Magyar Ujság, 1874. június (8. évfolyam, 124-146. szám)

1874-06-10 / 131. szám

Vill. évfolyam 131. szám. Csütörtök, 1874. Junius 11. Előfizetési ár: Vidékre postán val­y helyben házhoz küldve Egy hónapra . . 1 frt. 40 kr Negyed évre . . 4 n n Fél évre .... 8 v n Egy évre . . 16 „­­Egyes szám 6 kr. Hirdetési dij: Hat ha­ibos petit­sor egyszeri hirdetése 18 kr, többször 9 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr.— Nyik­tér: három hasábos petit­sor 30 kr. Szerkesztiségi iroda és Kiadó hivatal: Megyeháztér 9-dik szám­ába intézendő minden előfizetés, hirdetmény és a kiadás körüli panaszok és a lap szellemi részét illető minden közlemény. Kéziratok s levelek vissza nőni adatnak. — Bérmentetlen levelek csak ismerős ke­­zektől fogadtatnak *1. Előfizetési feltételek a „Magyar U­j­s­á­g“-r­a : Junius 1-től decz. végéig (7 hó) 9 frt — kr. , Junius 1-től aug. végéig (3 hó) 4 frt — kr. Junius hóra............................ 1 frt 40 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok a „Magyar Újság“ kiadóhivatalához intézendők : Buda-Pest, Megyeház tér 9. szám. A fővárosi kereskedelem igazi bajai. A fővárosi kereskedelem kérdéseivel foglal­kozó bizottság szakemberei ismét hangoztatták a raktárok hiányát, a kövezetvámot, hídvámot, alagút­­vámot stb., melyek mértéken túl terhelik s akadá­lyozzák a helybeli forgalmat. A tárgyalásokból azonban ismét kiderült, hogy fővárosunk kereske­delmének főbb bajai, országos közgazdasági viszo­nyainkban gyökereznek, mert termelésünk, kivált igényeink folytonos fokozódásához képest, pangás­ban maradt vagy hanyatlásnak indult például azon iparnövényeket illetőleg is, melyek nincsenek min­denben alávetve a gabonatermelést sajtoló körülmé­nyeknek. * Országszerte hanyatlott termelésünk a dohány mennyiségére s minőségére nézve, kivált a kiviteli igényeket illetőleg. Hanyatlott a repc­etermelés és olajgyártás. Hanyatlott a szeszgyártás nemcsak a gabonatermés hiányai, hanem hanyatlott főkép , az ország viszonyait tekintetbe nem vevő adórendszer miatt. Ezen adórendszer ellen emelt vádat egyik szakférfiú a kivitelre termelt dohány ügyében. Tény hogy a termelés a kivitel igényeihez képest rendkí­vül csekély s még eme csekély mennyiség előállítá­sára is alig lehet reá bírni a termelőt, mert: „a kormány a legterhesebb rendszabályokkal sújtja azokat kik a kiviteli kereskedés számára ter­melnek.“ Tény, hogy a szeszgyártás és kereskedés mos­tanában gyorsan hanyatlott s a kivitel majdnem teljesen megszűnt. Magyarország azon európai piaczokról, melyeken ezelőtt jelentékeny jövedelmi forrásokat talált, majdnem teljesen leszoríttatott. S még ennél is károsabb reánk nézve az, hogy a szesztermelés megszorítása miatt nagyon megcsök­kent a hústermelés és zsírtermelés országszerte. Tegyük hozzá ezen adatokhoz, mit közelebb a magyar tudományos akadémia ülésében hallottunk, hogy bortermelésünk közel sem oly nagymérvű, mint minőnek hittük; hogy csak V3 részét teszi an­nak, miről ezelőtt a hivatalos adatok szóltak (me­lyek pedig talán még sem csalatkoztak ily nagy mérvben) hogy 47 bortermelő megye közül 20 év óta 11 megyében apad a bortermelés, és kivite­lünk, melyet a vámok hiányos szervezete folytán közelítőleg sem lehet megbecsülni,­­ aligha tesz többet IV0 millió adónál, s