Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)

1872-06-11 / 131. szám

Kedd, SzerV.essztol Irodai Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét llető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fo­gadtatnak el. Kiad­ó»k­­ivratni : Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdet­mény­ek. / *­ POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam.­­—— 1872. junius 11. E lovasolásul ár : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre......................................20 frt. — kr ..................................10 »■­­ „ Negyedévre....................................6 „ — „ Egy hónapra.....................................1 „ 70 „ Egyesjszám ára 10 kr. Hird­etésl ellj s 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyílttér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, június 10. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés folytatja a had­­seregi tv. fölötti vitát. Thiers ünnepélyesen kijelenti, Francziaország még csak lehet, a békét akarja. Kimutatja, hogy a Franczia­­országot ért balesetek oka nem a korábbi katonai intézményekben, hanem a kormány által 1870-ben elkövetett politikai és kato­nai hibákban rejlik. Bebizonyítja a „nemzet fegyverben“ kifejezés helytelenségét és mondja, hogy Poroszországban az egyet­len újítás a territoriális hadsereg volt, mely Francziaországban nem alkalmazható. Francziaország számára előnyösebb egy nemzeti hadsereg. Beszéde többi folyamá­ban kifejti Thiers az 5 évi szolgálati idő szükségét jó katonák kiképzése tekinteté­ből és igazolja a keretekbe való részleges sorozás combinatióját. A bizottság terve szerint a tényleges állomány 1.100.000 em­bert tenne, oly szám ez, mely bőven elég, ha Francziaország bölcs politikát követ és szövetségeseket szerez magának. A nemzet­gyűlés 462 szavazattal 228 ellen elveti a módosítványt, mely csak három évi szolgá­lati időt indítványoz. A vita hétfőn folytat­­tatni fog. A párisi communeben résztvevők közül a „Répulique Francaise“ szerint máj­ 27-ig következők ítéltettek el: halálra 73, kény­szermunkára 212, egy erősített helyre de­portálásra 894, egyszerű deportatióra 2900, fogságra 1169, nehezített börtönre 60, há­rom hóig tartó fogságra 305, ezenfelül egy évig 1373­, egy éven felül 1138, száműze­tésre 291, összesen 8415. Több havi súlyos vizsgálat után szabadon bocsáttatott 2111, azaz mintegy 20°/0- Mily szigorúak voltak ezen ítéletek, kitűnik ezen számokon kívü­l abból is, hogy 13—15 éves gyermekek 5 évi fogságra ítéltettek állítólagos katonai requisitióért. A német birodalmi gyűlésben a katonai büntetőtörvénykönyv részletes tárgyalása e hó 7-én vette kezdetét. Windthorst, Eisold és még többen eme, általunk már ismertetett javaslathoz több enyhítő szellemű módosít­ványt nyújtottak be, s ez alkalommal Moltke gróf a következő, sok tekintetben jellemze­­tes beszédet tartotta: Elismerem Eisoldt és társai javaslatának humánus voltát, azonban mégis kell, hogy ellene mondjak. Azt hiszem, hogy a büntet­­ések szigorának nagymérvű alább szállítása csak a büntetések alkalmazásának szükségét fogná gyakoriabbá tenni. Ha mi a hadse­regnek akarunk törvényt alkotni, nem sza­bad kizárólag sem a polgári, sem a