Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)
1871-06-10 / 131. szám
131-ik szám. Szerkesztőségi iroda : Lipótutcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Szombat, 1871. junius 10. évfolyam. Kiadó-hivatal: Lipót utcza 11. sz. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre . . . . 20 frt — kr. Félévre...................10 „ — „ Negyedévre . . . 5 „ — „ Egy hónapra ... 1 ,70 , Egyes szám ára 6 kr. Hirdetési dij: 8 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr.; többszörinél 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : 5 hasábos petitsor 25 kr. A „Magyar Újság“ ára egy évre . . 20 forint — kr. félévre ... 10 „ — „ évnegyedre . 5 „ — „ egy hóra . . .. 70 „ Az előfizetési pénzek A „MAGYAR UJSÁG“ kidóhivatalához (Pesten, Lipót utcza 11. sz.) intézendők. Az előfizetést legczélszerűbben postautalványnyal eszközölhetni. Pest, június 9. A franczia miniszterválság véget ért. Egyelőre Picards le Fle léptek ki a kabinetből, most tehát csak Jules Favres Jules Simon vannak még a szept. 4-diki kormány tagjai közül a kabinetben, mint a köztársasági párt emberei, de valószínű, hogy a monarchikus nemzetgyűlés többsége mindent el fog követni, hogy e két férfiút is eltávolítsa s ezzel a köztársasági ideiglenes állapotnak véget vessen. Cissey tbk az új hadügyminiszter nem anynyira katonai szakképzettsége, mint inkább a párisi forradalom elnyomása által lett ismertté. A versaillesi hadsereg második osztályának volt parancsnoka, mely a déli oldalon nyomult be Párisba. Cissey 1812-ben Párisban született. 1829—32-ben a st. cyri katonai iskola növendéke volt s a szokásos algíri hadjáratban húsz éven át vett részt. A krimi hadjáratban dandárparancsnok s 1863-ban osztálytábornok lett. Az utóbbi franczia bábom alatt Metznél harczolt s a kapituláczió után fogságba került, honnan a békepontozatok megállapítása után tért vissza hazájába. Politikai tekintetben még nem volt alkalma szint vallania. A Picard helyébe lépett Lambrechtről csak annyit lehet tudni hogy 1819-ben született, több éven át hidépitészeti mérnök volt s 1863 és 1869-ben a törvényhozó testületben az északi megyét képviselő. Szavazáskor mindenben Thierst követé, kinek oldala mellett ült s azt lehet mondani, hogy Thiers politikája Lambrechté. A nemzetgyűlés tegnapi ülésében Thiers kijelente, hogy eleinte ellenezte a száműzési törvények eltörlését, mert az országban támadható zavaroktól félt. Azután hozzá csatlakozott a bizottság nézetéhez, mert a herczegek elvállalták a kötelezettséget, hogy nem lépnek be a nemzetgyűlésbe s igy nem szolgáltatnak okot az aggodalomra. Thiers hangsúlyozza hogy az izgatottságra alkalmat adható kérdések a rend és az ország hitele érdekében elhalasztandók. Ő nem fogja a reá bízott köztársaságot elárulni és nem fog senkit elámítani. Erre a Bourbonokat száműző törvény eltörlése 484 szóval 113 szó ellenében elfogadtatott és Joinville és Aumale herczegek választásai 484 szóval 113 szó ellenében érvényeseknek nyilváníttatnak A Thiers felhatalmazásának meghosszabbítására vonatkozó indítvány valószínűleg el fog halasztatni a pótválasztásokig. A Bourbonágak egyesülésébe csak Nemours herczeg s a párisi gróf egyeztek bele. — Joinville és Aumale herczegek nem fogadták el azt. Párisban a kivégeztetések még mindig tartanak. Az elfogatások kevesebb zajjal s vadsággal hajtatnak végre. Hir szerint Rossel és Courbet szintén elfogattak. Favrenek egy jun. 6-án kelt sürgönye a párisi mozgalomról, e mozgalom okát abban keresi, hogy a jakobinusok s a nemzetközi munkás-egylet túlságosan sok munkást halmozott össze Párisban. A spanyol cortesben a franczia menekültek ügye szintén szőnyegre került. A kormánynak e tekintetben tett nyilatkozatát alább