Magyar Ujság, 1873. augusztus (7. évfolyam, 176-200. szám)
1873-08-03 / 178. szám
dúljunk, és végre saját bankhiánya, mely Bécs egyedáruságává teszi a pénzt, hogy még azon ipar- és kereskedelmi életünk is, melylyel bírunk, tetszése szerint bedughassa forrását: hae fonte derivata etudes in patriam populamque fluxit. Lehet-e arra csak gondolnunk is, hogy gyökeres változtatások nélkül ezen intézkedéseken, bajunkon segítve lesz ? Igaz, hogy a deák-párti politika vezérlete alatt tett az ország maga is sok olyat, miáltal terhei a mostani rémületes tömegre szaporodtak; a módnélküli vasútépítés, a behozott bureaucratikus és centralizáló intézkedések nagy mértékben növelték az 1867-ben elvállalt roppant terheket, de az oroszlánrész azokból a közjogi kiegyezéssel járó intézkedéseket illeti, s annyival inkább lehet most már csak az azok által okozott terhek devalvációja által szerezni meg a könnyebbülést, mivel a saját könnyelműségünk által szerzett terheknek legjelentékenyebb részét, a vasutak költségét t. i. nyakunkról lerázni semmi módon nem lehet. Épen anyagi érdekeink tekintetében, melyeket különösen emleget Csernátony, legelső és legsürgetőbb teendőnk tehát létrehozni a közjogi egyességnek azon megváltoztatását, mely a baloldali programmnak legfőbb részét képezi. E nélkül haszontalan minden törekvés. Kétségtelen bizonyítványa ennek azon kínos erőlködés, melyet az országgyűlés az utolsó két évi budgettárgyalások alkalmával tett. Épen országunk vagyona és hitelének fentartása követeli tehát nem azt, hogy elhalaszszuk ama programmnak érvényesítését, de azt, hogy sürgessük minél nagyobb és lankadatlan erélylyel. Összetett kézzel! Hát nem épen az nézi-e öszszetett kézzel az ország romlását, a ki hagyja békével hatni tovább a romlásnak legfőbb okát és eszközét s egyedül a symptomákat törekszik gyógyítani palliativ eszközökkel? A közösügyi egyezmény által szerzett anyagi terhek és akadályok mellett mindaz, amivel anyagi bajainkon segíteni lehetne, csak másodrendű dolog. Azt mondják, lehetne segíteni a bankrendszeren, lehetne segíteni a behozott embralisatió és bureaucratia által okozott terheken, általában lehetne segíteni egy jobb kormányzat s nevezetesen az állam vagyonának jobb kezelése által. S ezt lehetne eszközölni az által, ha a baloldal ledöntvén a közjogi kérdések előtérbe tolása által közte és a deákpárt közt felállított válaszfalat, fölajánlaná közös működésre saját egyéneinek erejét. Mindezek mint mondom a közös ügyek terheihez képest csak másodrendű dolgok, de ezeknek legfőbbjein se lehet a közösügyi rendszer mellett segíteni. Nekünk soha nem lesz önálló bankunk, független bankrendszerünk, amig nem lesz kivívó hazánk önállósága, amig fenáll a közös és egységes birodalom rendszere, melynek a pénzügyi egység szükségszerű postulátuma és természetes következménye. Amint most hiába töri magát Kerkápolyi, és hiszem őszintén, hogy hazánk pénz- és kereskedelmi ügyét a bécsi aranyőrző sárkányok körmei közül kiszabadítsa, és oly haszontalanul fog lánni futni akár egy baloldali, akár egy fusionális minisztérium. Sőt még abban se fog lényeges változást előidézni,hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén szerezzen czélszerűebb kezelés mellett költségkímélést, és pedig nem fog azért, mivel maga a behozott centralisatió a közösügyi rendszernek s a birodalom két felében levő összes institutiók a dualismus és paritás által föltételezett homogeneitásának természetes folyománya. Ezen se fog segíteni a fusió a legjobb akarat mellett sem. A