Magyar Ujság, 1872. június (6. évfolyam, 123-147. szám)
1872-06-11 / 131. szám
Kedd, SzerV.essztol Irodai Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap szellemi részét llető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó»kivratni : Lipót-utcza 11. szám, földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. / * POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. VI. évfolyam.—— 1872. junius 11. E lovasolásul ár : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre......................................20 frt. — kr ..................................10 »■ „ Negyedévre....................................6 „ — „ Egy hónapra.....................................1 „ 70 „ Egyesjszám ára 10 kr. Hirdetésl ellj s 10 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr többszörinél 9 kr. Bélyegdíj minden hirdetését külön 30 kr. Nyílttér: 6 hasábos petitsor 25 kr Pest, június 10. Politikai szemle. A franczia nemzetgyűlés folytatja a hadseregi tv. fölötti vitát. Thiers ünnepélyesen kijelenti, Francziaország még csak lehet, a békét akarja. Kimutatja, hogy a Francziaországot ért balesetek oka nem a korábbi katonai intézményekben, hanem a kormány által 1870-ben elkövetett politikai és katonai hibákban rejlik. Bebizonyítja a „nemzet fegyverben“ kifejezés helytelenségét és mondja, hogy Poroszországban az egyetlen újítás a territoriális hadsereg volt, mely Francziaországban nem alkalmazható. Francziaország számára előnyösebb egy nemzeti hadsereg. Beszéde többi folyamában kifejti Thiers az 5 évi szolgálati idő szükségét jó katonák kiképzése tekintetéből és igazolja a keretekbe való részleges sorozás combinatióját. A bizottság terve szerint a tényleges állomány 1.100.000 embert tenne, oly szám ez, mely bőven elég, ha Francziaország bölcs politikát követ és szövetségeseket szerez magának. A nemzetgyűlés 462 szavazattal 228 ellen elveti a módosítványt, mely csak három évi szolgálati időt indítványoz. A vita hétfőn folytattatni fog. A párisi communeben résztvevők közül a „Répulique Francaise“ szerint máj 27-ig következők ítéltettek el: halálra 73, kényszermunkára 212, egy erősített helyre deportálásra 894, egyszerű deportatióra 2900, fogságra 1169, nehezített börtönre 60, három hóig tartó fogságra 305, ezenfelül egy évig 1373, egy éven felül 1138, száműzetésre 291, összesen 8415. Több havi súlyos vizsgálat után szabadon bocsáttatott 2111, azaz mintegy 20°/0- Mily szigorúak voltak ezen ítéletek, kitűnik ezen számokon kívül abból is, hogy 13—15 éves gyermekek 5 évi fogságra ítéltettek állítólagos katonai requisitióért. A német birodalmi gyűlésben a katonai büntetőtörvénykönyv részletes tárgyalása e hó 7-én vette kezdetét. Windthorst, Eisold és még többen eme, általunk már ismertetett javaslathoz több enyhítő szellemű módosítványt nyújtottak be, s ez alkalommal Moltke gróf a következő, sok tekintetben jellemzetes beszédet tartotta: Elismerem Eisoldt és társai javaslatának humánus voltát, azonban mégis kell, hogy ellene mondjak. Azt hiszem, hogy a büntetések szigorának nagymérvű alább szállítása csak a büntetések alkalmazásának szükségét fogná gyakoriabbá tenni. Ha mi a hadseregnek akarunk törvényt alkotni, nem szabad kizárólag sem a polgári, sem a jogi, sőt még az orvosi szempontra sem helyezkedni , hanem egyenesen a katonai szempontnak kell irányadónak lennie. Tekintélyben, engedelmeskedés lenn, szóval a fegyelem lelke a hadseregnek; fegyelem nélkül a hadsereg mindenesetre sokba kerülő, háborúban elégtelen, békében veszedelmes intézmény. (Helyeslés.) A büntetések azonban nem az egyedüli mód a fegyelem föntartására; a férfi egész nevelése