Magyar Vasutas, 1957 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1957-05-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÁRA 4 0 FILLÉR A SZERVEZET T-’;'-Xn A S C T A S DOLGOZÓK LAPJA AZ 0LYAS0H0Z Irta: Szabó Antal, a szakszervezet elnöke Egy lap indulását különös figyelemmel várja az ol­vasó. Egy újság első számának kézhezvétele mindenkor némi várakozást „no nézzük csak, mit ír“ — hangulatot teremt az emberben. Reméljük, így van a kedves olvasó új la­punkkal, a „Magyar Vasutas“­­sal is. Az első lapozgatás, betűzge­­tés után anélkül, hogy tüzete­sen végigböngésznénk a lapot, megszületnek — ha csak gon­dolatban is — az első benyo­mások, vélemények. Legtöbb­ször ez a hatás végigkíséri az olvasót valahányszor az újság újabb és újabb száma a kezé­be kerül. Ez a vélemény álta­lában az alaphangja, vala­hányszor a lapról szó esik. Ezután nem sok magyarázat kell ahhoz, hogy ha a lap már kezdetben megnyeri a vasutas dolgozók tetszését, lehet szá­mítani a későbbi rokonszenv­­re is. Persze a tetszésmegnye­résnek, megkedveltetésnek többféle módja van. Nem elve­tendő kívánsága az olvasónak, hogy lapja külső alakjában, formájában megnyerő, tetsze­tős, színes legyen. Minden kül­sőségnél többet jelent azonban az újság mondanivalója, az a cél, amelyért szerkesztőkollek­tívája kezébe veszi a tollat. A Magyar Vasutas szerkesztői­nek az a céljuk, hogy a dolgo­zók nevelését, érdekvédelmét, tájékoztatását szolgálják, az ellenforradalom idején sokak­ban felmerült és gyakran még ma is tisztázatlan kérdésekben segítsék az eligazodást. A Magyar Vasutas a szak­­szervezet lapja, feladata úgy harcolni a dolgozók jogos követeléseiért, a jobb munka- és életkörülményekért, a kul­turális és szociális felemelke­désért, hogy a mai nehéz hely­zetből minél előbb kilábalva a vasutas dolgozók egyre meg­elégedettebben munkálkod­hassanak a szocialista Magyar­­ország felépítésén. De ez csak egyik oldala a helyes értelemben vett érdek­­védelemnek. A cél eléréséhez elengedhetetlenül szükséges eszköz a termelés, a termelé­kenység emelése, a gazdaságos, gyors, pontos szállítás. Az el­­lenforradalmároknak kedvenc témája volt a jogok deklará­lása, olyan követelések, ame­lyek megvalósítása nagyon sokszor lehetetlen volt. Abból a fazékból, amelybe jóformán semmit sem tesznek, nem le­het a megnövekedett igényeket kielégíteni. Tudjuk jól, hogy a vasúton még vannak olyan ka­tegóriák, amelyeknek jogos bérigénye még nincs kielégít­ve. Követeléseiket messzeme­nően támogatjuk, hozzátéve, hogy csak akkor kerülhet sor újabb juttatásra, ha a megla­zult munkafegyelem megszi­lárdításával elérjük, hogy a kifizetett bérek mögött megfe­lelő teljesítmények is állnak. Bízunk abban, hogy a vas­­ittas dolgozók, akik már a decemberi ellenforradalmi sztrájk idején is túlnyomórészt munka mellett foglaltak állást, a jövőben is saját ügyüknek tekintik az október előtti ter­melési színvonal elérését vala­mennyi munkahelyen. Célunk és jelszavunk az igazmondás. Leplezetle­nül feltárni a fogyatékosságo­kat, fonákságokat, harcolni a Szaktanács X. teljes ülése ha­tározatainak végrehajtásáért, a szervezett dolgozók jogainak érvényesítéséért, a vasutasság összefogásáért. A lap természetesen csali akkor töltheti be feladatát, ha bátran bírálja a szakszerveze­ti munka fogyatékosságait, hangot ad a vasutos dolgozók