jogi, sőt még az orvosi szempontra sem helyez­kedni , hanem egyenesen a katonai szem­pontnak kell irányadónak lennie. Tekintély­ben, engedelmeskedés lenn, szóval a fegye­lem lelke a hadseregnek; fegyelem nél­kül a hadsereg mindenesetre sokba kerülő, háborúban elégtelen, békében veszedelmes intézmény. (Helyeslés.) A büntetések azon­ban nem az egyedüli mód a fegyelem fön­­t­artására; a férfi egész nevelése behatással van arra, s ha büntetéseink enyhébbek, mint más hadseregeké, ez csak a nevelés mellett szól. Fontosabb, mint mi az oskolákban ta­­níttatik, fontosabb annál a férfi további ne­velése, rendhez, pontossághoz, tisztasághoz, engedelmességhez és hűséghez, szóval a fe­gyelemhez szoktatása; ez volt, fegyelem volt, mely hadseregünket képessé tette, hogy három hadjáratot diadalmasan hajtson vég­re. Ennek daczára sem jehetünk el a bünte­tések nélkül. Meg fogják nekem engedni, hogy szokatlanul erős tekintély szükséges arra, hogy az emberek ezreit arra bírhas­sák, hogy a legnehezebb körülmények kö­zött egy adott parancsot teljesítsenek. Ily tekintély csak különös intézkedések súlya alatt jöhet létre és tartható fönn. Így tehát jogosulttá lesz a katonai törvények s pol­gári törvények közti egyenlőtlenség, külön­ben a büntetések nincsenek a jó katonák, hanem a rendszerek ellen irányozva. (Tet­szés jobbról.) E beszéd után a javaslatok elvettettek, büntesse és ismétlésüket megakadá­lyozza, ez egyértelmű lesz annak be­vallásával, miszerint ama hatóságok egyenesen az ő utasításai folytán járnak el ilyen­ nősen csak azért, hogy a kormány számára a többséget biztosítsák. Nem hiszszü­k, de meglehet, hogy oly után csakugyan sikerül neki több­séget összegyártani, de az is bizo­nyos, hogy ilyen többséget tisztelet­ben tartani jogilag senki sem tartoz­nék, sőt mindegyik képviselő fölha­talmazva érezheti akkor magát ország és világ előtt kijelenteni, hogy az így megalakult országgyűlés törvényte­len, és az általa hozandó törvények mint egy magát többséggé erőszakolt törpe minoritás kifolyásai, tiszteletben aligha fognak részesülhetni.­­ A pest-belvárosi ellenzéki nagy bizott­mány kedden f. hó 11-én esti 8 órakor a bal­oldali kör termében (váczi­ utcza 1. sz. első emelet jobbra) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja. Pest, junius 7-dikén 1872. Irányi Dániel elnök. Tiszteljétek a többséget. Mohácsról a „Hon“ esti lapjában a következő táviratot közli: „Goocs szolgabiró pandúrjaival gyilkoltatja a népet.” Szekcsőn teg­nap hatósági rendeletre 6 pandúr uton­­állólag szuronyos fegyverrel rohanta meg Szederkényi jelöltünket kísérői­vel. Számtalant összeszurkáltak. Je­löltünk sértetlenül maradt. Este meg­érkezésükkor, Hergert fogadójába beszállván, egy negyed óra múlva a békés népet ismét szuronyos fegyver­rel rohanták meg, számtalant meg­szórtak, két ember halott. Özvegyek és árvák jajkiáltása hangzik fel, a vér párolog az utczán,a hatóság gyilkol jobbpárti szereplésében.“ E vérlázító tényhez nem kell sem­mi commentár.