Magyar Ujság, 1874. június (8. évfolyam, 124-146. szám)
1874-06-10 / 131. szám
Vill. évfolyam 131. szám. Csütörtök, 1874. Junius 11. Előfizetési ár: Vidékre postán valy helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 n n Fél évre .... 8 v n Egy évre . . 16 „Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: Hat haibos petitsor egyszeri hirdetése 18 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr.— Nyiktér: három hasábos petitsor 30 kr. Szerkesztiségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik számába intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nőni adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak *1. Előfizetési feltételek a „Magyar Ujság“-ra : Junius 1-től decz. végéig (7 hó) 9 frt — kr. , Junius 1-től aug. végéig (3 hó) 4 frt — kr. Junius hóra............................ 1 frt 40 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám. A fővárosi kereskedelem igazi bajai. A fővárosi kereskedelem kérdéseivel foglalkozó bizottság szakemberei ismét hangoztatták a raktárok hiányát, a kövezetvámot, hídvámot, alagútvámot stb., melyek mértéken túl terhelik s akadályozzák a helybeli forgalmat. A tárgyalásokból azonban ismét kiderült, hogy fővárosunk kereskedelmének főbb bajai, országos közgazdasági viszonyainkban gyökereznek, mert termelésünk, kivált igényeink folytonos fokozódásához képest, pangásban maradt vagy hanyatlásnak indult például azon iparnövényeket illetőleg is, melyek nincsenek mindenben alávetve a gabonatermelést sajtoló körülményeknek. * Országszerte hanyatlott termelésünk a dohány mennyiségére s minőségére nézve, kivált a kiviteli igényeket illetőleg. Hanyatlott a repcetermelés és olajgyártás. Hanyatlott a szeszgyártás nemcsak a gabonatermés hiányai, hanem hanyatlott főkép , az ország viszonyait tekintetbe nem vevő adórendszer miatt. Ezen adórendszer ellen emelt vádat egyik szakférfiú a kivitelre termelt dohány ügyében. Tény hogy a termelés a kivitel igényeihez képest rendkívül csekély s még eme csekély mennyiség előállítására is alig lehet reá bírni a termelőt, mert: „a kormány a legterhesebb rendszabályokkal sújtja azokat kik a kiviteli kereskedés számára termelnek.“ Tény, hogy a szeszgyártás és kereskedés mostanában gyorsan hanyatlott s a kivitel majdnem teljesen megszűnt. Magyarország azon európai piaczokról, melyeken ezelőtt jelentékeny jövedelmi forrásokat talált, majdnem teljesen leszoríttatott. S még ennél is károsabb reánk nézve az, hogy a szesztermelés megszorítása miatt nagyon megcsökkent a hústermelés és zsírtermelés országszerte. Tegyük hozzá ezen adatokhoz, mit közelebb a magyar tudományos akadémia ülésében hallottunk, hogy bortermelésünk közel sem oly nagymérvű, mint minőnek hittük; hogy csak V3 részét teszi annak, miről ezelőtt a hivatalos adatok szóltak (melyek pedig talán még sem csalatkoztak ily nagy mérvben) hogy 47 bortermelő megye közül 20 év óta 11 megyében apad a bortermelés, és kivitelünk, melyet a vámok hiányos szervezete folytán közelítőleg sem lehet megbecsülni, aligha tesz többet IV0 millió adónál, s látni fogjuk, hogy nemcsak a szesz, hanem a szeszanyag (bor, törköly, gyümölcs stb.) termelés és értékesítés terén is nagyon elmaradtunk azon nagyszerű igényektől, melyeket például államháztartásunk kötött a mi mezei gazdaságunkhoz. Pedig átalános termelésünk a fővárosi kereskedelem erőforrása s ha ez nem képes lépést tartani igényeinkkel, akkor hiában építjük Buda-Pesten a palotákat, mert fővárosunk épülésének és szépülésének , nagygyálételének alapja hiányzik. Fővárosi kereskedelmünk jelentékenyebb bajai termelésünk hanyatlásában s abban rejlettek, hogy a fővárosi kereskedelem nem igyekezett saját érdekében sem a terménykereskedés akadályainak elhárítására ; nem volt előzékeny, sőt elfordult a terménykereskedéstől a meddő papírpénz spekuláczió terére. Miért nem építettek kereskedelmünk tényezői például raktárakat 1—2 vagy mondjuk 8—10 millió erejéig, holott bankot kétannyi erejéig alapítottak. Miért hanyagolják el most is a legszilárdabb gyori iparüzletre alapított vállalatokat s ezek értékpapírjait? Mert a bankpapírok nemde jelentékenyebb nyereményeket ígérnek. Dicsekedve említé fel a fővárosi pénzintézetek üzleteit illetőleg a kereskedelem német szaklapja, hogy szemben a bécsi krachhal és szédelgéssel: „a pesti börzei értékpapíroknak egyetlen oly osztálya sem létezik, melynél egyes kitűnő eredményekre s megszilárdult üzleti viszonyokra ne utalhatnánk; és hogy : az itteni kereskedői kar, a bécsi válságnak elemi erővel beállott pusztításai daczára kötelezettségeinek majdnem kivétel nélkül eleget tett, s hogy a hitelezők részakarata megrövidítését, létező aktív vagyon mellett — amint ez a múlt évben a bécsi börzén divattá lett, — itt alig lehetett bármely esetben is konstatírozni.