Magyar Ujság, 1873. április (7. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-22 / 92. szám

Kedd. 9&. szám. Szerkesztői iroda: fcjrvetóm-utexji 4-ik s.v*: N onittle.f. tJu intésündrc a la, n»i*liriiii illető iuiideit kossé arény. Késiratok é levelek vissza ne r adatunk. — Bérei tutet B.u levelek c«?%k isUieron kezek*M fogadtatnak el Kiadóhivatal: jSgyel6»-uto*& 4-ik fttUimt. Id. uitexeodi a lap anyairénaát illeti, minden koala onény, a. w. aa elifiaateal p*ua,a kladáa törüli pauaaaok éa a hird.tm.^yrk.MAGYAR U JS GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETŐ AZDÁSZATI NAPILAP. VII. évfolyam. tsmvamntr^ssssm ~ MMMMMWW—BBWJh'ilh!. a ilLJjWft- J ■ « 1873. április 22. Előfizetési ár: Vidékre gusi u v se ly ben . ..j ve • Egy évről r Vt Fel fvrv . .3 ■ * • « N-gyeJlépra J * « Egy honajra 1 ♦ to . Egjii- s táih S y Hirdetési dij: kil'-ncr haBALos petité;,» egyszeri hirDstáge 12 kr. többaxori 9 kr. Bélyegdij mindan hirdetá»é»-t külön 30 kr. Nyilttér: négy halíbos aMieor 30 kr. a Figyelmeztetés „MAGYAR ÚJSÁG“ czimü politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t.cz. olvasóinkat, kiknek előfizetésük márczius hó végével lejár, tisztelettel felkérjük, (hogy a lapok küldetésében fenakadás ne történjék), sziveskedjenek az előfizetést mielőbb megnyitani. Előfizetési feltételek áprilistól kezdve: Évnegyedre (apr.— jun) ... 4 frt — kr. Félévre (april — szept.) . . . . 8 frt — kr. Háromnegyedésre (apr.—decz.) . 12 frt — kr. Egy hóra ....................................1 frt 40 kr. A „Magyar Ujság“-ra az előfizetési pénzek a hírlapkiadó-hivatalhoz. Pest, egyetem-utcza 4-dik szám intézendők. Az előfizetésigczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. Pest, márczius 1873. A kiadó-hivatal. Pest, április 21. Politikai szemle. Párisban a választási küzdelem naponkint hevesebb lesz. A Rémusat jelöltségét támogató lapok minden kigondolható eszközt sietnek fegyverül az ellenfél ellenében felhasználni. Már most azt kezdik hirdetni, hogy Barodét megválasztatása Thiers bukását idézné elő s ennek könnyen a köztársaság megsemmisítése lehetne a következménye. Miután Thiers minisztere mellett oly határozott állást foglalt, ez aggodalom bír némi valószínűséggel, de e helyzetet a köztársaság elnöke teremté s ingadozása a monarchistákkal folytatott kacérkodásával a republikánus pártban szakadást idézett elő. A szélsőbaloldal jelöltje, Barodet javára egy nyilatkozatot szándékozik közzé tenni feleletül Carnot s Henri Matin köriratára. Másrészről az állandó bizottság többségének tagjai a mérsékelt párt köztársasági nyilatkozataiból Bemusatnak nagy botrányt szándékoznak csinálni. Suttogni kezdik, hogy a hosszabb időre elnapolt nemzetgyűlés rögtön össze fog hivatni. A párisi spanyol követ Thiers 77 éves születésnapja alkalmából Castelar szerencsekívonatait a köztársaság elnökének átadta. A spanyol külügyminiszter ez alkalommal a köztársasági államforma megerősödése s a két szomszédos nemzet jó egyetértése iránti kívánságát azon megjegyzéssel fejezi ki,hogy ezt nemcsak a spanyol kormány, hanem az egész spanyol nemzet nevében hiszi tehetni. A „Daily News“ a spanyolországi helyzetről egy hosszabb czikket közöl, melyben megjegyzi, hogy a spanyol állapotok a javulás jeleit mutatják. „Ha a spanyol köztársaság kormánya — mond az említett lap — egy rövid ideig tarthatja magát, amint azt okkal hinni lehet, tekintélyét bátran a nemzeti szavazat alapjára fektetheti, mialatt a szabadság és rendnek royalistikus ellenei irányában tett eredményével a bizalomra annálinkább igényt tarthat. Jelenleg az ország előtt