­­ Rettenetesen szól az önmagában. Mi csak arra figyelmeztetjük a kor­mányt, hogy ha ilyen égbekiáltó tet­tekkel szemben nem tesz erélyes lé­péseket, hogy azokat példásan meg­ A census tarthatlansága. Az 1869-iki választói összeírások alkalmával választóképességet nyert birtok alapján 547,391, kézművesség, alapján 49,731, gyáripar alapján 666, kereskedés alapján 14,443,­jö­vedelem alapján 66,313, értelmiség alapján 40,876,régi jogon 168,377, adó alapján 11,681, füstök száma után 3,258, összesen 902,739 pol­gár. Az idei összeírások, mikép a több­nyire kormánypárti összeíró bizott­ságok által követett, sok részben egy­mástól eltérő, de a kormány érde­keinek előmozdításában egyetértő el­járásából, illetőleg vezérelveiből már­is világosan láthatjuk, akár elérik az 1869-iki főösszeget, akár el fognak attól térni, azokat fölülmúlva, vagy tőlük alább maradva, egészen más arányokat fognak eredményezni — holott az 1848-iki census nem vál­tozott . Kétséget sem szenved, hogy igen sok szabadelvű polgár elvettetik sza­vazati jogától, mert az összeíró bi­zottságok nem egyenlő mértékkel mértek jobbra s balra, így ha a fő­összeg tetemesen kevesebb leend, világos, hogy az összeíró bizottságok részrehajlásának tulajdonítandó e hi­ány, annyival inkább, mert köztudo­más szerint most egyrészt az állam, hivatalnokok folyton szaporodó sere­gei, másrészt a világ minden vidéké­ről bevándorlott vasúti, mérnöki, épí­tészeti, bank stb. hivatalnokok ezrei tekintélyes (!)constingenst nyújtanak a kormánypárti szavazók tömegéhez. Viszont, ha most a választók száma tetemesen meg fogja haladni a kilencz­százezret, ezt csakis az említett ide­gen elemek számbavételének tulajdo­níthatjuk, annyival inkább, mert az összeíró bizottságok országszerte ha­tározott ellenszenvet mutattak a régi jogok számbavétele ellen olyannyira, hogy kétséget sem szenved, miszerint ezeknek legalább ellenzéki fele el­vettetett s ha a kormánypárt részére netalán ezrek írattak volna is be, összes számuk még sem fogja meg­közelíteni az 1869-ikit. Mit mond erre a most már úgyne­vezett „volt nemesség,“ mely eddig egymaga képviselte a magyar nem­zetet közjogi szempontból. Természe­tesen nem ismer reá önmagára, ifjú ivadékaiban. A mostani „osztrák-magyar“ nem­zedék viszont gúnyolni fog minket, hogy demokrat létünkre szót emel­tünk a régi jog mellett. De nem úgy áll a dolog. Mi csupán a törvény mellett emeltünk szót, melynek be­tűit a kormánypárt bálványozza, mi­dőn saját előnyeire magyarázhatja. A törvény mellett, mely nem kérdezte a régi jogostól, hol s mikor született. Ezen törvény még nincs eltörölve, de meg lett változtatva, félre lett ma­gyarázva az összeíró bizottságok által. És nagyon csalódik a kormány s az „osztrák-magyar­ ” nemz­edék ha azt gondolja, hogy a „volt nemesség“ iránt határozottan kifejezett s tény­leg bizonyított eljárását valamely demokrata szellem féle inspiratiónak tartjuk. Nem csak ez oldalról halljuk most hangoztatni a demokratikus reform irányzatot, mint a kormánypárt ve­zérelvét. De, ne tessék csúfolódni. A kormánypárt s az „osztrák-ma­gyar“ nemzedék, csak gúnyképen ve­heti fel a demokrat elvek dicséretét, mert aristokratább szelleműek a va­lódi aristokratáknál. Meg akarják ugyan semmisíteni a „volt nemessé­get“ — mikép a statis­ztikák más adataiból ezen szándék sikerét meg­ítélhetjük. Megsemmisítik ezt, de csupán azért, hogy egy uj, a mos­tani kormányhoz s az „osztrák-ma­gyar“ szellemhez