Magyar Vasutas, 1962 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-01 / 1. szám

1962. JANUÁR 1. Nem véletlen, hogy Szil­veszter éjjelén nagy keletjük van a szerencsemalacoknak, a négylevelű lóheréknek, sőt, még a kormos képű kémény­seprőknek is. Tudjuk, mind­ez babona, hóbort. De mi van mögöttük? Semmi azonkívül, hogy mindenki szerencsésen szeretné kezdeni■ az új eszten­dőt és boldogan élni az egész új évben. Így akarjuk ezt most, 1962 küszöbén is. — Persze, nem­csak várunk a szerencsére, de szorgos munkánkkal ma­gunk alakítjuk, formáljuk szebbé az életünket. Mind hosszabb lejáratúak lesznek terveink, nemcsak az orszá­gosak, hanem az egyéniek is. Egyéves terveink pedig ép­pen most készülnek, s erősen fogadkozunk, hogy amit ter­vezünk, azt meg is valósít­juk. Sok v­asutas dolgozóval beszélgettünk egyéni ter­veikről és megkérdeztük, mit várnak az új esztendőtől. Körkérdésünkre adott vála­szaikat mutatjuk be az aláb­biakban azok számára, akik esetleg nem tudnak önállóan tervezni. Rendszeres színházlátogatást Radványi Tibor forgalmi szolgálattevő Miskolc Tiszai vit­audvar. — Az új esztendőben meg­kezdik pályaudvarunk át­építését. E munka segítésében én is szeretném megállni a helyem. Tervezem, hogy csa­ládi házunkba bevezetem a vizet és átépítem a fürdő­szobát. Az udvarban örökzöld növényekkel szép kertet sze­retnék létesíteni. Feleségem­mel már elhatároztuk, hogy 1962-ben kislányunkat is ma­gunkkal visszük családi üdü­lésre. Azt is szilárdan elhatá­roztuk, hogy havonta leg­alább egyszer színházba me­gyünk Budapesten, vagy Mis­kolcon. Remélem, sikerül majd megvalósítani ezeket, a nem túlzott terveinket. Jobb beosztást Simon Franciska jegyvizs­gáló, a Keleti pályaudvar dolgozója így válaszolt a címben szereplő kérdésre: — Elég nehéz beosztásom van. Rendszerint délután kez­dem a szolgálatot és másnap reggel végzek, vagy este kez­dem és csak másnap délben érek haza, így sokat kell éj­szakázni. Havonta tíz éjsza­kát sem tölthetek otthon. Szeretném, ha az új esztendő­ben kedvezőbb beosztásom lenne. Ezenkívül van még egy óhajom: társbérletben la­kom, s szeretném, ha 1962- ben a társbérlőim is többet takarítanának, jobban szeret­nék a tisztaságot. Aldunai utazást Kiss János a miskolci jár­műjavító vezetője: — Vállalatunk jól áll, hi­szen december 22-én telje­sí­te­ttük a tervet. Túlteljesítés­képpen m­ig 50 kocsi fővizs­gát és­­') középjavítást elké­szítünk, hogy sikerrel zárjuk az óévet. Mint vállalatvezető azt várom, hogy az új évben is sikeresen dolgozzunk, mint magánembernek csak az a kívánságom, hogy a felesé­gemmel aldunai hajóútra me­hessek a nyáron. „Bútorra gyűjtünk“ Szerbin Józsefné irodave­zető, miskolci fiatalasszony. Szeptemberben volt az eskü­vője. — Most a szüleimnél la­kunk, de szükségünk lenne nagyobb lakásra. Ezért pénzt kell gyűjtenünk jövőre, hogy bútort vehessünk, ha sikerül nagyobb lakáshoz jutnunk. Férjem tervezi, hogy az új esztendőben tovább tanul. Re­mélem, ez is sikerülni fog. Baleset nélkül Andó János motorvezető a Déli műszaknál. Tapasztalt vasutas: 