viszonyok fátumszerű hatalma ellen hiába fog küzdeni a fusióba ment baloldal, ha még oly harmonikus közreműködésre készteti is magát, daczára keblében megóvott elveinek, a deákpárttal, ha még annyira megfeszíti is minden erejét. Mi maradna fen tehát, mint a fusio a közjogi programm félretételének egyedüli oka és czélja ? A „jobb kormányzás“. Nem akarom kétségbe vonni a jó kormányzatnak előnyeit, de a fentebbiek után mindaz amiben jó, vagy nem jó kormányzat még kimutathatja magát, aránylag igen szűk korlátok közzé szorul. Hiába a legjobb szakács, ha nincs miből főzni, ha szűken adja ki a gazdasszony a főzni valót. Ily körülmények közt s aránylag az említett nagy bajok és fogyatkozások mellett a jobb kormányzat, jobb kezelés, bármi óhajtandó volna is, egymagára nem elég arra, hogy anyagi bajainkon segítve legyen, hogy országunkat megmentse a végromlástól. De hát hol van az megírva, hogy egyszerre segítve lesz a kormányzat minden fogyatkozásain, ha akár egy tisztán baloldali kormány s annál inkább ha csak egy fusionált kormány lép a mostani helyébe? Tisztelet becsület de igazság is ! én az ily kormányváltozás vagy épen fejeléstől azért nem várnék nagy javulást, mivel — és itt ismétlem, hogy tisztelet becsület de igazság is, a mostani kormányzókat se tartom oly teljesen képtelen vagy gonosz embereknek, hogy csak az ő eltávolításukra van szükség, hogy azonnal csudák műveltessenek. A mostani kormány is azért oly rész, mivel ansúlylyal nehezedik rá a viszonyok, a helyzet hatalma, s hívnák le bár az Olyom isteneit, sokkal többet ők se volnának képesek fölmutatni. S hogy mennyire érzi maga a balközép azt, hogy az adott viszonyok közt fényes administrationáls eredményeket fölmutatni nem lehet, semmi sem bizonyíthatná jobban, mint az, hogy — köztudomású dolog — azzal is mentette magát a minisztériumnak juttatott pártfogás vádjától, hogy a kormányzásnak a mostani nehéz körülmények közt való esetleges elvállalása bizony nem kívánatos, mert ezen viszonyok mel MAGYAR ÚJSÁG 1873. AUGUSZTUS 3 lett alig lehetne fölmutatni fényes eredményeket a párt részéről. S ez a helyzetnek helyes fölfogására mutat, habár arra, hogy a kínálkozó alkalmat a deákpárt, buktatására elodázzák, indokul nem szolgálhat. De úgy állítni oda a dolgot, mintha a balközép férfiainak hozzájárulása már magában is képes volna csudákat létrehozni — ezzel senki sem tesz jó szolgálatot nekik maguknak, mert oly fokozott várakozást kelt irányukban, amelynek megfelelni lehetetlenség. Mocsáry Lajos: — A pénzügyminisztérium működése. A lapok közelebb egy sereg törvényjavaslatot soroltak fel, melyet a pénzügyminisztérium már kidolgozott volna. Mi nem közöltük e hírt, mert, korábbi értesüléseinkből tudtuk, hogy az valótlan dolgokat tartalmaz. Azt hittük, hogy az alatt a rövid idő alatt, mely az országgyűlés szétoszlása óta letelt, nem lehetett 16 törvényjavaslatot elkészíteni, s megindokolni, ha pedig már korábban készen lettek volna, akkor nem lenne szükség az országgyűlést csak november 8 ára összehívni. A mi értesüléseink szerint készen vannak a kataszteri törvényjavaslatok s készülnek, azokhoz szükséges részletes utasítások; készen van a Madarassy államtitkár úr által még miniszteri tanácsos korában megkezdett munkálat a jövedéki kihágásokról; — készen vannak ezenkívül az indirect adókra vonatkozó törvényjavaslatok, melyek a vám- és kereskedelmi szerződés értelmében az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértőleg készíttettek. A többi terv és javaslat azonban még a pénzügyminiszter