véleményének, bírálatának. A Magyar Vasutas akkor érheti el rendeltetésének célját, ha elsősorban a dolgozóknak lesz szószólója, ha levelüket, meg­jegyzéseiket olyan érzéssel jut­tathatják el a szerkesztőség­hez, hogy bíznak abban, hogy meghallgatásra találnak, ha érzik és tudják, hogy a közölt probléma elintézése jó kezek­be került. Az újság a szakszer­vezeten belül önállóságot élvez olyan értelemben, hogy a szer­kesztőség megteheti — és el­várjuk, hogy megtegye — ész­revételét tevékenységünkkel kapcsolatban, legyen szó a központi vezetőség, az elnök­ség vagy az apparátus munká­járól. Nem indíthatjuk útjára la­punkat anélkül, hogy ha váz­latosan is, ne szóljunk a szak­­szervezet helyéről, feladatáról, álláspontjáról. Az ellenforra­dalom leverése után közvetle­nül a szakszervezet teendőjét valamiféle külön utakon járó, a való életet, az elmúlt 12 évet semmibevevő elmélet alapján magyarázták. Elfelejtették, hogy népi demokratikus or­szágban élünk, ahol ha nem is ment minden a legnagyobb réncfben az elmúlt évek során, egjret mindenkinek világosan kell látnia: a döntő termelő­eszközök a társadalom tulaj­donában voltak és vannak. S kik alkotják a társadalom alapját, gerincét? A munká­sok, parasztok, akiknek célja és kifejezett érdeke a szocia­lista Magyarország felépítése, tehát az, ami a párt és a kor­mány tántoríthatatlan célkitű­zése. Ez a cél találkozik a szakszervezeti tagok nagy többségének akaratával is, amit bizonyít az a termelési eredmény is. amelyet október óta a vasutasok elértek. A szakszervezetek — mint ahogyan azt a Szakta­nács X. teljes ülése leszögezte — a marxizmus—leninizmus alapján álló osztályharcos szervezetek. Ez azt jelenti, hogy a párttal és a szocializ­must építő állammal együtt közös erővel harcolj a közös célért. A szakszervezeti moz­galomban az új, a helyes út keresése, az érdekvédelmi fel­adatok előtérbe helyezése, a jogos követelések érvényrejut­­tatására való törekvés képezte már októbert megelőzően is a munka gerincét. Ki ne emlé­kezne a SZOT IX. teljes ülé­sének határozataira, a szak­­szervezet októberben tartott kongresszusának harcos légkö­rére, amely nagy jelentőségű állomás szakszervezetünk éle­tében. A kongresszus egyöntetűen állást foglalt abban, hogy meg kell szüntetni a munka-ver seny formalitását. A verseny kiinduló pontjaként a gazda­ságos szállítást, a minőségi munkát szabta meg. Síkra­­szállt a munkaszervezés alapos megjavítása, a műszaki felté­telek biztosítása, a helyi sajá­tosságok figyelembevétele mel­lett. Követelte, hogy a dolgo­zókat vonják be a tervezésbe, ezzel is elősegítve a tervek realitását. Határozatban rög­zítette a műszaki, fejlesztést, a műszaki dolgozók problémái­nak rendezését, az alkotó kez­deményezések felkarolását. A bérrendszer egyszerűsí­tése, a -külső iparágak munká­saitól elmaradt bérszínvonal emelése, a rangfokozati és munkaköri bérek helyes ará­nyának kialakítása a határozat lényeges részét képezi. A tör­vénytelenségek elleni harcos fellépés, a mértéktelen túl­óráztatás, az egyenetlen mun­kabeosztás felszámolása, a pi­henőnapok, a fizetett szabad­ságok biztosítása, a baleseti veszélyforrások megszünteté­se, mind-mind a szakszerve­zeti munka vitelének fontos., irányát jelentette. A kongresszus állást foglalt az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók, va­lamint a