10 évig vezetett gőz­mozdonyt, 13 éve motorvona­tot. — Két különböző dolgot zárok az új esztendőtől — mondta. — Szeretnék baleset Körkérdés a jövőről, nélkül dolgozni 1962-ben is. Ez számomra a legfontosabb. Magánéletemben nem valami örvendetes esemény előtt ál­lok. El akarok válni a felesé­gemtől, mert nem értjük meg egymást. Több megértést az utasoktól Pogány Györgyné személy­pénztáros Kazincbarcika állo­máson. — Elég nagy nálunk a sze­mélyforgalom. Az utasok Lugosi József vonatvezető­vel, aki érdemes vasutas és kiváló dolgozó, Szuhakálló— Mucsony állomáson beszél­gettünk a jövőről. — Az új esztendő folya­mán, pontosan április 16-án lesz 25 éve, hogy a vasúthoz kerültem. Jó egészségben sze­retném megünnepelni ezt a jubileumot. Nagy gyerme­keim vannak. Leányom rövi­desen gyógyszerész techniku­si oklevelet szerez, a fiam­re­rendszerint az utolsó pilla­natban érkeznek és a pénz­tár előtt nagyon türelmetle­nek. Az új esztendőben több megértést, türelmet várok az utasoktól. Férjemmel, aki az ormosi bányaüzem statiszti­kusa, elhatároztuk, hogy 1962-ben veszünk egy szép te­levíziót, mert ez a két gyer­mekünk számára is sok örö­met jelent majd. Ezenkívül még azt szeretném, ha kis­fiamat felvennék végre a la­kásunk közelében levő óvo­dába ü gyésznek készül. Azt kívá­nom, hogy 1962-ben is jól ta­nuljanak. Egyébként különle­ges vásárlási terveink nin­csenek, csak a régi vezetékes rádiót szeretném új rádióra kicserélni. Íme, ahány ember, annyifé­le terv, remény, várakozás az új esztendő felé. Szavaikban a bizakodás hangja cseng, s ve­lük együtt kívánjuk: legyen békés, boldog évünk 1962. Lőrincz János Új rádiót MAGYAR VASUTAS Hogyan segíti a Heves megyei bizottság az alapszervezeti választások előkészítését A szakszervezeti választá­­­­sokat a SZOT Elnöksége 1960. április 27-i határozatának szellemében kell végeznünk. El kell érnünk tehát, hogy a választásokkal növekedjék a vezetés színvonala, hatéko­nyabbá váljon a szakszerve­zeti munka, növekedjék a társadalmi aktívák száma. Kibővített aktívahálózattal Hogy megyénk területén a választások során érvényt szerezzünk a határozatnak, alapos körültekintéssel fog­tunk hozzá az előkészítéshez. A választások lebonyolítására munkatervet készítettünk, amely részletesen felöleli a tennivalókat. Az aktívaháló­zatot kibővítettük. Olyanokat kértünk fel segítségre, akik jártasak a szakszervezeti munkában, a választások elő­készítésében, lebonyolításá­ban. A kibővített megyei bizott­sági ülésre — amelyen a vá­lasztásokkal kapcsolatos te­endőket beszéltük meg — meghívtuk az aktívákat is. Ezen az ülésen vitattuk meg a választások idején sorra ke­rülő összevonásokat is. Az összevonásokkal az a célunk, hogy a szakszervezeti bizottságok létszámának csökkentésével több segítsé­get adhassunk az alapszerve­zeteknek. A legalkalmasabb vezetők megválasztásával erő­södjenek a helyi szervek po­litikailag­­és gazdaságilag egy­aránt. Ma a vezetőszervek legfon­tosabb feladata, hogy a fel­sőbb szervek határozatainak a végrehajtását szervezzék és a határozatból