Magyar Ujság, 1874. április (8. évfolyam, 76-98. szám)

1874-04-22 / 91. szám

tásra várakozik. Valószínű, hogy itt ismét egy oly fel­tételről van szó, mely csak leleplezése alkalmával fog bámulatra ragadni s egyszersmind megdöbbenteni min­denkit. Várjunk csak, mi lesz még ebből. — A magyar delegáczió, a bizottságokba követ­kező választást tett: megválasztottak : Külügyi bizottságba: Dániel Ernő, Des­­sewffy Aurél, Fáik Miksa, Haynald Lajos, Károlyi Sán­dor gr., Keglevich Béla gr., ifj. Pejachevich László gr., Péchi Manó gr., ifj. Szögyényi László, Tombor Iván, Zichy Viktor gr. Pénzügyi bizottságba: Bittó Kálmán, Horn Ede, Mrazovics Mrazovich Mátyás, Paukovich István, Prileszky Tádé, Rudics József, idősb Szögyényi László gróf, Wodianer Albert báró, Zichy Nándor gróf, Zse­­dény Ede. Tengerészeti bizottságba : Karácsonyi Guidó gr., Károlyi György gr., Kemény Gábor báró, Lészay Lajos, Szentpály Jenő, Toszt Gyula, Batthiányi Ferencz gr., Voncsina Iván. Hadügyi bizottságba: Andrássy Aladár gr., Bánó József, Beöthy Ákos, Bujanovich Sándor, Doma­­h­idy Ferencz, Dőry Lajos br., Ernuszt Sándor, Éber Nándor, Gyürky Ábrahám gr., Házmán Ferencz, Zloltán Ernő, Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Horváth Mirkó, Keglevich István gr., Majthényi László br., Muzslay Sándor, Paczolay János, Pallavicini Ede őrgr., Pap La­jos, Pólya József, Pulszky Ágost, Szapáry István gr., Széll Kálmán, Ürményi Miksa, Wahrmann Mór, Wächter Frigyes, Wodiáner Béla, Hunyady Pál gr., Zichy-Ferraris Viktor gr. Gazdasági bizottságba: Kemény Gábor b., Wodianer Albert br., Zichy-Ferraris Viktor gr. Naplóbíráló bizottságba: Bittó Kálmán, Tombor Iván, Károlyi Sándor gr., Rudics József br., Polya József, Szapáry István gr. A 48-as párt a vidéken. A hajdu-böszörményi 48-as olvasókör 1874­ ápril 12-én rendkivülileg tartott gyűlése jegyzőkönyvéből, miután az nagyobb terjedelmű, közöljük a lényeges részt, mely így szól határozati alakban: „E 48-as kör továbbá annak őszinte kijelentése mellett, hogy országgyűlési képviselőjének a két párt egyesülésére irányzott minden lépéseit s különösen hogy az alapul formulázott programmot tárgyalási alapul el­fogadta; s midőn az egyezkedés részint félreértések, s talán némi siettetés miatt megszakasztva lett, s a test­vérek, mint ellenek, akartak egymás ellenében szembe­szállni, választói meghallgatásáig, sem egyik sem másik rész vitáiba nem bocsátkozott, teljesen helyesli: az egyezkedésnél továbbra is fenmaradandó kérdéseknél képviselőjét az alábbi elvek figyelembe tartására hív­ja fel.Az már, hogy a két párt egyesülését mint hazánk állami önállóságára czélirányosan törekvő útját körünk is őszintén óhajtja, mint szintén, hogy az egyezkedési alapul felvett programm nem új, hanem az egyesülők ál­tal a fő pontokban eddig is vallott elveknek rövid lé­nyege, az előzmények után kérdést sem képezvén, azon itt felmerülő kérdésre nézve, hogy ezen programoinak a körben történt megbővítésen felüli, a lapokból látható módon ujóbbi megtoldása szükségességét helyesli-e ezen kör ? erre nézve minden lehető aggodalom eloszla­tása s különösen az egyesülés teljes megnyugvása esz­­közölhetése tekintetéből, még e tételnek „az 1848-iki törvényekben fektetett alapon“ — hozzáadását kí­vánja. Azon kérdésre, hogy körünk eddigi 48-as czimét megkívánja-e tartani, nyilvánítjuk, hogy zászlónkat ugyan, melyen hazánk legnagyobb fiának, ama nagy szavai „törhet, de nem hajlik“ vezérelnek bennünket hazánk állami önállóságának kivivására, soha el nem hagyjuk; a czimek által azonban mágnási czimkórosok módjára elvakultak nem vagyunk, s az akár élet, akár közmegnyugvás adandotta czimet későbben elfogadjuk; addig a 48-at, mely alatt már nálunk az elvhű baloldal­nak nagy része már eddig is sorakozott, megtartandó­­nak vélvén.“ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 21. Elnök : Perczel; jegyzők : Széll, Wächter, Beöthy, Szeniczey. Elnök kérvényeket mutat be Zaránd megyétől, Nagyváradtól, Eperjestől. Kérvényeket nyújtanak még be Radócza, Kissuth, Bobory, Tisza Kálmán, Lázár Ádám. Napirend : a közjegyzőkről szóló törvényjavaslat. Majoros István. A jelen törvényjavaslattól sem vár többet, mint az igazságszolgáltatás eddigi reformjaitól. Kikel a bírói kinevezések ellen , s utal az ebből szár­mazott eredményekre. Kikel a törvényjavaslat ellen ta­karékossági szempontból is. Nem helyesli, hogy a díj­szabás is az igazságügyminiszter tetszésére van bízva. Nem találja korszerűnek a javaslatot és így átalános­­ságban sem fogadja el. Pauler miniszter : A közjegyzői intézmény nem speciális, hanem európai intézmény, melyet Olaszország már a középkorban elfogadott s Francziaországban, Ausztriában, Bajorországban nagy sikerrel hozatott az be. Nem függ az össze más anyagi törvényekkel. Ez in­tézmény megállhat minden formák és viszonyok között, nem való, hogy a közvélemény ne kívánta volna a köz­jegyzői intézményt. A jogász­gyűlések, sőt maga a ház, a IX-es bizottság is sürgette azt. (Helyeslés). Tagadja, hogy ez intézmény financziális terhekkel járna. A leendő terhek most is meg­vannak, csakhogy most drágábban és roszul szerkesztik e kívánt okmányokat. (Helyeslés.) Ha A IX-es bizottság* jelentése a 21-es bizottsághoz. (Folytatás.) Mindezen eredmények azonban csak azon esetben érhetők el, és csak úgy lesznek 1875-re biztosíthatók, ha az állami jövedelmeknek pontosabb befolyása bizto­­síttatik, és úgy törvényhozási úton, mint a közigazgatás körében mindazon rendszabályok és intézkedések léte­­síttetnek, a­melyet az albizottság, mint a javaslatba ho­zott megtakarításoknak és jövedelmek fokozásának elő­­feltételeit e jelentésben egyenként megjelölt. Ezen intézkedések nagy fontosságú és megol­dandó kérdések egész sorozatát foglalják magukban. Kétségtelen, hogy azok részletes elintézése és életbe­léptetése nehézségek nélkül nem eszközölhető. Sok elő­munkálat és nagy fontosságú javaslatok kidolgozása vá­lik szükségessé, nagyfontosságú részletes intézkedések teendők,hogy a tervezett reformok életbe léptethetők le­­gyenek.Az ezeken kívül az államkincstár iránti kötelessé­gek szigorúbb és pontosabb teljesítése és így áldozat­­készség az ország e nehéz viszonyai közt képezi a hely­zet megjavításának első föltételét. És így csak minden tényezőnek jó akaratú és kitar­tó közre­működése­ és áldozatkészsége képesek csak biz­tosítani azon nagy célt, melyre törekszünk, és melyet azonban a legnagyobb erőfeszítések mellet is meg kell valósítanunk és és azért arra való törekvésben a nehéz­ségektől visszariadni nem szabad, mert államháztartá­sunk bajait minden áron orvosolni kell, ha a hitel meg­szilárdításáról, az ország szellemi fejlődéséről és anyagi fölvirágzásáról, sőt államlétünk föltételeiről lemondani nem akarunk. Az albizottság a javaslatba hozott megtakarítások­nál elment azon határig, a­meddig az adott viszonyok közt a létező és rövid idő alatt le nem küzdhető nehéz­ségek számbavétele mellett elmehetni vélt, s a­míg egy­felől mindazon költségeket kiküszöbölni törekedett, a­melyek ezen szempontból nélkülözhetőknek bizonyultak, javaslatában lehetőleg óvakodott olyan megtakarításo­kat kilátásba helyezni, melyek a fennálló körülmények között és a félre nem ismerhető nehézségek miatt csak az állami gépezet működésének megzavarásával vagy a létező intézmények fennállásának veszélyeztetésével vagy államgazdászati érdekek megsértése lennének csak kivihetők. A jövedelmek fokozásánál az albizottság javaslatá­ban, habár egyenesen adófelemeléseket csak kis mér­tékben képeznek, az adófizetők áldozatkészségére szá­mít ugyan, mert e nélkül az egyensúly helyreállítása egyátalában nem is