közöljük. Castelar pedig ezeket mondá: „Én soha sem fogom elveimet megtagadni, bizonyára a szerencsétlenség napjaiban se. De fennen kimondom, hogy soha sem fogunk csatlakozni egy bűnhöz, jogsértéshez, egy oly politikai eljáráshoz, mely félreismeri a politikai igazság örök alapelveit; mert ha valamely ügynek tisztán kell magát tartania a vétektől és bűntől, az bizonyára a szabadság, a democratia, a köztársaság ügye, mert ez a hatalom és jogtalanság által elnyomottak szent Ügye. De ne engedjük világos belátásunkat azon fekete felhők által elhomályosittatni, melyek ama tettek szomorú színhelyéről szállnak fel. Azok borzasztók valónak. Hogy azokat leírja, egy Ézsaiás tollára lenne szükség, hogy lefesse, egy Michel Angelo ecsetére. Azok iszony tekintetében hasonlítnak Tyrus, Jeruzsálem bukásához,Belsazar babyloni vendégségéhez, Sardanapal ninivei éjjeléhez. De ha azok eredetét kutatjuk, azt a szabadság elnyomásában, a 20 évi caesarságban találjuk, mely minden jogfogalom megsemmisítése után egy egész emberkor rabszolgává tétele után, vakon és önhitten felidézte a háború borzalmait, hogy meghaljon úgy , mint a despotismus rendesen meghalt a történelemben: a legborzasztóbb katastrófák, az emberi lelkiismeret átka és az ég megátkozása közepette.“ Az olasz külügyi miniszter körsürgönye a külhatalmakkal tudatja, hogy Olaszország fővárosát jul. 1-én Rómába teszi s egyúttal felhívja a külkormányokat, hogy képviselőik székhelyét is oda tegyék át. A körsürgöny továbbá tudatja, hogy a franczia kormány nem engedvén meg florenczi képviselőjének, hogy az olasz kormányt Rómába kövesse, Olaszország kénytelen volt magát Párisban egyelőre csak egyszerű ügyvivő által képviseltetni. Oroszország, hír szerint, Konstantinápolyban kijelente hogy — miután a fekete tengeren souverén jogai visszaadattak s nem áll többé egy megalázó kényszer alatt, kész a portával a számos korlátozások iránt értekezni, melyek által egyik a másiknak biztosítékot adand, hogy cselekvési szabadsága nem fog foglalási czélokra használtatni sőt inkább azon lesznek, hogy az soha se lépjen előtérbe. A „Journa de St. Petersburg“ jelentést tesz, miként nyújtotta át a török nagykövet az Osmanie-rendet. A czár kegy teljes, szívélyes szavakkal válaszolt a követ megszólítására. Az említett lap hozzáteszi, hogy ez ünnepélyesség csak újabb bizonyítéka azon jó viszonynak, mely Oroszország s a porta között fenáll, s kifejezése azon érzelmeknek, melyek a két uralkodót eltöltik. Konstantinápolyban tegnapelőtt reggel majdnem egy időben négy tűzvész ütött ki; az egyik Vallide-Tschesmeben közel a múlt évi június 5-i égés színhelyéhez, s most ismét 100 ház égett le; a másik Perában ütött ki, de csakhamar elaltatott; a harmadik Galata-Yuksek-Caldironban, hol 20 ház és a negyedik az arany szarunál, hol 50 ház égett le. Azt hiszik, hogy e tüzek gyújtogatóktól erednek. Szerencsére csak csekély szél fújt. A bukaresti kamara valamennyi választást igazolta és megalakíta a bizottságokat. A kamara elnökévé az ó conservativ Ghika Demeter herczeg választatott meg. Berlini tudósítások szerint Páris ostroma alatt 15,000 porosz veszté el életét. Ausztria vagy Szlávia?! Azon vereség után melyet tegnapelőtt az osztrák alkotmánypárt, a Deák-párt eddigi támasza szenvedett a reichsrathban, mely Ausztria minden népeinek nevében egyezkedett és szerződött a magyar országgyűlési többséggel, azon parlamenti válság után miszerint Ausztriában az eddigi mesterséges majoritás a szlávoknak mindent ígérő minisztérium ellenében minoritássá törpült s igy feladta a német fensőség alapját, nincs kétség benne hogy azon elnevezés mit az osztrák császári korona alatt egyesitett királyságok, országok és tartományoknak az osztrák államférfiak