mindig és minden­ben hű nemessé­gi rendet te­remtsenek a virilis jogok alapján, hol az ujpénzaristokraták és bureaucraták természetes ellen­ségei leendenek a régi neme­­s­eknek. Jelentékeny változást fog szen­vedni a mostani összeírás által a gyáripar alapján gyakorlott szava­zatjog, mert a mostani vállalati szé­delgés alkalmával természetesen meg­sokszorozódott hazánkban is a gyár­iparosok száma, kik, Bécstől függő pénzviszonyaink miatt, nagyrészt kül­földiek — de épen ezért kedvenczei a mostani kormánynak. Legjelentékenyebb változást fog szenvedni azonban az adó alapján sza­vazók száma, mert az öszszeíró bi­zottságok most erre fektették a sza­vazatjog súlyát. Új censust állítottak fel, mely ha jobbra s balra egyaránt alkalmaznak, fele-részére szállíthatná alá az 1869-iki összeírás ezen rovatát. De viszont: az adó tetemesen emelte­tett, adó alapján nyerték szavazatjo­gukat most számosan kik 1869-ben régi jog alapján szavaztak. Kivált.Erdély­ben, hol a régi jogon szavazók száma a főösszegnek 72, 716 százalékát tette, bármily híven támogatták Erdély képviselői a kormány jogszorongató politikáját, más eredményt nem nyer­­hettek jutalomkép, mint azt, mit mi bün­tetéskép kaptunk s igy Erdély, hacsak szavazói nagy részét el nem veszítette, tetemesen fogja gyarapítani az adó alapján szavazók rovatát. S kérdés: jobb, helyesb, igazságo­sabb leend-e a mostani összeírás, mint volt az 1869-iki? Az eddigi tények s mozgalmak mu­tatják, hogy nem, mert hiszen a szám­arányok tulajdonkép csak a kormány­párt tévesen magyarázott érdekeinek támogatása czéljából, s nem vala­mely új vagy igazságos „census“ alapján lettek megváltoztatva, miután „igazságos census“ tulajdonkép nincs, nem lehet. Legnagyobb hibája volt az 1848-iki választási törvényeknek az, hogy a választók száma, statistikai adatok hiánya miatt, nem hozathatott kellő arányba a népességgel, illetőleg a képviselőik számával. Idézzünk csak néhány tételt: Ma­gyarországban, Hódmezővásárhelyre esett 49,200 lakosra 3,900 választó; Pesten 40,000 1. 1900 v. Szegeden 35,000 1. 1500 v. Aradon 32,700 1. 2.000 v. Temesvárit 32,200 1. 2,200 v. stb. stb. Kecskeméten 20,000 1. 1000 v. Nagykörösön 20,000 1. 2,300 v. Zentán 19,900 lak. 500 v. Egerben 19,100 1. 2000 v. Esztergomban 8800 1. 1800 v. Körmöczbányán 8,400 1. 400 v. Továbbá Erdélyben Kolozs­várit 26,400 1. 1100 v. Marosvásár­­helytt 12,700 1. 1260 v. Erzsébetvá­rosban már csak 2500 1. 230 v. Hát­szegen 1800 lak. 300 v. Ilyefalván 1300­­. 250 v. Csikszerdán 1200 1. 220 v. És most tegyük hozzá, hogy eme választókerületek mindegyike egy-egy képviselőt küldött, misze­rint Ilyefalva vagy Csikszerda 1200 —1300 lakosainak képviselője lesza­vazgatta p. o. Szeged, Pest vagy H.­­M.- Vásárhely 35—40—50 ezer la­kosainak képviselőit. Hasonló aránytalanságok voltak s vannak a vidéki vagy megyei képvi­selet elosztásában. Ezen kiáltó hibá­kon azonban a kormánypárt hívei nem változtattak semmit. Sőt csak örülnek, ha mondhatják: lám mily hi­básak, mily igazságtalanok az 1848. törvények. A hibák, hiányok s ferdeségek te­hát meghagyattak, sőt növekedtek a kormánypárt nagyobb dicsőségére s a kormánypárt legfelebb az ország­gyűlési viták meddőségére fog hivat­kozni, holott