családos anyák mun­kaidejének csökkentése mellett. Szorgalmazta az egyeztető bi­zottságok felállítását, a szo­ciális normák betartását. A családiház-építéshez kedvező hitelfeltételeket és az elhasz­nált anyagok önköltségi áron való juttatását követelte. Az üzemegészségügy javítá­sa egyik fő problémája volt a kongresszusnak. Határozatá­ban kimondotta, hogy növelni kell az üzemorvosi munka­órák számát, vonali orvosi ál­lásokat kell szervezni, tovább­ra is szorgalmazva a pályaor­vosi rendszer visszaállítását. Törekedni kell a rokkantságot elbíráló munka meggyorsítá­sára. Kimondották, hogy a népgazdaság teherbíró képes­ségét szem előtt tartva szor­galmazni kell a szolgálati nyugdíj mielőbbi bevezetését. „Nagyobb gondot kell fordí­tani nyugdíjas szervezeteink­re, nyugdíjas tagjainkra. Ezt a gondoskodást jobban kifeje­zésre kell juttatni a szociális és kulturális támogatásban is“ — mondja a határozat, majd felhívja a szakszervezet el­nökségét, hogy a gyermekte­­lenségi adó rendszerének meg­változtatására tegyen javasla­tot a SZOT-nak és a Minisz­tertanácsnak. * Az üdültetés, az általános műveltség emelése, a kultu­rális és sportmunka fokozot­tabb fejlesztése és támogatása ugyancsak fontos helyet fog­lalt el a vitában. A határozat külön fejezetben foglalkozik a szakiszcrv6z€ií munka javitu­­sával, a közép- és alápszerve­­zetek önállóságának növelésé­vel, a vezetés módszereinek javításával. A nagy vonalakban ismer­tetett határozat célkitű­zéseinek egy része már eddig valóravált. Hogy valamennyi­ben nem tudtunk eddig meg­felelő előrehaladást tenni, az az ellenforradalom bűne. Azok a célkitűzések, melyekért pár­tunk, kormányzatunk és szak­­szervezetünk következetesen harcol október óta, nem az ellenforradalom „vívmánya“, hanem a szocializmust építő ország vezető szerveinek gon­doskodását jelzik a dolgozó emberről; Biztosak vagyunk abban, hogy a fenti célkitűzések a dolgozók széles rétegeinek he­lyeslésével találkoznak. A Magyar Vasutas kísérje figye­lemmel e határozatok végre­hajtását, segítsen bírálatával megszüntetni a megvalósulás útjában álló akadályokat. Le­gyen hű tükre a vasutas dol­gozók hangulatának, tolmácso­ló ja véleményüknek, segítő­jük közös célunk, a szocialista vasút mielőbbi felépítésében. ÜDVÖZÖLJÜK A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG SZAKMAI TAGOZATÁNAK BUKARESTI KONFERENCIÁJÁT A Szállítási. Kikötői és Halászati Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége — a Szakszervezeti Világszövetség szakmai tago­zata — 2. Nemzetközi Szakmai Konferenciáját május 21—25 között tartja Bukarestben a kö­vetkező napirenddel: I. A Nemzetközi Szövetség sajátos szerepe a szállítási, kikötői és halászati dolgozók akcióegységeinek fejlesztésében és szákszer­vezeti egységének megvalósításában, követe­­lései győzelméért. II. A racionalizálás és a különböző szállí* tási módok (vasúti, városi, országúti) össze­hangolásának következményei és^a dolgozók harca a szuperkizsákmányolás ellen, a b.