behatással van arra, s ha büntetéseink enyhébbek, mint más hadseregeké, ez csak a nevelés mellett szól. Fontosabb, mint mi az oskolákban taníttatik, fontosabb annál a férfi további nevelése, rendhez, pontossághoz, tisztasághoz, engedelmességhez és hűséghez, szóval a fegyelemhez szoktatása; ez volt, fegyelem volt, mely hadseregünket képessé tette, hogy három hadjáratot diadalmasan hajtson végre. Ennek daczára sem jehetünk el a büntetések nélkül. Meg fogják nekem engedni, hogy szokatlanul erős tekintély szükséges arra, hogy az emberek ezreit arra bírhassák, hogy a legnehezebb körülmények között egy adott parancsot teljesítsenek. Ily tekintély csak különös intézkedések súlya alatt jöhet létre és tartható fönn. Így tehát jogosulttá lesz a katonai törvények s polgári törvények közti egyenlőtlenség, különben a büntetések nincsenek a jó katonák, hanem a rendszerek ellen irányozva. (Tetszés jobbról.) E beszéd után a javaslatok elvettettek, büntesse és ismétlésüket megakadályozza, ez egyértelmű lesz annak bevallásával, miszerint ama hatóságok egyenesen az ő utasításai folytán járnak el ilyen nősen csak azért, hogy a kormány számára a többséget biztosítsák. Nem hiszszük, de meglehet, hogy oly után csakugyan sikerül neki többséget összegyártani, de az is bizonyos, hogy ilyen többséget tiszteletben tartani jogilag senki sem tartoznék, sőt mindegyik képviselő fölhatalmazva érezheti akkor magát ország és világ előtt kijelenteni, hogy az így megalakult országgyűlés törvénytelen, és az általa hozandó törvények mint egy magát többséggé erőszakolt törpe minoritás kifolyásai, tiszteletben aligha fognak részesülhetni. A pest-belvárosi ellenzéki nagy bizottmány kedden f. hó 11-én esti 8 órakor a baloldali kör termében (váczi utcza 1. sz. első emelet jobbra) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja. Pest, junius 7-dikén 1872. Irányi Dániel elnök. Tiszteljétek a többséget. Mohácsról a „Hon“ esti lapjában a következő táviratot közli: „Goocs szolgabiró pandúrjaival gyilkoltatja a népet.” Szekcsőn tegnap hatósági rendeletre 6 pandúr utonállólag szuronyos fegyverrel rohanta meg Szederkényi jelöltünket kísérőivel. Számtalant összeszurkáltak. Jelöltünk sértetlenül maradt. Este megérkezésükkor, Hergert fogadójába beszállván, egy negyed óra múlva a békés népet ismét szuronyos fegyverrel rohanták meg, számtalant megszórtak, két ember halott. Özvegyek és árvák jajkiáltása hangzik fel, a vér párolog az utczán,a hatóság gyilkol jobbpárti szereplésében.“ E vérlázító tényhez nem kell semmi commentár. Rettenetesen szól az önmagában. Mi csak arra figyelmeztetjük a kormányt, hogy ha ilyen égbekiáltó tettekkel szemben nem tesz erélyes lépéseket, hogy azokat példásan meg A census tarthatlansága. Az 1869-iki választói összeírások alkalmával választóképességet nyert birtok alapján 547,391, kézművesség, alapján 49,731, gyáripar alapján 666, kereskedés alapján 14,443,jövedelem alapján 66,313, értelmiség alapján 40,876,régi jogon 168,377, adó alapján 11,681, füstök száma után 3,258, összesen 902,739 polgár. Az idei összeírások, mikép a többnyire kormánypárti összeíró bizottságok által követett, sok részben egymástól eltérő, de a kormány érdekeinek előmozdításában egyetértő eljárásából, illetőleg vezérelveiből máris világosan láthatjuk, akár elérik az 1869-iki főösszeget, akár el fognak attól térni, azokat fölülmúlva, vagy tőlük alább maradva, egészen más arányokat fognak eredményezni — holott az 1848-iki census nem változott . Kétséget sem szenved, hogy igen sok szabadelvű polgár elvettetik szavazati jogától, mert az összeíró bizottságok nem egyenlő mértékkel mértek