Magyar Ujság, 1873. június (7. évfolyam, 126-148. szám)
1873-06-10 / 132. szám
131. Kedd. Szerkesztöi iroda: Barátok tere 1-só szára. II. emelet. Ide intézendő a lap »zell.uni réseit ülete minden közlemény. Koeir.in k 8 levelek viasza neu adatnak. —«Bérmentetlen levelek csak ismeres kezektől fogadtatlak el Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-ik azá.v. földszint. Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, a. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. szaru. VII. évfolyam. 1873. Június 10. Előfizetési ár: Vidékre o*n v* y U»dy b n )•.»*.•‚‚.* k VsM vf'; Egy C: v r 10 .r„- - r Fél évre $ * * Negyed évr# 4 * ■ * Egy i.r'n ra ’ * 40 * E yy*e v $ kr. (GYORSPOSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Hirdetési dij: kilenc* hisáboe pszxtsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bályogdij mintén hirdetésért külön 30 kr. Nyílttér : négy hasábos mtízsor 30 kr. Pest, junius 9. Külföldi szemle. A bonapartisták Francziaországban egész nyíltan felütötték a fejüket. Nyíltan tanácskoznak már, hogy a hatalmat mint kerítsék kezükbe. Múlt pénteken Montmorency mellett, Saint Gratienben Mathild herczegnőnél a bonapartisták nagy összejövetelt tartottak. A tanácskozásban számosan résztvettek. Köztük volt Napoleon herczeg is. Mint az értekezletből kiszivárgott hirek tudatják, párttekintetből azt határozták, hogy a herczegnek Francziaországot azonnal el kell hagyni s csak két hónap múlva térhet vissza. Ez idő után Párisban fog lakhatni s Kouherrel egyetemben fogják a választási küzdelmet vezetni. Az értekezlet többsége a mellett nyilatkozott, megkezdett művét a fusionális combinatióktól függetlenül folytatni. Végül egyhangúlag azt is elhatározták, határozottan ellenszegülni azon tervnek, miszerint a köztársaság elnöke a hatalommal három vagy öt évre fölruháztassék. A bonapartisták azon hitben ringatják magukat, hogy az erélyesen űzött választási propaganda által s a népre való hivatkozásnak két év múlva sikerülni fog nekik a császárságot visszaállítani. Vitets de l’ Aigle gróf, e két orleanista képviselő halála a kormánynak ujabbb zavart okoz, mert kénytelen lesz Párisban s Oise megyében a pótválasztást elrendelni s ezáltal az orleanisták elitéltetésétől a fővárosban , ama megyében, melyet Aumale herczeg képvisel, nem fog megmenekedhetni. E hó 4-én, mint a magentai csata évforduló napjain a bonapartisták több helyütt lakodalmat rendeztek. Egyúttal a postán egy nyilatkozat félét küldtek szét, mely az „Ordre“-ban is megjelent a melyben tudatják Párissal, hogy Olaszország követe a nap ünnepélyére ebédet ad s erre az összes „magentai hősöket“, tehát a köztársaság elnökét is meghívta. Az egészben az a legkülönösebb, hogy az ebéd nem tartatott meg s Nigrának eszében sem volt lakomát adni. A Montpensier által folytatott alkudozásokról érkezett tudósítások távolról sem mondhatók megnyugtatóknak. Ez a chantilly-i urak kedvét elrontja ugyan, de azért nem merik azt a legitimistákkal éreztetni. Az orleansi herczegek érzik e párttól való függősségüket s így h ragjuk lecsillapítására más utat keresnek. A bonapartisták ellenében sorakoznak. Ennek következtében Broglie a „Solail“-ban egy közleményt jelentetet meg, melyben Napoleon herczeg ügyére vonatkozólag a deczember férfiainak emlékezetébe hozatik, hogy a bordeaux-i nemzetgyűlés határozataink engedelmeskedni tartoznak, mely szerint a Bonaparték trónvesztetnek mondatnak. E közlemény Roucher híveinek sorában rászólást keltett s ez okból interpellálták Macne-ot, ki azonban betegséggel mentvén magát, kijelenté, hogy az egészről semmit sem tud