Magyar Ujság, 1899. július (8. évfolyam, 179-209. szám)

1899-07-31 / 209. szám

írók egyesülete, a Petőfi-társaság, a Magyar tudo­mányos akadémia, a Kir. tudomány-egyetem, a Szász­sebesi nemzeti szövetség, Magasfalu hölgyei, a Függetlenségi- és 48-as párt, a Budapesti Sas­kör, a Budapesti hazafias szövetség, az Egyetemi ifjúság, a Magyar kereskedelmi csarnok, az Ötödik kerületi munkás-kaszinó, a Függetlenségi- és 48-as kör, a Ferenczvárosi polgári kör, a Hentes-ipartestület, a Szállodások és vendéglősük ipartestülete, az összes ipartestület, az Újpesti közművelődési kör,az Egyesült asztaltársaságok, a Budapesti építőmesterek ipar­testülete, a Pallencsár-féle gyár munkásai, a Har­madik kerületi egyesületi körök, a Magyar föld­rajzi társaság, az Athenaeum irodalmi társaság, a Magyarországi könyvkereskedők egyesülete, a Buda­pesti ügyvédi kör, az országos Pázmány-egyesület, a Kereskedelmi alkalmazottak egyesülete, a »Nep­tun« evezős-egyesület, a Központi katolikus legény­­egylet, a Lipótvárosi kaszinó, Jókai Mór, Emich Gusztáv stb. stb. A koszorúkon kívül számos vi­rágcsokrot helyeztek el a kegyeletes utódok a szo­bor talapzatára. Tizenkét órát harangoztak, a­mikor az ünnep véget ért , az ünneplők nagy sokasága a legna­gyobb rendben lassanként szétoszlott. Egész nap tömegekben vonul a nép a szobor elé, hogy kegye­letét lerójja. A hazafias szövetség disznn­ése. Kissé borús, bűvös napra viradt ma a fő­város De azért meglátszott a város külső képén, az épületeken és az utczákon, hogy nemzeti ünnep van. Az ünneplőruhás közön­ség százával és ezrével tódult a Belváros felé, az ünnepségek központjába. Az ünnep sorrend­jét a Hazafias szövetség diszülése nyitotta meg, mely a Lipót-utczai új városháza közgyűlési termében folyt le. A városatyák helyeit egészen elfoglalta a közönség, különösen a nyáriruhás úri hölgyek sokasága. A főpolgármesteri emelvény körül a díszmagyarba öltözött rendezők és szónokok for­golódtak. Pont féltízkor az »Ébredés« dalkör Gyön­­gyössy Sándor alelnök vezetésével rázendítette a Himnuszt, melyet a közönség állva hallgatott meg. Komár István, a Hazafias szövetség elnöke, mondott ezután megnyitó beszédet, a­melyben di­csőítette Petőfit mint költőt és mint szabad­sághőst. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után Steffer Lajos joghallgató nagy hatással szavalta Petőfinek »Hab« czimü költeményét. Brizovai Kálmán joghallgató lelkes beszéde következett erre. Szent, fogadást tett az egyetemi ifjúság nevében, hogy Petőfi emlékét mindenka tisz­teletben tartja. Lampérth Gézának »Petőfi« czimü költemé­nyét nagy tetszés közt szavalta el Solymosy Már­ton, A szép vers egyik szakasza igy szól: Petőfi ... Te isten örök lelkének Elszakadt zengő része voltál, Áldása csak s dicsősége e népnek, Hogy mezői felett daloltál . . . A dalok Ősforrása éli be hőn Szerethető földünk göröngyét, Pazar kedvvel, hogy épp hozzánk vetett Téged, dús méhe leggazdagabb gyöngyét. Ezután Kacziány Géza kereskedelmi aka­démiai tanár olvasta föl ünnepi beszédét Petőfi költészetéről és korszakalkotó hatásáról. Dura Máté szavalta el ezután alkalmi versét. Ma­jd Zempléni Árpád adta elő »Petőfi ha­lála« czimű költeményét. A megsebesült, hal­dokló költő deliriumának képe ez a költemény. Különösen zajos hatást keltetett a rapszódia alábbi sorai: Elő­­­segít Isten vagy nem segít, Föl, b­arczza föl, a végítéletig. Ott döntse akkor el két férfikar: Szabad lesz-e, vagy elvész a magyar? A kárhozatba küldjük ellenünk, ho­gy oda mind egy szálig elmegyünk! Az indulót ma hősök kardja Írja: Elő, csatába! utánam a sírba! Végül a dalárda elénekelte a szózatot és az ünneplő sokaság a Lipót-utczán át zászlók alatt a Petőfi-térre vonult. Munkások Petőfi szobránál. Impozáns, mintegy tizenötezer főből álló munkáscsapat gyülekezett tegnap délután fél 2 óra tájban a Múzeum háta mögött, a Nemzeti lo­varda előtt, hogy Petőfi szobra elé vonuljon és megkoszorúzza a szobrot." Az összes budapesti munkás­szervezetek és