úgy áll, mint szerencsétlen örököse az öt megelőzött kormánynak. Ha az államkincstár majdnem egészen üres, a monarchia volt az, mely a múlt évben a külhitelezőkkel egyezményt ajánlt. Ha az északi tartományok a gyilkosság és rablás prédái, már akkor voltak ily A MAGYAR ÚJSÁG TÁRCZAJA. — Pest, 1873. április 22. — Fracasse kapitány. Regény a XVII-ik századból, melyben a nagy forradalom óta egészen eltűnt franczia világ megismertetik. Irta Gautier Theophile. Francziából fordította G. T. Ant. (43. Folytatás.) VII. A regény igazolja czimét. Utasaink kezdetben oly gyorsan haladtak, a hogy csak engedte a szegény vén ló ereje, mely a nyugodalmas éj folytán kissé kipihent, különben a frissen lehullott havon vígan gördült a szekér. A Sigognac és Zsarnok által megkergetett parasztok nagyobb számmal térhettek volna vissza, azon kellett tehát lenni, hogy minél hamarább távozzanak és az üldözést lehetetlenné tegyék. Két mértföldet haladnak így, némán, mert Matamor szomorú vége miatt támadt gyászos gondolatok, a helyzet mélaságát még növelték. Mindegyiknek eszébe jutott, hogy egyszer ő is el lehet temetve egy út szélén, állatcsontok közt, kitéve a vakbuzgók szentségtelenítéseinek. Ez a szekér, mely tovább-tovább haladt, valahogy az élet jelképe volt, mely mindig előbbre és előbbre visz bennünket, nem gondolva azokra, kik nem követhetnek és kik elhalnak az út szélén. Blazius, ki e sok hallgatást már megunta volt, elkezdett okoskodni és beszélni e tárgy felől, sok idézéseket és szabályelveket szővén beszédjébe, melyek Nyegle szerepeiből jutottak eszébe. A Zsarnok szó nélkül, mogorván hallgatá. Gondolatai más irányt vettek volt, úgy hogy végre Blazius észrevéve pajtása szórakozottságát, s megkérdé tőle, mire gondol, helyzetben, midőn még a trón fenállt. Ha a hadsereg szervezetlen, a baj az előbbi kormány alatt kezdődött. A német kis államok közt Baden volt az első, mely az egységes törekvéseket a legkészségesebben előmozdítá, most azonban egyszerre partikularistikus hajlamot kezd mutatni. A ,,Spen. Ztg.“-nak Karlsruheből vett levele e váratlan fordulatról némi fölvilágosítást ad. Berlinben nagyon rosz néven vették, hogy a bírósági szervezet tárgyában tartott miniszteri értekezleteken Baden a porosz indítványok ellenzőihez csatlakozott. Mostana karlsruhei tudósításból kitűnik, hogy Badenben néhány idő óta centrifugális irányzat kezd érvényre jutni, sőt a birodalmi kanczellár politikáját s a porosz minisztérium merev eljárását helytelenítik s a porosz egyházi törvényjavaslatok iránt ellenzéki hangulat uralkodik. Karlsruhében azon véleményben vannak, hogy az egységért már elég áldozatot hoztak s a szövetséges államok e jogának csorbításáról semmit sem akarnak tudni. A porosz vallásügyi minisztérium az evang. és kath. egyház szervezetén dolgozik. A kath. püspököknek a kormány a községi rendezésről szóló javaslat lett véleményezés végett előterjesztve. A ,,Prov. Corr.“ jelenti, hogy a miniszter az evang. egyház szervezetére vonatkozó terveivel is készen van. A pápa betegségéről egy nápolyi lap római tudósítója így szól : A szentszéknél lévő kül udvarok követei majdnem ostromállapotban tartják a bibornok államtitkárt azon ürügy alatt, megtudni a pápa hogyan létét s igyekeznek őt kikémlelni. Antonelli bibornok azonban hallgat s a beszélgetést más tárgyra fordítja, a mint a pápai szék jövője jön szóba. A legravaszabban s legállhatatosabban mindannyi követ közt Courcelles szokta a kérdést fölvetni s azt hiszi, hogy a bibornokot sarokba szokta, de Antonelli azt feleli : Egy apostoli levél mindent elintézett s a bibornoki collegium