jobbra s balra, így ha a főösszeg tetemesen kevesebb leend, világos, hogy az összeíró bizottságok részrehajlásának tulajdonítandó e hiány, annyival inkább, mert köztudomás szerint most egyrészt az állam, hivatalnokok folyton szaporodó seregei, másrészt a világ minden vidékéről bevándorlott vasúti, mérnöki, építészeti, bank stb. hivatalnokok ezrei tekintélyes (!)constingenst nyújtanak a kormánypárti szavazók tömegéhez. Viszont, ha most a választók száma tetemesen meg fogja haladni a kilenczszázezret, ezt csakis az említett idegen elemek számbavételének tulajdoníthatjuk, annyival inkább, mert az összeíró bizottságok országszerte határozott ellenszenvet mutattak a régi jogok számbavétele ellen olyannyira, hogy kétséget sem szenved, miszerint ezeknek legalább ellenzéki fele elvettetett s ha a kormánypárt részére netalán ezrek írattak volna is be, összes számuk még sem fogja megközelíteni az 1869-ikit. Mit mond erre a most már úgynevezett „volt nemesség,“ mely eddig egymaga képviselte a magyar nemzetet közjogi szempontból. Természetesen nem ismer reá önmagára, ifjú ivadékaiban. A mostani „osztrák-magyar“ nemzedék viszont gúnyolni fog minket, hogy demokrat létünkre szót emeltünk a régi jog mellett. De nem úgy áll a dolog. Mi csupán a törvény mellett emeltünk szót, melynek betűit a kormánypárt bálványozza, midőn saját előnyeire magyarázhatja. A törvény mellett, mely nem kérdezte a régi jogostól, hol s mikor született. Ezen törvény még nincs eltörölve, de meg lett változtatva, félre lett magyarázva az összeíró bizottságok által. És nagyon csalódik a kormány s az „osztrák-magyar ” nemzedék ha azt gondolja, hogy a „volt nemesség“ iránt határozottan kifejezett s tényleg bizonyított eljárását valamely demokrata szellem féle inspiratiónak tartjuk. Nem csak ez oldalról halljuk most hangoztatni a demokratikus reform irányzatot, mint a kormánypárt vezérelvét. De, ne tessék csúfolódni. A kormánypárt s az „osztrák-magyar“ nemzedék, csak gúnyképen veheti fel a demokrat elvek dicséretét, mert aristokratább szelleműek a valódi aristokratáknál. Meg akarják ugyan semmisíteni a „volt nemességet“ — mikép a statisztikák más adataiból ezen szándék sikerét megítélhetjük. Megsemmisítik ezt, de csupán azért, hogy egy uj, a mostani kormányhoz s az „osztrák-magyar“ szellemhez mindig és mindenben hű nemességi rendet teremtsenek a virilis jogok alapján, hol az ujpénzaristokraták és bureaucraták természetes ellenségei leendenek a régi nemeseknek. Jelentékeny változást fog szenvedni a mostani összeírás által a gyáripar alapján gyakorlott szavazatjog, mert a mostani vállalati szédelgés alkalmával természetesen megsokszorozódott hazánkban is a gyáriparosok száma, kik, Bécstől függő pénzviszonyaink miatt, nagyrészt külföldiek — de épen ezért kedvenczei a mostani kormánynak. Legjelentékenyebb változást fog szenvedni azonban az adó alapján szavazók száma, mert az öszszeíró bizottságok most erre fektették a szavazatjog súlyát. Új censust állítottak fel, mely ha jobbra s balra egyaránt alkalmaznak, fele-részére szállíthatná alá az 1869-iki összeírás ezen rovatát. De viszont: az adó tetemesen emeltetett, adó alapján nyerték szavazatjogukat most számosan kik 1869-ben régi jog alapján szavaztak. Kivált.Erdélyben, hol a régi jogon szavazók száma a főösszegnek 72, 716 százalékát tette, bármily híven támogatták Erdély képviselői a kormány jogszorongató politikáját, más eredményt nem nyerhettek jutalomkép, mint azt, mit mi büntetéskép kaptunk s igy Erdély, hacsak szavazói nagy részét el nem veszítette, tetemesen fogja gyarapítani az adó alapján szavazók rovatát. S kérdés: jobb, helyesb, igazságosabb leend-e a mostani összeírás, mint volt az 1869-iki? Az eddigi tények s mozgalmak mutatják, hogy nem, mert hiszen a számarányok tulajdonkép csak a kormánypárt tévesen magyarázott érdekeinek támogatása czéljából, s nem valamely új vagy igazságos „census“ alapján lettek megváltoztatva, miután „igazságos census“ tulajdonkép nincs, nem lehet. Legnagyobb hibája volt az 1848-iki választási törvényeknek az, hogy a választók száma, statistikai adatok hiánya miatt, nem hozathatott kellő arányba a népességgel, illetőleg a képviselőik számával. Idézzünk csak néhány tételt: Magyarországban, Hódmezővásárhelyre esett 49,200 lakosra 3,900 választó; Pesten 40,000 1. 1900 v. Szegeden 35,000 1. 1500 v. Aradon 32,700 1. 2.000 v. Temesvárit 32,200 1. 2,200 v. stb. stb. Kecskeméten 20,000 1. 1000 v. Nagykörösön 20,000 1. 2,300 v. Zentán 19,900 lak. 500 v. Egerben 19,100 1. 2000 v. Esztergomban 8800 1. 1800 v. Körmöczbányán 8,400 1. 400 v. Továbbá Erdélyben Kolozsvárit 26,400 1. 1100 v. Marosvásárhelytt 12,700 1. 1260 v. Erzsébetvárosban már csak 2500 1. 230 v. Hátszegen 1800 lak. 300 v. Ilyefalván 1300. 250 v. Csikszerdán 1200 1. 220 v. És most tegyük hozzá, hogy eme választókerületek mindegyike egy-egy képviselőt küldött, miszerint Ilyefalva vagy Csikszerda 1200 —1300 lakosainak képviselője leszavazgatta p. o. Szeged, Pest vagy H.M.- Vásárhely 35—40—50 ezer lakosainak képviselőit. Hasonló aránytalanságok voltak s vannak a vidéki vagy megyei képviselet elosztásában. Ezen kiáltó hibákon azonban a kormánypárt hívei nem változtattak semmit. Sőt csak örülnek, ha mondhatják: lám mily hibásak, mily igazságtalanok az 1848. törvények. A hibák, hiányok s ferdeségek tehát meghagyattak, sőt növekedtek a kormánypárt nagyobb dicsőségére s a kormánypárt legfelebb az országgyűlési viták meddőségére fog hivatkozni, holott ezek alkalmával az ellenzék első emelt szót ezen aránytalanságok megszüntetésére. Vagy azt modják : csináljunk jobb, helyesebb, igazságosabb censust. Csalódnak. Mert „igazságos“ census nincs, nem lehet. Az eddigi összeírások épen azt bizonyítják, hogy a census bár jobbra, balra csavarjuk, csak bajt, igazságtalanságot idézhet elő s eme bajok egyedüli orvoslata nem más mint annak teljes eltörlése. Kubinyi Lajos: Figyelmeztetjük olvasóinkat a „választási mozgalmak“ czimü rovatunkban foglalt h.m.- vásárhelyi tudósításra s anélkül, hogy azt e helyt újabb megjegyzéssel kisérnek, csak a „Hon“ mai esti lapjából közöljük a következő czinikus táviratot : „H.-M.-Vásárhely, jan. 9. (Eredeti sürg.) Ma délelőtt 10 órakor Vidats János a piacztéren mintegy 150 szélsőbaloldali választó és számos kiváncsi hallgató jelenlétében Kossuth Lajost ajánlotta H.-M.Vásárhely képviselőjéül. Az ellenzék tekintélyesebb és befolyásosabb emberei a demonstrátiótól távol tartották magukat, s ugyancsak az említett órában a város ellenzéki polgárainak 120 tagból álló választmánya ülést tartott, melyben egyhangú megállapodással a, baloldali végrehajtó bizottság által ajánlott Teleszky István kiáltatott ki képviselőjelöltül , ki Móricz Pál, Győrffy Gyula és Nagy György kíséretében,a választmány meghívása folytán, röviden előadta politikai hitvallását, s szónoklata nagy lelkesedéssel fogadtatott. Megválasztása bizonyos. A jövő vasárnap nagy népgyűlés fog tartatni, mely alkalommal Teleszky ünnepélyesen előterjesztendi programmját.