“ Dicsekesznek a bankintézetek , hogy tiszta nyereményeik a mostani kedvezőtlen viszonyok közt is 8, 14, 15, 17%-ra ment; a takarékpénztárak tiszta nyereménye 10, 16, 18°0; sőt a gőzmalmok közül is három nem kevesb mint 2500 nyereményt mutathat fel mig az iparvállalatok 10% alatt megállanak sőt átalában mindazon gyors iparüzlet, mely kölcsönpénzre volt szorulva semmi vagy csak igen kevés tiszta hasznot mutathat fel a kamatláb magassága miatt. Gyors iparvállalataink tehát szilárd alapra vannak fektetve, mert hiszen termelő ország vagyunk, kik önmagunk szolgáltathatjuk a felgyártandó anyagot s egyszersmind fogyasztásunk is jelentékeny. Nem is mondjuk, hogy ezeket végkép elhanyagolta, de sok részben nagyon elhanyagolta a fővárosi kereskedelem. Medden hagyott számos értékesítési üzletet, a bankalapítások miatt. Elhanyagolta terményüzletünket az ennél sokkal kényelmesebb váltóüzletekért. Köztudomású tény, hogy ezer meg ezer ember él csekély tőkével igen kényelmesen a pénzforgalom olymódon közvetítésével, hogy saját kistőkéjéhez 6—8—10 százalékra sokkal nagyobbakat kölcsönöz a közintézetekből s 20—30 — 40 százalékra adogálja kivált a vidéki birtokosoknak, kiknek nincs szerencséjük személyes és vagyonbeli ismeretségben állani a helybeli intézetek előtt. Ezen kereskedő urak bizonyára még sokkal nagyobb százalék nyereményekkel dicsekedhetnének, mint minőket a mostani közgyűlések zárszámadásai feltüntethetnek. Pedig jegyezzük meg jól, hogy itt egyegy százalék nyeremény egy-egy birtokost, egy-egy üzletet tehet tönkre, mert ezeknek drágábban nyújtja kölcsönét, mintsem a földbirtok vagy az üzlet megtéríteni képes volna. Bámulatos mérvet öltött fővárosunkban az üzlet s leszámítolás ezen nemes idegenek előtt, kik a csillogó boltok ablakait aranyakkal s nagy összegekről szóló értékpapírokkal telve látják, ez igen örvendetes dolognak látszik. Van is az üzlet eme nemének sok jó oldala. De sajnos mint említek, hogy a pénzbeszerzés náluk sokkal drágább, mintsem azt kellően használni lehetne. A legkárosabb, a legnagyobb százalékokra dolgozó üzletek azonban nem tartják szükségesnek sem cégeik mutogatását. S bár „garasból forintot“ csinálván nagy mérvben magukhoz vonják a forgópénzt, működésüket iparunk s mezőgazdaságunk szempontjából nem mondhatjuk üdvösnek. Pedig annak mondhatnánk, ha a kisebb tőkebirtokosok ezen régiós tőkéjük s vegyük hozzá még „személyes hitelek“ mérsékelt kamataival megelégedvén a termelés és értékesités közvetlen tényezéséhez látnának. Ezek szintén jelentékeny bajai, kereskedelmünknek s illetőleg pénzforgalmunknak mely a meddő hitelüzleti térre tolakodott minden erővel s elhanyagolta a termelés és értékesbités mezejét. Kétséget sem szenved viszont, hogy mihelyt hozzá látnak saját ügyeik illetőleg a terménykereskedés felkarolásához a fővárosi kereskedelem tagjai azonnal s az ő erélyükkel arányosan fogja őket segíteni, — nem a kormány, se nem az ég, hanem a termelő gazda s birtokos közönség vagyis a kereskedelem, mely eddigelé Magyarországon rendkívül hálás foglalkozás volt, — önmaga. E mellett azonban elvitázhatlan kötelessége a kormánynak és törvényhozásnak hogy elhárítsák azon akadályokat, megszüntessék azon visszaéléseket, melyek a kellő forgalom kifejlődését korlátolják. _____ —K.