szakmák vettek részt a megkoszorúzásban, neveze­tesen : Az ácsmunkások szakegyesülete, az asztalos­munkások szakegyesülete, az aranyművesek szakegye­sülete, a bádogosok, légszász-, visvezeték- és fűtő­­szerelők szakegylete, a borbély- és fodrászmunkások szakegylete, a bők­öndösök, nyergesek, vonalzók, szíj­gyártók és dobozkészítő munkások és munkásnők szakegylete, a czipészsegédek és csizmadiák szak­egylete, a czipőfelsőrészkészítő munkások és munkás­­nők szak- és munkaközvetítő-egyesülete, az épület- és műlakatosok szakegylete, esztergályossegédek szakegylete, a fehérneműtisztító munkások és mun­kásnők szakegylete, a kalapossegédek szakegylete, a kertyű­s- és sérvkötő munkások szakegylete, a kőmi­­vesmunkások szakegylete, a kőfaragósegédek szak­egylete, a kovácssegédek szakegylete, a könyvnyom­dászok és betűöntők szakegylete, a kazánkovács- és hidászmunkások szakegylete, a kádársegédek szak­egylete, a kárpitossegédek szakegylete, a könyv­kötő-segédek szakegylete, a mintaasztalosok szak­egylete, a műszerészsegédek szakegylete, a ma­­lommunkások szakegylete, a mennyezet- és fehér­munkások szakegylete, a paszományos- és gombkötő­munkások és munkásnők szakegylete, csipkekészítő munkások szakegylete, a reszelővágók szakegy­lete és szabad szervezkedése, a szücsmunkások és sapkakészítők szakegyesülete, a szobrászok szak­­egylete, a szobafestő, mázoló, aranyozó, czimfestő és fényező munkások szakegylete, a sörfőző-segédek szakegylete, a teherszállító munkások közül többen, a vas- és fémmunkások szakegylete, a vasbútor­­munkások szakegylete, a vas- és érczesztergályosok szakegylete, a vas- és érczöntők szakegyesülete, a Budapesti munkáskör, a Budapesti munkásképző­­egyesület, az Ó­budai olvasó-egylet, az Egyenlőség munkásképző-egyesület, a Szabadság munkásképző­­egyesület, a Bánát-német munkásképző-egylet, a Vorwärts német munkásképző-egyesület, a Sila lengyel munkásképző-egyesület, az Általános mun­­kás-dalegylet, az óraműves-szakegylet több tagja, az Asztalos-dalárda, a főváros több kerületi poli­tikai munkásszervezete, stb. A menet háromnegyed három órakor indult el és húsz perczig tartott a Múzeum-körút sarkán az elvonulása. A Kossuth Lajos-utcza túlsó végén lehettek már, a­mikor az utolsó szervezet is el­hagyta a Múzeum-kert sarkát. Különböző szinü zászlók tar­tották a fekete tömeget. A legtöbb zászló fehér szinű volt vörös szegélylyel (a tiszta vörös zászlók használatát nem engedte meg a rendőrség), de volt közöttük több rózsaszínű zászló is vörös hetükkel, sőt egy zöldszínű is vörös sza­laggal. Az utóbbit a kovácsok, a­kik még nem­zeti alapon állanak és még nem tartoznak a szocziáldemokrata­ párthoz, vitték. Feltűnt a nyom­dászok szép díszítésű zászlója is, valamint a kárpi­tosok vörös-fehér-vörös színű zászlója, a­melyen ez állott: »Éljen az általános titkos szavazati jog.« »Éljen a 8 órai munkaidő.« Számos tábla is volt látható a menetben, ilyen tartalmú felírásokkal: »A­hol nincs jog, ott nincs haza. Petőfi.« Két hatalmas babérkoszorú tűnt ki a mun­kássereg fekete szivéből veres szalagjaival: a szo­­cziálista párt vezetősége és a budapesti nyomdászok és betűöntőké. A szocziálista párt vezetősége sza­lagján ez volt olvasható: »A budapesti szocziálde­­mokrata munkások — Petőfi Sándornak.« A nyomdászokén ez állott: »Az egy gondolat bánt engemet költőjének — a Nyomdászok szakegylete«. Nagy feltűnést keltett a járdákon sétáló és csoportosuló közönség között, hogy a munkások mindegyike egy fehérlapot tartott a kezében, a­melyet sokan a kalapjukra, esernyőjükre és bot­jaikra tűztek. A Népszava külön kiadása volt ez, a­melyet az ügyészség a Petőfiről szóló vezérczikk miatt elkonfiskált. A Népszaván ezek a szavak voltak olvashatók: Petőfi Sándor konfiskáltatott! Éljen a sajtószabadság! A tömeg a marseillaist énekelte az utczán, sokan gúnyosan, hangosan kiabálták : — Éljen a magyar sajtószabadság! Majd felhangzott: — Éljen a titkos szavazati jog, éljenek a munkásvédő törvények! Az