Magyar Vasutas, 1963 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1963-01-01 / 1. szám

2 A nyugdíjigények üzemi előkészítéséről A SZOT Titkársága 1959-ben határozatot hozott az öregségi nyugdíjigények üzemi előkészítésének és felvételének bevezetésére. Mi tette időszerűvé a rendszer bevezetését, mi volt a cél? A nyugdíjigények elbírálása hosszú időt vett igénybe, így a dolgozók a munkaviszony megszűnése után több hónapon át voltak ellátatlanok, sem fizetést, sem nyugdíjat nem kaptak. A hosszas ügyintézés oka főleg az volt, hogy a nyugdíjjogosultság elbírálásához szükséges adatok, igazolások összegyűjtésére csak a dolgozók munkaviszonyának megszűnése után került sor, miután csak a nyugdíjigény benyújtásával kezdhették meg a helyi szervek nyugdíjosztályai ezek beszerzését. Az üzemi előkészítés bevezetésével ily módon csökikén az ellátatlanság ideje, hogy a szükséges okmányok összegyűjtése, felkutatása jóval a nyugdíjazás várható időpontja előtt megkezdődik. A munkaviszony megszüntetésére pedig akkor kerül sor, amikor együtt vannak már a korábbi munkaviszonyokra vonatkozó igazolások, így, az összegyűjtött okmányok alapján, röviddel a munkaviszony megszüntetése után, elkészülhet a nyugdíjat megállapító határozat, melynek alapján folyósítható a nyugdíj. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a rendszer bevezetése elérte célját: a dolgozók ellátatlansági ideje jelentős mértékben csökken, gyorsabban jutnak a nyugdíjhoz. Ugyanakkor mentesülnek a nyugdíjkérelem előterjesztésével, a munkaviszony igazolással kapcsolatos utánjárásoktól. Ezt helyettük társadalmi munkában a nyugdíjelőkészítő , albizottság aktivistái végzik el. A munkahelyeken előkészített és felvett nyugdíjigények átlagos elintézési ideje 20 nap, szemben azokkal az ügyekkel, melyeket közvetlenül adnak be a nyugdíjhivatalhoz, s melyeknél átlagosan 34 nap után hozható csak határozat. A nyugdíjelőkészítő albizottságok ügyviteli feladatot látnak el társadalmi munkában, a szakszervezeti gondoskodást valósítják meg. Feladatuk nem a dolgozók nyugdíjazása, vagy a nyugdíj megállapítása, hanem a nyugdíjba készülők felvilágosítása a nyugdíjazás feltételeiről, helyettük a szükséges iratok, adatok beszerzése, összegyűjtése, végül a nyugdíjigények felvétele. E társadalmi munka előfeltétele a nyugdíjtörvény ismerete, az aktivisták kellő szakmai felkészültsége. A szakszervezeti központok, budapesti és megyebizottságok ezért tanfolyamokon készítik fel az albizottságokat, folyamatosan gondoskodnak továbbképzésükről, a nyugdíjtörvény változásainak ismertetéséről. A bonyolult rendelkezések között ma már jártassággal eligazodnak az aktivisták, ezt bizonyítják a jól előkészített ügyek ezrei. Ismerve a nyugdíjra vonatkozó jogszabályok bonyolultságát, ez annál tiszteletreméltóbb, miután az előkészítő albizottságok tag- fai között nemcsak műszaki és adminisztratív dolgozók, hanem nagy számban fizikai dolgozók is tevékenykednek. A nyugdíjügyek intézése nagy felelősséget ró a társadalmi aktivistákra, munkájuk megbecsülést érdemel. Budapesten jelenleg az öregségi nyugdíjigények körülbelül 30 százalékát, vidéken kb. 15 százalékát készítik elő az albizottságok. Országosan ez év végéig kb. 1000 üzemben, vállalatnál fog nyugdíjelőkészítő albizottság működni. E területen tevékenykedő aktivisták száma mintegy 4—5000-re tehető. 