Magyar Ujság, 1873. augusztus (7. évfolyam, 176-200. szám)

1873-08-03 / 178. szám

dúljunk, és végre saját bankhiánya, mely Bécs egyedáruságává teszi a pénzt, hogy még azon ipar- és kereskedelmi életünk is, melylyel bírunk, tetszése szerint bedughassa forrását: hae fonte derivata etudes in patriam populam­que fluxit. Lehet-e arra csak gondolnunk is, hogy gyökeres változtatások nélkül ezen intézkedéseken, ba­junkon segítve lesz ? Igaz, hogy a deák-párti po­litika vezérlete alatt tett az ország maga is sok olyat, mi­által terhei a mostani rémületes tö­megre szaporodtak; a módnélküli vasútépítés, a behozott bureaucratikus és centralizáló intézke­dések nagy mértékben növelték az 1867-ben el­vállalt roppant terheket, de az oroszlánrész azokból a közjogi kiegyezéssel járó intézkedése­ket illeti, s annyival inkább lehet most már csak az azok által okozott terhek devalvációja által szerezni meg a könnyebbülést,­­ mivel a saját könnyelműségünk által szerzett terheknek leg­jelentékenyebb részét, a vasutak költségét t. i. nyakunkról lerázni semmi módon nem lehet. Épen anyagi érdekeink tekintetében, melye­ket különösen emleget Csernátony, legelső és legsürgetőbb teendőnk tehát létrehozni a közjogi egyességnek azon megváltoztatását, mely a bal­oldali programmnak legfőbb részét képezi. E nélkül haszontalan minden törekvés. Kétségtelen bizonyítványa ennek azon kínos erőlködés, me­lyet az országgyűlés az utolsó két évi budget­­tárgyalások alkalmával tett. Épen országunk vagyona és hitelének fentartása követeli tehát nem azt, hogy elhalaszszuk ama programmnak érvényesítését, de azt, hogy sürgessük minél na­gyobb és lankadatlan erélylyel. Összetett kézzel! Hát nem épen az nézi-e ösz­­szetett kézzel az ország romlását, a ki hagyja békével hatni tovább a romlásnak legfőbb okát és eszközét s egyedül a symptomákat törekszik gyógyítani palliativ eszközökkel? A közösügyi egyezmény által szerzett anyagi terhek és akadályok mellett mindaz, a­mivel anyagi bajainkon segíteni lehetne, csak másod­rendű dolog. Azt mondják, lehetne segíteni a bankrendszeren, lehetne segíteni a behozott embralisatió és bureaucrat­ia által okozott terhe­ken, általában lehetne segíteni egy jobb kor­mányzat s nevezetesen az állam vagyonának jobb kezelése által. S ezt lehetne eszközölni az által, ha a baloldal ledöntvén a közjogi kérdések előtérbe tolása által közte és a deákpárt közt felállított válaszfalat, fölajánlaná közös műkö­désre saját egyéneinek erejét. Mindezek mint mondom a közös ügyek ter­­heihez képest csak másodrendű dolgok, de ezek­nek legfőbbjein se lehet a közösügyi rendszer mellett segíteni. Nekünk soha nem lesz önálló bankunk, független bankrendszerünk, a­mig nem lesz kivívó hazánk önállósága, a­mig fenáll a közös és egységes birodalom rendszere, melynek a pénzügyi egység szükségszerű postulátuma és természetes következménye. A­mint most hi­ába töri magát Kerkápolyi, és hiszem őszintén, hogy hazánk pénz- és kereskedelmi ügyét a bécsi aranyőrző sárkányok körmei közül kiszabad­ítsa, és oly haszontalanul fog lánni futni akár egy baloldali, akár egy fusionális minisztérium. Sőt még abban se fog lényeges változást elő­idézn­i,hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén sze­rezzen czélszerűebb kezelés mellett költségkímé­lést, és pedig nem fog azért, mivel maga a beho­zott centralisatió a közösügyi rendszernek s a birodalom két felében levő összes institutiók a dualismus és paritás által föltételezett homo­geneitásának természetes folyománya. Ezen se fog segíteni a fusió a legjobb akarat mellett sem. A