érsk emeléséért és a munkaidő csökkentéséért. III. A Nemzetközi Szövetség gazdasági és szociális ákcióprogramja és az elmaradt or­szágok szakszervezeti szerveinek nyújtott támogatása. Mint a napirendből is kitűnik, nem csupán* Nemzetközi Szövetség alapszabályszerű konfe­renciájáról van szó, hanem széleskörű és sza­bad vélemény- és tapasztalatcseréről külön­böző országok dolgozói, szakszervezeti vezetői között, tekintet nélkül nemzetközi szervezeti hovatartozásukra. A magyar vasutasokat a konferencián Szabó Antal, a szakszervezet elnöke és Szabadfi Jó­zsef, a szombathelyi területi bizottság elnöke képviseli. A szervezett magyar vasutas dolgozók ne­vében eredményes munkát kívánunk a kon­ferencia részvevőinek. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy tanácskozásuk és a születendő hatá­rozatok még szorosabbra fűzik a szakmai szö­vetséghez tartozó és különálló dolgozók nem­zetközi összefogását a világ proletariátusának javára. Június 1-tó'l emelik a havidíjasok fizetését Az ellenforradalmi esemé­nyek jelentős kárt okoztak a vasúton is. Ideig-óráig sikerült zavart okozni a vasút munká­jában, dolgozóink nagy része azonban rövidesen belátta, hogy a terrorcselekmények nem népünk, hanem az ellen­ség célját szolgálják. Az adott lehetőségek között a becsüle­tes vasutasok minden erejüket a járműpark és a létesítmé­nyek megvédésére, majd a közlekedés megindítására for­dították. A munkás-paraszt kormány az ellenforradalom fegyveres leverése után rövidesen intéz­kedett a dolgozók fizetésének rendezéséről. Felemelték a ne­héz fizikai munkát végző dol­gozók bérét. A vasúton 1956. december 1-től a vasipari bér­tarifával díjazott dolgozók 8— 15 százalékos béremelést kap­tak. (1000 forint összkereseíig 15 százalék, 1200 forintig 12 százalék, 1350 forintig 10 szá­zalék, 1500 forintig nyolc szá­zalék.) Ebben a béremelésben a já­róműjavítók, vasanyag-javí­tók, Gyöngyösi Váltógyár, fű­tőházak, kocsijavító műhelyek, távközlő és biztosító berende­zési szolgálat fizikai dolgozói részesültek. A fatelítő vállala­tok fizikai dolgozói a nehéz­vegyipari tarifa szerint kaptak béremelést. A havi bérkihatás 3 000 000 forint. Ugyanebben az időben hasonló mértékű béremelésben részesültek a külső iparágak dolgozói is. Korábban ezek a dolgozók ma­gasabb bérezést kaptak, mint p vpínt vasipari egymérvü emeléssel tehát ez a bérnívó-különbség december 1-e után is megmaradt. E kü­lönbség megszüntetése érdeké­ben a vasutasszakszervezet ideiglenes intéző bizottsága tárgyalásokat kezdett az ille­tékes szervekkel, amelynek eredményeképpen 1957. január 1-től újabb 3 000 000 forint összegű béremelést kaptak a vasutas vasipari tarifával díja­zott dolgozók. Ezzel az összeg­gel a külső ipar 10 százalékos emelésével szemben a MÁV vasipari dolgozóinak 20 száza­lékos emelés jutott. Néhány kategória órabér alakulása január 1 után: Átlagórabér a rendezés előtt a rendezés után Járóműjavítók szakmunkásai: 6,— Ft/ó . 7,15 Ft/ó Fűtőházak szakmunkásai; 5,01 Ft/ó 6,28 Ft/ó Vasanyagj. Váltógyár 6,44 Ft/ó 7,20 Ft/ó Távközlés szakmunkásai: 5,68 Ft/ó 6,60 Ft/ó A bérrendezés — bár egyes területeken még van javítani való — megnyugvást keltett szakmu: kásáink körében, an­nál is inkább, mert a bérará­nyok javítására is kellő gon­dot fordítottak. (Például a Miskolci Járóműjavító dolgo­zóinak korábbi rossz bérhely­zete 350—400 forintos havi emeléssel azonos lett a többi járóműjavító dolgozóiéval.) A fűtőházak, bár 22 százalékos A MÁV új büfékocsijának belseje. A gyors kiszolgálást segíti a fogyasztók részére biztosított hat négyzetméter alapteriilet. A szoká­sos hideg ételeken kívül meleg kolbászt és eszpresszókávét is felszol­gálnak a kocsiban. 