99Örülök a megtiszteltetésnek“ Ha elérkezik január huszonhatodika — szakszervezetünk VI. kongresszusának kezdete — egy 28 éves fiatalember is ott lesz a küldöttek között. Meggyes István a neve. Foglalkozása: mozdonyvezető a Keleti fűtőházban. Előbb a fűtőház dolgozói, majd a budapesti bizottság küldöttközgyűlésén választották küldöttjükké, hogy képviselje őket a nagy tanácskozáson. Nem lehet akármilyen ember, akit fiatal fejjel ilyen bizalommal ruházott fel egy nagy múltú fűtőház közössége — gondoltuk, amikor elhatároztuk, hogy felkeressük őt. Kiss Lajos szb-titkár azt mondta: — Azért esett rá a választás, mert lelkiismeretes ember. Elég talán egyetlen példával jellemeznem őt. Három éve utazik a 424—224-es mozdonyon személy- és gyors formában, de vonatkésést még egyszer sem okozott. Megteszi azt is, hogy gépjavítás előtt embereivel együtt — akármilyen hosszú és fárasztó útról érkezve — szétszereli a gépet, hogy a szerelők minél alaposabban és idejére elvégezhessék a javítást. Tehát még a szabad idejét is kész mozdonya mellett tölteni. — Nagyon szeretem a mesterségemet — mondja Meggyes István. — Ha újra kezdhetném az életet, akkor is mozdonyvezető lennék. Az egész családom vasutas. A bátyám villamos mozdonyon gépkezelő, két nővérem pedig forgalmi szolgálattevő. Én 1950 óta dolgozom a vasútnál, öt éve vezetek mozdonyt. 1961-ben a vasutasnapra megkaptam a szakma kiváló dolgozója oklevelet, s most a jelvény feltételeit szeretném teljesíteni. A szocialista brigád címet az idei vasutasnapra nyertük el. Egyik fűtőm, Darázs Mihály mozdonyvezetőnek készül. Igyekszünk segíteni neki, hogy jó szakemberré váljon. A másik KISZ-ista. Ő csak fél éve került a brigádba, de megállja a helyét. Váltótársaink is a brigádba tartoznak: Goldruber Pál a „vezér", Maczkó Gábor és Árva Imre a két fűtő. Jól tudnak együttműködni, mert kiváló emberek. Meggyes István egyébként tizedik éve szakszervezeti bizalmi, méghozzá egyike a legjobb bizalmiknak. Ezenkívül a taggyűlések bátor hangú felszólalói közé tartozik, és a KISZ-ben is bizalmi tisztséget tölt be. Pedig honállomásától messze lakik. Amíg felelősségteljes szolgálatát végzi, Tápiógyörgyön várja őt haza felesége és 15 hónapos kislánya. —Nem számítottam rá, hogy a dolgozók küldöttjükké választanak — mondta búcsúzáskor Meggyes István. — De örülök a megtiszteltetésnek. Azon leszek, hogy méltó maradhassak a bizalomra. K. J. Reggeli beszélgetés is óra reggeli randevúra is lmentem az elmúlt napok egyikén. A Hámán Kató Fűtőház nyugati motorüzemének, „Zalka Máté” szocialista címért harcoló szerelőbrigádjának tagjaival találkoztam. Az éjszakai munka után egy kicsit fáradtan ültek le az asztalhoz. — Ketten nem tudtak eljönni — mondta Gráf Sándor brigádvezető. — De majd mi beszélünk helyettük is — tette hozzá mosolyogva. A beszélgetés, megvallom, nehezen akart szabadulni a hivatalos hangvételtől, de ahogy a brigád alakulásáról érdeklődtem, csakhamar közvetlen, őszinteséggel tárták fel a brigád történetét. — Üzemekben, hivatalokban, az ország minden részén alakultak a szocialista brigádok. Nálunk még egy sem volt — mesélte Gráf Sándor. — Alakítsunk mi is — gondoltuk■ — Együtt dolgoztak már akkor is? — kérdeztem. — Ahányan, annyi felé* — válaszolták. — Hogy kerültek akkor egy brigádba? Bakó Béla mérnök, aki átengedte nekünk üzemvezetői szobáját erre a beszélgetésre, adta meg a választ. — Az üzemvezetőséghez fordultak azzal a kéréssel, hogy rakjuk őket egy brigádba. Mi természetesen elintéztük, hiszen ők voltak nálunk az úttörők a szocialista brigádmozgalomban .. . — Mondták is, hogy könnyű így brigádot alakítani, ha a legjobbakat szedik össze — emlékezett vissza az egyik brigádtag. — Pedig akkor még nem egészen így volt — mondta Gráf Sándor — mert a szakmában még elég fiatal volt Kertai József és Kincses István is. Dercze Imre brigádtag, aki eddig szótlanul ült, most ezt mondta: — Ez a brigád tulajdonképpen MHL-brigád is. Amikor látta, hogy nem egészen értem, amit mond, hozzátette: — Öten tartalékos tisztek és MHS-tagok vagyunk ... — Én vagyok egyedül a közlegény — szólt közbe Nagy Ii. János. A fáradság eltűnt az arcukról, élményekben gazdag kollektív munkájukról beszélve, szinte arról is megfeledkeztek, hogy munka után vannak, jó lenne már pihenni. — Persze, elég nehéz volt az elvtársaknak — mondta Kertész Ferenc, a motorüzem szb-titkára —, mert nemcsak nálunk, de még a fűtőházban sem volt előttük ilyen brigád. Amikor megalakították a brigádjukat, nem tudták, hogyan tovább. Nem volt kialakult forma, nem tudtak tapasztalatot szerezni más brigádoktól... — Ez bizony így volt — vette át a szót a brigádvezető —, de ahogy „összerázódott” a társaság, már jobban ment minden. Eleinte nézeteltérések is voltak, s ez megnehezítette a kollektív szellem kialakulását. — De már nincs ilyen probléma — mondta Nagy III. János. — A termelésben különösen példamutatóak, kiesés nélkül végzik a javítási munkát — vetette közbe Lukács Gyula, az szb termelési felelőse. — Nagy érdemük az — mondta Bakó Béla mérnök —, hogy ők voltak a kezdeményezői annak is, hogy két hét helyett háromhetenként legyen a revízió. A kisebb javításokat ők maguk végzik el a motoron. — Itt szorított a cipő a legjobban, ahogy mondani szokták — mosolygott a brigádvezető — hát mi megpróbáltuk kitágítani. És hát, sikerült. — úgy tudom, 215 fővel 35 brigád dolgozik már a szocialista brigád cím elnyeréséért és ebből, itt a motorüzemben 10 brigád van. Mi a tapasztalatuk a brigádok alakulásáról? — kérdeztem. Gráf Sándor megfontoltan válaszolt: — Érezzük, hogy nekünk kell a példát mutatni, s mi minden vonatkozásban igyekszünk jó példával járni. Azelőtt például, ha fizetés napján megittunk egy-két korsó sört, nem szólt senki. De most már vigyáznunk kell, nehogy azt mondhassák: a szocialista brigád iszik. — Meg aztán valahogy meg is változott az ember, amióta a brigád megalakult — mondta Kincses István. — Munka után hazamegy az ember a családhoz, többet törődik az otthonnal, nehogy azt mondják, hogy a magánélete ilyen vagy olyan ... — Azóta kertészkedel otthon jobban? — kérdezte tőle nevetve másik brigádtársa. — Én igen — válaszolt Kincses István. — De H. Tóth István is azóta vigyáz jobban az alakjára. Törzsvendég lett a Dagályban — mondta nevetve. — Na, nemcsak te vagy az egyedüli kertészünk — szólt Kincseshez a brigádvezető — Nagy III. János is az. — Áh — nevetett Dercze Imre —, ő nem ér rá, mert nem