Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)

1874-05-16 / 111. szám

VIII. évfolyam. 111. szám. Péntek, 1874. Május 16. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Késiratok a levelek viasza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­zektől fogadtatnak «UMAGYAR ÚJSÁG CJHtTCTIW ÜST Jl A. o Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 ,­­ , Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: n.t buibo. petit­ser egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 16 kr. — Ny Utter : három hasábos petit­­etr 89 kr. Buda-Pest, május 15. „Egy azonban e tekintetben mindenek előtt és okvetlen szükséges , s ez a nemzetnek áldo­zatkészsége két irányban.Egy részről békés eltű­rése azon nélkülözéseknek, melyekkel a kiadások, a költségeknek megkímélése, úgy a magán mint állami életben jár; más részről kész elválalása és vitele azon terheknek, melyek nélkül államháztartás a világon még sehol sem rendez­tetek.* Ezen mottóval kezd Ghyczy Kálmán, a 9-es bizottság munkálatából mutatványokat szavalni, a­z államháztartás reorganizácziójára vonatkozólag. Min­denek felett való szerinte, a nemzet áldozat­­készsége, s kész elválalása és vitele a terheknek, melyek azzal járnak. Még nem láttunk kormányt, volt az absolut, vagy alkotmányos, mely pénzügyi zavaraiban ne ezen felhívással fordult volna első­sorban népéhez. 1859-ik év végén, midőn az absolut uralom, rend­szerének, iszonyatos gépezete folytán az összeroska­­dás pillanatához közelgett, épen úgy hangoztatta ezen igéket, mint most, az 1867-­es rendszer bom­­ladozásának kezdeténél Ghyczy Kálmán, kormá­nya nevében s érdekében hangoztatja azt. A nem­zet áldozatkészségéhez appellált a Bach kormány akkor, midőn már kimerült minden élet­ereje ; a nemzet áldozatkészségéhez appellál most a jobboldali kormány akkor, midőn bűnös mulasztása s a nemzet érdekeinek eljátszása folytán, az álla­mot, a megsemmisülés szélére vezette. A dolog így álltával, megítélheti mindenki, hogy mennyire jogosult a jobboldali kormány, a nemzet áldozatkészségéhez appellálni. Appellálnak kormányok a nemzet áldozatkész­ségére más országokban is az való ,— s a nagyobbított terhek békés s áldozatkész viselését a polgári köte­lesség legszebb teendőjéül jelölik meg, mint az a Ghyczy által is hivatkozott országban, Angliában, Amerikában is megtörtént, — csakhogy megje­gyeztük már legutóbbi számunkban, s itt — meg ismételjük is , hogy „dum duo faciunt idem, non est semper idem.“ A krimi háború után, melyet Anglia a maga részéről nem dicstelenül fejezett be, — az angol kormány a rendkívüli kiadások törlesztésére rend­kívülibb eszközökhöz is nyúlt, újabb adónemeket vetve ki, az áldozatkészségre serkentett polgá­rokra. Így tett Amerika is a nagy déli háború győ­zelmes s dicsteljes befejezésével, melylyel polgá­rainak nemcsak győzelmi babért szerzett, hanem a jövő számára egy nagy és dicső korszak hajnalát nyitá meg. Mindkét államban lelkesedéssel üdvö­­zöltethetett az áldozatkészségre való utalás, s a terheket,melyek vállaikra nehezedének, megkönnyité a tudat, hogy nem hasztalan görnyednek azok alatt vállaik, s e meggyőződés edző izmaikat, aczé­­lozó türelmüket a békés elviselésre, melyről úgy is igen jól tudták, hogy az ország önálló bölcs gon­doskodása meg fogja rövidíteni a teher idejét. Francziaország a legutóbbi német háború be­fejezése után szintén a nemzet áldozatkészségéhez fordult, midőn hazájának mielőbbi felmentése vé­gett a német invasiótól — némely adónemek eme­lését hozta javaslatba s foganatosította is. Hármat kell azonban ezen eseteknél megje­gyezni : első az, hogy ezen említett államok népei, bár maga az állam rendkívülibb kiadásokkal volt terhelve, anyagi tételekben, polgári magán­életük­ben, nem voltak ám oly annyira megin­gatva, s mintegy elszegényítve, hogy az áldozatkészségre való hivatkozásnak meg ne felel­hettek volna;második az, hogy az áldozatkész­ség saját önálló állami tételek javára s további biztosítására s megszilárdítására volt felhíva, s e közben tudta mindenki, hogy az áldozatkészség nem lesz — sárba dobott pénz; s a harmadik, a­mi a legfőbb — az, hogy a rendkívüli kiadás és szük­séglet oka nem magában azon kormány, illetőleg államrendszer