s az utóbbi napok alatt Broglie-t nem is látta.Magne-tól elmentek Broglie-hoz, ki azonban nem volt otthon. Ily körülmények közt a bonapartisták nem tehettek egyebet, mint közlönyeikben egy nyilatkozatot tettek közzé, melyben figyelmeztetik a „Soleil“-t hogy ne idézzen elő oly polémiát, mely a conservativ pártot gyöngíthetné. Gambettához az ország minden részéből érkeztekfölszólitások, hogy daczára a rendszerváltozásnak folytassa a republikánus és föloszlatási propaganda mozgalmat s eczélból a provocatiót zsákmányolja ki. A volt dictator közelében nem hiányoznak az „elővigyázok“ kik semlegességre nógatják. Mint hiszik Gambetta nem fog ezek szavára hallgatni. Bukarestben egy év óta egy pánszláv bizotság működik, mely az előtt forradalmi biztosokat küldött Törökország keresztények lakta vidékeire, most azonban egészen más eszközhöz folyamodott, hogy eltegye láb alól az oly egyéneket kik a bizottság útjába akadályokat gördítettek. Török lapok jelentése szerint a bizottság nemrégiben megbízta egyik emberét, hogy Hadjistavrot az útból eltegye. A merénylet rem sikerült s a bűnös elfogatott, kinél számos compromitáló iratot találtak. A spanyol föderalisták egy szervezeti tervezetet állapítottak meg, mely szerint az ország két államra lenne fölosztva s ezek ismét kantonokra osztatnának, melynek mindegyike saját s bizonyos tekintetben, különösen pénzügyekben, független kormánynyal bírna. A központi kormány a köztársaság elnökéből, a végrehajtó hatalomból és két kamrából állna, e mellett mindegyik államnak lenne elnöke és katonája. Az előbbi két kamra közül az egyik az államok, a másik a kantonok küldötteiből állna. A köztársaság elnöke és a miniszterelnök a szövetséggyűlés által választatnának, a miniztérium többi tagjait a miniszterelnök maga nevezné ki. A végrehajtó hatalom részéről egy tag küldetnék mindegyik államba, kinek azonban nem volna joga az illető állam vagy kanton ügyeibe avatkozni. Poroszországban a kormány azt hiszi, hogy a klérussal folytatott viszály köpenyege alatt a drákói sajtótörvényjavaslatokat az országgyűlésen sikerül keresztül vinni. A szabadelvű sajtó máris erélyesen tiltakozik a javaslat ellen, melyben csak a jó van, hogy a hírlapbélyeg és cautió eltöröltetik, de más egyéb intézkedései, melyek a sajtóvétségre vonatkoznak, a legszigorúbb. Londonban a munkásegyletek pünköst vasárnapján nagyszerű tüntetést rendeztek. Mindegyik ipartetület saját zászlója alatt jelent meg, s igy e jelvényeknek egész erdeje lepé a tüntetőket, mi a tömegnek felette festői tekintetet adott. Az iparzászlókat sok volna egyenként ismertetni; átalánosan csak annyit jegyezünk meg, hogy a legtöbb egyszersmind jelmondatokkal volt ellátva, melyek a munka becsét emelik ki. De voltak politikai jelentőségű zászlók is, különösen az internationalisták s republikánusok jelvényei közül többet lehetett észrevenni. A legközelebbi londoni gázmunkások strikejának áldozatai, kik ellen oly drákói szigorral jártak el a londoni törvényszékek, s melyek őket mert mertek nem dolgozni, börtönre vetteték, mint munka elleni összeesküvőket, d e tüntetésnél még külön is tüntettek s zászlójokra e fenyegető szavak valának jegyezve : „így felelünk mi a törvényszéknek.“ Egy másik zászlón „Jaj Anglia férfiasságának, ha a munkások gyermekeit s nejeit clerikális üldözésnek dobja oda.“ Egy harmadikon : ,,a mortoni nők üldözése Angliának gyalázata.