e század elején adtak, nem felel meg többé a hozzá kötött fogalmaknak s ha biztosak volnánk benne, hogy a Hohenwarth-féle minisztérium vagy az új osztrák párt diadala csakugyan „diadal“ marad talán évtizedekre kihatólag is, akkor Ausztriát most már inkább Szláviának nevezhetnénk. De vajmi forgandóvá lett Ausztriában minden országos dolog. Ezen diadal különben is tulajdonkép csak abból áll, hogy a Hohenwarth-féle kormány, miután az ó-osztrák párt nagyhangú hívei vagy állóbarátai közül i. e. 25 elhagyta zászlaját, legalább nem jelent meg eme válságos ülésben, 10 szavazattöbbséget nyert, vagyis 6 szavazatot hódított meg az ellenpártból s igy vergődött többségre. Nevezetes és tanulmányos dolog pedig az osztrák ó-párt eme nagy horderejű vereségéből az, hogy csatáját tulajdonkép azért vesztette el, mert némelyek bár még most is azt mondják hogy ők az „alkotmánypárthoz tartoznak“ mindamellett hogy végnélkül hosszú leckét tartottak a Hohenwarth-kormány veszélyes tendentiájáról és állították, hogy ők legerélyesebb ellenfelei (?) e körkormánynak , de a költségvetés tárgyalását megtagadni nem merték, csupa „lojalitásból“ — a rend, csend és béke iránti rendithetlen ragaszkodásból s más el nem sorolható szempontból. Az osztrák alkotmánypárt ezen állóbartai a főpapok és nagybirtokosok; kik azonban, természetes hogy mit sem változtattak megrögzött fogalmaikon és valóban a leghatalmasabb ellenségei lesznek az új osztrák kormánynak, mihelyt ennek eljárása, mint a többi eddigi kísérlet gyakorlatilag lehetlennek bizonyul be. Ezek, mondják, csak azért vesznek most részt a költségvetés tárgyalásában, hogy annál többet árthassanak a kormánynak a részletes vita alkalmával. Majd megválik.“ Annyi bizonyos, hogy az osztrák reichsrath teljesen ki van forgatva parlamentáris jelleméből s hihető, hogy az ó-osztrák politika a kabinetben is oly fordulatot tett, miszerint Ausztria ezentúl mindinkább Szláviává vagy oly birodalommá alakíttatik, melynek nem lehet teljesen megfelelő czímet adni a nemzetiségek alapján. Nem is az alkotmányosság, nem a nemzetiségek érdekei vagy kívánalmai a mérvadók ama csodálatos vegyületi államban. Nem kell felednünk mondja a „Nr. Pr.“ igen helyesen, hogy a mi alkotmányunk (t. i. az övék de a mienkre is reá illik) tulajdonkép pénzügyi eredetű. Hogy a 11 év előtt Rainer főherczeghez menesztett azon császári kézirat, mely az államadósságot s mindazt mi vele egybefügg, a népképviselők ellenőrködése alá helyhezte, történelmileg a mi alkotmányjogunk eredeti forrása, melyet a pénzügyi szükség hozott létre. A pénzügyi szorultság megfékezésének lehetlensége, miután oly kétségbeesett eszköz sem segíthetett mind a nemzeti kölcsön titokban gyarapítása: ez vívta ki nekünk az alkotmányt stb. Ausztriában és Magyarországon fájdalom az úgynevezett alkotmányos élet tulajdonkép a bécsi pénzügyi szorultság alapján, ezzel szoros egybefüggésben létezvén, úgy látszik minden megtörténhető mit eme szorultság kíván vagy parancsol. A törvényhozó testületek működését a pénzügyi kényszerhelyzet szabályozza, melyet a nagyhatalmi politika, az óriási hadsereg, a fegyveres béke politikája idézett elő s fokoz évről évre nyomasztóbbá. A német-osztrák úgynevezett alkotmánypárt elég alkalmas volt arra hogy eme fokozást 10 éven keresztül minden nagyobb baj nélkül eszközölje: Ausztriában. Most már úgy látszik ennek hatálya is ki van merítve. Most már más emeltyűket kell alkalmazni a roskadozó államgépezet alá: Ausztriában. Hát Magyarországon? Itt még rendén megy minden ti ahoz képest mikép Ausztriában menni kezd. Az osztrák-német „kiegyezési párt“ bukása azonban tagadhatlan hogy ki fog hatni az itteni ikerpártra annyival inkább, mert Ausztria szláv népei végre már ezt