felülvizsgálatát várja, így amint tudjuk épen most tárgyalják az egyenes adókra vonatkozó javaslatokat, amelyeket a pénzügyminiszter személyes vezetése mellett és útmutatása szerint Dobner Rudolf készített. E javaslatok alapgondolata megvan Kerkapoly pénzügyminiszternek részint 1868. évi bizottsági jelentéseiben, részint pedig későbbi beszédeiben. Ítélve a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat mellé csatolt gondos előtanulmányból, reméljük is, hogy pénzügyminiszterünk és ifjú munkása oly dolgozattal és javaslattal állnak elő, mely méltó kiindulási pontját fogja képezni adóink reformjának. Magyar nemzeti bank. A magyar önvédelmi s szabadságharca után lefolyt évtizedekben a sajtó híven jegyezte s tükrözte az ország nemzetgazdászati állapotát. Honi és külföldi közgazdasági irók időnkint a politkai irányt jelezték, s tárgyilagossággal mutattak hazánk nemzeti s anyagi érdekeink sebeire, melyeket a kormányok gyógyszerei begyógyítani nem tudtak, vagy nem akartak. A fejlődő, zsenge magyar társadalmi életet a küláramlat, a tétovázó, tetteiben erélytelen, beteges s gyakran mesterkélt közvélemény s közhiedelem megmételyezte, elkorcsitotta. — A legszentebb eszmék s a legnemesebb gondolatok már csirájokban elfojtattak, csak a politika, a pártviszály, magánérdek, az önmagasztalás s a szédelgés lett dédelgetve . . . A kapkodás és tétlenség veszélyes talajában minden elvetett jó mag kihalt .... A romlás és pusztulás „egész mérgében itt áll“ szemeink előtt! . . . Tekintsük akár a társadalmat, akár az ország nemzetgazdászati állapotát. A magyar társadalom kebele már hideg , rideg, némely rész kaczag a hazafiság felett, majmolja a külföldet s ennek szokásait, annyanyelvét pedig csak szükségből beszéli; nemzeti jellegét s jellemét rohanva vetkezi le és viseletét csupán fitogtatja akkor, midőn pompáznia s hódolnia kell! . . . A mezőgazdászat, ipar s a kereskedelem nem bir, nem képes egészséges s biztos fejlődésnek indulni, mert hiányzik a jellemző, a nemzeti erély, a társadalmi elevenség és a pénz. A pénzt, e mozgató gőzt s főrugót az idegen pénzhatalmak serege öldöklő fegyverként villogtatja hazánk felett. — Az állam nyakig adós; hitele megrendült. — A mezőgazdászat sikere, a kereskedelem és ipar élete vagy halála Bécs szeszélyeitől függ! . . A tétlenség, közömbösség s nyomor az ország minden zugában láttatja komor s halvány arczát . . . Hogy még sötétebb legyen nemzetünk élete: Reánk köszöntött most e járványos és ínséges év . . . mely nemzeti létünket alapjában felforgathatja. Segíteni, erélyesen cselekedni kell tehát habozás nélkül! Talán még nem késő. A magyar nemzet a letűnt századok s évtizedek véres harczai közepette is nemesen, dicsően megvédte létét, s fentartá őseinek vagyonát ! . . . Ma a béke tizedében élete, jellemezeje fogy ; faja pusztulásnak indul; vagyonát idegenek bitorolják vagy zsákmányolják,— hogy a magyar zsellér s zsoldosként haljon ki hona földjén, — mely őseinek s nagyjainak hamvait takarja! A „haza“ legyen még egyszer „oltárt"! — melyen annyiszor párolgott már a honfivér! . . .: most tegyük fel anyagi kincsünket hogy nemzetünk jövője múltjához méltó és dicső legyen! Van az országban a nemzetnél még annyi arany- ezüst, hogy egy nemzeti bankot lehessen mielőbb felállítani. Hivjuk, ébreszszük fel a hazafiságot s a lángoló honszerelmet a tettre még egyszer nemzetünkben ! . . . Zendüljön meg még egyszer a pihenő lant a magyar költők srók tolla alatt! . . . Izzadjon a sajtó a nehéz, de sikert arató munkában, hogy