Magyar Ujság, 1874. április (8. évfolyam, 76-98. szám)
1874-04-22 / 91. szám
VIII. évfolyam. 91. szám. Szerda, 1874. Április 22. Szerkeszti iroda: Barátok-tera 1 szám. 2. emelet Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. Kiadó hivatal: Megyeháztér 9. Wodiáner F. nyomdájában, hol a helybeli előfizetések szintén elfogadtatnak.MAGYAR ÚJSÁG POLITIKAI ÉS NEMZETGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldva Egy hónapra . . 1 írt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Fél évra .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 „ — „ Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij : Hat hasábos petitsor egyszeri hirdetése 18 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 10 kr.— Niyilttér : három hasábos petitsor 80 kr. A „Magyar Újság“ ára : Az előfizetési pénz beküldése legczélszerűbben posta utalványnyal eszközölhető. A „Magyar Újság“ kiadóhivatala. (Buda-Pest, barátok tere 1. szám.) Előfizetéseket Wodianer F. nyomdája is elogad. Könyvárusi uton történő megrendelések után 10 százalék engedtetik. Gyűjtőknek 10 után egy tisztelet példány adatik. A szerkesztőség. Egy hóra................................................ 1 frt 40 kr. Két hóra................................................2 frt 80 kr. Negyed évre....................................4 frt 2 kr. Fél évre................................................8 frt — kr. Egy évre ..........................................16 frt — kr. Budapest, Cipril 21. Van tehát most két testület is, mely egyszerre s egy időben működik a hazáért (!) Egyik az országgyűlés, mely a közjegyzőség felett vitatkozik , hogy az mily üdvös intézmény lesz az országban, amilyen még soha sem volt (csak a Bachrendszerben). Másik a delegáczió, mely míg az országgyűlés, bajoskodik a közjegyzőkkel, s készíti a hivatalokat, előveszi a nagy politikát, az országok sorsát intéző rugókat, s közösen az osztrákkal megszavazza azt a potom száz milliót, melyre hadügyünknek, természetesen , hogy elkerülhetlen szüksége lesz 1875-ben épen úgy, mint volt 1874, s leend — ha ugyan addig a száz millió egypárral meg nem szaporodik — 1876-ban, egy szóval addig, mig az úristen meg nem könyörül rajtunk, s ki nem rántja a szalmát, vagy mi alólunk, vagy az egész delegácziós intézmény alól. Mi azt kívánjuk, hogy az utóbbi történjék meg. * Elmondhatjuk, hogy most van módunk benne, van módunk az országos testületek gyűléseit látni, de hogy van-e benne köszönet, az aztán más kérdés. Országgyűlésünk meddő működését már más alkalommal ismertettük. Egy oly gyűlés, mely meg van fosztva, a nagy nemzeti érdekek kezelésétől, milyen a külügy, s hadügy — működésében mindig egyoldalú, s nem csak egyoldalú, de elmondhatjuk, hogy a gyakorlati életre, vajmi kevés eredményű is. A nagy nemzeti érdekek, mint a láncz szemei vannak egymással összeköttetésben. Az ország külügyi viszonyával, külügyi érdekeivel összeköttetésben áll a nemzet legbensőbb házi élete, közgazdászata; organikus egészet képeznek ezek, s mint ilyen, a közjóva,, a dolog természeténél fogva csakis a nemzet összesített akaratának kifolyásával intéztethetik, Így van az mindenütt, hol önálló állam, önálló ország foglal helyet. Az önálló állam képviselete egyes-egyedül van hivatva rendelkezni az ország ügyeiben, kezdve a külügytől, végig a hadügyön, egészen a községi rendezésig. Mert ezen egész rendszer egy összefüggő egységet, mint egy testet képezvén — a dolog természeténél fogva, nem lehet azt szétszakítani úgy, hogy felét más intézze, felét ismét más, ügy pedig, hogy idegen beavatkozással rendeztessék csak egy részecske is — ellenkezik minden józan és egészséges állami rendszerrel. A mi országunk nem önálló állam, kiegészítő része egy birodalomnak, melynek közös ügyébe beolvasztatott az ország legfontosabb életérdeke, legfontosabb rugója benső életének: a külügy és hadügy. Ország, melynek nincs külügye, ország, melynek nincs hadügye, — az nem állam Európában. Földrészt foglal el Európa nagy térképén, de nem állam. Ilyen a mi hazánk is. Országunk külügye, a hadügye, az osztrák birodalomé — tehát nem a mienk. A