“ (A mortoni nők férjeiket strike-ra buzdíták, amiért aztán mint lázitók börtönbe vettettek.) Midőn a menet a high-park felé közededett, szembeszökően növekedett a hozzácsatlakozók által, úgy, hogy a parkba érve, már mintegy 30,000-re ment a tüntetők száma. Itt a munkások 8 csoportban sorakoztak zászlóik köré : minden csoport közepén rögtönzött szószékkel birt, melyről a munkás szónokok, hol nyugalmas, hol heves hangon tiltakoztak a sérelmes törvények ellen; innen tétettek az eltörlést czélzó indítványok, melyek a hallgatóság által éljenzésekkel fogadtattak el. A szónoklatok meglepetést keltettek, különösen azon ékesszólási tehetség, minőt eguszer, kőműves, szabó sat. szónokok tanúsítottak. A szónokok mindenike fő figyelmet fordít a sérelmes törvények igazságtalansága kimutatásra s tagadhatatlanul éles jogérzettel, így kérdi az egyik: Hogyan van az, hogy a munkást, ki szerződését megszegi,börtönbe dobják, hát a munkaadók nem szegik meg a szerződést ? Hogyan van tehát mégis, hogy őket nem dobják börtönbe? A gazdag ember vagyona, személye mindig védelmeztetik, míg ellenben szegény ember sohasem mehet a törvényszék elé anélkül, hogy valamit szenvednie ne kellene. És ez az , mit ők Anglia dicső alkotmányának neveznek! Valóban dicső azoknak, kiknek pénzök van, de becstelen azokra nézve, kiknek nincs. — E népgyülés feladata tiltakozni a dolgok ily állása ellen.“ Ugyane szónok megemlékezett ,,egy continenttalis tábornokról, ki egy nap Angliába ment s arról volt ismeretes, hogy Magyarországban nőket korbácsoltatott, (felkiáltások: „Haynau“) ki azonban emiatt kikapta a magáét Angliában (nevetés). Szónok végül azon nézetét fejezte ki, hogy nekik, angol munkásoknak, nem szabad eltűrniök, hogy nejeik börtönbe vettessenek. A nagy népgyűlés azután még egy közös manifestumot fogadott el, melyben a tüntetők igen erélyes hangon tilakoznak a felnevezett törvények ellen, s azokat „önkényü, igazságtalan és kegyetleneknek“ bélyegzik; és végül kimondják azon elhatározásukat, hogy addig fognak egész Anglia területén tüntetni meetingek által, míg a panaszos és sérelmes törvények visza nem leendnek vonva. Az angol lapok némi megilletődéssel szólnak a hatalmas népgyülésről, s oly hangon, mivel kitűnik, hogy engedékenységet javasolnak azoknak, kik Angliában a törvényhozásra hivatalosak. PollHÜgyi bolyasetünk aa ««i Hiliti VäStttl terv. Az állandó pénzügyi bizottság az 1874 iki államköltségek tárgyában egy főelvet jelölt ki és követett, mely igy hangzik : Az ország jelen súlyos pénzügyi helyzete és azon kedvezőtlen körülmények, melyek jelenleg összes pénz- és hitelviszonyainkra oly zsibbasztólag hatnak, kijelölték azon irányt, melyet feltétlenül követendőnek tart a bizottság főleg ezen évi előirányzat megbírálásánál. És ezen iránytól ezen költségvetés megállapításától eltérnünk nem szabad, ha pénzügyeink rendezését, a súlyegyen helyreállítását kockáztatni nem akarjuk. Ez irány a legszigorúbb takarékosság alkalmazása minden oly kiadási tételre nézve, amelynek megtagadása világos kárral nem jár. Ezen elvet követve a pénzügyi bizottság 9.770,633 frtot törölt a rendkívüli költségekből, melyek mint tudjuk, a közlekedési minisztérium rovatára esnek. Azt vélnék tehát, hogy ezzel vége van vetve azon mindenáron építkezésnek és szépítkezésnek, mit eddig legkivált a közlekedési minisztérium űzött s a nagy vasúti terv, legalább addigra, mig pénzviszonyaink javulnak s a vasutakat tápláló kőutakból pár száz mérföldnyi vonal kiépíttetik, háttérben marad, vagy csakis a törvényhozás által már megszavazott vonalrészekre szorítkozik , melynek megtagadása ugyan nem járna világos kárral, hanem inkább oly erkölcsi veszteséggel,melyet világos kár mellett sem szabad engednünk,hogy a törvényhozásra háramoljék. Az állandó pénzügyi bizottság takarékossági elve ellen azonban elsőbben