a magyar társadalom átalakuljon, forrjon s gyógyuljon ki! . . . Én — mint hazámnak igénytelen mezőmunkása, munkám, szorgalmam s szerenA fentebbi nagybecsű hazafias ajánlatot következő sorok kíséretében kaptuk: Puszta-Kecskés, 1873. aug. 1. U. p. Gesztely, Zemplén megye T. szerkesztőség ! Mondanom is fölösleges, hogy az ország helyzete szomoritó és aggasztó. Vannak függő nemzeti kérdések, miket politikailag megoldani nem lehet. Ezeket a társadalomnak és a nemzeti érzületnek kell felkarolnia. A magyar hazafiság már csodákat műveit. — Alkalmat kell adni s tért kell nyitni ismét a nemzetnek, hogy egy fontos életkérdését megoldhassa. A „pénz“ t. i. olcsó és biztos „hitel“ és a „munka“ képezi ma már a haladás alapját. — Jó alapon nem dőlhet romba az emberek törekvése és müve. Egy nemzet sorsát idegen érdekek s szeszélyek alá vetni engedni nem lehet, nem szabad ! Ez honárulási bűn volna. Munkálni és cselekedni szükséges tehát. Ennélfogva kérem, sziveskedjék becses közlönyében a csatolt „Magyar nemzeti bank“ czimü czikkemnek rovatot, tért adni és olvasóit áldozásra buzdítani. — Szívesen nyitottunk tért a hazafias felszólalásnak s felkérjük t. laptársainkat, kik eddigelé is pártszinezet nélkül egyenlő érdeklettséggel karolták fel a magyar nemzeti bank ügyét, méltóztassanak terjeszteni, érlelni az eszmét, melynek már „magva“ is van, hogy a közérdeklődés valahára kellő eredményeket szülhessen. K. L. csém összes termékét, minden vagyoni értékemet, hatvanezer frankot, török s franczia aranyban, az ekeszarva mellől ezennel felajánlok s felteszek hazám oltárára! Az ország sajtója nyisson tért közlönyeiben, hogy az áldozók felajánlt aranyát, s ezüstjét kimutatni tudja az ország s lássa a világ. Egyelőre elég lesz húsz millió arany-ezüstalap, melyre 40 — 60 millió bankjegyet forgalomba lehet adni. Alakuljon Pestbudán egy országos bizottság, mely az ügyet politikai czél s pártérdek nékül, tisztán nemzeti s közgazdasági szempontból szervezze. — E szervező bizottság válaszszon rendszert az angol vagy amerikai bankok mintáiból, és léptesse életbe a „magyar nemzeti bankot“ az ország érdekeinek megfelelőleg. A sajtó és irodalom reformálja a társadalmat, sürgesse az ország közegészség ügyének rendezését, és hasson — mint eddig — a népnevelés s a nemzetgazdasági érdekek szent ügyében! így a nemzet fejlődni, s az ország virulni fog! A politika legyen az utolsó kérdés, mert ez csak fakuló máz, időrabló s időfogyasztó haszontalan üzelem. Puszta-Kecskés, 1873. aug. 1. Barabás János: Kivonat a hivatalos lapból. Kedves gróf Cziráky! Gróf Majláth Antal elhunyta folytán a magyar főtárnokmesteri méltóság üresedésbe jővén, magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt magyar főtárnokmesteremmé kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi julius hó 29-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Szlávy József, s. k. Kedves Szögyényi! Gróf Cziráky Jánosnak magyar főtárnokmesteremmé lett előléptetése folytán, magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt az üresedésbe jött magyar főkamarásmesteri méltóságra kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi julius hó 29-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Szlávy József, s. k. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán báró Vay Miklós koronaőrnek, kitűnő érdemei elismeréséül Szent-István-rendem nagykeresztjét díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunban, 1873. évi julius hó 29-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Br. Wenekheim Béla, s. k. A honvédelmi miniszterium 1550. évi. sz. a. kiadott körrendelete az összes törvényhatóságokhoz. Ő császári és apostoli királyi felségének, legalázatosabb előterjesztésem folytán, folyó évi julius 29-én Schönbrunban kelt legfelsőbb elhatározásához képest, a honvédség ez évi őszi gyakorlatai a kolera-járvány miatt nem tartatnak meg. S erről a közönséget, tudomás végett értesítem. Kelt Budapesten, 1873-ik évi augusztus hó 1-ei napján. A m. k. honvédelmi miniszter meghagyásából: Csengery Imre s. k. min. tan. Herzberger János mezőberényi lakos vezetéknevének „Barany i“-ra kért átváltoztatása, Doszpod János dunapataji római katholikus segédlelkész vezetéknevének „D o b o r i“-ra kért átváltoztatása megengedtetett. A m. kir. tengerészeti hatóság a kereskedelmi tengerészethez a következőket nevezte ki hajókapitányokká: Tichaz Jánost, Costrenából, Tomassich Jánost, Abaziából. Hajóhadnagyokká pedig: Giurkovich Jakabot, Abaziából, Thian Ignáczot, S. Barbarából. Az aradi m. kir. pénzügyigazgatóság lanenthali Mersits Lajost és Lichtenstein Hugót II. oszt. iroda tisztekké nevezte ki. A kolera alkalmából az erdélyi részekben minden nagyobb fegyvergyakorlatok, úgyszintén a járvány által látogatott vidékeken a hadcsapatok mindennemű mozgalmainak beszüntetése elrendeltetett. Hasonlóképen beszüntetve lettek a szabadságosok és tartalékosok fegyvergyakorlatai az 5-ik gyalogsági ezred tartalékparancsnokságánál Szatmárnémeti városban és a 44-ik gyalogsági ezrednél Kaposvárt, úgyszintén elrendeltetett, hogy a 7-ik huszárezred százada a kaposvári gyakorlatokban részt ne vegyen. A horvát-szlavon országos kormánynak a magyar királyi belügyminisztériumhoz f. évi július hó 22-én 10,200/2143. sz. alatt intézett átirata szerint: az élet- és vagyonbiztonságot négy mérvben veszélyeztető rablások és rablógyilkosságok meggátlása czéljából Verőcze- és Pozsega megyék egész területére, Eszék és Pozsega városokra, Körös megyének moslavinai és Bellovármegye grubisnopoljei kerületére a rögtönbíráskodás rablási és rablógyilkossági bűntényekre nézve életbe léptetett. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, augusztus 2. Felhívás Magyarország polgáraihoz. Tisztelt polgártársak! A pénzválság napról napra nyomasztóbbá válik. A fővárosban is, a vidéken is naponta új áldozatokat követel, új pusztításokat okoz. Bukás éri a bukást. Még a legerős betegek, a legbecsületesebb s legelőrevigyázóbb intézetek sem tudnak a mindent aláásó közromlásnak ellenállani. A válság szívóssága, a nyomor folytonos növekedése az eddig alkalmazott félrendszabályok elégtelenségét elegendően kitüntetik. Ez országos bajon csak határozott átalános intézkedések, csak erélyes átalakítások segíthetnek, de csak úgy, ha haladék nélkül vétetnek foganatba. Hogy elsősorban bank- és hitelügyünk önállósítására kell törekednünk , ezt felemlíteni alig szükséges; érzi és vallja az egész haza, miszerint ebben rejlik nemzetgazdasági üdülésünk legelodázhatlanabb előfeltétele. De ezen közérzületnek, hogy tette érleljen, nyilvánulni kell hangosan, hathatósan, csakis így gyakorolhatja a kellő buzdító és serkentő hatást azon férfiakra és körökre, a kiktől függ ez országos kivánalom valósítása. Ezeknélfogva az országban létező mindegyik politikai, olvasó, társas vagy iparos kört és a más nevű köröket s egyleteket is — politikai s pártkülönbség nélkül — szívélyesen felkérjük : méltóztassanak keblükből 1 — 2 tagot a czélból a fővárosba kiküldeni, hogy részt vegyenek az országos tanácskozmányban, amely