Magyar Ujság, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-14 / 236. szám
230. szarv. BaaBaBaSBä ■aaaBM— Vll. évfolyam. Kedd. Szerkesztői iroda: Barátok tere 1-fő szám. II. emelet. Ide Intézendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok , levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-ik szám. földszint Ide intézendő a lap anyagi részét illető minden közlemény, u. m. az előfizetési pénz, a kiadás körüli panaszok és a hirdetmények. (GYORS-POSTA) POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDASZATI NAPILAP. damm 1873. Okt. 14. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küüldve : Egy évre . 16 frt. — kr. Félévre 8 » — » Negyed évre 1 « — » Egy hónapra 1 V 4» » Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: kilencz hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többszöri 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: négy hasábos petitsor 30 kr. Előfizetési fölhívás MAGYAR ÚJSÁKhozirm politikai és nemzetgazdászati napilap tárgyában. Azon t. ez. olvasóinkat, kiknek előfizetősök folyó hó végével lejár, tisztelettel felkérjük : szíveskedjenek előfizetősöket mielőbb megnyitni. Hogy lapunk szétküldése fenakadást ne szenvedjen. Felkérjük egyszersmind t. vidéki elvbarátainkat, használják fel a jelen alkalmas időpontot arra, hogy a 48-as párt ezen közlönye körül mindinkább több pártolót csoportosítsanak. Előfizetési feltételek október 1-től kezdve: Két hót (október—nov.) . . . 2 frt 80 kr. Három hóra (október decz.) . 4 frt — kr. Egy hóra....................................1 frt 40 kr. Az előfizetések postautalvány útján legczélszerűbben eszközölhetők és Budapestre egyetem utcza 4. szám a „Franklin-Társulat“ magyar irodalmi intézet és hírlapkiadó hivatalába (ezelőtt Heckenast G.) intézendők. A szerkesztőség: Pest, október 13. Külföldi szemle. A távirat szombaton jelenté, hogy Chambord Frohsdorfot elhagyta s Genf melletti kastélyába Laconnex-be ment. Más hírek szerint Brüsselbe váratik. A trónkövetelő ez utazása a föltevések egész sorozatát véte a felszínre. Ezek közt első helyen áll az, hogy azért akar közel lenni a franczia határhoz, hogy az alkudozásuk alatt a hosszú utazás által Frohsdorfba a küldöttek ne veszítsenek időt. Hogy ez ügyben mi újabb történt, arról nyilván a délben érkezett táviratok hoz- nak tudósítást. Lássuk a legutóbbi párisi tudósításokat. Az orleansi herczeg barátai azt a hírt terjesztették, hogy I Chambord pénteken este elveit a monarchikus pártok egysége miatt föláldozta. Ennek ellenében az „Union“, a trónkövetelő hivatalos lapja, tegnapelőtt azt mondá, hogy Chambord becsületét fentartja, s hogy utolsó , szavát e tárgyban Frohsdorfban mondá ki. Az „Union“ a kamrát azonnali föloszlatással fenyegeti, ha a monarchiát rögtön föltétel nélkül ki nem kiáltja. A „Times“ azon állítása, hogy Thiers Mac-Mahon megbizatásának meghoszabbítása mellett szólt volna, valótlan. Thiers arra fog szorítkozni, az alkotmányos törvények tárgyalását s a conservatív köztársaság szervezetét kívánni. Thiersnél pénteken a balközép tekintélyes férfiai jöttek össze. Périers León Say szintén jelen voltak. Versaillesban a harmadik törvényszék előtt ma fog Ránc ügye tárgyalás alá vétetni. Corombel kormánybiztos halált fog indítványozni s ezt azzal indokolja, hogy Ránc, miután a kezesek elfogatását elren-delő parancsot aláírta, azok megöletésében ő is részes. Mac-Mahon