— — A IX. osztályban a választási eljárásról szóló fejezett 43-ik §-a következőképen módosíttatik. Azon kerületekben, melyekben a választók száma az 1000-et meg nem haladja, egy szavazatszedő küldöttség alakítandó a választási elnök elnöklete alatt; ez esetben egy választási, egy helyettes elnök, egy jegyző s helyettes jegyző választandó. Azon kerületekre nézve, melyekben a választók száma az 1000-et meghaladja két szavazatszedő küldöttség alakítandó, ez esetben még annyi elnök választandó, mennyi szükséges. Hol a választók száma 3000-et meghaladja, 1200 szavazó után alakítandó külön szavazatszedő küldöttség. Az illető szakaszok a már elfogadott titkos szavazás módozata szerint igazíttattak ki. Az 58. §-ban, melyben arról van szó, miképen léphet vissza a jelölt, hozzátétetett személyesen vagy hiteles alakban tett kijelentés után. A 63. §-nál , ma asz azon indítványt tette, hogy az egészt mellőztessék, s a választás ellen felmerülő panaszok az eddigi mód szerint intéztessék. A Kúria bíráskodása szavazattöbbséggel fogadtatott el. Az eljárásra vonatkozó intézkedés pontjai Szederkény indítványára elhagyattak,s erra átalában mondatik ki,hogy az eljárásra nézve az országgyűlés szabályrendeletileg intézkedik, mely törvényerővel bír. A VI. fejezet 69. §-a a vesztegetésről, terjedelmes vitát idézett fel. Az etetés és itatás elleni intézkedés szüksége elvileg kimondatott. Valamint a fuvarbér czimen történő vesztegetés elleni intézkedés is elfogadtatott, s a megfelelő szövegezés megkészítésével az előadó Jankovics és Szederkényi bízattak meg. A délutáni ülésen a küldöttség előterjesztő véleményét, hogy a kik etetés és itatással vagy fuvarbér czimen vesztegetnek, hasonlóképen büntetendők. A többi §-nál is történt lényegesebb módosítás, s az osztály az ülést 6 óra tájban elvégezi. Miután az osztály két nagy elvi módosítást tett, t. i. a központi bizottság alakításánál a kisebbségi képviseltetést elfogadta, s a titkos szavazást megállapította, ezen elvek képviseltetése szempontjából, a központi bizottságba, a rendes előadón kívül Matoay Etelét is előadónak megválasztotta. Az inkompatibilitási törvény tárgyalása holnapra tűzetett. — Mikor lesz vége a botrányoknak ? Az uralmat kezében tartó többség parlamentünk tekintélyét nagy részben aláásta, tönkre tette. A pártérdek úgy kívánta, hogy néhány ember érdeke előbbre való legyen. Szabadjon nekik két, három hivatalt viselni, uralmának kézzel fogható boldogsága pedig kulminálhat 400 millió adósságban. Ez nekik nem tesz semmit, de az országnak igen. Évek előtt Kossuth Lajos volt az első, ki az ország erkölcsi alapját pusztító korrupczióra rámutatott. Még ők szörnyüködtek, hogy az valótlan. Az ellenzék rég óta sürgette az összeférhetlenségi törvény meghozatalát. E sürgetést nevetve fogadták. Most a közmegbotránkozás és fölháborodás nyomása következtében kénytelenek voltak engedni. Az összeférhetlenségről nemsokára lesz törvényünk. Mintegy 50 képviselő van általa érdekelve. Mennyire sülyedtünk, mutatja az, hogy ezek bevárják a törvény parancsszavát, azaz, hogy nem is épen ezt, hanem várnak, remélnek, hogy hátha rájuk nem fog alkalmaztatni. Már értekezletet is tartottak, mint védjék meg érdeküket. Igen, mert az erkölcstelenségnek is van érdeke, a saját zsebe. Sőt a „Pester Lloyd“ ezeknek az embereknek érdekét egy czikkben legyezgette is, ugyan az a „Pester Lloyd“, mely annak idejében Waringet is a keleti vasút ügyéyel egyetemben ugyancsak dicsérte, azt a Waringet, kiről már akkor tudva volt, hogy mily csalásokat követett el a külföldön, nevezetesen a Honduras-vasútvállalatnál, mely első kiadása volt annak a botránynak, amit nálunk a pártfogók elnézéséből a keleti vasútnál elkövethetett. Bármit mondjanak tehát azok a vasúti igazgatótanácsosok s köztük a „Pester Lloyd“, amint az összeférhetlenségi törvény meghozatott, választaniok kell rögtön : képviselők vagy igazgatótanácsosok akarnak-e maradni. Hogy ezt még szóba is merik hozni,ez a legnagyobb botrány s csak a mi romlott viszonyaink mellett tehetik a közmegbélyegeztetés nélkül. A másik a hirhedt keleti vasút botránya. Ebben az egész dologban úgy járnak el, mintha szépen el akarnák simítani. E szándékot egyes hírek már jelzik is. Ez ügy egyik bizottság kezéből a másikba ment, hogy végre a sok bizottság közt szépen elveszszen. Ez ügyet nem a bizottságokkal kell tárgyaltatni, hanem — amit régen kellett volna tenni — mielőbb át kell adni a fenyitő törvényszéknek. Azért van fenyitő törvényszékünk, hogy ahol lopás, sikkasztás követtetett el, abban a törvény szigora szerint igazságosan ítéljen. A keleti vasútügyi is ilyen. 20 millió forint lett elsikkasztva. Vagy csak a csirkefogókra és postasikkasztókra