viszonyok fátumszerű hatalma ellen hi­ába fog küzdeni a fusióba ment baloldal, ha még oly harmonikus közreműködésre készteti is magát, daczára keblében megóvott elveinek, a deák­párttal, ha még annyira megfeszíti is minden erejét. Mi maradna fen tehát, mint a fusio a köz­jogi programm félretételének egyedüli oka és czélja ? A „jobb kormányzás“. Nem akarom két­ségbe vonni a jó kormányzatnak előnyeit, de a fentebbiek után mindaz a­miben jó, vagy nem jó kormányzat még kimutathatja magát, aránylag igen szűk korlátok közzé szorul. Hi­ába a leg­jobb szakács, ha nincs miből főzni, ha szűken adja ki a gazdasszony a főzni valót. Ily körülmények közt s aránylag az említett nagy bajok és fogyatkozások m­ellett a jobb kor­mányzat, jobb kezelés, bármi óhajtandó volna is, egymagára nem elég arra, hogy anyagi ba­jainkon segítve legyen, hogy országunkat meg­mentse a végromlástól. De hát hol van az meg­írva, hogy egyszerre segítve lesz a kormány­zat minden fogyatkozásain, ha akár egy tisztán bal­oldali kormány s annál inkább ha csak egy fu­­sionált kormány lép a mostani helyébe? Tisz­telet becsület de igazság is ! én az ily kor­mányváltozás vagy épen fejeléstől azért nem várnék nagy javulást, mivel — és itt ismétlem, hogy tisztelet becsület de igazság is, a mos­tani kormányzókat se tartom oly teljesen képte­len vagy gonosz embereknek, hogy csak az ő eltávolításukra van szükség, hogy azonnal csu­dák műveltessenek. A mostani kormány is azért oly rész, mivel ansúlylyal nehezedik rá a viszonyok, a helyzet ha­talma, s hívnák le bár az Olyom isteneit, sokkal többet ők se volnának képesek fölmutatni. S hogy mennyire érzi maga a balközép azt, hogy az adott viszonyok közt fényes administra­­tionáls eredményeket fölmutatni nem lehet, semmi sem bizonyíthatná jobban, mint az, hogy — köztudomású dolog — azzal is mentette ma­gát a minisztériumnak juttatott pártfogás vád­jától, hogy a kormányzásnak a mostani nehéz­­ körülmények közt való esetleges elvállalása bi­zony nem kívánatos, mert ezen viszonyok mel­ MAGYAR ÚJSÁG 1873. AUGUSZTUS 3 lett alig lehetne fölmutatni fényes eredményeket a párt részéről. S ez a helyzetnek helyes fölfogására mutat, habár arra, hogy a kínálkozó alkalmat a deák­­párt, buktatására elodázzák, indokul nem szol­gálhat. De úgy állítni oda a dolgot, mintha a balközép férfiainak hozzájárulása már magában is képes volna csudákat létrehozni — ezzel senki sem tesz jó szolgálatot nekik maguknak, mert oly fokozott várakozást kelt irányukban, a­mely­nek megfelelni lehetetlenség. Mocsáry Lajos: — A pénzügyminisztérium működése. A lapok közelebb egy sereg törvényjavaslatot soroltak fel, melyet a pénzügyminisztérium már kidolgozott volna. Mi nem közöltük e hírt, mert, korábbi értesüléseinkből tudtuk, hogy az valótlan dolgokat tartalmaz. Azt hit­tük, hogy az alatt a rövid idő alatt, mely az országg­yű­lés szétoszlás­a óta letelt, nem lehetett 16 törvényjavas­­latot elkészíteni, s megindokolni, ha pedig már koráb­ban készen lettek volna, akkor nem lenne szükség az országgyűlést csak november 8 ára összehívni. A mi értesüléseink szerint készen vannak a ka­taszteri törvényjavaslatok s készülnek, azokhoz szükséges részletes utasítások;­­ készen van a M­a­­d­arassy államtitkár úr által még miniszteri tanácsos korában megkezdett munkálat a jövedéki kihágások­ról; — készen vannak ezenkívül az indirect adókra vo­natkozó törvényjavaslatok, melyek a vám- és kereske­delmi szerződés értelmében az osztrák pénzügyminisz­terrel egyetértőleg készíttettek. A többi terv és javaslat azonban még a pénzügy­­miniszter felülvizsgálatát várja, így a­mint tudjuk épen most tárgyalják az egye­nes adókra vonatkozó javaslatokat, a­melyeket a pénz­ügyminiszter személyes vezetése mellett és útmutatása szerint Dobner Rudolf készített. E javaslatok alap­­gondolata megvan Kerkapoly pénzügyminiszternek ré­szint 1868. évi bizottsági jelentéseiben, részint pedig későbbi beszédeiben.