s Thiers a Bazaine pörben mint tanuk fognak a haditörvényszék előtt megjelenni. Azon képviselők száma, kik hajlandók Thierst követni, a bonapartistákon kívül hír szerint 340. Miután a fusionisták hasonló szám fölött rendelkeznek, Francziország újra meg fogja érni azt a szégyent, hogy sorsa fölött a bonapartisták határozzanak. A porosz képviselőház egy kir. rendelettel feloszlattatott. A választó férfiak választása e hó 28-ra és a képviselők választása nov. 4-re tűzetett ki. A berni szövetségtanács a genfi államtanács előterjesztése folytán tiltakozni fog a franczia kormánynál Mermillod üzelmei ellen. A angol republikánus mozgalomnak kezdet óta Bright volt a mozgató eleme. Midőn néhány év előtt Bright hosszas betegség következtében a politikai tevékenységtől visszavonult, Angliában a republikánusok alig hogy életjelt adtak. Most azonban, hogy Bright a kabinetbe lépett, a birminghami republikánusok próbára akarják tenni. Ugyanis az ottani republikánus kör egy programmot készített, melyre vonatkozólag Bright véleményét akarja megtudni. A republikánus programm pontjai ezek: 1) a munka képviseltetése az alsóházban; 2) a választási költségek megfizetése a helyi adóból; 3) a katonabudget leszállítása ; 4) az oly személyek fizetésének és jutalmazásának eltörlése, kik aránylag kellő munkát nem teljesítettek; 5) az anglikán egyház államiságának megszüntetése; 6) a parlament időtartamának megrövidítése; 7) a választási jog nagyobb mérvű kiterjesztése a vidéken s a választókerület czélszerű fölosztása a nép számához aránylag ; 8) a méltányosságra alapított törvényes intézkedés a munkaadó és munkások közt; 9) szabad felekezet nélküli, kényszerű nemzeti nevelés; 10) a vadászati törvények teljes és feltétlen eltörlése; 11) területi törvények, ezek közt olyanok, melyek az elsőszülöttség és majorátus eltörlésére vonatkoznak, a birtok átíratásának könnyebbítése, ennek olcsónak kell lenni, hogy a kis birtok szerzése csak úgy történhessék, mint a nagy birtoké. 12) Chamberlain programmja, nevezetesen: szabad egyház, szabd ország, szabad munka és szabad iskola. Budapest, okt. 12-én. Tegnapi czikkünk befejezésében mára halasztottak az „Ellenőr“ „Apróságaira“ teendő észrevételeket. Azóta egy újabb czikk, akarjuk mondani „apróság“ látott napvilágot, laptársunk hasábjain, amelylyel egyszersmind a Csávolszky röpiratának bírálata be is záratott, így tehát mindkét számra tehetjük megjegyzéseinket, ezúttal is egyébiránt mellőzve ami tisztán Csávolszky személyét illeti, amire, ha jónak látja, t. barátunk maga fog felelni. Amit nemcsak a jobboldali lapok évek óta írtak s magunk is nem egyszer kifejezni kénytelenek voltunk, hanem a mi ellen a balközép függetlenebb tagjai is nem egyszer panaszkodtak, hogy a balközépen az egyéni szabad gondolkozás, a meggyőződés függetlensége elnyomatik, a vezérek akarata, nem egyszer a többség akarata fölé emeltetik,s ez saját meggyőződésén erőszakot téve, magát a vezéreknek sokszor aláveti, szóval, hogy a balközépen nem is többé csupán szoros fegyelem uralkodik, mely a kisebbséget a többségnek alárendeli, hanem uralkodik valóságos zsarnokság, a vezérek és néhány híveik zsarnoksága a többség felett, azt sok egyébnél jobban képes megvilágítani azon egyszerű tény, mely szerint Csernátony Csávolszky röpiratának a vezérekre vonatkozó részét még csak azért sem akarta átvenni, hogy azt megcáfolja. Mi értjük a