“ A baloldali olvasó közönségre bízzuk az alábbiakkal szemben e távirat megítélését. Egy főispán mint kortes. Szép dolgok történnek mindenütt az országban a kormánypárt részéről, tehát Baranya sem maradhatott el, itt is a főispán, kinek neve Perczel Miklós, és ki a politikai szökevények szokása szerént, feledtetni akarja magatartásával múltját, nem elégli meg, hogy tiszti karával s a bírói hivatalnokokkal korteskedtet, hanem ő maga is a kortesek sorába állt, és az egész megyét járásról járásra bejárta, a járási székhelyekre a faluk elöljáróságát parancsszóval berendelte s előttük oly hangon és kifejezésekkel korteskedett az ellenzék ellen, hogy méltóságos méltóságtalanná tevő az által ő főispánsága. Többek között június 8-án a pécsi járásbelieket rendelte be magához, és lakása udvarán az egybegyűlteknek elmondotta, milyen gonosz az a baloldal, sőt méltóságos szolgai buzgalmában annyira ragadta heve, hogy egyes baloldaliakat nyilvánosan becsmérelt, egyikről azt mondotta, hogy a politikát a malomban tanulta, a másikról meg, hogy a korcsmában tanulta, míg egy harmadikról, kinek ő főispánsága még a saru szíját sem méltó megoldani, a kerület jelöltjéről Simonyi Ernőről azt mondotta, hogy a kerület oly embert választ benne, ki a hátán hordja a házát mint a csiga. Eme kifejezéseiből látható, hogy ő valóban kortes, mert ily kifejezésekkel még a legelvetemedettebb kortes sem merészelt volna élni becsületes, jellemes férfiak irányában, ily kifejezésektől visszatartotta volna még a legelvetemedettebb kortest is a megtámadott férfiak önzetlen hazafiassága és jellemszilárdsága iránt tartozó tisztelet, csak a főispán nem borzadott vissza a bravói szereptől. No de a Pálfordulásért már kapott főispánságot, majd a korteskedésért s a becsületbiztonság ellen elkövetett merényletéért kap érmet, melyet a múltja mellé függeszthet tanúságául annak, hogy Perczel Miklós az 1849. évi honvéd-ezredes miben sem különbözik ahírhedt Bonyhádi vértől. Átadjuk tehát őt ezennel a nyilvánosságnak, mint méltóságos kortest, hadd lássa a jóérzelmű közönség, mire és miként használtatnak népellenes eszközöket azok, kik a nép adójából tartatnak poleton, átadjuk, hogy legalább a közönség okuljon, mert a sajtó másik czélja, a tettesek javulása már többé nem érhető el, miután pirulás nélkül felemelt fejjel követik el már napjainkban bizonyos oldalon a roszét. Perczel Miklós főispán úrtól pedig kérdezem: helyesnek, illőnek tartja-e a főispáni korteskedést? és vájjon nem volna-e kötelessége, miután fizetésének egy részét a baloldaliak adójából kapja, pártatlannak lenni ? Pécs, junius 8. Cassius. — A „Reforménak a nála kedves s hasznos nap után, midőn szolgálatai közeli érintkezésbe hozzák a kormány egy bizonyos emberével, rózsás színben látja a világot s ilyenkor furcsa álmai szoktak lenni. így múlt szombatról vasárnapra virradóra azt álmodta, hogy „Pest városa polgársága azon igen valószínű esetre, hogy a város valamennyi kerületében a deák-párti jelöltek választatnak meg, fényes önkéntes kivilágítást készül rendezni.“ A már előre megrendelt kivilágításban a kormánypárt embereinek nem lesz alkalmuk gyönyörködni. Az az „önkéntes“ kivilágítás pedig nagyon emlékeztetné az embereket a Bach időre, akkor is mint most a hatalom emberei a népszabadság s fölvilágosodottság gúnyjára kivilágításokkal czifrálkodtak. Különben ha az erőszak s vesztegetés folytán a „Reform“ által jelzett csapás bekövetkeznék, ne felejtkezzenek meg a reactió emberei azon segédekről, kik a jogfosztás munkáját megindulás nélkül képesek voltak végrehajtani. Állítsanak nagy transparenseket s Írják föl Szentkirályi Mór, Simon Flórent, Királyi Pál, Márkus Ignácz, Mérő János, Sweiger Márton, Vecsey Sándor, Herz Boldog könyvkötő, Smidlechner, Glücks Toperczer nevet, miután tanúsított consequentiájuk s fcsak szóval hangoztatott igazságszeretetük folytán megérdemlik a