győzi biztatni a Fradit. Én az MHL-brigádhoz méltóan Honvéd-drukker vagyok!.. . — No és Jókaié — szólt közbe valaki. — Az igaz. Szeretem olvasni a Jókai-könyveket. — Nem rossz itt a kollektív szellem — jegyezte meg mellettem Bakó mérnök. — Hát, ami azt illeti, tényleg nem rossz — mondta Gráf Sándor. — Ebben az évben megcsináltuk azt is, ha valaki szabadságra ment, s nem kaptunk helyette embert, a brigád vállalta a hiányzó helyett is a munkát. S nemcsak mi tartunk így össze. Sokat segít nekünk például a „Mező Imre”brigád is. — Ha például tartalék alkatrészünk nincs — vette át a szót Kincses István —, vagy meghibásodik az alkatrész, abban a pillanatban biztosít nekünk pótlást a Hegedűs, György elvtárs brigádja. És észrevétlenül elszaladt aztz idő. Bár egyszer már el- búcsúztam a brigád tagjaitól, mindenki ülve maradt. Szíve- sen beszélnek a közösen eltol- e lőtt egy esztendő eredményei- ről. ] — Mindannyian érett embe- rek vagyunk — mondta Gráff elvtárs —, a brigád átlag élet-i kora közel van a negyvenhez. S Ezt csak azért mondom, hogy nem fiatalos gőzzel kezdtünk 5 mi e mozgalom megvalósításé- hoz, hanem megfontoltan, ko- molyan. S az eredményt nem- c csak rajtunk lehet lemérni. s Hiszen csak az utazó személy- zetből azóta, nyolc brigád alackult... S — Hogyan érzik, mikor fog- ják kiérdemelni a szocialista brigád elnevezést? — kérdez-c tem. 5 — Jövőre — szólt egyszer 5 íven a brigádvezető. — ők lesznek a szocialista ? cím első tulajdonosai. Nem issokára — mondta Kertész Ferenc szb-titkár . ? Most már tényleg búcsúz- nunk kellett, hiszen majdnem 1 helet mutatott az óra. A bri- gád tagjai igyekeztek haza,? hogy másnap friss erővel lás-sanak munkához. Én pedig azon gondolkodtam, szüksé- ges-e ehhez a „kerek asztal” ? beszélgetéshez kommentárt ír-nőm. Csakhamar rájöttem, ön- magában is hű tükröt ad egy?brigád kollektívájának mun-Skájáról. Fenyvesvölgyi Aranka . MAGYAR VASUTAS . Jól takarékoskodtak a kazincbarcikaiak Kazincbarcika állomáson 1956. óta működik a dolgozók Kölcsönös Segítő Takarékpénztára. Mind többen ismerrik fel ennek jelentőségét és lépnek a KST-tagok sorába. A múlt évben 111 KST-tag volt, az idén már 13-mal többen vannak. 1962-ben 110 950 forintot gyűjtöttek össze a takarékos vasutasok. Az összegyűjtött bevéteket karácsony előtt fizette vissza tagjainak a kazincbarcikai KST. Az állomás dolgozói elhatározták, hogy az idén nagyobb összegekkel vesznek részt a pénztakarékosságban. Behán Rózsa 1963. JANUÁR 1. EMH@@aSH@ll ,- -------------------------------------- C>XXXXXXXXXXXXXXXXXVVXXXXXXXvXXVXXXXXVVXXVkXXXXXXVXXXXXXXXXXXX\XXXXX\^vXXXXXXXXXXYVXXV^--------------------------------------- A nyugat-európai vasutak és a Közös Piac NYUGAT-EUROPA pénzügyi oligarchiája az utóbbi időben jelentősen fokozza a kapitalizmus megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. Erről világosan tanúskodik a Nyugat-Európa egyesülésére vonatkozó terv, amely elsősorban a „Közös Piac” létrehozásában való törekvésekben fejeződik ki. Ennek az államközi monopolisztikus egyesülésnek a segítségével szeretnék a nagytőke képviselői a legnagyobb hasznot húzni a maguk részére a technikaihaladásból, a termelés nemzetközi specializálódásából. Ezért törekszenek arra, hogy a zárt közösség