­­ Ítélve a földadó szabályozásá­ról szóló törvényjavaslat mellé csatolt gondos előtanul­mányból, reméljük is, hogy pénzügyminiszterünk és ifjú munkása oly dolgozattal és javaslattal állnak elő, mely méltó kiindulási pontját fogja képezni adóink reform­jának. Magyar nemzeti bank. A magyar önvédelmi s szabadságharca után lefolyt évtizedekben a sajtó híven jegyezte s tükrözte az ország nemzetgazdászati állapotát. Honi és külföldi közgazdasági irók időnkint a politkai irányt jelezték, s tárgyilagossággal mutattak hazánk nemzeti s anyagi érdekeink sebeire, melyeket a kormányok gyógyszerei be­­gyógyítani nem tudtak, vagy nem akartak. A fejlődő, zsenge magyar társadalmi életet a küláramlat, a tétovázó, tetteiben erélytelen, be­teges s gyakran mesterkélt közvélemény s köz­hiedelem megmételyezte, elkorcsitotta. — A leg­szentebb eszmék s a legnemesebb gondolatok már csirájokban elfojtattak, csak a politika, a pártviszály, magánérdek, az önmagasztalás s a szédelgés lett dédelgetve . . . A kapkodás és tét­lenség veszélyes talajában minden elvetett jó mag kihalt .... A romlás és pusztulás „egész mérgében itt áll“ szemeink előtt! . . . Tekintsük akár a társadalmat, akár az ország nemzetgazdá­szati állapotát. A magyar társadalom kebele már hideg , rideg, némely rész kaczag a hazafiság felett, maj­molja a külföldet s ennek szoká­sait, annyanyel­­vét pedig csak szükségből beszéli; nemzeti jelle­gét s jellemét rohanva vetkezi le és viseletét csupán fitogtatja akkor, midőn pompáznia s hó­dolnia kell! . . . A mezőgazdászat, ipar s a kereskedelem nem bir, nem képes egészséges s biztos fejlődésnek indulni, mert hiányzik a jellemző, a nemzeti erély, a társadalmi elevenség és a pénz. A pénzt, e mozgató gőzt s főrugót az idegen pénzhatalmak serege öldöklő fegyverként villog­tatja hazánk felett. — Az állam nyakig adós; hitele megrendült. — A mezőgazdászat sikere, a kereskedelem és ipar élete vagy halála Bécs szeszélyeitől függ! . . A tétlenség, közömbösség s nyomor az or­szág minden zugában láttatja komor s halvány arczát . . . Hogy még sötétebb legyen nemze­tünk élete: Reánk köszöntött most e járványos és ínséges év . . . mely nemzeti létünket alapjá­ban felforgathatja. Segíteni, erélyesen cselekedni kell tehát ha­bozás nélkül! Talán még nem késő. A magyar nemzet a letűnt századok s évti­zedek véres harczai közepette is nemesen, di­csően megvédte létét, s fentartá őseinek va­gyonát ! . . . Ma a béke tizedében élete, jellemezeje fogy ; faja pusztulásnak indul; vagyonát idegenek bi­torolják vagy zsákmányolják,— hogy a magyar zsellér­ s zsoldosként haljon ki hona földjén, — mely őseinek s nagyjainak hamvait takarja! A „haza“ legyen még egyszer „oltárt"! — melyen annyiszor párolgott már a honfivér! . . .: most tegyük fel anyagi kincsünket hogy nemzetünk jövője múltjához méltó és dicső legyen! Van az országban a nemzetnél még annyi arany- ezüst, hogy egy nem­zeti bankot lehessen mielőbb felállí­tani. Hivjuk, ébreszszük fel a hazafiságot s a lán­goló honszerelmet a tettre még egyszer nemze­tünkben ! . . . Zendü­ljön meg még egyszer a pihenő lant a magyar költők s­­rók tolla alatt! . . . Izzadjon a sajtó a nehéz, de sikert arató munkában, hogy a magyar társadalom