyűlést tar­­tana.­­ A palicsi fürdőben jun. 2-án valósá­gos orkán dühöngött, mely a gyönyörű parkban rövid fél óra alatt óriási pusztítást vitt véghez, gyökerestül kidöntvén a legvastagabb fákat. A meleg fürdő melletti folyosót talapjáig megron­gálta, a gépház fedelének egyik sarkát elszakí­totta, s a víztartó tetejét ledobván szétzúzta­ a hideg fürdőt, daczára, hogy a horgony tartja, elszakitá, s a tükörfürdő két részét összeron­csolván a vízbe dobta, úgy szintén az oda vezető hosszú fahidat is eltörte. A kiválólag erősen épí­tett kocsi­szint a vihar alapjáig ledöntvén, 2 férfi s egy asszony életével áldozott, veszélye­sen megsebesült 4, gyöngébben pedig 5,2 lovat összenyomott, 3-mat munkaképtelenné tett, 7 kocsit székre zúzott. Egy körülbelül 90 ölnyi távolban álló kertészlak fedelét lesodorván, az ott dolgozó 5 kocsis közel egyet agyon ütött, így egy rövid félóra alatt a dühöngő orkán csu­pán a palicsi parkban mintegy nyolcz ezer ftnyi kárt okozott a városnak. — A szabadság h­arczban elesett vá­­czi polgárok emlékének megörökítésére a „Vácz“-ban indítvány létetik, hogy egy nyilvá­nos épület homlokzatán azok nevei márvány­tábla vésessenek. — A debreczeni egyházmegyei, esperesi­­ségre beérkezett szavazatok fölbontatván, az es­­pereszségre Révész Imre választatott meg 22 szavazattal 6 szavazat ellen; a segédgond­nokságra senki sem kapott átalános szavazati többséget, hanem Móricz Pálra 1, Szuny­ogh Al­­bertre 6, Komlósy Imrére 4 szavazat esett. Ré­vész Imre azonban a szavazat eredményéről tu­dósító küldöttség előtt kijelente hogy a reá esett választást nem fogadja el. — Nagy-Károlyban e hó 4-én „fogyasz­tási egylet“ alakult; elnökül Szilágyi Lajos me­gyei főjegyző választatott. — Violának a pozsonyi kapitányság által eszközölt kiutasítását a tegnapelőtti pozsonyi tanácsülés utólag helybenhagyta. Ez aztán ter­mészetesen azt jelenti, hogy jövőre folytatása következik.

Next