hallgatásban nyilatkozó felháborodást, midőn a közvélemény előtt tisztán álló férfiak oly aljas rágalmakkal illettétnek, hogy azoknak nemcsak megcáfolása felesleges barát és ellenség előtt, hanem megemlítése is már némi tisztelethiány s legalább gyöngédtelenség vagy tapintatlanságra mutat. De mikor nem ily becsületbe vágó aljas a hitetlen rágalmak, hanem a politikai nyilvános működésre vonatkozó tények s ezek megítélése forog fen, akkor ezen tényeknek, s az ezek kapcsában mondott ítéletnek puszta ismétlése, — még hogy nyomban megczáfoltassék is — csak azok előtt tűnhetik fel illetlenségnek, a kik a vezéreket azonkívül hogy csalhatlanoknak, sérthetetleneknek is tartják. Hogy ez az önálló véleménynyel, a vitatkozási szabadsággal mennyire egyezik meg, menynyire képes a függetlenség iránti hitet emelni, azt azok megítélésére bízzuk, akik a jobboldalnak örökké szemére hányták, hogy az a maga vezérei vagy vezérével szemben saját jobb megmeggyőződését elhallgatja, feláldozza. Hogy is nevezte el ezeket Csernátony ? De hát ez nem a mi dolgunk. Azon képviselők lássák akik a balközéphez tartoznak, ha várjon ily felfogás mellett lehet-e véleményszabadságról, egyéni függetlenségről komolyan szólani De hogy legalább azok, akik nem országgyűlési képviselők, ezen ázsiai felfogást nem osztják, s országszerte — mint Csernátony állítja — nem botránkoztak meg Csávolszky támadásain, arról meggyőződhetik. szerkesztőtársunk, ha pl. a Debreczent veszi kezébe, amely Csávolszky röpiratát egészen és szóról szóra kezdte közölni, vagy az Abaúj Kassai Közlönyt, amely csak azért nem hozott abból mutatványt, mert úgymond azt óhajtja, hogy minden baloldali választó az egész röpiratot olvassa el. De meggyőződhetett már előbb az említett s egyéb lapok czikkeiből is, amelyekben a balközépi vezérek ugyanazon tettei, amelyeket Csávolszky Konczkés alá vesz, szintúgy férfiasan meg voltak bírálva. Csernátony nem akarja, hogy a Ghyczy és Tisza ellen felhozott állítólagos rágalmak az „Ellenőr“ által még terjesztessenek is. De hát ha megczáfolná azokat, ami — ha rágalmak — nem igen lehetne nehéz. Vagy attól tart, hogy az olvasó nem a czáfolatnak adna hitelt, amely világos tényeket elmagyarázna, hanem az állításnak, amely világos tényeken alapul? Ezen, úgyszólván előleges kérdésen túlesve, által megyünk arra, amit, szerkesztőtársunk „Apróságaiban“ a legnagyobb. Értjük azon önvallomást, mely szerint csakugyan megváltoztatta nézeteit a baloldal feladatáról, illetőleg más programm terén áll most, mint állott nemcsak 68-ban, hanem még tavaly is szeptember előtt. „Igen — mondja Csernátony— a közt, amit 1868- ban mondottam ki mint nézetemet, nagy ellentét van Igen , a balközép kormányra léphetését most már nem tartom azon kizárólagos feltételhez kötendőnek, amely nélkül nem tartottam azt megengedhetőnek 1868. kezdetén. Igen , a részben teljesen megváltozott nézetem s elismerem a következetlenséget öt év előtti és mostani észjárásom közt. Igen , ma helytelen eljárásnak tartom azt, amit 1868-ban helyesnek tartottam; ma kötelességnek hiszem azt tenni, amit a tavalyi választásokat és pénzügyi romlásunkat megelőző években kötelességnek hittem nem tenni. Igen , az 1868-ban kifejezett nézetemet jelenleg egy kétségtelen tévedésnek vallom s ennek folytán nem is lehetek sem csalatkozhatlan pápa, sem infallibilis 48 as. Meg van elégedve Csávolszky Lajos ur tántorithatatlansága