adódóan meg­szabják saját területükre a feladatokat. Ahhoz, hogy a határozatokat helyesen tudják szervezni, jól képzett veze­tőkre, káderekre van szük­ség. A rendszeres káderneve­lés mellett a választások ide­jén előtérbe kerül a vezetés­re legalkalmasabb káderek kiválasztása. A káderképzés Megyebizottságunk a káde­rek továbbképzésére és a vá­lasztásra való felkészülés ér­dekében háromhetes szb-tit­­kári iskolát szervezett 30 fő­vel. A tanfolyam eredményes­sége máris érezhető tevé­kenységükben. Fontos kérdés-­­ként kezeltük a reszortfelelő­sök oktatását is. Több esti tanfolyamot szerveztünk az­zal a céllal, hogy a reszortfe­lelősök megismerjék feladat­körüket és tudják irányítani azok ellátását. Hogy alapszervezeteink ala­posan felkészülhessenek a választásokra, szb-titkári ér­tekezleten részletesen meg­tárgyaltuk a tennivalókat. Külön hívtuk össze azoknak az alapszervezeteknek a tit­kárait, ahol a választások so­rán összevonásokat eszköz­lünk, és külön azokat, ahol összevonások nem lesznek. A szakszervezeti bizottsá­goknak megküldtük a megyei bizottság választási munka­tervét, hogy az annak alapján elkészített munkatervükben részletesen szabják meg a tennivalókat. Az szb-k mun­katervét megkapták a megyei bizottság részéről kijelölt patronálok is. Ezek birtoká­ban hathatósabb segítséget tudnak nyújtani, jobban tud­ják ellenőrizni a határidők betartását. A megyei bizottság minden tagja két alapszervezetet pat­ronál. Jut tehát idejük köz­reműködni a bizalmi, a mű­helybizottsági, valamint a szakszervezeti bizottsági vá­lasztásoknál egyaránt. Reméljük a sikert Nagy gondot fordítottunk a választások sikeres előkészí­tése érdekében a decemberi taggyűlésekre. A patronulok részt vettek az előkészítés­ben, ott voltak a taggyűlése­ken. Ezeken már megválasz­tották a jelölő bizottságok tagjait, akiknek az lesz a fel­adatuk, hogy a tagság között tevékeny felvilágosító mun­kát fejtsenek ki az irányban, hogy a legképzettebb, legrá­termettebb, a legmegbecsül­tebb elvtársak kerüljenek funkcióba. Hogy a jelölő bi­zottságok is helyesen töltsék be szerepüket, január elején összehívjuk őket egy érte­kezletre, ahol részletesen megtárgyaljuk a teendőiket. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szakszerveze­ti bizottságaink eredménye­sen foglalkoznak a választá­sok előkészítésével. Gondot fordítanak a munkaterveik­ben foglaltak végrehajtására. Az aktivitást értékelve úgy véljük, hogy megyénkben zökkenőmentesen fog lezajla­ni a szakszervezeti választás. Rékasi István, a Heves megyei bizottság titkára HÉTKÖZNAPI GONDOK FERENCVÁROSBAN Kicsit nyersen, ridegen mondta az állomásfőnök, aki szégyelli is, fáj is neki, de nem titkolhatja és nem is akarja titkolni. „ Több árut kell szállíta­nunk, több vonatot kell indí­tanunk, mint az előző évek­ben, gyorsabban kellene dol­goznunk, de valahogy nem úgy megy, ahogy szeretnénk. Udvarhelyi István Ferenc­város állomási főnöke nem ker­tel, ő maga mond el mindent. — Nem tudjuk gyorsan ren­dezni a vonatokat. Lassítja a munkát a sok befutó szerel­vény. Apámtól