ezek alkalmával az el­lenzék első emelt szót ezen arányta­lanságok megszüntetésére. Vagy azt modják : csináljunk jobb, helyesebb, igazságosabb censust. Csalódnak. Mert „igazságos“ cen­sus nincs, nem lehet. Az eddigi össze­írások épen azt bizonyítják, hogy a census bár jobbra, balra csavarjuk, csak bajt, igazságtalanságot idézhet elő s eme bajok egyedüli orvoslata nem más mint annak teljes eltörlése. Kubinyi Lajos: Figyelmeztetjük olvasóinkat a „vá­lasztási mozgalmak“ czimü rovatunkban foglalt h.­m.- vásárhelyi tudósításra s anélkül, hogy azt e helyt újabb megjegy­zéssel kisérnek, csak a „Hon“ mai esti lap­jából közöljük a következő czinikus távi­ratot : „H.-M.-Vásárhely, jan. 9. (Eredeti sürg.) Ma délelőtt 10 órakor Vidats János a pi­­acztéren mintegy 150 szélsőbaloldali vá­lasztó és számos kiváncsi hallgató jelenlé­tében Kossuth Lajost ajánlotta H.-M.­Vá­sárhely képviselőjéül. Az ellenzék tekinté­lyesebb és befolyásosabb emberei a demon­­strátiótól távol tartották magukat, s ugyan­csak az említett órában a város ellenzéki polgárainak 120 tagból álló választmánya ülést tartott, melyben egyhangú megállapo­dással a, baloldali végrehajtó bizottság által ajánlott Teleszky István kiáltatott ki kép­viselőjelöltül , ki Móricz Pál, Győrffy Gyula és Nagy György kíséretében,a választmány meghívása folytán, röviden előadta politi­kai hitvallását, s szónoklata nagy lelkese­déssel fogadtatott. Megválasztása bizonyos. A jövő vasárnap nagy népgyű­lés fog tar­tatni, mely alkalommal Teleszky ünnepé­lyesen előterjesztendi programmját.“ A baloldali olvasó közönségre bízzuk az alábbiakkal szemben e távirat megítélését. Egy főispán mint kortes. Szép dolgok történnek mindenütt az országban a kormánypárt részé­ről, teh­át Baranya sem maradhatott el, itt is a főispán, kinek neve Per­czel Miklós, és ki a politikai szöke­vények szokása szerént, feledtetni akarja magatartásával múltját, nem elégli meg, hogy tiszti karával s a bírói hivatalnokokkal korteskedtet, hanem ő maga is a kortesek sorába állt, és az egész megyét járásról já­rásra bejárta, a járási székhelyekre a faluk elöljáróságát parancsszóval berendelte s előttük oly hangon és kifejezésekkel korteskedett az ellen­zék ellen, hogy méltóságos méltó­­ságtalanná tevő az által ő főispán­­sága. Többek között június 8-án a pécsi járásbelieket rendelte be magához, és lakása udvarán az egybegyűltek­nek elmondotta, milyen gonosz az a baloldal, sőt méltóságos szolgai buz­galmában annyira ragadta heve, hogy egyes baloldaliakat nyilváno­san becsmérelt, egyikről azt mon­dotta, hogy a politikát a malomban tanulta, a másikról meg, hogy a korcsmában tanulta, míg egy harma­dikról, kinek ő főispánsága még a saru szíját sem méltó megoldani, a kerület jelöltjéről Simonyi Ernőről azt mondotta, hogy a kerület oly embert választ benne, ki a hátán hordja a házát mint a csiga. Eme kifejezéseiből látható, hogy ő valóban kortes, mert ily kifejezé­sekkel még a legelvetemedettebb kortes sem merészelt volna élni be­csületes, jellemes férfiak irányában, ily kifejezésektől visszatartotta volna még a legelvetemedettebb kortest is a megtámadott férfiak önzetlen ha­zafiassága és jellemszilárdsága iránt tartozó tisztelet, csak a főispán