Magyar Ujság, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-16 / 111. szám
VIII. évfolyam. 111. szám. Péntek, 1874. Május 16. Szerkesztőségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám Ide intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Késiratok a levelek viasza nem adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak «UMAGYAR ÚJSÁG CJHtTCTIW ÜST Jl A. o Előfizetési ár: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . I frt. 40 kr Negyed évre . . 4 „ — „ Félévre .... 8 „ — „ Egy évre . . 16 , , Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: n.t buibo. petitser egyszeri hirdetése 12 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 16 kr. — Ny Utter : három hasábos petitetr 89 kr. Buda-Pest, május 15. „Egy azonban e tekintetben mindenek előtt és okvetlen szükséges , s ez a nemzetnek áldozatkészsége két irányban.Egy részről békés eltűrése azon nélkülözéseknek, melyekkel a kiadások, a költségeknek megkímélése, úgy a magán mint állami életben jár; más részről kész elválalása és vitele azon terheknek, melyek nélkül államháztartás a világon még sehol sem rendeztetek.* Ezen mottóval kezd Ghyczy Kálmán, a 9-es bizottság munkálatából mutatványokat szavalni, az államháztartás reorganizácziójára vonatkozólag. Mindenek felett való szerinte, a nemzet áldozatkészsége, s kész elválalása és vitele a terheknek, melyek azzal járnak. Még nem láttunk kormányt, volt az absolut, vagy alkotmányos, mely pénzügyi zavaraiban ne ezen felhívással fordult volna elsősorban népéhez. 1859-ik év végén, midőn az absolut uralom, rendszerének, iszonyatos gépezete folytán az összeroskadás pillanatához közelgett, épen úgy hangoztatta ezen igéket, mint most, az 1867-es rendszer bomladozásának kezdeténél Ghyczy Kálmán, kormánya nevében s érdekében hangoztatja azt. A nemzet áldozatkészségéhez appellált a Bach kormány akkor, midőn már kimerült minden életereje ; a nemzet áldozatkészségéhez appellál most a jobboldali kormány akkor, midőn bűnös mulasztása s a nemzet érdekeinek eljátszása folytán, az államot, a megsemmisülés szélére vezette. A dolog így álltával, megítélheti mindenki, hogy mennyire jogosult a jobboldali kormány, a nemzet áldozatkészségéhez appellálni. Appellálnak kormányok a nemzet áldozatkészségére más országokban is az való ,— s a nagyobbított terhek békés s áldozatkész viselését a polgári kötelesség legszebb teendőjéül jelölik meg, mint az a Ghyczy által is hivatkozott országban, Angliában, Amerikában is megtörtént, — csakhogy megjegyeztük már legutóbbi számunkban, s itt — meg ismételjük is , hogy „dum duo faciunt idem, non est semper idem.“ A krimi háború után, melyet Anglia a maga részéről nem dicstelenül fejezett be, — az angol kormány a rendkívüli kiadások törlesztésére rendkívülibb eszközökhöz is nyúlt, újabb adónemeket vetve ki, az áldozatkészségre serkentett polgárokra. Így tett Amerika is a nagy déli háború győzelmes s dicsteljes befejezésével, melylyel polgárainak nemcsak győzelmi babért szerzett, hanem a jövő számára egy nagy és dicső korszak hajnalát nyitá meg. Mindkét államban lelkesedéssel üdvözöltethetett az áldozatkészségre való utalás, s a terheket,melyek vállaikra nehezedének, megkönnyité a tudat, hogy nem hasztalan görnyednek azok alatt vállaik, s e meggyőződés edző izmaikat, aczélozó türelmüket a békés elviselésre, melyről úgy is igen jól tudták, hogy az ország önálló bölcs gondoskodása meg fogja rövidíteni a teher idejét. Francziaország a legutóbbi német háború befejezése után szintén a nemzet áldozatkészségéhez fordult, midőn hazájának mielőbbi felmentése végett a német invasiótól — némely adónemek emelését hozta javaslatba s foganatosította is. Hármat kell azonban ezen eseteknél megjegyezni : első az, hogy ezen említett államok népei, bár maga az állam rendkívülibb kiadásokkal volt terhelve, anyagi tételekben, polgári magánéletükben, nem voltak ám oly annyira megingatva, s mintegy elszegényítve, hogy az áldozatkészségre való hivatkozásnak meg ne felelhettek volna;második az, hogy az áldozatkészség saját önálló állami tételek javára s további biztosítására s megszilárdítására volt felhíva, s e közben tudta mindenki, hogy az áldozatkészség nem lesz — sárba dobott pénz; s