ezen töredelmességemmel ? De hát hol van az elvhűtlenség abban, hogy én 1873-ban más eljárást tartok üdvösnek, mint aminőt 1868-ban tartottam üdvösnek, pártunk országgyűlési képviseletének részéről, nemzeti érdekeink növekedő pusztulásának elhárítására ? Hát mi haszna lenne abból Magyarországnak, ha azt mondhatnám romjain, hogy soha sem változott meg egyetlen nézetem is s hogy megőriztem Csávolszky Lajos imádását az én „következetességm“ iránt? Hát múmiák vagyunk mi, kik hyerogliph takaróban hirdetjük „programmunk“ balzsamos merevségét; vagy élő emberek, akik gondolkoznak, elmélkednek s cselekesznek annyi jót a mennyit lehet, hazájuk, a szabadság, az alkotmányos létel, a haladás érdekében ?•* Nem fogjuk ezen vallomással szemben ismételni mindazt, amit már anynyiszor elmondottunk s bebizonyítottunk, hogy t. i. itt nem egyszerű eljárás, avagy taktika, hanem programm megváltoztatása, elvek feladása forog fen. Mi beérjük ezúttal e puszta vallomással magával és csak azt bátorkodunk kérdezni a többi balközépi képviselőtársak s az összes balközépi választópolgároktól : várjon ők is megváltoztatták-e így a feladat iránti nézeteiket a választások óta, ők is készek ely önvallomást tenni mint Csernátony? A felelet — a képviselők részéről nem tudjuk — de a választópolgárok részéről bizonyosan csak tagadó lehet. — Arról a személyes érintkezésen kívül, a balközép vidéki lapjainak csaknem egyhangú nyilatkozatai bizonyossá tesznek. Pedig hát ezen választópolgárok, ezen szerkesztőtársak sem múmiák ám azért, csakhogy nem is napraforgók, hanem férfiak. Amit 1. szerkesztőtársunk „a 48-as és Csávolszky-féle fecsegésről, az alap el nem fogadásáról, a füstölgő, dübörgő szörnyű kis mozdonyról“ mondani méltóztatik, „amely nem fogadja el alapul a vasutat,“ ezen már a minap használt, de akkor is eloszlatott képet — talán ködképet kellene írnunk — nem tartjuk szükségesnek még egyszer széjjel funi, hanem igenis szükségesnek látjuk azon szemrehányásra, „mely szerint eredeti utat választottak Csávolszky röpiratának mesterei (?) és 48-as pártolói a baloldal egységesítésére“ — ismételni azt, amit már egyszer szintén mondottunk: t. i. hogy valamint egyrészt most is mint eddigelé, készek vagyunk a baloldal programunhű tagjaival egyesülni , úgy önökkel, uraim, akik a bihari öt pontot feláldozni, azokból lealkudni, vagy épen a mostani alapon kormányt vállalni készek, teljességgel semmi legkisebb hajlandóságot sem érzünk az egybeolvadásra. Sőt ellenkezően, politikai ellenfeleknek tekintjük önöket s ilyeneküt kívánunk tekintetni önök által is. ” A határőrvidéki erdők ügyében következő nyilatkozat felvételére felkérettünk: „A horvát-slavon határőrvidéki kormányzat elnöki osztályának főnöke által a „Pester Lloyd“ 234. számában közzétett s a határőrvidéki erdőüzletre vonatkozó közleményre, egyelőre kénytelenek vagyunk kijelenteni azt, hogy arra — tekintve a kérdéses ügy jelen stádiumát, mely a nyilvános discussióra még meg nem ért — most még nem válaszolhatunk, de fentartjuk magunknak, hogy annak idején, pár nap múlva, ezen ügyet saját álláspontunkból is megvilágítsuk. Budapest 1873. október 11-én. Divald Adolf, a határőrvidéki erdőüzleti társulat vezérigazgatója.