kezdték mint az osztrák-német párt főtámaszát elnyomatásuk főokának tekinteni. Midőn Ausztriában a szláv nemzetiségek kezeibe adatik a túlsúly, az ilymódon megnyitott Ausztria vagy Szlávia emberei aligha fogják tiszteletben tartani az u. n. magyar-osztrák kiegyezkedési alapot, mely ellen eddig minden erővel küzdtek. Már, hogy mi fejtik ki az általunk jelzett fogalomzavar tömkelegéből mint eredmény ? Ismét Ausztria e vagy inkább Szlávia? Centralisatio-e vagy decentralisatio ? Alkotmányosság-e vagy absolutismus ? Vagy meddig s mily mérvben lehet a fogalomzavar előnyeit fentartani s kiaknázni ? Azt nem feszegetjük, nem tudhatjuk, előre nem láttatjuk kivált most midőn úgy látszik a mostani Ausztriában semmi sem lehetetlen. De épen ezen átalakulási könnyedség, ezen változási képesség kell hogy megdöbbentse a magyar „kiegyezkedési férfiakat“, a magyar kormányt s törvényhozási többséget, mely a német-osztrák párt fensőbbségére alapította műveit a közös ügyes törvényeket. Az osztrák alkotmány jelzett válságai komolyan figyelmeztetik Magyarország kormányát és törvényhozási többségét, hogy igyekezzék kibontakozni az ily féle válságok tömkelegéből, azaz igyekezzék valahára kellő önállást engedni, sőt kivívni Magyarország alkotmányo s törvényhozása számára. A főrendiház ma délelőtt 11 órakor tartott ülésében egyhangúlag elfogadta Apponyi Györgynek azon indítványát, mely szerint a képviselőház újból fölkeressék, hogy a főrendiház által a telepítvényes községek ügyében hozott törvényjavaslaton eszközölt módosításokat fogadja el; — vagyis más szavakkal elmondva: a harmincz született, és kormányhivatalánál fogva a főrendiházban ülő „törvényhozó“ ismét, (ezúttal már harmadízben) visszautasította a kormány és a ház által a telepítvényeseks ügyében hozott törvényjavaslatot. E végzésnek eredménye a holnapi ülésen fog közöltetni a képviselőházzal, tehát azon királyi leirattal egyidejűleg, mely a képviselőházat holnaptól kezdve október haváig elnapolja. Ad acta kerül tehát a telepítvényesek Ugye nemcsak octoberig, hanem mivel akkor elsősorban a budget tárgyalása lesz napirenden, még azon is jóval túl — és ennek a dolognak következménye mindössze az a csekélység, hogy ez idő alatt földönfutóvá lehet és koldusbotra juthat a hazának egynéhány ezer szorgalmas és becsületes polgára a főrendek egyenes akaratából. Az ülés lefolyásáról szóló tudósítást kivételesen oly kőre szabtuk, hogy abból a figyelmes olvasó tökéletesen tájékozhatja magát azon szellem iránt, mely a méltó főrendiház tagjait e kérdés fölötti szavazásnál vezette, s melyet nyílt reactio, az 1848-iki népfenségi jogok ünnepélyes megtagadása, és a sajtó kárhoztatása, s a közvélemény depravátiójával való gyanúsítása jellemez. A méltóságos főrendiek ma valóban igen sokat mertek! Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a kormány, habár ismerte és ismerhette a főrendi 30 tag szándékát, ma sem képviseltette magát egyetlenegy tagja által sem, és az elnöki kegyesség morzsáiból táplálkozó Horváth Döme úrnak a visszatorlás lehetősége nélkül kellett hallgatnia, mint tört pálczát a kormány fölött a kormány egyik hivatalnoka, a békési főispán. Horváth Boldizsárnak az igazságügyminiszteri tárczától való fölmentését és Bittó Istvánnak igazságügyévé történt kineveztetését ma közölték hivatalosan a ház elnökével. A kinevezést a holnapi „Budapesti Közlöny“ minden valószínűség szerint hozni fogja. Pártunk és a virilis szavazatok. Általánosan tudva levő dolog, hogy pártunk úgy az országházban mint azon kívül a törvényhatóságok és községek rendezéséről szóló törvényjavaslatok azon rendelkezése ellen, mely szerint a képviselőtestületek fele a legtöbb adót fizetőkből alakíttassák, vagyis a „virilis szavazatok“ ellen a legelhatározottabb módon küzdött, ellenkezőnek találván ezen intézkedést az egyenlőség, az igazság elvével s veszedelmesnek a haza polgárai között annyira kívánatos egyetértés szempontjából. S ebbeli meggyőződésünk azóta nem csak nem gyengült, de sőt inkább mélyebb gyökeret vert szívünkben. Azonban, miután az említett két törvényjavaslat minden erőfeszítésünk daczára törvény erejére emeltetett, s az ezekben meghatározott rendezés immár küszöbön áll, vidéki elvtársaink tudakozódása következtében szükségesnek látjuk kijelenteni, miszerint — anélkül hogy az egyesek meggyőződésén erőszakot tenni akarnánk — nehogy a többség által reánk szabott eme kényszerhelyzetben, tartózkodásunk miatt pártunk nemcsak közvetlenül a megyei és községi, de közvetve az országos ügyekre is jogosan gyakorlott és gyakorlandó befolyástól megfossza magát vagy legalább is csökkentse azt, s az elhagyott tért a szabadság és haladás tetemes kárára elleneseinek engedje által: tatnácsosnak tartjuk, hogy elvtársaink az őket megillető virilis szavazatokkal is éljenek, s ha hivatalokra alkalmasok, azokat elfogadják. Egyúttal azonban nem mulaszthatjuk elvbarátainknak lelkekre kötni, hogy nem szegülve ellen a törvénynek, mégis mindjárt a szervezési gyűlésen s azután a szervezés megtörténtével is, a virilis szavazatok elleni meggyőződéseket kifejezzék, és kinyilatkoztassák, hogy csak a kényszerhelyzetnek engedve foglalják el az őket e címen illető helyeket, egyszersmind pedig indítványt tegyenek úgy a szervezést megelőző, mint az azt követő első ülésben az iránt, hogy a szóban forgó intézmény eltörlése végett kérvény intéztessék az országgyűléshez. Megyei élet. Kis-Kőrös, jan. 7. Engedelmet kérek hogy egy unalomig elcsépelt tárgyban olyan szempontra kívánom az illető kormánykörök figyelmét felhívni, mely eddig tudtomra a lapok által érintve nem volt. Ez a bírói szervezés, melytől kormánypárt legoptimistább tagjai is csak a akkor várnak jót, ha az igazságügyminiszter eléggé óvatos és szorgalmas tud lenni a személyek megválasztásában. — Hejh! nagy feladat az az óvatosság nálunk, miután korunk legnagyobb betegségétől az eladósodástól oly igen sok úriember inficiálva van a hivatal aspiránsok közt, pedig nagy arctulcsapása az igazságszolgáltatásnak midőn az exequens hite után azt fogja morogni a nép ?ime a nagy adósok exequálják a kis adósokat,“ de ennél még nagyobb baj az, hogy miután a polg. prts. 56-dik §-a azt rendeli „hogy a bírák negyed izigleni oldalrokonaik vagy másod izigleni sógoraik ügyeikben nem vehetnek részt“ de azt nem rendeli hogy hitelezőik ügyeikben se vehessenek részt, a bíró hitelezőinek pere tehát megannyi botránykő leend az új rendszer alatt is. Hiszen ki nem látja azon tényt hogy a gyarló ember sokkal nagyobb függésben van hitelezői irányában, mint negyedizigleni oldalrokonai, vagy másodizigleni sógorai irányában? — Épen most is gyászol az ország egy szomorú esetet mely azt bizonyítja, hogy az adósság még a vasember lelkét is képes megtörni! hogy ne lenne képes tehát megingatni a viaszember lelkét? — A krónika alig jegyzette fel sok ily vasember bírónak nevét, ki nem csak hitelezőinek, de még csak negyedizigleni oldalrokonaiknak, vagy másodszigleni sógoraiknak peres beadványait is visszautasítni hősi elszántsággal birt volna, amint pedig ezt tenni elmulasztja, azonnal elhinti a gyanúsítások és elégületlenség sárkány fogait azon nép közt, mely legyőzhetlen ösztöne után a biró magánviszonyait a legapróbb részletekig kipuhatolja. Hogy gyors és biztos léptekkel közeledünk a Bach- Schmerling féle provisoriumhoz, ezt meggyőzőleg bizonyítják a vidéklinkön mostanában felmerült következő események is: 1- er. Az idén a magas kincstár azon egyént nevezte