nem borzadott vissza a bravói sze­reptől. No de a Pálfordulásért már ka­pott főispánságot, majd a korteske­désért s a becsületbiztonság ellen elkövetett merényletéért kap érmet, melyet a múltja mellé függeszthet tanúságául annak, hogy Perczel Mik­lós az 1849. évi honvéd-ezredes mi­ben sem különbözik a­­hírhedt Bony­hádi vértől. Átadjuk tehát őt ezennel a nyil­vánosságnak, mint méltóságos kor­­test, hadd lássa a jóérzelmű közön­ség, mire és miként használtatnak népellenes eszközöket azok, kik a nép adójából tartatnak poleton, át­adjuk, hogy legalább a közönség okuljon, mert a sajtó másik czélja, a tettesek javulása már többé nem ér­hető el, miután pirulás nélkül felemelt fejjel követik el már napjainkban bi­zonyos oldalon a roszét. Perczel Mik­lós főispán úrtól pedig kérdezem: he­lyesnek, illőnek tartja-e a főispáni korteskedést? és vájjon nem volna-e kötelessége, miután fizetésének egy részét a baloldaliak adójából kapja, pártatlannak lenni ? Pécs, junius 8. Cassius. — A „Reforménak a nála kedves s hasz­nos nap után, midőn szolgálatai közeli érintkezésbe hozzák a kormány egy bizonyos emberével, rózsás színben látja a világot s ilyenkor furcsa álmai szoktak lenni. így múlt szombatról vasárnapra virradóra azt ál­modta, hogy „Pest városa polgársága azon igen valószínű esetre, hogy a város vala­mennyi kerületében a deák-párti jelöltek választatnak meg, fényes önkéntes ki­világítást készül rendezni.“ A már előre megrendelt kivilágításban a kormánypárt embereinek nem lesz alkal­muk gyönyörködni. Az az „önkéntes“ kivilágítás pedig na­gyon emlékeztetné az embereket a Bach időre, akkor is mint most a hatalom embe­rei a népszabadság s fölvilágosodottság gúnyjára kivilágításokkal czifrálkodtak. Különben ha az erőszak s vesztegetés folytán a „Reform“ által jelzett csapás be­következnék, ne felejtkezzenek meg a reac­­tió emberei azon segédekről, kik a jog­fosztás munkáját megindulás nélkül képe­sek voltak végrehajtani. Állítsanak nagy transparenseket s Írják föl Szentkirályi Mór, Simon Flórent, Kirá­lyi Pál, Márkus Ignácz, Mérő János, Swei­­ger Márton, Vecsey Sándor, Herz Boldog könyvkötő, Smidlechner, Glück­s Toperczer nevet, miután tanúsított consequentiájuk s fcsak szóval hangoztatott igazságszeretetük folytán megérdemlik a kifüggesztést. Továbbá ne felejtkezzenek meg azon mákvirágok neveinek felfügges­ztéséről sem, kik tudva csaltak s hazudtak, hogy a fe­­renczvárosi szavazók közé juthassanak a reactió támogatására. Ezek pedig magukat mivelt embereknek tartják, s mégis oly gya­lázatosságra vetemedtek s e tettük még tetszéssel is találkozott felsőbb helyen. Ily csúfságok azután majd megérdemlik az „önkéntes“ kivilágítást.­­ A marosvásárhelyi Elba szigeti lá­zadók, kik az ellenzéki gyűlést orvul meg­rohanták, még mindig szabadon járnak s a a kormány, úgy látszik, nem is szándékozik a ma galád hősöket feleletre vonatni, mert különben erélyesebben kellett volna ellenük föllépni, így is tudnak korteskedni.