képzelhető, de úgy a jövedelmek fo­kozásánál, mint az uj jövedelmi forrásoknál az ország anyagi ereje az adóképességnek kímélését tartotta szem előtt s leginkább azon törekedett, hogy a létező jöve­delmi források körében a visszaélések megelőzésére és a törvény kijátszásának meggátlására irányzott intézke­dések által igyekezzék az állam jövedelmeit szapo­rítani. Az albizottság által javaslatba hozott intézkedé­sek folytán a közelebbi három év mérlegei így alakul­nának : Rendes kiadások: 202.478,906 202.301,437 204.310,192 „ bevételek: 212.947,166 216.673,996 220.392,196 Fölösleg: 10.468,261 14.314,499 16.167,797 *Rendes kiadások 24.776,306 19.242,916 18.189,026 „ bevételek­: 5.723,124 5.122,081 5.111,581 Hiány: 19.053,916 14.120,835 13.077,445 Összes hiány: 8.585,655 , felesleg: 201,724 3.090,352 Ezen eredményt azonban mindenekelőtt két kö­rülmény módosítja, a­mit a minisztérium előterjeszté­sei figyelmen kívül hagytak. A rendkívüli bevételek között fölvetettek azon összegek is, melyek az eladásra kijelölt és 1874 és 1875-ben eladandó államjószág részletek eladási árából előreláthatólag befolynak. Az 1873. év végén kötött 76*­, milliós kölcsönről szóló törvény rendeletei szerint az államjószágok eladá­sából befolyó összegek ezen kölcsön fedezésére fordí­tandók, így 1875-re 1.454,683 frt, 1876- ra 1.075,434 frt. 1877- re 1.106,872 frt lesz a kölcsön törlesztése czéljából képezendő alap ja­vára írandó azon bevételek közül, a­melyeket a minisz­térium költségvetési tervezetekbe mint rendkívüli be­vételi formákat fölvett. Ezen kívül a földadó cataster kiigazításáról szóló jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak végre­hajtása a következő költségeket okozza a közelebbi években: 1875. 2.500,000 frtot 1876. 1.135,000 , 1877. 2.160,000 . Ezen két rendbeli összegekkel tehát romlanak a mérlegek: 1875 1876 1877 Ezeken kívül volt hiány . . . . . . 8.585,665 fölösleg: __________210,724 3.090,352 Ezeken kivül ál­­lamjavak eladásából fölvett összeg leütése mellett 1.454,683 1.075,434 1.106,372 és a cataster költsé­geivel .................... 2.500,000 1.135,000 2.160,450Összes hiány: 12.539,599 2.008,710 176,473 Megjegyzendő azonban, hogy ezen hiányokban tisz­tán beruházásokra és pedig a Dunaszabályozás, a Mar­git­szigeti híd, a Ferencz-csatorna költségeire, a fiumei kikötő építésére, vasútépítési költségekre, tehát oly ki­adásokra, melyek rendezett háztartásban sem szoktak a rendes bevételekből fedeztetni, 1875 1876 1877foglaltatik . . 6.584,000 2.800,000 3­ 300,000 Ezen kivül tehát a hiány tenne . . . 5.955,599 1876 és 1877-ben pedig hiány nem lenne sőt a következő feles­legek származnának: 791,290 3,123,590 Mielőtt az albizottság a még fönmaradandó hiányra nézve előadná véleményét, föl kell említenie, hogy az 1874 évben az utolsó évek nagy közgazdasági csapásai miatt a bevételeknek még oly mérvben való befolyására sem lehet biztosan számítani, mint azt az 1874 évi elő­irányzat, a mely pedig a bevételekre nézve is tetemesen leszállittatott, kilátásba helyezte. (Folytat, követk.) *) Megtartva az eddigi felosztást, melyet a költségvetés ösz­­szeállításáról lesz szó sok irányban módosítani kell, a mennyiben a rendkívüli kiadások mindazon tételei áthelyezendők az állandó­­ kiadások közé, a melyek gyümölcsöző befektetést nem képeznek s­­ teljesen átmeneti költségek. MAGYAR ÚJSÁG 1874. ÁPRILIS 22. a pörök számát nem apasztjuk, szaporítani kell a bírói személyzetet és igy a költséget. Hogy hiányok lehetnek e javaslatban, meglehet, de ezeket ki lehet igazítani. Nemzetiségi szempontból is megtámadták e javaslatot. Ő tagadja, hogy e törvény a nemzetiségi törvényt meg­sértené, sőt fentartja azt. A közjegyzők tekintélyét ő a hitelesség, a végrehajthatóság és bírói méltóságban ke­resi. A díjszabály és jegyzők számának