átalakuljon, forrjon s gyó­gyuljon ki! . . . Én — mint hazámnak igénytelen mezőmun­­kása, munkám, szorgalmam s szeren­A fentebbi nagybecsű hazafias ajánlatot következő sorok kíséretében kaptuk: Puszta-Kecskés, 1873. aug. 1. U. p. Gesztely, Zemplén megye T. szerkesztőség ! Mondanom is fölösleges, hogy az ország helyzete szomoritó és aggasztó. Vannak függő nemzeti kérdé­sek, miket politikailag megoldani nem lehet. Ezeket a társadalomnak és a nemzeti érzületnek kell felka­rolnia. A magyar hazafiság már csodákat műveit. — Al­kalmat kell adni s tért kell nyitni ismét a nemzetnek, hogy egy fontos életkérdését megoldhassa. A „pénz“ t. i. olcsó és biztos „hitel“ és a „m­unka“ képezi ma már a haladás alapját. — Jó alapon nem dőlhet romba az emberek törekvése és müve. Egy nemzet sorsát idegen érdekek s szeszélyek alá vetni engedni nem lehet, nem szabad ! Ez honáru­­lási bűn volna. Munkálni és cselekedni szükséges tehát. Ennél­fogva kérem, sziveskedjék becses közlönyében a csa­tolt „Magyar nemzeti bank“ czimü czikkemnek rova­tot, tért adni és olvasóit áldozásra buzdítani. — Szívesen nyitottunk tért a hazafias felszólalás­nak s felkérjük t. laptársainkat, kik eddigelé is párt­­szinezet nélkül egyenlő érdeklettséggel karolták fel a magyar nemzeti bank ügyét, méltóztassanak terjesz­teni, érlelni az eszmét, melynek már „magva“ is van, hogy a közérdeklődés valahára kellő eredményeket szülhessen. K. L. csém ö­sszes termékét, minden vagyoni értékemet, hatvanezer fra­nkot, török s franczia aranyban, az ekeszarva mellől ezennel felajánlok s felteszek hazám oltá­rára! Az ország sajtója nyisson tért közlönyeiben, hogy az áldozók felajánlt aranyát, s ezüstjét ki­mutatni tudja az ország s lássa a világ. Egyelőre elég lesz húsz millió arany-ezüst­­alap, melyre 40 — 60 millió bankjegyet forgalomba lehet adni. Alakulj­on P­estbudán egy országos bizottság, mely az ügyet politikai czél s párt­érdek nékü­l, tisztán nemzeti s közgazdasági szempontból szervezze. — E szervező bizottság válaszszon rendszert az angol vagy amerikai bankok mintáiból, és léptesse életbe a „magyar nemzeti bankot“ az ország érdekeinek megfe­­lelőleg. A sajtó és irodalom reformálja a társadal­mat, sürgesse az ország közegészség ügyének rendezését, és hasson — mint eddig — a nép­nevelés s a nemzetgazdasági érdekek szent ügyé­ben! így a nemzet fejlődni, s az ország vi­rulni fog! A politika legyen az utolsó kérdés, mert ez csak fakuló máz, időrabló s időfogyasztó haszon­talan üzelem. Puszta-Kecskés, 1873. aug. 1. Barabás János: Kivonat a hivatalos lapból. Kedves gróf Cz­i­rá­k­y! Gróf Majláth Antal elhunyta folytán a magyar főtárnokmesteri méltóság üresedésbe jővén, magyar miniszterelnököm előterjesz­tésére önt magyar főtárnokmesteremmé kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi julius hó 29-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Szlávy József, s. k. Kedves Szögyényi! Gróf Cziráky János­nak magyar főtárnokmesteremmé lett előléptetése foly­tán, magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt az üresedésbe jött magyar főkamarásmesteri méltóságra kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1873. évi julius hó 29-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Szlávy József, s. k. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesz­tése folytán báró V­a­y Miklós koronaőrnek, kitűnő érdemei elismeréséül Szent-István-rendem nagykereszt­jét díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunban, 1873. évi julius hó 29-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Br. W­enek­heim Béla, s. k. A honvédelmi m­i­n­i­s­z­t­er­i­u­m 1550. évi. sz. a. kiadott körrendelete az összes törvényhatóságokhoz. Ő császári és apostoli királyi felségének, legalá­zatosabb előterjesztésem folytán, folyó évi julius 29-én Schönbrunban kelt legfelsőbb elhatározásához képest, a honvédség ez évi őszi gyakorlatai a kolera-járvány miatt nem tartatnak meg. S erről a közönséget, tudomás végett értesítem. Kelt Budapesten, 1873-ik évi augusztus hó 1-ei napján. A m. k. honvédelmi miniszter meghagyásából: Csengery Imre s. k. min. tan. Herzberger János mezőberényi lakos vezeték­nevé­nek „B­arany i“-ra kért átváltoztatása, Doszpod Já­nos dunapataji római katholikus segédlelkész vezeték­nevének „D o b o r i“-ra kért átváltoztatása megenged­tetett. A m. kir. tengerészeti hatóság a kereskedelmi ten­gerészethez a következőket nevezte ki hajókapitá­nyokká: T­i­c­h­­­a­z Jánost, Costrenából, Tomassich Jánost, Abaziából. Hajóhadnagyokká pedig: Giurkovich Jakabot, Abaziából, T­h­i­a­n Ignáczot, S. Barbarából. Az aradi m. kir. pénzügyigazgatóság lanenthali M­e­r­s­i­t­s Lajost és Lichtenstein Hugót II. oszt. iroda tisztekké nevezte ki. A kolera alkalmából az erdélyi részekben minden nagyobb fegyvergyakorlatok, úgyszintén a járvány ál­tal látogatott vidékeken a hadcsapatok mindennemű mozgalmainak beszüntetése elrendeltetett. Hasonlóképen beszüntetve lettek a szabadságosok és tartalékosok fegyvergyakorlatai az 5-ik gyalogsági ez­red tartalékparancsnokságánál Szatmár­németi város­ban és a 44-ik gyalogsági ezrednél Kaposvárt, úgy­szintén elrendeltetett, hogy a 7-ik huszárezred százada a kaposvári gyakorlatokban részt ne vegyen. A horvát-szlavon országos kormánynak a magyar királyi belügyminisztériumhoz f. évi július hó 22-én 10,200/2143. sz. alatt intézett átirata szerint: az élet- és vagyonbiztonságot négy mérvben veszélyeztető rab­lások és rablógyilkosságok meggátlása czéljából Verő­­cze- és Pozsega megyék egész területére, Eszék és Po­­zsega városokra, Körös megyének moslavinai és Bello­­vármegye grubisnopoljei kerületére a rögtönbírásko­­dás rablási és rablógyilkossági bűntényekre nézve életbe léptetett. ÚJDONSÁGOK. Buda-Pest, augusztus 2. Felhívás Magyarország polgáraihoz. Tisztelt polgártársak! A pénzválság napról napra nyomasz­tóbbá válik. A fővárosban is, a vidéken is na­ponta új áldozatokat követel, új pusztításokat okoz. Bukás éri a bukást. Még a legerős b­etegek, a legbecsületesebb s legelőrevigyázóbb intézetek sem tudnak a mindent aláásó közromlásnak ellen­állani. A válság szívóssága, a nyomor folytonos nö­vekedése az eddig alkalmazott félrendszabályok elégtelenségét elegendően kitüntetik. Ez orszá­gos bajon csak határozott átalános intézkedések, csak erélyes átalakítások segíthetnek, de csak úgy, ha haladék nélkül vétetnek foganatba. Hogy első­sorban bank- és hitelügyünk ön­állósítására kell törekednünk , ezt felemlíteni alig szükséges; érzi és vallja az egész haza, mi­szerint ebben rejlik nemzetgazdasági üdülésünk legelodázhatlanabb előfeltétele. De ezen közérzületnek, hogy tette érleljen, nyilvánulni kell hangosan, hathatósan, csakis így gyakorolhatja a kellő buzdító és serkentő hatást azon férfiakra és körökre, a kiktől függ ez országos kivánalom valósítása. Ezeknélfogva az országban létező mindegyik politikai, olvasó, társas vagy iparos kört és a más nevű köröket s egyleteket is — politikai s pártkülönbség nélkül — szívélyesen felkérjük : méltóztassanak keblükből 1 — 2 tagot a czélból a f­ővárosba kiküldeni, hogy részt vegye­­nek az országos tanácskozmányban, a­mely az érintett kérdések megvitatására s a megfelelő határozatok hozatalára a folyó hó 20-dikán, Szent­ István napján, fog megtartatni. A gyűlés helyisége­s órája annak idejében a napi­lapok utján közzé fognak tétetni. Hi a haza ügye, a haza üdve! a meghívás el nem hangozhatik. Kelt Buda-Pesten, az 1873-dik évi augusztus hó 2-dik napján. A „pesti-központi-ellenzéki-kör“ választmánya. — Augusztus másodika a 49-ei debreczeni csata évfordulója, melyet a város évenként megszokott ünnepelni. A debreczeniek az idén is kivonulnak a hon­védős­rokhoz.