hiven s lelkiismeretesen fog hozzá ragaszkodni. Courcelles ezzel nem elégedett meg, s azonnal egy futárt küldött Párisba, hogy a franczia kormánytól utasításokat kérjen, miután abban, mikor elutazott, a pápai szék megüresedésének eshetőségéről nincs említés téve. S azt a feleletet nyerte, hogy a franczia kormány ama apostoli levéllel mit sem törődik , hogy Francziaországnak évszázados joga nem enyészett el. És igy nyilatkozott az osztrák kormány is, habár az olasz tartományok elvesztése folytán kevésbé érdekelt, akárki lesz is a pápa. Ami a spanyol kormányt illeti, mint a véte joggal bíró harmadikat, ennek nézetét nem lehet tudni. Az olasz kormány még nem is gondolt arra, hogy jogát érvényesítse. Különben Francziaország és Ausztria elégségesek, hogy a conclavenak bajt okozzanak s az apostoli levélben megnevezett pápa ellen tiltakozzanak, ha azt népeik érdekében jónak tartandják. Az oroszok Khiwa elleni expeditióját illetőleg a „Times“-nak Berlinből a következőket írják : Pétervárott azt hiszik, hogy a khivvaiak Afghanistánon át újabb szerkesztő fegyvereket kaptak.Ily körülmények közt lehetségesnek hiszik, hogy néhány hadoszlopnak, melyeknek eredetileg az volt a czéljuk, a szomszédos nomád népeket sakkban tartani, szükség leond, a khanatus gyarmatosított területére menni s a főhadoszlopokat támogatni. Bakuban s Orenburgban a segédcsapatok gyorsan szerveztetnek. Az első Nangisak s Krasnowodik közt fog partra szállni, a második a Kuba területén halad át. A hadi lábon álló hadoszlopok száma hat s ezek nagyobb részének, az a rendeltetése, az ellenséges törzseket féken tartani. Ez újabb nehézségek Pétervárott a pártokat elbátortalanították. A pesti hírlapok bécsi tudósítói örömmeljelentik, hogy bezzeg "a"disszióelőadásnak úgy a magyar minisztereknek, mirt az országgyűlési küldöttségnek teljesen illő helyeik voltak. Nevezetesen a miniszterek s a két ház elnökei föld— Crotoni Milora -- felelé a Zsarnok — ki egy ököl csapással megölt egy ökröt, és egy nap alatt megette. Ezen hőstett tetszik nekem; érzem, hogy képes volnék ugyanazt véghez vinni. — Szerencsétlenségre az ökör hiányzik — mondá Scapin, résztvevőn a társalgásban. — Igaz — viszont a Zsarnok — csak az ököl van meg és a gyomor. Oh, mily boldogok a szruet-madarak, kavicsokkal táplálhatják magukat, cserépedényekkel, mentegombokkal, kés nyelekkel, övcsattokkal és más élelmekkel, mit az ember nem képes megemészteni. — Ebben a perezben kész volnék az egész színpadi készüléket lenyelni. Úgy tetszik nekem, hogy míg szegény Matamor sírját ástam, magamba is ástam mély nagy gödröt, melyet semmi sem képes betölteni. Mily okosak voltak a régiek, hogy a temetések után nagy halotti torokat rendeztek, hol hús és bor bőségben volt, a holtak dicsőítésére és az élők egészségére. Bel szeretném most azon bölcs szertartásokat véghez vihetni. — Más szavakkal enni szeretnél — mondá Blazius — te Polyphemus, Gargantua, nagyétkű, undorodom tőled. — Te pedig inni szeretnél — felelé a Zsarnok. — Homok, szivacs, tölcsér, hordó, sajnálatot gerjesztesz bennem. — E két elvnek asztalfeletti öszszolvadása mily kellemes és hasznos volna most!