ki a jövedelmi adókivető bizottság elnökéül, ki a múlt évben általa készített összeírási és kivetési lajstromban megháromszorozandónak véleményezte a jövedelmi adót; daczára azon szomorú ténykörülménynek, miként a lakosság akkor is 15.000 frt adóhátralékban volt, 2-or. A legközelebbi időkben bélyegcsonkitásokról felvett hivatalos leletek árja csapott le a boldogtalan perlekedő felek feje felett: noha a verebek is azt csiripelik, hogy a bélyegcsonkitásoknak nem a perlekedő felek, hanem az úri hivatalnokok voltak okai, kik a gyakori panaszok daczára nem kényszerítették hivatalos hatalmuk erejével a traficust arra, hogy boltjában mindig tartson bélyegjegyeket, hol ezeket igen gyakran nem lehet kapni. 3- szor nem elég, hogy a régóta vajúdó birói szervezés miatt a megyei hatóságok provisorius iilliusában sincsenek, hanem ezen felül a szinte régóta vajúdó községi szervezés miatt a községek is provisorius állapotban vannak, mert nem csak az idén, de már a múlt évben is azon biztosítás mellett választottak meg a községek elöljárói, hogy ezek a küszöbön álló szervezés miatt csak egy pár hónapig fognak szolgálni. Mely biztosítás nem nyervén teljesülést, mi természetes!) annál, hogy ez által a gyanúsítások, elégületlenség és viszály sárkányfogai hintettek azon nép közt, melyet jobban érdekel az, hogy kik ülnek a községház falóczáin, mint az, hogy kik ülnek a miniszteri biberszékeken. A kormány azt átszik hinni , mikép a provisorium olyan mint a bor, mely minél régibb, annál jobb; — ellenben a nép úgy tudja, mikép a provisorium olyan mint a víz, mely minél régibb annál több csúszó mászó férgek fetrengenek abban. — Bács-Bodroghmegye bizottmánya jun. 15-én reggeli 9 órakor közgyűlést tart a megyeszervezés tárgyaiban. Ugyanaznap reggeli 7 órakor a bács-bodrogmegyei halpárt a vadászkürt szálloda helyiségében közgyűlést tartana. A palicsi fürdőben jun. 2-án valóságos orkán dühöngött, mely a gyönyörű parkban rövid fél óra alatt óriási pusztítást vitt véghez, gyökerestül kidöntvén a legvastagabb fákat. A meleg fürdő melletti folyosót talapjáig megrongálta, a gépház fedelének egyik sarkát elszakította, s a víztartó tetejét ledobván szétzúzta a hideg fürdőt, daczára, hogy a horgony tartja, elszakitá, s a tükörfürdő két részét összeroncsolván a vízbe dobta, úgy szintén az oda vezető hosszú fahidat is eltörte. A kiválólag erősen épített kocsiszint a vihar alapjáig ledöntvén, 2 férfi s egy asszony életével áldozott, veszélyesen megsebesült 4, gyöngébben pedig 5,2 lovat összenyomott, 3-mat munkaképtelenné tett, 7 kocsit székre zúzott. Egy körülbelül 90 ölnyi távolban álló kertészlak fedelét lesodorván, az ott dolgozó 5 kocsis közel egyet agyon ütött, így egy rövid félóra alatt a dühöngő orkán csupán a palicsi parkban mintegy nyolcz ezer ftnyi kárt okozott a városnak. — A szabadság harczban elesett váczi polgárok emlékének megörökítésére a „Vácz“-ban indítvány létetik, hogy egy nyilvános épület homlokzatán azok nevei márványtábla vésessenek. — A debreczeni egyházmegyei, esperesiségre beérkezett szavazatok fölbontatván, az espereszségre Révész Imre választatott meg 22 szavazattal 6 szavazat ellen; a segédgondnokságra senki sem kapott átalános szavazati többséget, hanem Móricz Pálra 1, Szunyogh Albertre 6, Komlósy Imrére 4 szavazat esett. Révész Imre azonban a szavazat eredményéről tudósító küldöttség előtt kijelente hogy a reá esett választást nem fogadja el. — Nagy-Károlyban e hó 4-én „fogyasztási egylet“ alakult; elnökül Szilágyi Lajos megyei főjegyző választatott. — Violának a pozsonyi kapitányság által eszközölt kiutasítását a tegnapelőtti pozsonyi tanácsülés utólag helybenhagyta. Ez aztán természetesen azt jelenti, hogy jövőre folytatása következik.