hozzászólhatási jog az országgyűlés küldöttségének adatott ugyan meg, de ezen küldöttség vagy delegáczió, mire sem képes s nem is jogosított, az osztrák tartományok delegácziójának beleegyezése nélkül. Ha az osztrák delegáczió úgy látja helyesnek, legfontosabb érdekeink háttérbe szorulnak, ha az osztrák delegáczió érdeke azt kívánja: hallgasson el nálunk minden aspiratió, minden vágy javaink kezelésére, s gyümölcsöztetésére nézve — hanem tűrjünk és szenvedjünk a birodalom dicsőségére. Míg hazánk népképviseletének gyűlése az országházban csak a közjegyzői intézmény felállításáról tanácskozik: az akadémia palotájában egy küldöttség játsza a nagy parlamentet, tárgyalja a külügyet és hadügyet, s anélkül, hogy ezen nagyfontosságú kérdés tárgyalásánál, tekintetbe venné az ország s a nép egyéb érdekeit, egyéb rendszeres intézményeit, viszonyait, az organikus összeköttetésnél fogva, anélkül, hogy a külügyi s hadügyi viszonyokkal latra vethetné az ország számtalan ezekkel egybefüggő kérdését — pár hét alatt átfutja a közös miniszterek által beadott költségvetést, — megszavazza közösen az osztrák delegáczióval, s akkor elpárolog, megsemmisül, s keresheti nyomait a természetbúvár, melynek megfejtésére várakozik úgy is az, hogy miképen kezelhet ily nagyfontosságu ügyet oly testület, mely mintha a semmiből jelennék meg s ismét a semmiségbe párologna el, egy fictiót bír alapul, melynek ereje s jogalapja a népképviselet nagy elveiből nem folyik. Most , nyolcadszor van szerencsénk, vagy szerencsétlenségünk a delegácziók összeülését látni. Tegnapi számunkban közöltük az összegeket, melyeknek megszavazására, ült össze ez idő szerint. Míg a delegácziók a kérlelhetlen számok megszavazásával foglalkoznak, mert a hadügy, változatlanul kívánja meg áldozatát , addig a magyar pénzügyminiszter töri a fejét hogy honnan is teremtse majd elő azon összegeket, melyeket a delegácziók most minden tekintet nélkül fogadnak el. Nem titok az többé, hogy Ghyczy pénzügyminiszter már fűzi az alkudozások fonalát, hogy az ország részére, újabb 75 millió kölcsön köttessék meg. A delegáczió azonban, mit gondol arra, hogy az ország csak kölcsönnel képes kielégíteni terheit .— G h y c z y pénzügyminiszternek nincs helye a delegácziónál, hogy felszólalhatna, s előterjeszthetné az ország sanyarú helyzetét, fizetésképtelenségét, s igy a delegáczió, sanctionálja a kívánt összegeket, mintha minden rendbe volna otthon, s pénz volna annyi a mennyi kell. Jellemző még körülményeinkre, a magyar delegáczió elnökének a király előtt mondott beszéde is, s az arra kapott válasz, melyet alább egész terjedelemben közlünk. A magyar delegáczió elnöke megemlíti ezt, hogy az ország szorult anyagi viszonyok között van, de azért hangsúlyozva emeli ki, — mintha mondaná : legyen bármily szomorú viszonyok között, a monarchia védereje a fő, s ennek szenvedni mit sem szabad. Hiszen, eltekintve egyéb érdekből — nagyon szép az a lelkesültség a monarchia védereje iránt a delegátus uraknál, de hát a monarchia védereje felett áll egy nagyobb úr, egy nagyobb érdek, s ez hazánk érdeke; mert mit ér megmenteni a monarchia véderejét, ha elveszett hazánk életérdeke; de meg van-e ott mentve a monarchia védereje, hol egy ország életereje veszett el ? Nem úgy Gorove elnök úr, ez még ott helyzetükben sem igaz tolmácsa így az ügynek. Ha reámutatott az ország súlyos anyagi helyzetére, azt kellett volna hangsúlyozni, hogy e sanyarú helyzet minden tekintetet igényel, s ennek kell, hogy érvény is szereztessék a közös költségek megszavazásánál is, annál is inkább, mert hiszen a külügyi viszonyok oly rózsás színben állanak előttünk, hogy valóban nyugodtan hajthatjuk fejünket álomra, midőn a béke eddigi kezességei újabb biztosítékokkal gyarapodtak. Ah!de mit várhatnánk mi a delegáczióktól, midőn ezt, a rendszer természeténél fogva, hazánk s országunk igaz érdeke nem vezérli lépteiben. — A magyar delegáczió fogadtatása a király által kedden 13 órakor ment végbe, a budai váriakban. A delegátusok ünnepies külsőben jelentek meg, s az elnök szokásos üdvözletét elmondd, mire a király válaszolt. Más