is a képviselőház vasúti bizottsága lép fel, épen a közlekedés, vasutak, a nagy vasúti terv pártolásával, sőt mielőbbi életbeléptetésének szorgalmazásával. A képviselőház vasúti bizottsága ugyanis a közlekedési miniszter által beterjesztett 187-ik számú s a képviselőház 1044. számú határozatával előzetes tárgyalás végett hozzáutasított: „A vasúthálózat több kiegészítő vonalának létesítéséről s egy délnyugati nagyobb hálózatnak egységes üzletbe vételéről“ szóló törvényjavaslatot alapos és beható tárgyalás alá vévén, annak alapelveit elfogadva s tervezetét helyeselve, sürgős szükségességét is hangoztatja, midőn p. o. a Bécs- Zimony közötti pályatervről így szól: „Ezen csatlakozási pontnak Zimonyba haladéktalan kijelölése s az említett vonalak kiépítése, mintegy felhívólag fog hatni a szomszéd területen építendő vonalak irányának meghatározására, s ennek halogatása azon lehetőséget vonhatná maga után, hogy más idegen társulat (t. i. bécsi) bennünket megelőzve, egy oly vonal létrejöttét eszközölheti, mely a kelet nagyfontosságú kereskedelmét, hazánk, illetőleg fővárosunktól elvonva, az idegen érdekeknek biztosítaná, amely vonalról aztán az egyszer utat vett forgalmat visszaterelni nagy áldozatok árán is alig lehetene.“ A törvényhozás által már megállapított vonalakra nézve pedig következőleg nyilatkozik : „A szlavón és határőrvidéki vasutak létezése mellett szólnak törvény által szentesitett adottt szó, melynek be nem váltása vagy épen megtagadása rész világot vetne törvényhozásunkra s különösen képvisel házunkra épen oly időben, a melyben a kölcsönös egyetértés horvát testvéreinkkel s az egymás iránti bizalom minden jelenségeire oly nagy szükségünk van.“ stb. Amott tehát közgazdászati ellenfeleink fenyegetnek, emitt pedig már kötelezve vagyunk. Ily körülmények közt a takarékosság politikáját érvényesitni nehéz feladat, de nem lehetlen, mert a Bécs-Zimony közötti pályára kamatbiztosítás nélkül is találunk vállalkozókat, a horvát-szlavén pályák jórészét pedig kiépíthetjük az ott eladott erdők árából s igy nem szükséges az államnak kétes jövőjű tőzsdei műveletekbe bonyolíttatnia. A nagy vasúti terv azonban épen ezt kívánja, sőt kívánja azt is, hogy a nagy vasúti államkölcsön viszonyai felbontassanak, ezen kölcsön alapjául más pályák jelöltessenek stb. mi már nem is épen törvényszerű eljárás volna. Azt mondja viszont a vasúti bizottság, hogy a nagy vasúti terv elfogadható, mert a közelebbi években nem kiván áldozatokat , a vasutak építésére kibocsátandó elsőbbségi kötvényekből 89.100.000 frtnak kell előbb befolynia s befektetve lennie,mintsem az állam pénze igénybe vétetnék . „A készpénzzel fedezendő építési költség öszszesen (t. i. a kiegészítő részletekkel együtt 101.449.800 frt, tehát alig valamivel több, mondja, mint az elsőbbségi kötvényekből és lt. A. részvényekből bedolyó 89.160.000 frt.“ Pedig kérjük szépen 101 és 10 millió frt szerintünk sokkal több mint 89 millió és 160 ezerért, kivált most, midőn sokkal kisebb öszszeget is jelentékenyeknek tartunk s az állandó pénzüoyi bizottság, a legszigorúbb takarékosság elvet követve azt javasolja, hogy meg kell vonni a kormánytól minden oly kiadást, melynek megtagadása világos kárral nem jár. Tíz, tizenegy millióért Magyarország államháztartásában most igen jelentékeny öszszeg. És kétséges dolog még az is, hogy a compen sajtó eszméje oly üdvös volna, mint minőnek azt a vasúti bizottság állítja. Ugyanis : Oly átláthatlan szövevény az egész nagy vasúti terv t. i. annyira öszszevegyíti a már meglevő pályákat az építendőkkel, a jövedelmezőbbeket a deficitcsinálókkal s oly