meghatározását illetőleg azt állítja, hogy az utóbbi statisztikai adatoktól függ, melyek most vonatnak be. A díjszabály alapelvei meg vannak szabva, de a díjak nem, mert még nincs ta­pasztalás ez irányban. Három év múlva fogja ezt a mi­niszter benyújtani. Egyébiránt minden javítást elfogad , fölkéri a hiányok pótlását s a törvényjavaslat általános elfogadását. Elnök szavazást kérvén : a törvényjavaslat átalá­­nosságban elfogadtatik. Következik a részletes tár­gyalás. A 2-ik §-nál Kapp E. módosítványt nyújt be , miszerint „az állam hivatalos nyelve német (Derült­ség) és az illető vidéken használt nyelvekből“ stb. sza­­ratnék a 4-ik sorba. Bósan Mihály más módosítványt kíván ehelyett u. in. eme szavak közbeszórását: „az illető közjegyzői kerületben használt nyelvet.“ Bones Döme : pártolja Bésan módosítványát. Hedry Ernő­ egyik módosítványt sem helyesli. Itt átalános qualificatióról van szó t. i. minő qualificatióval bírjon a közjegyző nem egyes vidékekre, hanem az egész államra nézve. Szólásra még többen lévén feljegyezve a tárgyalás holnap 10 órakor fog folytattatni. KÜLFÖLD Szemle: Spanyolországból a tegnap érkezett hírek szerint a republikánusok elfogták Vich mellett a car­­lista főhadvezér, Saballs törzskarát, maga pedig átszö­kött a franczia határon. Legújabb hír szerint Serrano 25,000 emberrel és 50 ágyúval megtámadandja legkö­zelebb a carlistákat. A Concha tbk. alatt eddig 8000 ember van egyesítve. Bilbao város még mindig tartja magát. A carlisták kezdik lassanként elhagyogatni az eddigi bevehetetlennek híresztelt San Pedro de Aban­­tot s új erődítvényekbe húzódnak vissza­felé. Egy Párison át érkezett carlista távirat szerint don Carlos f. hó 16-án következőleg alakította meg kor­mányát: Elio hadügyminiszter, Vinalet tengernagy kül­ügyminiszter, Purial bel- és pénzügy. Közelebb csatát várnak. A „Gazeta“ jelenti. Az ütegek megint megkezd­ték a tüzelést a carlisták ellen. Az „Eis. Journ.“ szerint, Serrano és don Carlos között a következő pontozatok felett folytak az álta­lunk többször jelzett alkudozások. 1. A spanyol nép fel­­hivatik ez egyezkedés aláírásától számítva 20 nap alatt, hogy szavazás útján nyilatkozzék a legitim monarchia visszaállítása felett. 2. Ha a nép többsége e visszaállí­tás mellett szavaz, akkor don Carlos elfoglalja a spa­nyol trónt, miután kötelezte magát, hogy a hadsereg tisztjeit továbbra is megtartja eddigi rangjaikban s minden politikai vétségre és kihágásra teljes amnestiát ad. 3. Ha pedig a nép a monarchiai restauratió ellen nyilatkozik, a Serrano tanagygyűl­élén levő kormány kötelezi magát, hogy a carlista tiszteket eddigi rang­jukban meghagyja és a polgárháború folyama alatt el­követett politikai vétségekre teljes amnestiát ad. 4. Azon esetben, ha a monarchia helyreállítása nem sike­rül, a Serrano által képviselt kormány kötelezi magát, hogy don Carlosnak élethossziglani pensiót, vagy civil­listát fizet, melynek mennyiségét aztán a szerződők ké­sőbb megállapítandják. Don Carlos viszont kötelezi ma­gát, hogy folyton külföldön fog élni és lábát soha spa­nyol földre nem teendi. E javaslatokkal szemben carlista részről azon ajánlat létetett, hogy a carlisták által meghódított or­szágrészek : a baszk tartományok, Navarra, Arragonia, Catalonia és a régi Valencia királyság egy része ha­gyassák meg egy külön ország gyanánt don Carlosnak VII. Károly név alatt,­­ Spanyolország többi része pe­dig csináljon, a­mit akar. Svájczban vasárnap, ápril 19-én ment végbe a népszavazás az alkotmány-revisió felett, s mint a távira­tilag jelzett szavazatok számából kitűnik, a nép részvé­tele az urnáknál igen élénk és nagy volt. A revisió mel­lett szavazott eddigi tudósítások szerint 280,000 svájczi polgár, s ugyan­ily értelemben ütött ki valamennyi rendi szavazat is (13 kivételével), — ellene szavazott

Next