a harmadik, ami a legfőbb — az, hogy a rendkívüli kiadás és szükséglet oka nem magában azon kormány, illetőleg államrendszer hibáiban gyökerezett, mely államrendszer érdekében áldozatkészségre appelláltak ; mert azon kormányrendszer, melynek hibái ily óriási szükséglet okozói lettek volna, úgy Amerika, mint Angliában épen úgy semmisült volna meg, mint megsemmisült Sedán után Francziaországban II. Napoleon uralma. Ghyczy Kálmán ezen államok példáira hivatkozva, mutat az áldozatkészségre, s ezen államok példáival igyekszik ellensúlyozni, a kilátásba helyezett adófelemelés s új adónemek kivetésének fenyegető terhét. önmagát ringathatja Ghyczy Kálmán azon csalódásban, hogy valóban a szeg fejére ütött, hivatkozásával, — mi azonban sajnáljuk rövid látását, hogy nem veszi észre, miszerint kalapácsa a szeg mellett siklott le. Ghyczy Kálmán áldozatkészségre hivatkozik most, először, oly kormányrendszer érdekében, mely a 67-es közös ügy alapján állva önmagában hordja azon bajokat, s hibákat, melyek hazánkat most a legnagyobb veszélybe döntötték. Maga Ghyczy Kálmán mutatá ki azt, még akkor az ellenzék padjairól, hogy a rendszer az oka mindezen nyomorúságoknak, melyek most rendkívülibb áldozatkészséget igényelnek, mely áldozatkészséget, épen azon rész, azon bajokat okozó rendszer további fentartása érdekében kívánják felhasználni------no hogy ily érdekben kikiáltott áldozatkészségre senki sem lelkesülhet, beláthatja maga Ghyczy Kálmán is. Másodszor: mit használnánk minden áldozatkészséggel, midőn világos és tiszta előttünk az, hogy azon kormányrendszer , melyet elfogadott Ghyczy Kálmán is,— számtalanszor elmondott indokoknál fogva, melyeket most maga a tapasztalat és életbölcsesség is igazolt már — annyira káros és vészthozó, hogy annak nem fentartása, s további áldozatokkal megmentése áll hazánknak érdekében, hanem inkább megsemmisítése .... mit használnánk minden áldozatkészséggel, midőn e rendszernek nyújtott áldozat, nem egyéb, mint önmegsemmisítésünk tényezői istápolását segíteni elő. Harmadszor: saját hazánk önálló állami létének megmentése, saját hazánk anyagi s morális érdeke szilárdítására, — egy szóval, önmagunk java munkálása végett, hivatkozik Ghyczy a nemzet áldozatkészségére ? Nem! — áldozatkészség kell, hogy fentartassék a 67-es rendszer, hogy a közösügyi kiadások, melyeknél, mint a legutóbbi ülésben meggyőződtünk, hazánk érdeke, tekintetbe sem vétetik, a kormány azt felelősséggel nem is képviseli— egész nagyságában, s egész slendriánságában fedeztessenek, akkor, midőn itthon, saját közigazgatásunknál, a legutolsó írnok nyomorult pár száz fű fizetését is megnyirbálni akarjuk, a közszükség parancsoló befolyására. Ugyan, hol van az az ember e hazában, kinek keble, ilyen érdekek fenforgásával, ilyen körülmények között — áldozatkészségre lelkesednék ! Szederkényi Nándor. — A keleti vasút ügy megvizsgálására kiküldött bizottság ma d. u. tartott ülésében folytatta a kihallgatást. Az 1-ső kérdésre azt felelik, hogy az első igazgató tanács tagjai, kiket Waring a kormánynál javaslatba hozott, azon föltevésben, hogy megerősíttetésök ellen nehézség nem forog fenn, s hogy határozataikat az alapszabályszerűleg alakulandó közgyűlés jóváhagyandja, az ügy érdekében előzetes üléseket tartottak, magától értetődvén, hogy az esetre, ha a föltevés nem valósul, határozataik a társulatra nézve érvényüket elvesztették volna. Megkezdődvén az ig. t. működése, végrehajtó közegekről kellett gondoskodni. Az ig. t. tagjai az építés alatt élvezett tiszteletdijakra nézve követték a más vasutaknál szokásban volt gyakorlatot. — 1872. május óta tiszteletdijban nem részesültek. 2. Az angol-osztrák bankot nem mint Waring és a társulat közt helyet foglalt engedélyest tekintette az ig. t. hanem mint a vállalat létesítésének pénzügyi közvetítőjét. 3. Az alakuló ülés napja és napirendje jó eleve bejelentetett a kormánynak, mely azonban biztost nem küldött. 4. Az igaz t. várta ugyan, hogy a kormány a párisi szerződést meg fogja vizsgáltatni, mert benne az engedély átruházása és a társulat megalakításának feltétele foglaltatott. A kormánytól a megvizsgálását nem várta. 