­­ A horvát ügyben tegnap Bécsben tar­tott értekezletről nincsenek hírek. Egy zág­rábi távirat szerint a nemzeti párt nem tette azon biztosítást, hogy a magyar országgyű­lésre a kormányt támogató képviselőket küld. A Pesten s Bécsben tartott értekez­letek a horvát fővárosban bizalmatlanságot keltenek. Újabb cselszövények szövéséről szárnyalnak hírek. Az országgyűlést egybe­hívó leirat Vakanovics, Rauch s Pejacsevics közreműködésével szerkesztetek. Utonállás. Somogy­ban, Szilban, Madarász Jó­zsefet jun. 6-án, délelőtti 10 óra után a piaczon, a mint 10 vagy 12 bal­pártiakkal magánosan beszélge­tett, Hunyadi László gróf pártbeliei a szili kath­. segéd-lelkész vezetése alatt megtámadták, sértő kifejezésekkel el­­távolittatására s többen bántalmazá­sára izgatták botokkal fölfegyverzett társaikat. Véletlenül egy őrmester­nek fogláraival megjelenése miatt, vé­rengzést s bántalmazását nem követ­hették el. — Az ügy junius 8-án föl­jelentetett a büntető törvényszéknek. — A pesti központi bizottság működését ma, kedden délig bevégzendi s ha azok, kik a megjelenésre meghivattak, addig meg nem jelennek, jegyeik meg fognak semmi­­síttetni. A bizottság tegnapi ülésében ismét több figyelemre méltó eset adta magát elő, mely méltó a följegyzésre. Hogy a bizottság eljárása méltóan legyen megkoronázva, vasárnapi ülésében a felek kihallgatásánál megközelíti az inquisitio határait. A pártoskodásról már nem is szólunk, mert hiszen ki jelen volt a bizott­ság ülésein, az meggyőződhetett, hogy mily nagy igyekezetet fejtettek ki, hogy a teréz-, ferencz- és Józsefváros ellenzéki választók sorait megritkítsák. Szívesen adtak szava­zati jegyet a másik két városrészben, csak­ hogy amazokból kitörölhessék. Egy nagyszakállu, magyar ruhás egyén előmutat egy bizonyítványt, hogy Zalam­e­­gyében, Kővágóörsön birtoka van, mely bi­zonyítványt a község elöljárói, a közjegyző írtak alá s pecséttel elláttak, a bizottság a jelentkezőt ellenzékinek tartván, szavazat­­többséggel eldönté, hogy a bizonyítványt nem ismerheti el hitelesnek s igy elveti. Ekkor az illető azt mondja, hogy hiszen ő miniszteri hivatalnok s van 900 frt fizetése. Már ez más­t mond az elnök s daczára, hogy az illető birtok alapján volt beírva s mint ilyen reclamáltatott s ez alapon eluta­­sittatott, megengedtetett neki, hogy hozza el fizetési ivét s szavazatjegyét megtart­hatja. Az ilyeneken csak Vecsey Sándor consequentiája tesz túl. Egy másik eset ez: Kühtreiber Fe­rencz reclamáltatott, mint a kinek a József­városban nincs ingatlan birtoka s ezt a te­lekkönyvi hivatal is bizonyítja. Erre Küh­treiber előmutatja a hivatalos birtok átira­­tási levelet s a bizottság e botrány után nagy sietve igyekszik más tárgyra áttérni, hogy a gyalázatosságot a hallgatók ne vegyék észre. Legbotrányosabb volt Kunstädter Mór esete, mert a bizottság ez esetnél már az inquisitori szerepre vállalkozott, csakhogy a határozott ellenzékinek ismertet a terézvá­rosi választók sorából kitörölhesse. Kunstädter azelőtt a lipótvárosban lakott nejével, de családi viszonyok folytán múlt hó elején a terézvárosba ment lakni anyjá­hoz, a­mit a bizottság pártatlansága folytán arra magyarázott, hogy azért ment oda lakni, hogy ott szavazhasson. A bizottsági tagok egyikének, valami Glück nevezetűnek annyira nincs fogalma az illemről s minden egyes családi viszonyainak tiszteletben tar­tásáról, hogy az elvakított pártszenvedély azon kérdésre vitte, hogy az illető hol hál s elvált-e