látni fogjuk, hogy nem­csak a szesz, hanem a szeszanyag (bor, törköly, gyümölcs stb.) termelés és értékesítés terén is na­gyon elmaradtunk azon nagyszerű igényektől, me­lyeket például államháztartásunk kötött a mi me­zei gazdaságunkhoz. Pedig átalános termelésünk a fővárosi keres­kedelem erőforrása s ha ez nem képes lépést tar­tani igényeinkkel, akkor hiában építjük Buda-Pes­­ten a palotákat, mert fővárosunk épülésének és szé­pülésének , nagygyálételének alapja hiányzik. Fő­városi kereskedelmünk jelentékenyebb bajai terme­lésünk hanyatlásában s abban rejlettek, hogy a fő­városi kereskedelem nem igyekezett saját érdeké­ben sem a terménykere­­skedés akadályainak elhá­rítására ; nem volt előzékeny, sőt elfordult a ter­ménykereskedéstől a meddő papírpénz spekuláczió terére. Miért nem építettek kereskedelmünk ténye­zői például raktárakat 1—2 vagy mondjuk 8—10 millió erejéig, holott bankot kétannyi erejéig ala­pítottak. Miért hanyagolják el most is a legszilárdabb gyor­i iparüzletre alapított vállalatokat s ezek ér­tékpapírjait? Mert a bankpapírok nemde jelenté­kenyebb nyereményeket ígérnek. Dicsekedve említé fel a fővárosi pénzintézetek üzleteit illetőleg a kereskedelem német szaklapja, hogy szemben a bécsi krachh­al és szédelgéssel: „a pesti börzei értékpapíroknak egyetlen oly osztálya sem létezik, melynél egyes kitűnő eredményekre s megszilárdult üzleti viszonyokra ne utalhatnánk; és hogy : az itteni kereskedői kar, a bécsi válság­nak elemi erővel beállott pusztításai daczára köte­lezettségeinek majdnem kivétel nélkül eleget tett, s hogy a hitelezők részakarata megrövidítését, létező aktív vagyon mellett — a­mint ez a múlt évben a bécsi börzén divattá lett, — itt alig lehetett bár­mely esetben is konstatírozni.“ Dicsekesznek a bankintézetek , hogy tiszta nyereményeik a mostani kedvezőtlen viszonyok közt is 8, 14, 15, 17%-ra ment; a takarékpénztá­rak tiszta nyereménye 10, 16, 18°­0; sőt a gőzmal­mok közül is három nem kevesb mint 25­00 nyere­ményt mutathat fel mig az iparvállalatok 10% alatt megállanak sőt átalában mindazon gyor­s iparüzlet, mely kölcsönpénzre volt szorulva semmi vagy csak igen kevés tiszta hasznot mutathat fel a kamatláb magassága miatt. Gyor­s iparvállalataink tehát szilárd alapra van­nak fektetve, mert hiszen termelő ország vagyunk, kik önmagunk szolgáltathatjuk a felgyártandó anyagot s egyszersmind fogyasztásunk is jelentékeny. Nem is mondjuk, hogy ezeket végkép elhanyagolta, de sok részben nagyon elhanyagolta a fővárosi keres­kedelem. Medden hagyott számos értékes­ítési üzletet, a bankalapítások miatt. Elhanyagolta ter­ményüzletünket az ennél sokkal kényelmesebb váltóüzletekért. Köztudomású tény, hogy ezer meg ezer ember él csekély tőkével igen kényelmesen a pénzforga­lom olymódon közvetítésével, hogy saját kistőké­­jéhez 6—8—10 százalékra sokkal nagyobbakat kölcsönöz a közintézetekből s 20—30 — 40 száza­lékra adogálja kivált a vidéki birtokosoknak, kik­nek nincs szerencséjük személyes és vagyonbeli is­meretségben állani a helybeli intézetek előtt. Ezen kereskedő urak bizonyára még sokkal nagyobb szá­zalék­ nyereményekkel dicsekedhetnének, mint mi­nőket a mostani közgyűlések zárszámadásai feltün­tethetnek. Pedig jegyezzük meg jól, hogy itt egy­­egy százalék nyeremény egy-egy