kifüggesztést. Továbbá ne felejtkezzenek meg azon mákvirágok neveinek felfüggesztéséről sem, kik tudva csaltak s hazudtak, hogy a ferenczvárosi szavazók közé juthassanak a reactió támogatására. Ezek pedig magukat mivelt embereknek tartják, s mégis oly gyalázatosságra vetemedtek s e tettük még tetszéssel is találkozott felsőbb helyen. Ily csúfságok azután majd megérdemlik az „önkéntes“ kivilágítást. A marosvásárhelyi Elba szigeti lázadók, kik az ellenzéki gyűlést orvul megrohanták, még mindig szabadon járnak s a a kormány, úgy látszik, nem is szándékozik a ma galád hősöket feleletre vonatni, mert különben erélyesebben kellett volna ellenük föllépni, így is tudnak korteskedni. A horvát ügyben tegnap Bécsben tartott értekezletről nincsenek hírek. Egy zágrábi távirat szerint a nemzeti párt nem tette azon biztosítást, hogy a magyar országgyűlésre a kormányt támogató képviselőket küld. A Pesten s Bécsben tartott értekezletek a horvát fővárosban bizalmatlanságot keltenek. Újabb cselszövények szövéséről szárnyalnak hírek. Az országgyűlést egybehívó leirat Vakanovics, Rauch s Pejacsevics közreműködésével szerkesztetek. Utonállás. Somogyban, Szilban, Madarász Józsefet jun. 6-án, délelőtti 10 óra után a piaczon, a mint 10 vagy 12 balpártiakkal magánosan beszélgetett, Hunyadi László gróf pártbeliei a szili kath. segéd-lelkész vezetése alatt megtámadták, sértő kifejezésekkel eltávolittatására s többen bántalmazására izgatták botokkal fölfegyverzett társaikat. Véletlenül egy őrmesternek fogláraival megjelenése miatt, vérengzést s bántalmazását nem követhették el. — Az ügy junius 8-án följelentetett a büntető törvényszéknek. — A pesti központi bizottság működését ma, kedden délig bevégzendi s ha azok, kik a megjelenésre meghivattak, addig meg nem jelennek, jegyeik meg fognak semmisíttetni. A bizottság tegnapi ülésében ismét több figyelemre méltó eset adta magát elő, mely méltó a följegyzésre. Hogy a bizottság eljárása méltóan legyen megkoronázva, vasárnapi ülésében a felek kihallgatásánál megközelíti az inquisitio határait. A pártoskodásról már nem is szólunk, mert hiszen ki jelen volt a bizottság ülésein, az meggyőződhetett, hogy mily nagy igyekezetet fejtettek ki, hogy a teréz-, ferencz- és Józsefváros ellenzéki választók sorait megritkítsák. Szívesen adtak szavazati jegyet a másik két városrészben, csak hogy amazokból kitörölhessék. Egy nagyszakállu, magyar ruhás egyén előmutat egy bizonyítványt, hogy Zalamegyében, Kővágóörsön birtoka van, mely bizonyítványt a község elöljárói, a közjegyző írtak alá s pecséttel elláttak, a bizottság a jelentkezőt ellenzékinek tartván, szavazattöbbséggel eldönté, hogy a bizonyítványt nem ismerheti el hitelesnek s igy elveti. Ekkor az illető azt mondja, hogy hiszen ő miniszteri hivatalnok s van 900 frt fizetése. Már ez mást mond az elnök s daczára, hogy az illető birtok alapján volt beírva s mint ilyen reclamáltatott s ez alapon elutasittatott, megengedtetett neki, hogy hozza el fizetési ivét s szavazatjegyét megtarthatja. Az ilyeneken csak Vecsey Sándor consequentiája tesz túl. Egy másik eset ez: Kühtreiber Ferencz reclamáltatott, mint a kinek a Józsefvárosban nincs ingatlan birtoka s ezt a telekkönyvi hivatal is bizonyítja. Erre Kühtreiber előmutatja a hivatalos birtok átiratási levelet s a bizottság e botrány után nagy sietve igyekszik más tárgyra áttérni, hogy a gyalázatosságot a hallgatók ne vegyék észre. Legbotrányosabb volt Kunstädter Mór esete, mert a bizottság ez esetnél már az inquisitori szerepre vállalkozott, csakhogy a határozott ellenzékinek ismertet a terézvárosi választók sorából kitörölhesse. Kunstädter