9. A párisi szerződés megvizsgálására az építés sürgőssége nem engedett időt. 6. Az alapszabályok közgyűlésileg nem tárgyaltattak, amint ez a többi vasutaknál is történt s ezt a kormány sem tartotta szükségesnek, mert egyszerűen szentesítés alá terj észte. 7—12. Sem Waringnak sem az angol banknak nem volt megadva a jog igazgatótanácsot kinevezni s az üres helyeket betölteni. A párisi szerződés alapján hozhatott javaslatba igaz tanácsosokat. 8. Minthogy az igaz.t. hozzájárulása nélkül az anglo OSzt. banknál lévő építési alapból mit sem vehetett ki, czélszerűnek mutatkozott, hogy Waring az 800,000 írtból 150 ezeret fölvegyen. 9. A társulat megalakulását megelőzőleg Waring a párisi szerződés elfogadását kikötötte. Ebbe az igaz, 1. beleegyezett. 10. A részvényeknél a befizetés 80 forint ezüst volt és ebből a társulat javára csak 69 frt 80 kr papírpénz íratott. Az elsőbbségek után 122 frt íratott a társulat javára. 11. Waring az egész alaptőkéért vállalván el az építést, tartozott volna a pályát kiépíteni, ha az 80*/4 mértföldnél hosszabb lett volna. 12. Az igaz, t. észrevette, hogy a párisi szerződésből az „ezüst* szó kimaradt, de az okot nem kutatta. 13. A befizetés elhalasztását illetőleg az igaz, t. nem hitte, hogy a bankra közömbös legyen, mikor történik a 50 millió részvénytőkére a befizetés. 14. A megnyitási határidő meg nem tartása miatt szükségelt intercalaris kamat többlete iránt az ig. tanács intézkedett, de mielőtt az intézkedés foganatba ment, Waring eltávozott. 15. A munka kimutatások megvizsgálására 2 hét elég. Másutt, sincs több. 16. Az igaz. 1. nem szerezhetett meggyőződést, hogy Waring a 600,000 frtot kiérdemelte-e. 17. Az igaz a párisi szerződés 7 és a bordereau regulateur első czikke közt nem látott különbséget. 18. A használatot tiltó kormányrendelet későn kelt — A többit legközelebb fogjuk ismertetni. Mire kell az uj kölcsön ? Az állami kiadások fedezésére szükséges új kölcsön felvételéről szóló törvényjavaslat bevezetése és első czikke ezt mondja : „A törvényhozás által már elrendelt vasúti, csatornázási és kikötői építkezések költségeinek s a vasúti kamatbiztositások folytán az államkincstárra nehezedő kiadásoknak fedezhetése végett az 1873. XXXIII. t. sz. által 153 millió o. é. kölcsönfelvétele elhatároztatván stb. stb., hogy azon állami szükségletek, melyek tekintetéből a kölcsönfelvétele elhatároztatott ezentúl is folyvást kellőleg fedeztessenek: 1. §: a pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy ezen összeg erejéig államkölcsönt köthessen. A törvényjavaslat eme szavai szerint az új kölcsön semmi másra mint épen csak a czikkben megnevezett czélokra szükségeltetnek. Ugyanilyen színben tünteti fel az összes nagy kölcsönt az illető 1873. XXXIII t. sz., melynek 1-ső §-a szerint a már elrendelt vasúti csatornázási, kikötői építkezések s vasúti kamatok folytonos fedezhetése végett, felhatalmaztatik a pénzügyminiszter úr, hogy 153 millió o. é.srtig az „állam jószágok” alapján kölcsönt köthessen. Az idézett törvény és törvényjavaslat szavai szerint tehát ezen nagy kölcsön útján az államjavak elzálogítása vagy eladása vétetik czélba, a végett, hogy ennek árán Magyarország új vasutakat és csatornákat nyerjen s vasutait addig mig azok magok erejéből megélhetnek fentarthassa. Ha az idézett törvények szavai be lettek volna váltva, ha a multévi 767 milliós kölcsön csupán a kijelölt czélokra fordittatott volna az ország öszszes lakossága némi megnyugtatással nézhetné s a képviselőház azon reményben szavazhatná meg a jelen évi 767 milliós kölcsönt, hogy ez is be leend fektetve vasutakba, csatornákba, építkezésekbe s felszerelésekbe. Vagyis a keveset kamatozó államjavak jobban kamatozókká alakíttatnak át. De nem így áll ám a dolog. A tapasztalat mutatja, hogy a múlt évi 767 milliós kölcsönnek legkevésb része volt befektetve a kijelölt czélokra s a jelen évi költségvetés és a jövő évi tervezet mutatja, hogy a jelen évi 767 millióra sem vár különb sors mint „por és hamuvá lenni“ — miszerint annak csak kis része szolgálván befektetésül, nagyobb része felmegy a „nagyhatalmi állam“ napi szükségleteinek fedezésére s igy elnyeli, megemészti az államvagyonokat anélkül, hogy annak aequivalensét csatornákban és vasutakban közhasználatára bocsátná az országnak. S ez azon eljárás, melyet