1957-ben 15 büfékocsit kap az utasellátó. (Németh Gyula felv.) emelést kaptak, még mindig nem érik el a kívánt szintet. A rakodó- és szállító munkások, valamint a szertári rakodó munkások darabbéreinek meg­felelő emelése útján (lapátos áruk 100 százalék, egyéb áruk 50 százalék) mintegy havi két­millió forint béremelést kap­tak a dolgozók. Ez megfelel a vasipari dolgozók 20 százalé­kos béremelésének. Hasonló mértékű emelés volt a Jegy­nyomda fizikai dolgozóinál is. A/ építőipari dolgozók (pályafenntartás, építési fő­nökség) 1957. január 1-től 10 százalékos emelést kaptak ha­vi 3 000 000 forintos bérkiha­tással. Ez az intézkedés még nem tüntette el a különbséget a külső építőipari dolgozók és a vasutasok között. Ezért a vasipamál alkalmazott gya­korlatot követve, a. szakszer­vezet közbenjárására 1957. március 1-től újabb 2 400 000 forintot fordíthattunk e kate­góriába tartozók bérének ren­dezésére, A változó munkahelyű építkezéseknél ahol a folyamatos munka té­len nem minden esetben bizto­sítható, 15 százalékos idény­pótlék bevezetésével javítot­tunk a dolgozók helyzetén. Ez az intézkedés korábbi fájó sé­­relmeket orvosol. Az építőipari, vasipari nyomdaipari, nehézvegyipari dolgozóink az alábbi személyi órabértételek szerint nyernek besorolást: szakmunkás 5—9 Ft/ó, betanított munkás 4,50— 7 Ft/ó, segédmunkás 4—6 Ft/ó* A kiemelkedő szaktudású fi­zikai dolgozók óradíjazása a 14 forintot is elérheti. Ezzel le­hetőség nyílik, hogy a szakmai tudás e—elésével a díjazás is megfelelően emelkedjék* A kisegítő és egyéb állománycsoportú dolgozók (hivatalsegéd, kapus, éjjeli öir, konyhalány, takarítónő stb.) december 1-től 15 százalékos béremelést kaptak. Az addigi 650 forintos minimális fizetés 750 forintra emelkedett. A bérpolitikai intézkedések ebben az évben is tovább foly­tatódtak. 1957. február 1-től az Utasellátó dolgozói évi 7 000 000 forintot kitevő béremelésben részesültek. A minimális bér itt is 750 forint lett, olyanfor­mán, hogy a bérösszegek iga­zodjanak a külső kereskedel­mi dolgozók bérszínvonalához* A műszaki dolgozók keresete nem állt arányban végzett munkájukkal. A fizi­kai dolgozók béremelése is in­dokolttá tette keresetük ren­dezését, amely március 1-től havi 1 430 000 foirntos összeg­gel bevezetést is nyert. Az egy főre jutó emelés pályafenntar­tásnál havi 325 forint, vonta­tásnál 260 forint, távközlési szolgálatnál 322 forint. A vál­lalati jellegű munkaterülete­ken a prémiumok jelentős ré­sze beépült a munkaköri bér­be. Az itt dolgozó műszakiak egy főre eső havi béremelése a hídépítésnél 202 forint, a pá­lyaépítésnél 164 forint, a járó­műjavítóknál 150 forint. A prémiumok beépítése után a munkaköri bérek átlagemelke­dése: hídépítésnél 421 forint* pályaépítésnél 385 forint, járó­műjavításnál 364 forint. A bér­rendezés után a korábbinál kisebb kerettel a főnökség ve­zetője jutalmaz egyéni vagy csoportos feladatok kiemelke­dő végrehajtása esetén. A műszaki bérrendezésnél a felosztás mértéke a helyes ará­nyok kialakítása érdekében történt. Néhány műszaki mun­kakör havi béremelkedése át­lagosan: vontatási mérnök 326 Ft főelektrikus 290 Ft munkaátvevő 381 Ft pft. szakaszmérnök 374 Ft építésvezető 295 Ft pályamester 314 Ft (Folytatás a 2. oldatom) I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM * & 1957 MÁJUS HO

Next

/
Thumbnails
Contents