pénzügyi műveleteket tár a törvényhozás elébe, melyeknek fogásait vagy leendő eredményeit csakis a leggyakorlottabb börzeemberek számíthatják ki, de sohasem egész bizonyossággal. „A compensatio, t. i. azon eszme, mondja a vasúti bizottság , mely szerint oly jövedelmezetlen pályák, melyek az üzleti költséget is alig képesek fedezni, egységes kezelésbe adatnak nagy forgalmat ígérő, s e szerint jövedelmező pályákkal, az egységes kezelés, a szoros kapocs, mely a pályákat egyesíti, egyrészt nagyobb forgalmat biztosít a gyengébb pályáknak, másrészt egy hálózat némely vonalainak gyengébb jövedelmezősége könnyebben elviselhető, ha az ugyanazon hálózat más vonalai által pótoltatik, s ugyanazért ezen eszme gyakorlati alkalmazása a bizottság által mint helyes üdvözöltetik.“ Már kérjük szépen, elismerjük ugyan, hogy a vasúti pályarészletek egységes kezelés, egymás kezére dolgozás által egymás jövedelmezőségét emelik és biztosítják, de a compensatio, illetőleg fuzionálás eszméjét nem látjuk oly üdvösnek, mint minőnek a vasúti bizottság állítja, mert ez átláthatlan homályba burkolja a a vállalatot s újabb vasúti perekre, kárpótlási igényekre stb. nyithat utat, mit az államnak kerülnie kell, holott a vasutak egymás kezére dolgozása ezen eszme vagy elv keresztülvitele nélkül is önmagából ez üzlet, természetéből folyik. A vasúti építők, bankárok stb. kikkel az állam itt közös üzletbe vonatik, természetes, hogy nem engedik maguk érdekeit megrövidítni, elteszik a hasznot; de hogy ezen haszonból aztán készségesen fedezzék a hiányokat, hogy t. i. necsak a kedvező, de a kedvezőtlen oldalát is megtartsák a szerződéseknek? ezt nem tartozunk előlegesen elhinni, miután a közelebbi események ellenkezőre tanítottak meg bennünket. Nem látjuk tehát kellőleg indokolva a compensanó eszméjét kivált mostani pénzügyi viszonyaink közt, melyek szigorú takarékosságra t. i. arra utalnak, hogy: építsük ki azt a mi már meg van szavazva s építtessük ki azt, mire állambiztosíték nélkül találkoznak vállalkozók, de ne engedjük újabb bonyodalmakba vonatni az államot a legtekintélyesebb bankházak irányában sem, melyek tekintélyét könnyen megingathatja egy újabb hitelválság. Nem látjuk kellőleg indokolva a compensatiók s újabb tőzsdei pénzműveletek eszméjét már csak azért sem, mert az egész nagy vasúti terv, az ő csereberélési s fuzionálist szövevényével olyan forma, mintha takaróul akarna használni a keletkezőben levő kérdések, perpatvarok elleplezésére. Az államnak óvakodnia kell a börzeüzlettől, óvakodnia kell oly szerződések kötésétől, melynek kibúvó ajtóit előre nem is láthatjuk s tekintetbe kell vennie, hogy nemcsak 1- 2 évig él, hanem eljönnek majd a szerződés súlyos feltételei is, talán még kedvezőtlenebb viszonyok közt minek a mostaniak. Szóval a nagy terv, nagy üzlet megalapítására a mostani időpont épen nem kedvező, el nem fogadható s a törvényhozás, ha magáévá teendi a pénzügyi bizottság által hangoztatott főérvet, e pénzügyi tervet nem a vasúti bizottság álláspontjáról fogja megítélni. -y-— „A földadó szabályozásáról“ és „a katasteri felmérésről“ szóló törvényjavaslatok előkészítésére kiküldött képviselőházi bizottság f. hó 10-én délelőtt 10 órakor az országház társalgótermében ülést tart. Az igazságügyi reform tárgyában öszszehívott tanácskozmányt f. hó 7-én Pauer igazságügyminiszter egy nagy programmbeszéddel nyitotta meg. Üdvözölvén a nagy számmal megjelent egybehívottakat, érintő azon kiváló gondoskodást, melyben törvényhozásunk az igazságszolgáltatás ügyét mindenkor részesíti, hivatkozván a képviselőház azon határozatára, mely az igazságügyminisztert