tanultam meg, aki mozdonyfűtő volt, és famí­liámtól, amelynek majdnem minden tagja vasutas, hogy Ferencváros vasúti csomópont a vasúti közlekedés lüktető szíve, amely minden percben új és új szerelvényekkel táp­lálja a közlekedés szerteágazó érhálózatát. Nagyon fontos, hogy jól működjék ez a szív, mert dobbanását érzi Sopron, Záhony, Nagykanizsa, Szeged, Szolnok, Debrecen, Miskolc, Ózd, Dorog és az egész ország. ★ Mi az oka annak, hogy Fe­rencváros vasúti csomópont „hullámvölgyben” van? Vannak, akik munkaerő­­hiányra hivatkoznak. Azt mondják, nyáron még csak könnyebb volt a helyzet. Ha hiányoztak a kocsirendezők, a sarusok, a vonatkísérők, vagy mások, beálltak a csatasorba azok, akik pihenni térhettek volna. Most sokkal nehezebb a helyzet. Este köd terpeszke­dik a pályaudvarra, nehezeb­ben gurulnak a kocsik, több dolga van mindenkinek. Stie­gelmayer elvtárs, a fűtőház helyettes főnöke is közbeszól. — Nálunk is ez a helyzet. A nyáron kiképeztünk 45 fű­tőt segédmozdonyvezetőnek, mégis személyzeti gondunk van. Bizonyos fokig az is prob­lémát okoz, hogy rengetegen járnak be vidékről. Márpedig őket nehezebb a másodpercre beosztott szolgálati rendbe be­kapcsolni. De nem sokat segí­tenek a vidéki nagyállomások sem. Rendezetlenül küldik a vonatokat. Gyakran olyan sze­relvényt is szét kell „szedni”, amelyet irányvonatként lehet­ne továbbítani. •K — A többletmunka, kétség­­telen, sok nehézséggel jár — kapcsolódott a beszélgetésbe Élsek György, a csomóponti pártbizottság titkára. — Igaz, a jövőben sokkal bátrabban kell hozzányúlni az új meg­oldásokhoz, amit a tudomány kínál nekünk. De az is igaz, hogy első az ember. Itt szinte megforrósodnak a mondatok: — Az alapszervezetekben szinte naponta tárgyalják a munka problémáit. Egy-egy taggyűlés lassan már valósá­gos termelési tanácskozássá válik. Naponta érkezik „alul­ról” javaslat egy-egy részlet­kérdés megoldására. A veze­tőségválasztó taggyűléseken, a kommunisták ak­tívaértekez­­letein is a munkáról esett a legtöbb szó. Egy félórát idéztem a szak­szervezeti bizottság irodájá­ban. Ez alatt gyakran kopog­tak. Milyen ügyben? Segély, lakás, családi és munkaügy­ben egyaránt. A dolgozók bizalommal ko­pognak a szakszervezeti bizott­ság irodájának ajtaján, mert ott minden ügyben eljárnak, s ha jogos kérésről van szó, nem restélnek magasabb fó­rumhoz fordulni. Nemcsak a dolgozók, ha­nem az állomásfőnök is jog­gal bízik a szakszervezeti bi­zottság mozgósító erejében. De talán hadd beszéljen Krémer Ferenc stb. titkár. — A műszakok között élénk a verseny — mondotta. — Az eredményeket tíznapon­ként értékeljük. Ilyenkor részletesen elemezzük, me­lyik műszak ért el jobb ered­ményt a menetrendszerűség­ben, az átlagos terhelésben, a kocsitartózkodás csökkenté­sében, a kocsik kihasználásá­ban, melyik műszak hol tart az élüzem szint teljesítés­ében. Eligazítások idején a dolgozók azt is megtárgyalják, milyen intézkedéseket kell tenniök új sikerek eléréséért. Ferencvárosban nem talál a látogató beporosodott ver­senytáblákat. S ami a legör­­vendetesebb, a