keretében csökkentsék a vámkorlátokat, erősítsék a tőke és termelés centralizálásának folyamatát. A burzsoázia kényszeríti az államokat, hogy minden eszközzel támogassák érdekeit és törekvéseit. Hogy erősítsék pozícióikat, a „Közös Piacon” belül, a monopóliumok versenyképességük növelésének ürügye alatt lenyesik a béreket és csökkentik a dolgozók javát szolgáló szociális juttatásokat. A bérek „befagyasztása” kormányzati politika rangjára emelkedett. Ugyanakkor a költségvetés terhére jelentékeny szubvenciókat és kedvezményes tarifákat követelnek a kormánytól. A TŐKE új támadásokat intézett a dolgozók és a szakszervezetek jogai ellen, azzal a céllal, hogy osztályharcukat gyengítse. A szállítómunkások HL nemzetközi konferenciáján is tárgyaltak arról, hogy a tőkés országokban különböző tervek útján akarják a vasutakat megreformálni, az áruk gyorsabb és olcsóbb szállítását elérni, amiben elsősorban természetesen a vállalkozók vannak érdekelve. Olaszországban például, azokat a vasútvonalakat modernizálják, amelyek az országot a „Közös Piac” tagállamaival kötik össze. Hasonló számításokra épül fel a belga vasutak fejlesztési programja is. A Német Szövetségi Köztársaságban a vasutak jelentősége elsősorban abban áll, hogy a katonai közlekedés eszköze legyen. Az ipari termelés és az áruforgalom növekedése a Közös Piac országaiban fokozott szállítási tevékenységgel járt. Itt meg kell említeni azt a körülményt is, hogy az utóbbi időben jelentékenyen megerősödött a közúti forgalom. A vasutak részére csak a nagy térfogatú teherszállítások maradnak, amelyek nem előnyösek a közutak vállalkozóinak. A társaságoknak ugyanakkor előnyös vasúti tarifákat állapítanak meg. Franciaországban például az engedmények következtében néha a szállítások önköltségének csak a felét szedik be. Az állami vonalak egy részét viszont, mert nem rentábilisak, lezárják. Ez a folyamat megfigyelhető Belgiumban, Franciaországban, Nyugat-Németországban és a ,,Közös Piac”-ba most belépni készülő Angliában. NYUGAT-EURÓPA vasútainak technikai haladása messze van attól, hogy társadalmi haladást is jelentsen, mert nem a lakosság széles rétegeinek, hanem a tőkéseknek szolgál. A haladás a vasutasoknak a munkafeltételek rosszabbodását okozta, azonkívül nyomában újabb elbocsátások jelentkeztek, így 1951 óta a nyugatnémet, olasz, francia, holland és belga vasutak személyzete 443 000 fővel csökkent. Az elbocsátásokat a munka növekedése, a vasutasok életszínvonalának csökkenése követi. A vasutasok ellen intézett támadások azok növekvő ellenállását váltották ki. Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, sőt Angliában is, béremelési követelésekkel léptek fel. A folytonos drágulás a vasutasokat újabb harcokra készteti. Ma a „trösztök Európájában’ mindinkább kiéleződnek az osztályellentétek. A dolgozók már kezdik felismerni, hogy a „Közös Piac” — a tőkés Európa legagresszívabb erőinek ez a fegyvere, — azok kezében van, akik a NATO-t irányítják és fenyegetik a népek közötti békét. Ezért lépnek fel egyre többen a Közös Piac főkolomposai által vezetett politika ellen és vesznek részt a munkásosztály és a demokratikus erők közös küzdelmében a békéért és a szociális haladásért. Csökkentik a vasutasok létszámát Norvégiában A norvég