hibáiban gyökerezett, mely á­l­­lamrendszer érdekében áldozatkészségre appelláltak ; mert azon kormányrendszer, melynek hibái ily óriási szükséglet okozói lettek volna, úgy Amerika, mint Angliában épen úgy semmisült volna meg, mint megsemmisült Sedán után Francziaor­­szágban II. Napoleon uralma. Ghyczy Kálmán ezen államok példáira hi­vatkozva, mutat az áldozatkészségre, s ezen államok példáival igyekszik ellensúlyozni, a kilá­tásba helyezett adófelemelés s új adónemek kiveté­sének fenyegető terhét. önmagát ringathatja Ghyczy Kálmán azon csalódásban, hogy valóban a szeg fejére ütött, hi­vatkozásával, — mi azonban sajnáljuk rövid látá­sát, hogy nem veszi észre, miszerint kalapácsa a szeg mellett siklott le. Ghyczy Kálmán áldozatkészségre hivatkozik most, először, oly kormányrendszer érdekében, mely a 67-es közös ügy alapján állva önmagá­ban hordja azon bajokat, s hibákat, melyek hazán­kat most a legnagyobb veszélybe döntötték. Maga Ghyczy Kálmán mutatá ki azt, még akkor az el­­lenzék padjairól, hogy a rendszer az oka mind­ezen nyomorúságoknak, melyek most rendkívülibb áldo­zatkészséget igényelnek, mely áldozatkészséget, épen azon rész, azon bajokat okozó rendszer további fentartása érdekében kívánják felhasználni------­no hogy ily érdekben kikiáltott áldozatkészségre senki sem lelkesülhet, beláthatja maga Ghyczy Kálmán is. Másodszor: mit használnánk minden áldozat­­készséggel, midőn világos és tiszta előttünk az, hogy azon kormányrendszer , melyet elfogadott Ghyczy Kálmán is,— számtalanszor elmondott indokoknál fogva, melyeket most maga a tapaszta­lat és életbölcsesség is igazolt már — annyira ká­ros és vészthozó, hogy annak nem fentartása, s to­vábbi áldozatokkal megmentése áll hazánknak ér­dekében, hanem inkább megsemmisítése .... mit használnánk minden áldozatkészséggel, midőn e rendszernek nyújtott áldozat, nem egyéb, mint ön­megsemmisítésünk tényezői istápolását segíteni elő. Harmadszor: saját hazánk önálló állami létének megmentése, saját hazánk anyagi s morális érdeke szilárdítására, — egy szóval, önmagunk java mun­­kálása végett, hivatkozik Ghyczy a nemzet áldo­zatkészségére ? Nem! — áldozatkészség kell, hogy fentartassék a 67-es rendszer, hogy a közösügyi kiadások, melyeknél, mint a legutóbbi ülésben meg­győződtünk, hazánk érdeke, tekintetbe sem véte­tik, a kormány azt felelősséggel nem is képviseli— egész nagyságában, s egész slendriánságában fedez­tessenek, akkor, midőn itthon, saját közigazgatá­­­sunknál, a legutolsó írnok nyomorult pár száz fű­ fizetését is megnyirbálni akarjuk, a közszükség pa­rancsoló befolyására. Ugyan, hol van az az ember e hazában, kinek keble, ilyen érdekek fenforgásával, ilyen körülmé­nyek között — áldozatkészségre lelkesednék ! Szederkényi Nándor. — A keleti vasút ügy megvizsgálására kiküldött bizottság ma d. u. tartott ülésében folytatta a ki­hallgatást. Az 1-ső kérdésre azt felelik, hogy az első igazgató tanács tagjai, kiket Waring a kormánynál javaslatba hozott, azon föltevésben, hogy megerősíttetésök ellen nehézség nem forog fenn, s hogy határozataikat az alap­­szabályszerűleg alakulandó közgyűlés jóváhagyandja, az ügy érdekében előzetes üléseket tartottak, magától értetődvén, hogy az esetre, ha a föltevés nem valósul, határozataik a társulatra nézve érvényüket elvesztették volna. Megkezdődvén az ig. t. működése, végrehajtó közegekről kellett gondoskodni. Az ig. t. tagjai az építés alatt élvezett tiszteletdijakra nézve követték a más vas­utaknál szokásban volt gyakorlatot. — 1872. május óta tiszteletdijban nem részesültek. 2. Az angol-osztrák bankot nem mint Waring és a társulat közt helyet foglalt engedélyest tekintette az ig. t. hanem mint a vállalat létesítésének pénzügyi köz­vetítőjét. 3. Az alakuló ülés napja és napirendje jó eleve bejelentetett a kormánynak, mely azonban biztost nem küldött. 4. Az igaz t. várta ugyan, hogy a kormány a pá­risi szerződést meg fogja vizsgáltatni, mert benne az en­gedély átruházása és a társulat megalakításának felté­tele foglaltatott. A kormánytól a megvizsgálását nem várta. 9. A párisi szerződés megvizsgálására az építés sürgőssége nem engedett időt. 6. Az alapszabályok közgyűlésileg nem tárgyaltat­tak, a­mint ez a többi vasutaknál is történt s ezt a kor­mány sem tartotta szükségesnek, mert egyszerűen szen­tesítés alá terj észte. 