szocialista bri­gádok küzdenek az élvonal­ban, ötvennyolc ilyen brigád vizsgálja, elemzi, kutatja, hol van még tennivaló. Erre a versenyre valóban támasz­kodhat a gazdasági vezetés. ★ Hogy mutathatna pár mo­zaikszem hű képet egy nagy pályaudvar dolgos hétköz­napjáról. Legfeljebb nagy vo­násokban felvázolhatja a gon­­dokat-terveket. Egyet azonban tükrözhet és kell, hogy tük­rözzön. Azok, akik ilyen lelke­sen munkálkodnak, akik eny­­nyire őszinték és bátrak — önmagukkal szemben is, és ennyi rajongással szeretik a „pályát”, azok nem maradhat­nak sokáig hullámvölgyben. Horváth B. Jenő Festik a kalocsai állomást Népművészeti szempontból ritkaságszámba megy Kalocsa állomás felvételi épülete. Helyiségeinek falait kézi festésű virágok, minták díszítették. Most az állomás tatarozása során a kalocsai népművé­szeti ház ügyes pingáló asszonyai ismét feldíszítik a falakat a mezők virágaival. Az épületben megforduló utasok csodálattal nézik ezt a művészi munkát. Képünkön Vén Lajosné népművész festi a váróterem falát. 37 évi szolgálat után 1962. január 1-én megy nyugdíjba Hegyi János műszaki főfelügyelő, a Keleti futó­ház főnöke. Az óév utolsó napjait is a fűtőházban töltötte. Képünkön éppen a mozdonyfelvigyázók munkáját ellenőrzi. Kitüntetés, jutalmazás Az 1961. első felében végre­hajtott normabre­ndezések alkal­mából különösen eredményes munkát végző dolgozókat ki­tüntetésben, illetve jutalom­ban részesítették. A kitünte­tettek és jutalmazottak név­sora: Munka Érdemérem kitüntetést kapott: Kalmár Lajos m. vez. főel­lenőr Északi Jj. ÜV. Miniszteri elismerésben részesült: Darányi László m. felügy. Landler Jenő Jj. ÜV., Teszé­­ri György m. tan. KPM 1/2. szakoszt., Peresztegi József főint. KPM 1/2. szakoszt. Pénzjutalomban részesült: Bálint László v. titkár KPM 1/7. szako., Csuti László főint. Dunakeszi Jj. ÜV., Csák Lász­ló m. int. Szolnoki Jj. ÜV., Ka­pos Ferenc m. vez. főell. Szom­bathelyi Jj., ÜV., Kovács Ist­ván vez. főell. Északi Jj. ÜV., Pálfi József m. ellenőr Székes­fehérvári Jj. ÜV., Silye Barna­bás m. főint. Miskolci Jj., ÜV., Rózsa Sándor főint. Záhony áll., Kiss Sándor m. felügy. Közp. Normairoda, Kövi Jó­zsef m. ellenőr Közp. Norma­iroda, Zombori Gyula m. int. Közp. Normairoda, Mester László m. int. Közp. Norma­iroda, Pesti Kálmán m. főint. MÁV Gépjavító ÜV., Szendrő Jánosné főkr. kéz. MÁV Fa­telítő ÜV. i Kedvező mérleg Kedvező mérleggel zárja az óévet a békéscsabai pályafenn­tartási főnökség. A főnökség dolgozói az alépítményi mun­káknál 100, a magas, a felépít­ményi, a híd és az iparvágány munkáknál 100,1 százalékos eredményt értek el. Ez a jó eredmény a megszilárdult munkafegyelem révén vált le­hetővé. A műszaki vezetők közül Kuri Károly, Hortobágyi Ádám, Dénes József és Lengyel József végeztek különösen jó irányító munkát. Külön dicsé­retet érdemel munkájáért a békéscsabai VII. és VIli. sza­­kasz, a sarkadi XII. és a me­­zőtúri II. szakasz, mert a leg­­többet adták a terv teljesítésé­­hez. Most a téli forgalom segíté­­bén fáradoznak dolgozóink Boldizsár Gyula 3

Next