birtokost, egy-egy üzletet tehet tönkre, mert ezeknek drágábban nyújtja kölcsönét, mintsem a földbirtok vagy az üzlet megtéríteni képes volna. Bámulatos mérvet öltött fővárosunkban az üzlet s leszámítolás ezen neme­s idegenek előtt, kik a csillogó boltok ablakait aranyakkal s nagy összegekről szóló értékpapírokkal telve látják, ez igen örvendetes dolognak látszik. Van is az üzlet eme nemének sok jó oldala. De sajnos mint emlí­tek, hogy a pénz­beszerzés náluk sokkal drágább, mintsem azt kellően használni lehetne. A legkáro­sabb, a legnagyobb százalékokra dolgozó üzletek azonban nem tartják szükségesnek sem c­égeik mutogatását. S bár­­ „garasból forintot“ csinálván nagy mérvben magukhoz vonják a forgópénzt, mű­ködésüket iparunk s mezőgazdaságunk szempont­jából nem mondhatjuk üdvösnek. Pedig annak mondhatnánk, ha a kisebb tőkebirtokosok ezen ré­giós tőkéjük s vegyük hozzá még „személyes hite­­lek“ mérsékelt kamataival megelégedvén a terme­lés és értékes­ités közvetlen tényezéséhez lát­nának. Ezek szintén jelentékeny bajai, kereskedel­münknek s illetőleg pénzforgalmunknak mely a meddő hitelüzleti térre tolakodott minden erővel s elhanyagolta a termelés és értékesbités mezejét. Kétséget sem szenved viszont, hogy mihelyt hozzá látnak saját ügyeik illetőleg a terménykeres­kedés felkarolásához a fővárosi kereskedelem tagjai azonnal s az ő erélyükkel arányosan fogja őket se­gíteni, — nem a kormány, se nem az ég, hanem a termelő gazda s birtokos közönség vagyis a keres­kedelem, mely eddigelé Magyarországon rendkívül hálás foglalkozás volt, — önmaga. E mellett azonban elvitázhatlan kötelessége a kormánynak és törvényhozásnak hogy elhárítsák azon akadályokat, megszüntessék azon visszaélése­ket, melyek a kellő forgalom kifejlődését korlá­tolják. _____ —K.— — A IX. osztályban a választási eljárásról szóló fejezett 43-ik §-a következőképen módosíttatik. Azon kerületekben, melyekben a választók száma az 1000-et meg nem­ haladja, egy szavazatszedő küldöttség alakí­tandó a választási elnök elnöklete alatt; ez esetben egy választási, egy helyettes elnök, egy jegyző s helyettes jegyző választandó. Azon kerületekre nézve, melyekben a választók száma az 1000-et meghaladja két szavazat­szedő küldöttség alakítandó, ez esetben még annyi el­nök választandó, mennyi szükséges. Hol a választók száma 3000-et meghaladja, 1200 szavazó után alakí­tandó külön szavazatszedő küldöttség. Az illető szaka­szok a már elfogadott titkos szavazás módozata szerint igazíttattak ki. Az 58. §-ban, melyben arról van szó, mi­képen léphet vissza a jelölt, hozzátétetett személyesen vagy hiteles alakban tett kijelentés után. A 63. §-nál , m­a a­s­z azon indítványt tette, hogy az egész­t mellőz­­tessék, s a választás ellen felmerülő panaszok az eddigi mód szerint intéztessék. A Kúria bíráskodása szavazat­­többséggel fogadtatott el. Az eljárásra vonatkozó intéz­kedés pontjai Szederkény indítványára elhagyat­tak,s e­r­ra átalában mondatik ki,hogy az eljárásra nézve az országgyűlés szabályrendeletileg intézkedik, mely törvényerővel bír. A VI. fejezet 69. §-a a vesztegetésről, terjedelmes vitát idézett fel. Az etetés és itatás elleni intézkedés szüksége elvileg kimondatott. Valamint a fuvarbér czi­­men történő vesztegetés elleni intézkedés is