7—12. Sem Waringnak sem az angol banknak nem volt megadva a jog igazgatótanácsot kinevezni s az üres helyeket betölteni. A párisi szerződés alapján hozhatott javaslatba igaz tanácsosokat. 8. Minthogy az igaz.­t. hozzájárulása nélkül az anglo­ OSzt. banknál lévő építési alapból mit sem vehe­tett ki, czélszerűnek mutatkozott, hogy Waring az 800,000 írtból 150 ezeret fölvegyen. 9. A társulat megalakulását megelőzőleg Waring a párisi szerződés elfogadását kikötötte. Ebbe az igaz, 1. beleegyezett. 10. A részvényeknél a befizetés 80 forint ezüst volt és ebből a társulat javára csak 69 frt 80 kr papírpénz íratott. Az elsőbbségek után 122 frt íratott a társulat javára. 11. Waring az egész alaptőkéért vállalván el az építést, tartozott volna a pályát kiépíteni, ha az 80*/4 mértföldnél hosszabb lett volna. 12. Az igaz, t. észrevette, hogy a párisi szerződés­ből az „ezüst* szó kimaradt, de az okot nem kutatta. 13. A befizetés elhalasztását illetőleg az igaz, t. nem hitte, hogy a bankra közömbös legyen, mikor tör­ténik a 50 millió részvénytőkére a befizetés. 14. A megnyitási határidő meg nem tartása miatt szükségelt intercalaris kamat többlete iránt az ig. tanács intézkedett, de mielőtt az intézkedés foganatba ment, Waring eltávozott. 15. A munka kimutatások megvizsgálására 2 hét elég. Másutt, sincs több. 16. Az igaz. 1. nem szerezhetett meggyőződést, hogy Waring a 600,000 frtot kiérdemelte-e. 17. Az iga­z a párisi szerződés 7­ és a bordereau regulateur első czikke közt nem látott különbséget. 18. A használatot tiltó kormány­rendelet későn kelt­ — A többit legközelebb fogjuk ismertetni. Mire kell az u­j kölcsön ? Az állami kiadások fedezésére szükséges új kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslat beveze­tése és első czikke ezt mondja : „A törvényhozás által már elrendelt vasúti, csatornázási és kikötői építkezések költségeinek s a vasúti kamatbiztositá­­sok folytán az államkincstárra nehezedő kiadások­nak fedezhetése végett az 1873. XXXIII. t. sz. ál­tal 153 millió o. é. kölcsönfelvétele elhatároztatván stb. stb., hogy azon állami szükségletek, melyek tekintetéből a kölcsönfelvétele elhatároztatott ezen­túl is folyvást kellőleg fedeztessenek: 1. §: a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy ezen összeg erejéig államkölcsönt köthessen. A törvényjavaslat eme szavai szerint az új kölcsön semmi másra mint épen csak a czikkben megnevezett czélokra szükségeltetnek. Ugyanilyen színben tünteti fel az összes nagy kölcsönt az illető 1873. XXXIII t. sz., melynek 1-ső §-a szerint a már elrendelt vasúti csatornázási, ki­kötői építkezések s vasúti kamatok folytonos fedezhetése végett, felhatalmaztatik a pénzügy­­miniszter úr, hogy 153 millió o. é.­srtig az „állam jószágok” alapján kölcsönt köthessen. Az idézett törvény és törvényjavaslat szavai szerint tehát ezen nagy kölcsön útján az államja­vak elzálogítása vagy eladása vétetik czélba, a vé­gett, hogy ennek árán Magyarország új vasutakat és csatornákat nyerjen s vasutait addig mig azok magok erejéből megélhetnek fentarthassa. Ha az idézett törvények szavai be lettek volna váltva, ha a multévi 767­ milliós kölcsön csupán a kijelölt czélokra fordittatott volna az ország ösz­­szes lakossága némi megnyugtatással nézhetné s a képviselőház azon reményben szavazhatná meg a jelen évi 767­ milliós kölcsönt, hogy ez is be leend fektetve vasutakba, csatornákba, építkezésekbe s felszerelésekbe. Vagyis a keveset kamatozó állam­javak jobban kamatozókká alakíttatnak át. De nem így áll ám a dolog. A tapasztalat mu­tatja, hogy a múlt évi 767­ milliós kölcsönnek leg­­kevésb része volt befektetve a kijelölt czélokra s a jelen évi költségvetés és a jövő évi tervezet mutatja, hogy a jelen évi 767­ millióra sem vár különb sors mint „por és hamuvá lenni“ — miszerint annak csak kis része szolgálván befektetésül, na­gyobb része felmegy a „nagyhatalmi állam“ napi szükségleteinek fedezésére s igy elnyeli, megemészti az államvagyonokat anélkül, hogy annak aequiva­­lensét csatornákban és vasutakban közhasználatára bocsátná az országnak. S ez azon eljárás, melyet

Next