a feleségétől s több más, a­mit nem akarunk elsorolni. Ily gyalázatosságok is fordultak elő. Trefort Ágoston ma sompolyogva jött s vitte el szavazati jegyzét, melyet a bizottság kegyes volt számára félre tétetni, miután nagyon jól tudta, hogy mily csúfosan jutott a szavazók sorába. Lovas Róbert reclamáltatott, mert ellene csőd kéretett, de a csőd még nincs ki­mondva, sőt az illető a csőd ellen fellebbe­zett is. A bizottság ez ügyet megvizsgál­tatta s miután a kiküldött tagok elfelejtet­ték megnézni, hogy az ügy fellebbeztetett-e, Lovai a választók sorából kitörültetett. E dologban az a nevezetes, hogy Zách János, Dittmar lámpagyárnok képviselője, Lovai ellen boszúból kért csődöt jan. 6-án azért, mert ez szavazójegyét vonakodott neki el­adni. A bizottság Lovai becsületességét a leghallatlanabb módon jutalmazta. — Berlinben a napokban veendi kezde­tét azon tanácskozás, melynek czélja oly szabályok kidolgozása, mik az internatio­nale ellen fognának alkalmazásba vé­tetni. E tanácskozásra képviselőket külde­ni az európai kormányok mindegyike föl­­szólíttatott. A meghívást azonban egyik kor­mány sem fogadá el s így Berlinben csakis a német, az osztrák s a magyar kormány megbízottjai fognak tanácskozni, mint a­mely kormányoktól lett, az ügy szőnyegre hozva. Európa többi kormányai, mint Olasz-, Franczia- s Angolország, hol a sociális moz­galomnak úgyszólván fészke van, nem lát­ják szükségét egy nem létező ellenség ellen küzdeni. A socialismus kérdése nem leend megoldva mindaddig, míg az emberek gon­dolkozás­módját s érzelmeit nem sikerül a mostani ellenkező irányban terelni. A so­cialismus a társadalmi helyzet javítására van irányozva s annyiban jogosult, mert az ily küzdelem nélkül az emberiség aligha elérte volna mai fejlettségét. A berlini tanácskozás alapelvéül azt vall­ja, hogy nem azon eszközökről fog értekez­ni, melyek által rendőri utón lehetne a so­czialismus ellen föllépni, de nem szenved kétséget, hogy az értekezlet csak hamar át fogja látni, hogy habár azon pusztítás ismétlése, mely a múlt évben a franczia fő­várost érte, roppant szerencsétlenség volna, de hogy az oly esetek megakadályoztassa­nak, a végből nemzetközi rendőrségi intéz­kedéseket életbe léptetni, csak a népek el­nyomására vezethet. Az értekezlet eredmény nélkül fog szét­menni, vagy pedig ha határozatainak érvényt szándékoznék szerezni,még nagyobb veszély szülője lenne, mint a minővel ne­tán a socialismus fenyeget. Lehet, hogy az Internationale Ugye csak ürügy oly intézkedések megtételére, mely­nek súlyát majd a népek értendik meg. Az atyai kormány keze nyomát szándékoz­nak nyilván érezhetőbbé tenni, mely azt ál­lítja, hogy mindenkin segít s épen akkor veti a jármot a nép nyakába. Miután a többi hatalmak a meghívást nem fogadták el, nagyon közel jár a valóhoz azon fölte­vés, hogy a berlini értekezlet által az abso­­lutismus a socialismusban keresi a tám­pon­­tot, s eredménye csak reactió lehet. Simonyi Ernő beszéde: Buda első kerülete ellenzékének jun. 9-i nagygyűlésén.*)] T. polgárai és Buda városának! Önök szívesek voltak engem egy fényes küldött­ség által maguk közé meghívni, hogy itt önökkel együttesen a jövő, legközelebb meg­y­ Gyorsk­ói retrozsi­nt­án.

Next