parlamentáris államokban az országgyűlés évi idénye megnyitásánál a korona szokott megemlékezni a külviszonyokról, nálunk a delegáczió az, mely hivatva van a külügy s nemzetközi viszonyok állásáról tudomást venni; az országgyűlés erről csak a lapokból vesz értesülést, mint akármelyik más halandó. Gorove István mint elnök, következőleg szólott: „A magyar országgyűlés által kiküldött közösügyi bizottság mielőtt a törvények által kijelölt működését megkezdené, felségednek mint koronás királyának kegyes színe előtt megjelenve, siet legbensőbb érzeményeiből fakadó mély hódolatát bemutatni s tanúságot nyújtani ama határtalan tiszteletről, melylyel felséged mint alkotmányos fejedelme iránt viseltetik és kifejezést adni ama hő ragaszkodásnak, melylyel mint népének atyja iránt érez. A hódolat és ragaszkodás e kifejezésén felül mi e bizottságot felséged királyi széke elé vezeti az, hogy háláját fejezze ki aziránt, hogy felséged atyai gonddal vilaszt népeinek békéje felett szakadatlanul. Felséged a velünk született őszinteségnek lesz kegyes tulajdonítani, ha atyai és bizonyára velünk érző szíve előtt felemlítjük az ország megnehezült anyagi viszonyait. Ezek között a magy. közösügyi bizottságnak mellőzhetlen kötelessége kell, hogy legyen a takarékosság , de másfelől szándéka nem lehet, hogy megállapodásai folytán a monarchia védereje szenvedjen vagy a külügyek vezetése elé akadályok gördittessenek s ilyetén eljárásában felséged legmagasb szándékaival vél találkozhatni. Engedje meg ezután felséged, hogy magas királyi kegyelmét és atyai kegyes indulatát a nemzet és a bizottság számára a legőszintébb bensőséggel kérhessük.“ A király válasza ez : „Ha ragaszkodásuk kifejezését élénk megelégedéssel fogadom s őszinte köszönettel viszonzom. A monarchiának a külhatalmakhoz való örvendetes viszonya most is változatlanul fennáll, sőt megnyugvással mondhatom, hogy a béke eddigi kezességei újabb becses biztosítékokkal gyarapodtak. Népeimnek a béke áldásait megóvni, ezentúl kormányom legfőbb feladata marad. Hiszem, hogy kormányom előterjesztéseiben a monarchia pénzügyi helyzetének számbavétele és a legközvetlenebb szükségre szorított igények az Önök méltánylatával fognak találkozni. Midőn azon hazafias buzgalomnak, melylyel Önök feladataikat mindenha felkarolták, most is teljes bizalommal nézek elébe, a legszívesebben üdvözlöm Önöket.“ — A főrendiház mai ülésében Tombor Iván a képviselőház jegyzője átnyújtja kihirdetés végett a métermérték behozataláról és az erdélyi katonai kórházak bértöbbletének fedezéséről szóló szentesített törvényczikkeket.— Kihirdettetnek. — Elnök: jelenti, hogy az államszámvevőszék elnöke beküldötte az 1872. évi zárszámadás mellékleteit. Ki fognak osztatni. — Csak a sötétben. Ismét folyik a színpadok megötti titkos működés. A kölcsön ügye, ott lappang már a tanács asztalán, s sokféle változatban szerepel, úgy hogy még a „Pester Lloyd“ is gyanús színben kezd feléje tekintgetni. A kölcsönről például így ír a „Napló“. „Minket arról tudósítanak, hogy a 150 milliós kölcsön első felének egy részlete sincs még értékesítve s arról, hogy a második felére vonatkozó tárgyalások is befejeztettek volna: nincs semmi tudomásunk. A min. tanácskozások legfőbb tárgyát, híreink szerint, a romániai vasúti csatlakozás kérdése képezte. A kölcsön-konzorczium képviselője , Hansemann úr jelenleg Bécsben időzik, hol Weninger úrral van értekezlete, kit holnap várnak haza Budapestre“. Ebből azt gyanítjuk, hogy kölcsönalkudozások csakugyan folytattatnak. Ezt a „P. L.“ azon megjegyzéssel kiséri, hogy a „P. N.” nagyon titokszerűen beszél, mely a beavatottak előtt érthető, a körülállókra nézve, nagyon talányos. — Megjegyzi aztán, hogy ő nem akart ez ügyhöz még szólani, de mintegy kényszerítve kijelenti, hogy tudomása szerint, a kölcsön ügye, és a kérdéses román vasút között a legbensőbb összeköttetés van, s hogy remény van arra, hogy mindkét ügy kielégítő módon fog megoldatni. Mi pedig azt mondjuk mindezekre, hogy most még talányosabb a kérdés. Miként jön a kölcsön ügye, a román csatlakozási vasúttal összeköttetésbe ? felvilágosi-