—sóhajta fel Scapin békítő hangon. Amott van az út szélén egy kis fiatal erdőcske, mely megállapodásra épen alkalmas volna. Oda mehetnénk szekerünkkel, és hogy ha maradt még némi eleség tarisznyákban reggelizhetnénk úgy a hogy, megvédve a széltől ezen élő olasz fal által. Ez alatt a ló is kipihenne, és mi, a csontok rágcsálása közben gondolkodhatnánk s határozhatnánk valamit a csapat jövőjére nézve, mely most borzasztó sötétnek tetszik nekem. — Szavad aranyat ér, Scapin barátom — mondá a Nyegle — ki fogjuk üríteni tarisznyánkat, mely fájdalom laposabb egy tékozló erszényénél; úgy hiszem, maradtak még, hajdani fényűzéseinkből egykori sonszinti páholyokba!), a küldöttség tagjai pedig földszint ültek, ugyanott ülvén, mondják — csakhogy elöl — a titkos tanácsosok és a tábornokok is. Az első és második emeletű páholyokban az udvaron kívül csak gr. Andrássy s a legmagasabb aristocratia tagjai: Eszterházy, Kinsky s mit én tudom kik még, foglalván helyet. S ezt a magyar tudósító urak természetesnek találják. A legmagasabb aristocratia hogy is ne ülne előkelőbb helyen, mint az országgyűlés küldöttsége! Hiszen ez csak egy országot, 15 milliónyi nemzetet képvisel, azok pedig . . . kutyabőrt. Egy laptársunk meg szintúgy természetesnek kezdi találni, hogy minisztereink s országgyűlési küldöttségünkkel oly csúfosan bántak Bécsben, mert hiszen, mondja, nem hívták meg, hívatlan vendégnek pedig ajtó megett a helye. Mi nem értünk egyet ezen írótársunkkal. Azért, hogy valaki másnak szerencsét kívánjon, nem igen szokás az embereket meghívni, azt önszántukból teszik vagy nem teszik. A magyar országgyűlés illőnek találta, hogy a királynak és királynénak szerencsét kivánjon leányuk férjhez adása alkalmával, s e végett küldöttséget választott kebeléből. E küldöttségnek, minthogy ő felségeik Bécsben voltak, természetesen oda kellett mennie. Azt, mikor induljon oda, igaz, meg kellett volna az elnök uraknak tudakolniuk a király személye körüli miniszter útján, és csak akkor indulni, amikor az uralkodó pár fogadni kívánta a küldöttséget. Ha ezen tudakozódásra azt üzenték volna, hogy jöjjenek azonnal, s vegyenek részt az ünnepélyekben, akkor azonnal indulhattak volna; ellenkező esetre meg kellett volna várniok a fogadtatásukra rendelt napot. Az elnökök azonban semmit sem találtak természetesebbnek annál, hogy ők is, híva nem hiva, részt vegyenek az ünnepélyekben s fölmentek a küldöttséggel minden előleges kérdezősködés nélkül. Ez tehát hiba volt, kétségtelenül. De azért az udvariasság szabályai mégis azt hozták magukkal, hogy ha már oda fenn volt Magyarország, mint ők nevezik, a „birodalom hasonfelének“ küldöttsége, ezt ne csak meghívják az ünnepélyekre, hanem ha meghívják, az őt megillető helyet jelöljék is ki számára, így áll a dolog és nem máskép. A magyar küldöttség, illetőleg ennek elnökei hibát követtek el: a bécsi urak ennél nagyobb dolgot: nehéz sértést egy nemzet képviselőin. —? A fővárosi municipális választások ügyében ismét egy fontos és szükséges lépés történt. A szabadelvű polgárság által pártkülönbség nélkül választott 27-es bizottság ugyanis egy öttagú küldöttség útján a következő kérvényt intézte a belügyérhez: ~ * Nagyméltóságú miniszter úr! A törvényesen egyesített főváros igazoló választmánya a folyó évi áprilió 15-dik napján „Figyelmeztetésit bocsátott közre, melyben a múlt évi 36-dik törvénycikk alapján körvonalazza a képviselőtestület megválasztására vonatkozó cselekvő választóképességet. Ezen „Figyelmeztetés“ 12-dik pontjában a következők foglaltatnak : „Az írás és (az) olvasás igazolására beirási könyvek lesznek az összeíró küldöttségeknél, melyekbe mindenki a küldöttség utasítása szerint írni tartozik.