az érintett kérdések megvitatására s a megfelelő határozatok hozatalára a folyó hó 20-dikán, Szent István napján, fog megtartatni. A gyűlés helyiséges órája annak idejében a napilapok utján közzé fognak tétetni. Hi a haza ügye, a haza üdve! a meghívás el nem hangozhatik. Kelt Buda-Pesten, az 1873-dik évi augusztus hó 2-dik napján. A „pesti-központi-ellenzéki-kör“ választmánya. — Augusztus másodika a 49-ei debreczeni csata évfordulója, melyet a város évenként megszokott ünnepelni. A debreczeniek az idén is kivonulnak a honvédősrokhoz. Fischer M. L. a „Fortunához“ czimű banküzlet tulajdonosa megbukott. Egy pár lapban erre a „Pester Lloyd“ után szánalmat gerjesztő okát lehet olvasni a bukásnak és ki van emelve a tisztelet, melylyel a „polgárok“ Fischer iránt viseltettek, valamint, hogy a „segélyre szorultakon készséggel segített.“ — Már mi is csak ismerjük egy kissé a várost, annak polgárait és tiszteltjeit, hanem Fischer urnak soha semmiféle különös érdemeiről nem hallottunk, ellenben depot-üzleténél, mely állítólag bukását előidézte, sokkal hírnevesebb volt mint a helybeli tőzsde coulista-vezetője és mint elsőrangú kártyahős. Neve pár év előtt tűnt fel először a pesti piaczon, hol Puszky protectiójára méltó hangzatos reklámokkal csődített közönséget üzletébe. Bukása is leginkább a szegényebb osztályt sújtja, mely megtakarított filléreit nála helyezte el részletes fizetéskép egy majdan birtokba veendő sorjegyre. — A hivatalos germanis a tóhoz. Noha törvényeink világosan mondják, hogy Magyarországon egyik hatóság a másikkal magyar nyelven tartozik levelezni, ennek daczára Nagy-Becskerek polgármestere Stefulich Mihály, következő czímű német átiratot intézett a budai tanácshoz: „An das löbl. Bürgermeisteramt in Ofen — vom Stadtmagistrate Grosz-Becskerek“, aláírva „Stefulich Michael, Bürgermeister.“ — A „Reform“ figyelmezteti a belügyminisztert, hogy szerezzen érvényt a törvénynek, s az ily germanizátor ellenében tegye meg a kellő lépéseket. — Régészeti körút. Augusztus második felében Henszlmann és Schuleck (néma „nagyságos“ tanár, hanem Frigyes), Torma Károly vezetése mellett Erdélyben hosszabb körutat tesznek régészeti tanulmányok czéljából. — A nemzetközi jury pesti kirándulásáról a „Szombati Lapok“ tárczája így szól: Tőlem ne várják, hogy az ünnepélyességnek rajzát adjam. Meg vagyok győződve róla, hogy a vendégek véleményén épp oly keveset változtatott az, hogy nem az első díszebéd volt az „Európá“-ban, hanem a második, s hogy nem vasárnap látták a zugligetet, hanem hétfőn. Azt is hiszem, hogy Pest város vendégei jól találták magukat itt és nem kedvezőtlen benyomásokat nyertek. Hisz amit felőlünk hallottak volt, oly kevés, hitünk oly kicsi és nemzeti erőnk annyira lappangó volt előttük mindig. Más kérdés, hogy a főváros természetes szép fekvése, a Duna, a parti palotasor, az aszphalt , egy-egy közintézetünk hangzatos dicsérete elég-e czélnak, nem mezítelenséget mutattunk-e ott, hol fényes mezzel kellett volna dicsekednünk, s a paloták és az aszphalt nem kirívó ellentétet mutatott-e föl annak vendégeink közül, ki történetesen belepillantott a tőzsdei árjegyzékbe, az adókönyvekbe és közgazdászai bajaink számos más látleletébe ? — A toasztok szépek voltak, s ámbár egy magyar lap szerkesztősége sem volt hivatalos az ünnepélyhez, jól esett a meleg felköszöntéseket olvasnom a napilapokban, melyek utólagosan, t. i. a vendégek megérkezte után, látva, hogy a rendező bizottság róluk megfeledkezett, a bemenetelre engedélyt kértek. — Mit se