elfogadta­tott, s a megfelelő szövegezés megkészítésével az elő­adó Jankovics és Szederkényi bízattak meg. A délutáni ülésen a küldöttség előterjesztő véle­ményét, hogy a kik etetés és itatással vagy fuvarbér czimen vesztegetnek, hasonlóképen büntetendők. A többi §-nál is történt lényegesebb módosítás, s az osztály az ülést 6 óra tájban elvégezi. Miután az osztály két nagy elvi módosítást tett, t. i. a központi bizottság alakításá­nál a kisebbségi képviseltetést elfogadta, s a titkos sza­vazást megállapította, ezen elvek képviseltetése szem­pontjából, a központi bizottságba, a rendes előadón kí­vül Ma­t­o­­­ay Etelét is előadónak megválasztotta. Az inkompatibilitási törvény tárgyalása holnapra tűzetett. — Mikor lesz vége a botrányoknak ? Az uralmat kezében tartó többség parlamentünk tekintélyét nagy részben aláásta, tönkre tette. A párt­érdek úgy kívánta, hogy néhány ember érdeke előbbre való legyen. Szabadjon nekik két, három hivatalt visel­ni, uralmának kézzel fogható boldogsága pedig kulmi­nálhat 400 millió adósságban. Ez nekik nem tesz sem­mit, de az országnak igen. Évek előtt Kossuth Lajos volt az első, ki az ország erkölcsi alapját pusztító korrupczióra rámutatott. Még ők szörnyüködtek, hogy az valótlan. Az ellenzék rég óta sürgette az összeférhetlenségi törvény meghozatalát. E sürgetést nevetve fogadták. Most a közmegbotránkozás és fölháborodás nyo­mása következtében kénytelenek voltak engedni. Az összeférhetlenségről nem­sokára lesz törvényünk. Mintegy 50 képviselő van általa érdekelve. Mennyire sülyedtünk, mutatja az, hogy ezek bevárják a törvény parancsszavát, azaz, hogy nem is épen ezt, hanem vár­nak, remélnek, hogy hátha rájuk nem fog alkalmaztatni. Már értekezletet is tartottak, mint védjék meg ér­deküket. Igen, mert az erkölcstelenségnek is van érde­ke, a saját zsebe. Sőt a „Pester Lloyd“ ezeknek az embereknek ér­dekét egy czikkben legyezgette is, ugyan az a „Pester Lloyd“, mely annak idejében Waringet is a keleti vasút ügy­éyel egyetemben ugyancsak dicsérte, azt a Warin­get, kiről már akkor tudva volt, hogy mily csalásokat követett el a külföldön, nevezetesen a Honduras-vasút­­vállalatnál, mely első kiadása volt annak a botránynak, a­mit nálunk a pártfogók elnézéséből a keleti vasútnál elkövethetett. Bár­mit mondjanak tehát azok a vasúti igazgatóta­­nácsosok s köztük a „Pester Lloyd“, a­mint az összefér­hetlenségi törvény meghozatott, választaniok kell rög­tön : képviselők vagy igazgatótanácsosok akarnak-e maradni. Hogy ezt még szóba is merik hozni,ez a legnagyobb botrány s csak a mi romlott viszonyaink mellett tehetik a köz­megbélyegeztetés nélkül. A másik a hirhedt keleti vasút botránya. Ebben az egész dologban úgy járnak el, mintha szépen el akarnák simítani. E szándékot egyes hírek már jelzik is. Ez ügy egyik bizottság kezéből a másikba ment, hogy végre a sok bizottság közt szépen elveszszen. Ez ügyet nem a bizottságokkal kell tárgyaltatni, hanem — a­mit régen kellett volna tenni — mielőbb át kell adni a fenyitő törvényszéknek. Azért van fenyitő törvényszékünk, hogy a­hol lopás, sikkasztás követtetett el, abban a törvény szigora szerint igazságosan ítéljen. A keleti vasútügyi is ilyen. 20 millió forint lett elsik­kasztva. Vagy csak a csirkefogókra és postasikkasztókra

Next