“ Minthogy azonban az írni-olvasni tudás kellékékákból hátramaradt csontok, kolbász bőrök, s valami kenyérhéjak. Ládánkban pedig van még két vagy három palack bor, derék csapatunk utolsó kincse. Evvel ha nem is lehet a szonjat kielégíteni, legalább csillapítani lehet. Mily kár, hogy ezen oly kevéssé vendégszerető vidék földje nem hasonlít azon agyaghoz, melylyel az amerikai vademberek csillapítják éhségüket, mikor a vadászat vagy halászat szerencsétlen volt. Hőseink kitértek tehát az útból és megállapodtak a kis erdő legsűrűbb részében, a lovat kifogták, s az a hó alatt kezdé keresgélni a fűszálakat, melyeket hosszú sárga fogaival felszedegetett. Szőnyeget venek elő, melyet a legalkalmasabb helyre terítenek. A színészek körbe ültek ezen török módra rögtönzött abrosz körül, és Blazius öszmértékbe rakta reá komolyan a szekérből elővett ételmaradékokat, mintha valóságos lakomáról lett volna szó. — Mily gyönyörű rend — kiáltá a Zsarnok felindulva e látvány által. Egy herczeg ülésmestere se rakhatta volna azokat szebben fel. Blazius, bámulatos Nyegle vagy, valóságos hivatásod lett volna főudvarmesternek lenni. — Az volt vágyam, de a mostoha sors nem engedte — felelt szerényen a Nyegle. — De mindenekelőtt, barátim, csak ne essenek mohón az eleségnek. — Egyenek lassan, tisztelettel. — Különben is ki fogom szabni mindenkinek részét, mint ahogy a ladikokban szokás tenni hajótörés alkalmával. — Tiéd Zsarnok, lesz ezen sonkából megmaradt csont, melyen lehet itt-ott még egy kis húst találni. — Kemény fogaiddal aztán széttörheted az egész csontot és bölcs módra, kiveszed belőle a velőt. Önöké lesznek, asszonyaim, ezen pástétomhéjak, melyekre még ragadt belől egy kevés töltelék és finom, tápláló szalonnaréteg. Ez jóizű, finom eledel, ennél jobb se kell. Sigognac báró, fogadja ön el ezen kolbász végecskét, csak vigyázzon, el ne nyelje a madzagot, melylyel héja össze van szorítva. Tegye majd azt félre a vacsorára. Az ebéd úgyis egészségtelen, fölösleges lakoma, melyet el fogtunk törölni. Leander, Scapin meg én, meg fogunk elégedni nek kipuhatolására egyetlen egy művelt állambasem követeltetik az, hogy a szavazatképesítésre jelenkező polgár az ő nevének, foglalkozásának és lakhelyének kiírásán kívül még más, az összeíró küldöttség tetszésére bízott cenzurának is alá legyen vetve; továbbá minthogy ezen intézkezkedés a mellett, hogy önkényre és számtalan visszaélésre szolgálhat okul, míg egyenesen a választási jognak törvény által nem decretált korlátozását czélozza, az összeíró küldöttség ezen intézkedése a fővárosi polgárok választási jogosultsága ellen irányzott sérelem. Nemcsak sérelem, de sőt a választási törvénynek magyarázása — az illetékes országgyűlési naplóban foglaltak szerint — egyenesen törvényellenes intézkedés foglaltatik a „figyelmeztetés“ 14-dik pontjában, mely következőleg szól : „A jövedelmi adó iránt nemcsak az adó előírását, hanem az 1872-dik évi adónak lefizetését is kell igazolni.“ Ezen pontban ugyanis az adófizetés kellékének oly magyarázat adatik, amely a törvényhozás által nem követeltetett, mert az 1872. évi 36. t. sz. nem azt követeli, hogy az illető polgár a lejárt évre szóló adót lefizette legyen átalában, csak azt, hogy adófizető legyen. Az összeíró küldöttség nem lehet jogosított a törvénynek megszorító magyarázatot adni ott, ahol a polgár jogáról van szó, s ha azt mégis teszi, akkor csakis a polgárok választási jogosultsága ellen irányzott törvényellenességgel és jogtalansággal eszközölheti azt. Az igazolóválasztmány ily eljárása folytán a fővárosi polgárok százanként esnének el választási jogosultságuktól, ami nemcsak méltánytalanság, de sőt törvényellenesség lenne annyival inkább, mert nem lehet és nem szabad a törvényhozó testületről feltételeznünk, hogy az összeíeküldöttségekben adóvégrehajtókat akart rendszeresíteni. Az itt elősorolt, két pontban foglalt törvényellenes intézkedéseknek a választópolgárok jogai megóvása czéljából leendő