elindulás előtt óriási botrány keletkezett a Múzeum-kert mögött. Egy munkás lobogtatta kezében az elkonfiskált lapot, mire az egyik rendőrtisztviselő le akarta őt tartóztatni. Az össze­gyűltek nagy felháborodással nekirontottak a rendőr­nek és torkuk szakadtából kiabáltak: — Nem engedjük letartóztatni! A rendőrség az izgatott tömeg láttára jónak látta az illető munkást szabadon bocsátani. Ezután már semmi sem zavarta meg a menetet. A munkások a Kossuth-utczán, a Kigyó­­utczán, Városház-téren és Kötő-utczán vonultak a szobor elé, a­hol egyik szónokuk rövid beszéd kíséretében elhelyezte a koszorúkat a szobor talap­zatára. A segesvári ünnep. — Saját tudósítónktól.­­— Segesvár, julius 30. A Petőfi-ünnep gyönyörű időben, zavarta­lanul, leírhatatlan lelkesedés és országos rész­vét mellett folyt le. Hű képet adni a jelen­levőkről lehetetlen, mert számtalan olyan ün­neplő is volt volt jelen, a­ki semmiféle bizott­ságnál nem jelentkezve, érkezett ide. A vendé­gek zömét ma hét külön­vonat hozta. A Petőfi­­társasággal két különvonat jött, a kolozsváriak­kal Tövisről egy, a székelyeket négy különvonat hozta. Schandl kolozsvári üzletvezető személye­sen intézkedett, úgy, hogy minden a legnagyobb rendben ment végbe. Reggel az első vonattal érkezett a Petőfi­­társaság Bartók Lajos vezetésével, az ország­­gyűlés képviselőházi küldöttsége Tallián képvi­selőházi alelnök vezetésével. A képviselők közt volt az öreg Madarász is, a­kit az egész ünneplő közönség lelkes ováczióival fogadtatott. Nagy lelkesedéssel fogadták Zsilinszky Mi­hály államtitkárt is, a­ki Dopcsa miniszteri titkár kíséretében érkezett és a­ki a kormányt hivatalosan képviselte. Egyidejűleg megérkezett Vörösmarty igazságügyi államtitkár is. Az ér­kezőket Sándor főispán üdvözölte. Azután bevonultak a városba, a­hol a notabilitások részére a vármegyeházban voltak szobák berendezve. A többi vonatokon ezrével érkeztek vendégek, főleg a székelyföldről. A szé­kely nép csapatostul vonult be a városba; min­den asszonynál virágcsokor vagy koszorú volt, a melyet Petőfi szobrára szántak. Tíz órakor külön vonatokon és kocsikon vonult ki az ünneplő közönség a fehéregyházi csatasíkra az emlékoszlophoz. Ugron Gábor ve­zetésével nagyszámú székelység várakozott. Ban­dériummal, zenekarral vonultak nagy lelke­sedés mellett az emlékoszlop elé, a­hol tribün volt felállítva. Zsilinszky Mihály Sándor főis­pánnal kocsin jött az ünnep színhelyére. Az emelvényen Zsilinszky és Vörösmarty államtit­károk, a Petőfi-társaság tagjai és az ünnep szónokai foglaltak helyet. Zsilinszkyt, Talliánt, Bartha Miklóst, E. Kovács Gyulát és Bartók Lajost lelkes ovácziókban részesítették megjele­nésükkor. A Petőfi-társaság tagjai között ott volt Ferenczy Zoltán, Petőfi életrajzírója is. A közönség között ott volt a rengeteg számú kül­döttség, a­melyeket egyenként felsorolni lehe­tetlen. Feltűnést keltettek a brassó-vidéki szászok festői ruhájukban. A megjelent szá­szokat ovácziókban is részesítették. Mind a szász nép, mint szász intelligenczia szép szám­ban volt jelen, a vezetők azonban távol marad­tak. A románok szintén távol maradtak, mind­össze néhány kiváncsi néző volt jelen, köztük Serbán képviselő is. A törvényhatóságok és a küldöttségek lobogókkal, jelvényekkel vonultak fel. Az emlékoszlop és az emelvény körül a sok ezerre menő néptömeg a sokféle viseletben szín­­gazdag, pompás képet mutatott. A kolozsvári dalegylet éneke után Bartók La­jos mondott hosszabb, gyújtó hatású beszédet. Meg­­ragadóan jellemezte Petőfi költészetét és szerep­lését. Óriási hatású volt beszédének az a része, a­melyben rámutatott, hogy a költő feltámadá­sának ünnepén az egész hazának ünnepelnie kell. Hosszas éljenzés és taps keletkezett akkor, a­midőn Jókairól és Wlassicsról megemlékezett. E. Kovács Gyula hatalmas erővel, nagy ha­tás mellett szavalta Jókai aphoteozisát. Igen kínos inczidens volt azonban, hogy a mű­vész a nagy lelkesedéssel előadott szava­lat után a nagy melegtől elszédült és

Next