a szükséges igazságügyi reformok tárgyában rendszeres előterjesztésre utasító, áttért a tanácskozmány tulajdonképeni feladatára. Az igazságügy terén szükséges intézkedések szerinte a bírósági szervezet kiegészítésében, jogéletünk némely kirívóbb hiányainak orvoslásában, s az anyagi és alaki jog codificatiójában foglalhatók össze. Az elhalt, a második irányban szükséges intézkedésekről — minős a kisebb kir. haszonvételeket illető — szintén gondoskodni fog. Legfontosabb azonban az anyagi és alaki jog codificaciója. Ennek sorrendjét illetőleg első helyre teszi az anyagi büntető törvényt, melynek tervezete készen van s nemsokára sajtó alá jő, hogy a szakembereknek alkalmuk legyen arra kellő időben észrevételeiket megtennie. Ennek kiegészítéséül idején elő fog terjesztetni a büntető perrendtartás is. A kereskelmi törvénykönyv javaslata rövid idő múlva a törvényhozás elé kerül, s az evvel kapcsolatban álló váltó- és csődintézmények szintén rendeztetni fognak, alapul véve a közönséges német váltó rendszabályt s tekinettel a tudomány és tapasztalás útmutatásaira. Hátra van még a polgári magánjognak úgy anyagi, mint alaki része. Egy polgári törvénykönyv kidolgozását már az 1848-ik törvények elhatározták; történtek is erre nézve némely intézkedések, amelyeknek folytatása egyik fő feladatunkat képezi. A gyakorlati kivitelre vonatkozólag megkívántató némely fontos kérdéseket a miniszter elő is fog a tanácskozásnak terjeszteni. Fenálló alaki magánjogunk gyökeres átdolgozása sok tekintetben szintén el nem odázható. Törekvéseink végcéljának e tekintetben a közvetlenség és szóbeliség elvére fektetett rendszert tartja, erre utal a törvényhozásnak már több intézkedése is. Elkerülhetlenül szükséges azonban, hogy mellőzzék ezt bizonyos alapfeltételek. De a jelenlegi perrendtartás némely kirívóbb hiányainak orvoslását nem lehet a végleges perrendtartás életbe léptetéséig elodázni, amire vonatkozólag szintén fog kérdéseket intézni a tanácskozmányhoz. Feladatunk harmadik része a bírósági szervezetre vonatkozik. A bírósági szervezet végleges megállapítását már az országgyűlés jelen ülésszaka által se lehetőnek, se célszerűnek nem tartja, addig is szükséges azonban, hogy az evvel kapcsolatos nagyfontosságú kérdéseket hivatott szakférfiaink tanulmányuknak kiváló tárgyává tegék. Ezután áttért a miniszter a tanácskozmány elé terjesztendő egyes kérdésekre, megjegyezvén, hogy bárha e tekintetben megállapodott nézetei vannak, de felelőssége érzetében szükségesnek tartja mégis élni az ország tekintélyes szakférfiainak tanácsával. Kérdései a következők : A polgári törvénykönyvre nézve: a) vájjon a polgári törvénykönyv mindenik része egyidejűleg munkába vétetvén, csak e részek végleg s elkészülte után, mint teljes rendszer terjesztessék-e az egész törvényhozás elé, vagy pedig egyes részek külön, amint befejeztettek, s ezek közt elsősorban a kötelmi jog ? Elfogadva netalán az utóbbi álláspontot, váljon tekintettel a gyakorlati szükségletekre, a kötelmi jog után minő sorban készíttessenek s terjesztessenek elő a többi részek ? b) Váljon az egyes részek kidolgozásánál bizonyos határozott európai törvénykönyv vétessék-e alapul, vagy nem ? 2. A polgári perrendtartásra nézve megjegyezvén, hogy a sürgősb változtatásokra nézve két irányban létettek a minisztériumban előmunkálatok, kérdi a miniszter, hogy váljon a végleges perrendtartás létrejöttéig kívánatos-e a perrend tüzetes , mintegy 200 §-ra terjedő átdolgozása, vagy pedig egy rövidebb novella útján lesz-e czélszerű a kirívóbb hiányokat orvosolni ? 3. A bírósági szervezet átalakítására nézve.