orvoslásáért a folyó évi február hó 2-dik napján a főváros polgárai által pártkülönbség nélkül megtartott közgyűlés által kiküldött 27-es bizottság hazafias kötelmének ismeri Nagyméltóságod előtt az iránt kérelmezni, hogy a „Figyelmeztetés“ 12 dik pontjában foglaltaknak azon módosítását, mely szerint az írni-olvasnitudás kellékének begyőzésére a vezeték és a keresztnév úgy a lakás és a foglalkozás kiírásának kelléke elégségesnek találtassék, valamint a 14-dik pontot, mely az 1872. évre szóló adó kifizetésének igazolását, mint a törvény által nem követeltet, elhagyatni, — és hogy helyette csakis a múlt évre szóló adónak előírása követeltessék, elrendelni és erről az összeiró küldöttségeket az illetékes hatóság utján haladéktalanul tudósítani méltóztassék. Kelt Buda-Pesten az 1873. évi február hó 2-án megtartott népgyülés által kiküldött 27-es bizottságnak az 1873. évi ápril 19-dik napján tartott üléséből. A 27-es bizottság nevében : Jókai Mór elnök. A bibigyér, Szapári gróf távollévőn, helyettese az államtitkár Groisz G. ur fogadta a küldöttséget , miután a kérvény tartalmáról értesült, szíves volt megígérni, hogy saját egyéni nézete teljesen megegyezvén a 27-es bizottság fölfogásával, mindent el fog követni, hogy az éjjel valószínűleg hazaérkező miniszter kedvezőleg intézkedjék a bejelentett sérelmes ügyben. Okunk van hát remélni, miszerint a 34-es bizottság önkényes törvény magyarázó és törvénytaposó eljárása meg fog semmisíttetni a fővárosi választók szent és sérthetlen jogainak, valamint a választási szabadság érdekében még a behatások kezdetén Vagyis akkor, mikor a miniszteri rendreutasítás még praktikus eredményeket szülhet, ezen tiszteletre méltó ó-darab sajttal, mely szőrös, szakállas, mint egy remete barlangjában. Ami pedig a kenyeret illeti, azok, kik azt igen keménynek fogják találni, vízbe áztathatják. A borból mindenkinek egy pohárhoz lesz joga, és mint kulcsár, kikérem, hogy utolsó cseppig kiigyák, nehogy valami kárba menjen e becses italból. Sigognac már régóta meg volt ily mértékletességhez szokva, hisz a nyomorúság várában nem egyszer költött el oly ebédeket, melyekből egy morzsa se juthatott volna az egereknek minekutánna ő maga volt az egér. Mégis bámulta a Nyegle jó kedvét és kifogyhatatlan vig szeszélyét, mely még ott is talált alkalmat a nevetésre, hol mások sírtak és jajgattak volna. Izabella azonban aggasztotta Sigognac-ot. Halál sápadtság futotta volt el arczát és evés közben fogai kézcsörgettyük módjára vaczogtak, minden igyekezete daczára, hogy azt elnyomja, mintha a hideg rázta volna. Könnyű öltözete nem védte őt a metsző hideg ellen, és Sigognac, ki mellette ült, ellenállása daczára, köpenye felével betakará őt, közelebb vonván magához, hogy éltető meleget kölcsönözzön neki. E szeretet tűzhelyénél, Izabella csakugyan meg is melegedett és gyenge pir mutatkozott újra szemérmes arczán. Míg a színészek ettek, különös zaj hallatszott, melyre előbb senki sem figyelt, azt a levelektől megfosztott ágak közti szél üvöltésének gondolván. De nem sokára e zaj megkülönböztethetőbb lett. Bizonyos rekedt és éles hörgés volt, mely egyszersmind mérgesnek és együgyünek tetszett, és melynek eredetét nem lehetett megmagyarázni. A nők némi félelmet tanúsítottak. Jaj ha kigyó volna — kiálta fel Szerafin — meghalnék félelmemben, annyira undorodom e borzasztó állatoktól. — Ily időben — jegyző meg Leander — a kigyók meg vannak dermedve és meredten alusznak üregeik mélyében, mint megannyi palezák. (Folytatása köv.) Pest, április 21-én. April 1-től kezdve teljes számú példányok még folyvást kaphatók.