“ — A m. k. honvédelmi ministerium mint az „Ellenőr mondja terjedelmes átiratot intézett a hadügyérséghez, hogy az egyéves önkénytesség intézményének némi módosítását kicsikarhassa. A véderőről szóló törvény azon szakaszainak módosítása forog itt szőnyegen, mondja, melyek „önkénytesi“szég alatt a magyar ifjúságnak minden szolgálatképes tagját a közös hadsereg számára halászták el; a nemzeti véderőnek aztán nem maradt más, mint néhány vállalkozó bénát édesgetni be a szabadságolt alkotmányú tiszti karba. Az átirat most: „Kívánja, hogy az önkénytesi qualificatiókkal bírók és ilyeneküt jelenkezők együtt húzzanak sorsot a sorozás alatt álló többi hadkötelesekkel. És e sors döntene majd, várjon a sorhadnál vagy a honvédségnél fogják-e betölteni szabályszerű katonai szolgálatukat. Az átalános hadkötelezettség mértéke csupán e mód által nincs kiforgatva sarkaiból. Csak e mód által lehet helyreállítva a véderőről szóló törvényeknek azon elzüllött czélja, mondja helyesen, mely a czopf kedvéért nem pörzsöli meg az áldozattűzön az ország védképességét.“ — Weninger Vincze lemondásának okát az államvasutak elnökségéről a következőleg halljuk előadva: Tisza Lajos közlekedési miniszter az államvasutak igazgatóságához egy erősen hangzó rendeletet bocsátott ki, melyben az államvasutaknál található mindennemű rendetlenségek ellen élesen kikel, s az ott még mindig nagy mértékben divó germanizmust megrója. Weninger Vincze mint elnök a megtámadott intézet védelmére kelt, s a miniszterhez személyesen intézett levelében beismeri a hibák egy részét, de utal a pályák hosszúságára, az innét eredő nehézségekre, valamint a javításokra, melyek az ő elnöklete alatt, az oly elhanyagolt állapotban Stempftől átvett vasútnál tétettek. Ezen levélre a miniszter oly választ adott, mely udvariassága mellett is az első leiratban foglalt vádakat változatlan föntartja, minek következtében Welinger ur személyes kérdést csinált az ügyből és beadta lemondását. „Reform “ — Erdélyből a kereskedelmi miniszter urat illetőleg következő interpellációt kaptuk: Van e tudomása a miniszternek a felől, hogy : 1- szer. A Segesvárról Csikszékbe közlekedő postakocsi mind a mellett, hogy a héjjasfalvi postaállomás az utolsó vasúti állomás, e mai napig még mindig fenntartatott, és a székelyföldi utasok — sőt postai küldemények egy-két, sőt három órai segesvárivestegzárnak és azután még egy két órai csigamenetnek vannak alávetve, míg a héjjasfalvi vasúti pályának Székely-Keresztúr felé irányuló átmetszését elérik, hogy tehát ennek következtében a vasút sebességére számító utas — sőt az arra feladott gyors szálltmány ha Székelyföldre irányoztatik át/1, mind négy és fél órát késik, míg ha a postakocsi közlekedése Héjjasfalván rendeztetnék — e kalamitás meg lenne szüntetve. 2- szer, a Marosvásárhely és Segesvár közötti postakocsi közlekedés fen van tartva, ahelyett, hogy a Marosvásárhely Sz.-Keresztur közötti állitatott volna fel, és hogy e postakocsi közlekedés csak Szász- Nádas és Hetur községek érdekében lehet még fentartva, míg a Székely-Kereszturról egyenes irányban helyreállítandó postakocsiközlekedés az egész Kisküküllő vidékét Havadtón — a parajdi sóbányai és makfalvi vidéket Erdőszentgyörgyön és a köröndi vidéket Sz.