­­ Fischer M. L. a „Fortunához“ czimű bank­üzlet tulajdonosa megbukott. Egy pár lapban erre a „Pester Lloyd“ után szánalmat gerjesztő okát lehet olvasni a bukásnak és ki van emelve a tisztelet, mely­lyel a „polgárok“ Fischer iránt viseltettek, valamint, hogy a „segélyre szorultakon készséggel segített.“ — Már mi is csak ismerjük egy kissé a várost, annak pol­gárait és tiszteltjeit, hanem Fischer urnak soha semmi­féle különös érdemeiről nem hallottunk, ellenben de­­pot-üzleténél, mely állítólag bukását előidézte, sokkal hírnevesebb volt mint a helybeli tőzsde coulista-veze­­tője és mint elsőrangú kártyahős. Neve pár év előtt tűnt fel először a pesti piaczon, hol P­u­­­s­z­k­y pro­­tectiójára méltó hangzatos reklám­okkal csődített kö­zönséget üzletébe. Bukása is leginkább a szegényebb osztályt sújtja, mely megtakarított filléreit nála he­lyezte el részletes fizetéskép egy majdan birtokba ve­endő sorjegyre. — A hivatalos g­er­m­a­ni­s a t­­­ó­h­o­z. Noha törvényeink világosan mondják, hogy Magyarországon egyik hatóság a másikkal magyar nyelven tartozik le­velezni, ennek daczára Nagy-Becskerek polgármestere Stefulich Mihály, következő czímű német átiratot in­téz­ett a budai tanácshoz: „An das löbl. Bürgermeister­amt in Ofen — vom Stadtmagistrate Grosz-Becske­­rek“, aláírva „Stefulich Michael, Bürgermeister.“ — A „Reform“ figyelmezteti a belügyminisztert, hogy szerezzen érvényt a törvénynek, s az ily germanizátor ellenében tegye meg a kellő lépéseket. — Régészeti körút. Augusztus második fe­lében Henszlmann és Schuleck (néma „nagyságos“ ta­nár, hanem Frigyes), Torma Károly vezetése mellett Erdélyben hosszabb körutat tesznek régészeti tanul­mányok czéljából. — A nemzetközi jury pesti kirándu­lásáról a „Szombati Lapok“ tárczája így szól: Tőlem ne várják, hogy az ünnepélyességnek raj­zát adjam. Meg vagyok győződve róla, hogy a vendégek véleményén épp oly keveset változtatott az, hogy nem az első díszebéd volt az „Európá“-ban, hanem a máso­dik, s hogy nem vasárnap látták a zugligetet, hanem hétfőn. Azt is hiszem, hogy Pest város vendégei jól találták magukat itt és nem kedvezőtlen benyomásokat nyertek. Hisz a­mit felőlünk hallottak volt, oly kevés, hitünk oly kicsi és nemzeti erőnk annyira lappangó volt előttük mindig. Más kérdés, hogy a főváros ter­mészetes szép fekvése, a Duna, a parti palotasor, az aszphalt , egy-egy közintézetünk hangzatos dicsérete elég-e czélnak, nem mezítelenséget mutattunk-e ott, hol fényes mezzel kellett volna dicsekednünk, s a pa­loták és az aszphalt nem kirívó ellentétet mutatott-e föl annak vendégeink közül, ki történetesen bele­pillantott a tőzsdei árjegyzékbe, az adókönyvekbe és közgazdászai bajaink számos más látleletébe ? — A toasztok szépek voltak, s ámbár egy magyar lap szerkesztősége sem volt hivatalos az ünnepélyhez, jól esett a meleg felköszöntéseket olvasnom a napi­lapok­ban, melyek utólagosan, t. i. a vendégek megérkezte után, látva, hogy a rendező bizottság róluk megfeled­kezett, a bemenetelre engedélyt kértek. — Mit se

Next