azelőtt a lipótvárosban lakott nejével, de családi viszonyok folytán múlt hó elején a terézvárosba ment lakni anyjához, amit a bizottság pártatlansága folytán arra magyarázott, hogy azért ment oda lakni, hogy ott szavazhasson. A bizottsági tagok egyikének, valami Glück nevezetűnek annyira nincs fogalma az illemről s minden egyes családi viszonyainak tiszteletben tartásáról, hogy az elvakított pártszenvedély azon kérdésre vitte, hogy az illető hol hál s elvált-e a feleségétől s több más, amit nem akarunk elsorolni. Ily gyalázatosságok is fordultak elő. Trefort Ágoston ma sompolyogva jött s vitte el szavazati jegyzét, melyet a bizottság kegyes volt számára félre tétetni, miután nagyon jól tudta, hogy mily csúfosan jutott a szavazók sorába. Lovas Róbert reclamáltatott, mert ellene csőd kéretett, de a csőd még nincs kimondva, sőt az illető a csőd ellen fellebbezett is. A bizottság ez ügyet megvizsgáltatta s miután a kiküldött tagok elfelejtették megnézni, hogy az ügy fellebbeztetett-e, Lovai a választók sorából kitörültetett. E dologban az a nevezetes, hogy Zách János, Dittmar lámpagyárnok képviselője, Lovai ellen boszúból kért csődöt jan. 6-án azért, mert ez szavazójegyét vonakodott neki eladni. A bizottság Lovai becsületességét a leghallatlanabb módon jutalmazta. — Berlinben a napokban veendi kezdetét azon tanácskozás, melynek czélja oly szabályok kidolgozása, mik az internationale ellen fognának alkalmazásba vétetni. E tanácskozásra képviselőket küldeni az európai kormányok mindegyike fölszólíttatott. A meghívást azonban egyik kormány sem fogadá el s így Berlinben csakis a német, az osztrák s a magyar kormány megbízottjai fognak tanácskozni, mint amely kormányoktól lett, az ügy szőnyegre hozva. Európa többi kormányai, mint Olasz-, Franczia- s Angolország, hol a sociális mozgalomnak úgyszólván fészke van, nem látják szükségét egy nem létező ellenség ellen küzdeni. A socialismus kérdése nem leend megoldva mindaddig, míg az emberek gondolkozásmódját s érzelmeit nem sikerül a mostani ellenkező irányban terelni. A socialismus a társadalmi helyzet javítására van irányozva s annyiban jogosult, mert az ily küzdelem nélkül az emberiség aligha elérte volna mai fejlettségét. A berlini tanácskozás alapelvéül azt vallja, hogy nem azon eszközökről fog értekezni, melyek által rendőri utón lehetne a soczialismus ellen föllépni, de nem szenved kétséget, hogy az értekezlet csak hamar át fogja látni, hogy habár azon pusztítás ismétlése, mely a múlt évben a franczia fővárost érte, roppant szerencsétlenség volna, de hogy az oly esetek megakadályoztassanak, a végből nemzetközi rendőrségi intézkedéseket életbe léptetni, csak a népek elnyomására vezethet. Az értekezlet eredmény nélkül fog szétmenni, vagy pedig ha határozatainak érvényt szándékoznék szerezni,még nagyobb veszély szülője lenne, mint a minővel netán a socialismus fenyeget. Lehet, hogy az Internationale Ugye csak ürügy oly intézkedések megtételére, melynek súlyát majd a népek értendik meg. Az atyai kormány keze nyomát szándékoznak nyilván érezhetőbbé tenni, mely azt állítja, hogy mindenkin segít s épen akkor veti a jármot a nép nyakába. Miután a többi hatalmak a meghívást nem fogadták el, nagyon közel jár a valóhoz azon föltevés, hogy a berlini értekezlet által az absolutismus a socialismusban keresi a támpontot, s eredménye csak reactió lehet. Simonyi Ernő beszéde: Buda első kerülete ellenzékének jun. 9-i nagygyűlésén.*)] T. polgárai és Buda városának! Önök szívesek voltak engem egy fényes küldöttség által maguk közé meghívni, hogy itt önökkel együttesen a jövő, legközelebb megy Gyorskói retrozsintán.