vasutak 1963-ban újabb 400 dolgozóval csökkentik a vasutasok létszámát. Ez a folyamat szerves része egy öt évvel ezelőtt elindított racionalizálási programnak. Ez a tíz évre szóló program a vasutasok létszámának 17,5 százalékos csökkentését írja elő. A programot a norvég vasutak vezetői a vasutasszakszervezettel egyetértésben hajtják végre. Erősödtek szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatai A Szakszervezeti Világszövetség V. kongresszusa felhívta a figyelmet arra, hogy egyes szakszervezeteknek a szakmai tagozatok munkájára is nagyobb gondot kell fordítani. Ennek alapján szakszervezetünk is tervbe vette, hogy gyümölcsöző kapcsolatot épít ki a szakmai tagozattal. Ami pedig nemzetközi kapcsolatainkat illeti, 1962-ben ismét léptünk egyet előre. A szocialista országok közül a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Lengyelország és Bulgária vasutas szakszervezetével évek óta jó a kapcsolat. Erősödött kapcsolatunk a kubai vasutas szakszervezettel is. A latin-amerikai és afrikai országok közül pedig a Mali Köztársaság, Ghána, illetve Mexikó vasutasszakszervezetével sikerült kapcsolatot teremteni. A nyugati államok közül kedvezően alakult kapcsolatunk az osztrák és a belga vasutas szakszervezettel. Középszinten ugyan, de az olasz, a svéd, a holland vasutasokkal is felvettük a kapcsolatot. Nemzetközi levelezésünk is mind szélesebb méreteket ölt. Az üdvözleteken kívül dokumentációkat és tájékoztatókat küldtünk és kaptunk külföldi testvér szakszervezetektől. Néhány szakszervezettel a munkamódszerek kicserélésére is sor került. A vasutasok proletárinternacionalista nevelését illetően azonban még vannak tennivalóink. Nemzetközi és békevédelmi felelőseink munkájára egy-két kivételtől eltekintve még mindig a kampányszerűség a jellemző. Pedig ezt a munkát sem lehet kampányfeladatnak tekinteni. A vasutasok ma már igénylik, hogy a nemzetközi eseményekkel kapcsoltos kérdésekről rendszeresen kapjanak tájékoztattást. Megyei bizottságaink és aszolgálati helyek szakszerveszeti bizottságai több esetbentartottak már röpgyűléseket, élménybeszámolókat, békeeseteket, amelyeket a dolgozók nagy érdeklődéssel hallgattakvégig. Egyes nagyobb akciók ? keretében külföldi előadókat kértünk fel követségektől, nemzetközi szervektől. 1962-ben alakult meg hazánkban a szolidaritási akció ? bizottság. Felhívásához szaki szervezetünk is csatlakozott. 1 Az akció bizottság jelentőségét, üzemeinkben, szolgálati ?helyeinken röpgyűléseken ismertettük és 205 000 darab bé lyeg eladásával 275 000 forintot gyűjtöttünk össze a szolidaritási alap javára. A nemzetközi és békevédelmi munka, illetően több más szervvel, így a SZOT nemzetközi osztályával, a Vasúti Főosztállyal, a KPM nemzetközi osztályával, az Országos Béketanáccsal és az IBUSZ-szal isjó kapcsolatot sikerült kiépíteni. A jövőre nézve is fontos feladatnak tartjuk nemzetközikapcsolataink bővítését, első- s sorban az afrikai, a latin-amerikai és a távol-keleti országokkal. De igyekszünk kapcsolatainkat tovább szélesíteni az európai országok, így a többi között a Skandináv államok Vasutas szakszervezeteivel is. Az a célunk, hogy nemzetközi és békevédelmi munkánkat minden esetben a nemzetközi helyzetből adódó feladatokhoz alakítva végezzük el.