Magyar Uriasszonyok Lapja, 1934 (11. évfolyam, 2. szám)

1934-01-10 / 2. szám

BUDAPEST, 1934 JAN. 10 SZÉPIRODALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS HÁZTARTÁSI FOLYÓIRAT XI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Megjelenik havonta háromszor: 1-én, 10-én és 20-án. Csehszlovákiában: egész évre 180 csehkorona, félévre Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Jókai­ u. 37 A ^n’d­raC'z'rA.90 csehkorona, negyedévre 50 csehkorona. Romániában: (Berlini-tér sarok) Telefon: Aut. 10­7-23 Postatakarékpénz­­** OSZEnKEaZl U : egész évre 900 lei, félévre 450 lei, negyedévre 250 lei, zári csekkszámla: 41.490. Előfizetési ár Magyarországon 1/ r n T T 'T O C I A Angliában és Jugoszláviában: egész évre 40 pengő, fél- és Ausztriában: egész évre 24 P, félévre 12 P, negyedévre K r K I P' S / n r I /­ évre 20 pengő, Amerikában egész évre 8 dollár 6 pengő, Belgiumban, Franciaországban, Németországban. Egyes szám ára 80 fillér. Előfizetési ára az ingyenes Svájcban és Olaszországban: egész évre 30­0, félévre 15­0 gyermekrovat mellékletével együtt évi 24 pengő „TAVASZ A TÉLBEN" Papp Jenő Ha nem tévedek, van egy ilyen nevű farsangi alakulatunk is, hogy «Tavasz a télben». A lelkes vigalmi bizottságok között az ő működésük se merül ki másban, mint abban, hogy a Gellért­­szálló pálmakertjében toborzót tartanak a rózsák számára. Nyiló virágok és festő bimbók illat­árja közé menekül a férfinép, hogy felfrissítse illúzióit. Kint a tél ropogtatja a Dunán a jégtáb­lákat, zord az ég, dühöng a szél és a politika, a zálogházakban csillogó domb gyűl össze a szerény ékszerekből, ruhát, cipőt, szükségmunkát osztogat a nyomorenyhítő akció. Ki bírja ki sokáig ezt a dübörgést, amelyet az élet visz véghez. Kinek elég erősek ma az idegei ahhoz, hogy oázis nélkül hallgassa a panaszok zúgását? Úgy várták az emberek a farsang kapu­nyitását, mint a vakbuzgó keresztények a templomajtó zárjában a kulcs megcsörrenését, üdü­lésre tódulnak be a farsangba, felejteni és felvillanyozni a lelket, amelyik robotol. Teleszívják a szívüket andalító reményekkel, tűzzé válik minden női szem, parazsak mellett ingyen lehet melegedni, a sok elsorvadt, elhagyott férfiszív mozogni kezd, remélni kezd s hinni abban, hogy tud még hódítani. Kitalálták, hogy a tél kellős közepén is össze lehet állítani egy tündérkertet, csak nők kellenek hozzá. Hogy meg lehet hazudtolni a mord időjárást is, szemébe lehet nevetni a zúzmarának, gond­nak, hidegnek és hajszának, ha egy jól fűtött fényes terembe meghívjuk a hölgyeket is. A renge­teg ünnepi bankett mind üres, a sok férfitanácskozás, összejövetel, bajtársi találkozás és asz­taltársasági szeszivókúra mind céltalan és haszontalan szórakozás ahhoz a tavaszi pillanathoz képest, mikor együtt lehetünk az élet virágával, a nővel. A bennünk szunnyadó lovag fegyelmezetten és kicsinosítva ébred a farsang reggelére, össze­vissza beszélünk mindenféle bohóságot, a szánkat édes szavak hagyják el, bókolunk és térdet hajtunk, mintha valami igézet történt volna velünk. «Tavasz a télben, a tavasz a télben!...» dadogja a jelszót a sok elkábított férfi, frakkot húz mindegyik, csokros cipőt, plasztront és fe­hér nyakkendőt s ennek a nyakkendőnek a lobogója alatt nekivág a rózsatengernek, hogy egy kicsit kalózkodhassék, egy kicsit kipróbálja férfielőnyeit és nem utolsó sorban, hogy megálla­pítsa majd otthon, hogy hány női szívet orzott el. Megesik az is, hogy ő maga is horogra akad. S ezt a szerencsétlenséget később azzal mentegeti, hogy farsang volt, tavasz nyílt a télben s az általános örömben ő is elvesztette a fejét. Mit ártott a farsang mámorának az a sok teadélután, tánchelyiség és a bárok táncparkettje, ahol minden nap reggelig lehet ropni a rumbát. A farsang tovább él, Karnevált nem tu­dták de­­tronizálni, mert a hosszú esztendő a próza sivatagja lett, a profanizált zene, a tele kiábrán­dító strandokkal, szemérmetlen csónakázásokkal, pőrére vetkőztetek vágyakkal, amelyek csö­mörrel járnak és unalommal. A képzelet csodákra szomjas és bosszút áll a felvilágosodott nyarakon, a sátorozó párokon s a víkendező szerelmeseken. Azt hittük, hogy a szemérmes farsang már csak a múlt rekvizituma, poros hagyomány, amelyik eltűnik a modern életből, mert mi az még, amit nem tudunk a nőkről és mit adhat még nekünk a farsang, minő meg­lepetéseket, amelyek érdekelnék a kijózanodott szíveket! ... És íme, már újra üléseznek a ren­dezők, válogatják a nyitó párokat, tisztelegnek a bálanyáknál. Az üzletekben ötletes álarco­kat keresgélnek, alkudoznak a nagy báltermekre, girlandokra, délszaki növényekre és soroz­zák az új pálcásurakat. Sőt védnökök után is futkosnak. Nem úgy, mint nyáron, mikor elég a védnöki tisztségre egy parányi trikó és bálteremnek a homokos római part. Most mindenki kutat egy kis költészet után, leplet, burkolatot keres, tavaszt a télben, hogy minél mélyebbre rejtse saját elhagyatottságát. Hála Istennek, farsang van újra, amikor mindenki fényesen mulat!

Next