-Kereszturon és Udvarhelyit — elláthatná a postakocsi forgalma beneficiumaival, és 3-szor a halavásár - segesvári országút a nevezett pár községért országos subventioval, a halavásár-keresztúti út pedig széki áldozatokkal tartatik fen , ott két község adózza a subventiot, itt 50 község adja az ingyen favart és napszámot. És ha mindezekről tudomása van, aminek lenni kell, vette-e figyelembe a miniszter azt az i-sőre. Hogy a héjjasfalviasuti indóháznál mindig idegen fogatok szálitják el az utasokat és a segesvári postakocsi üresen robog a vasút melleti paralellútvonalon el, minél fogva a postajövedelem rövidséget szenved és magánosak nagyobb áldozatokra kényszerülnek, csakhogy az angol Times est monney közmondásnak megfelelhessenek. 2-ra, hogy a Székelyföld nagyrésze a postakocsit nem használhatván — a marosvásárhely-segesvári postaközlekedés teljesen jövedelmezetlen eredményeket mutat, míg a kisküköllő földjén fel közelebbi összeköttetés eszközlése 40—50.000 léleknek adna utazási könnyebbitést. Végre arra, hogy a vasút megnyíltával a Marosvásárhelyről Balavásáron-Erdőszentgyörgyön át Keresztúrig terjedő közlekedés szükségessé teszi annak az útnak átvételét az országutak sorába és felhagyandónak jelzi a Marosvásárhely, illetőleg balavásár-segesvári útvonalnak országos költségek fentartását. Mind ezen irányban gyökeres és gyors intézkedést kérünk. Héjjasfalva, 1873. október 7-én több érdekelt nevében: Schöpf Adolf, országos h. ügyvéd. A „Lndoviea Akadémia.'4 A magyar honvédelmi minisztérium nem igyekszik megcáfolni azon hírt, miszerint a Ludovica Akadémiát illetőleg oly szabályrendelet készült, mely ezen intézetet kivetkőztet eredeti rendeltetéséből, a felsőbb hadtan tanításától megfosztja s igy a bécsi „Kriegsakademie“ előiskolájává teszi, hogy minduntalan ismételhessék a bécsi urak azon nem igaz közmondást, hogy Magyarországnak nincsenek magasb képzettségű hadfiai vagy vezérei, nincs is szüksége magasb katonai akadémiára, sem átalában az egész honvédelmi intézményre, mert hisz a „birodalom“ védei ott vannak a közös hadseregben s a honvédelmi intézmény csak a különködést vagy szakadárságot növeli Ausztria és Magyarország közt. Nem első s nem is lehet váratlan viszszalépés ez a magy. honvédelmi minisztérium körében. Ezen lépés utait igazgatták azok, kik Piré urat aztán Nagy Károly urat a honvédelmi intézmény „fejlesztésére" (?) kiszemelték s Fehérváry urat államtitkárrá tették, kik aztán egy-egy nem épen jó órában könnyen szétbonthatják mindazt, amit a honvédelmi minisztérium eddig évek folytán nagy félénken félig meddig létrehozott. Kivetkőztetni eredeti rendeltetéséből a Ludovika Akadémiát, sőt egész honvédséget, ez oly természetes, oly logikai feladata a bécsi politikának, melyre mindaddig bőven talál embert és alkalmat még a magyar véderő az osztrák véderőtől teljesen elválasztva nem leend. Hiában mutogatnak nekünk optimistáink azon nagy (?) engedményekre (!) melyeket a honvédelmi intézmény törvényszerüsítése s a Ludovica Akadémia megnyitása alapján elérve látnak lenni. Megengedjük, hogy a bécsi urak ügyesen tudtak alkudni s hogy százados politikájukból egy két lépést néha leengednek, visszavonulnak; de csak azért, hogy a nekik kedvező időpontban rohamosan foglalhassák vissza álláspontjukat, mely e nagy világon t. i. Ausztriában és Magyarországon nem ismer csak egy földi hatalmat, úgymint az osztrák ármádiát, melynek fentartása körül kell forognia minden más intézmények, minden más érdekeknek a mely a „nemzeti“ létjogról vagy államjogról Magyarország irányában ép oly kevés tudomással bir, mint p. o. Lengyelország vagy épen Illyr- és Szlavonország irányában. A Ludovica Akadémiában, mondjuk, a felsőbb hadtan helyett ezután majd csak földrajzot fog-